Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-21 / 92. szám
2 Somogyi Néplap 1986. április 19., szombat Uj szövget leszerelést javaslat (Folytatás az 1. oldalról) a gyengeséget, fel kell számolni a szűk keresztmetszeteket és a haladást gátló tényezőket. — Időnként felteszik a kérdést: nem vittük-e túlzásba az önbírálatot, nem adunk e tápot ezzel a kommunistaellenes propagandának? Meggyőződésünk, hogy az önkritikát nem vittük túlzásba. Marx és Lenin arra tanított, hogy a forradalmi pártnak bírálóan kell viszonyulnia saját tevékenységéhez — ez sikerének elengedhetetlen feltétele. Ezt a hagyatékot kívántuk követni és ehhez elnyertük a kommunisták, az egész szovjet nép támogatását — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. A következőkben szólt arról, hogy az SZKP XXVII. kongresszusának határozatai előirányozzák a népgazdaság műszaki rekonstrukcióját, a szerkezet és a beruházáspolitika jelentős átalakítását, a gazdasági növekedés minőségi tényezőinek előtérbe való helyezését. A társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsításának döntő kérdése — hangsúlyozta a szónok —, az irányítás korszerűsítése. Éveken át folyt a kutatás a gazdálkodás hatékony formáinak és módszereinek feltárására. Egyes ágazatokban és körzetekben kísérletek folytak. Most mindez egységes egész- szé állt össze. Ennek lényege mindenekelőtt az, hogy növelni kell a központ tekintélyét a gazdasági társadalmi fejlődés kulcskérdéseinek megoldásában, miközben más kérdéseket helyben oldanak meg. A vállalatokat, a szovhozokat és a kolhozokat valódi önelszámolás rendszerére kell átállítani, ösztönözve őket ezzel az önállóságra, a felelősségre, és a szocialista vállalkozó szellemre. A fejlődés meggyorsításának folyamatába a legszélesebb tömegeket, minden egyes dolgozó kollektívát, minden embert be kell vonni. A szocializmus politikai rendszere széles lehetőségeket nyújt arra, hogy a dolgozók részt vegyenek a társadalmi ügyek megoldásában. Tény azonban, hogy a Szovjetunióban nem mindig éltek teljes egészében ezzel a lehetőséggel. Ennek oka a formalizmusban, a bürokratizmusban és az önelégültségben keresendő. A párt szilárdan eltökélte e jelenségek felszámolását, a képviseleti demokrácia további tökéletesítését, a nép szocialista önigazgatásának fejlesztését. Az SZKP KB főtitkára megállapította, hogy a XXVII. kongresszus fordulatot jelent a párt tevékenységében és az ország életében. A kongresszus nagy politikai fellendülést váltott ki. A feladat most az, hogy az elgondolások energiája a gyakorlati tettek energiájává változzék. Meg vagyunk győződve a választott út helyességéről és arról nem térünk le — húzta alá Mihail Gorbacsov. A szocialista közösség országainak együttműködéséről szólva kijelentette: a Szovjetunió jövője elképzelhetetlen a testvéri országokkal való szoros együttműködés nélkül. Nemcsak azért, mert az internacionalista meggyőződés ezt diktálja, hanem azért is, mert enél- kül nem lehet megoldani a kor által felvetett bonyolult feladatokat. A szocialista országok most abba az időszakba lépnek, amikor együttműködésüket magasabb szintre kell emelni. S nemcsak egy—két fokkal, hanem egész nagyságrenddel. — Ügy tűnik — folytatta Mihail Gorbacsov —, hogy a gazdasági kapcsolatok külön figyelmet érdemelnek. A korábbi években e téren szilárd és tartós alap jött létre. Az integrációs munka nem kevés tapasztalata halmozódott fel a KGST-ben. Ma azonban a kérdést ily- módon kell felvetni: az együttműködés szintje és formái megfelelnek-e az előttünk álló új feladatoknak? Felhasználjuk-e az együtműködésben rejlő ösz- szes lehetőségeket a fejlődés meggyorsítására, a tőkés piactól való gazdasági sebez- hetetlenség biztosítására ? Ügy tűnik, hogy ezekkel a lehetőségekkel nem teljes mértékben élünk. Valameny- nyiünk érdeke, hogy javítsunk a helyzeten. A legfontosabb feladat most a tudományos szervezetek, vállalatok, egyesülések közötti kapcsolatok széles körű fejlesztése, közös vállalatok létrehozása, jogi és pénzügyi problémák egész sorának megoldása. Lényegét tekintve az együttműködés új gazdasági mechanizmusáról van szó. E téren bátor kísérletezésre, a bürokratikus akadályok, az elavult gondolkodási sémák leküzdésére van szükség. Nem szabad megengedni, hogy a gazdasági vezetők egy része lebecsülje az együttműködés fontosságát. Komoly mértékben kell tökéletesíteni a KGST munkáját. Tehermentesíteni kell a szervezetet a felesleges operatív funkcióktól, s a figyelmet a gazdasági integráció nagyszabású, stratégiai kérdéseire kell összpontosítani. Természetesen ezek nem egyszerű kérdések. De meg lehet és meg is kell oldani őket, mivel ez felel meg minden egyes testvéri ország létfontosságú érdekeinek. E téren politikai akaratra van szükség. Amint a szocialista közösség országai vezetőinek legutóbbi találkozói és tárgyalásai tanúsítják, ez az akarat megvan. Külpolitikai kérdésekre térivé Mihail Gorbacsov megállapította: a kommunistáiknak mindent meg kell tenniük azért, hogy megállítsák a világnak a nukleáris katasztrófa felé sodródását. — Éppen e célokra való törekvés diktálta Genfbe való utazásunkat, a nukleáris .robbantások moratóriumait, s azt a januárban előterjesztett konkrét programunkat, amely a nukleáris fegyverzet teljes felszámolását tűzi ki. E nagyszabású kezdeményezések megfele- nek valamennyi nép érdekeinek és erőteljesen támogatták őket a szövetséges szocialista országok, a világ különböző államai. Az emberek reménykedni kezdtek a politikai légkör javulásában. Sajnos, e remény manapság súlyos megpróbáltatásoknak van kitéve. Az Egyesült Államokban, uralkodó katonai-ipari komplexumnak szemmel láthatóan nincs ínyére a nemzetközi helyzet normalizálódására mutató fordulat. A fegyverkereskedők idegessé vádinak attól a gondolattól, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodhat a leszerelésben. A népek, köztük az amerikai niép legalapvetőbb érdekei ellenére Washington a genfi megállapodások tényleges aló ásásának, s olyan akcióknak az útjára lépett, amelyek még tovább bonyolítják az egyébként is feszült világhelyzetet. Az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: Washingtonban, az európai fővárosokban tisztáiban kell lenni azzal, hogy az ilyen. lépések közvetlen kárt okoznak a szovjet—amerikai és általában a kelet—nyugati párbeszédnek. A szovjet—amerikai kapcsolatok nem fejlődhetnek függetlenül attól, hogy az Egyesült Államok miiként viselkedik a nemzetközi színtéren, és hogy ennek következtéiben milyen helyzet alakul ki. Mindenkinek tisztában keli lenni azzal, hogy ki óhajtja valóban a békét és ki az, aki nukleáris pusztulás felé taszítja a népeket. Ebben a felelősségteljes pillanatban senki sem ténhet ki a ma és a holnap nemzedékeivel szembeni kötelezettség teljesítése elől. A Szovjetunió, a szocialista.' közösség országai a jövőben is felelősségük teljes tudatában fognak eljárni. Teljes határozottsággal kijelentjük: a nukleáris fegyverek felszámolására, a fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében tett javaslataink továbbra is érvényben maradnak. A nyugati országoknak a szavakról át kelil térniük a tettekre, ha valóban aggasztja őket a béke sorsa. Egyelőre ez még nem történt meg. Európa tekintetében a Szovjetunió jelentős engedményeket tett, amikor javasolta: az egész földrész területéről távolítsák el a közepes hatótávolságú szovjet és amerikai nukleáris rakétákat, feltéve, hogy más NATO-taigállamok — Anglia és Franciaország — nem növelik rakétapotenciáljukat. Most ugyanazok a kormányok,, amelyek még a közelmúltban a szovjet SS—20-as rakétákban a Nyugat-Euró- pá,t fenyegető fő veszélyt láttáik, kijelentik, hogy ez kevés, nem szabad meggátolni Angliát és Francia országot rakétáik és nukleáris rabbanótölteteik további növelésében. Nem látszik a logika az NSZK politikájában sem — húzta alá Mihail Gorbacsov. Bonn állandóan béikeszere- tetéről, arról a törekvéséről beszél, hogy fejlessze az együttműködést a szocialista országokkal, azt bizonygatja, hogy az ország területéről sohasem1 indul ki háború. De mi a valóság? Éppen az NSZK területén rejtették el a Keletre irányított Persihüngeket és robot- repülőgépeket. Ha úgy tetszik, nincs Nyugat-Európá- ban még egy kormány, amely ennyire hűségesen támogatná az amerikai SDI militarista programot. Mi több, Bonn ezt még a „csillagháború” európai változatával is kiegészítette. Mindez adnál is inkább aggasztó, mert az NSZK-ba.n az uralkodó osztály változatlanul „nyitott német kérdés”-ről beszél, .és nem mondott le revansista számításairól. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az NSZK- val, mint jelentős európai állammal való viszonyának, és kész e kapcsolatokat tovább is fejleszteni egyenrangú alapon és a kölcsönös előny érdekében. Ennek azodiban mindenekelőtt az a feltétele, hogy Bonn politikája ténylegesen megfeleljen a béke és a biztonság érdekeinek. Teljes egészében támogatjuk az NDK-nak az NSZK-val szembeni jogos követelését, azt, hogy a közöttük,, mint egyenrangú szuverén államok között fennálló kapcsolatok teljes mértékben megfeleljenek a nemzetközi jog általánosan elismert normáinak. Az európai helyzetről további nagy probléma, hogy ezen a földrészen hagyományos fegyverzettel ellátott jelentős fegyveres erők állnak szemben egymással. Európában a fegyveres erők két 3 milliós csoportosulása néz farkasszemet, a legkorszerűbb páncélosokkal, rakétákkal, repülőgépekkel felszerelve. Ráadásul az úgynevezett hagyományos fegyvereket szüntelenül tökéletesítik, azok egyre pusztítób- bak és erősebbek lesznek, harci jellemzőik tekintetében a tömegpusztító eszközökhöz közelednek. Az SZKP KB főtitkára így folytatta: azt mondják nekünk, hogy Nyugat-Európa nem mondhat le az atomfegyverről, közte az amerikairól sem, mert ebben az esetben kisebb biztonságban érezné magát a Varsói Szerződés országai fegyveres erőivel és hagyományos fegyverzeteivel szemben. Pedig az Európában tárolt atomfegyverek felszámolása új helyzetet teremtene nemcsak a Nyugat számára, hanem a mi számunkra is. Nem felejthetjük el, hogy az atomkorszak előtt, méghozzá nem is egyszer, nyugati irányból törtek be területünkre. — Szeretnék innen, a szocialista NDK fővárosából azzal a felhívással fordulni Nyugat-Európa népeihez: ne higgyenek a Szovjetunió agresszivitásáról terjesztett állításoknak. Országunk soha, semmilyen körülmények között nem indít hadműveleteket Nyugat-Európa ellen, hacsak nem válunk egy NATO- támadás célpontjává. Ezt az álláspontot szeretnénk új kezdeményezéssel alátámasztani, amely most már a hagyományos fegyverzetre és fegyveres erőkre vonatkozik. A Szovjetunió javasolja: állapodjunk meg abban, hogy jelentősen csökkentjük az európai államok szárazföldi erőinek és harcászati légierőinek valamennyi összetevőjét, és ennek megfelelően az Európában elhelyezett amerikai és kanadai erők hasonló összetevőit. A csökkentés alá eső katonai egységeket és alegységeket leszerelnék, fegyverzetüket megsemmisítenék, vagy nemzeti területen tárolnák. A csökkentés alá eső földrajzi övezethez tartozna természetesen egész Európa — az Atlanti-óceántól az Uraiig. A hagyományos fegyverekkel egyidejűleg csökkentenék a hadműveleti harcászati atomfegyvereket is. Ami a folyamat valameny- nyi szakaszának megbízható ellenőrzését illeti, lehet szó akár nemzeti műszaki eszközökről, akár az ellenőrzés nemzetközi formáiról, beleértve a szükséges helyszíni felügyeletet. Ez komoly tárgyalások témája. Feltételezzük, hogy g. kérdés határozottabb felvetése lehetővé teszi annak a csomónak a kibogozását, amely oly sok éve késlelteti a bécsi tárgyalásokat. Nem kisebb jelentőséget tulajdonítunk a vegyi fegyverek felszámolásának. Annak érdekében, hogy meggyorsítsuk az erről szóló nemzetközi egyezmény megkötését, a Szovjetunió a közeli napokban több új javaslatot terjeszt a leszerelési konferencia elé, azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a meglévő véleményeltérések áthidalását. A szónok aláhúzta: értékesnek tartunk minden építő jellegű kezdeményezést és készek vagyunk azok megvizsgálására. Így például arra, hogy Európában hozzanak létre vegyifegyver-men- tes övezetet, összhangban azzal, ahogyan a német szocialista egységpárt és a német- szociáldemokrata párt együttesen felvetette. Politikánkban nincs semmiféle csapda. Mi a Nyugathoz jószándékkal közeledünk. Nem gyengeségből keressük a kölcsönös megértéshez, a fegyverkezési hajsza korlátozásához vezető utat. Szükségünk van a békére, ahogyan mindenkinek. Politikánkat az emberiség túléléséről való gondoskodás diktálja, Mihail Gorbacsov befejezésül hangsúlyozta: a kommunisták ereje az eszmei meggyőződés, az a készség, hogy önfeláldozóari (küzdjenek a béke és az igazság eszményeiért, a dolgozó emberek boldogulásáért. Kongresszusuk, a több hatalmon levő kommunista párt kongresz- szusához hasonlóan, alátámasztja azt a közös eltökéltségünket, hogy fáradhatatlanul munkálkodjunk a szocialista társadalom tökéletesítésén, az új társadalmi rend vonzerejének növelésén. A péntek délutáni ülésen a külföldi delegációvezetők sorában Józef Czyrek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságnak tagja, a KB titkára üdvözölte a 'kongresszust. Méltatta az NSZEP és a LEMP széles körű testvéri együttműködését és hangsúlyozta, hogy teljes mértékben támogatja Mihail Gorbacsov új békekezdeményezéseit. A péntek délutáni tanácskozás befejeztével az FDJ ifjúsái szervezet tömeggyűlést tartott. A nagygyűlés résztvevőit Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára rövid beszédében üdvözölte. Közvéleményünk elítéli a Líbia elleni agressziót (Folytatás az 1. oldalról) ti tevékenységet a Földközi- tengeri feszültség enyhítése érd ékében, Andreasz Papandreu görög kormányfő pénteken fogadta Ahmed Sahati líbiai külügyminiszter-helyettest, aki csütörtökön érkezett Athénba. Sahati felkérte a Közös Piac országait, hogy hágiai állásfoglalásaik szellemében fejtsenek ki közvetítő tevékenységet az érintett felek és az arab világ országai között a földközi- tengeri feszültség gyökereinél meghúzódó problémák békés, tartós és igazságos megoldása érdekében. Líbia ezekről a kérdésekről kész megbeszéléseket kezdeni egy közös piaci jószolgálati küldöttséggel — mondotta Saha ti. A görög kormáiny pénteken szóvivője útján bejelentette, hogy a maga részéről addig nem hajtja végre a Közös Piac hágai rendkívüli tanácskozásán elhatározott szankciókat Líbia éltén, amíg nem kap egyértelmű bizonyítékot arra nézve, ho,gy valóban Tripoli állt a nyugat-európai terrorista merényletek mögött A közös piaci külügyminiszterek Hágáiban, még az aimerikai agresszió előtti napon, döntést hoztak a líbiai követségek személyzetének csökkentéséről, valamint a líbiai diplomaták és állampolgárok mozgászaibadságánaik korlátozásáról. A külügyminiszterek ugyanakkor,mind az agresszió előtt, mind pedig az után tartott tanácskozásukon mérsékletre intették a feleket, s a konfliktus békés megoldását sürgették. A líbiai fővárosiban pénteken gyászolók ezrei vettek részt az amerikai agresszió 19 tripoli áldozatának gyász- szertartásán és temetésén, amit a tripoli televízió is közvetített. Négy angol és egy arab férfi fényképe a tv-állomá- sok képernyőin és az újságok első oldalain — pénteken ezek az arcok összegezték a szigetország lakói számára azt a tragikus tényt, hogy a Líbia ellen brit közreműködéssel végrehajtott légiagresszió nyomán az állami és egyéni terrorizmus ördögi körének gyújtópontjába kerültek. New Yorkban folytatódott az ENSZ Biztonsági Tanácsának vitája a Líbia elleni amerikai bombatámadásról. A képein: a diplomaták rövid szünetet tartanak A Libanonban megölt három brit állampolgárt Donald Anderson, a munkáspárti ellenzék külpolitikai szóvivője csütörtökön az alsóházban az „első három áldozatnak” nevezte, akiknek — mint mondotta — életükkel kellett fizetniük az amerikai támadás „elszigetelt és teljes mértékű” brit támogatásáért. A negyedik fénykép a Libanonban csütörtökön elrabolt angol tv-opera- tőrt ábrázolja. Az ötödik egy ismeretlen nemzetiségű arab fiatalember képe — kézre kerítésére általános hajtóvadászat indult. Kiderült ugyanis, hogy ez a fiatalember csempészte ír származású barátnőjének útitáskájába — annak tudta nélkül — azt a robbanószerkezetet, amelynek az izraeli El A1 légitársaság utasszállítógépét kellett volna útközben felrobbantania. Reagan elnök szerint ugyan „tragédia ", hogy három brit állampolgár vált Libanonban gyilkosok áldozatává az Egyesült Államok Líbia elleni támadását követően, de „a terrorizmus olyan jelenség, amely ellen (még ilyen áron is) mindenkinek fel kell lépnie”. Reagan szóvivője, Lary Speakes nem volt hajlandó elismerni, hogy az elmúlt napokban bekövetkezett különféle merényletek, terrorakciók összefüggésbe hozhatók a Líbia elleni amerikai katonai lépéssel. Míg Shultz külügyminiszter és Weinberger hadügyminiszter tagadta, hogy a Líbia ellen végrehajtott amerikai támadás egyik fő célja Moa- mer el-Kadhafi megölése lett volna, egy magasállású kormánytisztviselő nyíltan elismerte, hogy a líbiai vezető fizikai megsemmisítése szerepelt az elgondolások között. Az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács munkatársai már elő is készítettek egy nyilatkozatot arra az esetre, ha Kadhafi a támadás áldozatai között lett volna. Ezt a The Washington Post írta meg pénteken. Szöulban, Dél-Korca fővárosában több száz diák tüntetett a Csőn Tu Hvan-rezsim ellllein. A képen: a karhatalom könnygázgránátok segítségével oszlatta szét a megmozdulást
