Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-16 / 88. szám
2 Somogyi Néplap 1986. április 15., kedd A szövetségesek nem támogatják Reagan terveit Riadókészültség a szíriai csapatoknál Moszkvába érkezett a svéd kormányfő Benazir feltámadása Líbia nem törekszik konfrontációra az Egyesült Ál- lamökkail — szögezte le nyilatkozataiban a Líbiai külügyminisztérium. Tripoli,ban közölték azt is, hogy a líbiai haderők csak abban az esetben bocsátkoznak harcba az amerikaiakkal, ha azok tüzet nyitnak rájuk. A nyilatkozat egyúttal Líbia támogatására szólította fel az arab államokat, beleértve ebbe a Washington elleni gazdasági és politikai lépéseket is, ha az Egyesült Államok valóban katonai támadást hajt végre az ország ellen. A külügyminisztérium nyilatkozata hangsúlyozza, hogy Líbia ellenzi a terrorizmus valamennyi formaiját és cáfolja azokat az amerikai vádakat, amelyek szerint a tripoli kormánynak köze lenne a kői elmúltban végrehajtott terrorista akciókhoz. Maamer el-Kadhafi, a líbiai forradalom vezetője fogadta a villámlátogatáson Tripoliiban járt Mohamed Serif Meszadiját, az algériai Nemzeti Felszabadítási Front KB állandó titkárságának vezetőjét. A megbeszélésen a térségben kialakult feszült helyzetről volt szó. A találkozón részt vett Abdelszalem Dzsallud, Líbia második számú vezetője is. Ugyanerről tárgyalt az amerikai és a szovjet nagykövettel Algírban Ahmed Talab Iibrahiimi algériai külügyminiszter. Az eszmecserékről részleteket nem közölték. Szíria teljes riadőkészült- ségbe helyezte csapatait, mert izraeli támadásra számít. Riasztották az összes szíriai kórházat és a súlyos esetek kivételével mindenkit eltávoLítpttak a gyógyintézetekből. A Libanoniból Szíriába érkező autókat a határállomáson alapos vizsgálatnak vetik alá. A fenti hírek a libanoni keresztény rádióállomásoktól származnak — de az Abu Dzabiban megjelenő A1 Ittihad című lap abszolút megbízható forrásokra hivatkozva megerősítette őket. Bejrúti megfigyelők szerint a szíriai hadsereg készenléti állapotát a Líbia körül' zajló eseményék is indokolják. Damaszkusz már közölte, hogy Líbia oldalán bármilyen agresszióval szembeszállni. A vasárnap váratlan damaszkuszi látogatásra érkezett Kamel Haszan el-Man- szur líbiai külügyminiszter szíriai kollégáján kívül tárgyalt Abdel Halim Haddam szíriai alelnökkel és a tervék szerint fogadja őt Háfez Asszad államfő is. A közös piaci országok külügyminisztereinek szerdára esedékes tanácskozását két nappal előrehozták, és a tárgyalás már hétfőn délután megkezdődött Hágában Hans van den Broek holland külügyminiszter elnökletével. A miniszterek tanácsának sürgős összehívását Olaszország és Spanyolország kérte, hogy megvitassák a Líbia és az Egyesült Államok között kialakult feszültséget. A tanácskozásról mindössze annyi szivárgott ki, hogy — amint azt a holland külügyminiszter, a tanácskozás soros elnöke Washingtonban már előzőleg Shultz amerikai külügyminiszter tudomására hozta — a Közös Piac országait nyugtalanítja az amerikai erőfitogtatás és ellenzik az Egyesült Államok tervezett katonai akcióját. Elítélik a terrorizmust, de éppúgy helytelenítenek minden olyan lépést, amely súlyosbítaná a válságot és beláthatatlan következményekre vezethet a Földközi-tenger térségében. Több jelentés utalt arra, hogy az Egyesült Államok nyugat-európai szövetségesei — bár általában támogatják Reagant a Líbia elleni propagandaakcióban — közölték Washingtonnal: nem értenek egyet a katonai lépésekkel. A szovjet kormány meghívására hétfőn feleségével hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Ingvar Carl- sson svéd miniszterelnök. A svéd kormányfőt a repülőtéren Nyikolaj Rizskov, Zágrábban, a Zrínyi-parki körzeti bíróságon hétfőn megkezdődött dr. Andrija Artukovicsnak, a horvát usztasa terrorállam egykori belügyminiszterének a bűnpere. Artukavicsot az Egyesült Államok hatóságai ez év február 12-én adták ki, a jugoszláv kormány kérésének eleget téve, hogy súlyos bűntetteiért azok elkövetésének helyén feleljen. Azóta a zágrábi Simon ureai börtönkórházban állt állandó orvosi és rendőri felügyelet alatt, majd február 28. és március 6. között sor került bírósági kihallgatására. . A jugoszláv kormány először több mint három évitizeddel ezelőtt kérte a háboaz SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és felesége, valamint Nyikolaj Talizin, az SZKP KB PB póttagja, a Minisztertanács elnökének első helyettese fogadta. rú után az Egyesült Államokba menekült dr. A-rtu- koivics. kiadatását, de az amerikai hatósálgok akkor — és később még néhányszor — elutasították a kérés teljesítését. A bírósági per vádirata megállapítja, hogy dr. Andrija Artukovics a háborús bűnös Ante Paveliccsal együtt, a német és az olasz fasiszta megszállók szolgálatában és védőszárnyai alatt megalapította az úgynevezett Független Horvát Államot. Belügy- és igaz- ságügymindsizterkónt tömeges népirtást és üldözést hajtott végre: rendeletéi alapján megkínoziták és megölték Horvátország és Bosznia-Hercegovina több Amit nem is olyan régen még nehéz lett volna elképzelni, ma valóság: Pakisztán — és nemcsak Pakisztán — újra a Bhutto-névtől hangos. Benazir Bhutto és a ma is illegálisnak számító pakisztáni néppárt (angolnyelvű rövidítéssel: (PPP) a Laboréhoz közeli Gudzs- ranvála városban hatalmas tömeggyűlést tartott. E eleve bizonyság arra, hogy — Ziaul fiakk elnök állításával szemben — a PPP legfeljebb tetszhalott volt, és vezérének megjelenése is elég volt látványos feltámadásához. A tábornok-elnök korábban „politikailag halottnak” minősítette magát a harminchárom esztendős politikuanőt is, akinek a személyére legalább annyira érvényes a feltámadás jelensége, mint pártjára. A megfigyelők eddig is sejtették, ihogy a történtek ellenére valószínűleg továbbra is Benazir Bhutto a Pakisztáni Iszlám Köztársaság legnépszerűbb személyisége. Ha valakinek eddig netán kétségei lettek volna eziránt, a hétvége igencsak sajátos történései méltó választ adhattak ezekre. Nem kevesebb történt ugyanis, mint hogy Gudzs- ranválában meghirdetett tömeggyűlés sok-sok ezer százezer lakóját, köztük sok nőt és gyermeket. Artukovics utasítására, a nemzetközi háborús jogokkal ellentétben, kivégezték a jugoszláv népfelszabadító hadsereg foglyul ejtett tagjait és a partizánokat. Bár a háború befejezése óta eltelt 41 év alatt a tanúk közül sokan már nem élnek, a még élők és a megmaradt dokumentumok egyértelműen bizonyítják a vádlott bűnösségét. A várhatóan április 30-ig tartó perben 41 tanút hallgatnak ki, s valamivel többnek a vallomását felolvassák. Részleteket vetítenek le egykori filmhíradókból, számos eredeti fényképeit, okmányt ismertetnek. résztvevője egy teljes napol várt Benazirra, és ez a lény önmagáért beszél. Legalább ilyen fontos azonban az az ok, amiért a szónok ennyit késett. A hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint az ellenzéki pártvezér- nőnek tizenhárom kerek órára volt szüksége ahhoz, hogy megtegye a Laborétól Gudzsranváláig vezető mindössze hetven kilométeres utat. Ez azt út ugyanis Pakisztán modern történetének egyik kiemelkedő dia- dalútja volt — hívei mindenütt megállították és rajongó szeretettel valósággal feltartóztatták a régen várt vendéget. Olyan jelenség ez, amely — tekintettel a mostani pakisztáni körülményekre — hatással lehet az ország közeljövőjének alakulására. Nézzük a koordinátákat Benazir apja, Zulfikar Ali Bhutto, a PPP vezére az ország miniszterelnöke volt. Hatalmát 1977-ben Zia tábornok döntötte meg, aki nem sokkal később ki is végeztette legyőzött polgári ellenfelét, katonai rendszert vezetett be az országban, betiltotta a pártokat, és gyakorlatilag rendeletekkel kormányzott. Benazir sorsa előbb háziőrizet, majd londoni száműzetés volt. Hazai és némi külföldi nyomásra Zia január elsején megszüntette a katonai kormányzást, de úgy, hogy nem oldotta fel a hagyományos pártok betiltását. Az elnök valószínűleg éppen ezért remélte, hogy Benazirt nyugodtan hazaengedheti. Az eddigi jelek szerint azonban tévedett. Az elnök ezt hamar felismerte, és már a múlt héten fenyegető nyilatkozatban szólította fel a hazatért politikusnőt, hogy gyűlései „ne kerüljenek ki az ellenőrzés alól”, mert ami őt, Zia tábornokot _illeti, k ész „minden eszközzel a rend megvédésére”. Ha ez sem lett volna elég világos beszéd, kapott Benazir a hatalomtól világosabb üzenetet is: szombatra virradóra merényletet kísérelt meg ellene egy őrnagy, akiről a hatóságok sietve kijelentették, hogy „nem beszámítható" ... H. E. Az Egyesült Államokban tárgyal Nakaszone Jaszuhiro japán kormányfő, akit a képen Reagan elnök fogad Camp Davidben. A megbeszélések témája: Japán csatlakozása a esillagháborús programhoz. CTelefotó — AP—MTI—KS) Megkezdődött Artukovics bűnpere Bíróság előtt a volt usztasa belügyminiszter Társbérlet — francia módra Aki először elalszik... ... két szék, az egyikben Mitterrand ül ... Néhány nappal ezelőtt a Le Figaro találó karikatúrát közölt. A rajz egy szobát ábrázol, amelyben két ágy van. Az egyikben Chirac, a másikban Mitterrand fekszik. Természetesen nem alszanak, sőt nagyon is éberek. Chirac egyszercsak kimondja, amit gondol: játsszuk azt — szól a köztársasági elnökéhez —, hogy aki először elalszik, az vesztett... Nehezen lehetne jobban érzékeltetni a hatalmi helyzetet Franciaországban. Mert igaz ugyan, hogy a márciusi választásokon a jobboldal többséget szerzett s az új gaulleista RPR elnöke, Jacques Chirac alakított kormányt, de az is igaz, hogy ez a többség nagyon törékeny. Akár egy influenzajárvány megbuktathatja a kormányt. A jobboldali kettős, az RPR —UDF szövetsége csupán két mandátummal szerzett többet, mint ami az egyszerű többséghez szükséges, ezért a helyzet sokkal kedvezőbben alakult a szocialista párt színeiben elhökké választott Mitterrand számára, mint ahogy azt a választások előtt sokan gondolták. Ha ugyanis a jobboldal március 16-án abszolút többséget kap, úgy nincs szükség arra, hogy a miniszter- elnök békés egymás mellett élésre törekedjen az Elyséepalotával. A köztársasági elnök akkor aligha tehetett volna többet, mint hogy szívós utóvéd harcot vív 1988- ig, vagyis az új elnökválasztásig. De mivel Chirac helyzete nem sziklaszilárd, Mitterrand manőverezési felülete is lényegesen nagyobb. A szocialista párti elnök és a jobboldali kormányfő együttműködése ennek megfelelően alakul. Mindenképpen nőtt a mosoly-diplomácia szerepe. Ennek nagyszerű példája volt a kormány- alakítás. Chirac olyan politikusokat szánt a külügyi és a hadügyi tárca élére, akikkel Mitterrand nehezen értett volna szót. Mivel kifogást emelt, Chirac azonnal megváltoztatta elképzelését. A politikai társbérlet működésére természetesen van olyan példa is, amikor Mitterrand engedett. A fontos nemzetközi eseményeken Párizst általában az elnök képviseli. A miniszterelnök „felségterülete” inkább a belpolitika és a gazdasági élet. Mitterrand ennek ellenére tudomásul vette, hogy a fejlett tőkés országok májusi csúcsértekezletén Chirac is ott akar lenni Tokibóban. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy Mitterrand az engedmények terén nem hajlandó végletekig elmenni. Chirac miniszterelnök éppen a bizonytalan parlamenti többségre gondolva arra a következtetesre jutott, hogy törvények helyett rendeietek- kel kormányoz. Ehhez először parlamenti felhatalmazásra van szükség, utána pedig arra, hogy a kormány rendeletéit az elnök aláírja. Hogy a parlamenti jobboldalt megnyugtassa és a terv elfogadására bírja, Chirac közölte: a rendeleti úton való kormányzást az állami szektor felszámolásána, a többségi választási rendszer visz- szaállítására, illetve a munkavállalói szerződések megváltoztatására kívánja használni. Mitterrand azonban ében volt és kijelentette: nem fogad el minden rendeletet. Később pontosította: a többi közt nem hajlandó olyan rendeleteket aláírni, amelyek a magántőkének adnák át az 1981 előtt állami tulajdonba vett pénzintézeteket biztosítási társaságokat és iparvállalatokat. Tehát a csata a Matignon- és az Elysée-palota között lényegében elkezdődött. Hasonló figyelmet érdemelnek a jobboldal egysége körüli kérdőjelek. Az UDF nem felejti el, hogy Chirac a kulcspozíciókat az új- gaulleistáknak adta, nem szűnt meg a régi ellentét Giscard d’Estaing és Chirac közt sem, végül teljesen kiszámíthatatlan, hogy Raymond Barre meddig támogatja Chirac kormányát. Chirac mindezzel nyilvánvalóan tisztában van, ezért igyekszik gyorsítani a fejleményeket. Az a program, amelyet a parlament elé terjesztett, a gyorsaságra, a határozottságra alapoz és nagyon pontosan céloz. Az eszme, amelyet követni vél, a liberalizmus. Ám azok az elképzelések, amelyeket felvázolt, végeredményben azt a meggyőződést keltik, hogy Chirac az egyén szabadságán valójában a magántőke szabadságát érti. Gazdasági programja mindenképpen ezt támasztja alá. Nemcsak az állami szektor felszámolását vette tervbe, s nemcsak a nagy vagyonokra kirótt adót kívánja megszüntetni, de a szabadáras rendszer bevezetéséről beszél, másrészt programjába vette a külföldi tőke mozgásának megkönnyítését is, a valutaátváltás teljes szabadságával együtt. Természetesen ez a program sem tud varázsírt ajánlani a munkanélküliségre, sőt az a rendelet, amelyet az alkalmazottak elbocsátásának megkönnyítésére tervez, lényegében egyfajta zsilipet húz fel. Ugyanakkor — és ez is a képhez tartozik — nagyon aggasztónak látja, hogy Franciaországban minden negyedik fiatal állás és kereset nélkül van. Ezen az aggodalmon és magán a problémán is úgy gondol úrrá lenni, hogy eleve elhárítja a felelősséget, amikor közli: az új munkahelyek teremtése a vállalatok, nem pedig az állam feladata. Chirac programja egyben tudatos és elszánt terv azoknak az intézkedéseknek a megszüntetésére, amelyek a szocialista párt ötéves kormányzása idején születtek. Mindezt egyik párizsi lap ... a másikban Chirac úgy értékelte, hogy Chirac eltemeti a szocializmust Franciaországban. A kormányprogram külpolitikai része alig mutat eltérést az elődök irányvonalától, mint ahogy azoké is többé-kevés- bé megegyezett azzal, amit még De Gaulle fogalmazott meg. Hogy Chirac eddigi kormányfői ténykedése milyen fogadtatásra talált Francia- országban, azt a program feletti bizarr szavazás mutatja. Egyetlen képviselő akadt csak, aki a jobboldallal együtt szavazott. így nem két, hanem három szavaza- tos többséggel kapott bizalmat. Mindez magyarázza is Chirac türelmetlenségét, sietségét. Az új-gaulleista miniszterelnök addig akar mindent elintézni, elrendezni, visszafordíthatatlanná tenni, amíg tart az új többség fegyelme, az új varázsa. Ónody György
