Somogyi Néplap, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-16 / 88. szám
1986. április 15., kedd Somogyi Néplap 3 Ideges vezetők, ideges munkások Lehet-e B 30-asból házat építeni ? A köztudatban elterjedt: tilos B 30-as — és még többféle — téglából házat építeni az új hőszigetelési szabvány miatt. A Somogy—Zala Megyei Téglaipari Vállalatnál 26 millió kis méretű téglának megfelelő mennyiségű építőanyag halmozódott föl. Csak a balatonszentgyörgyi kettes téglagyárban nyolcmillió darab a fölös készlet. Az egész országban hasonló a helyzet. Megszűnt tehát a téglahiány. De az így kialakult kínálati helyzet valahogy mégsem az igazi mert a piaci egyensúlyt nem a kínálat és a kereslet valós összhangja teremtette meg, hanem az, hogy az építkezni szándékozók félnek téglát venni, ugyanakkor szükségük volna falazóanyagra. A- szentgyörgyi téglagyárban gyűjtött tapasztalataink tehát némiképp általánosíthatók is: az ott észlelt szokatlan idegességet pedig — alább kiderül — elkerülhető lett volna. * * * Németh Rezső gyárvezetőt épp egy megbeszélés kellős közepén zavartam meg. Az ország egyik legjobb téglagyárának főnöke régebben általában derűs és magabiztos volt. Most — tőle merőben szokatlan módon — a beszélgetés közben el-elká- romkodta magát. Még a kérdéseimet is megelőzte: — Mielőtt még bármit mondana, válaszolok. Nem készültünk föl! A vállalat sem készült föl, az egész iparág sem készült föl, és ha a fejemet veszik, akkor is kimondom: az egész minisztérium sem készült föl az új hőtechnikai szabvány bevezetésére úgy, ahogy kellett volna! Háromnegyed gőzzel dolgozunk. Itt a tégla a gyárudvaron, a gyár körül. Nekem kemény munkához, rekorddöntögetéshez szokott embereim vannak, akik sok pénzt is kerestek. Aki lazsált, lógott azt egyszer figyelmeztettük, a második alkalommal a munkakönyvével együtt kipenderítettük. Most meg én mondom a beosztottjaimnak, hogy csak nyugi, csak lassacskán, nem kell annyira csipkedni magukat ... Hogyan álljak ki az emberek elé? Harminchat éve vagyok téglás, de ilyet még nem éltem meg. Már- már azt kívánom: küldjenek korkedvezménnyel nyugdíjba, aztán hagyjanak békén. Ilyet meg még én nem hallottam Szentgyörgyön, úgyhogy nyugodtan vágtam rá a ki nem mondott első helyett a második kérdést, tudván: Németh Rezsőt jobban már nem lehet kihozni a sodrából. — És miért nem készültek föl? Köztudomású volt, hogy jön az új szabvány. — Erre inkább elmondom, hogy miképpen kellett volna felkészülni. Ez a gyár tavaly ötvenmillió téglát adott, holott tízmillió darabra tervezték. A nyereségünk 1985-ben 39 millió forint volt. Az idén eddig a tavalyihoz képest több mint kétmillió darabos a lemaradásunk és már „összeszedtünk” három és fél millió forint veszteséget. Ilyen itt még sohasem történt. Halmoztuk a rekordokat, a végsőkig kizsaroltuk a géoeket. A rekonstrukció Téglahegyek a gyárudvaron Hungahib a háztájiban meg késett. Sem a trösztnek, sem a vállalatnak nem maradt annyi pénze, hogy fejleszteni tudjuk a gyárat (s nemcsak ezt). Pedig az új szabványra már több éve készülni kellett volna azzal, hogy az előírásoknak megfelelő téglát gyártani képes üzem legyen az országban nem egy, nem tíz, hanem sok. Most hirtelen lehetetlen annyi gyárat átállítani. És ezt megfejeltük azzal, hogy a rossz propaganda miatt országszerte elterjedt: tilos ilyen meg olyan téglából határolófalat építeni. Például az általunk gyártott B 30- asból is. — Ha lehet használni B- harmincast, akkor hogyan lehet? Hiszent egy normál vastagságú fal ebből építve nem felel meg a szabványnak. — Így tudják ezt valóban. Még a szakemberek is. A marcali tanács illetékes osztályának embere is ezzel jött ide. Én meg a plafonon voltam, majdnem fölrobbantam a méregtől. Kezdjük ott, hogy az új szabvány nyolcvan-száz ezer forinttal megdrágítja a házakat akkor, ha a megfelelő új falazóanyago- gat használják. De B harmincasból is lehet építeni falat kiegészítő szerkezetekkel úgy, hogy megfeleljen a hőszigetelési előírásoknak. Kiszámítottuk, hogy a mi téglánkból épített és egyéb anyagokkal megfejelt fal ára még mindig olcsóbb a gyár hatvan-hetven kilométeres körzetében, mintha más falazóanyagot használnánk, olyat — például gázbetont — amilyet messziről kell ideszállítani. Épp eme számítás okán gyűlt össze az a stáb, amelynek megbeszélését megzavartam. Szabó György, a téglaipari vállalat főmérnöke mondta: — Szórólapot készítettünk, amelyben részletesen leírjuk, hogy miképpen és hány forintért lehet B harincassal úgynevezett szendvicsfalat csinálni. Lehet, hogy kissé elkéstünk ezzel, de mi arra számítottunk, hogy az országos propaganda, az országos hírverés megfelelő lesz. — De hát végső soron mégiscsak az lenne jó, ha nem mindenféle kiegészítő szigetelőanyagokkal bélelt meg vakolt „szendvicsek” készülnek, hanem maga a tégla lenne a szabványnak megfelelő. Németh Rezső visszazökkenve régi nyugalmába erre azt válaszolta: — Ezzel is vitázhatnék, de nem teszem. Az idén csak beindul nálunk a várva várt rekonstrukció. S ha befejeződik akkor azt gyártunk amit akarunk. Egy kis túlzással: ha a szabvány tizen- hatszögletű, csipkésmintás téglát ír majd elő, akkor olyat fogunk gyártani. Amitől viszont nagyon félek: még nem mént el senki sem a gyárból, de ha ilyen marad a helyzet, akkor veszik a kalapjukat az emberek. Rendkívül feszült a hangulat. És még egyszer nem lehet ösz- szetoborozni az évek óta szívósan összegyűjtött jó és sok munkára képes téglás csapatot. * * * A Somogy—Zala Megyei Téglaipari Vállalatnál tehát szórólapok készülnek. A nyomtatott „bizonyítékokat” szétküldik ahova csak tudják. Fölveszik a harcot a téves köztudat ellen. A főmérnök maga mondta, hogy ők is elkéstek kissé. De ezzel együtt jogos a téglások kérdése: miképpen lehet, hogy a bevezetett új hőtechnikai szabvány mellék- terméke egy ekkora országos tévedés lett, miképpen lehet, hogy az illetékes szervek összehangolt és alapos tájékoztatásának híján elterjedt tilos „régi” téglából építkezni. Akkor, amikor a téglakészletek zöme a gyárakban rendelkezésre álló technológia miatt egyelőre csak ilyen lehet. Az eladatlan és egyelőre el adhatatlan téglahegyek mindennél ékesebben bizonyítják: a hiba nem egy gyárban, nem is egy vállalatban keresendő. S az újabb hiba az lenne ha csak a gyárak és csak a vállalatok kezdenének küszködni a bajok ellen. A téglaipar most termékváltásra kényszerül. De az eddig szükséges időt valamiképpen át kell vészelnie. És egyedül nem bírja. Luthár Péter A kistermelők sertéstartási kedve ugrásszerűen emelké- dett. Bizonyítja ezt az, hogy a vemhes koca-, süldő- és hízóalapanyag iránti igény, valamint a piac megélénkült megyénkben is. A Kaposvári Húskombinát 1985-ben 4362 vemhes kocasüldőt helyezett ki a megyében, az év első három hónapjára 179 jut. Ez év első három hónapjában 1464 tenyészállat került a kisgazdaságokba. A termelőknek nyújtott újabb kedvezmények, például ha a vásárolt állat utódaira a kistermelő szerződést köt a húsiparral akkor 1000 forint engedményt kap a vételárból, jó hatásúak. Az idén 5000 vemhes kocasüldőt kívánnak kihelyezni, s ehhez a szerződések megvannak, csak a háztáji termelőknek kell élniük a húsipar nyújtotta lehetőségekkel. A kistermelőkhöz kihelyezett kocasüldőknek csaknem a felét a Hungahib sertéstermelési rendszer partnerüzemei biztosítják. Lukács Jenő csombárdi nyugdíjas 1985 nyarán a Hungahib szaktanácsadójának közreműködésével vett vemhes kocasüldőt a mi kei Rákóczi Termelőszövetkezetből: 18 malacot választott le, és az újravemhesítéssel sem voll probléma. Pál József inkei bognár az iharosberényi November 7. Termelőszövetkezet magasdpusztai telepéről januárban vett egy vemhes kocasüldőt: tíz malacot váFestékújdonságok Űjfajta festékek gyártását kezdték meg a Budalakk szegedi gyárában. A külső és belső felületbevonásra használatos standolit olajfestékek — különösen a keresett piros, zöld és sárga színűek — közül többfélében a színezésre edddig használt ólompigmentet a környezetre ártalmatlan szerves pigmenttel váltották fel. A választékot az úgynevezett alpesi barnával bővítették, ezt a lakóházak farészeinek, ajtóinak, ablakainak festésére ajánlják. Szerződésben Tapasztalatok, tanulságok A kereskedelmi és vendéglátóegységeknél 1981 óta van lehetőség a szerződéses üzemeltetésre, öt év alkalmas a tapasztalatok összegezésre. Somogybán az 1518 boltból 121-et adtak ki szerződésbe, a 934 vendéglátóegységből pedig 447-et, tehát csaknem a felét. Ezen belül azonban, például a Somogy Megyei. Vendéglátó Vállalatnál még nagyobb az arány: a 92 üzletből 47 működik szerződéses formában. — Ezzel tulajdonképpen ki is merítettük a jogszabály adta lehetőségeinket — mondta Regős Istvánná, a vállalat gazdasági igazgató- helyettese — a számba vehető üzleteink mindegyike már az új rendszer szerint működik. — Változott-e valamit a szerződéses üzletekben az áruválaszték, a színvonal? — Sajnos nem minden egységünkre jellemző ez, de ennek nemcsak személyi, hanem közgazdasági okai is vannak. A kulturált kiszolgálás természetesen alapkövetelmény és ennek a legtöbb helyen meg is felelnek. Ahol nem így volt, megszüntettük a szerződést. Nem mellékes a jövedelmezőség sem, hiszen — ennek a növelése volt az egyik lényeges pontja ennek a rendszernek. — Mennyiben érzik magukénak a szerződött felek a bérbe vett italboltot, kisvendéglőt? — Nagyon sokan — éppen a színvonal emelésének érdekében — költöttek az üzletre. Ez öröm meg gond is a bérlőnek, hiszen ebben az évben például 15 szerződésünk jár le és ezeket az üzleteket ismét meg kell hirdetnünk. Amint az a megyei adatokból is kiderül, az egyéb kereskedelmi egységek szerződéses üzemeltetése arányában jóval alatta marad a vendéglátóiparénál. Ennek ellenére az élelmiszer-kereskedelemben, pontosabban a Kapos Kereskedelmi Vállalat 105 üzletéből 36 a szerződéses, s ezzel ők is szinte valamennyi lehetőséget kihasználtak. — A múlt évi forgalmunknak 8 százalékát adták ezek az üzletek — mondja Jovánczai József főkönyvelő. — Nem is első- sonban a nagyságrendjük, minit inkább az adott üzlet áruválasztékának, színvonalának növelése, a korábban veszteséges egységek jövedelmezőségének javítása miatt hirdettük meg ezeket az üzleteket. — Voltak-e kellemetlen tapasztalataik a szerződéses üzletekkel kapcsolatban ? — Az első két-három évben igen. Sokan meggondolatlanul vállalkoztak, túlbecsülve képességeiket, vagy gyors meggazdagodást reméltek. Az utóbbi időben egyre töihb a jó példa. A szerződésre meghirdetett üzleteknél, a megye 16 átfészán'ál is a vendéglátó- egységek keltek el túlnyomó többségben. A 738 bolt közül 68 működik szerződéses formában, a 435 vendéglátóegységből 250. Ez utóbbiak a forgalom 67,7 százalékét, tehát jelentős hányadát adják. — Nálunk 1982 a tapasztalatszerzés éve volt — mondta Szálinger Ferencné, az átfész-titkárság helyettes vezetője. — A következő évben teljesedett ki a szerződéses formai. A belső területeken kevesebb volt a vállalkozó, míg a Balaton- partani 70 százalék feletti a részesedésük az összforgalomból. — Lesz-e lehetőségük arra, hogy a jóil működő egységeket a jelenlegi dolgozók vigyék tovább? — A jogszabályok szerint ezeket az üzleteket ismét meg kell hirdetnünk, de az is kötelességünk, hogy a jogi határokon belül meg- védjük a dolgozóinkat, ha elégedettek vagyunk a munkájukkal. Teljes garanciát azonban nem tudunk adni, s ez bizonytalanná teszi a szerződéses üzletek vezetőit is. — A jövedelmezőségen túl beváltották-e a reményeket a szerződéses üzletek? — Többségében Igen. Most már jobbára csak azok maradtak meg, akik valóban értenek a szakmájukhoz. A Somogy Kereskedelmi Vállalatnál egy kicsit másként alakult a szerződéses üleztek számaránya, mint az előzőeknél. — A szerződéses üzletekben dolgozók száma maximálisan öt lehet, nálunk ez eleve szűk körbén tette lehetővé az új rendszer elterjedését — mondta Sümegh Nándorné, a vállalat igazgatója. — Ennek a feltételnek 12 üzletünk felel meg, ebből 8 már szerződéses formában üzemel. A szerződéseket két évvel ezelőtt, öt évre kötöttük meg. — A korábbi vezetők vették bérbe az üzleteket? — Sajnos nem, bár mi valamennyi üknek felajánlottuk a lehetőséget. — önöknél elsősorban a jövédelemérdekelfségi rendszer terjedt el. Mi az azonossága és a különbözősége a két üzemeltetési formának? — Jogszabályok határozzák meg, hogy a két rendszer közül melyiket lehet választani. Mindkettőre külön rendelkezések vonatkoznak. Az azonos az, hogy ezekben az üzletekben az új formák, új szemléletet is hoztak. A megkérdezettek tehát valamennyien úgy tapasztalják, hagy van létjogosultságuk a szerződéses üzleteknek. Van olyan vállalat, ahol már egy ötéves ciklus végére értek, mások még biztos kezekben tudhatják a bérbe adott üzleteket. A vásárlók, a fogyasztók persze más szempontok szerint ítélnek. Nekik csak egy a fontos: hogy elégedetten távozzanak az üzletekből, a vendéglátóhelyekről. Ha ez így van, akkor nyugodtan rámondh atjuk: megérte. Nagy Zsák a lasztott le és kocája bebúgott. — Mi a jó eredmények titka? — kérdeztem Balázs István területi szaktanács- adót. — Somogybán a partnerüzemeim közül nyolc nevel vemhes kocasüldőt a háztáji termeltetéshez. Minden süldőt amelyet tenyésztésbe állítunk szigorúan szelektálunk és természetes úton vemhesítünk. A tenyészkanoktól származó állatok húsipari szempontból is kiváló utódokat hoznak a világra, kedvező a hús-zsír aránya, nem is szólva a jó hízé- konyságról és a takarmányértékesítő képességéről, a szilárd szervezetről, a kistermelők a tartással, tenyésztéssel kapcsolatos kérdésekről. Fontos az is, hogy a kistermelők a megvásárolt magas genetikai értékű tenyészállatokat szakszerűen takar- mányozzák és kifogástalan legyen a környezetük is. Központi raktárunkból a nagyüzemek is és a kisgazdaságok is megrendelhetik a sertéstenyésztéshez szükséges eszközöket etetőket, itatókat, gyógyszereket. Vagy olyan szerv estakarmány-kiegészí- tőnk is, amelyből otthon — a ház körül található szerves takarmánnyal összekeverve — teljes értékű táp állítható elő a kereskedelmi forgalomban kaphatónál olcsóbban. H. A. Számítástechnikai képzés Az esztengomi Ipari Vezetőképző Intézet elektronikai oktatási irodát nyitott Budapesten azzal a céllal, hogy meggyorsítsa a számítástechnikai képzést, és széles körben fölkeltse az érdeklődést az elektronika alkalmazása iránt. Az országos hatáskörű iroda munkatársai — tudományos kutatók, a vállalati gyakorlati munkáiban jártas szakemberek — föltérkópezik, hogy eddig milyen tanfolyamokat szerveztek az üzemi dolgozók körében, és számba veszik az új igényeket is. Ezek ismeretéiben hirdetnek meg speciális számítástechnikai tanfolyamokat azoknak, akik már dolgoznak, illetve dolgozni fognak a korszerű elektronikai eszközökkel. Egyebek között a robottechnikáról, a számítógépes műszaki tervezésről és a mikroprocesszoros rendszerekről tartanak továbbképző és alapismereteket nyújtó tanfolyamokat. Az oktatás egy részét olyan gyárakban, üzemekben szervezik meg, ahol már számítógép vezérli a termelést, vagy ipari robotokkal dolgoznak. A tanfolyamok málsik részére az esztergomi vezetőképző intézetben kerül sor. Itt felkészülitek arra, hogy évente akár 4000—5000 szakember elektronikai és számítástechnikai ismereteit gyarapítsák. Az intézetben korszerű technikai eszközök — oktatórabot, zárt láncú tv-stúdió, színvonalas szárni tógéppank — várja a hallgatókat. Bevezetik a távoktatást is: az ilyen rendszerben tanulóknak a programozott tananyagon kívül miikros zárni tó gépék et is kölcsönöz az intézet. A résztvevők a nekik legjobban megfelelő tempóban végezhetik el a tamfolyamot, s csak meghatározott időnként keresik fel az intézetet konzultációra. Hasznosítani kívánják az oktatásiban a nemzetközi tapasztalatokat is: a tervek szerint tanulmányutakat szerveznek olyan külföldi gyárakba, amelyekben mér magas fokon automatizálták a gyártási folyamatokat.
