Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-05-01 / 101. szám
2 Somogyi Néplap 1986. április 30., szerda Kádár János Angyalföldön (Folytatás az 1. oldalról.) termékszerkezet korszerűsítését, a hatékonyság növelését célzó ösztönzés terén jelentős feladat hárul a párt- és tömegszervezetekre. A szabályozó rendszer változását is politikai felvilágosító munka előzte meg. A munkaerő-gondokról, a műszakpótlékról, a vállalati gazdasági munkaközösségekről, valamint az adózási problémákról Liszátz Károly termelésirányító tájékoztatta a vendégeket. Munkaerő-gondokkal küszködik a vállalat, feloldását a műszakpótlék sem segítette megfelelően, a gépeik mellől hiányoznak a fiatalok. A gond enyhítésére vgmk-ka: szerveztek, ahol a teljesítményhez kötött bérezés arányban áll az elvégzett munkával. A felszólaló felhívta a figyelmet az adózási rendszer gyengeségeire is: a tapasztalat szerint a bérből és fizetésből élőket terhelik elsősorban az adóval. A három fuszakban dolgozó, családos anyák helyzetéről Lakatos Lajosné szövőnő kifejtette: a szocialista brigádok tagjai megértik azt a kényszerhelyzetet, hogy a létszámhiány miatt rendszeresen túlórázni kell — jelentős részét brigádvállalásban végzik —, de így kevesebb idejük marad a gyereknevelésre, a családra. A tervszerű megelőző karbantartás problémáiról, a nagy értékű gépek folyamatos üzemeltetésének feltételeiről szólt Fekete Sándor tmk-üzemmérnök. Mint hangsúlyozta: a profilváltással együttjáróan leginkább tőkés importból beszerzett gépek karbantartása különleges feladatokat ró a műszaki gárdára. Az üzemi termelés folyamatossága érdekében' főként túlórában tudják munkájukat elvégezni. Nem megoldott a gépalkatrészek beszerzése sem: a hazai háttéripartól várják ennek mielőbbi megoldását. A találkozón ezt követően Kádár János kért szót. Elöljáróban köszönetét mondott a fogadtatásért, majd arról szólt, hogy készülünk a munkásosztály ha- gvományos, nagy szolidaritási ünnepére, amely hazánkban mindannyiunk, az egész nép ünnepévé vált. — Az Önök kollektívája jó érzésekkel nézhet az ünnep elé — folytatta —, hiszen, ahogy a tájékoztatókból, az itteni felszólalásokból is kitűnt, az öt alkalommal egymás után elnyert Kiváló vállalati cím, s a hatodik, amelyre méltán számítanak, bizonyítja munká- , juk sikerét. Ehhez gratulálok a vállalat gazdasági és, politikai vezetőinek, az egész kollektívának és minden egyes dolgozónak, mert ezek a sikerek csak közös erőfeszítéssel jöhettek létre. Mai tetteikben közrejátszik, hogy ennek a gyárnak nagyok és sok évtizedre visz- • szanyúlóak a munkásmozgalmi hagyományai. A kapitalista rendszerben is itt mindig volt támasza a magyar forradalmi munkásmozgalomnak. Ez a mai napig érezteti a hatását, például abban, hogy a párttagok, vagy a törzsgárda aránya jóval meghaladja az országos ipari átlagot. Ez és a szocialista brigádmozgalom ereje minden bizonnyal a sikerek fontos összetevője. Mondhatjuk úgy is: amit elértek, az mindenekelőtt a cselekvési egységnek, az üzemben uralkodó jó politikai légkörnek, rendnek és fegyelemnek köszönhető. Kádár János ezután a vállalat munkájának olyan vonásaira hívta fel a figyelmet, amelyek összefüggenek a népgazdaság egészének kulcsfontosságú feladataival. Mint mondotta, ez a gyár a könnyűipari üzemek sorában az elsők között, s igen korán, már a hetvenes években végrehajtotta a világpiac által igényelt termékváltást. — Helyes volt a hagyományokat a vállalat nevében is megőrizni, kiegészítve a műanyagokra utaló új megnevezéssel, de ha körülnézünk, ma már sem ' jutával, sem kenderrel nem dolgoznak a gépsorokon. Olyan termékeket állítanak elő, amelyeket az egész magyar ipartól igénylünk: korszerű, valamennyi piacon verseny- képes cikkéket. Tudom, nem volt könnyű az átállás — másutt sem az —, gyakran a pihenőnapok feláldozását is megkívánta a kollektívától. De kulcskérdés, hogy ebbe az irányba előrelépjünk. Mint ahogyan az is elengedhetetlen az előrehaladáshoz, hogy az emberek öntudatára, társadalmi felelősségére és az egyéni érdekeltségre egyaránt építsünk. Ez volt az 1968-ban bevezetett, új gazdaságirányítási rendszer, és sok azóta tett lépésünk lényege. Ügy tűnik, Önöknél sikerül a társadalom, az üzemi kollektíva és az egyes ember érdekei kö-- zötti összhangot újra meg újra megteremteni. Erre kell törekedni mind szélesebb körben, a népgazdaság min- ' den területén. A párt főtitkára ezután az elhangzott felszólalások néhány gondolatára reagált. Évről évre egyre többet és jobban kell dolgozni — ismételte meg az egyik hozzászóló szavait, hozzáfűzve: érvényes ez mindannyiunkra, az élet minden területén. A magasabb színvonalú munka mindenkor érvényes követelmény — mondotta. A munkaerőgondokkal kapcsolatos megjegyzésekre utalva a munkásgárda utánpótlását jövőnk egyik nagy kérdésének nevezte. Az egész társadalom ügye ez — hangsúlyozta — és nem intézhetjük el csak azzal, hogy elmarasztaljuk a fiatalokat, mert -érdeklődésük gyakran a könnyedebb életforma felé fordul. — Sok összetevője van ennek. Most csak egyet említek: a szülök felelősségét. Az a szemlélet, hogy „kapjon meg mindent a gyerek, amiben nekünk nem lehetett részünk”, oda vezethet, hogy a fiatal életviteléből hiányzik a felelősségérzet. Enélkül pedig nagyon nehéz megbirkózni az önálló élet kezdésének nehézségeivel. A három műszakos munkarenddel összefüggésben hangsúlyozta: a jövő útja a folyamatos termelés bevezetése minden olyan munkahelyen, ahol a körülmények ezt lehetővé teszik. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy korszerű technológiát hozzunk létre, nagy értékű, termelékeny gépeket üzemeltessünk, de csak felében- harmadában használjuk ki azokat. Egyetértéssel reagált az adózás korszerűsítését, az igazságosabb adózási rendszer megteremtését szorgalmazó véleményre, hozzáfűzve, hogy napirenden van a jelenlegi rendszer felülvizsgálata és a társadalmi szükségletekhez igazítása- Ez a kérdés összefügg azzal a törekvésünkkel — folytatta —, hogy az emberek jövedelme egyre inkább megfeleljen a valóságos teljesítményüknek. S ennek a kívánalomnak tulajdonképpen a másik oldala az, hogy a társadalmi ' igazságosság szempontjait is szem előtt tartsuk, vagyis akiknek magas a jövedelmük, azok nagyobb értékben járuljanak hozzá közkiadásaink fedezéséhez. A továbbiakban arról szólt Kádár János, hogy napjainkban a közéletben — a sajtóban, a különböző társadalmi és szakmai fórumokon egyaránt — sok szó esik a gondjainkról. — Ez persze nem baj — mondotta —, mert a helyzetünk reális megítéléséhez, a gondok megoldásához tudni és beszélni kell azokról. De éppen a valós helyzetfeltárás érdekében szükséges az is, hogy tudatában legyünk az eredményeinknek. Mert ha ezekről nem esik szó, ha elfeledkezünk róluk, akkor a munkánk, mindennapos küzdelmünk veszítheti értelmét. — Vannak eredményeink, korszakosak a változások, csak gyakran nem vesszük észre azokat. Évtizedek óta beszélünk például — joggal — a lakáshelyzetről, mint a legfeszítőbb társadalmi kérdésről. De eközben szerte az országban új otthonok százezrei épültek fel. Ma Budapesten 800 ezernél több az önálló lakások száma; ez nagyjából megfelel az itt élő családok számának. Egy lakásra átlag 2,4—2,8 lakos jut. A megoszlás persze az igényekkel nem teljesen arányos, de az vitathatatlan, hogy mindez nagy változás bizonyítéka. — Én 1931-ben jártam először a Kender-Jutában, akkor egy kommunista röpgyű- lést szerveztünk itt—folytatta a párt főtitkára. — Emlékszem a rosszul öltözött, falvakból bejáró munkásasszonyokra, sokuk arca 30 évesen már egy-két évtizeddel többet mutatott a valóságos koruknál. Nézzünk körül ma az országban: egyre inkább ennek a fordítottja igaz! Ilyenkor, a május elsejei ünnepen el-elnézege- tem a szüleik oldalán felvonuló gyerekeket. Az ö gondtalan vidámságukat látva csak arra gondolhatok: ha semmi másért, de értük érdemes volt küzdeni. Életkörülményeink változásában benne vannak a szocialista rendszer eredményei, értelmet, tartalmat adnak dolgozó népünk erőfeszítéseinek. Vívmányaink megbecsülésének fontosságáról szólva Kádár János emlékeztetett arra: a szocializmus kezdeti időszakában először az igényeket, a vívmányokat, a jogokat hirdettük meg és csak azután fogtunk hozzá az ehhez szükséges anyagi feltételek megteremtéséhez. S ez a gyakorlat azóta is vissza-visszalér. Bevezettük például az ötnapos munkahetet, és ma már sokan azt is értetlenkedve fogadják, hogy megpróbáljuk elkerülni a három- vagy négynapos munkaszüneteket. Én azokkal értek egyet, akik látják ennek a hátrányait, mert a három nap igen nagy kiesést jelent az ország egészének teljesítményét tekintve, és különösen káros, hogy ez gyakorlatilag legalább további kétszer fél nap kiesést jelent. A teljesítmény-fedezet szükségessége elsődleges a bérezésben is. Ebben az üzemben is jelentősen növekedtek a keresetek, de úgy, hogy megteremtették ennek feltételeit a vállalati munkában. Csak ezen az úton lehet járni. Hiszen előrejutni csak úgy tudunk, ha a szavakat tettek követik. A magyar nép történelmi útja a szocializmus, ebben az országban munkával, a szocializmus erejével boldogulhatunk. A párt főtitkára végezetül arról szólt, hogy feladatainkat bonyolult nemzetközi körülmények közepette kell elvégezni. A külpolitikai kérdéseket érintve rámutatott: a Szovjetunió, a Varsói Szerződés legutóbbi békejavaslatai igazságosak, mindkét fél érdekeinek megfelelnek. A tömegpusztító fegyverektől mentes világ megteremtésére , vonatkozó program, az egyenlő biztonság koncepciója, a kölcsönös ellenőrzés mellett megvalósuló leszerelés indítványa, mind-mind egy békésebb világ megteremtésére ad lehetőséget. Biztató válasz azonban a másik oldalról még nem érkezett: ellenkezőleg. újabb feszültséget keltő lépésekről érkeznek hírek. Pedig nincs más út az emberiség előtt, mint a béke, s ezt fel ikell ismernie mindenkinek, függetlenül attól, hogy milyen a világnézete. Két társadalmi rendszer van, s ha élni akarunk, akkor meg kell tanulnunk egymás mellett, békében élni. Bízom abban, hogy ezt minden érdekelt fél megérti, s a józanság kerekedik felül — mondotta Kádár János, majd további sikereket kívánva búcsúzott el vendéglátóitól. Az atomerőmű-baleset Mint szovjet részről korábban már közölték, a Ki- jevtől 130 kilométerre északra fekvő csernobili atomerőműben szerencsétlenség történt. A helyszínen kormánybizottság dolgozik, amelynek vezetője Borisz Scserbina, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének helyettese. Tagjai minisztériumok és főhatóságok vezetői, kiemelkedő tudósok rs szakértők — jelentette kedden este a TASZSZ szovjet hírügynökség a Szovjetunió minisztertanácsára hivatkozva. Az előzetes felmérések szerint a szerencsétlenség az atomerőmű négyes számú energiablokkjának egyik helyiségében történt. összeomlott a rekator épületszerkezetének egy része, megsérült a reaktor és bizonyos mennyiségű radioaktív anyag szivárgQtt ki. Az erőmű további három energiablokkját leállították. Ezek sértetlenek és jelenleg tartalék állapotban vannak. A szerencsétlenség következtében két ember meghalt. Megtették a legsürgősebb intézkedéseket a szerencsétlenség következményeinek elhárítása érdekében. Az atomerőmű és közvetlen környéke területén a sugárzás mértékét stabilizálták, a sérülteket megfelelő orvosi ellátásban részesítik. Az atomerőműhöz tartozó lakótelepről és közelében fekvő három további lakott településről a lakosságot elszállították — jelentette a TASZSZ. A közlemény szerint a csernobili atomerőműnél és az erőmű környékén a radioaktív sugárzás mértékét folyamatosan ellenőrzik. * * * A Magyar Távirati Iroda értesülése szerint az Országos Meteorológiai Intézet és az Országos Polgári Védelem Meteorológiai Szakszolgálata folyamatosan műszeres légköri vizsgálatokat végez. A mérések hazánk légrétegeiben a csernobili atomreaktorban keletkezett sérülést követően sem mutatnak változást. Az intézetek szakértőinek megállapítása szerint a reaktor sérüléséből adódó következmények a későbbiekben sem veszélyeztetik lakosságunkat és környezetünket. Bangemann Budapesten Dr. Martin Bangemann, a Német Szövetségi Köztársaság Szövetségi gazdasági minisztere, a Szabad Demokrata Párt elnöke — Veress Péter külkereskedelmi miniszter meghívására — hazánkba érkezett. A kedd délutáni megbeszélésen a két miniszter áttekintette a magyar—NSZK gazdasági kapcsolatok alakulását, kijelölve az együttműködés bővítésének legfontosabb területeit. A találkozónak azért is nagy a jelentősége, mert az NSZK hazánk legfontosabb tőkés kereskedelmi partnere, a kétoldalú árucsere dinamikusan növekszik, értéke tavaly már meghaladta az 5 milliárd márkát. Űjabb amerikai fenyegetés a Földközi-tengeren Az Enterprise amerikai nukleáris meghajtású repülőgéphordozó hajó és öt kísá- rőhajója tegnap áthaladt .a Szuezi-csatornán, hogy csatlakozzék a 6. flottának a Földközi-tenger keleti medencéjében portyázó egységeihez. A kísérőihajók közül az Arkansas és a Trux- ton nevű rakétaromboló ugyancsak nukleáris meghajtású. Az ilyen hajók csak akkor használhatják á vízí- utat, ha Egyiptom és a hajókat üzemeltető ország erről külön megállapodik, amire — titkos tárgyalások után — sor is került. Mint ismeretes, márciusban a Földközi-tengeren három amerikai repülőgéphordozó tartózkodott akkor, amikor a flöttacsoportosíitás a Szidra-öbölben — a Líbia által felségvizeknek nyilvánított övezetben — gyakorlatozott, majd pedig, két hete, az Egyesül t Államok Angliából és a repülőgéphor- dozókről felszálló gépei légicsapást mértek Líbiára. ÁPRILISI GYŐZELEM Tizenegy éve, a nemzetközi munkásosztály legnagyobb ünnepének előestéjén Saigon (ma Ho Si Minh város) fölött, az ielnöki palotán már a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának zászlaja lengett. A vietnami nép a legszebb május l-jei ajándéknak örvendezhetett: egész üélVietnam felszabadult. Évtizedekig tartott a küzdelem a japán, a francia, majd az amerikai elnyomók, a régi és az új gyarmatosítók ellen. A győzelemben oroszlánrésze volt annak az összefogásnak, amely Dél- Vietnam hazafias erői és északi testvéreik között megvalósult, s amelynek során hatékonyan összekapcsolták a katonai, politikai, diplomáciai erőf eszítéseket. Ennek is köszönhető, hogy a véres küzdelem befejező szakasza nem kívánt fölösleges áldozatokat és nem adott módot az imperializmus szélsőséges katonai köreinek a beavatkozásra. Most, e győzelem évfordulóján, ha számvetést akarunk készíteni, elmondhatjuk: az egységes Vietnam népe a munka frontján is szép sikereket ért el, s remélhetőleg mihamarabb már teljes figyelmét és energiáját csalc a békés országépítésnek szentelheti.
