Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-03 / 78. szám
4 Somogyi Néplap 1986. április 3., csütörtök Oceánjáró a sivatagban A számítástechnika lehetőségeinek hasznosítása a megye és a megyeszékhely VII. ötéves tervének is kulcsfeladata. A témával kapcsolatos megkülönböztetett figyelmet példázza, hogy a SZÜV kaposvári számítóközpontjában tartotta tegnapi ülését a városi pártbizottság gazdaság- és szövetkezetpolitikai munkabizottsága Kálmán Sándor titkár vezetésével. A SZÜV vezető szakembereivel zajlott beszélgetés során elsősorban arról esett szó, hol tart ma a számítástechnika alkalmazása Somogybán, s melyek a fejlődést fékező tényezők. A vendégek először a számítóközpont berendezéseivel ismerkedtek, s a látottak alapján máris záporoztak a kérdések, vélemények. Balogh Zoltán igazgató tájékoztatásából megtudtuk, hogy például a legnagyobb számítógépegység kihasználtsága 55—60 százalékos. S jóllehet a hónap első napjaiban három műszakban üzemeltetik a rendszert, korántsem elsősorban a műszakórák jelzik a kihasználtságot. Sajnos a gépeknek alig jut tudásukat próbára tevő feladat. Főként adatfeldolgozásra, nyilvántartások elemzésére használják azokat. Márpedig a számítástechnika az adminisztrációs jellegű feladatoknál sokkal többre képes Eredményesen segíthetné például a döntéselőkészítést, a fejlesztési programok optimalizálását, s számos területen a termelési folyamatok ész- szerűsítését. Egyelőre a SZÜV efféle megrendeléseket alig kapott, legfőképpen azért, mert változatlanul kevés a termelő üzemekben az olyan szakember, aki tud kérdezni a géptől, s aki felismeri ezeket a lehetőségeket. Marad a számlanyilvántartás ... A fogadókészség javítását, az üzemi szakemberek felkészítését is szolgálja a SZÜV kaposvári oktatóbázisa, melyben januárban kezdődött az első tanfolyam. Többen szóvá tették, hogy miközben a SZÜV gépei többre volnának képesek, egy sor gazdálkodó egység maga is beszerzett kisebb számítógépeket. Sok a párhuzamos fejlesztés e téren, ám kevés olyan hely van, ahol a drága berendezésekkel tudtak volna mit kezdeni. Legjobb esetben ezek is csak az irodisták munkáját könnyítik. Az ésszerűség egy egész megyére kiterjedő számítógépes hálózat kialakítását diktálná. Ebben a kisebb helyi berendezések, a számítóközpontokhoz kapcsolódnának, módot adva a tökéletes információáramlásra. Sajnos, a szemléletbeli korlátok mellett nehezíti ezt egyebek közt a postai vonalak hiánya és az is, hogy a gazdálkodó egységek zömében még terminál sincs. Mint az egyik vezető szakember mondta, a meglévő üzemi számítógépek e kapcsolat és megfelelő hasznosítás nélkül annyit érnek, mint óceánjáró a sivatagban. A kaposvári számítóközpont R 22-es gépe egész termet foglal el. A hasonló tudású legkorszerűbb gépek elférnek egy íróasztalon. Ennek kapcsán hangzott el, többéves a lemaradásunk a számítástechnika színvonalában. Felötlik a kérdés, ha mód volna a világ csúcs- technológiájának behozatalára, nem csupán a szakadék szélesedne-e a gépek tudása és kihasználtsága között. Dr. Muzslai Róbert, a SZÜV fejlesztési igazgatója vitába szállt ezzel, elmondva, hogy míg a régebbi gépek üzemeltetése nagy felkészültséget igényelt, addig az újak kezelése szinte gyerekjáték. „Minél fejlettebb egy technika, annál emberközelibb.” Nem igazíthatjuk a műszaki követelményeket a mai fogadókészséghez és szakmai fel- készültséghez. Nemegy nehezebb pénzügyi helyzetbe került vállalat a számítástechnikánál kezdi a költségtakarékosságot. nem látva, hogy a gyors és pontos információ ma nem nélkülözhető érték. Mint hallottuk a SZÜV somogyi partnerkapcsolatainak szélesítését nehezíti, hogy a megyében sok a leányvállalat és üzemegység . . . Balogh Zoltán részletesen ismertette a következő évek fejlesztési és a számítástechnika alkalmazásának szélesítését szolgáló terveiket, melyekkel kapcsolatban sok jó észrevétel és javaslat is elhangzott. B. F. Több somogyi kenyereisülnek Növelte a minőségi házi kenyér termelését a Somogy Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat kaposvári gyára. A két kilogrammos somogyi kenyérből a korábbi években nyolcezernégyszáz tonnát gyártottak. A vevők igénye alapján ez a mennyiség ma már tizenötezer tonnára nőtt, ennyi kerül a város boltjaiba naponta. Mindig az új feladat a és a legnehezebb Érdemes egyre több áldozatot hozni legszebb — Soha nem volt könnyű dolog termelőszövetkezeti elnöknek lenni: a tennivalók mindig változtak, s a feladat a gazdaságok látványos fejlődése ellenére sem vált egyszerűbbé. Sok sikerélményben volt részem — ezek közé éppúgy tartozik a szép tavaszi határ, mint az eredményes nyári vagy őszi betakarítás, egy-egy beruházás műszaki átadása —, de olykor gondjaim is támadtak a munkaerő nem éppen szerencsés összetétele miatt, s miért tagadnám, .előfordult, hogy felötlött bennem: most kellene „bedobni a törülközőt”. Aztán felülemelkedtem a problémákon, mert úgy láttam: a szorgalmas, helytálló emberekért érdemes mindig több és több áldozatot hozni, hiszen itt akarnak boldogulni, a szövetkezetből kívánnak megélni. Nádorfalvi Nándort negyedszázada, 1961. januárjában választották a büssüi Üj Tavasz Tsz elnökévé, miután két éve már alapító tagként az építőbrigádot vezette a termelőszövetkezetben és párttitkár volt a faluban. Még abban az évben a járási pártértekezleten tagja lett a Kaposvári Járási Pártbizottság Végrehajtó Bizottságának, s azután és azóta is, hogy a járás megszűnt, a városi párt-vb tagja. A volt járás területéről ő a legrégebbi tagja a testületnek, s a ma is aktív somogyi termelőszövetkezeti elnökök között egyike azoknak, akik legrégebben töltik be ezt a választott tisztet. — Ebben a tekintetben csak az ecsenyi elnök, Szita János „előz meg”. Egyko- rúak vagyunk, mindketten harmincban születtünk, s ha őt kérdezné, alighanem hasonló emlékekkel, tapasztalatokkal állhatna elő, mint én. Ebben az „emlékkönyvben” lapozgatunk Nádorfalvi Nándor kisgyaláni elnökkel. Hagyom, hogy egy-egy állomásnál hosszabban időzzön, hiszen mindaz, amiről beszél: történelem. S ha átgondoljuk, korántsem csupán egy faluközösség történelme, hanem általában a somogyi falvak embereié. — Huszonhét évvel ezelőtt ilyentájt alakult a mi szövetkezetünk Büssüben, s éppen azért, mert új életet Vitára készülnek az úttörőcsapatokban Alapszabály a gyerekek nyelvén — Több közösségi élményt! Két najgy feladat előtt áll Somogy százhúszónkét úttörőcsapatának több mint har- minchéteaeir-hétszáz kisdobosa és úttörője, több mint háromezer-négyszáz úttörővezetője. A gyermekszervezet 40. születésnapjának megünneplése mellett fölkészülnék az év végén összeülő országos úttörővezetői konferenciára. Ádámné Fábri Lili megyei úttörőelnökkel arról beszélgettünk, miről adhatnak majd számot az úttörővezetői értekezleteken, a területi konferenciákon és végül a megyei konferencián. — Rövid idő telt el az 1983 decemberében megtartott VIII. konferencia óta. Ez csak arra jogosít föl bennünket, hogy pillanatképet adjunk erről az időszakról. Azt vesszük elsősorban számba, hogy az akkor kitűzött célokból mennyit értünk el és hogyan. — Mi kerül az eredmények serpenyőjébe? — A konferencia három évvel ezelőtt olyan úttörő- mozgalom mellett kötelezte el magát, amely nagyobb teret, vonzóbb programot kínál a gyerekeknek, jobban épít aktivitásukra. A megyében arról tudunk beszámolni, hogy a gyerekek azóta jobban kötődnek a mozgalomhoz, nagyobb számban tudjuk őket bevonni a feladatok megoldásába. Fejlődött az önkormányzat is, mert nagyobb önállóságot teremtettünk a gyerekek számára. A felnőtt úttörővezetők többet tettek azért, hogy bővüljenek a társadalmi kapcsolatok, több legyen a szervezetet támogató felnőttek száma. Erre kiváló alkalmat adott tavaly a fel- szabadulás 40. évfordulója, most pedig a szervezet 40. születésnapjára való készülődés. Azok többsége, akik egyszer-egyszer bepillantanak az úttörőcsapatok életébe, kedvet kap a további segítséghez. Így számítani lehetett és lehet rájuk egyes programok szervezésében, lebonyolításában is. Elsősorban a szülőket és a KISZ- szervezeteket lehet említeni, velük érezhetően javult a kapcsolatunk. — Milyen mód van most a pajtások, az úttörővezetők véleményének kikérésére a IX. országos úttörővezetői konferencia előtt? — 1983-ban nem volt mód, most azonban lesz, hogy a működési és szervezeti szabályzatot megváltoztassuk. Az országos tanács vitára bocsátotta az újjászerkesztett dokumentumtervezeteket. Az eddigiektől eltérően két dokumentum számít az úttörőszövetség alapokmányának. Az alapszabály a gyerekek nyelvén íródott, megfogalmazva az úttörő- mozgalom céljait, törekvéseit, a tagsággal összefüggő legfontosabb ismereteket. A 12 pont szövege szintén megváltozik. A változatok közül maguk a gyerekek választhatják ki a nekik legjobban tetszőt. — Mit tartalmaz a másik dokumentumtervezet ? — Ez a működési szabályzat, mely az úttörővezetők dokumentuma, s az úttörő- szövetség céljainak elérését szolgáló alapelveket, legfontosabb eljárásokat, szabályozásokat tartalmazza. A május 10-e és június 10-e között megrendezendő úttörővezetői értekezleteken, majd az őszi területi konferenciákon, végül pedig a november 15-i megyei konferencián véleményezzük az összegyűlt javaslatokat. Különösen fontos az olyan újdonságok véleményezése, mint az: mikor legyen a kisdobosok felvétele, elsőben vagy másodikban, megengedhető-e az eltérő tartozék az egyenruhához stb. A vitát ösztönzi, hogy választani lehet a tervezetekbe foglalt változatok közül. — Mit vár a megyei úttörőelnökség a csapatoktól a mostani időszakban? — Elsősorban a belső életük demokratizmusának fejlesztését. Azt szeretnénk, ha minél több gyereknek szerveznének olyan programokat, amelyek megfelelnek az életkoruknak és az érdeklődésüknek. Csak így lehetünk igazi gyermekszervezet, amely valóban kielégíti az igényeket. Szeretnénk, ha a csapatok az eddigieknél jobban kihasználnák a közösségi játék nyújtotta lehetőségeket. A fő célunk, hogy az úttörőélet minél több gyerek számára jelentsen igazi mozgalmi élményt — mondta végezetül Ádámné Fábri Lili. L. G. kezdtünk azon a tavaszon, Uj Tavasz lett a téesz neve. Az epitóbrigádot vezettem. A falu iparosaiból, kőművesekből, ácsokból állt ez a brigád, sót egy bognár is akadt Közöttünk. Elsődleges feladatunk volt a nagyüzemi ái- latíerőhelyek elkészítése. Uradalmi „örökség” csak egy istálló volt, ahol egykor parádés lovak álltak. Ezt alakítottuk át tehénistállóvá, mert addig a közös állományt a gazdák nagyobb istállóban tartották. Aztán újat is építettünk, kellet a sertésíiaztató, a juhhodály. Az elsőként épített növen- dékmarha-istálló sokáig bírta, most bontjuk le, de a faszerkezetes épületek ma is jól hasznosíthatók, persze némi tatarozás, átalakítás rájuk fért... Hatvanegy januárjában az akkori 246 somogyi, illetve 84 kaposvári járási termelőszövetkezet egyikében, a büssüi Üj Tavaszban az elnökválasztásnál Nádorfalvi Nándor kapott bizalmat (melyet később az egyesülésnél a fo- nóiak, a kisgyalániak sem vontak meg tőle). Ahogy meséli, négy-öt év elmúltával kellőképpen megerősödött a gazdaság, a falu lakossága nemcsak elfogadta. hameim szilárdította is a közös üzemet, és elhárult a szétesés veszélye. — A hatvanas évek első felében bizony „fejadagot” osztottunk csak, búzából 250 kiló jutott egy-egy emberre, s a nagy kérdés ismétlődött: lesz-e jövőre kenyerünk? Lett. Igaz, a jövedelem bizonytalan volt, a munkaegység — melyből egy dolgozó átlagosan 1,6-et szerzett naponta — értéke 21 és 35 forint között ingadozott, s ebben még a kukoricaszár, a szalma értéke is benne volt. Akármilyen csínján kellett is bánni a háztájival, — az ott tartható állomány számának szabott határa volt —, mégiscsak az innen származó bevétel, a sertésekért, a szarvasmarhákért, a tejért kapott pénz volt a meghatározó. Az akkori kaposvári járásban Büssü, Fonó és Kisgya- llám egyesülésével 1968-ban kezdődött a kis téeszek egyesülésének sora. Viszonylag jómódú, de különbözőképpen gazdálkodó emberek kerültek egy szövetkezetbe, a beruházások mértéke, jellege is eltérő volt az üzemekben, s kell-e mondani, hogy nem volt könnyű mindenben megtalálni a közös nevezőt? A többség azonban gyorsan ráérzett a lényegre: így lesz mód az eszközök jobb kihasználására, a jól képzett szakemberek képességeinek hatványozottabb gyümölcsöz- tetésére, a szakosított telepek építésére. Így is történt, s ha ma azt mondja Nádorfalvi Nándor: büszkék arra, hogy innen került elnöknek Kaposmérőbe Szabó Gábor, Göllébe Vétek József, okkal erősíthetjük meg büszkeségüket, mint ahogyan a gazdaság eredményei is az összefogás, a követezetes munka sikerét példázzák. A kisgyaláni elnök most februárban, a zárszámadó és tisztújító közgyűlésen egyetlen ellenszavazat nélkül újabb öt évre bizalmat kapott. Kell-e ennél kifejezőbb értékítélet negyedszázadon át végzett elnöki munkájáról? Aligha. — A feladatok jó elosztása révén a megfelelő szakembergárda sok terhet levesz rólam. így mód nyílik arra, hogy érdemben részt vegyek a városi párt-vb munkájában is. Ismerem a testület programját, közreműködöm a határozatok hozatalában és természetesen a végrehajtásban is. Ami a gazdasági munkát illeti, az új feladatokat tartom a legszebbeknek, de azt is tudom, hogy ezek mindig nehezebbek, mint az előzők voltak. A régiek közül, akikkel együtt alapítottuk az Üj Tavaszt annak idején Büssüben, egyre kevesebbet találni az aktív dolgozók sorában. Decsi János az egyetlen a régi alapítók közül, akivel ma is együtt dolgozom: Büssüben párttitkár. Előttem, s miután elnök lettem utánam is ő töltötte be ezt a tisztséget a faluban. Az egyívásúak helyett mos't az új, fiatalabb és kevésbé fiatal munkatársak segítik. A tagokat és alkalmazottakat autóbusz viszi a munkahelyre, oda, ahova egykor gyalog vagy kerékpárral tették meg az öt-nyolc kilométeres utat. Az elmúlt huszonöt év ilyen változásokat is hozott. Apróságnak tetszik a fejlődés egészén belül? Lehet, de ilyen kis elemeikből áll össze a jól gazdálkodó nagyüzem mai képe, melynek formálásában az elnök szerepe — és érdeme — vitathatatlan. Hernesz Ferenc
