Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-24 / 95. szám

2 Somogyi Néplap 1986. április 23., szerda Szovjet javaslat Géniben a vegyi fegyvereket előállító üzemek leszereléséről A Szovjetunió kész meg­állapodni a vegyi fegyvere­ket gyártó üzemek, berende­zések rendszeres nemzetkö­zi, helyszíni ellenőrzés mel­lett történő leszerelésében. A jelentős új javaslatról kedden tájékoztatta a sajtót Viktor Iszraeljan nagykövet, a genfi leszerelési tárgyalá­sokon résztvevő szovjet kül­döttség vezetője. Az új ja­vaslatok, amelyeket Mihail Gorbacsov, az SZKP főtitká­ra a napokban Berlinben már jelzett, azt célozzák, hogy megszülethessen az egyezmény a vegyi fegyve­rek gyártásának eltiltásáról, a készletek megsemmisíté­séről. A kérdésről 17 éve tárgyalnak Genfben, de — bizonyos haladás ellenére — áttörést még nem sikerült elérni. A megállapodás legfőbb akadálya a tervezett egyez­A spanyol uralkodópár Londonban János Károly spanyol ki­rály felesége kíséretében kedden négynapos látogatás­ra az angol fővárosba érke­zett. A londoni repülőtéren Károly walesi herceg, trón­örökös és felesége fogadta a spanyol uralkodópárt. Spa­nyol koronás fő 81 év óta most először jár hivatalos állami látogatáson a sziget- országban. Tekintettel a lí­biai válságra, a látogatás megszigorított biztonsági in­tézkedések közepette zajlik. Előzetes nyilatkozataiban János Károly' ismételten hangoztatta: „Spanyolor­szág és Nagy-Britannia kö­zött nincsenek problémák, csak megoldások.” mény ellenőrzésének kérdé­se. A Szovjetunió új javas­latai a következők: az egyezmény aláírása után az államok hivatalosan bejelen­tik a területükön lévő, vegyi fegyvereket gyártó állami és magántulajdonban lévő üze­meket, azok helyét. Az üze­mek berendezését meg kell semmisíteni, vagy le kell szerelni, mégpedig szigorú, rendszeres helyszíni ellenőr­zéssel, mind nemzeti, mind nemzetközi alapon. A Szov­jetunió kész olyan ellenőrzé­si rendszert kidolgozni, amelynek alapján a nemzet­közi ellenőrök jelen lehet­nek a vegyifegyver-üzemek felszámolásának minden fontos szakaszánál. Az üze­mek leszerelését az egyez­mény megkötése után legké­sőbb egy évvel meg kell kezdeni. A vegyifegyver­készletek megsemmisítését! Amerikai Az Egyesült Al'lamoík ked­den, közép-európai idő sze­rint délután, fél öt ór.a körül újabb föld alatti nukleáris robbantást hajtott végre ne- Vadai kísérleti telepén. A „JefSerson” fedőnevű kísér­let célját nem közölték, a hivatalos bejelentés szerint a felrobbantott töLtet kapaci­tása 20 és 150 fcilotonná kö­zött volt. Az első jelentések szerint a kísérlet a tervek­nek megfelelően ment vég­be. A nukleáris kísérletek öllen küzdő, Greenpeace ne­vű szervezet röviddel a robbantás végrehajtása előtt azt közölte, hogy négy akti­vistája behatolt az elzárt övezetbe, ezt azonban nem erősítették meg. hat hónappal a szerződés aláírása után kezdenék meg, s a készletek felszámolásá­nak fiz éven belül kell befe­jeződnie. (Tekintettel a bo­nyolult feladatra, a határ­időben a leszerelési bízott-' ságban már korábban meg­állapodtak.) A korábbi amerikai ja­vaslat, amely azt igényli, hogy bármely fél, minden indoklás nélkül, a vegyi fegyverek gyártásának pusz­ta gyanújával megvizsgál­hassa más államok bármely épületét, objektumát, irreá­lis, és nemcsak a Szovjet­unió, hanem sok más állam számára is elfogadhatatlan — hangoztatta Viktor Iszra­eljan. A két éve előterjesz­tett washingtoni javaslat va­lódi célja, hogy zsákútcába juttassa a tárgyalásokat — mondotta. A keddi robbantás már a harmadik bejelentett ame­rikai nukleáris kísérlet volt az idén és a kilencedik az­óta, hogy a Szovjetunó egy­oldaliban fél, függesztette nukleáris fegyverkísérleteit, moratóriumot javasolt az amerikai kormánynak. Wa­shington elutasította a szovjet javaslatokat, arra hivatkozva, hogy a kísérle­tek felfüggesztése „nem szolgálná nemzetbiztonsági érdekeit”. Az amerikai fcül- ügyminlsiztóriuim egy hétfőn nyilvánosságra hozott állás- foglalásában egyenesen azt hangoztatja, hogy a kísér­letek felfüggesztése „a nuk­leáris fegyverek továbbter­jedését eredményezhetné”. „Példát“ akar mutatni Líbiaiak kiutasítása Angliából Az angol belügyminiszté­rium kedden elrendelte 21 líbiai állampolgár kiutasí­tását. Douglas Hurd belügy­miniszter felhatalmazást adott őrizetbevételükre ad­dig is, amíg kitoloncolják őket a szigetországból. A hivatalos magyarázat szerint olyan információk jutottak a hatóságok birto­kába, amelyek tanúsítják, hogy a szóban forgó líbiai­ak „aktív forradalmi diákte­vékenységben” vettek részt angol földön. A kiutasítot­tak között van egy fiatal­ember, aki Oxfordshire-ben pilótaképző tanfolyamon vett részt, s egy lehallgatott rá­diótelefon-beszélgetésben, ál­lítólag felajánlotta szolgála­tait „öngyilkos misszió” végrehajtására „Líbia érde­kében”. London két évvel ezelőtt megszakította diplomáciai kapcsolatait Tripolival, mi­után a főváros központjá­ban, a líbiai külképviselet épületéből leadott - golyó megölt egy rendőrnőt, aki a Líbia-ellenes tüntetők körül teljesített rendfenntartó szolgálatot. Azóta meredeken csökkent a líbiaiaknak ki­adott vízumok száma: 1983- ban több mint 28 ezren kaptak beutazási engedélyt, a múlt év első felében már csak másfélezren. A közös paci országok Lí­bia-ellenes határozatát azon­nal követő angol bejelentés minden jel szerint „példát” kíván mutatni az európai partnereknek a Luxemburg­ban elhatározott .intézkedé­sek gyors és hatékony vég­rehajtására. Al Capon9 — nines kincs... nukleáris kísérlet Kedd esti kommentárunk Az utolsó esély? Rendezési tervek és ellen- terveik, nyilatkozatok és cá­folatok, bíresztelé&ek és hi­vatalos bejelentések. Az el­múlt napokban a jelek sze­rint újáblb fejezet kezdődött a ciprusi válság oly régóta húzódó történetében,, ám ez sem ígér érdemi változást ahhoz képest, ahogyan a kis fölidkÖEi-tengeri sziget görög és török néjpközösságe kö­zötti, holtpontra jutott tár­gyalások ugye a legutóbb, néhány hónapja lezáródott. A patthelyzet feloldására ismét az ENSZ főtitkára tett kísérletet. Perez de Cuellar részletesen kidolgozott ter­vezetben fogalmazta meg az Aphrodite istennő egykori hajlékának tartott sziget po­litikai jövőjével kapcsola­tos elképzeléseiket. Ezek lé­nyege, hogy szövetségi ala­pon kerülne sor az ország egyesítésére, s a leendő gö­rög államfő éppúgy vétójog­gal rendelkezne a parlament határozatait illetően, mint török alelnöke. Az eddigi reagálások alap­ján nem sok az esély arra, hogy a mostani kezdeménye­zés áttörésihez vezetne. Pedig jónéhány diplomata véle­kedett úgy, hogy Cuellar próbálkozása talán az utol­só esélyt jelenti a több év­tizede kirobbant krízis békés rendezésére. Meglehet^ ez a vélemény túl borúlátó, s azt sem lehet tisztán látni, hogy a Ripriamu ciprusi elnök, il­letve török ellenlábasa, Denfctas részéről nyilvános­ságra hozott válaszok meny­nyiben takarnak egyelőre taktikai megfontolásokat. Annyi azonban valószínű, hogy a török ciprióták a Cuellar-javaslat viszonylag gyors elfogadásával inkább készségüket igyekeznek hangsúlyozni az előrelépés­re, semmint a hajlandósá­got a változatlanul nyitott, heves ellentéteiket szülő problémák megoldására. Kiprianu kormányának el­utasító reagálása viszont el­lenkezőleg, épp e tisztázate lan kérdéseket helyezi elő­térbe (görög menekültek, a török csapatok jelenléte stb.). A ciprusi elnök ugyan­akkor megismételte, ho,gy a ciprusi válság rendezésére továbbra is két lehetőséget lát: akár nemzetközi konfe­rencia keretében., akár a két népközösség közti közvetlen megbeszéléslek tévén. Az állásfoglalások tehát — remélhetőleg — koránt­sem tekinthetők véglegesnek. A feszültség felolldása, a bé­kés kibontakozás minden­esetre szükségessé tenné, hogy az érintett felek egyet­len esélyt se hagyjanak ki. Erre pedig most talán több lehetőség látszik, mint ko­rábban. Sz. G. Nem találtak kincseket — csupán néhány üveg italt — Al Capone-nak, a [ harmincas évek hírhedt gengszterfőnökének rejtett kincseskamrájában. A kin­cseskamrát élő televíziós közvetítés során bontották ki hétfőn éjjel egy chica­gói szálloda pincéjében. A ma már bezárt és át­alakítás alatt levő szálloda, a Lexington, valaha Al Ca­pone szervezetének egyik főhadiszállása volt Chica­góban. Az átalakítás során bukkantak az elfalazott kamrára, s többen feltéte­lezték, hogy annak mélyén rejlik Al Capone vagyoná­nak jórésze. Az amerikai gengszterfőnök vagyonát ugyanis sokkalta nagyobbra becsülték annál, ami vala­ha is előkerült. A hiszté­riának még az adóhivatal is áldozatul esett: képvise­lői haladéktalanul bejelen­tették, hogy ha kincsre bukkannának, azt a hivatal feltétlenül lefoglalja, mert az 1947-ben természetes ha­lált halt gengszterfőnök ki­bújt az adózás alól, s még mindig 800 ezer dollárral tartozik az amerikai kincs­tárnak. Jelentkeztek Al Capone örökösei is, Chica­go városa pedig hivatalo­san közölte: ha kincset ta­lálnának, a város igényt tart arra. Egy televíziós társaság élőben közvetítette a kam­ra ünnepélyes — és látvá­nyos fogadással egybekö­tött — felnyitását. A vastag fal mögött azonban nem találtak kincseket, csupán néhány üres, illetve teli Gi- nes üveget. Igaz, Al Capone a szesztilalom idején egyebek között szeszcsem­pészéssel építette ki bandá­jának hatalmát, s akkor­tájt egy-egy ilyen üveg is valósággal kincset ért. .. Winnie Mandela (jobbról a második), a sok éve börtönben tartott Nelson Mandela feke­te bőrű polgárjogi harcos felesége országjáró körúton találkozik a dél-afrikai fajüldöző rezsim által elnyomott többség képviselőivel (Fotó: AP—MTI—KS) Nagyító alatt: a Gorbacsov-terv Közös érdekek Az utóbbi időben meghat­ványozódott a Szovjetunió nemzetközi aktivitása. Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának múlt év őszi pá­rizsi látogatása, novemberi genfi találkozója Reagan amerikai elnökkel, azt köve­tően pedig az idén január Iá­én nyilvánosságra hozott nagyszabású szovjet leszere­lési programjavaslat, majd az SZKP februári kongresz- szuisán jóváhagyott hosszú távú békestratégia jól pél­dázza ezt. Az SZKP XXVII. kong­resszusa előtt nyilvánosságra hozott leszerelési cső mag terv olvasásakor egyesek talán úgy vélhették, ezzel a szov­jet párt- és állami vezetés „ellőtte a puskaport”, s a legfelsőbb pártfórumnak ez­után nemigen lesz érdemi mondanivalója a nemzetiközi helyzetről. Azok, akik ilyes­mit feltételeztek, tévedtek. Igaz ugyan, hogy a kong­resszus főképpen az időszerű társadalmi-gazdasági ten­nivalókra, a fejlődés felgyor­sítására összpontosította a figyelmet, de azon nagy hangsúlyt kaptak rakéta­nukleáris korunk legégetőbb kérdései is. Ezzel, összefüggésben min­denekelőtt az átfogó szovjet békestratégia két oldaláról kell szólnunk. A 80-as évek első felében a két vezető nukleáris hatalom, a Szovjet­unió és Egyesült Államok között, továbbá a két legna­gyobb politikai-katonai szö­vetség, a NATO és a Varsói Szerződés között a feszültség rendkívüli módon kiéleződött. Következésképpen egy végze­tes konfliktus elkerülése ér­dekében az államközi kap­csolatok normalizálását, az enyhüléshez való visszatérést elősegítő lépésekre volt és van szükség. Ez az érem egyik oldala. A másik, hogy mind a Szovjetunió, mind pe­dig a többi szocialista ország a szocialista építőmunka in­tenzív szakaszába lépett, s csak úgy tudják végrehajta­ni ambiciózus elképzeléseiket, ha a külső feltételek nem rasszalbbodrijak, ha sikerül mérsékelni, korlátok közé szorítani a nem kis anyagi megterheléssel járó fegyver­kezési versenyt. Mindebből nyilvánvalóan kiderül, hogy a Szovjetunió nagyszabású leszerelési javaslataival nemcsak a saját, nem is csu­pán a szocialista közösség, de az egész emberiség érde­keit szolgálja. Az SZkP KB főtitkára emlékezetes januári nyilatko­zatában három szakaszos ter­vet terjesztett elő. Realizálá­sa mintegy másfél évtized alatt lehetővé tenné a nukle­áris fegyverek teljes meg­semmisítését. Az öt—nyolc esztendős első szakaszban a Szovjetunió és az Egyesült Államok a felére csökkente­né az egymás területét elér­ni képes tömegpusztító esz­közöket. Kézenfekvő, hogy ilyen nagyarányú leszerelési intézkedésre csak akkor ke­EGK-zászló A Közös Piac külügymi­niszterei hétfőn Luxemburg­ban úgy döntöttek, hogy az Európai Gazdasági Közösség­nek saját hivatalos zászlaja lesz: égszínkék háttérben ti­zenkét, köralakban elhelye­zett arany csillag. Progresz-25 Befejezte küldetését a Progresz—25 teherszállító űrhajó, amelyet 1986. márci­us 19-én állítottak földkörüli pályára és március 21-én kapcsolódott össze a „Mir— Szojuz T—15” orbitális komp­lexummal. A Progresz—25 valamennyi előírt műveletét teljes egészében végrehajtot­ták. A Mir űrállomásról áp­rülhet sor, ha az Egyesült Államok lemond a világűr militarizálásáról, a hadásza­ti védelmi kezdeményezésnek álcázott földi-kozmikus tá­madó fegyverrendszer létre­hozásáról. Márpedig erre a Reagan-kormányzat minden békenyilatkozata ellenére sem mutat hajlandóságot. Washington magatartása óhatatlanul azt a gyanút éb­reszti, hogy az USA a tárgya­lások és a csúcstalálkozók spanyolfala mögött kivételes helyzetbe igyekszik kerülni, vagyis az űrfegyverkezési programmal megkísérli ki­harcolni az első csapásmérési képességet. Az utc^ emberét Keleten és Nyugaton ez annál in­kább meghökkenti, mert a novemberi Gorbacsov—Rea­gan találkozó végén kiadott kiözös nyilatkozatiban egyér­telműen leszögezték: a két hatalom közötti atomháború kirobbantását nem szabad megengedni, mert abban egyik fél sem lehet győztes. Ebből következően mindkét fél abból indul ki, hogy „ki kell küszöbölni az űrfegyver­kezési hajszát, és meg kell szüntetni a földi fegyverke­zési hajszát, korlátozni és csökkenteni kell a nukleáris fegyvereket, és meg kell szi­lárdítani a hadászati stabili­tást”. Ugyanez az okmány azt is kimondja: a Szovjet­unió és az Egyesült Államok egyaránt lemond a katonai fölényre való törekvésekről. A genfi csúcstalálkozó záró­rendezvényén maga Reagan amerikai elnök hangoztattam közös felelősség alapján min­den lehetőséget meg kell ra­gadni „a béke biztonságosabb világának építésére”. Alig telt el három hónap, s kiderült: a szavaknak nem volt valóságos fedezete. Az Egyesült Államok és a NATO szélsőséges körei továbbra is a fegyverkezési hajsza foly­tatására, sőt annak kiterjesz­tésére törekednek. Egyrészt arra számítanak, ha fokozzák a Szovjetunióra és a többi szocialista országra gyakorolt gazdasági-katonai nyomást, megnehezítik kitűzött céljaik elérését, ezzel megjavíthatják saját világpozícióikat, meg­könnyíthetik a katonai fö­lény visszatsaerzését. Másrészt arra spekulálnak, hogy az „elrettentés” minőségileg új hadászati eszközeinek rend­szerbe állításával hosszabb távon elérhetik a Szovjet­unió és szövetségeseinek térdrekényszerítését, s reájuk kényszeríthetik akaratukat. A legutóbbi évtizedek ta­pasztalatai egyértelműen bi­zonyították, hogy az efféle kombinációk teljesen megala­pozatlanok. A Varsói Szerző­dés tagállamai — miként ed­dig — ezután sem engedik meg a hadászati egyensúly megbontását sem regionális, sem pedig globális méretek­ben. (Folytatjuk.) Serfőző László rilis 20-án lekapcsolt teher­űrhajó a Föld légkörének sűrű rétegeibe érve meg­semmisült. Kompszerencsétlenség Eddig 125 holttestet emel­tek ki a szélvihar következ­tében vasárnap a bangladesi Dalesvari folyón felborult komphajó belsejéből, a folyó­ban pedig 22 holttestet talál­tak. Az ellentmondó sajtóje­lentések szerint az eltűntek száma 600, illetve ezer körül lehet. Az 1200 személy befo­gadására képes, kettős fedél­zetű komphajón állítólag mintegy 1500 utas lehetett. Az utasok közül csak mint­egy 300-nak sikerült partra úsznia.

Next

/
Thumbnails
Contents