Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-27 / 73. szám
1986. március' 27., csütörtök Somogyi Néplap 5 ÚJ ESZKÖZÖK A KORMEGHATÁROZÁSBAK A természettudományok és a régészet Anyagvizsgálót terveznek a múzeumban Szívesen olvasunk a régi korok rejtélyeit kutató régészek munkájáról. Érdekes, izgalmas munka a hézagosán ismert múlt apró tárgyi világát, s emlékcserepeit ösz- szerakni. A mai múltkutató munkáját egyre jobban segítik a modern technika eredményei. A természettudományok azonban itt a humaniotartalmaznak. Ha az anyagot fölhevítjük egy pontra (Curie-pont), fölszabadul az elemi mágnesesség és az északi pólus irányába fordul, így rögződik lehűléskor. A föld északi pólusa azonban nem állandó, hanem vándorol az igazi póluspont körül, s helye koronként más és más. A fölszabaduló mágneA Vörsön talált bronzvere- teket megviselte az idő rák szolgálóleányai: segéd- tudományként tisztázhatnak bizonyos kevésbé világos részleteket, de alapvetően nem módosítják a régészet kérdésföltevéseit. — Milyen területeken segíthetik a régész munkáját a termés zettudomány ok ? — kérdeztük Költő Lászlótól, a Rippl-Római Múzeum osztályvezetőjétől. — Ma már — nem túlzás — a modern technika segítsége úgyszólván nélkülözhetetlen számunkra. Legizgalmasabb a kormeghatározás az új fölfedezések segítségével. A történeti embertan, mint a régészet fontos segédtudománya szintén igényibe veszi a mai műszaki- tudományos eredményeket a csontmaradványok vércsoport-elemzésénél. A földből előkerülő fa-, bőr-, fém- és agyagmaradványok vizsgálatánál rendkívül fontos meghatározni azok korát. Amióta a régészet létezik, bonyolult és fáradságos analógiákkal jutottak el a leletek korának megállapításáig. Manapság nagy segítséget jelentenek a fizikaikémiai módszerek. Legismertebb az úgynevezett C14- es módszer, amelyet a levegőben található 14-es atomszámú szénizotóp felezési idejének megismerése óta használnak. Ez az izotóp beépül minden szerves anyagba, s ezután az eredeti atomok száma bizonyos ütemben csökfeennii kezdi. Modem technikai eszközökkel meg lelhet számolni az atomok számát, s éhből viszonylagos biztonsággal következtetni tudnak a ledet korára. Akadtak persze vaskos tévedések is: a C14-es módszer önmagában nem elég a kormeghatározásra. Kiegészítik ezt az úgynevezett dendrokronológia felfedezései. Azon a növény- élettani sajátosságon alapul, hogy a fák évgyűrűinek azonos éghajlat alatt hasonló a mérete és a szerkezete. Gondoljuk el, Észak-Ameri- kában vannak 1000 éves faóriások is. A fényjelenségek közül a termolumineszcencia szolgál a lelet korának megállapítására. Az égetett termékek mindig tartalmaznak valamennyi kvarcot. E szemcsék hő hatására fényt bocsátanak ki. A kvarckristály kisugárzó képessége azonban korával együtt csökken, így „fényerejének” mérésével kora is meghatározható. Fontos információkhoz juthat a régész az úgynevezett archeomágnesesség jelensége révén. Minden mágnesezhető anyag ugyanis — természetes állapotban — elemi mágneses részecskéket fényképezés például kimutatja a földelszíneződést, s azt, hogy a növények régé- szetileg fontos területeken másként nőnek. Ilyenkor az alkonyati súrolófényben igen érzékletesen látszanak a domborzati viszonyok. A régészet is haszr Íja a kőolajkutatásban elterjedt geo- radart: a talaj elektromos ellenállásának változását. Kaposváron a Rippl-Rónai Múzeumban megtörténtek az előkészületek egy röntgenes anyagvizsgáló bázis kialakítására. E készülékkel megállapítható a korabeli használt anyagfajta, a készítési technika és a származási helyre is lehet következtetni. A földolgozás során pontosabb történeti-gazdasági és társadalmi eredményekhez juthatnak a szakemberek. A modem anyagvizsgálatok a festmények, hamisítványok elleni küzdelemből fejlődtek ki. Először a képA röntgenképen jól látszik a veret mintázata ses részecskék a pólus eredeti (tehát több száz, vagy ezer évnek megfelelő) állapota szerint „állnak be”. Mivel a mágneses pólus helyzete megszerkeszthető, ebből viszonylag pontos következtetésekre lehet jutni. E zömében fizikai módszereket jól egészítik ki a kémiai vizsgálatok. A földből előkerült csontok aminosav- tartalmából akár 800—2000 esztendővel korábbi időszakokra is lehet következtetni. Megfigyelték, hogy az ami- nosavak egy része jobbra, a másik balra forgatja a rajta átbocsátott egy rezgési síkú fényt. Az élő szervezetben csak jobbra forgató amino- savak vannak. A sejt elpusztulása után ellentétes irányú átalakulás indul meg. Mérhető, hogy ez éppen milyen szakaszban van, s a kora így nagy biztonsággal megállapítható. Kaposváron, a mezőgazdasági főiskolán tavaly ősztől elkezdődött e vizsgálatok előkészítése, közösen a múzeummal. Érdekes módszer az obszi- diánok úgynevezett hidratá- ciós rétegvizsgálata. A kőkorszakban igen becses ob- szidiánkőnek magas az üvegtartalma. Megfigyelték, hogy az üvegek általában szivárványos színben játszok, de ha sokáig a földben pihennek, felületükön a víz kémiai átalakulást okoz. Ennek méréséből következtetni lehet, hogy az obszidián mikor került a földbe, vagyis mely időszaktól nem használták kőeszközként tovább. A földrajztudomány és a geológia szintén sokat segít a régészetnek. Néhány évtizede ismerik a virágpollennek azt a tulajdonságát, hogy évezredekig megmarad a földben, s ebből következtetni lehet, hogy sok évszázaddal ezelőtt milyen volt ott a növénytakaró és az éghajlat. így tudták meghatározni egyebek között a finnugor őshaza helyét is. A legizgalmasabb kormeghatározásokon kívül a leletfölderítésben is sokat segít a modern technika. A légi zőművészetben, művészet- történetben használták ezeket, de ma már nélkülözhetetlenek a régészetben is. Például az avar kézművesség vizsgálatában juthattak így fontos adatokhoz. Kiderült, hogy nem egy, hanem az avar birodalomban több műhely is létezett, s ezt éppen az anyagvizsgálatok pontos elemzései bizonyították be. A kaposvári múzeumban egyre jobban kibontakozik a modern műszaki-tudományos eredmények fölhasználása. Terveik között szerepel egy korszerű anyagvizsgáló bázis kialakítása. Csupor Tibor Bódy Irén a Műcsarnokban Kékfestőművészét A magyar textilművészek — és a textilművészet — múltját kutatva többnyire 1968-ig nyúlunk vissza, amikor egy friss szellemű gárda „teljes fegyverzetben” először mutatkozott be az Ernst Múzeumban. A huszadik század egyetemes textilművészetében azonban már előbb kirajzolódnak bizonyos vonások, amelyekre így utólag érdemes odafigyelni, ugyanis Bódy Irén művészete ezekhez kötődik anélkül, hogy bármelyikhez egyáltalán hasonlítana. Franciaország, mint a hajdani textil művészeti alkotások fellegvára, a huszas években kezd gobelinekkel megjelenni a kiállítótermekben. Jean Lurcat újít e hajdani, csata jelen eteket vagy kastélyokat ábrázoló kárpitokon, de a technikát átveszi. Az Egyesült Államok művészei — ők inkább a II. világháború után — a régi indián technikákkal vagy a hajdani bevándorlók megmentett darabjainak újrafogalmazásával — a dél-amerikaiak pedig a perui, inka Páva. (Részlet) HÉTKÖZNAPI TEREPEN őszintén szólva, nincs érzékem a műszaki dolgokhoz, technikai képzelőerőm, enyhén szólva szegényes, s a legegyszerűbb konstrukciók előtt is a laikusok bávatagsá- gával állok. Ez elég kellemetlen nekem, s nemegyszer elhatároztam, hogy ha politechnikai jártasságot már nem tudok is szerezni, legalább elméletben igyekszem egy kicsit közelebb férkőzni a technikai kérdésekhez. Mondanom sem kell, ez mind a mai napig nem sikerült, Néha azonban a laikus szem is észrevehet egyet-mást, amit a technikus nem lát. Vfilljuk: a technika századát éli az emberiség, s mi, magyarok, jó néhány néppel együtt még hozzátehetjük, hogy számunkra a technikai fejlődés első igazi időszaka a század második felétől, pontosabban a feu- dálkapitalizmus megdöntésétől kezdődött. Továbbá, sokan állítják, hogy egy nép „fel- nőttségi szintjét” a többi között technikai fejlettsége határozza meg (s talán ezért a lekicsinylő gesztus sok technokrata részéről, velünk, laikusokkal szemben). Készségesen elismerem e gondolat igazságát, hiszen éle- kább'van — módom élvezni a technika éltem eddigi évtizedeiben volt — s egyre inkább van — módom élvezni a technika áldásait, s a városi ember pszichéjére jellemző, időnkénti őskörnyezetbe vágyódásától eltekintve (hol van már az őskörnyezet?!), utópisztikus, technikaellenes elképzeléseket nem melengetek. De! Szerintem a technikai felnőttséggel azért még van egy kis baj nálunk. Hogy hova akarok kilyukadni, azt a következő példa talán sejtetni fogja. Évekkel ezelőtt Rómában jártam, s az első itáliai meglepetés mindjárt a pályaudvar környéki gépkocsitumultusban ért, ahol — csodák csodájára — senki sem akart agyontaposni. Sem a zebrán, sem máshol az úttesten. Nyugodtan közlekedhettem gyalogosként, sőt bámészkodhattam is. Egyetlen gépkocsivezető sem akarta fölkelteni bennem a kisebbségi érzést, önnön fontosságát hangsúlyozva a forgalomban. Pedig Rómában is sok autó szalad, és az olaszok sem hajtanak éppenséggel lassan. Vigyáztak rám, még akkor is, ha nem közlekedtem szabályosan, mint ahogy vigyáztak a kisgyerekekre is, akinél talán én is jobban ismerem a szabály oka' Micsoda primitív példa, mondhatná eg vérbeli technikus, pedig a hozzám hasonlók nem a komputerek és az űrrakéták környezetében szerzik tapasztalataikat, hanem a hétköznapibb terepeken. És addig, amíg a gyalogátkelőhelyeken sem mindig érzi magát biztonságban az ember, a technika utcai képviselője miatt, amíg egy-egy nagyobb méretű teherautó despotaként uralkodik az úttesten a megfélemlítés módszereivel, amíg a gőg és a sznobság forgatja a volánt, s az automatikus szerkezetektől megbűvölten sokan az automatizálás társadalmi értelméről is megfeledkeznek (mármint arról, hogy a technika van az emberért, és nem fordítva), addig bizony van mit tennünk avégett, hogy a technikával való kapcsolatunk mindinkább humanizálódjék, hogy igazi felnőttként azt lássuk benne, ami. Se többet, se kevesebbet. Szapudi András Kék paradicsom. (Részlet) textilművészet hagyományaival foglalkoznak. Bódy Irén a 68-as magyar „kezdet” előtt jóval fölfedez magának egy technikát: a kékfestést. Letelepszik Húsvét Lajos veszprémi kékfestőmester mellé, és megtanulja tőle a szakmát. Ez a mesterség kismesterség, háziipari jellegű még akikor is, ha vannak — voltak — gyárai, nagy manufaktúrái. A kék vászonra, indigókék alapra fadúcokkal nyomott minta szorosan kötődött a népművészethez. Ügy született, mint a hímzések, a pin- gált falak mintázata: a természet, a fák, virágok, galy- lyalk, levelek stilizált alakjából. Amikor Bódy Irén megtanulja a mesterségét, először ugyanúgy méterárut készít, mint a kékfestőmesterek általában. Aztán kezd csak el játszani a dúccal: egy-egy letisztult, geometrikussá egyszerűsödött motívummal létrehozza azt, amiből a motívum eredt. Ökörfarkkórót ábrázol kékfestő falikárpiton apró, szabályos, sőt azonos virágok segítségével. Az Or- gonás is egyetlen virágmotívum sokszorosa, a Király- gyertya is. Ahogy régen a kötények szélére bordűrt nyomtak, úgy alakult ki Bódy képeinek kerete. Azután fölfedezte, hogy ezek az apróbb-na- gyobb geometrikus minták raszterként tudnak viselkedni, ezért bármi előadható segítségükkel. De nem engedett a csábításnak, megmaradt a naiv művészet motívumvilágánál: huszárt épített fel különféle dúcokból, s az első emberpár .alakját: Évát szív alakú szájacskával, a kígyót sormintából. Es a Paradicsom teljes állatseregletét, növényvilágát. Szarvast, almafán fészket rakó madarat, pávát, bagolyt, fák lombjában, virágok közt. Kék falikárpitjai teljesítették ki, érlelték művészetté ezt a régi mesterséget. Amikor már a motívumról mindent tudott, új színekkel, új anyagokkal kezdett kísérletezni, így született a feketén vörös, a kéken zöld sorozata, a selymen nyomott sötét minta, a pozitív-negatív egymásnak fe- lelgető, mai lakásainkba illő motívumvilág. A bársony még külön mély, meleg fényt ad a fadúcok mintázatának. A kiállítóterem a nagy, hatásos darabok számára alkalmas hely. Bevallom mégis, hogy Bódy Irén textiljei közül nekem azok a legkedvesebbek, amelyek tenyérnyi felületen is élnek, amelyek testközeli, kedves, múltunkba vesző, mégis elfelejthetet- len hangulatot hordoznak. Torday Aliz v
