Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-11 / 84. szám

2 Somogyi Néplap 1986. április 10., csütörtök Mihail Gorbacsov befejezte vidéki látogatását Három napon át tartottak Mihail Gorbacsov találkozói Kujbisev és a kujbisevi te­rület lakóival. Az SZKP KB főtitkára a négyszáz éves vá­ros és az egyik legnagyobb szovjet iparvidék lakóival, üzemeivel, dolgozóival ismer­kedett. Ellátogatott a volgai autógyárba, ahol részletesen szólt az időszerű kül- és bel­politikai kérdésekről, a terü­let helyzetéről, feladatairól. Az üzemek, gyárak műhelyei­ben, az utcákon őszinte, tárgyszerű, célratörő eszme­cserék folytak. Az SZKP XXVII. kongresszusának ha­tározatait minél előbb konk­rét tettekké kell formálni, így vélik a terület dolgozói — derült ki a beszélgetésekből. Mihail Gorbacsov a kujbi­sevi szerszámgépgyártó egye­sülésnél, szerdán tett látoga­tása során a rekonstrukció menetéről, a világszínvonalat meghaladó rugalmas termelé- 'si rendszerek és az automa­tikus- esztergapadok gyártásá­ról beszélgetett a dolgozók­kal. Szó esett az élet- és munkakörülményekről is. Sok dolgozó szólt arról, hogy a munkásság kész az új köve­telményeknek megfelelően dolgozni, megvalósítja az SZKP XXVII. kongresszusá­nak döntéseit, melyek célja a szovjet társadalom és gazda­ság fejlesztésének meggyor­sítása. Ezt követően Mihail Gor- bacsok a Volga-vidék egyik legrégibb ruhagyárát, a Hírügynökségi jelentések szerint ismét a harcok meg­élénküléséről számolnak be aiz Irak és Irán közötti há­borúiban. Az iraki legfelsőbb kato­nai parancsnokság szerdai közleménye szerint a leghe­vesebb harcok a front észa­ki szakaszán voltak. Az ■iraki • hadsereg egységei fel­szabadították Maijszan tar­tomány egy részét, jelentős károkat okozva az ellenség­nek emberéletben és anya­„Krasznaja Zvezda” (Vörös Csillag) gyárat kereste fel. A női- és gyermekruházati termékeket gyártó egyesülés nem teljesítette márciusi és első negyedévi tervét. Az ágazat átlagánál alacsonyabb termelékenységet a vezér- igazgató azzal magyarázta, hogy a régi, elavult épületek már nem felelnek meg a korszerű termelés követelmé­nyeinek. A főtitkár nem fo­gadta él a választ, rámuta­tott, hogy az igazgatónak minden helyzetben meg kell találnia a megoldást, a kive­zető utat. Az egyik brigád vezetője arról szólt, hogy a fiatalok nem maradnak sokáig a gyárban. Főképpen a lakás­hiány miatt keresnek más munkahelyet. Emlékeztetett, ahhoz, hogy még jobb ter­mékeket készítsenek, korsze­rű, izgalmas mintázatú, tisz­ta színezésű textíliákra is szükség van. Mihail Gorbacsov úgy vél­te, hogy nem szabad a ruha­ipar felelősségét csökkenteni, de valóban helytállóak a tex­tiliparral szemben hangozta­tott kifogások. Az elmúlt év­ben 1 millió 254 ezer rubel értékű terméket kellett visz- szaszállítani a szövödékbe. Elsősorban a kárbaveszett munkát kell sajnálni — mondta Gorbacsov, megem­lítve, hogy a leningrádi Thal- mann Textilművek különösen sok selejtes ruhaanyagot szállít. térségében legiharc alakult ki, s. en.nek során az iraki repülőgépek lelőttek két irá­ni vadászbambázót. A bagdadi rádióban szer­dán délelőtt beolvasott ka­tonai közlemény szerint ira­ki hadifia,jók „nagy tengeri célpont” ellen intéztek tá­madást,' ami az iraki szó- használatban iráni olajszál­lító hajót jelent. A hírt Öböl-menti hajózási forrá­sok nem erősítették meg. A gyárban szó esett még arról, hogy a dolgozók igye­keznek minél több munkafo­lyamatot megtanulni, így tudnak valamelyest úrrá lenni a létszámhiány okozta problémákon. — Szeretnék köszönetét mondani önöknek azért, amit tesznek. A kifogásokat, meg­jegyzéseket szintén figyelem­be venni, különösen a vásár­lóktól származókat. Amikor vásárlókként önök a boltba mennek, szintén azt nézik, mi tetszik, s mi nem. Az önök szakmája olyan, hogy ter­mékeiket mindennap meg­nézik az emberek. Ezért ja­vítani kell a munkát. A leg­fontosabb a minőség. Az mindenkire vonatkozik, a sza­bókra, a cipészekre, a ház­tartási gépeket gyártókra egyaránt —* hangsúlyozta , a beszélgetés során az SZKP főtitkára. A kujbisevi területen tett háromnapos látogatását be­fejezve Mihail Gorbacsov szerdán visszatért Moszkvá­ba. Hegnyílt az Olasz KP kongresszusa „Korszerű reformpártot, programot és alternatívát Olaszórszágért és Európáért” — e jelmondat jegyében kezdte meg munkáját szer­dán délelőtt az Olasz Kom­munista Párt XVII. kong­resszusa. A küldöttek, meg­hívottak és külföldi vendé­gek, újságírók többezres tö­mege előtt Paolo Bufalini szenátor, az OKP vezetősé­gének tagja mondott meg­nyitó beszédet, amelyben megemlékezett Enrico Ber- linguerröl, a párt 1984-ben elhunyt főtitkáráról. „Ere­deti és alkotó eszmeiséggel, magasröptű erkölcsiséggel küzdött egész életében' az olasz demokráciáért, a köz­élet- tisztaságáért, a társa­dalom demokratikus és szo­cialista átalakításáért, mi­közben különös figyelmet szentelt korunk új ellent­mondásainak, követeimé-- nyeinek” — mondotta Tog­liatti és Longo örököséről, az elhunyt pártvezetőről. Megemlékezett továbbá a párt sok, időközben elhunyt személyiségéről, így Umber­to Termeidről, Adriana Se- roniról és' másakról. Utalt arra, hogy a kongresszus egybeesik az Olasz Köztár­saság születésének 40. év­fordulójával, valamint a.rra, hogy a nagymúltú pártnak ezen a kongresszuson meg kell újulnia, hagy eredmé­nyesen dolgozhasson céljá­ért, az olasz társadalom megújításáért, az Európában és a Világban kialakult új körülmények mélyreható elemzésével. Üdvözölte a kongresszust Firenze polgármestere, és — egyetlen külföldi szónok­ként — Pierre Pfimiin, a nyugat-európai közösség parlamentjének elnöke. A központi bizottság be­számolóját Alessandro Natta főtitkár ismertette. Folyik a romeltakarítás a Bejrút közeli Jounieh kikötővá­rosban, ahol kedden nagyerejű pokolgép robbant IRAK—IRÁN Megélénkültek a harcok giakban.. Fáó kikötőváros 14 HALOTT Klánok háborúja Véres dráma zajlott le keddre virradóra egy Bejrút melletti szunnita falucskában, a Suf-hegységben -lévő Bsza- bában. Az öldöklésben 14 ember meghalt, 15 ház le­égett, a szunnita lakosság pe­dig tömegesen menekül — tartván a drúzok bosszújá­tól. Az incidens azzal a koc­kázattal jár, hogy a szunni­ták és a drúzok közötti há­borúskodássá fajul. Az ügy úgy robbant ki, hogy a (zömmel) drúzokból álló Haladó Szocialista Párt egyik tagja megjelent a fa­luban, behajtani a „milíciák adóját”. Az illegális „adózás” tipikus jelenség Libanonban —, a lakosságnak ezt a véde­lemért kell fizetnie. A Haladó Szocialista Párt helyi képviselője — a falu ugyanis Dzsumblatt milíciái­nak védelme alatt áll — megtagadta az összeg kifize­tését: lövöldözés robbant ki, amelyben a két vitázó fél életét vesztette. Ezután lép­tek akcióba a két halott csa­ládjának tagjai és szinte ki­irtották egymást — a szun­nita lakosság pedig menekült, rejtőzött, közben azonban fel is készült a harcra. Dzsumblatt, de maga Ka­rami kormányfő is most igyekszik elsimítani a .nézet- eltérést: mindketten azt hangoztatják, hogy elszige­telt, önkényes akcióról van szó,1 amelyet semmiképpen nem lehet a szunniták és a drúzok közötti ellenségeske­désként értelmezni. Az öldöklés politikai kö­vetkezményei azonban még korántsem világosak. Minél rosszabb annál jobb: A Reagan-doktrína Teljes az egyetértés ... Reagan elnök Casey CIA-főnökkel Az utóbbi időben több esemény is ráirányította a figyelmet az Egyesült Álla­mok új konfliktus-politiká­jára, amely a fokozódó dip­lomáciai és gazdasági nyo­másit a legszorosabban ösz- szekapcsol.ja a katonai erő­fitogtatással, a zsarolással, a gátlástalan fegyveres pro­vokációkkal. Ennek szelle­mében zajlott le Líbia ellen a példátlan méretű flotta- felvonulás. A Szidra-öbölnél három repülőgép-anyaha- jót, sziámos cirkálót, rombo­lót és fregattot vontak ösz- sze, fedélzetükön 24 ezer tengerészgyalogossal, 250 korszerű harci repülőgéppel, és különböző típusú atom­fegyverekkel. Ehhez fogha­tó „megsemmisítő erőt ed­dig még sdhasem összponto­sítottak a Földközi-tengeren” — jegyezte meg nem kis megdöbbenéssel , a nyugat­német Der "Spiegel cikkíró­ja. Ezzel csaknem egyidő- ben amerikai hadihajók ha­toltak be a fekete-tengeri szovjet felségvizekre (a Krím-félsziget körzetében). Az amerikai és a szovjet egységek két órán át néz­tek farkasszemet egymással, s hogy nem történt nagyobb baj, az kizárólag a szovjet fél józanságának köszönhe­tő. Az említett két példa is jól érzékelteti a Reagan ne­vével fémjelzett új global iz­mus kül- és katonapolitiká­ját. Legfőbb tartalmi eleme — amint ezt annak idején Weinberger hadügyminiszter megfogalmazta — a totális szembenállás a Szovjetunió­val, a társadalmi haladás bármi : áron való feltartóz­tatása a világnak minden olyan övezetében, ahol úgy­mond létfontosságú ameri- .kai érdekek vannak veszély­ben. Egy japán lap a hatal­■ mi gőggel, a birodalmi min­denhatóság hamis illúziójá­val átitatott amerikai glo- balizmus-t új beavatkozási stratégiának nevezi. Ami perisze. távolról sem új, hi­szen az igazságosság, és az. emberi jogok védelmének hazug jelszavával' álcázott erőszakpolitikát még Carter, az előd hirdette meg. Az viszont tagadhatatlan, hagy Reagan elnöksége idején a Föld nem kis részére ■— a többi között a Közel- és Közé.p-Keletre, Közép-Ame- rikára, a Csendes- és az Indiai-óceánra, Afrikára \ és m'ás régiókra — kiterjedő expanzív politikát jóval nyersebben igyekeznek át­vinni . a gyakorlatba, mint korábban. Az eszközökben a? ame­rikai vezetés egyáltalán nem válogatós. Ha a körüimé- nyeket úgy ítéli meg, nem riad vissza a közvetlen ka­tonai fellépéstől s.em (bi­zonyság erre Grenada lero- hanása), ám ha azt tartja célszerűbbnek, akkor in­kább másokkal végezteti el ín piszkos munkát. Titkos és nyílt csatornákon át minden támogatást, megad a bukott Pol Pot-rezsim gyászvité­zeinek, a Nicaraguából el­űzött somozistáknak, a tör­vényes angolai kormány el- . len harcoló Unita terroris­táinak, vagy az afgán ellen- íarradalmároknak. És eköz­ben nem átallja szabadság- harcosoknak, az emberi jo­gok bajnokainak titulálni a felbérelt gyilkosokat, akik­nek vezetőit ünnepélyes kül­sőségek között fogadják a Fehér Házban. A Reagan-adminisztráció védencei sohasem távoznak üres kézzel Washingtonból. Ugyancsak a Der Spiegel számol be róla, hogy a CIA (a Központi Hírszerző Ügy­nökség) közvetítésével éven­te legkevesebb 500 millió dollár értékben juttatnak el fegyvereket és különböző hadfelszerelést a Pakisztán területén több mint Száz tá­borban állomásozó algám. el- lenferradalmáíoknak. (Az 1 utóbbi években a katonai és egyéb segélyek összege meg­haladta a másfél milliard dollárt.) A szállítmányokban legújabban már „Stinger” mintájú kézi légvédelmi ra­kétáik is vannak. E rakéták könnyen kezelhetők, vállról indíthatók, súlyúk a kilövő szerkezettel együtt " mind­össze 14 kilogramm. Hatótá­volságuk mintegy 5—7 kilo­méter, s a 10 kilogrammos robbanótöltetet önirányító fej vezeti rá a légi célra. Veszélyességük nem lebe­csülhető, miután katonai és polgári repülőgépek ’ ellen egyaránt alkalmazhatók, így új dimenziót visznek be a „hadüzenet nélküli” háború­ba. A múlt év végén ha­sonló fegyverrel lőttek le Kabul és Kandaher között egy gépet, amelynek fedél­zetén 52 utas volt, köztük asszonyok és gyerekek. Mint jóliinformált hírforrásökfoól megerősítették, ugyanilyen rakétákkal akarják felsze­relni a nicaraguai ellenfor- radalmárokat és az Angola területén tevékenykedő Uni- ta-zsoMosokat is. Az Unita a szóbanfor.gó rakéták beszerzéséhez bár­mikor igénybe veheti a CIA által folyósított évi 15 mil­lió dolláros támogatást. Ami pedig a nicaraguai ellenfor= radalími bandákat illeti, ab­ból a 100 milliós segélyből, amelynek megszavaztatá- sáért Reagan elnök minden tekintélyét latba veti a tör­vényihozásban, nyilván nem­csak ,,Stinger”-ekre futná, hanem más modern támadó fegyverekre is. Az amerikai honatyák egy jelentős része attól tart, ha nem adják hozzájárulásukat a kért ősz- szeghez, egy „újabb Kuba” fenyegethet a nyugati fél­tekén, s így elkerülhetetlen lenne az Egyesült Államok közvetlen katonai beavatko­zása. Márpedig ez egy új Vietnamhoz vezethetne. Nem tudni pontosan, milyen had­műveleti terveket szövöget­nek a Pentagonban a san­dinista rendszer megdönté­sére (amelyre az USA eddig körülbelül egy milliárd dol­lárt költött!), annyi azon­ban ismeretes, hogy az utób­bi hónapokban feltűnően •megélénkült a.katonai akti­vitás a Nicaraguával szom­szédos határtérségben, s egymást követik az ameri­kai fegyveres erők részvé­telével zajló szárazföldi és tengeri hadgyakorlatok. Afganisztánról és Angolá­ról szólva, Nyugaton mind­untalan sürgetik a korláto­zott szovjet csapatkontingens, illetve a kubai alakulatok mielőbbi kivonását. Deihát hogyan lehetne erről komo­lyan beszélni mindaddig, amíg a két országot állan­dóan külső beavatkozás fe­nyegeti? Amíg tehát n.em szűnnek meg a Sok az okok, amelyek a testvéri katonai s e.gí tségnyú j t ás t i ndokolttá tették. A kivonásihoz meg­felelő nemzetközi garanciák kellenének, így például az agressziós cselekmények megszüntetése, az ellenfor­radalmi erők támogatásának megvonása és mindenféle beavatkozási kísérletről va­ló végleges lemondás. A jelek szerint erre sem az Egyesült Államók, sem a válsággócok fenntartásában • 'dékQlt néhány szövetsége­se nem mutat hajlandósá­got. A „minél rosszabb, an­nál jobb” felfogás hívei csak szavakban vallják a politi­kai rendezés szükségességét, a valóságban minden esz­közzel gátolják a konfliktu­sok felszámolását.- Hogy az agresszív körök által kirob­bantott válságok még nem váltották ki a „naigy robba­nást”, az a hadászati egyen­súlynak köszönhető. Afgán ellenforradalmárok az egyik pakisztáni kikepzőtá- borbaiv ­Serfőző László alezredes

Next

/
Thumbnails
Contents