Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
4 Somogyi Néplap 1986. április 4., péntek Kitüntetések április 4-e alkalmából ÉRTÉKTEREMTÉS, ÉRTÉKMENTÉS VITÁK A TELEPD LÉS POLITIKÁBAN Szeretek vitákat hallgatni, olvasni. Izgalmas az elmék érvpengéinek szikrázása. Most a városról vitatkoznak. A nagyvárosról, hazánk egyetlen világléptékű városáról: valóiban megóvanriók-e a zömmel a század elején emelt épületei, kőfigurái, domborművek helyett készült könnyű és ledér gipszruhája. Vitatkoznak Kaposváron is. Meg kell-e változtatni néhány utca nevét, siker volt-e a városmaghoz közvetlenül csatlakozó nagy lakótelep építése, vagy kudarc? Mi kapjon elsőbbséget a mostani tervidőszakban, a belváros csinosítása, öreg létesítményeinek megfiatalítása, vagy épüljön újabb lakónegyed ? Ellentétes vélemények feszülnek egymásnak, ellenérvek ingatják meg az oly szilárdnak látszó koncepciókat. Másféle viták ezek, mint voltak akár egy-másfél évtizeddel ezelőtt is. Céljuk az értékmentés, és kevésbé — mint az 1945 óta eltelt négy évtizednyi időben — az értékteremtés. — Na, igen — hallom a rosszmájú kétkedőket —, ha teremtésre nincs pénz, legalább a megóvásra legyen. A fellángoló viták, a közvélemény élénkülése, a településeink értékeinek megóvására kibontakozó mozgalmak azonban nem központi kezdeményezésre születtek, semmi közük a költségvetéshez, az értékmentés vágyát az elmúlt évek hordozták ki, s szülték a világra. Érdemes volna tallózni régi, a negyvenes évek második felében és az ötvenes években született mozgalmi dalok között. „Holnapra megforgatjuk az egész világot ...” — mennyi pátoszos, vulkanikus erejű hit szorult e soriba: az új világ fölépítésének mindent elborító igénye, s egyszermind teljes elutasítása mindannak, ami a korábbi rendszerben volt. Diákként, a hatvanas évek elején még én is énekeltem: „Vagyunk az új rend hű katonái, S leszünk a győztes élcsapat.” Akkor már csak a sodró lendületét, lüktető energiáját éreztük e dalnak, korábbi mozgósító tartalmát kevésbé. Az új rend alapjainak megteremtése befejeződött, rendszerré szerveződött és sikeresen jutott túl egész szerkezetét megrázó válságon is. Már nem kellett megforgatni a világot, csak építeni. Becsülettel, tisztességgel, szakmai tudásunk legjavát adva. A politikai vezetőség belátta, hogy a hétköznapi kollektív hősiesség — „kényszer volt egykor a munka, ma hősi tett” — egyszerűen kivihetetlen utópia. Az ember tehát egyszerű hétköznapiságában is teljes értékű polgárnak érezhette — érezheti magát. Az óriási formátumú társadalom- és környezetformáló célokról azonban soha senki sem mondott le. A gazdasági szerkezet alakításáról, a településszerkezet gyorsított ütemű fejlesztéséről, a lakás- és életkörülmények állandó javításáról — hogy csak néhány példát említsünk. E folyamatban akad jó néhány történelmi léptékű mérföldkő. Például Somogynak a hatvanas évek derekán elkezdett iparosítása két évtized alatt megyeszerte több városias centrumot hozott létre. Rohamosan terjedt a modern lakáskultúra, a komfortosság mindennapjainkban — azok, amikben történelmi elmaradottságunk miatt igencsak szűkölködtünk. Új városnegyedek épültek, sok százezer ember otthonaként. Alapok ezek kétségtelenül', olyan alapok, amelyekre a kialakult új életmód, kultúra szerveződhet. Megteremtésükhöz lendület és energia kellett bőségesen. A teremtés lendületében azonban nem mindig ügyeltünk a régire. Az alkotás, az újat teremtés ugyanis mindig kihívás volt a régi ellenében. S ezt megtetézte örökségünk. Ezt a „testámentumot” egy elavult, reakciós rezsim jegyezte, s kézjegyétől minden rossznak tetszett, ami a listán szerpelt. Pedig akadt a batyuban sok érték, csillogó ékszer is. Berzenkedésünk az örökségtől, az újat építés lendületével párosulva elhomályosította ezeket az értékeket, s por, feledés rakódott rájuk. S még jó, ha csak a közömbösség fonta ezeket körül, s nem a tettre mozgósító ellenszenv! Mára kialakult — történelmi léptékben is „jegyzett” — új világunk szintén nem hibátlan. Mai tapasztalat: a változó igények mindig a megvalósítás lehetőségei előtt járnak. Mire egy- egy program, épület elkészül, máris szűknek, túlhaladottnak számít. Az ember szinte nem a jövőnek, hanem a tegnapnak építkezik — nemcsak nálunk, szerte a világban így van ez. S e fogyatékosságok mellett szükségszerűen, s olykor érdemtelenül értékelődnek föl a múlt méltatlanul — olykor méltán — elfeledett részei. Mindenekelőtt a városokban, ahol a környezetkialakító ízlés a legtartósabb, a legtovább hat. Az érték- megőrzés szándéka így kap új tartalmat. v . Mindez egybeesik a kis közösségek, a helyi kollektívák szerepének, aktivitásának éledésével, gyors növekedésével. Lelassult gazdasági fejlődésünk megélénkí- téséhez, társadalmi életünk továbbfejlesztéséhez elemi szükségszerűség az emberek erkölcsében, karakterében, világlátásában szunnyadó roppant energiák mozgósítása saját magunk, a társadalom javára. Mindennek ma számos szerveződési formája lehet, a kis egyesületektől a legkülönbözőbb fórumokig, szakmai szervezetekig. Ezek — kézenfekvőén — a település, a lakóhely ügyét karolják föl, elsősorban azt a területet, ahol ma tenni legtöbben hajlandók, sőt akarnak, s ahol valóban legjobban el is kel a hatékony társadalmi kontroll. Hiszen ezrek, tízezrek ízlése ellenére építkezni — bármiféle gazdasági-igazgatási „szakszerűség” támogatná is ezt — nagy melléfogás volna. S a kallódó, már-már elfeledett értékek megifjítása, újra fölfedezése olyan kis sikerei e törekvéseknek, amelyek a beleszólás, a bővülő demokratikus közélet felé vágnak ösvényeket. Csupor Tibor A hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából rendezett parlamenti, megyei tanácsi és egyéb ünnepségeken az alábbiak kaptak kitüntetést kiemelkedő közéleti, társadalmi és gazdasági munkájuk elismeréseként. A Szocialista Magyarország Érdemrenddel tüntette ki az Elnöki Tanács Kle- novics Imrét, a megyei párt- bizottság első titkárát és Tóth Lajost, a Kaposker Vállalat nyugdíjasát. Április Negyediké Érdemrendet kapott Böhm József, a barcsi Vörös Csillag Tsz nyugdíjas elnöke és Vadas József, a kaposvári Lakberendező Kisszövetkezet nyugdíjas elnöke. A Munka Érdemrend arany fokozatát vette át dr. Angeli István, a megyei kórház-rendelőintézet főorvosa; dr. Balogh János, a kaposvári tanács vb-titkára; Cziráki Imre, a Balatonboglári Mező- gazdasági Kombinát vezérigazgató-helyettese; dr. Orbán István, a Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igaagátója, Tóth Lajos, a csurgói Zrínyi Tsz elnöke és Veress Zoltán, a Pamutfonóipari Vállalat Kaposvári Gyárának egységvezetője. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta dr. Balassa Tiborné, a kaposvári Szalma István iskola igazgatója; Bodnár Imre, a kaposvári Kapostáj Tsz elnöke; Erdei Istvánná, a Kiszöv osztály- vezetője; Farkas Ferencné, a Balaton Fűszért adminisztrációs vezetője; Gregor István, a Nagyatádi Cérnagyár igazgatója; Gulyás István, a vései tsz brigádvezetője; dr. Harsányi Lehel, a Kaposvári Szarvasmarha-tenyésztő Vállalat igazgatója; Kiss Andor taszári tanácselnök; Oszterman Sándor, a Somogy—Zala Megyei Téglaipari Vállalat üzemvezetője; dr. Papp Gábor, a kaposvári Mezőgazdasági Főiskola tanára; Szabó Ferenc, az MNB megyei igazgatóságának osztályvezető-helyettese; Szabó György, a böhönyei áfész elnöke; Székely Gyula, a tejipari vállalat bala- tonszárszói telepének áruelosztója; Szili László, a so- mogysámsöni tsz pártveaetőségének titkára; dr. Tarr József, a megyei bíróság tanácselnöke; Varga Kelemen, a Teszöv személyzeti vezetője és dr. Vörös Gábor, a barcsi tanács osztályvezetője. A Munka Érdemrend bronz fokozatát vette át Begovácz Lászlóné, a lakócsai tsz tej- házkezelője; Bornemissza Lajos, a Kapos Volán buszvezetője; Dékány Sándor, a Balatonnagybereki Állami Gazdaság gépkocsivezetője; Farkas József, a Kaposvári Ruhagyár szabásza; Geiger András, a Kaposvári Közúti Építővállalat építésvezetője; Hajas Lajos, a buzsáki tsz erdészeti ágazatvezetője; Hegedűs János, a szennai tsz ellenőrző bizottsági elnöke; Jenei Ferenc, a Kaposker Vállalat tehergépkocsi-vezetője; id. Kalmár László, a batéi tsz gépkocsivezetője; Kenesei Józsefné, a kaposvári központi konyha vezetője; Koncz József, a Dél-dunántúli Vízügyi Építő Vállalat főgépésze; Molnár Györgyné, a Lady Szövetkezet marcali telepének meó- sa; dr. Orosz Lászlóné, a megyei tanács költségvetési elszámoló hivatal vezetője; Sugár György, a siófoki költségvetési üzem vezetője. Szabó Ernő, a MUOSZ bala- tonszéplaki üdülőjének igazgatója és Szetecska József, a hedrehelyi tsz művezetője. Vörös Csillag Érdemrenddel tüntették ki dr. Riedling Lörincz alezredest, a megyei rendőr-főkapitányság pártbizottsági titkárát. Kiváló Szolgálatért Érdemrendet vett át Güth Ferenc őrnagy, a megyei rendőrfőkapitányság személyzeti osztályvezetője. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta Bödő Zoltán rendőrőrnagy; Czipóth Dezső, a nagyatádi pártbizottság munkatársa; Farkas László rendőrszázados; Horváth János rendőrszázados; Nagy Tibor, a kadarkúti pártbizottság titkára és Sticker La jós né kaposvári munkásőr. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát vette áit Bakó Kálmán rendőrfőtörzsőrmester; Kiss Tibor rendőrőrnagy; Pirher Károly rendőr-főtörzsőrmester; Szabadi István rendőrfőhadnagy és Varga István rend őr- törzsszázlós. A Közbiztonsági Érem arany fokozatával tüntették ki Bene József rendőrszázadost; Gencsi István rendőr-alhadnagyot; Gulyás Gyula rendőrhadnagyot; Hodján György rendőrhadnagyot; Kiszl Antal rendőr-főtörzsőrmestert és Magyar Károly rendőr-főtörzsőrmestert. Az MSZBT aranykoszorús plakettjét érdemelte ki a Kaposplast Kefe- és Mű- anyagipari Vállalat MSZBT- tagcsoportja. Az MSZBT aranyki i ús kitüntető jelvényét K^.pta Németh János, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályának munkatársa. Az oktatási igazgatóságon Kiállítás Kaposvárról gondokkal Öntudat és érdekeltség Az elmúlt években többször hatottuk a munkaverseny megtorpanásáról, megújításának szükségességéről. Gyakoriak a formális vállalások, s egyre többen vélekedtek úgy, hogy a mun- kaverseny-mozgalom formájában és tartalmában is korszerűsítésre szorul. Ehhez az erkölcsi elismerés mellett anyagi érdekeltségre is szükség van. Mindezt látva a kaposvári tejüzemben két éve új munkaver- seny-szabályzatot dolgoztak ki. Az azóta szerzett tapasztalatokról beszélgettünk az üzem vezetőivel és dolgozóival. — Sokat beszélünk ma az anyagiasság és haszonelvű- ség túlzott terjedéséről — mondta Horváth Péter termelésirányító. Ebben valóban vannak szélsőséges jelenségek, azt semmiképp nem nevezném kapzsiságnak, vagy túlzott anyagiasságnak, hogy az emberek arra törekszenek, kielégítsék szükségleteiket. Ha — a mai igények szintjén — ehhez elég lenne a főmunkaidő bére, alighanem több volna a spontán társadalmi munka vagy munkaverseny-íel- ajánlás. Mivel azonban — legalábbis nálunk — nem így van, a többleterőfeszítéshez — bármilyen keretben történjen is ez — anyagi érdekeltségre is szükség van. A mai föltételek között illúzió volna csupán az öntudatra alapozott, az egyéni érdeket figyelmen kívül hagyó munkaversenyt szervezni. Ezt belátva, igyekeztünk olyan szabályzatot kialakítani, amely szocialista tartalma mellett húzóerőt is jelent. — Az évenkénti verseny- felhívásban a vállalati érdeknek megfelelő konkrét célfeladatokat határoztuk meg, megjelölve az azokért nyújtható pénzösszegeit is — mondta Vida Istvánné gazdasági vezető. — Ezekkel kapcsolatban nem csupán a szocialista brigádok, hanem alkalmi munkacsoportok sőt egyének is tehetnek felajánlást. A tavalyi 15 célfeladat elvégzésében 119-en vettek részt, s jutalmazásukra csaknem 100 ezer forintot fordítottunk. E többletteljesítmények nyomán javult munkánk hatékonysága, csökkentek veszteségeink és megszűntek a nyári terhelési csúcs időszakában jellemző létszámgondjaink. — Adódik a kérdés, az emberek nem csupán hétköznapi munkájukat végezték el jobban, többletbérért? — Itt kizárólag pihenőidőben végzett tényleges többletteljesítésekről van szó. Olyan munkákról, amelyekhez főmunkaidő és létszám kevés lett volna, ám melyeket mégis el kellett végezni ahhoz, hogy az üzem megfelelhessen a követelményeknek. Horváth József, a II. Rákóczi Ferenc szocialista brigád vezetője. — Az emberek megijedtek az új munkaversenyszabályzat által támasztott követelményektől, és két éve a brigád fel is osztott. Azután néhány hónap után újjáalakult, mikor látták, hogy a magas követelmények teljesítése anyagi előnyökkel is jár. Tavalyi munkánkkal már elnyertük az ezüstkoszorús címet, s termelési eredményeink alapján az arany fokozatot is elérhettük volna. Sajnos, közben kevesebb figyelem jutott a kulturális vállalásokra és a közösségi megmozdulásokra. Tíztagú brigádunk 408 plusz órát teljesített, s így idénydolgozók nélkül is zavartalan volt a nyári balatoni ellátás. Emellett — igaz ebben más brigádoknak is része volt — egymillió forint megtakarítást értünk el a csomagoló- és segédanyagok felhasználásában. Az idén mindenekelőtt a hármas követelménynek kell jobban megfelelnünk. Horváth Lajosné, a brigád tagja egymaga több pluszórát ,teljesített, mint társai együtt. 28 napot dolgozott munkaidőn kívül, s egyebek közt teljes szabadságát is munkával töltötte. — Sok társadalmi munkát is végeztünk, s volt két kommunista műszakunk is. Ezekben is szívesen vettem részt, bevallom azonban, hogy a munkaversenyben ennyit nem vállaltam volna ellenszolgáltatás nélkül. A pénz kell, de a jó szó is. Mindannyian örültünk, amikor a minap az igazgató elismerte és megköszönte vállalásaink teljesítését. Most azt mondtam az asszonyoknak, hogy idén el kell érnünk az arany fokozatot. Mert jó a nagyobb teljesítmény és a plusz pénz, de hát a szocialista brigád ennél több kell, hogy legyen. Ha elnyernénk a címet, arra büszkék is lehetnénk. A véleményekből, de a témával foglalkozó higgadt hangvételű összegző jelentésből is kitűnik: ellentmondásos a tejüzem munkaver- senyéről kialakítható kép. Egyfelől az előző évihez képest 40 százalékkal többen kapcsolódtak be a mozgalomba. Az emberek szívesen áldozták szabad idejüket a vállalások teljesítésére. A munkaverseny jelentős gazdasági eredményeket hozott. Másfelől a mozgatom tartalmát tekintve egyértelmű a visszaesés. A résztvevők mintegy kétharmadát kitevő alkalmi brigádok és egyének ugyanis a munkaversenyt főként keresetkiegészítési lehetőségnek tekintették és semmi más vállalást nem tettek. Végül is nyilvánvaló, az hogy milyen színvonalú a munfcajverseny-xnozgalam, az korántsem csak a szabályzattól, vagy a felhívás tartalmától függ. Sokkal inkább az emberek szemléletétől és értékrendjétől. E tudati tényezők formálása viszont bonyolult és hosszantartó folyamat. S nemcsak a tejüzemben. Bíró Ferenc Tegnap ünnepélyes külsőségek között megnyitották Kaposváron az oktatási igazgatáson Diseri József fényképészmester Kaposvárt bemutató fotóinak kiállítását. Zátonyi László igazgatóhelyettes köszönte meg a mesternek a nagy értékű munkát, amelyet ingyen a városszeretettől vezérelve végzett el. Az állandó kiállítást avatva elmondta: — Intézményünk szívesen ad helyet a közművelődésnek, a művészeteknek, a különféle kiállításoknak. Reméljük, hogy a jövőben ez az állandó bemutató megyei fotókkal is bővül és nemcsak a megyeszékhely fejlődését reprezentálja majd. Diseri mester igényesen elkészített fényképei az újrafölfedezés öröimét adják, magunk is rácsodálkozunk, hogy a sokszor látott épületek, létesítmények mennyire ismeretlen szépségeket is rejtenek, talán épp azért, mert any- nyira ismertek, hogy nem figyelünk rájuk. Diseri József ezután megköszönte, hogy az igazgatóság helyet adott fényképeinek és megismételte a felhívást: a somogyi fotósok — amatőrök és hivatásosak — bővítsék ezt a kiállítást, amellyel ő nem személyes érdemeket akart szerezni, csupán az volt a célja, hogy fiainak és unokáinak megörökítse Kaposvár új létesítményeit és megújított régi épületeit.
