Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-05-01 / 101. szám
4 Somogyi Néplap 1986. április 30., szerda Barátként a varrógépek között Kitüntetési ünnepség az SZMT-ben A varrógépük fölé hajló asszonyok mind fölnéztek, amíg elkészült a felvétel Molnár Györgyné meósról, a kaposvári Lady Ruházati Szövetkezet marcali telepének párttitkáráról. Közben az egyik asszony odasúgta nekem: „Az Ili nagyon rendes, mindnyájan szeretjük ...” Az iroda előterében lévő asztal mellé telepedtünk le beszélgetni a barátságos és közvetlen asszonnyal. — Én tulajdonképpen a ktsz elődjénél, a Foltex Há- _ ziipari Szövetkezetben kezdtem dolgozni 1970-ben. Akkor költöztünk be a férjemmel Pusztakovácsiból. Szerettem volna szakmát szerezni, s ott volt rá lehetőségem. Felnőtt fejjel tanultam ki a női szabóságot. S itt maradtam, amikor a Lady Ktsz átvette a telepet 19'?4-ben. — Hogyan lett meós? Molnár Györgyné elnevette magát: — Egyszer helyettesítenem kellett a minőségi ellenőrt, s véglegesítettek... * Először alapvizsgát tettem, azután háromhetes tanfolyamon vettem részt Zamárdiban, s végül 1983-ban Budapesten tettem vizsgát. Azoknak a ruháknak a minőségét vizsgálom, melyeket az asszonyok varrnak. Már a szalagon is ellenőrzőm, majd a végterméket is megnézem. Most NDK-éxportra meg belföldre dolgozunk. Készülnek ruhák a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, tavaly tőkés exportra is varrtunk. — Hálás-e a meós tevékenysége? Az asszony egy kicsit gon- dolkodiik. — Hát nem lehet mondani... Nagyon magasak ugyanis a követelmények a konfekcióiparban. A ruhának szépnek, a munkának termelékenynek kell lennie, hogy -piacon maradhassunk. — Van-e vitája az asszonyokkal ? — Általában nincs, elfogadják a véleményemet. Nem szeretek bántani senkit, nem szeretek visszaélni azzal, amivel megbíztak. Mások mondták el, hogy mindenki tiszteli Molnárnét. Ezt a szerénységével, az állandó tanulásával, a politikai tevékenységével vívta ki. — Tíz évig állandóan tanultam, most jutottam egy kis pihenőhöz — mondta a párttitkár. — Szakmát szereztem, meósvizsgát tettem, elvégeztem a szakmunkások szakközépiskoláját. Most a lányom jár ugyanoda, ő cukrász. Azután esti egyetemet, majd pártépítési speciális kollégiumot végeztem. — Nehezebb-e egy nő dolga, ha párttitkár? — Ezen még nem gondolkodtam. Azonban egy fokkal biztosan nehezebb, mint a férfiaké. A család jobban köt bennünket, aztán ott a háztartás is. A férj, a gyerek mégsem lehet hátrányos helyzetű, ha az asszony politikai munkát vállal. Nekem nehezebb, mert a férjem, aki hegesztő volt a Mechanikai Művek gyáregységében, most. rokkantnyugdíjas. Azelőtt ő is segített, és sohasem tett szemrehányást nekem. Még jó, hogy családi házunk van, így nincs a négy fal közé zárva, mintha tömblakásban laknánk. Eldolgozgat a kertben. A húszéves lányom segít odahaza . . . — Mit fejlődött ez a kis létszámú pártszervezet az utóbbi időben? — Nehéz ezt így lemérni, bár egyfolytában én vagyok a párttitkár 1975 óta. Ha az embereket nézem, akkor azt állapíthatjuk meg: sokkal iskolázottabbak, szakmát tanultak, érzékenyebben figyelnek a világ, az ország eseményeire, öt nőt neveltünk kommunistává az utóbbi időben, ennek ellenére többet kellene tennünk a tagfelvétel érdekében, ebben ugyanis elmaradtunk. Persze a nőknél, mint már mondtam, sokat számít a család, s ez megnehezíti a dolgunkat. — Ügy vettem észre, hogy a varrógépek mellett van lehetőség egy kis politizálásra. — Ez igy van... Én egyszerű ember vagyok, s nagyon szeretem az egyszerűséget. Szerintem csak úgy lehet az emberekhez hozzáférkőzni, ha megtaláljuk a hangot hozzájuk. Enélkül nem érhetünk el eredményt. — Mivel tölti a párttitkár a szabad idejét odahaza? — A keresetem kiegészítésére én is vállaltam munkát a szakcsoportban — ez a mi gmk-nk —, azután otthon is varrnom kell, hol magamnak, hol a családnak. Imádok olvasni, lehet az mai író, mint Moldova, vagy régi, mint Jókai. Sajnos, erre kevés idő jut ennyi munka mellett. Ha késő este odaülök a tévé elé, akkor kötögetek. Nagyon szeretek ugyanis kézimunkázni. Lajos Géza A munka ünnepe alkalmából kitüntetési ünnepséget rendeztek tegnap egy órakor az SZMT kaposvári székházának színháztermében. Dr. Exner Zoltán, az SZMT vezető titkára tartott ünnepi beszédet. Kiemelte, hogy a magyar munkásmozgalom története négy nevezetes május elsejét jegyzett föl: az 1890-est, amikor a proletariátus először mutatta meg erejét, .aztán az 1919- est, az első igazi vörös májust; az 1945-öst, amikor a felszabadulás után az ország újjáépítéséért fogtak össze a tömegek, és az 1957-est, amikor az ellenforradalom után, az eszmélés időszakában a párt és a nép egységének erejét bizonyították. — Ha elemezzük ■ a Központi Bizottság jelszavait, megállapíthatjuk, hogy 1919 óta három nagy eszme köré csoportosulnak — mondotta dr. Exner Zoltán —; megTegnap á SZOT székhazában ünnepséget tartottak abból az alkalomból, hogy a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa a nemzetközi munkaversenyiben kiemelkedő eredményt elért 100 magyar dolgozónak a „XI. ötéves Terv Élmunká- sa” kitüntetést adományozta. Jelein volt Kapolyi László ipari miniszter és Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára is. Az ünnepséget Gál László, a SZOT alelnöke nyitotta meg. Méltatta a szocialista brigádoknak a nemzetközi munka verse ny - m ozgalomba n elért eredményeit, azokat a kezdeményezéseiket, amelyek hozzájárultak a magyar éls a szovjet vállalatok közötti együttműködés bővítéséhez. Mint mondotta, a magyar szakszervezetek is nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a KGST keretében közösen elhatáro. határozó a proletár internacionalizmus • gondolata, a béke és leszerelés, valamint nemzeti érdekeink és céljaink kifejezése. Az ünnep mindig olyan, amilyenné a hétköznapokon formáljuk. Számos országban május elseje ma is harcba hívó tüntetés; nálunk az alkotómunka méltó ünnepe. Ezután az SZMT vezető titkára azokat köszöntötte, akik átlagon felüli munkájukért kitüntetésben részesültek. A Szakszervezeti munkáért kitüntető jelvény arany fokozatát adta át Kiss Jánosnak, az SZMT politikai főmunkatársának. A megyei bizottságok tisztségviselői közül Budapesten, a központi ünnepségen vette át ugyanezt a kitüntetést Horányi Barna, a Somogy Megyei Lapkiadó Vállalat szb-titká- ra, Rahóty Péter gyógyszertár-vezető, a Gyógyszertári Központ szb-titkára, Lenkei zott célok maradéktalanul teljesüljenek. A kitüntetéseket Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete adta át. Köszönetét mondott azoknak a .vállalatoknak és dolgozóiknak, akik munkájukkal hozzájárultak a magyart—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés erősítéséhez, a szovjet megrendelések pontos tel jesítéséhez. Méltatta a pártkongresszus tiszteletére miagyar, illetve a szovjet pártkongresszus tiszteletére kibontakozott munkamoz- galmak jelentőségét, amelyék újabb lendületet adtak ■ a nemzetközi munkaver- senynek. Szólt a szovjet nép és a többi szocialista ország népei előtt álló feladatokról is, amelyek megvalósítása megköveteli a szocialista gazdasági integráció hatékonyságának javítását, a szocialista építés tapasztalatainak kölcsönös hasznosítását. Szovjet kitüntetés magyar dolgozóknak Hová hjntek a dobosok? A dob okát bezárták egy sötét, fekete kamrába. Aztán egypárat a padlásra hordtak, szekrénybe csuktak, vagy valaki jószándékkal hazavitte a kisunoikiánafc.. . És a dobosok? Vannak-e még, pergetik-e a verőket? Vagy már mind békében nyugodnak? Nem kerestem nagyító alatt a választ, a falujárásokon jött össze a cso- kornyi felellet. Halász Pistával kell kezdeni a sort mindenképpen, a belegi kisbíiróva.1. Ütötte- püíöl'te ő, ahogy emlékszem, a dobját serényen. Hajlott mindig a tanácsi küldésre. Villilanyszámilalkiifizetés, focimeccs. kutyaoltás vagy bo- ronálás a háztájiban — ő dobolta a falusi jónépnek a friss híreket. Néki sem volt jó a hangja — mint a legtöbb kisbírótársának, nem 'kántortanítónak született, de értette mégis mindenki. Megnőtték a belegi fülek a kerítés mellett, lepisszegték a harsányhangú gyerekeket a kopácsoló öregek ilyenkor. Pista pedig rázendített: — A községi tanács elrendeli. ., Később már ,kutas! közös •községi tanácsot mondott, s néhányan élléptek a kerítéstől. .. Halász Pistáról a szabási kisbíró azt mondta: ha valaki dobol, ő még biztosan. — Hát maga ? — kérdeztem. — Én már abbahagytam, nemrégen, de már abba — mondta szomorúan az öreg szabási esmlber. Hallottam tőle, hogy nagyapja még agy szót sem tudott magyarul, ő azonban mindig magyarul dobolt, sváb ember létére egy szót sem ismert németül. A szabási bíródob páncélszekrénybe került, s nincs sóik híja a kiselejtezésnek. A tanácson úgy tudták, van egy miegyetanácsi rendelkezés, amely megszüntette a kisbí- róságot. Hogy ilyen nincs, arról a megyei tanács igazgatási osztályán kezeskedtek. Sőt, ahogy elmondták, még a tavalyi tanácsi választások propagandájában is szerepet játszott a kidob altatás. A helyzet jóval egyszerűbb. Amikor a kislbírók nyugdíjba menték, a legtöbb községben ezt az alacsony fizetésű hivatalszolgai állást asszonyokkal töltötték fel. A fehémépek pedig úgye mégsem járkálhatnak nyakúkba kötött dobbal falu- szerte... Hallottam, hogy félszemére vak volt a toponári dobos. Serényen feljárt egy ideig a „poletérba”, a toponári szegényebb utcákba is, de később a főutcán pergette a dobját. Mindenki jóba volt vele, meg-megálltak a sietősök is egy-egy szóra, a Lapp-félte fodrászat előtt. Mit dobolt délután Bistei bácsi — kérdezték ilyenkor. Ö pedig a legnagyobb örömmel mondta el újra és újra a mondókáját. Mi van most Toponáron? A városrész a megyei napilapból értesül egy tőle négy kilométerre lélegző nagyváros híreiről, az emberek leveleket kapnak a tanácstól,, a Dédásztól, a vízművektől, a termelőszövetkezettől. A fotíplakátdkat a szép öreg fákra szögelik, s kevesen tudják csak: mikor van éppen friss hús a hentesnél.. Alacsony kis ember a so- mogyacsai kisbíró, hallottam még dobszó után „énekelni”. A falúban azt mondják, minden utcában megvan az a púp, ahova dobolni megáll. Vagyis inkább írjam csak múlt időben — megállt — mert ő is szögre akasztotta a dobverőt, hogy ezzel a csapnivaló, magamcsínál- ta kifejezéssel éljek. Borbély amúgy, megkeresi ebből az! az egy-két forintot, ami a nyugdíj mellé kell. Félbehagyná azt is, mert nem a pénz hajtja, de mi lenne az acsai öregemberekkel. Hogyan nyúzzák remegős kézzel az arcukról a borostát a tükör előtt. A kisközség magába zárt újra egy darabot a múltjából. Elmúlt, kipusztult egy régi szokás. Hiányolja valaki? Édeákevesen. Egy Veres Péter tanulmányban alivasifam — a magyar parasztság elkötelezett írója szemrebbenés nélkül odadobta volna a paraszti osztályt a fejlődés hulladékdobozába, ha ez a haza föl- emelkedéséhez vezetne bizonyosan. E század negyvenes éveiben merész utópista elmélkedésnek látszott mindez. A népi írók szokásos szén zác i óc si n állásának, Miért írom mindezt? Azért, ment nem a falusi kisbíró- kért kesergek én sem: meggyőződésem, a nosztalgia gátja a fejlődésnek. Mindössze a közösség közvetlen szavát hiányolom, a bürokratikus hivatalnok-nyilatkozatok helyett. A verespéteri tét jóval nagyobb volt. Logikája szériát a fejlődés meg is szüntette a parasztságot, illetve a kor képéhez, következményeihez alakította azt. Létrejött a mezőgazdasági szaik- munkási-gépészi gárda. De mi lett a kisbírőköól. ök mivé alakultak? Falragasszá, suttogássá, pletykákká? Eltűntek a dobosok. Lejárt a felhúzott szerkezet, kíméletlenül. Megöregedtek, abbahagyták, meghaltak. Becsületesen csinálták, amit egykor rájuk bíztak. S most lehet dobolni. .. Békés József Miklósné, a Somogy—Zala Megyei Téglaipari Vállalat kaposszerdahelyi gyárának szakszervezeti főbizalmija, Jáger János, a Kaposvári Cukorgyár dolgozója, főbizalmi, Molnár József, a nagyatádi Költségvetési Üzem társadalmi szb-titká- ra, Kert Sándorné, a HVOSZ megyei titkárság irodavezetője, Erdélyi János, az öreglaki Állami Gazdaság főbizalmija, Vlasies Lajos, a Ba- latonnagybereki Állami Gazdaság szb-elnöke, Bolhái Fe- rencné, a Dél-somogyi Mező- gazdasági Kombinát szb- tagja, dr. Csizmadia Sándor, a megyei főügyészség szb-elnöke, Smelka Ferenc, a ba- latonszárszói általános iskola igazgatója, Verseghy Erzsébet, a Mészöv dolgozója, a KPVDSZ megyei bizottsága mellett működő közgazdasági és bérbizottság helyettes vezetője, Navrasics Ferenc, a balatonmáriai áfész szb-titkára, Szabó Istvánná, a Somogy Kereskedelmi Vállalat főbizalmija. Száznyolcvanöten ezüst fokozatot, oklevelet, emlékplakettet kaptak, öt szocialista munkaközösség kiváló szocialista brigád, illetve aranykoszorús brigádkitüntetésben részesült. Az ünnepség befejezéseként elhangzott az Interna- cionálé, majd rövid műsor köszöntötte a kitüntetettéket. Növényvédelmi tájékoztató Permetezés a levélatkák ellen Évről évre erősebb fertőzéseket Okoznak házikor bekben és nagyüziemi szőlőkben a hajtások gyenge fejlődését (törpüiését) és a levelek de- formátódását akozó szőlő- levélatkák, valamint a levelek szö&zösödését, gubacso- sodását okozó gubacsatkák. Megyénkben ezenkívül mind több házikertben károsít a közönséges fcétfoltos takácsatka is. A kártevők megyénk egész területén veszélyeztetnek, ellenük minden körzetben fontos a védekezés. Ezt nehezíti az a tény, hogy amikor jellegzetes kártételeik szembeötlenek, már nagyon nehéz hatásosan védekezni a kártevők ellen. Még mindig sokan összetévesztik a szőlő nemezés gubacsatka-kárté- telét a szőlóperonoszpóra levélfonákon megjelenő tüneteivel. Az atka által károsított levelek felszínén kiemelkedő gubacsos foltok találhatók, s a fonáki részen megjelenő nemezes bevonat nem, míg a paronoszpóra laza penészviirágzása könnyen ledörzsöllhető a levél fonákjáról. Megyénkben a szőlő rügy- pattanásával egyidőben kezdődött a fő károsítási időszak. A szőlőt ért téli fagykárok miatt a veszély fokozott mértékű; száraz május esetén erős fertőzések alakulhatnak ki. A későbbi «kártételek megelőzése döntő fontosságú háziikerteköen, nagyüzemekben egyaránt. A védekezés során a fiatal tőkéket, ültetvényeket is permetezzük le, mert a kártevő azokat is veszélyezteti. Ahol a múlt éviben erős atkakárté- t el eket tapasztaltak, ott védekezésre a Miitac 20, 0,2 százalékos vagy a Poi-Aka- ritox 0,15—0,2 százalékos atkaölő szert használják. Gyengébb fertőzés esetén kielégítő védelmet nyújt a Bi- 58 EC 0,1, vagy az Unifosz 50 EC 0,1 százalékos rovarölő szer. Feltétlenül keverjük a permetléhez a Thio- vít, Microt’hiol 0,3—0,5 százalékos gombaölő szer valamelyikét is, az erőteljes fertőzésnek indult szőlőliszt- hanmat gombafonaiainak elpusztítására.
