Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
4 Somogyi Néplap 1986. március 1., szombat Értékről, minőségről — üzemen belül és kívül ÖNTÖDE A KAPOS PARTJÁN Jó, jó, mondhatnánk, olyan körülmények között, mint amilyenekkel tavaly a téeszeknek meg kellett birkózniuk, néhány meghiúsult próbálkozás is kedvét szeghette a vezetőknek, ezért nem vállalták az útkereséssel járó kockázatot. A többség azonban nem adta fel, s mint később kiderült, az igyekezet, a korábbinál nagyobb erőfeszítés nem veszett kárba, s ha ők most azt mondják, a továbblépéshez rendezni kell néhány, a gazdaságtól független külső körülményt, igazat kell adni nekik, hallgatni kell rájuk. Azért, mert „birtokon belül” mindent a helyére tettek, s joggal várják, hogy ehhez a rendhez, a hatások fogadásához nemcsak készséggel, de képességgel is rendelkezve egyéb, az eredményeket előmozdító tényezők is csatlakozzanak. Visszatérő téma — minden lehetséges fórumon sürgetik a megoldását — például a mezőgazdasági termények és termékek minősítésének problémáját. Elképesztő eseteket lehet hallani a somogyi termelőszövetkezeti vezetőktől az áruk minősítési gyakorlatáról, a vizsgálatok eltérő, egymásnak ellentmondó eredményeiről attól függően, hol mutatták be véleményezésre az adott árut, illetve maga az elnök vagy az ezzel megbízott áruátadó kísérte a szállítmányt. Márpedig a fogyasztó nem minden esetben érzékeli a késztermékben felhasznált, szigorúan minősített alapanyag értékkülönbségét a bolti vásárlások során. S az is igaz, hogy a téesz sem állíthat fel minőségi mércéket az általa vásárolt ipari termékekkel szemben ... (Megyei fórumon legutóbb Farkas László balatonszárszói elnöktől hallottunk okfejtést az értékek, árak, minősítések ellentmondásairól.) Számos, a somogyi termelőszövetkezetekben is érzékelhető feszültség feloldódik az idén a január 1-én életbe lépett rendelkezések nyomán, ám az ilyen és hasonló; látszatra kisebbnek tetsző gondokat is meg kell oldani, hogy a gazdálkodási tervek megvalósulhassanak, az ágazat fejlődése töretlen legyen. H. F. Kaposvár és a megye iparának egyik nevezetessége a Kapos partján épült vasöntöde. Az üzem épp az idén, júliusban lesz nyolcvanesztendős. Í906 nyarán alakult, a város akkori polgármesterének, Németh Istvánnak a kezdeményezésére, kétszázezer korona alaptőkével. Születésénél és későbbi fejlődésénél erőteljesen bábáskodott a németladi földbirtokos, Hoyos Miksa is. Az üzem szívét égy 80 lóerős gőzgép jelentette, s 100—150 ember kapott itt állandó munkát. Az alapításkor a kéthol- das területen 11 épületet emeltek. Itt üzemelt Dél-Du- nántúl egyik legkorszerűbb középüzeme, ahogy a kaposváriak nevezték, a „vasgyár”. Évii 400—500 ezer koronás termelési értékével helyi igényeket elégített ki, nem helyi nyersanyagokból. A környező nagybirtokok gépeinek javítását végezték a Kaposvári Vasöntöde és Gépgyár Rt. műhelyeiben, s számos mezőgazdasági gép is készült a falak között a paraszti gazdaságok ellátására. Gyártmányai közül híresek voltak a mezőgazdasági gépek, transzmissziós és malomipari berendezések, a gatterfű- részek. De végeztek kazán- és kovácsmunkákat, gépjavítást és a harmincas évek közepéig szépen fejlődött a vasöntvénygyártás. Ekkor a gazdasági világválság hatására a vasgyár kimondta feloszlását, s két évtizedre megszűnt a város jelentős tényezője lenni. Ma a Kaposvári Villamos- sági Gyár telepe ez a Kapos menti üzemrész. Sok vihart, sikert és kudarcot látott falai között szorgos munka folyik. A régi tevékenységből egyedül az öntöde maradt. Az ötvenes években nem találtak igazán új profilt. Készültek itt rezsólapok, szőlőprések és egyéb közfogyasztásra szánt termékek. Amióta a villamossági gyár része lett a telep, profilja letisztult. — Hogyan találta meg helyét az öntöde? — kérdeztük Papp István telepvezetőtől és Rigó István technológus csoportvezetőtől. Beszélgetésünkbe bekapcsolódott Szabó Gyula művezető is. A korszerű öntvénygyártás ma is fontos — hallottuk. Az öntödék fejlesztése azonban hagyományosan elmarad hazánkban a gépgyártás fejlesztése mögött. Kaposváron szürkevasöntöde működik — a termék törete grafitszürke, innen a neve — a termékek minősége közepes. A gyár az üzemre alapozza saját öntvényigényeit (aljzatok, sapkák), de élnek még a korábban, más villamossági vállalatokkal kialakított kapcsolatok is. Ezenkívül béröntést végeznek a SZIM-nek, a Mezőgép vállalatoknak, a Pemünek, az Országos Bányagépgyártó Vállalatnak, s a Medicornak, összvállalati szinten azonban az itt előállított 30 milliós termelési érték csekély a gyár 860 milliós produktumával szemben. S a fejlesztési összegekből is termelési súlyának megfelelő arányban részesül az öntöde. Komoly fejlesztésre 1969— 74 között került sor. Ekkor korszerűsítették az olvasztóművet, s egy, a munkát megkönnyítő kisgépesítési program is megvalósult. Modernizálták az úgynevezett magüzemet is. De már akkor is elmaradt bizonyos területek A szerződéskötések szerint Lesz elég zöldség, burgonya és gyümölcs Az alföldi üvegházas kertészetekből származó primőrök tavaszt, sőt nyarat idéznek néhány somogyi — főként kaposvári — boltban, a Zöldért vállalat jóvoltából. A fejes saláta, a paradicsom, a zöldpaprika most még úgyszólván csak kilós tételekben érkezik megyénkbe — mi várható nyáron, ősszel ezekből és más, konyhakerti növényekből, gyümölcsből a somogyi fogyasztók asztalára ? A. kérdésre Németh Gyulától, a Somogy Megyei Zöldért Vállalat áruforgalmi főosztályvezetőjétől kaptunk választ. — Terveink szerint 23 500 tonna árura szerződtünk a termelőkkel. Most 18 148 tonnánál tartunk, s a tapasztalatokból, előzetes megbeszélésekből következtetve nem lesz gondunk a még hiányzó mennyiség lekötésével sem. Ebből az áruból elégítjük ki a boltok igényeit, teljesítjük exportfeladatainkat, s jut belőle Budapestre is. A megye ellátását segítik a kiskerttulajdonosok is, akik szerződésre vagy szabadértékesítésre adják termelvényeiket vállalatunk kirendeltségeinek ... Befejezéshez közeledik a zöldségre, burgonyára és gyümölcsre szóló szerződések kötése. Tavaly ilyenkor tízezer tonna burgonyára szóló megállapodás volt a somogyi Zöldért birtokában, az idén ennél jóval kevesebbre, hétezer tonnára szerződtek a gazdaságokkal, mert csak ennyire van igény a megrendelőktől. A legtöbb gumót — 3500 tonnát — ebben az évben az inkei téesztől várják az öt évre szóló szerződés alapján, s további nyolcszáz tonnát ad például a kadarkúti és kétszáz tonnát a mikei téesz. Érdekes, hogy nincs a partnerek sorában a burgonyatermesztésben korábban favoritnak számító homokszentgyörgyi, barcsi termelőszövetkezet, a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát... Ami a zöldségtermesztést illeti, 8500 tonna árura szerződött a vállalat — főkénl somogyi mezőgazdasági üzemekkel, illetve fogyasztási szövetkezetekkel. Legszámottevőbb partnere a kaposmé- rői La tinea téesz: kilencszáz tonna fejes káposztára, jelentős mennyiségű tölteni való paprikára, valamint alma- és cseresznyepaprikára, kelkáposztára kötött megállapodást a szövetkezet a Zöldérttel; összesen mintegy 110—120 vagon árut ad át az idén a vállalatnak. A hetesi téesz 400 tonna nyári és őszi káposztára szerződött. — Hogy a konyhakerti növényekből teljesebb választékot kínálhassunk, a somogyi termelőktől származó áruk listáját más megyékből való termelvényekkel egészítjük ki, így a szentesi Árpád téesz-szel főként primőrökre szerződtünk, a bugyi téesztől pedig korai és mintegy száz tonna tárolt káposztát veszünk — hallottuk a vállalat főosztályvezetőjétől. Az 1730 tonna gyümölcsből, amit az idén megvásárolnak, a legnagyobb meny- nyiségű az alma. Ennek zömét a siófoki és a Bárdibük. ki Állami Gazdaságtól meg a vései tsz-től szerzik be. A legtöbb barackot a Siófoki Állami Gazdaságból hozzák, de kapnak ebből a gyümölcsből Szatymazról is. A 350 tonna szamóca és a 400 tonna málna a kaposvári és a böhönyei, a 600 tonna meggy a kaposvári, a tabi és az iga- li áfész körzetéből kerül majd a somogyi Zöldérthez, illetve a vállalat közvetítésével a boltokba. fejlesztése, például a tisztí- tóműhely rekonstrukciója. A tisztítók ugyan viszonylag jó körülmények között dolgoznak, de a munkakörülmények mégis hagynak maguk után kívánnivalót. A városban többször szóvá teszik, hogy az öntöde égéstermékei szennyezik a levegőt. Ezért is végeztetett a gyár szakszerű méréseket. Igaz, az égéstermékek között találtak széndioxidot, szénmonoxidot és kéndioxidot egyaránt, de ezek mértéke nem elmarasztalható szintű. Jelenleg folyamatban van egy porelszívó berendezés beszerelése. A régi, jól képzett öntő szakmunkások generációja mára kihalt. Az itt dolgozó 40—50 ember érti a mesterséget, de kevesebb köztük a valódi szakképzett dolgozó. Hiába, nehéz munka ez. Nem éppen irigylésre méltó körülmények között végzik a formázást, az öntést, s ez nehéz fizikai munkának számít. „Aminek vas van a végén, azzal nehéz dolgozni” — mondta egyikük. A kisgé- pesítés a nehéz fizikai mun-' ka egy részét megszüntette ugyan, de a kézi formázásra változatlanul szükség van. Ebben van a munka igazi szépsége is. A jelenlegi helyzetet erősen befolyásolja, hogy öntő szakmunkást sem Somogybán, sem a környéken nem képeznek. 1980-ban egyéves tanfolyamot szerveztek, s ezen átképeztek 8—9 embert. Pedig a képzésnek jók a föltételei: ennek az üzem a bázisa lehetne. Az öntöde termelési profilja azonban kevésbé illeszked’k a vállalatéhoz, és a szakma sem népszerű ma. így élnek, dolgoznak ma a Kapos mentén, a kaposvár ipar születésének idején alapított öntödében. Az átalakult élet megváltozott igényei formálják az érdekes somogyi ipartörténeti szervezet jelenét. És a jövőjét? A vállalatnál részletes fölmérés készül. Vizsgálják a munka jövedelmezőségét, perspektíváit. Cs. T. Termelőszövetkezeti vezetők tanácskozásain, küldött- közgyűlésen, termelői ankétokon és általában azokon a fórumokon, ahol a közös gazdaságok VI. ötéves tervi fejlődésének mérlegelése a téma, különös hangsúllyal szerepel a megállapítás: az előrelépés a nehézzé vált körülmények között is mérhető, azonban nem volt egyenletes, az ütem elmarad a tervezettől. Egy megyei összegezésben olvasom: „A gazdálkodás tartalma jól tükrözte azokat a külső feltételeket, viszonyokat, melyeket a köz- gazdasági szabályozó rendszer továbbított az ágazat felé. Az üzemek törekedtek a változó piaci viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodásra, ezt a termelés szerkezetének változása is igazolja .. Hogy mégsem mindig és nem mindenben sikerült gyorsan alkalmazkodni, és hogy a törekvés olykor megrekedt a szándék szintjén, ez tény, s az okokat sokan és sok helyen keresték és keresik ma is, mert okulni akarnak belőle a most kezdődött VII. ötéves terv helyi feladatainak megoldása során. Beszélgetésekben elő-előkerül — szinte már nosztalgiával emlegetik — az 1982-es esztendő, melynek eredményei végül is jelentősen — majdhogynem döntő mértékben — befolyásolták az ötéves ciklus kifejező mérőszámát, azt, hogy a somogyi téeszek- ben a termelési érték öt év alatt mintegy 35 százalékkal — több mint 8 milliárd forinttal — nőtt. Mert a nyolcvankettes év a mezőgazdaság eddigi legnagyobb teljesítményét hozta Somogybán: a növénytermesztés termelése 14,6, az állattenyésztésé 2,9 százalékkal haladta túl az 1980. évi szintet, a téeszek nyeresége pedig ugyancsak rekordot ért el: 677 millió forintot tett ki. A most induló VII. ötéves terv azonban nem az 1982. évi, hanem az egész VI. ötéves tervben kezdődött tényleges folyamatokra, eredményekre épít. A jövedelmező gazdálkodást tartja szem előtt és ehhez kell megteremteni minden feltételt — üzemi szinten is. Ha a megye termelőszövetkezeteiben mérlegre teszik, mi minden játszott közre abban, hogy a három évvel ezelőtti zárszámadás „jobban sikerült”, mint az egész ötéves tervnek a.„zárszámadása” vagy sok téeszben a legutóbbi, az 1985. évé, kitűnik: anélkül, hogy lebecsülnénk a külső tényezők hatását, belső feszültségek is nehezítették néhány somogyi szövetkezet dolgát. A Teszöv küldöttgyűlésén hallott felszólalásokból kölcsönözve a kifejezést, előfordultak vezetői baklövések, itt-ott tapasztalni lehetett szakmai igénytelenséget is. Némelyik gazdaság elvesztette korábbi „tartását”, s ehelyett inkább a slamposság jeleit mutatta és alig lehetett föllelni a nyomát a vállalkozó kedvnek, megújulási törekvéseknek. ,,Befagytak" az árak Ugyancsak kemény elhatározás kellett tegnap ahhoz, hogy az ember fölkerekedjen piacolni. Kevés eladó topor- gott a huzatos eladótérben, és kevés volt a vásárló is. A kínált áruk választéka jóval alátta maradt az igényeknek, az árak pedig „befagytak”. 2,80-ért adták a tojást, s most nem akadt árus, aki olcsóbbért is megszabadult volna tőle. A burgonya 6 és 7 forintért drága mulatságnak számított, s sokallták a vevők a sárgarépa tizenkét forintos árát is. A fehérrépát 16—20 forintért adták, a petrezselyemzöld fagyos csokra 4 forint, a fejeskáposztát 12 forintért kínálták. Ínyenc háziasszonyok fogcsikorgatva bár, de kifizettek tizenkét forintot a primőr fejes saláta darabjáért, viszont a zöldpaprika névre még nem teljesen jogosult hegyes zöldség darabjáért általában sajnálták a 4 forintot. Négy asszony árult tejfölt, literjét 36—38 forintért; a túró kilója 40 forint volt. Savanyúkáposztából jóval több volt, mint ahogyan ezt ilyenkor gondolná az ember, 16—19 forintért árulták. Kelkáposztából nagy választékot találtak a vásárlók, s válogatni is lehetett, 16 forint volt kilója. A vöröshagymát 12—14 forintért árulták, feketeretek 12-ért, céklát 14-ért lehetett kapni. A feketeretek árusa receptet is közölt a vásárlókkal; a lereszelt zöldséget vajjal ösz- szekeverve, jól kihűtve, felséges dolog fogyasztani. A téli piros alma első osztályú ára 20 forint volt, gyöszösebb társait 18-ért adták. A fehér alma ára 10 és 14 forint között ingadozott, válogatva meg is adták érte a pénzt. Spenótot, sóskát csomónként 4 és 5 forintért árulták, nem olcsó mulatság. A mák kilója 100 forint volt, a dióé 140—150 forint. Kacsát, libát se kicsit, se nagyot nem árultak; némi vágott baromfi, soványka tyúk, nyeszlett kakas kellette csak magát 150-ért. Nemigen volt kelete. Szemet gyönyörködtető látvány volt viszont a virágpiac; lágyszínű fréziát 12-ért, apró fejű szegfűt 2Ó-ért lehetett kapni. A nárcisz sárgálló ígéret: lesz tavasz az idén. Szála 6—8 forint volt, és sokan vásárolták. PIACI KÖRKÉP Ipartörténeti érdekesség
