Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-16 / 88. szám

1986. április 15., kedd Somogyi Néplap 5 HALDOKLÓ VIRÁGOK Idegenforgalmi tanácskozás Somogybán Siófoktól - Cálosfálg milliárd 300 millió forint TV-NÉZŐ Törököt fogtam Tavasz volt. Április 12- ét mutatott a naptár, s a természet kibomlott vég­re, igyekezett új köntöst ölteni. A kertben magabiz­tosan emelték magasra fe­jüket a sárga nárciszok; virítottak messziről, de­rűt sugározva maguk kö­rül. Az ibolyák mélykék „estélyibe” öltöztek, s az évszázados fák tövén épp­úgy kellették magukat, mint a pelyhedző fűszálak között. Kibújtak a tulipá­nok is, bimbót neveltek, de virágaikat titkolták még, mintha arra várná­nak, hogy az idegen ker­tekből ballagásra lopja le őket a diáksereg. Titkolta friss hajtásait a megcson­kított fűz is; meglehet, egy hét múlva gazdag lombko­szorúval lepi meg a néze- lődőt. És akkor, a tavasz kel­lős közepén egyszer csak elborult az ég. Kérlelhe­tetlen szél támadt, és hullani kezdett a hó. Esett órákig, sűrűn és vigasz­talanul. A virágok szomo­rú-kényszeredetten meg­hajtották fejüket. Derekuk mintha megroppant volna. A reggel még csodás szí­nével és üdeségével pom­pázó nárcisz térdre rogyott Repülő ékszerek A négyméteres volierben a mandarinkacsa lehet hogy különlegességnek számít, de föl sem veszi a versenyt a hangosan csivitelő ide-oda repkedő papagájokkal. El­képzelhetetlen színekben pompáznak, a kék, lila, vö­rös, zöld és rózsaszín meg- hökentő párosításban csillan meg testükön. Győrfi Károly kaposvári díszmadártenyész­tő tenyészállatai most, köl­tés előtt élvezik a simogató tavaszi napfényt, és hangos kiáltozással üdvözlik, s egy­ben noszogatják távozásra az idegent. Gál Olivér, ugyanúgy, mint Győrfi Ká­roly a kaposvári Móricz Zsigmond Művelődési Ház dísmadártenyésztő szakköré­nek tagja. Alapító tagoknak számítanak, hiszen már nyol­cadik éve, a szakkör meg­alakulása óta, tevékenyen részt vesznek a munkábait. Hogyan lesz valaki díszma­dártenyésztő, nos, erre a kérdésre csak vonogatják a vállukat. Aztán később kide­rül. hogy kezdetben volt a hullámos papagáj, melyet a szülők azért vásároltak az akkor még serdületlen Oli­vérnek, hogy foglalja el ma­gát valamivel otthon is, ta­lán kevesebb nadrág, puló­ver szakad így el. Elképze­lésükben nem is csalatkoz­tak, sőt, az eredmény min­den várakozást felülmúlt. a kíméletlen rőtszakállú előtt. Az ibolya egysze­rűen eltűnt; mint a ha­lottat, fehér lepel borítot­ta be. Ha élt még, mit gondolhatott a kései, erő­szakos beavatkozás lát­tán? A kankalin mintha nem is lett volna, pedig a hóvirág után ő volt a tavasz második hírnöke ... A tulipán, ha tehette vol­na, legszívesebben vissza­bújt volna a földbe, de nem tehette. Az lenne a dolga, hogy virágozzék. Csakhogy patyolattiszta lepedővel váratlanul borí­totta be testét a rakoncát­lan természet. Megéri-e, hogy eljöjjön az igazi ta­vasz? Az aranyeső elbá­gyadt, megrekedtek a ró­zsa rügyei is. De a fagyai okosabb volt: úgy tett, mintha még mindig téli álmát aludná. Rá se hede­rített a hóesésre ... Több mint hat órán át, és másnap újra csak hullt az égi áldás. A virágok haldokoltak, el is pusztul­tak talán. S amelyek túl­élik e tavasz-téli játékot, nekik lesz-e erejük, hogy fölemeljék földbe taposott fejüket... ? — ri — Nem is gondolná az ember, hogy papagájokat ugyanúgy lehet csereberélni, mint pél­dául bélyeget, egy hullámos papagájért lehet kapni mondjuk egy szövőpinty párt, és így tovább. Előbb-utóbb aztán megvan az alap, a madarak tojást tojnak, ki­költik a fiókákat és kész. — Hát azért nem egészen így van — vet gátat ama­tőr képzelgéseimnek Gál Oli­vér. — Ahhoz, hogy az em­berből tenyésztő, sőt elis­mert tenyésztő váljon, nem árt, ha megismerkedik a szakirodalommal. Még ki sem kelnek a madarak, de nekünk már előre látnunk kell, milyen lesz a tollúk, méretük, sőt tartásuk. Gene­tikailag kell megszerveznünk mindent, s körülbelül a má­sodik-harmadik nemzedéken már le is tudjuk mérni, ho­gyan sikerült. Hász Mihály, a Móricz Zsigmond Művelődési Ház igazgatója idejekorán felis­merte, hogy a közművelődés Tegnap kezdődött az Ide­genforgalmi Hivatalok Szö­vetsége igazgató tanácsának kétnapos ülése Siófokon, a Siotour szabadidőklubjá­ban. Dr. Bercsényi Vincze, a szövetség igazgatója kö­szöntötte a tanácskozás résztvevőit — a megyei ide­genforgalmi hivatalok ve­zetőit, valamint Dóri Jánost, a Somogy Megyei Tanács kereskedelmi osztályveze­tőjét és Antal Katalint, az Országos Idegenforgalmi Hivatal képviselőjét. A ren­dezvényen osztrák és jugo­szláv vendégek is részt vet­ték. A Vendégek érdeklődéssel hallgatták dr. Fodor János­nak, a Siotour igazgatójá­nak tájékoztatóját Somogy megye idegenforgalmáról, különös tekintettel az el­múlt év eredményeire. A többi között elmondta, hogy a megyei idegenforgalmi hi­vatal több vendéget foga­dott tavaly, mint 1984-ben. A nyugati országokból ér­kezők hét százalékkal, a szocialista államok turistái pedig hat százalékkal több vendégéjszakát töltöttek a szálláshelyeken. Mivel a Siotour szolgáltatási köre meglehetősen széles, sike­rült egyes üzletágakban olyan eredményeket elérni, amelyek ellensúlyozták a különböző területeken ta­pasztalt visszaesést. 1985- ben a bruttó bevételük 1 területén leghatékonyabban a megszállottakkal lehet dolgozni. — A legelső, klubszerű szakkörünk a kertbarátkor volt — mondja. Majd meg­alakult a díszmadártenyész­tők klubja. Nyolcán kezdtük, ma az egész Dunántúlról vannak tagjaink, szám sze­rint negyvenketten. Az el­múlt évek alatt elismerést vívott ki magának a kapos­vári szakkör, nemcsak az országban, hanem a határo­kon túl is. Számtalan kiállí­táson vettünk részt, díjak, oklevelek bizonyítják a szak­körbe tartozó tenyésztők rá­termettségét. — Jólesnek ezek az elis­merések, s büszkék vagyunk rá — fűzi hozzá Gál Olivér. — Semmilyen anyagi haszon­nal nem jár, egyszerűen azt bizonyítja, hogy értünk ah­hoz, amit csinálunk. Madarászok, nyulászok, ga­lambászok — mind megszál­lott állatbarátok. Ilyen ma­gas szinten természetesen nem sokan tudják művelni, de a természet, az állatok szeretetét már kisgyermek kortól el lehet sajátítani. A városi gyerekek számára is ki lehet alakítani otthon élő­sarkot, felelősségtudatra, gon­doskodásra nevelve őket. Le­het. hogy a szülők kevésbé örülnek, ha kora hajnalban pintyek csippegnek, vagy pa­pagáj társalog madárnyel­ven. Jelenlétüket azonban meg lehet szokni, és meg is lehet szeretni őket. Nem mindenkiből lesz elhivatott tenyésztő, azonban a gyer­mek környezetének tudatos alakításával egyúttal a jel­lem is formálódik. Klie Ágnes volt, 100 millióval több, mint az előző évben. Az ál­taluk felvásárolt valuta ér- löke több mint 600 millió forint. Sikerült közvetlenül a szolgáltatás révén 54 szá­zalékkal nagyobb összegre szert tenniük kemény valu­tából, mint a korábbi évek­ben. A szezonban több mint 30 ezer embert vittek el a Balatontól autóbusszal, ha­jóval, vonattal különböző programokra. Tovább bő­vültek kapcsolataik a nyu­gati utazási irodákkal: ez­úttal Hollandiában és Dá­niáiban találtak újabb „pia­cot”. Tovább javult a kem­pingek színvonala, több mint 30 millió forintot köl­töttek (és költenek az idén is) a táborhelyek korszerű­sítésére. A kempingekben 6 százalékkal nőtt a vendég­éjszakák száma, a fizető­vendég-szolgálatnál azon­ban csökkent a forgalom: 1 millió 300 ezer vendégéjsza­kát töltöttek a turisták ma­gánházaknál, s ez 12 száza­lékos visszaesést jelent. Bel­ső-Somogybán — például Barcson — nőtt a szállodák­ban eltöltött vendégéjsza­kák száma, főként a szer­vezett turizmus lévén. A vendégek megtekintet­ték a siófoki létesítménye­ket, majd a szá.ntódpusztai idegenforgalmi és kulturális központot, Kőröshegyen a Patkó-fogadót, valamint a kaposvári szabadidőköz­pontot. Este a gálosfai mű­emlék kastélyban a jugo­szláviai idegenforgalmi hi­vatal magyarországi képvi­seletének igazgatója, Jurici Iván tartott vetítettképes előadást hazája idegenfor­galmáról. A szakemberek ma Ka­posváron folytatják a ta­nácskozást. . Az incselkedő tavaszi napsütés mintha a legzor­dabb téllé változott volna, amint a szabadból belép­tünk a csurgói helytörténe­ti múzeum raktárhelyisé­gébe. A zsúfolt polcokon gyönyörűen faragott székek, bölcsők, rokkák, fakulacsok vegyes halmaza, odébb régi iratok, könyvek áttekinthe­tetlen kavalkádja. A fel­ázott falak ontják magukból a hideget, s ha kint esik, a belső vakolaton vékony pa­takokban csordogál a víz. — A gyűjtemény alapja a több mint tíz évvel ezelőtt működő honismereti szak­kör munkáját dicséri — mondta Witt Lászlóné mú­zeumvezető. — A múzeumot 1975-ben nyitották meg ezer tárggyal. Ettől kezdve a gyűjtést egyedül folytat­tam, ma már tízezer dara­bos anyagunk van. 11 év alatt a múzeum kétszer, a raktár háromszor költözött. 1983 decemberétől vagyunk ebben a házban, mely vi­zes, penészes, kiállításra sem esztétikailag, sem tech­nikailag nem alkalmas. A gyűjtemény zöme itt és a megyei múzeum hatéi rak­tárában van. A költözés, a k i állítás rendezés és a mos­toha körülmények következ­tében a látogatók száma év­ről évre folyamatosan csök­ken. A kiállítóteremnek ne­vezett barátságtalanul sötét és onrfacsaróan dohos he­lyiségben rögtönzött kiállí­tás, a paraszti szobabelsőre jellemző bútorgyűjtemény látható. Odébb, egy aprócs­ka szobában hatalmas fo­tók állnak a szó legszoro­sabb értelmében megrogy- gyanva. A penész érdekes, ám csöppet sem vonzó min­tákat rajzolt rájuk. A • helytörténeti gyűjte­Évfordulós műsorszer­kesztésre gondoltam, amikor kezembe vettem a múlt he­ti rádió- és televízióújságot, s fölfedeztem benne a két egymást követő napon a tö­rököket: szerdán Heltai Je­nő Az ezerkettedik éjszaka című színművét, másnap Huszka Jtenő Gül Baba cí­mű operettjét láttuk a kép­ernyőn. Történelmi ismere­teimet hiába fényesítettem, csak nem csillant föl, miért is emlékezünk a törökre. Ismerőseimet is beavattam a történelmi kutatásba. Sok töprengés után abban egyeztünk meg, nincs sem­milyen évforduló, ami indo­kolta volna, hogy Az ezer­kettedik éjszaka után más­nap a Gül Baba következ­zék. Csupán a következet­len műsorszerkesztést okol­hatjuk. De ha most sza­vaznom kellene, melyiket tartattam többre, a kiváló zeneszerző, Huszka Jenő műve igazán kellemes szó­rakozást nyújtott. Marton Ferenc eredeti szövegét Kar­dos G. György frissítette föl, a rádió szimfonikus ze­nekara Sapszon Ferenc irá­nyításával úgy szólaltatta meg a zeneművet, ahogy a szerző azt elképzelhette. Csaknem minden szerepet két szereplőre bízott a ren­dező, kiváló operaénekesek hangját kölcsönözhették a színészek, kivétel — termé­szetesen Galambos Erzsi és Rátomyi Róbert volt. Farkas Katalin. Gáti István, Gu­lyás Dénes, Korcsmáros Pé­ter és Melis György vitte sikerre Huszka szép muzsi­káját. A Gül Baba sem volt fel­hőtlen, a természetes kör­nyezetet kár volt színpadi képekkel • keverni, bárme­lyiket elfogadtam volna, csak egységess legyen a szín. Az operett, az igazán jó operett, mint a Gül, Baba, nem tűri az effajta csalást. A zenés műsor után egy mény helyzetéről, költözte­tésének lehetőségeiről és terveiről Gál Endre, a csur­gói tanács elnöke mondta: — Az ailapgyűjtemény a csurgó' lokálpatrióták ösz- szefogásának és fáradhatat­lan munkájának gyümöl­cse. 1984-ig a tanács épüle­te adott otthont fi kiállítás­nak, majd az átszervezések miatt szűknek bizonyult a hely, költöztetni kellett az anyagot. Az épület, melyben a mai napig megtalálható, az egyetlen lehetőség volt. A ház állapotán szinte sem­mit nem változtatott az utó­lagos szigetelés, a falak nedvesek maradtak. Szak­emberek szerint a problé­mák nagy része megoldódik, ha biztosítani tudjuk az ál­landó fűtést. Ennék járható útja pedig a gáz bevezeté­se, melyre az idén kerül sor. Az egyenletes hőmér­séklet ugyanis meggátol ja a páralecsapódást. A raktáro­zás körülményein is igyek­szünk javítani. — Megoldásként a gyűjte­ményt elköltöztethetnék Csurgóról. Mit szólna ehhez a lakosság? — Ez nem lehet megol­dás. Nem hagyhatjuk elvin­ni a,z anyagot, hiszen a nagy része mór így is távol, a megyei múzeum batéi rak­tárában van. A gyűjtemény biztonságba helyezése tisz­tesség kérdése. Ezeket az értékeket soha nem lehet pótolni! — Milyen kapcsolat ala­kult ki ez ügyben a me­gyei múzeum igazgatóságá­val? — A köztünk folyó vitá­ban részükről segítő szán­dék, s ugyanakkor türel­metlenség tükröződik. A fe­szültséget jelenleg nem tud­juk megoldani, de a hely­ragyogó népdaLénekesről es­sék szó: a kedd esti Stú­dió ’86 felvillantotta Béres Ferenc portréját, aki a na­pokban vehette át a kiváló művész elismerést. A zenés portré érdeme nemcsak az volt, hogy meghallgattunk néhány népdalt a művész előadásában, hanem érde­mes volt odafigyelni a kö­zönséget szerető és becsülő énekes szavaira is. A nép­dal és a dalos hivatása: kül­detés. Ezt fogalmazta meg Béres Ferenc. Láttuk őt még egy alka­lommal a képernyőn, ami­kor szombaton délután a Szármái Istvánról készült dokumentumfilmben emlé­kezett a nyolcvan éve szü­letett politikusra. Nemcsak életútja tanulságos1, hanem magáinak a dokumentum- filmnek a készítése is. A szerkesztő Hollós Agnes a pálya ívét megrajzolva Szir­mai István apró arevoná-* saiira is ügyelt; amit talán más lényegtelennek tartott volna, azzal tette teljessé a politikus bemutatását. A harcostársak, a pályatársak szavaiból pedig azt érezhet­tük, hogy emlékezetükben igazán él Szirmai István. Nemcsak egy szép, de egy jóságos bírónővel ismerked­hettünk meg Az apa bűne' című kétrészes francia film­ben,. A manökken szépségű Marde-France Pisier feled­tette velünk a már jócskán kiaknázott történet unalmas perceit, meglepetésünkre azonban olyan fordulatot vett a cselekmény, amire nem számítottunk: A bírónő beleszeretett a film elején még vádlottként kezelt fér­fiba. Ám nem ez a tanulsá­ga a filmnek, hanem az, hogy a gyerekek iránti fe­lelősséget nem lehet se­mennyi pénzzel megváltani. Ha kissé bonyodalmasán is, de erről szólt a film. történeti gyűjteménynek nem szabad Csurgóról elke­rülnie. Mészáros Balázstól, a me­gyei múzeum igazgatójától kérdeztük, milyen jövőt jó­sol a csurgói helytörténeti gyűjteménynek. — 1984-ben a csurgói ta­nács rendbe hozta a kije­lölt épületet: kimeszelfék, rácsokat szereltek az abla­kokra. Azonban az első zá­pornál kiderült, hogy a te­tő beázik. S ezen a falak szigetelése nem változtatott. A falakra függesztett grafi­kák „méghuplisodtak”, az időszakos kiállításokat meg kellett szüntetni. Tudomá­somra hozták, hogy „jogcím nélküli lakók” vagyunk az épületben, fizessünk bérleti díjat. Ügy tűnik, hogy a gyűjteménnyel kapcsolatos küzdelmes jelen, az áldoza­tok mind csak a megyei múzeumot terhelik. A rak­tározás során az anyag pusztul, gyarapítása szinte lehetetlen. A gyűjtemény újabb ideiglenes helyre köl­töztetését a múzeum nem vállalhatja, hiszen ilyenkor a tárgyak egy része óhatat­lanul rongálódik. Csurgó alapvető érdeke, hogy meg­felelő körülmények közé he­lyezze a gyűjteményt, a megyei múzeum feladata pedig, hogy támogassa a végleges megoldást. Jáger Márta, a megyei tanács közgyűjteményi főelő­adója elmondta, hogy a mú­zeumok létesítésének első lépcsőfoka egy beköltözhető épület biztosítása, mely a helyi tanácsok feladata. A csurgói néprajzi anyag — a vidékiek között szinte a legértékesebb — egyelőre kilátástalanul hányódik, a megoldás a helyiektől függ. Tamási Rita Horányi Barna Kallódó helytörténet

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents