Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-14 / 86. szám
6 Somogyi Néplap 1986. április 12., szombat I TUDOMÁNY, TECHNIKA MAGYAR MŰSZEREK ÜSTÖKÖSKÖZELBEN 1986. márciusában a Halley üstökös vizsgálatára fel- bocsátott Vega I. és II. űrszonda sikeresen teljesítette feladatát. Magyarország — mint a szocialista országok űrkutatási szervezetének, az Imtenkozmosznak a tagja — aktív részt vállal a programban. Milyen hazái intézetek, és milyen műszerek járultak hozzá ehhez a ki- emelkeáő tudományos sikerhez — erről beszélgettem Szabó László Állami-díjas mérnökkel, a Központi Fizikai Kutató Intézet főosztályvezetőjével, aiki magyar részről a Vega program műszaki vezetője. — A KFKI az Interkoz- mosz programon keresztül már élvek óta kapcsolatban áll a moszkvai Űrkutatási Intézettel. Számos mesterséges hokihoz és egyéb űreszközhöz készítettünk mát műszereket. Amikor a Szovjetunióban felvetődött az az elképzelés, hogy nemzetközi összefogással űrszondát indítanak a Halley üstökös kutatására, javaslatot tettek arra, hogy Magyarország is ' kapcsolódjon be a, programiba. A KFKI-n kívül a Budapesti Műszaki Egyetem több tanszéke, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagásza ti Tanszéke, a Planetárium és az akadémia Csilla,gászati Kutató Intézetének munkatársai vettek részt a programban. — Egy ilyen tudományos program tervezésekor hogyan osztják el a résztvevők egymást közt, hogy ki mit csinál? Talán valamiféle versenytárgyaláson döntik el? — Majdnem, bár nem úgy, mint ahogy ezt gazdasági téren csinálják. Ez esetben például a szondák televíziós rendszerének megvalósítására volt egy magyar és egy francia elképzelés is. Végül kompromisz- szumos megoldással szovjet —magyar—francia közreműködéssel készült el. De figyelembe vettek más, az Interkozmoszhoz nem tartozó országokból származó javaslatokat is, ha azok jól illeszkedtek a töbhi tervhez, így került például a szondák fedélzetére egy pordetektor és egy gázanalizátor, amelyékre az NSZK-beli Maix Planck Társaság intézetei tettek javaslatot. — Milyen magyar műszerek kaptak helyet a szondákon? — Hazánk részvételle igen nagy arányú volt. Magyar tervezésű és kivitelezésű volt a központi adatgyűjtő rendszer, amelyet a BME Mikrohullámú Tanszéke készített. Ez egy fix programozású, több biztonsági tartalékcsatornával ellátott adatgyűjtő, amelynek az volt a feladata, hogy a tudományos célú berendezések által mért adatokat digitális formában „lekérdezze”, és a Földre továbbítsa. A másik a már említett televíziós rendszer. Ennek optikai része egy mozgatható platfromra volt szerelve. A tévérendszer egyik feladata az volt, hogy a platformot mindig az üstökös felé fordítsa, a másik pedig az, hogy képeket készítsen az üstökös magjáról, és ezeket a Földre továbbítsa. A tévérendszer teljes elektronikáját a KFKI készítette, a Mikrohullámú Tanszék közreműködésével. — Önök csináltak már korábban valami hasonlót? — Ilyen tévérendszert még soha sehol nem készítettek űrkutatási célokra. Intézetünkben voltak bizonyos előzményei, ezért is mertük elvállalni ezt a munkát. Jól fel tudtuk használni a nálunk kifejlesztett képfeldolgozó rendszert, és a mikroszámítógépek gyártása terén szerzett tapasztalatokat. Ugyancsak volt már korábban egy kép- kiértékelő berendezésünk, amelyhez ugyanolyan jellegű fényérzékelő elemeket használtunk fel, mint most a programban. Helyet kapott a Vegák fedélzetén a PLAZMAG és a Tünde nevű műszer, amelyek a kis, illetve közepes energiájú töltött részecskéket elemezték a bolygóközi térben és az üstökös közelében. Ezenkívül egy amerikai gyártmányú pordetektorhoz is mi “készítettük a földi ellenőrző berendezést. Ezeknek az ellenőrző berendezéseknek több feladatuk is van, résaben még a szonda felbocsátása előtt, amikor a műszerek tesztelését végzik a segítségükkel. Fő feladatuk azonban, hogy a repülés során, illetve az üstökössel való találkozáskor gyorsan feldolgozzák és értékeljék az adatokat. A fellövést követően két fő ellenőrző központ működött, az egyik Moszkvában, a másik Krímben, Jevpatori- jában. — Bár az üstökössel való találkozójakor nyert adatok feldolgozása még hosszú időt vesz igénybe, bizonyára vannak már olyan eredményeik, amelyekről f>e tud számolni— Az adatok gyors értékelése már közvetlen a találkozás után, Moszkvában megtörtént. Amit már biztosan tudunk: a Halley üstökösnek van magja, és egy magja van. A várakozással ellentétben elnyújtott alakú, ahogy mostanság emlegetik, krumpli formájú, körülbelül 13—15X5—8 km-es. Az is biztos, hogy sötétebb. tehát lényegesen kisebb a fényvisszaverő képessége, mint várták. Ezeket a feltételezéseket egyébként nemcsak az üstökös 1911-es vizsgálatára alapozták, hanem a mostani visszatérése során nagy távolságból, távcsővel tett megfigyelésekre is. — A szondák megtették kötelességüket. Lehet még valami hasznukat venni? — Amint az várható volt, az üstökös közelében a műszerek egy része erősen megrongálódott. A Vega II. napelemeinek például 80 százaléka károsodott. Ennek ellenére a tervezett utólagos működtetést még sikerült megvalósítani. Hogy a továbbiakban mire és mennyi ideig lehet használni a szondákat, később döntik el. Az biztos, hogy egyelőre pihentetik a berendezéseket, nem is szólva a földi személyzetről, amely az elmúlt hetekben kimerítő, megfeszített munkát - végzett. Németh Géza Nagyobb sebesség és agasság Hihetetlen az a fejlődés, amelyet a repülés megtett századunkban. Óriás szállítógépeink például 80—100 tonna hasznos terhet emelnék a magasba, miköziben felszálló tömegük 300 tonna. Vagy a sorozatban gyártott vadászbombázó repülőgépek tartós vízszintes repülési sebessége eléri a hangsebesség kétszeresét-három- szorosát is, ez mintegy 600 —1000 méter másodpercenként. Ezt akkor értékelhetjük igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a puskagolyó másodpercenkénti sebessége alig éri el a 600 métert, és a tüzérségi lövedékek sem repülnek többet 750—780 méternél. A leggyorsabb vadászrepülőgépek repülési csúcsmagassága eléri a 20— 25 kilométert. A repülőgépek sebességének és- repülési magasságának jellemzésére az ún. Mach-számot (M) használjuk. Ez a szám arról tájékoztat, hogy egy bizonyos magasságban repülő test sebessége hányszorosa! az ugyanabban a magasságban mérhető hangsebességnek. A hang terjedési sebessége ugyanis a magasságtól (a levegő hőmérsékletétől) függően változik: ritkább közegben — tehát magasabban. — a hang terjedési sebessége kisebb, mint a Föld közelében. Azdkat a repülőgépeket, amelyeknek a Marti-száma kisebb, mint 1 — szubszónikusnak nevezik, míg 1 M esetén szónikusnak, és ha M nagyobb, mint 1, szuperszonikus repülőgépeknek nevezzük. A szuperszonikus tartományon belül az 5 M feletti sebességet hi- perszónikusnak is mondják. A repülőeskközök fejlesztésének ma két fő irányza- ia van: az egyik irányzathoz azok a repülőgépek tartoznak, amelynek sebessége a jelenlegi viszonylag kis értékről (2—3 M) hiperszó- nikus értékre növekszik, a másik irányzat hívei pedig az űrrepülőeszközök sebes- egét (27 M) igyekeznek csökkenteni a hiperszónikus sebességig. Tulajdonképpen ezt valósítják meg az űrrepülőgépek. Természetesen rendkívül bonyolult fejlesztő tevékenységről van itt szó. A feládatok sorában mindenekelőtt megoldandó a haij- tószerkezeté: ennek a Född közvetlen közelében, és az űrhajók magasságában is el kell tudnia végezni változó feladatát. A feladat az t változó, mert a Föld közelében a gép túl sebesen nem repülhet, hiszen akkor any- nyira megnövekedne a lég- ellenállás, hogy a repülő- eszköz elégne; mind magasabbra emelkedve azonban egyre növelni kell a gép sebességét ahhoz, hogy az egyre ritkább levegőben is elegendő felhajtóerő keletkezzék. Képünkön egy delta-repülőgép látható, amely 20 000 méter magasságban 3 M sebességgel repül. /# Meleg étel" Felvétel saját kamerával halaknak A hévízforrások és gejzírek vízében most felfedezett két kicsiny puhatestű új lehetőségeket kínál a haltenyésztésnek a hőerőművek hűtőtavaiban. Ezek a kicsiny puhatestűek ugyanis akár 40 °C hőmérsékletű meleg vízben is megélnek, és terített asztalt kínálnak a halaknak. A hűtőtavak gazdaságos haltenyésztési hasznosítását eddig főként az akadályozta, hogy a meleg víz elpusztította a .halak ■természetes táplálékául szolgáló apró lényeket. Századunk új ipari eljárásai között egyre nagyabb jelentőségre tesz szert a vákuumtechnika., ez egyúttal új tudományággá is vált, amely a ritkított levegőjű tér, a vákuum előállításával, mérésével, az anyagok vákuumban való viselkedésével foglalkozik. I. Langmuir Nobel-díjas fizikus és vegyész, az elektroncső feltalálása után gazdaságos, kis fűtőáramú elektronforrás, izzókatód után kutatott. Ennek során nagy ollvadáspontú fémre, például wolfram felülétére alkáli fémek (például cézium) atomos vastagságú rétegét párologtatta nagy vákuumban. Az ilyen, rárakódott rétegek jó izzókatódnak bizonyultak. (Ezen az elven készülnek a ma használatos rádiócsövek és televízióképcsövek izzókatód- jai is.) E módszerrel — a vákuumpárologtatással — egyúttal új korszaka kezdődött a vékonyréteg-kutatásnak. Segítségével könnyen előállíthatok mind atomos, mind több tízezer atomsorból álló rétegek. E módszer azon alapul, hogy a tiszta fémek, fémoxidok, ötvözetek és egyes vegyültetek sói nagy vákuumban, százezred higanymilliméter nyomáson megolvasztva jól párolognak, és vékonyrétegeik lerakódnak az útjukba eső úgynevezett hordozó felületére. A párolgás sebessége függ az anyag tulajdonságaitól, a hőmérséklettől — egyes férnek könnyen, párolognak, mások kevésbé vagy csak igen magas hőmérsékleten. Egyébként n; >onta találkozunk vékonyrétegekkel, anélkül, hogy tudnánk róla. A napszemüvegek fémes bevonata vagy a divatékszerek arany, ezüst csillogása mind vékonyréteg-bevonat. Arról is kevesen tudnak, hogy a tudomány és az ipar számos területén — többek között a híradástechnikában, az optikában, vagy a számítógépek vékonyréteg- áramköreinél — szinte az anyagok új változataként ma e rétegeket széles körben használják. A vákuumpárologtatásos technológia mindinkább terjed az iparban. Üjabban a l e gkül önf éléb b a 1 katr és zekét ezen az úton vonnak be tartós, nagy fényű bevonattal: nemes fémekkel vagy Az epesavak nemcsak hogy lebontják a zsírt, hanem olykor a szervezetbe jutó mérgező anyagok kiválasztását is segítik. E meglepő eredményre a kutatók akkor jutottak, amikor egy — radioaktívan jelzett — rovarölő szerrel patkányokat, csibéket és egy tehenet etettek. Az állatok ürülékékülönféle egyéb anyagokkal. Sőt, az autók és repülőgépek ablakait elektromosan vezető, fűthető, átlátszó óndi- oxid réteggel vonják be a bepárásodás ellen, az optikai ipar számára lézertükröket készítenek nem fémes anyagok bevonatával. A vákuumtechnika érdekes területe a kis gáznyomások mérésére szolgáló úgynevezett vákuummérő eszközök fejlesztése. Minthogy a kisebb nyomások nem képesek közvetlenül szolgáltatni a mérőrendszer működéséhez szükséges energiát, külső energiát, mégpedig mechanikus vagy hő-, esetleg elektromos energiát kell igénybe venni. Ezek közül széles körben elterjedt a Penning-féle ioni- záteiós manolméter. Képünkön: a Penning-el- ven működő manométerrel történő vákuummérés látható. ben olyan anyagcsere-termékeket találtak, amelyék a radioaktívan jelzett rovarölő szerből és a vegyileg hozzá kapcsolódó epesavakból álltak. Eszerint az epesavaknak Szerepük van a mérgező anyagok hatástalanításában, elősegítik, hogy azok a tápcsatornából gyor- .san eltávozzanak. Világszerte egyre több képmagnó-tulajdonos készít saját tévékamerájával is felvételeket, amelyeket a vásárolt vagy kölcsönzött kazettás műsorokhoz hasonlóan játszhat le képernyőjén. Vitathatatlan előnye a filmezés eme módjának az a körülmény, hogy az elkészült kazettát a kamerából nyomban át lehet tenni a képmagnóba, vagyis a friss felvételt rögtön le lehet játszani a képernyőn. A kamerával kiegészített videore- korder eszményi munkaeszköze tehát mindazoknak, akik bizonyos mozgásokat állandóan ellenőrizni kénytelenek: sportolóknak, balett-táncosoknak, színészeknek, akrobatáknak stb. Sokan a hagyományos amatőrfilmezés közelgő végnapjairól beszélnek a praktikus elektronikus kamerák megjelenése és, fokozatos elterjedése láttán. Az elektronikus képrögzítés mellett szóló legfőbb érv az, hogy A nagyon könnyű repülő- szerkezetek, mint amilyenek a sárkányrepülők, nem éppen a legbiztonságosabb közlekedési eszközök. Noha sok országban kötelező a sárkányrepülőknek ejtőernyőt csatolniuk magukra, előre nem számítható ki, hogy veszélyhelyzetben az ernyő a sárkánytól éppen milyen irányban eltávolodsokkal gazdaságosabb, mint a filmszalagra való főt ágra- íálás. Amíg ugyanis a kameráiba behelyezett négyórás játékidejű videokazetta megtelik felvételekkel, addig a hagyományos, amatőr felveyőgépben nyolcszor (!) 'kell filmkazettát cserélni. Az árakat számolgatva kiderül, hogy a mágnesszalaggal dolgozókat csak negyedannyi anyagköltség terheli. De még a filmkidolgozás nem csekély költségét is megtakarítják, hiszen, a felvételekkel megtelt mágnesszalagnak nincs szüksége laboratóriumi utókezelésre. Az sem megvetendő szempont, hogy a mágnesszalag bármikor törölhető, és így ismételten felhasználható, míg ai filmszalag csak egyszer használható. Képünkön: ’ egy japán gyártmányú videokamerát láthatunk, mely egyike a legkorszerűbbeknek. A So- ny-cég Betamovie BMC— 100P típusú kamerájának összsúlya csupán 3,3 kg. va, mikor és hol bomlik ki. Egy nyugatnémet sárkányrepülő mérnök hat évi munka eredményeként újszerű mentőrendszert fejlesztett és pórbált ki. Ennek lelke egy kis szilárd hajtóanyagú rakétamotor, amelynek az a feladata, hogy szükség esetén kibontsa a mentőejtőernyőt. Epesavak új szerepben A SÁRKÁNYREPÜLŐK VÉDELME Ipar — kis nyomáson
