Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-07 / 80. szám

1986. április 6., vasárnap Somogyi Néplap 5 A mai család — szociológus szemmel Házasság, válás gyermeknevelés Ezen a képen mind rajta vagyunk Iának. Arra nem volt pén­zünk, hogy iparművészt kér­jünk fel a díszítésére. Ügy döntöttünk, ezt mi is meg tudjuk csinálni. 1984 tava­szán kezdtük és a gyermek­napra elkészült. — Hogyan láttak neki a munkának ? — Először meszeléssel egyenletes alapot csináltunk a képnek. Szobafestőtől kér­tünk szaktanácsot, és ő ja­vasolta a Tilatexet, ami kül­ső falfesték, tartós, a vizet is jól bírja. Négy-öt alap­színből kevertük ki az ár­nyalatokat. A színeket itt a teremben, a kicsinyített váz­laton kísérleteztük ki, így a nagy képen már kellemes, meleg színeket sikerült el­találnunk. — Hogyan állt össze a kompozíció? — A kép tizennégy-tizen- öt gyerek munkája, de ha bárki szeretett volna egy- egy ecsetvonással vagy öt­lettel hozzájárulni, erre min­denkinek lehetőséget adtunk. Ahogy elkezdtük a munkát, mindenkinek megindult a fantáziája, nekem csak az elrendezésbe, az arányokba kellett beleszólnom. A képen gyerekek jönnek reggel az iskolába táskát ló- bálva, biciklizve, viccelődve. — Itt mindennek megvan a valóságtartalma. Amikor az „alkotók” — akik azóta már kijárták az iskolát — visszajönnek, magyarázzák a kisebbeknek: melyik figurát melyik társukról mintázták meg. Az egyik a kedvenc kutyáját festette rá a képre, a másik a megálmodott mo­torkerékpárt, a harmadik a szülei lovát. Jelképesen he­lyet kapott a régi kastély- iskola, s a többi épületet is a falubeli házak alapján mintáztuk. Az alsó, imitált deszkapalán kot azóta már több házon láttam — van. aki innen merít ötletet. Mi tagadás, a kép készí­tőihez lehet is ötletért fo­lyamodni. A freskón madár­fészek lett a villanykapcso­lóból, pipa az eltávolíthatat­lan kampóból. A kép tetején fokozatosan a végtelenbe vesznek a felhők, a magya­rázat: nem volt magasabb létránk . .. — A freskó elkészült. Lesz-e folytatása? — Már felkértek bennün­ket az épülő óvoda díszíté­sére is. Ezen a tavaszon pe­dig kifestjük az iskola könyvtárát. Azt tervezzük, hogy minden polc felett kép­ben elmeséljük, ami ott ol­vasható. Nagy munka lesz, de gyermeknapra meg akar­juk csinálni. Ilyenkor nem számít semmi, a gyermekek nemcsak a szakköri napo­kat, hanem minden szabad idejüket itt töltik. Aztán, ha végeztek, majd ők is szíve­sebben járnak vissza kö­zénk, az iskolába, mely sa­ját kezük munkájának gyü­mölcsét őrzi. Tersztyánszky Krisztina tuális ünnepi, népművészeti dolgokkal foglalkozunk, to­jást festünk, bábot készí­tünk. Ök még nem tudnak sokáig megülni egy helyben. A felsősök művészeti köré­ben azonban már igen sok­féle dolgot kipróbálunk. En­nek keretében működik a dekorációs szakkör is. Rend­szeresen részt veszünk pá­lyázatokon. Szakköri tag­jaink minden évben ott van­nak a megyei kiállításon, és minden nyáron két-három diák meghívást kap a nagy­atádi képzőművészeti tábor­ba. Nézzük a rajzokat — tol­lal, diófapáccal, festékkel készített aprólékos munkák. — Ezt a diófapáccal raj­zolt fakéregtanulmányt egy ötödikes gyerek készítette — mutatja Vincellérné. — Egy darabig megfigyelik a tár­gyakat, aztán egy idő múl­va már belülről jön — mint az igazi művészeknél. Ez például Vivaldi Négy év­szakjának hatása alatt szü­letett. Szakköri foglalkozá­son majdnem mindig szól a zene, s azt festik meg, ami arról eszükbe jut. Ha példá­ul rockmuzsikát hallgatunk, akkor a tempót próbáljuk képben megragadni. — Csak festéssel, rajzolás­sal foglalkoznak a gyerekek? — Gyakran viszem őket kiállításra Dombóvárra, Ka­posvárra, Mosdósra. Itt az iskolában is rendszeresen vannak tárlataink: bemutat­kozott például Ligeti Bélá- né és Tibol László, most Szirmayné Bayer Erzsébet tárlatára készülünk. Isko­lánkban már hagyománya van ősszel a népművészet napjának. Ilyenkor mindig meghívunk egy népi ipar­művészt, mestert, aki elő­adással, vetítéssel, kiállítás­sal, nő persze játszóház ke­retében mutatja be mun­kásságát. Mindenki azt mondja, a freskó a rajztanárnő érde­me, ő azonban szerényen el­hárítja az elismerést. — Az igazgatónk, Berta Endre jó hozzáállása nélkül semmi sem lett volna belő­le, hiszen nem eshettünk csak úgy neki az iskola fa­szatoadma fagyit ennie ... ő azonban hajthatatlan volt. Kalinyinból kifogyhatat­lan gazdagságú történet­tárral utaztunk tovább. Le- ningrádba. A majd kétszáz kilométer alatt előjöttek a baráti városban szerzett él­mények. Volt, aki a Győze­lem obeliszknél álló iskolá­sokat említette. Csak példás eredményűek állhatnak őr­séget a hősi emlékműnél. Valit, akit a „csirkegyár” dolgozóinak már-már leír­hatatlan kedvessége raga­dott meg. Legtöbben azon­ban annak a titoknak a mozgatórugóját keresték, hogy miként őrizték meg határtalan lelkesedésüket a szovjet emberek. Honnan van az a hallatlan elszánt­ság, hogy igenis két lépcső­vel ugrik előre az ipar, megélénkül a mezőgazda­ság, amely átmenetileg a háztájit is fontosnak tartja. A XII. ötéves terv végére európai mércével mérhető életszínvonal lesz a hatal­mas országban, s a világ- színvonalú termékek közül Bekcs József a legtöbbnek szovjet már­kajegye lesz... Lassam-lassan nyílt mega titok. A gorbacsovi pártpo­litikában található meg a válasz. „Kötelességünk a haladás; a fiatalság a jö­vőnk felépítője és záloga; haladás és demokrácia párt­tal és a néppel.” Egy új, dinamikus Szov­jetunió képe kezdett kiraj­zolódni előttünk, fiatal ve­zetőkkel, óriási műszaki bá­zissal és határozott, haladó pártpolitikával. Erről beszélgettünk az utolsó napon Leningrád- bain: Puskinéban, az Er- mitázsiban, az Izsák székes- egyházban és a Szmolnij- ban, a történelmi félmúlt emlékhelyein. A gyönyörű Leningrádtól — ahol látvány látvány há­tán torlódik — úgy búcsúz­tunk el, hogy v issza jövünk még szovjetföldre, mert kí­váncsi a diagnoszta-turista. Hiszen a kézzel átérhetetlen lüktető ér hamarosan ta­nulságos földi csodákat kell, hogy előparancsoljon. Arról folyt az eszmecsere: Milyen a mai magyar csalá­dok szerkezete, miben kereshetők és lelhetők fel a házassá­gok sérülékenységének, a gyermeknevelés hiányosságainak, a veszélyeztetett gyermekek nagy arányának, az idős embe­rek családon belüli magányának vagy elhagyatottságának az okai. Ezekre a kérdésekre válaszolt a MNOT vitafórumán Cseh-Szombathy László, az MTA Szociológiai Intézetének igazgatója. Az első tisztázandó kér­dés: miképpen határozható meg ma a család? Hiszen a statisztika tanúsága szerint a mai magyar lakosságnak alig valamivel több, mint ötven százaléka él olyan kö­zösségben, ahol a család együtt élő anyát, apát, gyermekeket jelent. Család a gyermektelen házaspárok együttélése is — Nemcsak azért, mert házasságukból nem született gyerek, ha­nem mivel már felnőttek, kiváltak a családból a má­sodik nemzedék tagjai, és magukra maradtak a szü­lők. Azt a szülő-gyerek kapcsolatot is családnak is­merjük, amelyben csak az egyik szülővel, többnyire az anyával élnek a gyerekek. És a legutóbbi felmérés idején, 1984-ben 760 ezer olyan állampolgárt tartott nyilván a statisztika, aki teljesen egyedül él. A házasság is változást ért meg, átalakuláson ment át az utóbbi évek, évtize­dek során. A házasságköté­sek száma alig emelkedik évről évre. Válás viszont csak a múlt esztendőben több mint huszonyolcezer volt. Az évente megkötött házasságok húsz százaléka második, harmadik házas­ság. Az a lényeges különb­ség a korábbi évtizedekhez képest, hogy e válások és az új házasságok nagy ré­sze kiskorú gyerekek sorsát is érinti. Ha a válások okait ku­tatjuk, ezek egyike biztosan az, hogy a házasságkötések jó része elsietett. De nem abban az értelemben,, hogy a házasságkötést megelőző ismeretség ideje rövid, ha­nem mert mást várnak partnerüktől a fiatalok há­zasságkötésük előtt, mint majd az együttélés során. Olyan értelemben felkészü­letlenek — és felkészítetle- nek —, hogy hiányzik éle­tükből a házasságban óha- hatatlanul felmerülő gon­dok, a krízishelyzetek meg­oldásának ismerete. A fel­világosítás többnyire a szexualitásra korlátozódik. A gyermekvállalás ma többnyire tudatos döntés dolga. Az összehasonlító vizsgálat tükrében azonban pontosam kitetszik: az ere­deti terv és a valóban vál­lalt gyermekek száma kö­zött különbség van. Nem pusztán és nem is mindig elsősorban gazdasági okok miatt. Közrejátszik az is, hogy a gyermekvállalással és -neveléssel együttjáró, természetes áldozatválla­lásra sokan felkészületle­nek, ■ nem ismerik a több gyermek adta örömöket. Tény: szerepkonfliktus­sal is jár a gyermekválla­lás a nők életében, akiknek egy része nehezen viseli el a gyed és a gyes idejére szóló hivatásváltozást. A válások okozta legnagyobb gond: a gyermekek további sorsa. A családok eléggé nehe­zen tel jesíthető felelőssége a megöregedett családtagok­ról való gondoskodás. Kü­lönösen akkor, ha nem la­kik együtt a három nemze­dék. Érdekes kérdés: hogyan alakulnak napjainkban a tágaibb rokoni kapcsolatok? Mi távolít el egymástól, és milyen — nemegyszer gaz­dasági — okok közelítenek. Egy bizonyos: érdemes a megoldások reményében a mai gondokon közösen töp- rengeni. Rab Nóra Kellemes látvány fogadja a nagyberki általános isko­lába belépő látogatót. Az aula falát díszítő negyven négyzetméteres freskó az it­teniek számára különösen kedves — ugyanis az iskola diákjai készítették. Vajon hogyan született meg ez a hatalmas munkát és lelkesedést igénylő kom­pozíció? A válaszért a rajz­tanárhoz, Vincellér József- néhez fordultunk. A környe­zet, melyben rátaláltunk, máris közelebb segített a vá­laszhoz. Rajzbakokkal, szem­léltető eszközökkel felszerelt szép szaktanteremben tar­tott órát a nyolcadikosok­nak, akik épp a beállított csendéleteket festették. — Nyolcadikban tulajdon­képpen már összefoglalunk — magyarázta a tanárnő. — Ilyenkor szabadon választ­hatnak a vízfesték és a tem­pera között. Most éppen a meleg színeket tanulmá­nyozzák. Csodálom a praktikus fel­szerelést, ő azonban kiáb­rándít: — Ezek már elavult rajz­bakok, nem állíthatóak, s támlájuk sincs, a gyerekek könnyen elfáradnak. Ha ki­kísérletezik az új fajtát, ki­cseréljük majd. Az iskola vezetése nagyon segítőkész. Ha megjelenik valami új könyv vagy eszköz, amelyet hasznosítani tudunk, hozzá­járulnak a beszerzéséhez. Azért is szerencsés helyzet­ben vagyok, mert nálunk már harmadik osztálytól szakosított a rajzoktatás, te­hát hat éven át én tanítom a gyerekeket. Közben véget ér az óra, s a kiürült tanteremben elő­kerülnek a szakkörösök rajz- mappái. — Három szakkörünk van. Két éve indult be a. szak­munkásképzésre felkészítő műszaki rajz oktatása. Az alsósokkal inkább az épp ak­Barátságvonattal a Szovjetunióban Moszkva éléskamrája Kalinyinban a somogyi küldöttség néhány tagját, köztük dr. Kassai Jánost. a megyei tanács vb-titkárác fogadta a megye legmaga­sabb szintű párt-, tanácsi és szakszervezeti vezetősé­ge. Az új vezetőség, mond­hatnánk, hiszen új a me­gyei pártbizottság első tit­kára és új a városi tanács elnöke is. Nyikolaj Frodo- rovics Tatarcsuk, a megyei pártbizottság első titkára fontos mezőgazdasági mun­kakörből került a pártirá- nyítás élére. Hogy többek között miért egy mezőgaz­dasághoz jól értő pártmun­kásra esett a választás, ezt egy történettel igazolta. A XXVII. kongresszus egyik szünetében találkozott Mi­hail Gorbacsovval, a párt főtitkárával, aki röviden ennyit mondott a kalinyini delegáció vezetőjének: „Ne feledjék, hogy önök milyen közel élnek Moszkvához. S ne feledjék, hogy mit jelent ez! Azt, hogy felelősek a főváros ellátásáért!” Ezt a kalinyiniak büszkeséggel mondják is! A rengeteg élelmiszeren kívül például Moszkva ivóvizének het­venöt százalékát ők szolgál­tatják. Természetesen nem új ke­letű dolog ez. Az ősi Tver városa már a cári Oroszor­szág idején is hasonló fel­adatokat látott el, és itt volt a Leningrádiból Moszk­vába „ingázó” cári család pihenője. Ennek jó néhány emlékét és kincsét láthat­tuk a kaliniyni múzeumok­ban. Bizonyára arra is kíván­csi az olvasó, hogy a bol­tokban és az üzletekben mit és mennyiért adnak. Nos tegyünk egy kalinyini vá- sárlókörutat. Az élelmiszerek némileg olcsóbbak, mint nálunk. A cukor nincs húsz forint ki­lónként, a kilós kenyér durván három, a liszt kiló­ja négy-öt forint. A mar­hahús két rubel (tehát nincs negyven forint) kilónként. (Kikötés, hogy csak 15 szá­zaléka lehet csont!) Olcsó a hal, a konzerv, a szárított gyümölcs és a szók, vagyis az üdítő ital. Drága viszont a szeszt!!!). A népszerű Ararat fél literje majdnem kétszázötven forintba kerül. Ugyancsak borsos áron ad­ják a vadkát. Hosszú sorok állnak minden reggel a cipőboltok előtt, pedig van választék. Persze 280 millió lábra ne­héz cipőt gyártani. A szov­jet cipők négyszáz-nyole- száz forint összegű rubelbe, míg a külföldiért (főként jugoszláv márkáért) a két­szeresét kéfik. Ma sportci- pőimádat van a Szovjet­unióban! Mindenki Adi- daszt vagy Pumát (esetleg Tiszát) szeretne venni. Hogy milyen csinosan öl­tözködnek a nők és a fér­fiak, azt Kalinyinban, a Rosszija étteremben lát­hattuk. Igaz, csak este ti­zenegyig, mert akkor min­den étterem és bár bezár. Furcsa volt az idevetődött külföldieknek, hogy min­den szám után helyére kel­lett kísérni a partnert. Ki­mondottan európai zenét játszanak a szórakozóhelye­ken, nagyon képzett zené­szek. Jurij Antonov dalai ma a slágerek országszerte. A fiatal komponista-éne­kes számait még a villamo­son is dúdolták a szovjet fiatalok. Kalinyinban három hotel­ben lakott a szép létszámú somogyi vendégsereg, s egy embertől se hallottam pa­naszt a szállásra. Ugyanígy az étkezésre sem. Koszto- lánczi Jánosné, a ruhagyár varrónője, országgyűlési képviselő többek között „fogyni jött”. Hazafelé a vonaton sze: vnyen beval­lotta, ugyancsak szűk lett a szoknya ... Aki előítélettel viseltetik a szovjet konyha iránt, an­nak persze lenne kifogásol­nivalója. Sok a káposzta és a sárgarépa, kissé ízetlen a párolt marhahús, durva a prézli a rántott szeleten. Akinek azonban baráti szempontok is befolyásolják a hasát, elégedett lehetett. Vitamindús, franciás kony­ha várt bennünket, bőséges és ízgazdag. Sok-sok cse­megével és az elmaradha­tatlan finom fagyival. Bosz- szantottuk is Szabolcsi Im­rét, a ruhagyár közgazdá­szát, hogy fájós foggal nem így is lehet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents