Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-08 / 81. szám
1986. április 7., hétfő Somogyi Néplap 3 Tervek az állattenyésztés szinten tartására Kisgyalán, Fonó., Büssü — ezeknek a községeknek a határában gazdálkodik a kis.gyaláni Petőfi Termelőszövetkezet. Régen isi híres volt állattenyésztéséről és -hizlalásáról, s a közös gazdaság gondoskodott a hagyományok folytatásáról. Mindjárt az egyesülés utáin szakosított tehenészeti telepet építettek, fejlesztették az ágazatot, ahogy erejükből — és a támogatásokból — futatta. Sok helyütt kritikus helyzetbe került az állattenyésztés, de itt — a közösben és a három falu háztáji gazdaságaiban — most is „él” az ágazat. Igaz, — mint arról Nádorfalvi Nándor elnök tájékoztatott — az utóbbi években némiképp megtorpant. Az állatokkal való foglalkozást azonban nem adták fel a gazdák, ezt mutatja, hogy tavaly például 14,5 millió forint értékű húst és tejet értékesítettek a háztájiból. — A közösben a sertés- ágazat ráfizetéses volt 1985- ben, a szarvasmarha-tenyésztés és -hizlalás viszont nyereséget hozott. A közösből és a háztájiból együttvélve 2720 hízósertést és 356 hízómarhát adtunk el, semmivel seim kevesebbet, mint az előző évben — sőt a tej- értékesítés 2 százalékkal nőtt —, csak éppen az ágazat jövedelmezősége esett vissza. Az értékesített marhahúsból száz hektárra 266, a sertéshúsból 580 tonna jutott; az eladott marhahúsnak 32, a sertéshúsnak 46, a tejnek pedig 20 százalékát a háztáji adta. Ebben és a következő évben — 15 millió forint költséggel — megoldják a tehenészeti telep rekonstrukcióját, a munkához már készülnek a tervek. A most kezdődött ötéves tervidőszakban rendbe teszik Fonóban a huszonhat évvel ezelőtt készült növendék- marha-telepet kétmillió forintért. — A felújításokat, korszerűsítéseket csak részben indokolják a közgazdasági körülmények, inkább az épületek állaiga, a munkaerőhelyzet késztet bennünket arra, hogy elvégezzük ezeket a munkákat — mondta az elnök. — A szanvasmar- ha-ágaiztaiban a kötött tartásról a kötetlen tartásra állunk át, ennek megfelelően alakítjuk ki a férőhelyeket, s a fejőberendezést is újjal cseréljük fel. A beruházások csak szinten tartást tesznek lehetőivé a szarvasmarha-tenyésztésben és -hizlalásban. Egyelőre. Mert az átrendeződéssel feljesztést ugyan nem tűztek célul, de ezek a férőhely-korszerűsítések módot adnak arra is, hogy ha kedvez a „stz éljárás”, vagyis tartósan kifizetődő lesz az ágazattal továbblépni, akár húszszázalékos növelést is megvalósíthatnak. Ehhez nem kell külön beruházás, további költség, mert a rekonstrukciót már eleve úgy végzik, hogy a fejlesztésnek se legyen akadálya. H. F. Bocsánat, dolgoznak? Tegnap reggel nyolc órakor felhívott egy kellemes hangú férfi telefonon. Kissé titokzatoskodott, a nevét nem akarta elárulni, csak annyit mondott magáról, hogy a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozója. Azt tudakolta tőlünk, miért nem dolgoznak a vállalatuknál? — Ezt miért nem az igazgatótól kérdezi meg? — kérdeztem vissza. — Nem vagyok a magam ellensége — mondta a férfi —, egyébként is miniszteri rendelet van arra, hogy ma, vasárnap dolgozni kell. Érdekelni kezdett a dolog, mert futótűzként terjedt a hír, hogy állnak a vállalatok, vasárnap senki sem dolgozik. A SÁÉV irodaházában, a központi telepen valóban állt a munka. Hogy miért, erre reggel kilenckor senki sem adhatott választ, mert csak a titkárságon volt „ügyelet”. „Az igazgató szabadságon van, de az egyik igazgatóhelyettes dél felé be fog jönni.” Kiderült: az ÉVM főosztályvezetője csütörtökön, 3- án délután telexezett, egy órával a munka beszüntetése előtt, hogy vasárnap mégiscsak dolgozni kell. A SÁÉV természetesen nem a munkát szabotálta, csupán jóval a rendelet előtt elfogadott kollektív szerződését tartotta be, amelyben pihenőnapnak nyilvánították április 6-át. A telexet követően, az utolsó percekben értesítették ugyan az építésvezetőségeket a változásról, de a vidéki munkások szállításáról már nem lehetett gondoskodni. Vasárnap tehát csökkentett létszámmal dolgoztak a vállalatnál. Az eset elgondolkodtató. A rendeletek betartásához, az általános és munkafegyelem megszilárdításához elengedhetetlen, hogy a főhatóság és a vállalatok egyetértőén és időben intézkedjenek. — Nem dolgoznak vasárnap? A vállalatoknál megmosolyogták körkérdésemet. A Tanépnek kifejezetten jól jött ez a munkanap. Szorítanak az elmaradt munkák, végre jó idő van, be lehet hozni a lemaradást. Persze, aki szabadságra akart menni, azt a Tanépnél is elengedték. Kaposváron, az egykori Latinca-laktanya épületének felújításánál, a színészház építésénél, a Berzsenyi utcai alagútzsalus háznál és Balatonföldváron egy SZOT-üdülő felújításán munkálkodtak tegnap. Azért másutt akadtak bökkenők. Ezt China Lajos, a Somogy Áruház igazgatója sem próbálta takargatni előlünk. — Észre sem vettük, hogy talpon vagyunk — mondta az áruház igazgatója —, úgy egybeolvadtak az ünnepek. Persze a legfontosabb, hogy mi került a kasszába. Szombaton édeskevés csordogált be, de tegnap már egy jó átlagos napi bevétellel — egymillió forinttal — zárhattak boltot. Az április 3-i Somogy áruházas tejügyeletet emlegette a tejüzem igazgatója, amikor felhívtuk. Fél ötig nem akartak vinni tejet a kereskedők, nehogy a nyakukon maradjon, azután megkezdődött a nagy nyüzsgés. Nincs tej! Ki a tettes? Nehéz megválaszolni. Ma mindenesetre tízezer zacskó savanyú tej érkezett vissza. Ennyi volt az eladatlan készlet. A tejüzemet nem érinti ez a hétköznap—vasárnap húzózkodás. Itt mindig dolgozni kell. 130 ezer liter tej fut be naponta, föl kell dolgozni, és ez tegnap sem volt másképp. A téglaipar ugyancsak örült a vasárnapi dologidőnek. Ahogy ők fogalmaztak, a tavalyi bázistervhez képest mindenképpen lemaradással kezdték az évet. 15 gyáruk tegnap több műszakban dolgozott, hiszen ritkán nehezítette a kemencék indulását még március 15-én is a tízcentis hó. A vasárnapi munkanap nyertese e sorok írója és „sorstársai” voltak. Miért? Mert ugyanazokat az ünnepi menüket rendelhette meg — ugyanazokkal az árkedvezményekkel —, mint bármely rendes vasárnapon. Békés József 35 éves a Kapos Ruhaipari Szövetkezet Csendben tesszük a dolgunkat A Kapos Ruhaipari Szövetkezet dolgozói április 3-án ünnepi közgyűlésen emlékeztek meg megalakulásának 35. évfordulójáról. Ebből az alkalomból Molnár András, a szövetkezet elnöke tíz dolgozónak adta át a kiváló dolgozó kitüntetést. 1951-ben 25 taggal alakult meg a kisiparosokat összefogó Kaposvári Háziipari Termelőszövetkezet. Egy alig 40 négyzetméternyi terem volt a varroda, az iroda, a fogadószoba, vagyis minden egy helyre szorult, de akkor még így is kényelmesen elfértek. Gyermekfehérneművel, rongyjátékokkal, díszdobozokkal, házicipőkkel kezdték a munkát. Céljuk kizárólag a hulladékanyagok feldolgozása volt. Időközben megváltozott a név, és az egy teremből négy telephely lett, a dolgozók száma a bedolgozókkal együtt több mint kétszáz. A csip- csup apróságokból jelentős értéket képviselő divatos termékek lettek, amelyeket egyaránt készítenek hazai és külföldi megrendelőknek. — Két évvel a megalakulás után kerültem a szövetkezethez, ezért látom, milyen nagy utat jártunk be azóta — emlékszik Teplán Ernőné, Városokat megillető jogai vannak a csurgói nagyközségi tanácsnak, ám a nagyközség némely része a lag- elhanyagoltalhb települések képét mutatja. Úttalan utcák, málladozó épületek sorával találkozni még ma is, pedig az elmúlt években; oly sokat fejlődött a település, mint történetében még soha. Az ellentmondásokról, a kiút lehetőségeiről ezekben a napokban megannyi fórumon hallani Csurgón, hiszen a hetedik ötéves tervidőszak feladatainak meghatározása itt is sürgető. Gál Endrétől, a városi jogú nagyközségi tanács elnökétől azt kérdeztük: mi is történt Csurgón az elmúlt öt évben? A tervezettnél többet költöttünk, de kevesebbet teljesítettünk. Az új, tizenhat tantermes iskola megépítése többe került, mint amennyi a terviben szerepelt. Elkészült hetvenöt lakás, de ez csak a fele annak, mint amennyire szükség lett volna. Elmaradtunk a telekkialakításokkal is. — Az elmaradást pótolni a következő évek feladata. Mennyiben hasonlítanak vagy külünböznek a kést tervidőszak célkitűzései? — Mindkettőben az oktatás feltételeinek javítása, a lakhatás kérdése, az infraa kötöcíe részlegvezetője. — Mint mindenki, én is varrónőként kezdtem. Később, amikor egy-két kötős bedolgozó is lett, megtanultam a gépi kötést és mindent, ami ezzel együtt jár. 1977-ben költöztünk ide a Vörös Hadsereg úti ipartelepre, ahol húszán dolgozunk és ugyanennyi bedolgozónk van. Régen, ha valaki belépett a szövetkezetbe, nem volt ritka, hogy hozta magával a gépét is. Ma már erre nincs szükség, mert korszerű automata gépeken dolgozunk, amelyeken elsősorban kis szériás, egyedi termékeket készítünk. — Nagyon jó kapcsolat alakult ki a nyíregyházi Kelet- Szövker vállalattal, a Győri Ruházati Vállalattal, a kaposvári áfésszal, és az idén új partnerünk a Balaton Fű- szért. Évente általában 70— 80 modellt ajánljunk megrendelőinknek. A kötősök jelenleg kizárólag hazai megrendelőkkel állnak kapcsolatban, a kecel- hegyi textilesek pedig elsősorban exportpiacra dolgoznak. A Szovjetunióba, az NDK-ba és Csehszlovákiába szállítanak női ruhákat. — Ezt a telephelyünket 1974-ben alakítottuk át, újítottuk fel — mondja Molnár András, a szövetkezet elnöke. — A külső átalakulás struktúra feljesztése volt, illetve lesz a legfontosabb. Az új iskola avatásával elegendő tantermünk lett az általános iskolákban. Most a középfokú oktatást kell megvizsgálnunk, hiszen irányításuk január elsejétől a mi feladatunk. Tovább kell javítanunk a szakmunkásképzés feltételeit. Szeretnénk saját erőből megoldani a kollégium problémáját. A gimnáziuminál elkerülhetetlen a felújítás és a bővítés. Ha innen ki tudjuk költöztetni a kollégiumot, akkor négy új tantermet nyerhetünk. Szükséges a kettes számú általános iskola és az óvodák rekonstrukciója is. — Említette a lakáskérdést. Ha kevesebb {épült, akkor ez csökkentette a letelepedést, esetleg növelhette az elvándorlást. — Ügy gondolom, hogy az urbanizációs folyamat befejeződött. Nincsenek illúzióink. Tudjuk, nem számíthatunk tömeges beköltözésre. Hetedik ötétves tervünk elsődleges célja a népesség megtartása, s annak a lehetőségnek a megteremtése, hogy a kilencvenes évektől lassú fejlődés következhessen be. 1990-iig huszonöt bérlakást építhetünk, várhatóan harminc készül el az OTP közreműködésével. tartalmi változást is hozott. A múlt évben már magasabb szinten feldolgozott termékeket ajánlottunk például a szovjet partnereknek is, ezért természetesen többet is fizettek. Árbevételünknek majdnem a felét az export- tevékenységünk adja, döntő többségében a Szovjetunióba szállítjuk termékeinket. — Ä hasonló profilú szövetkezetek nagy része tőkés bérmunkát is vállal. — Mi 1984 óta foglalkozunk ezzel. Dolgoztunk mái NSZK-beli, belga, svéd, líbiai és kuvaiti partnereknek. Jelenleg Belgiumba szállítunk női szoknyákat. Ezt a lehetőséget továbbra is kihasználjuk. — Telephelyeik szétszórtak a városban. Nem nehéz ösz- szefogni a munkát? — Nemcsak a városban, hanem megyén kívül, a Tolna megyei Hőgyészen is van telephelyünk. Ott labdabélelő anyag szövésével foglalkoznak, a kaposvári Delta szövetkezet és a simontornyai bőrgyár számára. Ügy hallottam, hogy az utóbbiak labdáival játszanak Mexikóban a labdarúgó-világbajnokságon a csapatok. A dolgozók összefogása nem olyan bonyolult, mint ahogy kívülről látszik. A részlegvezetők megbízható, jó szakemberek, saját területüket jól kézben Harminöt-negyven lakást felújítunk, és több mint száz telket alakítunk ki családi házak építéséhez. A lakáskéndés természetesen csak része a népességmegtartásnak. Az infrastruktúra fejlesztése elengedhetetlen. Nincs mindenütt út, hiányzik a víz, csatornázni kellene. Csodákat nem ígérhetünk. A pénzügyi lehetőségek nem engednek alapvető változást, viszont lehetőség van rangsor felállítására, folyamatos munkára. Fontos, hogy az emberek tudják, mikor számíthatnak útra vagy vízre. A mi feladatunk, hogy amiben megállapadunk a lakossággal, azt pontosan teljesítsük. — Mit ígérhet ma Csurgó tanácselnöke? — Folytatódik a gázprogram. öt év alatt körülbelül 890—1200 fagyasztót kapcsolhatunk be. A tervidőszak végén Csurgó 75—80 százalékában lesz gáz. Még az idén megkezdjük a csatornázást. Ehhez társulat alakult huszonötmilió forinttal. A berzencei úttól keletre léivő terület egészén megoldjuk a csapadékvíz elvezetését. A vízgyűjtő rendszer kialakításában segít az OVH és a megyei tanács is. A csökkentett paraméterű utak építésénél elengedhetetlen a társadalmi összefogás, akárcsak a járdáknál. Az utóbbi ezután csak tártartják. A bedolgozókkal hetente találkoznak, akkor adjuk ki a munkát és vesszük át a késztermékeket. Vincze Károly munkaügyi előadó is a jó kapcsolatokról, a családias hangulatról beszél. — Sok mindén változott az alatt a 34 év alatt — mondja —, amióta a szövetkezet tagja vagyok, de a légkör ma is éppen olyan jó, mint a kezdet kezdetén. — Ennek az összetartásnak és szaktudásnak köszönhetjük a múlt évi kiamagasló eredményeinket is — folytatja az elnök. — Egy dolgozó átlagos keresete 1968-ban 16 300 forint volt, a múlt évben 52 235 forint. A gazdasági eredményeink adta lehetőséget kihasználva a múlt évben 13,1 százalékkal növeltük a dolgozók keresetét. — Ilyen látványos lesz a folytatás is? — Kiugró év volt a tavalyi, az idén szerényebb növekedéssel számolunk. Üj munkahelyeink a következő években nem lesznek, így a létszámot sem. kívánjuk bővíteni. A minőségben és a termelésben szeretnénk előrelépni. A tavalyi 8 millió forintos nyereséget egymillió forintttal akarjuk növelni a VII. ötéves tervidőszak végére. N. Zs. sadalimi munkában fog készülni. — Hqgyan fogadták a csurgóiak a településfejlesztési hozzájárulást? — A lakosság nagyon, leterhelt. A gázhoz a hozzájárulás harmincezer forint, a csatornázási program évi hozzájárulása hatszász forint, szennyvízre évente kétezret fizetnek. Ennek ellenére megszavazták a településfejlesztési hozzájárulást, mely az idén 400 forint, s évente 100 forinttal emelkedik. Azokat a csurgóiakat, akik minden tehénből vállaltak, mentesítettük a fizetési kötelezettség alól. A cél megfelelő rendelőintézet kialakítása. Hogy a régit újítjuk-e föl, vagy újat épí- tünk-e, még nem tudjuk. — Mi várható a közlekedésben és a kereskedelemben? — A kettő javítása nem a mi feladatunk, illetve fejlesztése nem tanácsi pénzből történik. Csupán javaslatokkal élhetünk, s ezekkel élünk is. Szeretnénk, ha a tervidőszakban megépülne agy kisebb szolgáltató- és üzletközpont. Tárgyaltunk a Skália-Cooppal ruházati áruház nyitásáról. Az autóbusz- állomást mi bővítjük, de a közlekedés fejlesztését a Volántól várjuk. — A hetedik ötéves terv indításakor korai-e a nyolcadikról beszélni? — Nem szeretnénk, ha törés lenne a kettő között. Lesznek áthúzódó beruházásaink. Így egy bölcsőde és egy közösségi háiz építését kezdjük meg. Az utóbbi terveit Makovecz Imre készítette, s a buszállomás előtti térre kerül majd. Nagy Jenő Utakról, ivóvízről, oktatásról Csodákat Csurgón sem ígérnek
