Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-18 / 90. szám

2 Somogyi Néplap 1986. április 17., csütörtök Tiltakozások világszerte (Folytatás az 1. oldalról) olasz kormány határozottan tiltakozik a lamped usai ak­ció miatt. Kijelentette: az olasz kormány elszántan visszaver minden, országa területe ellen irányuló ka­tonai akciót. Schultz amerikai külügy­miniszter bejelentette: a Líbia ellen intézett keddi amerikai légitámadás nyo­mán „az Egyesült Államok ezentúl egyes eseteikben fel foglja használni katonai ere­jét” a „terrorizmus elleni harcban”. A CBS televízió­nak szerdán adott nyilatko­zatálban- Shultz azt mondot­ta ugyan, hogy ilyen lépé­sekre csak akkor kerülhet sor, ha „megcáfolhatatlan bizonyítékok vannak az ál­lami terrorizmusra”, de ki­jelentette, hogy minden egyes terrorista akciót „kü- 1 ön-külön vizsgálnak meg” és ennek megfelelően hoz­zák meg a döntést. Shultz „sajnálatos követ­kezménynek” nevezte azt, hogy a támadásnak polgári áldozatai is voltak. Az Egyesült Államoknak, men­tegetőzött, „nem állít szándé­kában” kárt okozni a pol­gári lakosságnak és „kizáró­lag katonai célok” ellen in­dítottak támadást. Ugyanak­kor a leghatározottabban le­szögezte, hogy a polgári la­kosság sorsába vonatkozó meggondolások nem zárhat­ják ki „indokolt esetekben” a katonai erő alkalmazását. Az amerikai külügymi­niszter azt mondotta, hogy „sajnálja-” a Szovjetunió Európa-szerte folytatódtak a tiltakozások az Egyesült Ál­lamok Líbia elleni agresszió­ja miatt. A képen: tüntetők ezrei Athén utcáin döntését a májusra terve­zett külügyminiszteri talál­kozó lemondásáról, és úgy vélekedett, hogy „sok fel­adatot kellene megoldani” egy ilyen találkozón. Sh-ultz szerint ezek után „igen cse­kély” az esély arra, hogy -az idei nyáron sor kerülhetne szovjet—amerikai csúcsta­lálkozóra. Londonban szerdára vir- radólag tüntetők lepték el a miniszterelnöki hi­vatal -környékét, gyertya­fénynél virrasztottak az amerikai nagykövetség előtt, az amerikaiak tá­vozását követelő jelszavak­kal gyülekeztek a nukleá­ris leszerelésért küzdő CND- mozgaloim aktivistái a négy angliai légitámaszpont előtt, aihonna-n a Líbiát bombázó amerikai gépek felszálltak. Tegnap NSZK-szerte foly­tatódtak a megmozdulások a líbiai amerikai támadás el­len. A megmozdulásokban részt vevők száma tízezres nagyságrendű. A legtöbb városban incidens nélkül zajlottak le a tüntetések. Néhány Mannheim környéki amerikai laktanyát bombafe­nyegetések miatt kiürítették. A Lufthansa légitársaság Frankfurt—Tripoli járatát törölte. Általában mindenütt fokozott biztonsági intézke­déseket rendeltek el a cél­pontként számításba jövő in­tézmények környékén. Mihail Gorbacsov távirata Kadhafihoz Mihail Gorbacsov az SZKP KB főtitkára kedden a következő táviratot intézte Moamer el-Kadhafihoz, a lí­biai forradalom vezetőjéhez: „Kedves Moamer el-Kad- hafi elvtárs, ezekben a napokban, ame­lyek nem könnyűek a líbiai arab szocialista népi állam számára, szeretném a Szov­jetunió vezetése és valameny- nyi szovjet ember nevében kifejezni önnek és a baráti líbiai népnek szolidaritásun­kat az amerikai imperializ­mus rabló gaztette láttán. Fo­gadja őszinte együttérzésün­ket az amerikai légierő bar­bár támadásának áldozatává vált líbiaiak tragikus halála miatt. Az Egyesült Államok újabb fegyveres agressziójával kap­csolatos elvi álláspontunkat világosan kifejtettük közzé­tett kormánynyilatkozatunk­ban. Fontosnak tartom hoz­zátenni a következőket: A Szovjetunió számos lé­pést tett annak érdekében, hogy elhárítsa az események fenyegető alakulását Líbia körül. A baráti Líbiának nyújtott erkölcsi politikai diplomáciai és k hónai tá­mogatáson, valamint az eb­ben az irányban tett egyéb, ön által jól ismert intézke­déseken túl mi nemegyszer fordultunk az amerikai kor­mányzathoz, figyelmeztetve arra, milyen veszéllyel jár Líbia elleni politikájának folytatása nemcsak a Földkö­zi-tengeri térség hanem a nemzetközi helyzet egésze szempontjából. Ugyancsak ki­jelentjük, hogy az esemé­nyek alakulása mindenkép­pen kedvezőtlenül hat a szovjet—amerikai kapcsola­tokra is. Washington nem reagált felhívásainkra, amelyeket az a törekvés diktált, hogy elkerüljük a nemzetközi po­litikai légkör újabb kiélező­dését. Az Egyesült Államok ismét a nemzetközi feszült­ség fokozásának fő bűnösé­vé vált, amikor nagyhatal­mi ambíciói kielégítése ér­dekében felelőtlen játékba kezdett milliók sorsával. Az Egyesült Államok vezetői, miközben arról beszélnek, hogy a nemzetközi terroriz­mus ellen harcolnak, való­jában airróil tesznek tanúbi­zonyságot, hogy az állami terrorizmus politikájának. neogloibalizmus agresszív doktrínájának elkötelezett­jei. Az amerikaiak a Líbia el­leni fegyveres támadásuk­kal nem érték el céljaikat. Washington reményei, hogy megtöri és térdre kényszerí­ti a szabadságszerető líbiai államot, kudarcot vallottak, maga az Egyesült Államok pedig újabb erkölcsi ás po­litikai vereséget szenvedett. Aktív erőfeszítéseket te­szünk nemzetközi színtéren is. Határozottan tiltakoz­tunk az amerikai kormány­zatnál és ismét követeltük a Líbia-ellenes kalandor politika azonnali beszünte­tését. Ennek megfelelő írás­beli nyilatkozatot intéztünk Nagy-Britannla kormányá­hoz, amely engedélyezte, hogy a Líbia elleni tárna- dákhoz a területén levő amerikai támaszpontokat használják fél. Felhívással fordultunk to­vábbá a vezető arab és el nem kötelezett országokhoz, sürgetve, hogy nyújtsanak cselekvő támogatást a Líbiai Dzsamáhirijának. Minden ilyen irányú csele­kedetünket — természetesen — egyeztetjük a testvéri szo­cialista államokkal. Ismételten megerősítve önnek, Kadhafi elvtárs . és az egész líbiai népnek, cse­lekvő szolidaritásunkat, arról szeretném biztosítani, hogy a Szovjetuniónak eltökélt szán­déka a jövőben is teljesíteni vállalt kötelezettségeit Líbia honvédelmi képességének to­vábbi erősítése érdekében. S ez — megítélésünk szerint — rendkívüli jelentőségű az ön országa számára a kialakult mostani helyzetben. Őszinte tisztelettel M. Gorbacsov” Szovjet—svéd kormányfői tárgyalások. A képen balra a svéd küldöttség, Ingvar Carlssonnal az élen, jobbra a szovjet delegáció Nyikolaj Rizskov vezetésével BERNI KONFERENCIA Kedden késő este meg­nyílt az emberi kapcsola­tokkal foglalkozó szakértői konferencia Bemben, mi­után a résztvevőknek sike­rült megállapodniuk a füg­gőben lévő ügyrendi kérdés­ben. A küldöttségek megál­lapodtak, hogy az ülések többségét az eddigi gyakor­latnak megfelelően zárt aj­tók mögött tartják. A meg­nyitó beszédet Pierre Aubert svájci külügyminiszter tar­totta. A helsinki folyamat­ban részt vevő államok szak­értői konferenciájának ere­detileg kedden délelőtt kel­lett volna megnyílnia a svájci fővárosban. Veszélyes párhuzamok Playa Giron — Disznó­öböl. Éppen negyed száza­da, hogy a sokáig egyszerű földrajzi névként szereplő kubai partszakasz bevonult a történelmi fogalmak ka­tegóriájába. Ez volt az a hely, ahol — csöppet sem — kubai ellenforradalmárok titkolt amerikai segédlettel nyílt, fegyveres támadást indítottak a fiatal, alig más­fél évvel korábban győze­delmeskedett népi rendszer ellen. Ez a manőver a leg­csúfosabban sikerült CIA- akciók egyikeként került az­tán az archívumok króniká­jába. A partraszállás után ugyanis órákon belül kide­rült, hogy a washingtoni számítások korántsem vál­tak be. Nemcsak a támadás­ban részt vevő mintegy más­fél ezer zsoldos katonai si­kere maradt el, hanem hiá­ba várt az Egyesült Álla­mok arra is, hogy összeom­lik Castróék rendszere. A Disznó-öbölbeli próbál­kozás napokon belül végle­gesen kudarcot vallott, Playa Giron neve azonban ma sem csak száraz törté­nelmi adat, eltemetett, fe­ledett históriai tény. Sőt, épp napjainkban használják igen sűrűn, annak a párhu­zamnak alapjaként, amelyet a korabeli Kuba és a jelen­kori Nicaragua elleni ameri­kai politika között vonnak a megfigyelők. Az összehason­lítás (természetesen sok szempontból csalóka, mégis, nem hagyható figyelmen kí­vül az a veszélyj amelyet az 1961-es katonai kaland a mai iközép-amerikai helyzet­ben sugall. Hiszen a nicara- guai kontrákat ugyanúgy használja fel a Fehér Ház most, mint Batista híveivel tette egykoron. S ha negyed századja, a sikertelen partra­szállás nyomán Kennedy el­nök el is állt a végső esz­köztől, az amerikai egységek bevetésétől, nem lehet tud­ni, hogy most, a diplomáciai és gazdatsági blokád fegyve­rei után mikor dönt esetleg Washington „erélyesebb lé­pések” megtétele mellett, el- távolíbandó az — úgymond — „iharibi térségre tűrhetet­len fenyegetést gyakorló sandinista rendszert”. S hogy nem csupán retoriká­ról van szó, azt jól mutat­ja (a veszélyes párhuzam konkrét bizonyítékaként) a nicaraguai kontráknak jut­tatandó százmillió dolláros katonai segély ügye, Playa Giron neve azonban erre is emlékeztethet: a forradalmat sem fegyverek­kel, sem dollármilliók be­vetésével nem lehet végleg elfojtani. Sz. G. Nigéria, Afrika óriása Nigéria, mondhatjuk, a legek földje Afrikáiban. A kontinens • legnépesebb és egyik leggazdagabb állama. Brit gyarmat volt, függet­lenségét 1960. október 1-én nyerte el, s az azóta eltelt több mint negyedszázad alatt sikereket és kudarco­kat egyaránt átélt 90 millió lakája. Áldás és csapás Mi foglalkoztatja manapság leginkább a higérnaiakat? Mint bárhol másutt a vilá­gom, mindenekelőtt a gazda­sági helyzet. Az olajtermelő államok közül talán ezt az afrikai országot érinti leg­kedvezőtlenebbül az olaj­áraik zuhanása, hiszen valu­tabevételeinek több mint 90 százalékát a fekete arany eladásából nyeri. A kőolaj egyezerre áldás és csapás Nigéria számára. Áldás, mert Afrikaszerte irigyelhe­tő gazdasági alaipot nyújt az ország fejlődéséhez; a fordí­tott előjelű Olajárrobbanás­sal ez az alap most veszély­be került. És csapás, mert — miközben nem hasznosí­tották minden téren megfe­lelően a bezúduló olajdollá­rokat — elhanyagolták a kevésbé látványos eredmé­nyeket produkálni képes te­rületeket, főleg a mezőgaz­dáságot. Ráadásul az or­szág külföldi adóssága meg­haladja a 20 milliárd dol­lárt. Ibrahim Badarnosi Ba- bangida vezérőrnagy, az or­szág elnöke ezért különösen nagy gondot fordít a gazda­sági bajok orvoslására. Programjában már az idei év végére könnyebb min­dennapokat ígér honfitár­sainak. ösztönzi a külföldi tőkeberuházásokat, a me­zőgazdáság és az ipar fej­lesztését, szigorú intézkedé­sekkel próbálja megzaboláz­ni az inflációt, a korrupciót, csökkenteni a munkanélkü­liséget. A remény embere S hogy erőfeszítései siker­rel kecsegtetnek, arra egy példa a múltból. Nigéria még az olajkorszak előtt a világ második kakaófoab ex­portőre volt, élen járt a pál­maolaj és a földimogyoró termesztésében is. Az itt élő embereket erős szálak fűzik a mezőgazdasághoz, jónéhányam csupán kény­szerből fordítottak hátat en­nek a területnek. Babangida terveiben épít erre a kötő­désre, de hitelekkel, korsze­rű mezőgazdasági gépek be­szerzésévél is bátorítja a vállalkozó kedvű farmere­ket, hogy elérje: Nigéria néhány esztendő múlva roe- zőgazdaisági termékekből is­mét önellátó legyen. Babangida elnök szemé­lye a reményt testesíti meg a nigériaiak többségének a szemében. Nemcsak azért, mert gazdaságilag tőle vár­ják sonsuk jobbrafondulá- sát. Hanem mert jól emlé­keznek arra, hogy a törzsi Nigéria elnöke ellentétek milyen szörnyű megrázkódtatásokat képe­sek előidézni. Emlékeznek a biafrai testvérháboriúra, amely több mint kétmillió zömében ártatlan ember életét oltotta ki, s amely mindmáig legszomorúbb fe­jezete a független Nigéria történetének. Az országban csaknem 300 etnikai csoport él, s a legnagyobbak — északon a fulánik és hau- szák, nyugaton a jorubák, keléten pedig az ibők — a lakosság felét teszik ki. Ni­gériában még ma is feladat A főváros, Lagosz centruma a törzsi ellentétek feloldása, a politikái stabilitás meg­szilárdítása, az „egységes Nigéria” szellemének erősí­tése. Babangida személye a nemzeti egység kovácsolá­sában is garanciát jelent az emberek számára.. Bővülő együttműködés Nigéria, noha a tőkés vi­lághoz kötődik, egy sor nemzetközi kérdésben hala­dó álláspontot képvisel. Sík- raszáll a dél-afrikai fajül­döző rezsim felszámolásáért, N aimíbia f ü ggetlens égéért. Külpolitikai tevékenységé­nek fő területe Afrika, tá­mogatja a felszabadító moz­galmaikat, nemegyszer köz­vetít a vitás kérdések tár­gyalásos rendezése érdeké­ben. Fokozottan figyel a vi­lágra, fejleszti kapcsolatait a földrészeken kívüli államok­kal, így Magyarországgal is. Hazánk és Nigéria között a kapcs óla tóik kedvezően fej­lődnek, amit bizonyít az is, hogy árucsereforgalmunk immár mintegy 70 millió dollárt tesz ki. A többi kö­zött komplett kórházi be­rendezéseket, oktatási in­tézményeket, gyógyszereket szállítunk a távoli afrikai országba, s jók a lehetősé­gek az élelmiszeripari együttműködésre. Törek­szünk a műszaki-tudomá­nyos, valamint a kulturális- oktatási kapcsolatok fejlesz­tésére is. Eddig 200 nigériai fiatal végezte egyetemi ta­nulmányait nálunk, s most is több mint hetvenen ta­nulnak felsőoktatási intéz­ményeinkben. A kétoldalú kapcsolatok bővítésére kínál további lehetőséget Losonczi Pálmáik, az Elnöki Tanács elnökének mostani látogatá­sa, így nagy várakozással tekintünk a lagoszi tárgya­lások elé. K. M.

Next

/
Thumbnails
Contents