Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-09 / 82. szám
Somogyi Népláp 1986. április 8., kedd » Kupák és érmek MHSZ-klubok a hazafias nevetésért iNem tudhat maga mögött gondtalan éveket a Magyar Honvédelmi Szövetség Somogy megyében, mégis sikeresnek értékelhető az 1980 óta végzett munka. Röviden így foglalható össze az MHSZ megyei titkárának, Szabó Béla ezredesnek a mondanivalója, akivel az elmúlt időszakról beszélgettünk. Az MHSZ elsőrendű feladata a hazaifas-honvédelmi nevelés. Ezt sokszínűén, politikai-katonai, valamint ehhez kapcsolódó, magas szintű sportmunkával igyekszik teljesíteni. Somogybán 184 honvédelmi és szakklub működik, ezek közül 106 területi, 54 munkahelyi, 24 pedig tanintézeti klubként tevékenykedik. Ezek saját területükön központjai és felelősei a honvédelmi elő- és utóképzésnek, a tömeg- és minőségi sportnak. Készenlétben Ahhoz, hogy biztonságban érezhessük magunkat, folytonos készenlétben kell lennünk. Az általános honvédelmi oktatás, a ' szakképzés és a tartalékos utóképzés szervezett az MHSZ-be. Az utóbbi években a barcsi, a kaposvári és a nagyatádi vezetőségek táborszerű honvédelmi képzése eredményesnek bizonyult, ezért 1986-tól a megye más területeire is kiterjesztik. A tömegsportban a honvédelmi kupa lövészverseny fordulói és országos döntője (ezt hagyományosan Kaposváron rendezik meg) jelent népszerű programot. Ezenkívül különböző összetett honvédelmi versenyeken, a tartalékosok és a sorkötelesek vetélkedőin, a szakklubok versenysorozatain bizonyítják a tagok felkészültségüket. A tömegsport-vetélkedők országos döntőin évente 4-5 dobogós helyezést érnek el a somogyiak. A tartalékos utóképzést az esetek többségében a Magyar Néphadsereg alakulatainál tartották főként hivatásos tisztek és szaktiszthelyettesek vezetésével. Így sikerült a fegyvernemi oktatás színvonalát javítani. A legjobb eredményeiket a siófoki orvosi, a kaposvári lövést- és a nagyatádi harckocsizó csoportok érték el. A sorkötelesek és a magán-gépjárművezetők képzésén évente több mint kétezer sorköteles és több mint hat és fél ezer magánszemély szerez jogosítványt. Egyre nagyobb gondot okoz, hogy a beiskolázható sorkötelesek száma évről évre csökken, a munkáltatók egy része elutasító magatartást tanúsít, a képzéshez szükséges járművek, gépek, berendezések és segédeszközök felújítása pedig pénzügyi nehézségekbe ütközik. Fegyverük a sport Öt év alatt nem volt egyenletes a lövészsport fejlődése. Csak a tervidőszak végére jutott a megye mindhárom lövészklubja megfelelő bázishoz. A fokozatosan javuló feltételek ellenére — elsőisorban vezetési problémák miatt — visszaesett a minőségi munka Kaposváron a lövész és az erdész klubokban. A marcali klub munkája azonban nem érezte meg a megyeszékhelyen tapasztalható gondokat. A rádiótechnikai képzéshez szükséges személyi és anyagi föltételeket megteremtették. Kaposváron géptávíró-, Siófokon gépírótan folyam okát indítottak. A magas követelményeket, a rendszeres megjelenést azonban egyre nehezebben vállalják a sorkötelesek. Évente visszatérő gond, hogy a kiképzett rádiótávírá- szok nagy része csak a vizsgát követő második, harmadik évben vonul be katonának, amikor a iporzejeleket már jórészt el is felejtette. Az igazolt versenyzők és a minősítések száma csökkent. A rádiósok 14 országos bajnokságot, 7 második—harmadik, 31 negyedik—hatodik helyezést értek el. Ezenkívül egy Európa-bajnoki helyezést mondhatnak magukénak. Az alap- és középfokú modellezőképzés népszerűsége változatlan. Az általános iskolákban több mint nyolcezer diák ismerkedett meg a modellezéssel. Fejlődésnek indult a csurgói és a taszá- ri, tartja szintjét a Kapos- gép, a csokonyavisontai és a barcsi klub, viszont továbbra is gyengélkedik a kaposvári modellezők! ub. A somogyi modellezők öt év alatt 2 Európa-bajnoki arany-, 1 ezüstérmet nyertek, az országos banjokságokon 3 arany-, 8 ezüst-, 12 bronzérmet és 39 negyedik—hatodik helyezést szereztek. A kaposvári és a siófoki könnyűbúvárklub honvédelmi előképzési feladatait végrehajtotta. Versenyeredményei alapján a kaposvárit nemzetközi szinten is jegyzik. Két világ- bajnoki ezüst-, 1 bronzérem, 6 negyedik—hatodik helyezés, 4 Európa-bajnoki ezüst-, 7 bronzérem, az országos bajnokságokon pedig 69 arany-, 52 ezüst-, 45 bronzérem jelzi az itteni minőségi munkát. A vitorlázórepüléssel a kaposvári „B” típusú klub foglalkozik. Az utóbbi években az új vezetőség munkába állásával javult a színvonal, tartalmas klubélet bontakozott ki. A kfubtagság száma 36-ról 200 fölé emelkedett. A feladatokat (alapképzés, repült órák és felszállások, minősítések) végrehajtották, sőt „A” típusú klubokat is megelőztek. • Tapasztalatok Az eltelt időszak rengeteg tapasztalattal gazdagította az MHSZ Vezetőit. Ezek felhasználásával dolgozták ki az előrelépéshez vezető feladatokat. Közülük az egyik legfontosabb, hogy a munka minden területén növelni kívánják á követelményeket. Gyarmati László OLASZ BOR(ZALOM) A rosszból is megárt a sok. Borhamisítók mindig voltak, mindig lesznék, de régebben Olaszországban még visszafogták magukat a kotyvasztok, hamisítási -tevékenységük kimerült az egyszerű „sikkasztásban”: nyolc egység víz, egy egység bor, egy egység etilalkohol. Azután veszélyesebb szereikhez nyúltak, mint például a metilalkohol, és alkalmazásában már nem ismertek mértéket. Olaszországban most egyértelműen bebizonyosodott, hogy tizenkilenc halálesetet okozott az elmúlt hetekben a metilalkohollal ,kezelt” bor. De ki tudja, hogy mielőtt a botrány kitört volna, hány hirtelen elhalálozásnak lehetett! ugyancsak ez az oka? Először, több mint két héttel ezelőtt, csak Milánó környékéről érkeztek halálesetekről szóló jelentések. Elhangzottak a tévéhíradókban, mint a bűnügyi kónika bármelyük más híre, és senki sem gondolta akkor még, hogy egyéni szerencsétlenségnél többről van szó. Azután napról- napra egyre többen haltak meg „bormérgezéöben”, "a kórházakban a betegek szeme világáért küzdenek az orvosok, mert a metilalkohol először a látószervet támadja meg. A tévében bemutatták a kerülendő borfajtákat. A tájékoztatási eszközök figyelmeztették a lakosságot, hogy „ne vásároljon feltűnően olcsó bort, de különösen őrizkedjék a címke nélküli palackoktól". A metitalkoholos bor literjét mindössze két- háromszáz lírából elő tudja állítani a hamisító (egy kávé ára öt-hatszáz líra), így á végtermék valóban „versenyképesebb” a .természetes úton termelt bornál, amely csupán a termelőnek legalább ezer lírájába kerül. A figyelmeztetések azonban nem hozták meg a kívánt elrettentő hatást, az újabb és újabb halálesetekből ítélve a mérgezett bor továbbra is zavartalanul fogyott és fogy talán ma is. Lombardia;, Piemonte, Liguria-, Veneto, Puglia, Emilia-Romagna tartományokban, de a fővárosban, Rómában is táláltlak mérgezett bort. A hatóságok eddig negyven- vennyolc borforgaSímazó céget tettek „feketelistára”, gondosan megnevezve a kerülendő borfajtákat, ítöbb vállalkozót vittek el a rendőrök megbilincselve. A csendőrség körülbelül 300 ezer hektoliter „alaposan gyanúsítható” bon: kobozott el. A veszély azonban korántsem múlt el: a rendőrség tudja, hogy valamelyik borcégnél még mindig ott van mintegy 3200 hektoliter metanol', de nem tudják, hogy melyiknél. A mérgezett bor esetét a miniszterelnöki hivatal, a képviselőház a legsürgősebb témaként tartja napirenden. Súlyos, közegészségügyi problémáról, valamint Olaszor- ■szág külgazdasági érdekéiről van szó. .Nyilvánvaló ugyanis, hogy a mérgezett bor nem maradhatott’ meg a borexportáló Olaszországban. A mezőgazdasági miniszter rendeletére ezután csak minőségjelző címkével ellátott bort léhet külföldre eladni’. Pandolfi miniszter címkéjében azonban nemigen bíznak Nyugat ^Európában: Dánia éppen a napokban állította meg határainál az olasz szállítmányokat, és nemcsak a borokat, de mindenfajta olasz szeszes italt kirekeszt. A héten az NSZK is hasonló módon cselekedett. Ausztria és Svájc még befogadja az olasz I borokat. ... A 'mérgezett bor egy másfajta, kulturális jellegű veszteséget is okozott Olaszországnak azzal,, hogy szétrombolja a megbízhatóan minőségi olasz bőrök képét. Az olasz boroknak kiterjedt irodalma van', üzletekben árusítják egy-egy bortermelő vidék termékeinek zamatét, készítési módját ismertető katalógusokat. A kiskereskedők országában a borkereskedők a legbüszkébbek szakmájukra, sokan közülük — joggal — úgy érzik, hogy kultúrát terjesztenek árujukkal. Az elhivatott borkereskedőnek könnybe lábad a szeme, amikor meghallja • a pulit feletti polc.on: lévő rádióban az újabb borhamisítási híreket. Hiába tudja minden régi vevője, hogy az ő bora makulátlan, eljött az idő,, amikor már a jó bornak is kell cégér. Az sem vigasztalja túlságosan, hogy kirakatában a fogyasztók védelmét ellátó társaság kitette a feliratot: „Itt nem árusítanak metslal- köholos bort”. Garzó Ferenc Az árok alatt volt a kábel Megszakadt összeköttetések Mint ünnepi lapunkban röviden már hírt adtunk róla: csütörtökön délután megszakadt a távközlési ösz- szeköttetés Kaposvár és Budapest között. Szerkesztőségünkben nem működött a képtávíró, a telex, több helyre nem lehetett telefonálni .. . Természetesen a hiba nemcsak bennünket érintett, hanem még jó néhány dunántúli közül etet és magánembert is. A posta helyközi távbeszélő igazgatóságának ügyeletese, Egyed Ernő elmondta: — Kaposvár és Juta között harmadikén 15 óra 25 perckor a kaposvári Közúti Építő Vállalat munkagépe átszakította a távkábelt. Több dunántúli város, valamint Kaposvár és Budapest között megszakadt az összeköttetés. Aznap éjfélre a posta dolgozói ideiglenesen mindent helyreállítottak. Az új kábel végleges lefektetése később várható, die addig is minden vonal él. — Önök szerint miképpen történhetett ez meg? — A posta rendelkezésére álló törzskönyv alapján, valamint — ha kell — helyszíni nyamvonalkeresés alapján minden földmunkához meg tudja adni, hogy hol van kábel. Az ilyen földmunkák tervezésekor egyeztetni is kell a helyközi távbeszélő igazgatósággal. Minden bizonnyal nem történt meg ez az egyeztetés, vagy ha megtörtént, akkor a munka volt szabálytalan. A közúti Építő Vállalat fő-építésvezetője, Boldizsár János így beszélt a történtekről : — A jutái KISZ-lakótelep építésének földmunkáihoz kijelöltek egy úgynevezett anyagnyerő helyet. Oda út vezetett, de a közúti igazgatóság géppel kitisztított egy árkot, s ezzel átvágta az utunkat. Mi lehelyeztünk oda egy csövet, beborítottuk földdel, hogy a földszállftó gépkocsik eljuthassanak az anyagnyerő helyhez. Ez a cső eltörött, ki akartuk cserélni. Munkagépünk a törmelék alá nyúlt és akkor tépte el a távkábelt, amely körülbelül tizenöt centiméter mélyen volt a vízfolyás alatt. Erre igazán nem számíthattunk. Mivel ez a „hídépítés” nem tartozott a kijelölt munkaterülethez, ezért nem történt előzetes közmű- egyeztetés. Ismétlem: senki sem számíthat arra, hogy egy vizesárok alatt közvetlenül, minden védelem nélkül kábel van. A posta és a KÉV álláspontja ellentmondó. Végső sorion nem tudjuk megállapítani, hogy ki a felelős ezért a hibáért — nem is feladatunk. Viszont az ösz- szeköttetés megszakítása eléggé nagy hiba ahhoz, hogy kérjük az érdekelteket: egyeztessék álláspontjukat, s a felelősség pontos megjelöléséivel tárják azt a közvélemény elé. L. P. A társadalmi tulajdon védelme az építőiparban A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság összefoglaló jelentést készített a, társadalmi tulajdon védelmének helyzetéről az építőiparban. A jelentés a kérdéskört vizsgáló megyei népi ellenőrzési bizottságok tapasztalatait összegzi. A területi népi ellenőri szervek a vizsgálatok során — a KNEB irányelvei alapján — arra kerestek választ, miként érvényesül a társadalmi tulajdonviédelem feltételrendszere az építőiparban, a kivitelező építőipari szervezetek milyen eszközökkel, módszerekkel segítik elő az építkezések, a raktárak, a telepek vagyontárgyainak védelmét. A vizsgálatok országszerte 329 egységre, túlnyomórészt kis és közepes nagyságú építőipari szervezetekre terjedtek ki. A vizsgált szervezetek — mutat rá az összefoglaló jelentés — rendelkeztek a működésiükhöz, így a társadalmi tulajdon megfelelő kezeléséhez is szükséges belső szabályzatokkal. Ezek azonban szinte sehol nincsenek teljes összhangban az érvényes jogszabályokkal, azokat néhány hónapos, esetenként totó éves késéssel követik. Még kedvezőtlenebb jelenség, hogy e szabályzatokat szinte egyetlen vizsgált szervezetnél sem tartották be. A belső szabályzatokhoz hasonló képet mutatott a gazdálkodó egységek bizonylati rendszere. Itt általános tapasztalat volt, ho,gy a külső partnerektől beszállított, közvetlenül az építkezésekre kerülő, anyagok •mennyiségi és minőségi átvétele, illetve további felhasználása nem volt nyomon követhető. A tapaszta- • latok bizonyítják, hogy a bevételezett anyagok megfelelő tárolását és biztonságos őrzését csak a raktárakban oldották meg. A szabadiban tárolt anyagok viszont jelentős . mértékben károsodnak, s az őrzés hiánya miatt nő a lopások száma is. Az építkezéseknél fellhasz- náít anyagmennyiség megállapítása az anyagelszámoltatás feladata lenne. Ezt azonban — a vizsgálatok tapúsága szerint — sehol sem végezték cl kellő módon. Egyes szervezeteknél egyáltalán nem volt anyagelszámoltatás, mások csak bizonyos értékhatárok fölött, illetve kizárólag bizonyos anyagfajták esetében számoltattak el. Ez egyben az építtetők felelősségére is rámutat, mivel az előírás- szerű, folyamatos műszaki ellenőrzés lehetővé tenné a pontos anyagelszámolást. A népi ellenőrök több jelentős hiányosságot tártak fel a gazdálkodó egységek leltározási tevékenységével kapcsolatban is: a vizsgált építőipari szervezetek 5—8 százaléka nem rendelkezett leltározási szabályzattal, 24 —32 százaléka pedig nem készített leltározási ütemtervet. Az érintett egységek ellenőrzési tevékenységét vizsgálva a megyei népi ellenőrzési bizottságok megállapították, hogy a külső — felügyeleti, törvényességi, pénzügyi — és a belső — vezetői, folyamatban épített, függetlenített — ellenőrzési munka nem alkot egységes rendszert. A belső ellenőrzés nem épül rá, nem használja fel kellő mértékben a külső ellenőrzések megállapításait, és legtöbbször nem fogja át a szervezet teljes tevékenységét. A vezetői intézkedések pedig általában nincsenek arányban a feltárt hiányosságokkal. A megyei vizsgálatok tapasztalatait értékelve a KNEB összefoglaló jelentése leszögezte: a társadalmi tulajdon védelmének alappillére a gazdálkodó egység szervezettsége, a kellően elhatárolt hatásköri és felelősségi rendszer, a hatékonyan működő ellenőrzési tevékenység; a következetes számonkérés. Ezek érvényre juttatásához mielőbb változtatni kell azon a téves szemléletmódon, amely bocsánatos bűnnek tartja a közvagyon megdézsmálását. Éneikül — pusztán szabályzatokkal — ném érhető el kellő eredmény a társadalmi tulajdon védelmében
