Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-03 / 78. szám
1986. április 3., csütörtök Somogyi Néplap 5 A nyáron olöször NEMZETKÖZI POPFESZTIVÁL SIÓFOKON Megy a gőzös... Jubileumi kiállítás — Mozdony- matuzsálemmel Siófokra Nagykanizsán az Ady Endre utcában, az indóházhoz közeli parkiban állították ki a moadonyimatuzsálemeket. A városiak kedvelt találkozóhelye a presszóként üzemelő szerelvénykocsi. A városiban ápolják a vasutasha- gyományokat. Százhuszonöt éves a Déli Vasút. Ebből az alkalomból kedden délután kiállítás nyílt Nagykanizsán a városi galériában. 1697-ben kapott városjogot a település, a kereskedelem fellendítette a várost. A vasúti közlekedés pedig forradalmasította a szállítást. A kaniasa—budai vasútvonal építésére a Ferenc József Császár Keleti Vasúttársaság kapott engedélyt. 1858-ban egyesült az olasz, az osztrák és a magyar vasútvonalakat tervező és építő három nagy vasúttársaság és hozzáfogtak a Marburg — Prágenlhofon át —, Nagykanizsa, Székesfehérvár, budai pálya megépítéséhez. A vonal 109-es szakaszát Prágenhof és Nagykanizsa között 1860. április 24-én, a 220 fcm-es Buda—Kanizsa szakaszt pedig 1861. április 1-én adták át. Ezt ünnepelte a város. A történeti kiállítás sok emléket idéz. Ezek közül az alkalomhoz illőt választottuk az egyik korabeli újságból: — A próbautazás a legnagyobb ünnepéllyel és sikerrel történt meg. A vizsgáló- bizottmányt vivő vonaton Bécsből indulónk s a Sem- meringen, Gratzon és Mar- burgon át érkeztünk Pragen- hofba, onnan Kanizsára, ahol fényes lakoma volt, mely nagy toastozás között folyt le a casino termében... (Tegnap reggel hét órakor nosztalgiavonat indult Nagykanizsáról Siófokra, innen a Déli pályaudvarról érkező szerelvénnyel együtt indultak vissza az ünneplő városba A megy a gőzös... dallamával kedveskedtek a pályaudvaron várakozóknak a kanizsaiak. Egy 424-es mozdony állt a szerelvény elé s kürt jelezte a vonat pontos indulását. Dómján László főfelügyelővel utaztam együtt, akinek az volt a feladata, hogy a nosztalgiavonat betartsa a menetidőt, ne zavarja a menetrendszerint közlekedő vonatok közlekedését. A diesel- mozdonyok talán furcsállták a gőzt okádó vasparipát, amelyről megtudtuk, hogy Szekszárdról kapták kölcsön a 'kanizsaiak. A 302-es mozdony, mely Budapestről szállította az utasokat, ennél jóval öregebb, lehet vagy nyolcvan—száz éves. — A próbaúton ezzel a 424-essel elértük a száz kilométeres sebességet is! — büszkélkedett Dómján László, a nagykanizsai egyik vas- U'tasdinasztia középkorú tagja. — Az öcsém Kaposváron szolgál, magam is hosszú ideiig Gyékényesen dolgoztam. A feleségem szintén a vasúton dolgozik, nálunk ez a természetes, a lányom szintén, s remélem, hogy az unokám is ezt a foglalkozást választja. Tudja, a vasút nemcsak mupkát ad, hanem nevel is. — Nem szeretnék ünneprontó lenni, de kíváncsi vagyok arra, hogy egy vasutas mivel elégedetlen a MAV- val szemben? — Kulturáltabb közlekedésre törekszünk, de a feltételéket ehhez hosszú időbe telik előteremteni. Létszám- és anyaghiánnyal küszködünk. Sok az üzemképtelen szerelvény. — Hogyan ünnepel ma? — A nosztalgiavonattal ebéd után érkeztünk vissza Nagykanizsára. Délután országos kocsiszámlálás kezdődik, ennek irányítását végzem még ma el. Munkával ünnepelek. Fonyódon a mozdonyfordítóra irányították a 424-est, hátramenetben tette meg az utat Siófokig, itt újra a szerelvény elé állt és együtt indult el a budapesti nosztalgiaszerelvénnyel Nagykanizsára, melyen jugoszláv, osztrák, francia vendégek is utaztak. Horányi Barna (Munkatársunk telefonjelentése) Sajtótájékoztatót tartott tegnap Budapesten az Országos Rendező Iroda. Ezen Báli György igazgató több művésznek adott Nívó-díjat. Mint elmondta, ez az első eset, hogy az ŐRI ilyen elismerésben részesíti a kiemelkedő teljesítményeket, azokat az előadókat, akik átlagon felüli 'tevékenységükkel példaként állhatnak a szórakoztató műfajok képviselői előtt. Nívó-díjat kapott: Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Záray Márta és Vámosi János, valamint Vörös Sári nótaénekes. Az együttesek közül a Neaton família, a Dolly Roll és az R—GO, valamint Gál fi János szerkesztő és műsorvezető érdemelte ki a jutalmat. Bulányi László, az ŐRI művészeti vezetője az Inter- pop fesztivál ’86 előkészületeit ismertette. Az első magyarországi nemzetközi pop- fesztivált Siófokon tartják, július 15-től 19-ig. Ezt a Budapest Sportcsarnokban gála követi majd július 21-én. A fesztivál nem egyedül az ŐRI rendezvénye. Anyagi és erkölcsi támogatásban részesíti a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, a televízió, a rádió és az Interkoncert fesztivó li rod a. A fesztivál meghívásos: a résztvevők száma és névsora azonban még nem végleges, de előreláthatólag 40 előadó — szólista és zenekar — lép színÜNNEPSÉG AZ A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége szerdán ünnepséget rendezett hazánk felszabadulásának 41. évfordulója tiszteletére a Barátság Házában. Schwarcz József, az MSZBT ügyvezető elnökségének tagja ünnepi beszédében felidézte a több mint négy évtizeddel ezelőtti eseményeket, majd Apró Antal, a társaság elnöke kipadra. Ezeknek közel fele külföldi. Európa 16 országából érkeznek. A hazai v versenyzők közül inkább pályakezdőket, fiatal tehetségeket hívnak meg. A különféle popműhelyek javaslata alapján választják ki azokat, akik eddig elért teljesítményük alapján megérdemlik a nyilvánosság előtti bemutatkozás, a versenyzés lehetőségét. A két elődöntőből összesen 20 versenyző jut a július 19-i döntőbe. A számokat kilenctagú nemzetközi zsűri értékeli. A legjobbak között 8 díjat osztanak ki. A magyar és külföldi versenyzők egyaránt egy első, egy előadói, egy szerzői és egy nagydíj valamelyikét érdemelhetik ki, A közönség előadók fcü- 1 öndíjat. A siófoki elődöntők és a döntő estéjéin gálákoncert egészíti ki a programot. Július 15-én az R—GO, 17-én a Dolly Roll, 19-én pedig a Neoton ad műsort. A díjazott művészek és együttesek lépnek fel a záró budapesti gálán. A televízió a döntőt egyenes adásban közvetíti, a többi programokról pedig másfél órás összeállítást készít. A rendezők a fesztiváltól azt várják, hogy felpezsdül a hazai könnyűzenei élet, hogy új tehetségek kerülnek felszínre és azt is, hogy Magyarország is bekapcsolódik a fesztiválok rendszerébe. Tersztyánszky Krisztina MSZBT-BEN tüntetéseket nyújtott át a magyar—szovjet barátság elmélyítése érdekében kiemelkedő munkát végzett aktivistáknak. Közülük ketten kormánykitüntetésben részesültek; harmincán kapták meg az MSZBT aranykoszorús jelvényét, s 19 kollektívát aranykoszorús plakettel tüntettek ki. Barátságvonattal a Sxovjotunlóban Száz verszta nem távolság így fogadtak bennünket Moszkvában a pályaudvaron. (A szerző eredeti felvétele.) Száz rubel nem pénz, egy liter vodka nem ital, száz verszta nem távolság — tartja egy régi orosz mondás. Hatezer kilométer, százezer rubel és ki-tudja-meny- nyi vodka azonban hiszem, hogy legalább is ízelítő — lenne ... Háromszázan topogtunk szovjet földön, megjártuk az előszobát. A közelítő ezredvég keveset tárt fel még a birodalomnyi Szovjetunióból, pedig az büszkén mondhatja magát a világ egyik legérdekesebb, legnagyszerűbb kincsestárának. Hogy e sorok írója mit tudott magával hozni a kéthetes útról? Keveset a zsebben és sokat a fejben. Most pedig állítsuk képzeletben újra zöldre a váltókat és induljunk ugyanazzal az izgalommal a távoli útra... Alig indult ki a kaposvári pályaudvarról a barátságvonat március kilencedikén, máris ember-feszültségbe került a háromszáz somogyi utazó. A különös szovjet szerelvényen a bezárt ajtók, ablakok mögött Taszár is mint egy idegen, földöntúli megfoghatatlan táj lett volna. Csak percekig várakoztunk Kőbányán is, majd éjfél után gördültünk szovjet földre. A kétnapos útra készülve mennyei ételekkel volt megterítve valamennyi fülke, hazai borok, pálinkás bütykösök mellett azért jócskán akadt üdítőital is. Piros ultik éltek meg, és forintos betlik buktak el — e nemes kártyajáték enyhítette legtöbb kabinban a hosszú utat. Érdemes volt végigbóklászni a hosszú szerelvényen a leghátsó kocsikba, mert ott a buzsáki együttes népi zenekara végigbazsevál- ta az egész utat. Zúgott a gyors csárdás, és búsongtunk a Vén cigányra. Nem véletlenül volt a nagy lendület: a buzsákiak együtt élnek a népi'tánccal, a népzenével. S a földre szállva — a zenészek közül hárman is kato- náéknál szolgálnak — jókedvvel ünnepelték a két hét szabadságot. A vonaton kezdődött el a hazatértig tartó ismerkedés. A Kalinyinba tartó népes somogyi csoportban volt gyári munkás és főorvos, adminisztrátor és közgazdász, tanácsi dolgozó és tanárnő, fafaragó, vasutas és még ki tudja milyen szakmájú ember. Egyben azonban valamennyien egyformát gondoltak: most valami érdekeset, gazdagot és különöset látnak, s a nem olcsón vett barátságot próbálják tovább mélyíteni. Átzötyögtünk — néhol gyorsabb sebességre kapcsolva —, átrobogtunk a Kárpátokon. Odaintett Munkács, ahol parányi, míves gomba- háznak látszott az orosz hajnalban a vár. Magam odaképzeltem Zrínyi Ilonát, aki kötényében is a magyar szabadságot hurcolta, védte a kemény kővárban, Lvovtól Kijevig újra aludtunk, majd egyszerre Moszkvába értünk. Fura érzés volt az először jövőnek. A kijevi pályaudvar nyugodt- nak tetszett és kicsinek, mint amikor az ember tigrisüvöltés nyomán macskanyávogást hall. Hiányoztak a monumentális élmények, persze nem kellett sokáig várnunk. Az utat végig jól szervezte a kaposvári Volántourist. A kedves köszöntés és a fúvószene után fölcihelődtünk az ottani Inturiszt kilenc Ikaruszába és máris átrobogtunk a városon. Egyre törpült az ember. Moszkva óriási metropolisz. Áthajtottunk a Borogyinói hídon, láttuk a KGST-palo- tát, a Külügy és Külker hatalmas épületét, végigsöprétiünk a Kerti sugárúton. Elibénk állt a hét óriási nővér, az ötvenes évek építészeti csodája. Városnéző sétánkból azonban nem maradt ki a Donszkoj és Dol- gorukij építette templomegyüttes sem. A gigantikus Szevasztopol hotel egyik szárnyában szálltunk meg, s alig kaptuk be a vacsorát, már metróztunk is be a város szívébe, a Szverdlov térre. Éjjel egyig koptattuk a cipőnk talpát, s talán csak egyet kerültünk a belvárosban. Jómagam a Bolsoj — a moszkvai nagyszínház — hatalmas ajtajának kilincseit is megráztam, de nem kaptam biztatást a belépésre. Mi jusson eszembe még Moszkváról? Két rövid történet. Állok egy hosszú sorban, aminek a végállomása egy pult. Méghozzá egy könyvantikváriumban, nem messze a Vörös tértől. Miután itt nem a böngészés, hanem a kérdezés az úr, az ismertebb írókat kérem. Majakovszkij? Nincs! Jevtusenko? Nincs, Rozsgyensztvensz- kij? Nincs. A hölgy is elunja magát, régebbieket kérjen — mondja... S mikor Puskin nevét kinyögöm, valóban vagy tizenöt kötetet polcol elém, köztük a költő teljes levelezését. A másikból akár közmondásra lehetne ismerni. Azért szorítunk, hogy a vállalkozó kedvű két húskombinátos férfi be tudjon jutni a Lenin Mauzóleumba. Az idegesség cigarettát ad valaki szájába. Két bátor útitársunk közben némi trükkel és szerencsével a sor elejére ér, hozzánk pedig egy rendőr lép. Eszerint rájött a turpisságunkra, most lesz nemulass! Azonban nem így! Mindössze szerényen a táblára mutat. Nem tiltják a dohányzást, hanem mindössze azt közlik: „itt nem dohányoznak”. S máris gyufásdo- bozba kerül az elnyomott csikk... Békés József (Folytatjuk.)
