Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-27 / 73. szám

/ Somogyi Néplap 1986. március 27., csütörtök Küldöttértekezlet a konzervgyárban Harmadszor nyerték el a vörös vándorzászlót A Somogyker jó ötlete KIS SZÉRIÁKAT, EGYEDI TERMÉKEKET ÁRUSÍTÓ BOLT KAPOSVÁROK Harmadszor érdemelte ki a KISZ KB Vörös Vándorzász­laját a Nagyatádi Konzerv­gyár ifjúsági közössége: a megtisztelő kitüntetést a napokban az üzemi bizott­ság kongresszus előtti kü- döt(értekezletén Bánné Var­ga Valéria, a megyei bi­zottság titkára nyújtotta át. Az ifjúsági közösség tevé­kenységének színvonalát számos elismerés jelzi. Ifjú­sági klubjuk vezetői a múlt hét végén harmadszor vet­ték át a kiváló címet, né­hány héttel korábban kap­ták meg a Munkásőrség Országos Parancsnokának dicsérő oklevelét és emlék­plakettjét a munkásőrséggel együtt végzett honvédelmi nevelő murikéért. Horváth Imre, a gyári KlSZ-bizött- ság tátikára beszámolójában arról beszélt, hogy az ifjú- kommunisták szervezettsé­ge meghaladja a negyven százalékot, de ami ennél is fontosabb: felelősséget vál­lalnak a gyárért. Ha az idő­járás okozta gondok miatt túlórákra van szükség, vagy speciális munkákat ’ kell vé­gezni, akkor biztosan szá­míthatnak az ifjúkommunis­tákra. Horváth Imre több éves kimagasló munkájával érde­melte ki a KISZ Érdemér­met. Vassné Kelevizi Klára a mozgalomban végzett ered­ményes tevékenységéért .ki­váló ifjúsági vezető érmét, Seres István az Ifjú Gárda szakasz irányításáért arany- koszorús KISZ-jelvényt, Lu­kács János lakatos Kiváló Munkáért kitüntetést ka­pott. A városi küldöttértekezlet előtt alig két héttel minden alapszervezetnél vitára bo­csátották a d okúmén tűm- tervezeteket. Ezeknek vissz­hangját összegezte Fekete József, az üzemi KISZ-bi- zottság tagja. Elmondta, hogy tagjaik véleménye sze­rint a mozgalom veszít ere­jéből, ha csak a politikai murikára figyel és mellőzi a sportot, a kulturális tevé­kenységet, vagy nem foglal­kozik a szabadidő hasznos elit öltésével. Vita tárgya még, hogy ki lehet KISZ- tag, a konzervgyáriak sze­rint helyes döntés, hogy hu­szonhat év fölött nem vesz­nek föl senkit. Vitatkoztak a tagdíjakról is, szerintük az átlagfizetéshez kellene szabni a tagdíjat. A mandátum lejárt, így újból kellett választani az üzemi KISZ-bizottságoí, melynek titkára ismét Hor­váth Imre lett. N. J. Régóta hiányzott már a megyeszékhely boltjainak sorálból egy különleges, egye­di termékeket árusító szak­üzlet, amely nemcsak áru­készletével, hanem hangula­tával is vonzza a vásárlókat. Éppen ezért ünnep a város kereskedelmi életében, hogy tegnap a sétálóutcában a Somogy Kereskedelmi Vál­lalat megnyitotta új üzletét, amely ezt a hiányt hivatott pótolni. A megnyitón jelen voltak a megye és a város párt- és állami szervednek vezetői, képviselőd, körtük dr. Gye- nesei István, a megyei és Papp János, a városi tanács elnöke. A női és férfi felsőkonfek­ciót árusító üzletet Sümegh Nándorné, a vállalat igazga­tója mutatta be, köszönetét mondva mindazoknak, akik a rendkívül gyors megnyi­táshoz segítséget nyújtottak. A berendezésében és áru­választékálban' egyaránt egyedi üzlet mindössze két hónap alatt készült el. A So­mogyikor egyik régi üzletét alakították át. A tágas, jól áttekinthető földszinti el­adótér hagyományos jelle­gű, a galérián butiíkárukat, a fiatalok érdeklődésére is számot tartó termékeket kí­nálnak, Az átalakítási munkák va­lamivel több mint egymillió forintba kerülték, s többsé­gét a Somogyker saját dol­gozói végeztéik el. A Tritex és az Interfer kereskedelmi vállalat ter­mékei mellett a 3—10 dara­bos kis szériák is ott sora­koznak a pultokon. A már meglévő jó kapcsolatok mellett a vállalat újabb partnereket is szívesen fo­gad az áruválasztók további bővítésére. A portálra kiírt név: Kon­fekció, nem sokat árul el abból, amit a vásárlóknak nyújtani tud az új üzlet. A kiraltoat formában és tarta­lomban már jóval többet. Csalogató, beljebb tesséke­lő, s egyben összehasonlítás­ra is alkalmat adó. Így is le­het, vagy még inkább: így kell fogadni a vásárlókat. A sínek átfutnak a határokon Alkalmazkodva az igényekhez Kerekes Attila tíz éve gép­kocsivezető a Kaposvári Hús­kombinátnál. Egytonnás kis­teherautóval jár, s hajnali négy órakor kel mindennap. Most télen úri dolga van — egy-egy túra „mindössze” 18 boltból áll, de ahogy egyre melegebbre fordul az idő, úgy növekszenek a rendelé­sek. A csütörtöki program Ma- gyaratádon kezdődött, s Fo­nóban végződött. Igáiban, az ABC-áruházban értük utói a hússzállító autót. Árvái Já­nos, az üzlet vezetője segéd­kezett a rakodásnál. Ezt a gépkocsivezető ugyancsak köszönte szépen, hiszen egy- egy nap négyszer mozgat meg húsz mázsa árut/-Sy^z bizony nem kis teljesrtmeny. Az ABC-áruház pultjain közepes árubőség. Miközben az ellenőrző méréseket vég­zik, az üzletvezető elmondja, el tudna képzelni nagyobb választékot is, de hót nem mindig kapja meg a megren­delt árut, vagy ha mégis, ké­sőn szállítanak. Tíz éve vet­te át a boltot, s ez idő alatt némi jóstehetségre is szert tett már, hiszen két-három hétre előre kell terveznie, mit szeretne vásárolni a ve­vő, mit fog keresni. Pál Jánosné igali. Most tü­relmesen várakozik a hűtő­pult előtt, húsos szalonnát, virslit szeretne vásárolni. — Másféle húsra mi nem­igen költünk — mondja. — Csirkét tartok otthon, disz­nóhús is kerül mindig az asztalra, az ilyen olcsóbb fel­vágottfélét azonban meg kell vásárolnunk. Jó bolt ez a mienk, mindig megtalálom, amit szeretnék, pedig a kör­nyező falvakból is sokszor idejönnek a népek, hogy fel­töltsék az éléskamrájukat. Tovább indulunk a túra útvonalán, s elkísér bennün­ket Sipos Ferenc, az Igái és környéke Áfész kereskedel­mi osztályának vezetője is. Tizenhat község tartozik az áfész-hoz, többségében öt­hatszáz lelket számláló fal­vak. — Igyekszünk kiegyensú­lyozottá tenni az ellátást, de ez nem mindig sikerül — mondja Sipos Ferenc. — Ko­moly gondot jelent, hogy szinte képtelenek vagyunk megfelelő boltvezetőket ta­lálni, senki nem vállalja szí­vesen az egyszemélyes fele­lősséget. Már-már ott tar­tunk, hogy aki írni-olvasni tud, s vállaltja a munkát, föl­vesszük. A megyében mi va­gyunk az egyetlenek, akik a jobb ellátás érdekében cso­magolt tőkehússal látjuk el a kisboltokat, de kiderült, ez olyan gazdaságtalan tevé­kenység, hogy alighanem kénytelenek leszünk felhagy­ni vele. Tudjuk, hogy ez visszalépés, de manapság melyik gazdálkodó egység engedheti meg magának, hogy veszteséges vállalkozás­ba fogjon? A húskombinát túrakocsi­ja kedden és csütörtökön szállít a területen felvágott- féléket. Kerekes Attila min­den boltvezetőt ismer, a szállítás és átvétel a kölcsö­nös bizalom jegyében zajlik. Egyszerre nem lehet min­denkinek a kedvére tenni, akad bolt, alhol nem is ta­lálkozik a vezetővel, csak leteszi az árut az ajtó elé, s délután, a visszaúton rende­zik a számlát. A kazsoki kisboltban Ta­kács Lászióné fogad. Ö egye­lőre egy héten csak egyszer rendel húsárut, nem igénylik itt az emberek, alig vásárol­ják. A hűtőben kis darab rakott szalonna árválkodik, látszik, nem éppen a legfris­sebb már. — Majdnem mindenkinek van otthon hűtőládája, egy héten egyszer felvásárolják a szükségletet, s elraktároz­zák — mondja a boltvezető. — A rendeléseket kénytelen vagyok az igényekhez igazí­tani, s még mindig jobb, ha egy-két reklamáció éri a „bolt elejét”, mintha kiló­számra magamnak kellene hazavinnem a virslit, a pa- rizert. Fonóban régi épületben ta­lálható a vegyesbolt. Kiraka­tában mosószerek fakulnak, benn a boltban a polcon megfér egymás mellett a gu­micsizma, a műanyag dami- zson és a Rexona spray. Far­kas József né éppen a felvá­gottakat rendezi az apró hű­tőben. Egy hétre 110 kilo­grammot rendel, nagyjából el is fogy minden. Sokszor előfordul azonban, hogy nem azt kap, amit kért, s ez bosszúságot okoz. Nem hallott a húskombinát vá­lasztéklistájáról, pedig ha azt használná, kevesebbet mérgelődne. — Újdonságokat nálunk árulni nem lehet — mondja Kistelepülések ellátásáról —, csak az fogy el, amit megszoktak az emberek, más árut gyanakodva néznek, s meg nem vennék semmi pén­zért. A vevőnek mindig az kell, ami nincs. Ha van hat­féle üdítő, akkor a hetediket szeretné, ha parizer érkezett, sonkás szalámit venne. Reg­gel hattól este hatig dolgo­zom, Kisgyalánból utazom mindennap. Kiszámíthatat­lan, hogy amit teszek, jó lesz-e vagy rossz. Kedden például 33 ezer forintot for­galmaztam, ma hétvége előtt, jó ha ötezer forint lesz a bevétel. Megesik, hogy má­zsaszámra áruzom vissza a kenyeret, tejeit, máskor meg kevésnek bizonyul minden. Göllében két bolt Is van. Az egyiket éppen az előző este törték fel, s rabolták ki, így a gölleiek most a falu felső végén lévő kis ABC-be kénytelenek menni vásárol­ni. Talián Gyuláné, az önki- szolgáló rendszerű bolt ve­zetője elégedett is meg nem is a szállításokkal. — A legjobban az bosz- szant, ha olyan árut reklá­moznak, ami nincs. Mi is ke­resnénk itt a mirelit-babát, de ilyesmit hetek óta nem kaptunk. A vásárlók meg persze morognak, hogy hol van a zöldborsó, meg a fa­gyasztott bab. Egy ekkora kisközségben mindenki is­meri a másikat, könnyebben mondják el a véleményüket az emberek. Mi például pon­tosan tudjuk, hogy hétvégé­re hány tejszínt kérjünk, s nem egy áruból szinte névre szólóan rendelhetünk. Az el­vünk az: meg se maradjon az áru, meg elég is legyen. A kistelepüléseken nagy va­rázslatra nem képes a bolt­vezető. Mindig az igényekhez kell alkalmazkodnia, külön­ben nyakán marad a porté­ka. Itt kialakult az a szokás, ha valami különlegesebbre vágyik a vevő, beutazik a városba megvenni. Ez egy­ben élményt adó kirándulás is, talán meg sem vásárolná, ha itt helyben megkapná. A körút végére értünk. Göllében mindenesetre vet­tem fél kiló gyönyörű friss kenyeret, mert mire haza­érek, a mi boltunkban úgyis elfogy, és húsz deka télisza­lámit, mert ilyesmit már ré­gen láttam a városi ABC-k. ben. Klie Ágnes A napi munkában az a feladata, hogy takarékoskod­jon az energiával, akkor azonban ,amikor a vasút megbecsüléséről, jövőjéről va szó, nem sajnálja az ener­giát a vitában. — Magyaregresi vagyok, a mai napig onnan járok be. Nekünk ugyan nincsen vas- utunk, azonban volt egy mozdonyvezető a faluban, s megtetszett a szakmája. Ezért jelentkeztem a budapesti vasútgépészet! technikum­ba. 1956-ban végeztem el, s akkor kerültem ide Kapos­várra. Azóta is itt vagyok, ma már a körzeti üzemfő­nökség energetikusaként dolgozom. Szünetet tart a vasút sze­relmeseként ismert Járfás Jenő, mintha visszagondolná a három évtizedes pályáját. — Először a muneiyoe osztottak be, majd a katona­ság után mozdony-, utána motorvezetőként dolgoztam. Később a műszaki irodába kerültem. Voltam tűzvédel­mi felelős, 1981 óta pedig energetikus vagyok. Megsze­reztem a felsőfokú energe­tikai végzettséget, elvégez­tem az esti egyetemet, nem­régiben pedig levizsgáztam villamosmozdony vezetéséből is, ugyanis szükségem van rá a mostani beosztásomban. Ezt is ismernem kell! A csomópont pártbizottsá­gának titkárától tudom, hogy a negyvennyolc éves Járfás Jenő igazi politikus egyéni­ség, az egyik legtevékenyebb pártcsoportbizalmi. ö ezt még kiegészítette: — Én tulajdonképpen dup­la bizalmi vágyók, ment az ősszel megválasztottak szak- szervezeti bizalminak is a műszaki részlegben. Sőt, oda­haza Magyaregresen tagja lettéin a népfrontbizottság­nak. Talán észrevették a jó meglátásaimat, azt, hogy mindig elmegyek társadalmi munkára... — Melyik a nehezebb? — Az igazat megvallva most a szakszervezeti bizal- miság több gondot okoz. Na­gyobbak a viták, mint ré­gen. Pénzt osztunk el, pré­miumot és egyebet, s ott meg kell mondani, mi az ember véleménye. Más el­képzelést is vinni kell, nem­csak az egyénit. Így a bizal­mié nem az a népszerű tiszt­ség, legalábbis a szakszerve­zetben. A beszélgetésből kiderült, hogy sok mindenről, elsősor­ban a vasút eredményeiről, gondjairól is szó esik mind a két csoport beszélgetésein. — Tudajdonképpen min­den fórumot felhasználunk arra, hogy megvitassuk a mindennapi dolgainkat. Én is örülök, amikor energeti­kusként elmondhatom, hogy mit láttam, mit tapasztaltam, hogyan lehetne még éssze­rűbben felhasználni az ener­giát. Nem vagyok szakember, de megkapott az a szenve­dély, szakmai ismeret, ahogy sorolta a tényeket. Lelkes híve a vasút villamosításá­nak. Amint mondja, ezzel százezer tonna számra lehet megtakarítani a gázolajat. Azt reméli, hogy a déli part, a gyékényesi vonal villamo­sítása után biztosan elkészül ez a munka Kaposvár és Fo­nyód között is. —Mi az, amit nagyon sze­retne? — Olvastam többszőr, hogy a japánok mennyire hűségesek a vállalatukhoz. Valami ilyesmi nálunk is el­kelne. Egyetértek egy bizo­nyos mértékű vándorlással, de az eddigi túlzott volt, sőt manapság is az. Én például nem tudnám más cégnél el­képzelni az életemet. Külö­nösen az bánt bennünket, amikor valaki kitanulja a jegyvizsgálást vagy bármi mást, s odébbáll'. Így nem is hajt hasznot a vasútnak. — Szép ez a szakma? — Én mindenképpen an­nak tartom. A vasút nem ha­sonlítható se gyárhoz, se vállalathoz. A sínek átfutnak a határokon. Egykori moz­donyvezetőként mondhatom: olyan szép kint a nyílt vo­nalon. Szabadnak érzi ma­gát az ember, pedig a szol­gálat felelősségteljes. Ami­kor most elmentem a vil­lanyvonattal, s beértünk a Déli pályaudvarra, olyan ér­zés fogott el, mintha meg­nyertem volna egy csatát. Ennek érdekében kardosko­dunk mi, régiek a törzsgár- datagok számának növelése mellett... Lajos Géza

Next

/
Thumbnails
Contents