Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-27 / 73. szám
/ Somogyi Néplap 1986. március 27., csütörtök Küldöttértekezlet a konzervgyárban Harmadszor nyerték el a vörös vándorzászlót A Somogyker jó ötlete KIS SZÉRIÁKAT, EGYEDI TERMÉKEKET ÁRUSÍTÓ BOLT KAPOSVÁROK Harmadszor érdemelte ki a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját a Nagyatádi Konzervgyár ifjúsági közössége: a megtisztelő kitüntetést a napokban az üzemi bizottság kongresszus előtti kü- döt(értekezletén Bánné Varga Valéria, a megyei bizottság titkára nyújtotta át. Az ifjúsági közösség tevékenységének színvonalát számos elismerés jelzi. Ifjúsági klubjuk vezetői a múlt hét végén harmadszor vették át a kiváló címet, néhány héttel korábban kapták meg a Munkásőrség Országos Parancsnokának dicsérő oklevelét és emlékplakettjét a munkásőrséggel együtt végzett honvédelmi nevelő murikéért. Horváth Imre, a gyári KlSZ-bizött- ság tátikára beszámolójában arról beszélt, hogy az ifjú- kommunisták szervezettsége meghaladja a negyven százalékot, de ami ennél is fontosabb: felelősséget vállalnak a gyárért. Ha az időjárás okozta gondok miatt túlórákra van szükség, vagy speciális munkákat ’ kell végezni, akkor biztosan számíthatnak az ifjúkommunistákra. Horváth Imre több éves kimagasló munkájával érdemelte ki a KISZ Érdemérmet. Vassné Kelevizi Klára a mozgalomban végzett eredményes tevékenységéért .kiváló ifjúsági vezető érmét, Seres István az Ifjú Gárda szakasz irányításáért arany- koszorús KISZ-jelvényt, Lukács János lakatos Kiváló Munkáért kitüntetést kapott. A városi küldöttértekezlet előtt alig két héttel minden alapszervezetnél vitára bocsátották a d okúmén tűm- tervezeteket. Ezeknek visszhangját összegezte Fekete József, az üzemi KISZ-bi- zottság tagja. Elmondta, hogy tagjaik véleménye szerint a mozgalom veszít erejéből, ha csak a politikai murikára figyel és mellőzi a sportot, a kulturális tevékenységet, vagy nem foglalkozik a szabadidő hasznos elit öltésével. Vita tárgya még, hogy ki lehet KISZ- tag, a konzervgyáriak szerint helyes döntés, hogy huszonhat év fölött nem vesznek föl senkit. Vitatkoztak a tagdíjakról is, szerintük az átlagfizetéshez kellene szabni a tagdíjat. A mandátum lejárt, így újból kellett választani az üzemi KISZ-bizottságoí, melynek titkára ismét Horváth Imre lett. N. J. Régóta hiányzott már a megyeszékhely boltjainak sorálból egy különleges, egyedi termékeket árusító szaküzlet, amely nemcsak árukészletével, hanem hangulatával is vonzza a vásárlókat. Éppen ezért ünnep a város kereskedelmi életében, hogy tegnap a sétálóutcában a Somogy Kereskedelmi Vállalat megnyitotta új üzletét, amely ezt a hiányt hivatott pótolni. A megnyitón jelen voltak a megye és a város párt- és állami szervednek vezetői, képviselőd, körtük dr. Gye- nesei István, a megyei és Papp János, a városi tanács elnöke. A női és férfi felsőkonfekciót árusító üzletet Sümegh Nándorné, a vállalat igazgatója mutatta be, köszönetét mondva mindazoknak, akik a rendkívül gyors megnyitáshoz segítséget nyújtottak. A berendezésében és áruválasztékálban' egyaránt egyedi üzlet mindössze két hónap alatt készült el. A Somogyikor egyik régi üzletét alakították át. A tágas, jól áttekinthető földszinti eladótér hagyományos jellegű, a galérián butiíkárukat, a fiatalok érdeklődésére is számot tartó termékeket kínálnak, Az átalakítási munkák valamivel több mint egymillió forintba kerülték, s többségét a Somogyker saját dolgozói végeztéik el. A Tritex és az Interfer kereskedelmi vállalat termékei mellett a 3—10 darabos kis szériák is ott sorakoznak a pultokon. A már meglévő jó kapcsolatok mellett a vállalat újabb partnereket is szívesen fogad az áruválasztók további bővítésére. A portálra kiírt név: Konfekció, nem sokat árul el abból, amit a vásárlóknak nyújtani tud az új üzlet. A kiraltoat formában és tartalomban már jóval többet. Csalogató, beljebb tessékelő, s egyben összehasonlításra is alkalmat adó. Így is lehet, vagy még inkább: így kell fogadni a vásárlókat. A sínek átfutnak a határokon Alkalmazkodva az igényekhez Kerekes Attila tíz éve gépkocsivezető a Kaposvári Húskombinátnál. Egytonnás kisteherautóval jár, s hajnali négy órakor kel mindennap. Most télen úri dolga van — egy-egy túra „mindössze” 18 boltból áll, de ahogy egyre melegebbre fordul az idő, úgy növekszenek a rendelések. A csütörtöki program Ma- gyaratádon kezdődött, s Fonóban végződött. Igáiban, az ABC-áruházban értük utói a hússzállító autót. Árvái János, az üzlet vezetője segédkezett a rakodásnál. Ezt a gépkocsivezető ugyancsak köszönte szépen, hiszen egy- egy nap négyszer mozgat meg húsz mázsa árut/-Sy^z bizony nem kis teljesrtmeny. Az ABC-áruház pultjain közepes árubőség. Miközben az ellenőrző méréseket végzik, az üzletvezető elmondja, el tudna képzelni nagyobb választékot is, de hót nem mindig kapja meg a megrendelt árut, vagy ha mégis, későn szállítanak. Tíz éve vette át a boltot, s ez idő alatt némi jóstehetségre is szert tett már, hiszen két-három hétre előre kell terveznie, mit szeretne vásárolni a vevő, mit fog keresni. Pál Jánosné igali. Most türelmesen várakozik a hűtőpult előtt, húsos szalonnát, virslit szeretne vásárolni. — Másféle húsra mi nemigen költünk — mondja. — Csirkét tartok otthon, disznóhús is kerül mindig az asztalra, az ilyen olcsóbb felvágottfélét azonban meg kell vásárolnunk. Jó bolt ez a mienk, mindig megtalálom, amit szeretnék, pedig a környező falvakból is sokszor idejönnek a népek, hogy feltöltsék az éléskamrájukat. Tovább indulunk a túra útvonalán, s elkísér bennünket Sipos Ferenc, az Igái és környéke Áfész kereskedelmi osztályának vezetője is. Tizenhat község tartozik az áfész-hoz, többségében öthatszáz lelket számláló falvak. — Igyekszünk kiegyensúlyozottá tenni az ellátást, de ez nem mindig sikerül — mondja Sipos Ferenc. — Komoly gondot jelent, hogy szinte képtelenek vagyunk megfelelő boltvezetőket találni, senki nem vállalja szívesen az egyszemélyes felelősséget. Már-már ott tartunk, hogy aki írni-olvasni tud, s vállaltja a munkát, fölvesszük. A megyében mi vagyunk az egyetlenek, akik a jobb ellátás érdekében csomagolt tőkehússal látjuk el a kisboltokat, de kiderült, ez olyan gazdaságtalan tevékenység, hogy alighanem kénytelenek leszünk felhagyni vele. Tudjuk, hogy ez visszalépés, de manapság melyik gazdálkodó egység engedheti meg magának, hogy veszteséges vállalkozásba fogjon? A húskombinát túrakocsija kedden és csütörtökön szállít a területen felvágott- féléket. Kerekes Attila minden boltvezetőt ismer, a szállítás és átvétel a kölcsönös bizalom jegyében zajlik. Egyszerre nem lehet mindenkinek a kedvére tenni, akad bolt, alhol nem is találkozik a vezetővel, csak leteszi az árut az ajtó elé, s délután, a visszaúton rendezik a számlát. A kazsoki kisboltban Takács Lászióné fogad. Ö egyelőre egy héten csak egyszer rendel húsárut, nem igénylik itt az emberek, alig vásárolják. A hűtőben kis darab rakott szalonna árválkodik, látszik, nem éppen a legfrissebb már. — Majdnem mindenkinek van otthon hűtőládája, egy héten egyszer felvásárolják a szükségletet, s elraktározzák — mondja a boltvezető. — A rendeléseket kénytelen vagyok az igényekhez igazítani, s még mindig jobb, ha egy-két reklamáció éri a „bolt elejét”, mintha kilószámra magamnak kellene hazavinnem a virslit, a pa- rizert. Fonóban régi épületben található a vegyesbolt. Kirakatában mosószerek fakulnak, benn a boltban a polcon megfér egymás mellett a gumicsizma, a műanyag dami- zson és a Rexona spray. Farkas József né éppen a felvágottakat rendezi az apró hűtőben. Egy hétre 110 kilogrammot rendel, nagyjából el is fogy minden. Sokszor előfordul azonban, hogy nem azt kap, amit kért, s ez bosszúságot okoz. Nem hallott a húskombinát választéklistájáról, pedig ha azt használná, kevesebbet mérgelődne. — Újdonságokat nálunk árulni nem lehet — mondja Kistelepülések ellátásáról —, csak az fogy el, amit megszoktak az emberek, más árut gyanakodva néznek, s meg nem vennék semmi pénzért. A vevőnek mindig az kell, ami nincs. Ha van hatféle üdítő, akkor a hetediket szeretné, ha parizer érkezett, sonkás szalámit venne. Reggel hattól este hatig dolgozom, Kisgyalánból utazom mindennap. Kiszámíthatatlan, hogy amit teszek, jó lesz-e vagy rossz. Kedden például 33 ezer forintot forgalmaztam, ma hétvége előtt, jó ha ötezer forint lesz a bevétel. Megesik, hogy mázsaszámra áruzom vissza a kenyeret, tejeit, máskor meg kevésnek bizonyul minden. Göllében két bolt Is van. Az egyiket éppen az előző este törték fel, s rabolták ki, így a gölleiek most a falu felső végén lévő kis ABC-be kénytelenek menni vásárolni. Talián Gyuláné, az önki- szolgáló rendszerű bolt vezetője elégedett is meg nem is a szállításokkal. — A legjobban az bosz- szant, ha olyan árut reklámoznak, ami nincs. Mi is keresnénk itt a mirelit-babát, de ilyesmit hetek óta nem kaptunk. A vásárlók meg persze morognak, hogy hol van a zöldborsó, meg a fagyasztott bab. Egy ekkora kisközségben mindenki ismeri a másikat, könnyebben mondják el a véleményüket az emberek. Mi például pontosan tudjuk, hogy hétvégére hány tejszínt kérjünk, s nem egy áruból szinte névre szólóan rendelhetünk. Az elvünk az: meg se maradjon az áru, meg elég is legyen. A kistelepüléseken nagy varázslatra nem képes a boltvezető. Mindig az igényekhez kell alkalmazkodnia, különben nyakán marad a portéka. Itt kialakult az a szokás, ha valami különlegesebbre vágyik a vevő, beutazik a városba megvenni. Ez egyben élményt adó kirándulás is, talán meg sem vásárolná, ha itt helyben megkapná. A körút végére értünk. Göllében mindenesetre vettem fél kiló gyönyörű friss kenyeret, mert mire hazaérek, a mi boltunkban úgyis elfogy, és húsz deka téliszalámit, mert ilyesmit már régen láttam a városi ABC-k. ben. Klie Ágnes A napi munkában az a feladata, hogy takarékoskodjon az energiával, akkor azonban ,amikor a vasút megbecsüléséről, jövőjéről va szó, nem sajnálja az energiát a vitában. — Magyaregresi vagyok, a mai napig onnan járok be. Nekünk ugyan nincsen vas- utunk, azonban volt egy mozdonyvezető a faluban, s megtetszett a szakmája. Ezért jelentkeztem a budapesti vasútgépészet! technikumba. 1956-ban végeztem el, s akkor kerültem ide Kaposvárra. Azóta is itt vagyok, ma már a körzeti üzemfőnökség energetikusaként dolgozom. Szünetet tart a vasút szerelmeseként ismert Járfás Jenő, mintha visszagondolná a három évtizedes pályáját. — Először a muneiyoe osztottak be, majd a katonaság után mozdony-, utána motorvezetőként dolgoztam. Később a műszaki irodába kerültem. Voltam tűzvédelmi felelős, 1981 óta pedig energetikus vagyok. Megszereztem a felsőfokú energetikai végzettséget, elvégeztem az esti egyetemet, nemrégiben pedig levizsgáztam villamosmozdony vezetéséből is, ugyanis szükségem van rá a mostani beosztásomban. Ezt is ismernem kell! A csomópont pártbizottságának titkárától tudom, hogy a negyvennyolc éves Járfás Jenő igazi politikus egyéniség, az egyik legtevékenyebb pártcsoportbizalmi. ö ezt még kiegészítette: — Én tulajdonképpen dupla bizalmi vágyók, ment az ősszel megválasztottak szak- szervezeti bizalminak is a műszaki részlegben. Sőt, odahaza Magyaregresen tagja lettéin a népfrontbizottságnak. Talán észrevették a jó meglátásaimat, azt, hogy mindig elmegyek társadalmi munkára... — Melyik a nehezebb? — Az igazat megvallva most a szakszervezeti bizal- miság több gondot okoz. Nagyobbak a viták, mint régen. Pénzt osztunk el, prémiumot és egyebet, s ott meg kell mondani, mi az ember véleménye. Más elképzelést is vinni kell, nemcsak az egyénit. Így a bizalmié nem az a népszerű tisztség, legalábbis a szakszervezetben. A beszélgetésből kiderült, hogy sok mindenről, elsősorban a vasút eredményeiről, gondjairól is szó esik mind a két csoport beszélgetésein. — Tudajdonképpen minden fórumot felhasználunk arra, hogy megvitassuk a mindennapi dolgainkat. Én is örülök, amikor energetikusként elmondhatom, hogy mit láttam, mit tapasztaltam, hogyan lehetne még ésszerűbben felhasználni az energiát. Nem vagyok szakember, de megkapott az a szenvedély, szakmai ismeret, ahogy sorolta a tényeket. Lelkes híve a vasút villamosításának. Amint mondja, ezzel százezer tonna számra lehet megtakarítani a gázolajat. Azt reméli, hogy a déli part, a gyékényesi vonal villamosítása után biztosan elkészül ez a munka Kaposvár és Fonyód között is. —Mi az, amit nagyon szeretne? — Olvastam többszőr, hogy a japánok mennyire hűségesek a vállalatukhoz. Valami ilyesmi nálunk is elkelne. Egyetértek egy bizonyos mértékű vándorlással, de az eddigi túlzott volt, sőt manapság is az. Én például nem tudnám más cégnél elképzelni az életemet. Különösen az bánt bennünket, amikor valaki kitanulja a jegyvizsgálást vagy bármi mást, s odébbáll'. Így nem is hajt hasznot a vasútnak. — Szép ez a szakma? — Én mindenképpen annak tartom. A vasút nem hasonlítható se gyárhoz, se vállalathoz. A sínek átfutnak a határokon. Egykori mozdonyvezetőként mondhatom: olyan szép kint a nyílt vonalon. Szabadnak érzi magát az ember, pedig a szolgálat felelősségteljes. Amikor most elmentem a villanyvonattal, s beértünk a Déli pályaudvarra, olyan érzés fogott el, mintha megnyertem volna egy csatát. Ennek érdekében kardoskodunk mi, régiek a törzsgár- datagok számának növelése mellett... Lajos Géza
