Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-28 / 98. szám
6 Somogyi Néplap 1986. április 26., szombat GYERMEKEKNEK Ctak axt akarom mondani... AZ ÉN CSALÁDOM Az óvodák nevelési programjában már a kiscsoporttól kezdődően kiemelt feladat a család, a környezet fogalmának elmélyítése a gyermekekben. Windné Balogh Zsuzsa a Madár utcai óvoda vezetöhelyettesé elmondta, hogy a családon belüli együvé tartozás kialakítása az egészen kicsik számára kezdeményezés alapján, később segédeszközükkel, kötelező foglalkozás keretében zajlik. Ilyen segédeszköz a rajz is. Mike Bernadett az egész rajzlapot birtokba vette. A tűzhelyen hatalmas fazékban étel fő, anyu kezében főzőkanál. Apró alak kuporog a széken, lesi-figyeli az édesanya mozdulatait. — Anyu mindig dolgozik — mondja Bernadett —, főz, mos, meg az állatokat eteti. Apu is dolgozik, építi nekünk a házat, hogy legyen sok szobánk, meg a pénzt keresi. Torma Zoltán ötéves. Rajzán csupa rács mögött kisgyerek kapaszkodik. — Ö á pólyásunk — mondja Zoli —, nagyon kell rá vigyázni. Mi nem vagyunk gazdagok, apukámnak sokat kell dolgoznia. Minden házba bemegy, ahol elromlik a cső, és megjavítja. Ha nagy leszek, -én is vízvezeték-szerelő leszek. Mivel nekünk kevés a pénzünk, sokat kell kijárnunk a telekre és építeni a házat. Anyu ilyenkor téglát hord meg sárgarépát ültet. Anyu nagyon okos, a SZÜV-ben dolgozik és angolra is szók’ menni. Azt hiszem, talán mégsem leszek vízvezetékszerelő, hanem inkább űrhajós vagy repülős. Ejtőernyővel. Veress Rita édesanyja tanár, lehet, hogy a szőke kislány ezért szeretne majd óvónő lenni. Határozott vonalakkal rajzol, a képen a fekete uralkodik. — Az a legszebb szín — mondja Rita —, én is szeretnék egy fekete szoknyát, igaziból is, nemcsak rajzolva. De szép még a zöld és a kék is. Nekem van testvérem is, sok mindenre megtanít engem, s az is jó. hogy tudunk együtt játszani. Lőw Annamária szülei is tanárok, de a kislány más foglalkozást választott magának. — Varrónő' leszek — mondja, mert azok nagyon sokat keresnek. — Miért gondolod, Annamária ? — Hát, ha megnézi az ember, hogy egy dzseki harminc forintba kerül a boltban és ugye azt meg is kell varrnia valakinek, akkor a varrónő is sok pénzt kap. — Sok az a harminc forint? — kérdezi az óvónő a kislányt. — Nagyon — válaszol Annamária. — Nekem sosem volt még olyan sok pénzem. A testvéremnek sem, pedig ő már nagy. Az is leheti hogy kozmetikus leszek, mert az még jobb, majd én rajzolom ki a színészeket, mielőtt lefilmezik őket. Torma Zoli nem sokáig tűri az „asszonyi locsogást”. Mértéktartó módon jelentkezik, mondani szeretne valamit. — Csak azt akarom mondani — kezdi nagy hévvel —, hogy mi albérletben lakunk, s az nem jó. Kicsi a ház, és nincs benne fürdőszoba. Márkus Árpádék is albérletben laknak, harsányan helyesel Zoli szavaira: — Mi sem tudunk mosakodni, 'bizony! De mi, a testvéremmel sokat segítünk otthon, mire anyu hazajön, az apróbb dolgokat, zoknikat, trikókat kimossuk, sőt, ki is teregetjük. Nézem a rajzókat. Az egyiken ijedt kislány ül a széken, lábai illedelmesen összezárva. Asztalos Krisztina az életben is olyan illedelmes, amilyennek önmagát rajzolta. — Építkezünk mi is, sok téglát kell hordani még, hogy kész legyen — meséli —, én a nagymamával szoktam lenni, őt nagyon szeretem. Sokszor kiabálnak vele, mert rosszul hall, pedig nem kéne kiabálni. Engem mindig megért, pedig nem is kiabálok. Mire búcsúzásra kerül a sor, oldódnak a fegyelmezetten megfogalmazott mondatok, kapuig kísérnek a kis beszélgetőtársak. Már az utca túloldalán járunk, mikor még mindig hallom: „Néni, én még csak azt akarom mondani, hogy az én testvérem nagyon okos, és én is olyan akarok lenni, mint ő!” K. A. Ne légy az osztály bohóca! A gyerekek igen hálásak annak, aki megnevetteti őket. Ezért is szeretik a bohócokat, a vidám filmeket, a rádiókabaré adásait (bár ez az utolsó éppen nem nekik való). Röhög az osztály címmel Karinthy Frigyes már leírta az iskolában megtörtént jobbnál-jobb vicces eseteket,' paródiákat, poénokat. Bélát nagyon szeretik az osztálytársai, hiszen olyan jó „benyögései" vannak az órák alatt. A múltkor is azt mondta, hogy: „István királyt Asztik apát kente fel a trónra.” Mindenki dűlt a kacagástól. Az ilyen példa ragadós, más is szeretne nevettetni, de nem mindenkinek sikerül. Vagy erőltetett mosoly, kellemetlenség lesz belőle, vagy csupán szemtelenség. Ne akard hát mindenáron nevettetni társaidat. Nem éppen dicső tett, mondjuk a többiek előtt nevetségessé tenni kövér vagy testi hibás Mindenki hármat dob A gyerekek kedvenc időtöltése a célbadobálás, legyen az tavasszal, nyáron, ősszel, télen, szárazon vagy vízén. Ezt a kedvtelést versenyszerűen is meg lehet — különböző műfajokban. GÚLADONTÉS Egyforma nagyságú, üres konzervdobozokat rakjatok egymás tetejére gúlaszerűen. (Lásd a rajzot!) Ezeket kell három dobással ledönteni osztálytársaidat, még akkor sem, ha a többiek ezen jól szórakoznak. örülj, ha színészi képességekkel rendelkezel, de azt a színjátszó szakkör keretében kamatoztasd, s ne a tanárok utánzásában. Ezek olyan olcsó sikerek, amit lehet, hogy ha magadra maradsz, százszor is bánsz. Nem vall valami nagy fan^ táziára, hogy vizet öntesz a tornaterem öltözőjében a leggyengébb cipőjébe. Nem valami szellemes, hogy elbújsz az osztályban a szekrényben, és onnan kukorékolsz. Már régi trükk, hogy a csontvázat (a biológiai szertár büszkeségét) ünneplő ruhába öltözteted. S így lehetne tovább a példákat napestig / sorolni. Persze, hogy mindenen nevetnek a gyerekek, ők már csak ilyenek, no meg az a látszat, hogy te nagyon szellemes gyerek vagy. Pedig az igazság az, hogy csak az osztály bohóca lettél, akitenisz-, vagy általatok összekötözött rongylabdával. (A konzervek közül az alsóbbaknak legyen nagyobb a pontértékük az összeszámolásnál !) „KACSÁZAS" nek mindig vadabbnál vadabb ötleteket kell kitalálni, hogy te légy a menő! De te még bohócnak sem vagy jó, mert az egy nehéz szakma, amihez tehetség, sok tanulás kell, és az emberek szerete- te. Most arra gondolsz, mi a csodának ez a sok szövegelés, talán mindig savanyú képpel, rossz kedvvel járjanak a gyerekek az iskolába? Nem, erről szó sincs,' amikor csak teheted és teheti- tek, nevessetek. A moziban, a tv előtt, az összejöveteleken, a vidám klubdélutánokon, a tréfás vetélkedőkön, s így tovább. Tehát mikor a mókának, kacagásnak itt az ideje. Ha érzel arra hajlamot, hogy ebben te szakértő vagy, és ezt szívesen csinálod, légy mókamester, s képezd magad. Csak öncélúan ne bohóckodj, a rendet ne zavard, ne akarj mindenáron az osztály bohóca lenni! básból 20 pontnál többet teljesít, újból dobhat. „KÜR-VADASZAT" A célvonaltól kb. 5 méterre rajzoljatok köröket. (A körök egyre kisebbedjenek — mint a céltáblánál! A köAriel, a hős egér Ku ty aszó rí tóban Szeretnék én szellő lenni... Ügy szeretnék szellő lenni, Hogy ne is lásson soha senki. Szellőkézzel simogatnám Mindig, mindig az én Anyám. ölelkezve járnék VELE Akárhová, merre menne. Örökké így Vele lennék Észrevétlen Vele élnék Mert talán nem gondolja, Fia nagyon hiányolja. Itt a kikelet... Fiúk, lányok örvendjetek! Itt a gyönyörű kikelet. Elhozott ám minden szépet, Amit szívünk csak remélhet. Tarka rétet nyíló kertet, Madárdaltól vidám reggelt. Rügyfakasztó valóságot, S arcotokra pirosságot. Szálldogáló cifra lepkét, Hogy a gyermek lelje kedvét. Napsugárnak fényözönét, Minden élőnek örömét. Hozott ő még más egyebet, Minden szívbe szeretetet! Szarka Zoltán 7. o. tanuló versei III. Nem sietett. Megfeledkezett az éberségről, s ez kis- híján a vesztét pkozta. ■ Azt hitte, hogy Kandúr erre a napra feladta a küzdelmet. Csakhogy a macska bosszút forralt. A szomszédban sereget toborzott, s hamarosan háromszor 1három macska özönlötte el az udvart. Ariel már nem volt mesz- sze a biztonságot jelentő lyuktól, amelyet vasárnap szüleivel közösen készített. Nem tudott azonban azon keresztül menekülni, mert a macskák elzárták előle az utat, s kezdték bekeríteni. Gyorsan 'megfordult hát, hogy visszaszaladjon a hátsó drótkerítéshez. Futás közben rádöbbent, hogy ott sem tud megmenekülni, hiszen ez a háromszor három macska a kerítés mindkét oldalán el tudja öt kapni. Futás közben irányt változtatott hát, s lélekszakadva a kis házikó irányába szaladt — mögötte a vicsorító kilenc macskával. Már szinte a tarkóján érezte üldözői leheletét, amikor a házikóhoz ért. Villámgyorsan beugrott a nyitott ajtón. A sötétben nem látott semmit, csak azt érezte, hogy valami meleg, szőrös puhaságon szalad — egészen a sarokig. A házikó végében megállt, s megfordult. Nem volt hová menekülnie. Hanem a macskák az ajtóban megtorpantak. Vaut ugyanis épp legszebb álmából riasztották fel. Nem tudta, hogy Ariel szaladt végig rajta, azt hitte, hogy a macskák eszeltek ki valamit az ö bosszantásara. Meglátta a 'kilenc . cirmost a háza előtt, amint lihegve fékeznek. Égtelen haragra gerjedt: — Hogy mertek zavarni a legszebb álmomban, semmirekellők?! Azzal kiugrott az ajtón. Kandúr és barátai észt vesztve menekültek. Hárman a közeli körtefára szaladtak, hárman a baromfi- udvarba, hárman pedig ki, az utca felé futottak. Vau ugatva ugrált a ,fa .alatt, s Kandúrnak kiabált fenyegetőn: — Elegem van belőled, te léhűtö tejfölösszájú! Ez volt az utolsó eset, hogy bosszúságot okoztál . nekem! Ha még egyszer meglátlak, elkaplak, és akkor nem úszód meg szárazon! — De Vaukám, nem én voltam! — takarta megma gyár ázni a helyzetet Kand. \ a kutya azonban közbevágott: — Nem érdekel a magyarázkodásod! Miközben Kandiír és Vau így veszekedtek, Ariel előbújt a kutyaólból — amelyben ugyancsak kutyaszorítóban érezte magát — és a fal mellett osonva a ház sarkáig ért. A vészbejárat előtt megállt, kifújta magát és egy ideig tnég mosolyogva hallgatta a két zsörtölődő vitatkozását. Aztán füttyentett egy kacskaringósat és besurrant a lyukon. Gyarmati László Hozzávalók: Sok lapos kavics, és egy sí ma víztükör. A feladat ismert: a versenyzőknek úgy kell eldobni a követ, hogy az lapjával érje a vízfelületet. (A jól eldobott kő ugrálni fog a vízen.) Mindenkinek három kísérlete van, és a pont^zá- mokat a kő ugrálásainak száma adja. Aki három doA számtöredékeket rakjátok össze úgy, hogy a számsorok összege vízszintesen rök közötti távolság 30 centiméter legyen.) A feladat az, hogy lapos kavicsokkal kell a körökbe találni. (Számítsatok arra is, hogy a kő a földre érés után pár centimétert csúszni fog.) A kövek pontértékét ti szabjátok meg, csupán arra gondoljatok, hogy a kisebb köröknek nagyabb értéket adjatok. 132, függőlegesen 66 legyen! (A helyes megoldás a 15. oldalon.) SZÁMTANI KIRAKÓ
