Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-05-01 / 101. szám

1986. április 30., szerda Somogyi Néplap 3 A CSELEKVÉSI EGYSÉG GARANTÁLHATJA A SIKERT Beszélgetés Kapolyi László ipari miniszterrel FENNÁLLÁSA ÓTA ELŐSZÖR Kiváló vállalat a kaposvári IKV Lakosságunk közgazdasági érdeklődése, műveltsége so­kat nőtt az elmúlt években, ezért szinte minden újságot olvasó magyar állampolgár tudja már, hogy iparunknak meghatározó szerep jut nem­zeti jövedelmiünk termelésé­ben, gazdasági növekedésünk ütemében s persze abban, miképp alakul népünk élet­színvonala a VII. ötéves terv éveiben. Ezért az ipar je­lene és jövője úgyszólván mindig szóba kerül, amikor az emberek az ország gazda­sági helyzetéről beszélgetnek. Sok olyan kérdés is el­hangzik e beszélgetések so­rán, amelyekre olvasóink akkor nem kaphatnak és nem is kapnak kielégítő vá­laszt. Ezért — a leggyak­rabban elhangzó kérdéseket összegyűjtve — felkerestük Kapolyi László ipari minisz­tert és megkértük, tájékoz­tassa olvasóinkat az ipari tárca, a kormányzat állás­pontjáról. — Bár nem tudhatjuk, hogyan alakulnak hosszabb távon a nemzetközi olaj­árak, világszerte egyetérte­nek abban, hogy a régi, magas árak visszatérésé­nek belátható időn belül nincs realitásuk. Kérdés ezek után, hogy változatla­nul érvényesnek tekint­sük-e a szén, az . atom­energia és persze a kőolaj meg a földgáz együttes fel- használására alapozott kombinatív energiapolitikai stratégiánkat? — Igen, a kőolaj világpia­ci árának csökkentésétől füg­getlenül a jövőben is megfe­lelő szerepet szánunk a szén- hidrogéneknek, a szénnek és a hasadóanyagoknak a hazai energiaigények kielégítésé­ben. A nukleáris energia fel- használása, alkalmazása a leghaladóbb műszaki eredmé­nyek, a csúcstechnológia al­kalmazását igényli. Az erő­művek építése pedig olyan hosszú távú, jövőt megalapo­zó feladat, amely nem függ­het az energiahordozók pia­cának konjunkturális inga­dozásaitól. Változatlanul időszerű az a törekvésünk is, hogy minél kevesebb olajat és földgázt tüzeljünk el az erőművek­ben, hiszen a szénhidrogé­nek vegyipari feldolgozása jelentősen hozzájárulhat ipa­runk értékteremtő képességé­nek növeléséhez. Az sem mellékes, hogy ha kevesebb földgázt égetünk el az erő­művekben, több jut belőle a lakosságnak. Abban sincs változás, hogy a jövőben is fokozottan hasz­nosítani kell a gazdaságosan kiaknázható hazai energia­forrásokat. A változatlan érvényű kombinatív energiapolitika keretében vizsgáljuk szénbá­nyászatunk leggazdaságosabb fejlesztésének lehetőségeit, hiszen ezt szénbányászatunk versenyképességének fokozá­sa is szükségessé teszi. Ügy látjuk, hogy különösen a külfejtéssel kitermelő lignit- vágyon fokozott, elsősorban erőművi hasznosítása jelent­het számunkra perspektívát, függetlenül a változó olaj­áraktól. Végül, ugyancsak az olaj­árak csökkenésétől függetle­nül, változatlan alapvető energiapolitikai célunk is: a korábbinál kisebb energiará­fordítással kell gyarapíta- nunk nemzeti jövedelmün­ket. A VII. ötéves terv évei­ben a nemzeti jövedelem minden egy százalékos növe­kedéséhez csak 0,4 százalékos energiafelhasználási többlet „társulhat”. Ezért a jövőben is növelni kell az anyag- és energiatakarékos gyártmá­nyok és gyártási eljárások arányát. Bár az anyag- és energiagazdálkodás raciona­lizálása is pénzbe kerül, szá­mítások igazolják, hogy ez még mindig kisebb ráfordí­tást igényel, mint ha túlzott anyag- és energiafelhaszná­lással termelne iparunk, s emiatt a szükségesnél több nyersanyagot és energiahor­dozót kellene behoznunk az országba. — Az olajárak csökkené­se következtében esett a világpiacon a szénhidro­gén-származékokból ké­szült műanyagok, vegyipari temékek ára. Emiatt nehéz körülmények közé került számos exportra dolgozó vegyipari vállalatunk. Hol a kiút e nehéz helyzetből? — Nyilván növelni kell a szénhidrogén-származékok­ból készült műanyagok, vegyipari termékek feldolgo­zottsági fokát. Régi igazság ugyanis a feldolgozóipari vertikumban: minél távo­labb van egy termék az alapanyagtól, annál kevésbé haltnak rá az alapanyag árának konjunkturális inga­dozásai. A jelentős szellemi tőke és a megfelelő műszaki fejlesztés meg tudja védeni az ipart a világpiac gyakran kiszámíthatatlan árhullám­zásaitól. A piaci helyzet változásá­val az érintett vállalatoknak kockázaton 'kelil vállalniuk, hogy a nehezebbé vált kö­rülmények között is megőriz­hessék gazdaságos exportle­hetőségeiket. Természetesen, a kockázatvállalásban az ál­lam is szerepet vállal. Ez már azért is indokolt, mert a feldolgozottsági fok növe­lése, vagyis a velejáró mű­szaki fejlesztés időt és fő­ként pénzt igényel. A konkrét hazai intézke­dések kidolgozása és egyez­tetése még nem zárult le, de az már most is egyértelmű, hogy a szénhidrogén-szárma­zékokból készült termékek export jának versenyképessé­ge azt is megkívánja, hogy kövessük a világpiaci árak alakulását. Az árrendezést két lépcső­ben tervezük. Első lépésként a közeljövőben mérsékeljük _ a kőolaj és egyes kőolaj­származékok árát, de ez a változás nem érinti az ár­rendszer egészét. (További, szélesebb körű rendezésre az 1987. évi népgazdasági terv előkészítésével párhuzamosan kerül sor.) Azoknál a válla­latoknál, amelyeknél még az árcsökkentést követően is jelentős, a méltányos piaci kockázat mértékét meghala­dó gondok mutatkoznak, egyedi pénzügyi megoldáso­kat kell kezdeményezni. • — A gyorsítás program­járól határozott az SZKP XXVII. kongresszusa, feb­ruárban. Várhatóan hogyan hat ez a magyar ipar fej­lődésére, gazdasági növe­kedésünk ütemére, hiszen legnagyobb külkereskedel­mi partnerünk a Szovjet­unió. — Való igaz, az ipar ru- belviszonylatú exportforgal­mából 56 százalékkal, im­portunkból pedig, a nélkü­lözhetetlen energiahordozókat is beleértve, 79 százalékkal részesedett 1985-ben a Szov­jetunió. Hazánk 1986—90 között tizenkétmilliárd ru­bel értékű gépet szállít a szomszédos nagy, szocialista országba; e szállítások vár­hatóan meggyorsítják ipa­runk fejlődését. Nyilvánvaló, iparunk érdeke, hogy csatla­kozzék a XXVII. kongresszu­son jóváhagyott, 2000-ig szó­ló célprogramokhoz: az élel­miszer- és energiaprogram­hoz, a gépipar fejlesztéséhez, a kemizáláshoz, a közszük­ségleti cikkek gyártásának bővítéséhez és a szolgáltatá­sok fejlesztésiéihez. A XXVII. kongresszuson elhangzottak­nak megfelelően, a mi vál­lalatainknak is szorgalmaz­niuk kell magyar—szovjet közös vállalatok, egyesülések tervezőirodák, laboratóriu­mok megalapítását. Ily mó­don ugyanis lehetőségünk nyílhat a szovjet vállalati innovációs folyamatokba va­ló bekapcsolódásra, s ez közvetve jelentős hatást gya­korolhat az iparunk fejlődé­sére. — Egy adat szerint az összes ipari termékekből csak 8 százalék volt újnak, korszerűbbnek nevezhető a a VI. ötéves terv átlagá­ban. Ez nemzetközi össze­hasonlításban kedvezőtlen mutató. Milyen kibontako­zásra számíthatunk a VII. ötéves terv időszakában, hiszen ez a műszaki fej­lesztés meggyorsítását igényli, beruházásokra vi­szont most sincs elég pén­zünk. — Én nem vonnék le messzemenő következtetése-' két abból a 8 százalékos arányszámból, hiszen az át­lag eleve nivellál. Nem be­szélve arról, hogy az egyes ágazatok, ezen belül fő ter­mékcsoportok műszaki elavu­lási ideje, a termékek élet­görbéje nagymértékben elté­rő. Jellemző például, hogy 1984-ben a gépiparban az 1—3 éves termékek aránya elérte a 21 százalékot, a mű­szeriparbán pedig a 22, a textiliparban a 35, a bútor­iparban a 39 százalékos arányt. Mind nagyobb teret hódít az iparban az új tech­nológia. A szilárd ásványi nyersanyagok bányászatában például széles körben elter­jedt a hazai fejlesztésen ala­puló diszpécser- és rend­szerirányítás; a kohászatban figyelemre méltó a porbefú- vásos technológia, a hideg- folyatás ^s félmeíeg alakí­tás bevezetése.' Atomerőmű­vet építünk a villamosener- gia-iparban, CNC-vezérlésű lemezmegmunkáló-központ létesült a gépgyártási techno­lógiák korszerűsítésére, s megkezdődött a meleg- és nehézüzemi robotok, mani­pulátorok gyártása. Megala­poztuk mikroelektronikai iparunkat, jelentős előrelé­pést értünk el a mikro­elektronika alkalmazási kul­túrájában. A professzionális hírközlés területén a . többi között kifejlesztettük a digi­tális alközpontot, elkészült a többcsatornás rurál rádióte­lefon-rendszer. Új mérő-ér­zékelő gyártmánycsaládokkal gazdagodott műszeriparunk, jelentősen fejlődött az irá­nyítástechnikái rendszer. A VI. ötéves terv időszakában 6 új gyógyszerkészítmény ke­rült forgalomba, s további 6 originális gyógyszer törzs­könyvezése várható. További konkrét példákat említhetnék a textilipar te­rületéről és még több más iparágból. De — és ez ter­mészetes — nem vagyunk elégedettek a termékszerke­zet-váltás, a műszaki fejlesz­tés eredményeivel és gyorsa­ságával. Ezért a VII. ötéves terv során, a korlátozott erőforrások koncentrált fel- használásával, a termékszer­kezet korszerűsítésének gyor­sítására törekszünk. Az ipar- fejlesztésnek hat kiemelt, fő iránya lesz; ezek többnyire egybeesnek a KGST komplex programjában foglaltakkal. Ezek: természeti kincseink gazdaságos hasznosítása, az agrár-gazdasági ipari hátte­rének, biotechnológiájának fejlesztése, a mikroelektroni­ka, az elektronika berende­zésgyártás technológiai hát­terének fejlesztése, illetve az energetika továbbfejlesztése, az anyagkultúrához kapcso­lódó fejlesztések, a feldolgo­zottsági fokot növelő fejlesz­tő munka. A legmarkánsabb szerke­zeti változás a gépiparban várható, s azon belül is a közlekedési eszközök, a hír­adás, ’ illetve a vákuumtech­nikai ágazat, s a műszeripar fejlődése lesz a legdinamiku­sabb. A vegyiparon belül különösen a gyógyszer-, űr­iéivé műanyagfeldolgozóipar, valamint a gumiipar, a könnyűiparon belül pedig a konfekcióipar fejlődési üte­me lesz gyorsabb az átlag­nál. — A VII. ötéves terv fo­lyamán néhány új bányá­tól, illetve a paksi atom­erőmű bővítésétől eltekint­ve nem épül nagyobb, új ipari üzem a megyékben. Mit jelent ez konkrétab­ban, hiszen az ország ke­vésbé fejlett körzeteiben igencsak érdekli ez a köz­véleményt. — Nem a nulla pontról indulunk, hiszen 196(5—83. között 243 ipari telephely került ki a fővárosból, csu­pán a felső szintű határoza­tok alapján. összességében még ennél is több volt a vállalati elhatározásból kez­deményezett kitelepítések száma. Különösen Hajdú-Bi- har, Szabolcs-Szatmár, Bács- Kiskun és Tolna megyében vezetett ez szembeötlő vál­tozásokra. E fejleményekről már azért is szólni kell, mert az így született ipari bázi­sokkal, az ipari kultúrák meghonosításával országszer­te megteremtettük a tovább­fejlesztés lehetőségét. Ez is jelentős szerepet játszik a megyék további iparosításá­nak folyamatában. Mintegy 160—170 milliárd forintot költhet beruházá­sokra a feldolgozóipar a VII. ötéves terv időszakában. E beruházások vállalati dön­tési körbe tartoznak. Mint­hogy a fővárosi ipar szelek­tív-intenzív fejlesztését, szer­kezetének racionalizálását továbbra is folytatni kell, feltehető, hogy a fejlesztések tetemes részét Budapesten kívül, a kevésbé iparosodott területeken realizálják. Erre készteti, kényszeríti őket a sok gondot okozó fővárosi munkaerőhiány is. Magától értetődik, a megyei. helyi szervek kezdeményező kész­ségére, áldozatvállalására is szükség lesz, hiszen gondos­kodni kell az ipartelepítés infrastrukturális feltételeiről, megfelelő munkaerőről stb. A vidéki ipartelepítés alatt egyébként nemcsak komplett üzemek áthelyezését értjük, hanem egyes gépek, gyártó­sorok, termelőberendezések kihelyezésiét is. — Sok szó esett az utób­bi időben a vártnál alacso­nyabb népgazdasági telje­sítményekről, illetve arról, hogy az tv első hónapjai­ban is folytatódtak az 1985-re jellemző kedvezőt­len gazdasági folyamatok. Mire számíthatunk az év hátralevő időszakában? — Azt hiszem, fölösleges részletekbe bocsátkoznom a gazdaság növekedési ütemé­nek, az export-import egyen­legének kialakulásáról és másról; ezekről sokat írt a sajtó, így meglehetősen is­mert dolgok. Köztudott az is, hogy a Külgazdasági egyensúly megszilárdítása, az antiinflációs politika követ­kezetes végrehajtása áll a párt- és a kormány gazda­ságpolitikájának homlokteré­ben, s ennek legfőbb bizto­sítéka a gazdasági növekedés meggyorsítása. Számos kor­mányzati döntés, intézkedés született már a kedvező fo­lyamatok kibontakozásának ösztönzésére; ezek előnyös hatása az ipari értékesítések márciusi élénkülésében már kezd megmutatkozni. Az egész VII. ötéves terv­re kihat, hogyan zárjuk majd az idei évet. Minthogy csak a teljes cselekvési egy­ség garantálhatja a sikert, több lépcsőben folytattunk eszmecserét a vállalatveze­tőkkel, hogy elháríthassuk a tervteljesítés útjába álló akadályokat. Április 11-én került sor az ipari tárca nagy aktívaértekezlétére, a Budapest Kongresszusi Köz­pontban. Ismeretes, hogy e tanácskozáson Maróthy Lász­ló, a Politikai Bizottság tag­ja, miniszterelnök-helyettes egyértelmű útmutatást adott arról, mit vár a párt- és a kormány az ipartól. Én csak megismételni tudom, amit ott, vitaindító előadásom vé­gén elmondtam: bízom ab­ban, hogy az ipar tisztes­séggel kiveszi a részét a tervcélok megvalósításában. V. F. Megalakulása óta, vagyis 37 év után először nyerte el — múlt évi munkájának el­ismeréseként — a kiváló vállalat kitüntető címet a kaposvári Ingatlankezelő és Közvetítő Vállalat. A kitün­tetést Embersics Sándor igazgató vette át a dolgozók in evében. Az átadási ünnepségen meghívott vendégként részt vett dr. Gyenesei István, a megyei tanács elnöke, dr. Várvölgyi Sándor, az Épí­tési és Városfejlesztési Mi- nisztérium osztályvezetője, Somosköi Gáborné, a Helyi­ipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete köz­ponti vezetőségének titkára. Embersics Sándor ünnepi beszédében azokról a válto­zásokról, követelményekről és szervezeti intézkedésekről szólt, amelyek a megalaku­lást követő években, különö­sen a VI. ötéves tervidőszak­ban állították nagyobb fel­adat elé a vállalat dolgozóit. A múlt év különösen nehéz volt, hiszen nem kisebb fel­adattal kellett megbirkóz­niuk, mint 435 lakás felújí­tásával, azaz a VI. ötéves tervre előirányzott összes felújítás 28 százalékát kellett egy év alatt elvégezni. A fe­szített munkában valameny- nyi dolgozó szakmailag fel­Még messze vagyunk a termények betakarításától, de a gabonaforgalmi és ma­lomipari vállalat már most megkezdte a szerződések kötését a megye mezőgaz­dasági üzemeivel. A hagyo­mányos gabonafélék közül a búza átvételében újdonság lesz, hogy az idei MÉM- rendelkezés értelmében az étkezési búzáit ez évtől az előírt siikértantaLom szerint kell minősíteni. Ennek gya­korlati előkészítésére a kö­vetkező hónapokban kerül sor. A másik fő árunövény a kukorica, amelyre a több éves szerződések esetében 5 százalékos felárat fizet a gabonaipari vállalat. Ezzel is a termelés gazdaságossá­gát szeretnék elősegíteni. Eddig a felvásárlási szerző­dések több mint 80 százalé­kát megkötötték. A fenti terményeken kívül a felvásárlók fontosnak tart­ják, hogy népgazdasági ér­dekből -és a megye adottsá­gainak minél jobb kihaszná­lása végett a korábbinál készülten, felelősséggel vett részt, így fontos szerepük volt a kiváló cím elnyeré­sében. A változást azonban nem­csak ez jelentette a vállalat életében. Az 1985-ben beve­zetett nyereségérdekeltségi rendszerre való felkészülést már az előző évben meg­kezdték, hogy minél zökkenő- mentesebb legyen az átállás. A szervezeti felépítés kor­szerűsítése, az új profilok bevezetése, az önelszámoló egységek megalakítása, a dol­gozók továbbképzése a jobb és hatékonyabb munka érde­kében, mind azt szolgálta, hogy a megnövekedett fel­adatoknak megfeleljen a vál­lalat. Az eredmény nem ma­radt el: tavalyi bevételük 275,9 millió forint volt, a nyereség 25 százalékkal meg­haladta a tervezettet. A 800 dolgozót foglalkoz­tató vállalat vezetőjének So­moskői Gáborné adta át a kitüntetést. A Zója szocialis­ta brigád az ágazat kiváló brigádja, négyen pedig az EVM kiváló dolgozója címet vették át a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szákszervezete központi ve­zetőségének- titkárától. Ezt követően Embersics Sándor igazgató mintegy száz dolgozónak adott át vállalati kitüntetéseket. több fehérjetartalmú nö­vényit termeljenek a nagy­üzemek. Ilyen például a csillagfürt, a lóbab, a borsó. Ezek vetésterülete örvende­tesen nőtt az utóbbi évek­ben. A mezőgazdasági üze­mekkel kialakult együttmű­ködésit hatékonyan segíti a vállalat marketing tevékeny­sége, amely egyre inkább érezteti hatását. Kiemelten foglalkoznak a szak-, illetve vevőszolgálat munkatársai a partneri kapcsolatok, a köl­csönös érdekeken alaipuló eredményes együttműködés szélesítésével. A hagyomá­nyos termények mellett szorgalmazzák az úgyneve­zett humán célú árunövé­nyek termélését is. A megye lakossága mindjobban ér­deklődik az egészséges táp­lálkozásit szolgáló élelmisze­rek iránt, ezért bizományi értékesítésben és a vállaltat boltjaiban folyamatosan áru­sítanak többek között rizs­lisztet, kukoricalisztet, étke­zési búzakorpát, búzacsírát és szójalisztet. A Budapesti Harisnyagyárban harisnyák és harisnyanadrá­gok gyártására több mint százmillió forint értékben bérel­tek gépeket. Ezeket iá szerződés lejárta után meg is vásá­rolják. Az egyesült államokbeli, olasz és NSZK-beli beren­dezéséken a tavalyinál 3 millióval többet, összesen 83 mil­lió pár zoknit vagy harisnyát állítanak elő Szerződéskötések a gabonaiparnál Újdonság a búza átvételében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents