Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-09 / 82. szám
1986. április 8., kedd Somogyi Néplap 1 Áz állam és a vállalatok A Minisztertanács március 27-i üléséről megfogalmazott közlemény röviden, tömören adja tudtul, miről tárgyalt a kormány. E kommünikében olvashatjuk a következő — nem éppen szívderítő — mondatokat is: „A Minisztertanács ... megállapította, hogy az elmúlt év gazdálkodására jellemző egyes kedvezőtlen jelenségek megszüntetésében nem kielégítő az előrehaladás. így többek között elégtelen az export árualapok termelésének növelése, lassan javul a hatékonyság, egyes gazdálkodó szervek a teljesítményeket meghaladó béremeléseket hajtanak végre”... Hogy mi rejlik e mondatok mögött, az többé-ke- vésbé már ismert. Az ország- gyűlés tavaszi ülésszakán Rácz Albert bér- és munkaügyi államtitkár részletesen szólt a túlzott mértékű bér- kiáramlásról. Elmondta például, hogy 23 százalékos béremelés történt decemberben az iparban (példátlan eset!), s az 1986. évi béremelési lehetőségeket a gazdálkodó szervezetek tetemes része már az év elején realizálta, nem gondolva arra, hogy a bértömeg kisebb-nagyobb részét év közben a teljesítmények fokozására, ösztönzésére kellene felhasználni. Felhívta a figyelmet arra is, bogy — amivel különösen nem békélhet meg igazságérzetünk — egyes alaphiányos, sőt veszteséges vállalatok is „élen jártaik” ebiben a bérversenyben, nem törődve azzal, hogy ennek következményeit a költségvetésnek, más szavakkal az egész lakosságnak kell majd vállalnia. Az átlagos magyar állampolgár közgazdasági műveltsége sokat nőtt az elmúlt években, így jól tudja: a megalapozatlan fizetésemelés igencsak veszélyes „játék”. Ha a'gazdaságirányítás tétlenül nézné ezt a folyamatot, ingatag alapokra épülne az antiinflációs politika, az a lakosságunk körében már népszerűvé vált cél, hogy a fogyasztói árak emelkedése ebben az esztendőben ne haladja meg az 5 százalékot. Mi rejlik az említett vállalati magatartások mögött? Betartották-e az írott és íratlan játékszabályokat, nem sértették-e meg az állam és a vállalatok közötti partneri viszonyt? Hogy e viszony alatt mi értendő, arról az utóbbi hónapokban mind többet írnak a jeles közgazdászok. Sárkö- zy Tamás, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem jogi tanszékének tanára például „A gazdasági alkotmányosság lehetőségéről” címmel tanulmányt írt a Valóság folyóirat idei, februári számában. A többi között a következőket olvashatjuk: ... ”a központi gazdaságirányítás és a vállalatok között alkotmányjogi keretjogviszony elemei jöttek létre, amelynek lényege a központi gazdaságirányítás részéről a vállalatok részére törvényben, tehát áz államhatalmi szervek által biztosított jogok garantálása, a gazdaságirányító tevékenység vállalati önállóságot biztosító, vállalati jogokat nem sértő gyakorlása, a másik oldalon vállalatok részéről a vállalati kötelezettségek teljesítése és a vállalati önállóság keretét képző jogok visszaélések nélküli gyakorlása”. A professzor kölcsönös jogokról, kötelezettségekről és az ehhez fűződő garanciákról ír a tovább lakban. Ismeretes, hogy a vállalati vezetők is sokat beszéltek erről a témáról az elmúlt nehéz gazdasági esztendőkben. Szóvá tették például, hogy. túlságosan gyakran változnak, kiszámíthatatlanok a gazdasági szabályozók. Ä belátóbbak elismerték ugyan, hogy a sokat emlegetett külgazdasági Magyar vegyi cikkek a nemzetközi vásárokon A Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat az idén csaknem 40 nemzetközi kiállításon, vásáron és szakmai bemutatón kínálja világszerte a magyar vegyipar termékéit. A hagyományos nagy nemzetközi vásárok köziül egyebek mellett Lipcsében, Pl'Qvdivban, Brnóban és Zágrábban', valamint a kelet- és nyugat-európai vegyipari vállalatok rangos pozsonyi találkozóján. sorakoztatja majd fel a vegyipari vállalatok hagyományos cikkeit és újdonságait. A magyar vegyi termékek egyik íegjelentősebb vásárlójánál, a Szovjetunióban újabban nemcsak a központi nagy vásárokon, hanem az egyes köztársaságokban megrendezett önálló kiállításokon is bemutatkoznak az iparág termékei. Az idén az egyik ilyen helyi rendezvény a villniusi magyar kiállítás lesz, amelyen az érdeklődők szakmai előadásokon közelebbről is megismerkedhetnek majd az új magyar cikkekkel. A külkereskedelmi vállalat az idén első alkalommal több távol-keleti és délkelet-ázsiai nemzetközi kiállításon és szakvásáron is részt vesz. E térségek országai már eddig is számottevő vásárlói voltak a magyar vegyi cikkeknek. A külkereskedők reális lehetőséget látnak arra, hogy ezeken a vásárokon kapcsolataikat tovább szélesítsék. A forgalom fellendítésére a külkereskedelmi vállalat áz idén két irodáit, nyit, az egyiket Szingapúrban, a másikat pedig Indonéziában. A Chemolimpexnek három olyan -hazai közös külkereskedelmi vállalata van, amelyet termelő vállalatokkal együttműködve alapított. Érdekeinkét természetesen minden egyes kiállításon és vásáron képviselik. A Chemolimpex külkereskedői az idén faként a magyar festékipari alapanyagok, intermedierek, növényvédő műanyag alapanyagok, félszerek, i oncserélő gyanták és kész- és késztermékek vevőinek körét kívánják bővíteni, így a nagy seregszemlék mellett a korábbiaknál több szakmai jellegű kiállításon és vásáron mutatják be a vállalatok kínálatát. Ezeket a rendezvényeket arra is felhasználják, hogtf tájékozódjanak, s informálják a termelőket azokról a magasabb feldől gozottságú, az olajár változására kevésbé érzékeny árukról, .amelyek előállítását, exportját jó kilátásokkal érdemes fokozniuk. egyensúly megteremtése, megszilárdítása érdekében kényszerhelyzetbe került a kormány, s voltaképpen nem volt más választása, ám mégis aizt kérték: ha egy kicsit enyhül a helyzet, ha jobban áll az ország „szénája”, akkor tegyék lehetővé számukra, hogy hosszabb távon tervezhessenek, gazdálkodhassanak ... Köztudomású az' is, hogy sók minden történt e jogos kívánságok teljesítése céljából. A gazdaságirányítás 1985. január elsején életbe lépett új szakasza jelentősen bővítette a vállalatok önállóságát, mozgásterét, S bár a kormányzat a múlt évben is nyomatékosan és ismételten hangsúlyozta, hogy a több lehetőség több felelősséggel jár, az év végi és 1986 eleji fejlemények azt igazolják, hogy a gazdálkodó szervezetek kisebb-nagyobb köre — tisztelet a kivételnek — ez utóbbit már nem érzékelte megfelelően. Kertelés nélkül fogalmazva: rosszul' vizsgáztak nagykorúságból. Többet, gyakran lényegesen többet fizettek ugyanannyi vagy még kisebb teljesítményért, vagyis olyasmire vállalkoztak, amit még a nálunk sokkal gazdagabb országok sem képesek megténni. Kérdés: mi történjen ezután? Az-e, amiről Rácz Albert szólt az országgyűlésen? „A teljesítménnyel alá nem támasztott, taktikai megfontolásokon alapuló keresetnövekedés előbb-utóbb a szabályozók szigorítására kényszeríti a gazdaságirányítást, mert az egész társadalom és az egész gazdaság érdekei oldaláról megengedhetetlen, hogy a személyi jövedelem alakulása tartósan elszakadjon a gazdasági teljesítményektől.” Kétségtelen, hogy ilyen előzmények után nehéz, sőt nem lehet ki- és elkerülni ilyen döntéseket sem. Erre utalt nemrégiben a televízió képernyőjén Lázár György miniszterelnök, s ugyanezt olvashatjuk a Minisztertanács ülését követő közleményben is: „A kormány ebből kiindulva és figyelembe véve a külgazdasági feltételek újabb módosulásait, pótlólagos intézkedéseket határozott el az 1986. évi tervben előírt követelmények érvényre juttatásának elősegítésére.” Nyilvánvaló, hogy csak a kényszer szülte, átmeneti jellegű döntésekről lehet szó. Hosszabb távon valóban csak a gazdasági alkotmányosság érvényre juttatása jelenthet kiutalt ebből a helyzetből. Az, hogy a versenyszféra egyetlen vállalata se éljen vissza a több joggal és lehetőséggel, egyszerűbben szólva: a tisztességes, korrekt partneri viszony követelményeinek megfelelően tartsa be az írott és íratlan szabályokat. A saját, jól felfogott érdekeik is azt kívánják, hogy így tegyenek. Magyar László A történelmi tények mellett megmutatni az embert BESZÉLGETÉS DR. LATINCÁ RÓBERTTEL A Latinca Sándor születése 100. évfordulójának alkalmából rendezett kaposvári ünnepi rendezvényeken családjával együtt részt vett a mártír forradalmár Budapesten élő fia, dr. Latinca Róbert főorvos. Hazautazása előtt kértük beszélgetésre. — Véleménye ;szerint képesek vqgyunk-e ma a történelem és a munkásmozgalom kiemelkedő alakjait kellően, emberközelien bemutatni, példájuk erejét érzelmileg is vonzóvá tenni? — Volt időszak, amikor a mainál több cikk és visszaemlékezés jelent meg a Tanácsköztársaság vezető személyiségeiről. Ezekből az írásokból -azonban nemegyszer hiányzott a kellő árnyaltság. Hű krónikái voltak a történelmi tényeknek, de nem tudták megmutatni a jó célért küzdve is hibázó, önmagával is viaskodó, nagy tetteket véghez vivő, mégis egyszerű embert. A kaimpányszerűség sem szolgálta a célt, hogy az emberek érzelmi szempontból is azonosulni tudjanak a- történelmi alakokkal. Márpedig azt hiszem nagyon sok függ attól, hogy a mái 'gyerekek és fiatalok miként ismerik meg a munkásmozgalom egykori vezető egyéniségeit; hogy e példák ereje ad-e elég késztetést számukra, az értékes hagyományok méltó őrzésére. Ügy, tapasztalom, a mai fiataloknak nem szabad ezekről az emberekről túlidealizált képet festeni. Hiszen az ő munkásságuk sem volt mentes a tévedésektől, s ez érthető Is, hiszen ta- taipsztalatok nélkül akartak egy merőben új társadalmat felépíteni. Mégis, hibáikkal is a társadalmi igazságtalanságok ellen küzdöttek. Apám maga is nem egyet fölismert e hibák közül és igyekezett azokat a minimumra csökkenteni, személyes példamutatásával és azzal, .hogy éjt nappallá téve dolgozott, nyomon követte a döntések végrehajtását. Ügy érzem, Latinca Sándorról ma valós képet kap- rialk az emberek, s hogy ő azok közé a történelmi személyek közé tartozik, akik- mumkáissá’gát ma már széles körben ismerik és tisztelik. — Apja halálakor 16 hónapos volt, így nyilván csak édesanyja és a családtagok elbeszéléseiből ismerte me,g őt. — A Horthy-kors.zakban anyám sokáig rendőri felügyelet alatt állt. Féltett engem, így titokban tartotta előttem apám valódi munkásságát. Gsak annyit tudtam, hogy katona volt, aki eltűnt a háborúban. Arról sokszor beszélgettek a családban, hogy szigorú, ám igazságos, rendszerető ember volt. Ha csínyt követtem el, mindig mekaptam, bezzeg, ha apád élne, nem mernél ilyet tenni. Valódi alakját csak később és titokban ismertem meg az előttem még rejtegetett dokumentumokból és levelezésekből. Abban az időszakban 1919 vezetőiről csak mint „vörös mumusokról” beszéltek, így gyerekfejjel először azt sem tudtam, hogy szégyenkezzem-e vagy büszke legyek. Évékig tartott, mire mint mozaikkockákból összeállt előttem apám valódi képe, mire megértettem, hogy miért harcolt és hált meg. — Hogyan élhetett egy forradalmár családja az ellenforradalmi terror időszakában? — 1919 Őszén anyám és Tóth Lajosné hetekig kutattak férjük után, míg végre az igali főszolgabíró kiadott egy halotti bizonyítványt, mint eltűntekről. Utána Pestre költöztünk. Nem tudtam, hogy aiz iskolában egyes tanáraim miért néznek rám ferde szemmel és azt sem, hogy középiskolai tanulmányaimat miért csak Szegeden folytathatom. Anyám gépírónői fizetéséből tartott el négyünkéit. Tovább tanulni csak úgy tudtam, hogy közben dolgoztam is és megkerestem a tandíjra valót. 1945-től pártmunkásként és különféle államigazgatási beosztásban dolgaztam, csak azután végeztem el az orvosi egyetemet. Huszonöt éve vagyok ezen a pályán, jelenleg mint a Rókus kórház szájsebészeti járóbeteg-rendelőjének főorvosa. Apám emléke mély tiszteletet ébreszt bennem, dp nagy hiányérzetet is. Valami meghatározóan fontos kimaradt a gyermekkoromból... B. F. Ahol az üzleti siker kezdődik Úgy énem, elfogadtak Sűrűn teleírt előjegyzési naptárral, feljegyzésekkel, érkezik a találkozóra. —. Amint látja készültem, bár nem tudom mennyire érdekli ez a fajta háttérmunka az olvasókat, hiszen az én feladatom ott ér véget, ahol az üzleti siker kezdődik. Azért ne gondolja, ho'gy ez elkeserít, sőt annak örülök a legjóbban, ha rám már nincs szükség, mert ez azt jelenti, hogy az üzletfelek egymásra találtak. Egyed Éva a Külkereskedelmi Minisztérium Somogy megyei összekötője. Feladata, hogy földerítse azokat a kis- és nagytermelőket, akiknek exportképes termékeik vannak, illetve lehetnének, de még nem jutottak Több hetes kényszerpihenő után — amit az időjárás tett szükségessé — ismét dolgoznak Kaposváron a Kossuth Lajos utca járdaburkolatának cseréjén a városgazdálkodási vállalat dolgozói. ígéretük szerint a munka most már folyamatos lesz, befejezése rövid időn belül várható. el a megfelelő csatornáig, vagyis a külkereskedelmi vállalatok valamelyikéhez. A másik tennivaló az előbbihez kapcsolódik, vagyis olyan szabad kapacitásokra kell lelnie, amelyeket profiltól függően a fenti vállalatok hasznosíthatnak. — Országosan 1982-ben kezdődött az a program, amely a megyei összekötök révén élénkebbé, szélesebbé hivatott tenni a termelők és a külkereskedők közötti kapcsolatot. Mi, vagyis. Somogy megye a következő év őszén láttunk munkához, és az első teljes év nagyon szép eredményeket hozott. Ez persze annak is köszönhető volt, hogy korábban ■nem folyt ilyen jellegű feltáró munka a megyében? — Hogyan fogadták a termelők? — Először még nem sokat tudtak arról,, mit is szeretnék, de meghallgattak. Volt, aiki megköszönte a tájékoztatást, de látszott rajta, nem nagyon bízik a sikerben, mások rögtön kaptak az alkalmon és kezdődött a‘ második fordulós tárgyalás, akkor már azzal a külkereskedelmi vállalattal, amelyik azokkal a bizonyos termékekkel foglalkozik. Sorra fölkerestem . a termelőszövetkezeteket, a kistermelőket és iparosokat. Sokat jártam a megyében, hogy minél többen megismerjenek, de miég fontosabbnak tartom, hogy én tudassam az exportlehetőségeket. — Ezek szerint vannak olyan tapasztalatai, hogy a termelők nem tudják, merre induljanak el, és hogy mire van szükség a külpiacokon? — A nagyvállalatoknál bejáratott csatornák vannak az értékesítésre, inkább a kisebbeknél tapasztaltam, hogy nem tudják, kihez forduljanak, illetve ismeret hiányában nem tájékozottak a külpiacokról. — ön viszont ismeri a külkereskedelmi vállalatokat, de mennyire tudott tájékozódni a megyében ez idő alatt? — Nagyon sokat vagyok úton. Itt születtem Kaposváron, itt nőttem fel, tehát ismerem a megyét. A külkereskedelmi főiskola elvégzése után 12 élvig Budapesten dolgoztam, és csak 1978- ban jöttem vissza a szülővárosomba. Akkor indult a húskombináti beruházás, ott dolgoztam az exportosztályon. Míg távol voltaim, sok minden megváltozott a megyében, és később is csak egy vállalat külkereskedelmi gyakorlatát ismertem. Tehát elölről kellett kezdeni a megye felderítését. — Most hol tart ebben a felderítésben? — Úgy vélem, hogy minden számba jöhető helyet fölkerestem, és örömmel mondhatom, hogy ez a keresés ma már nem egyirányú. — Korábban említette, -hogy az ön munkája a legtöbb esetben ott ér végeit, ahol az üzlet létrejön, illetve amikor a partnerek találkoznak. Mennyire tudja nyomon, követni az üzleti sikereket? — Ez ma még változó. Vannak olyan termelők, akik később visszajeleznek, hogy ez vagy az a tárgyalás sikerrel zárult. Másokról csak akkor szerzek tudomást, ha ismét ott járok, vagy hallomásból. Persze jobban örülök és velük bánkódom egy siker vagy kudarc után. Ez utóbbira azonban nem sok idő madadt, nem is szabad hagyni! Inkább azon törjük a fejünket közösen, hogy mi az, amit másként kellene csinálni ahhoz, hogy legközelebb az igényeknek ,meg. felelő áruval jelentkezzünk a piacon. N. Zs.
