Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-28 / 98. szám

6 Somogyi Néplap 1986. április 26., szombat GYERMEKEKNEK Ctak axt akarom mondani... AZ ÉN CSALÁDOM Az óvodák nevelési prog­ramjában már a kiscsoport­tól kezdődően kiemelt fel­adat a család, a környezet fogalmának elmélyítése a gyermekekben. Windné Ba­logh Zsuzsa a Madár utcai óvoda vezetöhelyettesé el­mondta, hogy a családon belüli együvé tartozás kiala­kítása az egészen kicsik szá­mára kezdeményezés alap­ján, később segédeszközük­kel, kötelező foglalkozás ke­retében zajlik. Ilyen segédeszköz a rajz is. Mike Bernadett az egész rajzlapot birtokba vette. A tűzhelyen hatalmas fazék­ban étel fő, anyu kezében főzőkanál. Apró alak kupo­rog a széken, lesi-figyeli az édesanya mozdulatait. — Anyu mindig dolgozik — mondja Bernadett —, főz, mos, meg az állatokat eteti. Apu is dolgozik, építi ne­künk a házat, hogy legyen sok szobánk, meg a pénzt keresi. Torma Zoltán ötéves. Raj­zán csupa rács mögött kis­gyerek kapaszkodik. — Ö á pólyásunk — mondja Zoli —, nagyon kell rá vigyázni. Mi nem va­gyunk gazdagok, apukámnak sokat kell dolgoznia. Minden házba bemegy, ahol elrom­lik a cső, és megjavítja. Ha nagy leszek, -én is vízveze­ték-szerelő leszek. Mivel ne­künk kevés a pénzünk, so­kat kell kijárnunk a telekre és építeni a házat. Anyu ilyenkor téglát hord meg sárgarépát ültet. Anyu na­gyon okos, a SZÜV-ben dol­gozik és angolra is szók’ menni. Azt hiszem, talán mégsem leszek vízvezeték­szerelő, hanem inkább űr­hajós vagy repülős. Ejtőer­nyővel. Veress Rita édesanyja ta­nár, lehet, hogy a szőke kislány ezért szeretne majd óvónő lenni. Határozott vo­nalakkal rajzol, a képen a fekete uralkodik. — Az a legszebb szín — mondja Rita —, én is sze­retnék egy fekete szoknyát, igaziból is, nemcsak rajzol­va. De szép még a zöld és a kék is. Nekem van testvé­rem is, sok mindenre meg­tanít engem, s az is jó. hogy tudunk együtt játszani. Lőw Annamária szülei is tanárok, de a kislány más foglalkozást választott ma­gának. — Varrónő' leszek — mondja, mert azok nagyon sokat keresnek. — Miért gondolod, Anna­mária ? — Hát, ha megnézi az ember, hogy egy dzseki har­minc forintba kerül a bolt­ban és ugye azt meg is kell varrnia valakinek, akkor a varrónő is sok pénzt kap. — Sok az a harminc fo­rint? — kérdezi az óvónő a kislányt. — Nagyon — válaszol An­namária. — Nekem sosem volt még olyan sok pénzem. A testvéremnek sem, pedig ő már nagy. Az is leheti hogy kozmetikus leszek, mert az még jobb, majd én rajzolom ki a színészeket, mielőtt lefilmezik őket. Torma Zoli nem sokáig tűri az „asszonyi locsogást”. Mértéktartó módon jelent­kezik, mondani szeretne va­lamit. — Csak azt akarom mon­dani — kezdi nagy hévvel —, hogy mi albérletben la­kunk, s az nem jó. Kicsi a ház, és nincs benne fürdő­szoba. Márkus Árpádék is albér­letben laknak, harsányan helyesel Zoli szavaira: — Mi sem tudunk mosa­kodni, 'bizony! De mi, a testvéremmel sokat segítünk otthon, mire anyu hazajön, az apróbb dolgokat, zokni­kat, trikókat kimossuk, sőt, ki is teregetjük. Nézem a rajzókat. Az egyiken ijedt kislány ül a széken, lábai illedelmesen összezárva. Asztalos Kriszti­na az életben is olyan ille­delmes, amilyennek önma­gát rajzolta. — Építkezünk mi is, sok téglát kell hordani még, hogy kész legyen — meséli —, én a nagymamával szok­tam lenni, őt nagyon szere­tem. Sokszor kiabálnak ve­le, mert rosszul hall, pedig nem kéne kiabálni. Engem mindig megért, pedig nem is kiabálok. Mire búcsúzásra kerül a sor, oldódnak a fegyelme­zetten megfogalmazott mon­datok, kapuig kísérnek a kis beszélgetőtársak. Már az utca túloldalán járunk, mi­kor még mindig hallom: „Néni, én még csak azt akarom mondani, hogy az én testvérem nagyon okos, és én is olyan akarok lenni, mint ő!” K. A. Ne légy az osztály bohóca! A gyerekek igen hálásak annak, aki megnevetteti őket. Ezért is szeretik a bo­hócokat, a vidám filmeket, a rádiókabaré adásait (bár ez az utolsó éppen nem ne­kik való). Röhög az osztály címmel Karinthy Frigyes már leírta az iskolában megtörtént jobbnál-jobb vicces eseteket,' paródiákat, poénokat. Bélát nagyon szeretik az osztálytársai, hiszen olyan jó „benyögései" vannak az órák alatt. A múltkor is azt mondta, hogy: „István ki­rályt Asztik apát kente fel a trónra.” Mindenki dűlt a kacagástól. Az ilyen példa ragadós, más is szeretne nevettetni, de nem mindenkinek sike­rül. Vagy erőltetett mosoly, kellemetlenség lesz belőle, vagy csupán szemtelenség. Ne akard hát mindenáron nevettetni társaidat. Nem éppen dicső tett, mondjuk a többiek előtt nevetségessé tenni kövér vagy testi hibás Mindenki hármat dob A gyerekek kedvenc idő­töltése a célbadobálás, le­gyen az tavasszal, nyáron, ősszel, télen, szárazon vagy vízén. Ezt a kedvtelést ver­senyszerűen is meg lehet — különböző műfajokban. GÚLADONTÉS Egyforma nagyságú, üres konzervdobozokat rakjatok egymás tetejére gúlaszerűen. (Lásd a rajzot!) Ezeket kell három dobással ledönteni osztálytársaidat, még akkor sem, ha a többiek ezen jól szórakoznak. örülj, ha színészi képes­ségekkel rendelkezel, de azt a színjátszó szakkör kereté­ben kamatoztasd, s ne a ta­nárok utánzásában. Ezek olyan olcsó sikerek, amit le­het, hogy ha magadra ma­radsz, százszor is bánsz. Nem vall valami nagy fan^ táziára, hogy vizet öntesz a tornaterem öltözőjében a leggyengébb cipőjébe. Nem valami szellemes, hogy el­bújsz az osztályban a szek­rényben, és onnan kukoré­kolsz. Már régi trükk, hogy a csontvázat (a biológiai szertár büszkeségét) ünneplő ruhába öltözteted. S így lehetne tovább a példákat napestig / sorolni. Persze, hogy mindenen ne­vetnek a gyerekek, ők már csak ilyenek, no meg az a látszat, hogy te nagyon szel­lemes gyerek vagy. Pedig az igazság az, hogy csak az osztály bohóca lettél, aki­tenisz-, vagy általatok össze­kötözött rongylabdával. (A konzervek közül az alsób­baknak legyen nagyobb a pontértékük az összeszámo­lásnál !) „KACSÁZAS" nek mindig vadabbnál va­dabb ötleteket kell kitalálni, hogy te légy a menő! De te még bohócnak sem vagy jó, mert az egy nehéz szakma, amihez tehetség, sok tanulás kell, és az emberek szerete- te. Most arra gondolsz, mi a csodának ez a sok szövege­lés, talán mindig savanyú képpel, rossz kedvvel járja­nak a gyerekek az iskolába? Nem, erről szó sincs,' ami­kor csak teheted és teheti- tek, nevessetek. A moziban, a tv előtt, az összejövetele­ken, a vidám klubdélutáno­kon, a tréfás vetélkedőkön, s így tovább. Tehát mikor a mókának, kacagásnak itt az ideje. Ha érzel arra hajla­mot, hogy ebben te szakér­tő vagy, és ezt szívesen csi­nálod, légy mókamester, s képezd magad. Csak öncélúan ne bohóc­kodj, a rendet ne zavard, ne akarj mindenáron az osztály bohóca lenni! básból 20 pontnál többet teljesít, újból dobhat. „KÜR-VADASZAT" A célvonaltól kb. 5 mé­terre rajzoljatok köröket. (A körök egyre kisebbedjenek — mint a céltáblánál! A kö­Ariel, a hős egér Ku ty aszó rí tóban Szeretnék én szellő lenni... Ügy szeretnék szellő lenni, Hogy ne is lásson soha senki. Szellőkézzel simogatnám Mindig, mindig az én Anyám. ölelkezve járnék VELE Akárhová, merre menne. Örökké így Vele lennék Észrevétlen Vele élnék Mert talán nem gondolja, Fia nagyon hiányolja. Itt a kikelet... Fiúk, lányok örvendjetek! Itt a gyönyörű kikelet. Elhozott ám minden szépet, Amit szívünk csak remélhet. Tarka rétet nyíló kertet, Madárdaltól vidám reggelt. Rügyfakasztó valóságot, S arcotokra pirosságot. Szálldogáló cifra lepkét, Hogy a gyermek lelje kedvét. Napsugárnak fényözönét, Minden élőnek örömét. Hozott ő még más egyebet, Minden szívbe szeretetet! Szarka Zoltán 7. o. tanuló versei III. Nem sietett. Megfeledke­zett az éberségről, s ez kis- híján a vesztét pkozta. ■ Azt hitte, hogy Kandúr erre a napra feladta a küzdelmet. Csakhogy a macska bosszút forralt. A szomszédban se­reget toborzott, s hamarosan háromszor 1három macska özönlötte el az udvart. Ariel már nem volt mesz- sze a biztonságot jelentő lyuktól, amelyet vasárnap szüleivel közösen készített. Nem tudott azonban azon keresztül menekülni, mert a macskák elzárták előle az utat, s kezdték bekeríteni. Gyorsan 'megfordult hát, hogy visszaszaladjon a hát­só drótkerítéshez. Futás köz­ben rádöbbent, hogy ott sem tud megmenekülni, hiszen ez a háromszor három macska a kerítés mindkét oldalán el tudja öt kapni. Futás közben irányt változ­tatott hát, s lélekszakadva a kis házikó irányába szaladt — mögötte a vicsorító kilenc macskával. Már szinte a tarkóján érezte üldözői le­heletét, amikor a házikóhoz ért. Villámgyorsan beugrott a nyitott ajtón. A sötétben nem látott semmit, csak azt érezte, hogy valami meleg, szőrös puhaságon szalad — egészen a sarokig. A házikó végében megállt, s megfor­dult. Nem volt hová mene­külnie. Hanem a macskák az ajtóban megtorpantak. Vaut ugyanis épp legszebb álmából riasztották fel. Nem tudta, hogy Ariel szaladt vé­gig rajta, azt hitte, hogy a macskák eszeltek ki valamit az ö bosszantásara. Meglát­ta a 'kilenc . cirmost a háza előtt, amint lihegve fékez­nek. Égtelen haragra ger­jedt: — Hogy mertek zavarni a legszebb álmomban, semmi­rekellők?! Azzal kiugrott az ajtón. Kandúr és barátai észt vesztve menekültek. Hár­man a közeli körtefára sza­ladtak, hárman a baromfi- udvarba, hárman pedig ki, az utca felé futottak. Vau ugatva ugrált a ,fa .alatt, s Kandúrnak kiabált fenyege­tőn: — Elegem van belőled, te léhűtö tejfölösszájú! Ez volt az utolsó eset, hogy bosszú­ságot okoztál . nekem! Ha még egyszer meglátlak, el­kaplak, és akkor nem úszód meg szárazon! — De Vaukám, nem én voltam! — takarta megma gyár ázni a helyzetet Kand. \ a kutya azonban közbevá­gott: — Nem érdekel a magya­rázkodásod! Miközben Kandiír és Vau így veszekedtek, Ariel elő­bújt a kutyaólból — amely­ben ugyancsak kutyaszorító­ban érezte magát — és a fal mellett osonva a ház sarkáig ért. A vészbejárat előtt megállt, kifújta magát és egy ideig tnég mosolyog­va hallgatta a két zsörtölő­dő vitatkozását. Aztán füttyentett egy kacskaringósat és besurrant a lyukon. Gyarmati László Hozzávalók: Sok lapos ka­vics, és egy sí ma víztükör. A feladat ismert: a verseny­zőknek úgy kell eldobni a követ, hogy az lapjával ér­je a vízfelületet. (A jól el­dobott kő ugrálni fog a ví­zen.) Mindenkinek három kísérlete van, és a pont^zá- mokat a kő ugrálásainak száma adja. Aki három do­A számtöredékeket rakjá­tok össze úgy, hogy a szám­sorok összege vízszintesen rök közötti távolság 30 cen­timéter legyen.) A feladat az, hogy lapos kavicsokkal kell a körökbe találni. (Szá­mítsatok arra is, hogy a kő a földre érés után pár cen­timétert csúszni fog.) A kö­vek pontértékét ti szabjátok meg, csupán arra gondolja­tok, hogy a kisebb köröknek nagyabb értéket adjatok. 132, függőlegesen 66 legyen! (A helyes megoldás a 15. oldalon.) SZÁMTANI KIRAKÓ

Next

/
Thumbnails
Contents