Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-08 / 81. szám

2 Somogyi Néplap 1986. április 7., hétfő Reagan rádióbeszéde A kongresszust sürgette A spanyol külügyminiszter Berlinben Reagan amerikai elnök szokásos szombati rádióbe­szédében sürgette a kong­resszust, hogy vegye figye­lembe az amerikai hadügy­minisztérium működésének vizsgálatára létrehozott bi­zottság javaslatait. Reagan kijelentette, hogy az Egyesült Államoknak Széles körű nyomozás Nyugat-Berlinben szüksége van védelmi rend­szerének jelentős felülvizsgá­latára, amely egyébként a legnagyobb változtatásokat hozná az 1950-es évek vége óta, amikor is Eisenhower el­nök átszervezte a hadügymi­nisztériumot. Az amerikai elnök már a múlt héten elrendelte a Folyik a vizsgádat a nyugat-berlini La Belle diszkóban, ahol szombaton pokolgép robbant A nyugat-berlini rendőrség a rendkívül széles körű nyo­mozás és az egész városra ki­terjedő szigorú ellenőrzések ellenére sem akadt még a szombat hajnali robbantás el­követőinek nyomára. A főleg amerikai katonák által látogatott zsúfolt disz­kóban végrehajtott merény­letnek két halálos áldozata és — a legfrissebb jelentések szerint — kétszáz sérültje van. Bár számos hírhedt és is­meretlen szélsőséges csoport telefonüzenetben magára vállalta a terrorakció elköve­tését, a nyomozás eddig semmilyen eredményt nem hozott a tettesek kilétét ille­tően. A lakosságtól majd­nem száz bejelentés érkezett az üggyel kapcsolatban, eze­ket még vizsgálják. Vasárnap esti kommentárunk A sokadik menet Immár sokad jár a rugasz­kodnak neki a Contadora- csoport tagjai a közép-ame­rikai válság békés rendezé­sének. A tárgyalások, több holtpontja után, újra élén­külni látszanak. Alighogy befejeződött a la­tin-amerikai parlament tizen­hat tagja — köztük a tavaly felvett Kuba és Nicaragua — küldöttségeinek guatemalai tanácskozása, már össze is ült Panamavárosban a Con- tadora- és a limai-csoport, valamint a térségben lévő öt érintett ország külügymi­niszteri értekezlete. Az össze­sen tizenhárom vezető po­litikus úgy látszik nem ba­bonás: minden kedvezőtlen előjel ellenére átfogó megbe­széléseket folytattak a köz­vetítő államok által kidolgo­zott béketervről. Ennek el­ső változatát egyedül Nicara­gua fogadta el, s a számára hátrányos módosítások után is kész keresni a kivezető utat. Guatemala, Honduras, Salvador és Costa-Rica azon­ban — ha különböző mérték­ben is — engedett az ameri­kai nyomásnak és megakadá­lyozta az áttörést. Washingtonban egy héten belül várható a szenátus új, immár végleges döntése a kontráknak nyújtandó száz­millió dolláros segélyről, s a latin-amerikai országok ta­nácskozás-sorozata nem tit­koltan a Capitolium hon­atyáira is hatni kíván. A ma­ga részéről ugyanezt igyek­szik elérni a Fehér Ház, ami­kor a Pentagon és a Cl A közreműködésével minden­áron bizonyítani szeretné a sandinisták „támadását” Honduras ellen. Az eddig napvilágot látott tények azonban inkáb amellett szól­nak, hogy nagyonis átlátszó „konspiráció" keretében az amerikaiak beszélték rá a hondurasi hatóságokat a „se­gítség-kérésre”. Az amerikai sajtó „nagy­menői”, köztük a nálunk is jól ismert Art Buchwald, kí­méletlenül a világ tudomásá­ra hozzák véleményüket: Reagan személyes meggyőző­déséből kiindulva, egész presztízsét latba vetve — és némiképp kockáztatva is — igyekszik beavatkozni egy szuverén ország belügyeibe, nevetséges állításokra ragad­tatja magát az Egyesült Ál­lamokat fenyegető állítólagos „vörös veszély” miatt, s milliárdokba kerülő konflik­tus felé sodorja Amerikát. Mert az máris világos, hogy a százmilliós segély csak az első lépés lenne a konfliktus „vietnamizálásához” vezető úton. Ez a sajátosan ameri­kai szóhasználat teljesen egy­értelműen a válság eszkalá­cióját, a közvetlen katonai részvételt jelenti. Ettől azon­ban mind egységesebb fellé­péssel óvnak a latin-amerikai országok. Kitartó erőfeszíté­seiket illene végre a Poto­mac partján is észrevenni. H. G. Packard-bizottság azon ja­vaslatainak megvalósítását, amelyeket elnöki rendelettel is hatályossá lehet tenni. Szombati beszédében Reagan felszólította a kongresszust, hogy vizsgálja meg (és hagy­ja jóvá) azokat a javaslato­kat, amelyek életbe léptetése kongresszusi megerősítést igényel. A javaslatok között szere­pel, hogy a hadügyminiszté­rium költségvetését az eddi­gi évenkénti megajánlás he­lyett kétévenként kellene ki­dolgozni és jóváhagyni. A bizottság javasolta azt is, hogy meg kellene erősíteni a vezérkari főnökök egyesített bizottságának szerepét, vala­mint létre kellene hozni egy új hadügyminiszter-helyettesi posztot a katonai vásárlások felügyeletére. David E. Bonion michiga- ni képviselő, ismertetve a De­mokrata Párt válaszát a be­szédre, nem tért ki a had­ügyminisztérium átalakítá­sára vonatkozó elnöki javas­latokra, hanem inkább arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok „milliárd dolláros” háborúba kevere­dett Közép-Amerikában. — Francisco Fernandez Ordonez spanyol külügymi­niszter vasárnap hivatalos látogatásra Berlinbe érke­zett. A vendéglátó Oskar Fischer külügyminiszter és spanyol kollégája megvizs­gálja a kétoldalú viszony fej­lesztésének lehetőségeit és ta­nácskoznak arról, hogy a Varsói Szerződéshez tartozó NDK és a NATO-tagállam Spanyolország miként járul­hat hozzá a béke megőrzésé­hez, az európai államok együttműködésének elmélyí­téséhez. Az NDK és Spanyolország 1973. januárja óta áll diplo­máciai viszonyban egymás­sal. Az NDK külügyminisz­tere 1984 januárjában tár­gyalt első ízben Madridban. Ugyanebben az évben parla­menti küldöttség élén láto­gatást tett az ibériai király­ságban Horst Sindermann, az NDK népi kamarájának el­nöke. A két ország közötti tudo­mányos—műszaki, valamint a kulturális együttműködést kormányközi megállapodások rögzítik. A két ország közötti áru­csereforgalom egyelőre nem jelentős — 1984-ben 165 mil­lió valutamárka volt. Bush a Közel-Keleten tárgyal A várakozásoknak meg­felelően „Líbia megfegyel- mezésének” ügye is felme­rült George Bush amerikai a lel nők vasárnapi beszédé­ben, amelyet Rijádban tar­tott amerikai üzletemberek előtt. Bush a hajózás sza­badsósáról beszélt, és azt bizonygatta, hogy a Líbia elleni tengeri akció is az amerikai szándékok „ebbéli komolyságát volt hivatva alátámasztani”. Bush közel-keleti köruta­zásának további két tárgya­lási témája a közel-keleti ,és az iraki—iráni konfliktusok kapcsán az amerikai fegy­verszállítások, továbbá az olajár kérdése. Az amerikai alelniök az új szaudi nagy­követség megnyitása alkal­mából mondott beszédében erőteljes amerikai katonai támogatást ígért Szaud-Ará- biának. HATAN MEGHALTAK DÉL-AFRIKÁBAN A FEKETE GETTÓKBAN Hatan haltak meg a va­sárnapra virradó éjszakán a fekete gettókban, az ottani tiltakozó akciók során — jelentette be vasárnap a dél-afrikai rendőrség. Három összeégött emberi testet a fókföldi Mother- wellíben találtak. A további három erőszakos haláleset a Transvaal tartomány nyu­gati részén lévő Kenuméiban volt, ahol a rendőrség éles tölténnyel lőtt a tüntetők tömegébe,, akik válaszul benzin,espalackokkal dobál­ták meg a karhatalom em­bereit. A rendőri jelentés szerint tüntetők felgyújtották egy fekete rendőr johannesburgi házát és a fokföldi George város villanytelepét. Számos fokföldi, transvaali és Na- tal-tartamánybeli települé­sen voltak még összecsapá­sok a hét végén. A tünte­tők többhelyütt kövekkel haijigálták meg a biztonsági erők járőreit. A hatóságok huszonkilenc tüntetőt vettek őrizetbe. A hét végén Brandfort- ban egy meggyilkolt fekete tüntető temetésén három­ezer ember előtt beszédet mondott Winnie Mandela polgárjogi harcos, a bebör­tönzött Nelson Mandela fe­lesége. Élesen elítélte a washingtoni és londoni kor­mányt, mert pénzelik a pre­toriai rezsimet, és ezzel se­gítik hatalmon maradását. Winnie Mandela azonnali, átfogó, Pretoria-ellenes szankciókat követelt a kül­világtól, és. elszánt harcra szólította föl az apartheid belső ellenfeleit. A dél-koreai Taegu városiban több mint ezer diák az ut­cákon felvonulva követelte az elnökválasztási rendszer re­formját. A képen: titkosrendőrök durván bántalmaznak egy diákot, majd letartóztatják OKP-kongfSSzus: Merre menjünk?... Nincs még két esztende­je, hogy aiz Olasz Kommu­nista Párt elvesztette En­rico Berlinguert, mindenütt mély tisztelettel övezett ve­zetőjét, s hogy a gyász és rokonszeniVHhullám nyomán az OKP a közöspiaci par­lamenti választásokon az ország első pártja lett. Az­óta nem sikerült megismé­telnie ezt a sikert: választó­tábora 30 százalék alá esett a helyi közigazgatási válasz­tásokon, s elveszítette a mozgóbérskála megőrzéséért szorgalmazott népszavazást is Craxi szocialista párti kormányfővel szemben. A párt befolyása az értelmi­ség köreiben és a szakszer­vezeti mozgalomban is csök­kent. Megannyi aggasztó jel, amely arra késztette Nyu- gat-Európa legnagyobb kom­munista pártját, hoigy ön- emésztő vitákban újragon­dolja stratégiáját, irányvo­nalát. Mit akar, hová tart történelmileg? És milyen úton, eszközökkel? —Mind­ez a másfél milliós tagság teljes bevonásával, a sajtó hasábjain nyilvánosan is folytatott vita után immár eldöntésre vár a Firenzében szerdán összeülő rendkívüli kongresszuson. A helyzet nem könnyű. Az utóbbi évek újliberális, konzervatív irány felülkere- kediését hozták a nyugati világiban, megkérdőjelezték a szociáldemokrata baloldal minden eddigi vívmányát is, kétszeresen megnehezítette a forradalmi hagyományt őrző kommunista1 pártok helyzetét. A francia példa ékes bizonyság erre. Az OKP tíz érvvel ezelőtt „harmadik utat” hirdetett a létező szocializmus (általa Nyugat-Európában megvaló- síthatatlannak ítélt) modell­je és. a szociáldemokrácia felemás eredményei között. A „történelmi kompromisz- szumot” (együttműködni a kereszténydemokratákkal), mint zsákutcát, már Berlin- guer feladta 1980-ban. A meghirdetett új stratégia, a „demokratikus alternatíva” (baloldali egységre építeni a reformpolitikát) azonban lassan formálódik, és meg­lehetősen sterilnek, járha­tatlannak tűnik olyan vi­szonyok között, amikor a fő szövetségesnek tekintett szocialista párt vezetője, Craxi, a kormányfői székből egész politikáját arra, irá­nyítja, hogy szembekerüljön a kommunistákkal és szét­ziláljál, lejárassa őket. Mégis merre menjünk...? A kérdésre a kongresszus előtti vita nem adott egyér­telmű választ. Mindenesetre a társadalom átalakítását az olasz kommunisták a poli­tikai demokrácia elméi,yí té- sóvel képzelik el, amelynek révén a dolgozók tényleges ellenőrzést gyakorolhatnak a társadalmi és gazdasági formák bonyolult szövevé­nyével, amelyben egyfajta termelési és életmód felül­kerekedik a másikon.” Mindezt a nyugat-európai közösség namzetekfölötti in­tézményrendszere keretében, ahol tehát természetes szö­vetségeseik a szociáldemok­raták és más baloldali erők is, nem csupán a kommu­nista pártok. Az OKP meg­ítélése szerint Ny.ugat- Európára önálló szerep há­rul: az eddigi „kétpólusú világ” függőségi viszonyai­nak megbontása, „harmadik pólus” (Kínával együtt), de nem „harmadik szuperha­talom” szerepe. A mélyreható társadalmi változásokat hozó műszaki­tudományos forradalommal szemben nem elzárkózni kell, hanem elősegíteni an­nak érvényesülését, tudomá­sul véve a társadalmi vál­tozásokat, amelyek vele jár­nak (így a munkásosztály számának csökkenését). Á munkásmozgalomnak nem elég a jövedelemelosztással törődnie, de még az sem, ha zászlajára tűzi a moderni­zálást, hanem a felhalmozá­si medhan izmusra összpon­tosítva a fokozatos társada­lomszerkezeti változásokat kell célul kitűzni — hang­zott el több óldalról a vitá­ban. Konkrét javaslatként me­rült fel, amely minden bi­zonnyal kikristályosodik majd a kongresszusi vitá­ban: az úgynevezett „prog­ramkormány”. Konkrét és megvalósítható javaslatok összessége a gazdasági poli­tikára, társadalmi, kulturá­lis, nemzetközi kérdésekre — ezzel az jánlattal párosít­va: „az OKP kész összefog­ni és együttműködni min­denkivel, minden olyan erővel, amely ugyanilyen irányiba keresi a megoldá­sokat.” Ez az ajánlat túl­megy az eddigi csapdákon, az egyes pártoknak ajánlott szövetségen és együttműkö­désen, amelyre mindig el­utasítás volt a válasz az érintették részéről. „Társa­dalmi tervről” van szó im­már, nem pártközi taktiká­zásról — szövetséges lehet a katolikusok mozgalma éppúgy, mint a. pacifistáiké vagy környezetvédőké, de akár azok a vállalkozók is, akik „érdekeltek az egyen­súlyhiány és műszaki elma­radottság leküzdésében, és készek közreműködni a vál­lalati demokrácián alapuló új ipari kapcsolatok rend­szerének kiépítésében”. Magyar Péter Hírek a világból Rizskov hazaérkezett Hazaérkezett vasárnap Moszkvába Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, mi­niszterelnök. Rizskov vezette azt a szovjet pártküldöttsé­get, amely a bolgár kommu­nista párt XIII. kongresszu­sán vett részt Szófiában. Wörner Izraelben Négynapos hivatalos láto­gatásra vasárnap Izraelbe ér­kezett Manfred Wörner nyu­gatnémet hadügyminiszter. A vendéget Jichak Rabin izra­eli hadügyminiszter fogadta. A nyugatnémet miniszter az izraeli vezetőkkel a terroriz­mus elleni harc és az izrae­li biztonságpolitika kérdése­it tekinti át. Wörner szemé­lyében először látogatott el Izraelbe az NSZK hadügy­minisztere. Achille Lauro Az alexandriai kikötő be­járatánál zátonyra futott és megdőlt a tavalyi túszdráma miatt híressé vált Achille Lauro olasz luxushajó. A fe­délzeten tartózkodó hatszáz utas közül senkinek sem esett bántódása. A Földközi­tengeren cirkáló luxushajó a viharos időjárás következté­ben, kikötői manőverezés közben járt szerencsétlenül, amikor Álexandriából az iz­raeli Asdod irányába indult él. Októberben terroristák egy csoportja két napon át tar­totta fogva a hajó utasait és legénységét. A túszdrámá­nak egy halálos áldozata volt. Török kóbitószercsempész A bolgár vámhatóságok az egyik bolgár—török határát­kelőhelyen vasárnap feltar­tóztattak egy török állampol­gárt. A férfi gépkocsijában 9,7 kilogramm heroint akart átcsempészni Bulgárián ke­resztül Nyugat-Európába. Mint a BTA bolgár hírügy­nökség jelenti, a török férfit őrizetbe vették és átadták a bolgár ügyészségnek.

Next

/
Thumbnails
Contents