Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-27 / 73. szám

1986. március 27., csütörtök Somogyi Néplap 3 AMATŐRSZEMLE A megyeri kertek alatt... A szabadidő hasznos, tar­talmas eltöltése is fontos szempont volt akkor, amikor három éve megalakult Bá- bonymegyeren az olvasókör. A gazdálkodáshoz sok új is­meretet szereztek, ám szóra­kozni is szeretnek a bábony- megyeriek. Havasi Ferenc, az olvasó­kör vezetője Tabon kazánfű­tő. Ö idézte föl az elmúlt évek eseményeit, a hagyo­mányőrző együttes tavaly de­cemberi megszületésének kö­rülményeit. Ott ült az asztal mellett Vastag László gépla­katos is, aki a fiatal együt­tes művészeti vezetője. Első alkalommal a megyei művé­szeti szemle tabi bemutató­ján szerepeltek. — Bolevácz József tabi könyvtárvezető szorgalmaz­ta községünkben az olvasó­kör megalakulását. Eljött a Egy furcsa név mai ünnepre is, hogy lássa a hagyományőrző együttes első bemutatkozását. Elsősor­ban ismeretterjesztő előadá­sokat szerveztünk. Nem szá­mítottunk akkora érdeklő­désre, mint amilyen rendez­vényeinket kísérte. Az olva­sókör lelkes tagjaiból aztán néptánccsoport verbuválódott, Vastag László szívesen jött segítségünkre Tabról. Nem nézték sokáig tétlenül az együttes munkáját az asszo­nyok. összejártak, énekelget­tek, s elhatározták, hogy csat­lakoznak az együtteshez. így alakult meg a mi hagyo­mányőrző együttesünk — avatott be a hónapok alatt lejátszódó eseményekbe Ha­vasi Antal. Vastag László évekig tán­colt Karádon, Horváth János volt az első tanítómestere, majd a siófoki Balaton tánc- együttesben ropta. — Nyolc pár táncol az együttesben, szólót hárman táncolunk, és az aprók is is­merkednek a lépésekkel — mutatta be a hagyományőr­ző együttes magját Vastag László. A fiatalok, a KISZ- korosztály mintha csak arra várt volna, hogy megfújjuk a kürtöt: jöjjenek az együt­tesbe! Jöttek. Felpezsdült az élet a faluban! Március 8-án Pusztaszeme­sen, majd két hét múltán Ba- latonszabadiban találkoztak a környék amatőr együttesei, szólistái, akik a somogyi mű­vészeti szemle körzeti bemu­tatóin léptek pódiumra. Mindkét alkalommal megle­pően jó színvonalon szerepel­tek a versmondók, köztük a siófoki PerczeiMór Gimnázi­um tanulói. Sípos Tünde és Máté Krisztina Pusztaszeme­sen, Várnagy Tünde és Ma­jor Mónika Szabadiban ara­tott sikert. Valamennyien rétszt vesznek az áprilisban Siófokon rendezendő gálán. Közülük a másodikos Máté Krisztina a pusztaszemesi szereplés óta egy másik — a Berzsenyi Társaság által ren­dezett — versmondóverse­nyen is eredményesen mutat­kozott be. — A niklai versenyen si­A tabi bemutató előtt be-- szélgetés közben sűrűn kínál­nak abból a pogácsából, ame­lyet színpadi kelléknek ma­gukkal hoztak. A kukorica- kopzás hagyományát felele­venítő műsorukban ugyanis fontos szerepe van a pogá­csalopásnak ... Az elmúlt kéf hónapban készültek föl a hagyomány- őrzők az új műsorra. Malkó Józsefné a pávakör tagja, nyugdíjas. — A színpadon látott já­ték nagyjából megfelel a ha­gyományoknak ? — Gyerekkoromban ezeken a falusi összejöveteleken így szórakoztunk, így játszottunk. Persze más a színpad... Csíkvár József sokat segített abban, hogy hagyományain­kat színpadra állítsuk. Kökönyei Józsefné nyugdí­jas: — A szemle nem várt sikert hozott az együttesnek. Ügy izgultunk ... Megbeszél­tük az asszonyokkal, a fér­fiakkal, hogy ha időnk enge­di, a nyáron is összejövünk. Az együttes máris több meghívást kapott. Iregszem- csén, Magyarkeszin és a szomszédos Tab nyugdíjas­klubjában várják őket. került bejutnom az országos döntőbe — mondja. — Sze­retném hozzátenni, hogy Sió­fokról egy másik diáklány is továbbjutott, Pál Rita, a ke­reskedelmi és vendéglátó szakmunkásképző iskola ta­nulója, aki már Pusztaszeme­sen is Berzsenyi-verset mon­dott. Major Mónika Szabó Lő- rincz egyik szép versével vívta ki a közönség és a zsű­ri elismerését. — Nagyon szeretem a XX. századi költészetet, különö­sen Szabó Lőrinc életművét — mondja. Persze nemcsak verseket olvasok, hanem pró­zát és színművet is. Eláru­lom (erről még nem sokat beszéltem a közeli ismerősök körében sem) színésznő sze­retnék lenni. Jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, s A művészeti szemle egé­szen új szemléletű publiká­ciókat is tud hozni. Bár a zsűri nem javasolta a ka­posvári bemutatóról tovább­jutónak a hangzatos Szamo­jéd Pacsirták nevű csopor­tot, mégis beszédtéma volt a bemutatkozásuk. A tizen­nyolc—húsz esztendős fiata­lokból álló csapat meghatá­rozhatatlan’ műfajban lépett a közönség elé, s éppen emiatt meg ,is osztotta a né­zőket. Volt, akinek nagyon tetszett, míg mások kerek perec kijelentették, hogy ér­téktelen, sőt bosszantó az egész. A bemutató után a körülbelül április első felé­ben próbálok szerencsét... Várnagy Tünde tanítónő­nek készül. — Általános iskolás korom óta megszoktam a pódiumot. A Vak Bottyán iskolában dr. Magony Istvánná, a gim­náziumban pedig Szalayné Iby Klára tanárnő segített, il­letve segít a felkészülésben. Sipos Tünde a legifjabb a fiatalok között. Első osztá­lyos. A Perczel Mór Gimnázi­um légköre, az irodalmi szín­padi versmondói hagyomány (amelynek meggyökerezte- tője dr. Iby András, folyta­tója Iby Klára) jótékonyan hatott egyéniségére. Megjegyzendő; a lányok nemcsak jó versmondók, ha­nem bizonyítványaik tanúsít­ják, a tanulásiban is a jók közé tartoznak. tagokat faggattuk előadá­sukról. — Nehezen meghatározha­tó műfaj ez, talán a happe­ning műfaji sajátosságait használtuk föl leginkább — mondja Kele János. — Van ugyanis egy zenekarunk, ebből indult az egész, de többet szeretnénk csinálni, mint hogy valamilyen zenét játsszunk. Arra törekszünk, hogy minden fellépésünk más legyen, ne ismételjük magunkat. Nem is nagyon tudnánk, hiszen a most lá­tott hajakció sok ideig elő- adhatatlan lenne, mivel egyik szereplőnknek, Klen- csár Gábornak évek óta nö­vesztett hajót a színpadon vágták rövidre. — Egyszerűen jól akarjuk magunkat érezni előadás közben, s nem szeretnénk különösebben utánozni sen­kit. Bár ha mindenáron ska­tulyázni akarnának bennün­ket, akkor ahhoz az irány­zathoz állunk legközelebb, amelyik az elveszett teljes­ség visszanyerésére tesz kí­sérletet. Vannak kedven­ceink, meg akiktől tanulunk, zenében, irodalomban, szín­házban, de valóban csak ar­ról van szó, hogy saját gyö­nyörűségünkre mozgunk a színpadon — magyarázza már rövid hajjal Klencsár Gábor. — El kell monda­nunk azt is, hagy nem szá­mítottunk sikerre. Ismeret­len megoldásokkal tarkított műfaj ez, sejtettük, hogy szokatlan lesz. — A legközelebbi fellépé­sük hol lesz a Szamojéd» Pa­csirtáknak? — Még márciusban egy sámánprodufcciót adunk elő a tanítóképzőben. Természe­tesen a dolog jellegéből adódóan más néven, ezzel is jelezve az előadások mag­iamé teLhetetlenségé t. YERSHONDÓK Á PERCZELBEN Hagyományőrzők Karádi kan ász tánc Bábonymegyeri kukoricakopzók Szép tavaszi ese­mény a somogyi ama­tőr művészeti együt­tesek, szólisták be­mutatkozása a szem­lén. Hónapok óta er­re készültek estén­ként Az amatőrmozga­lom olykor hullám­völgybe került, most országszerte a meg­újulás tanúi lehetünk. A művészeti szemle az eddigieknél na­gyobb érdeklődést keltett és szép számú közönség is volt a művelődési há­zak nézőterén. Mai összeállításunkban a művészeti szemle ed­digi tapasztalatairól szólunk, bemutatva néhány együttest szólistát Jánas-napi köszöntő a torvajiak élőadásában JOBB KÉSÖN... Jókai-novellót mondott a nagyatádi művészeti szem­lén Bogdán Margit, a szak­munkásképző első osztályos, élélmiszer-tartósító tanuló­ja. Lenyűgözött kellemes hangja, meggyőzően hatott a közönségre is. — Nem sókat olvastam Jókaitól, illetve... szóval nem is olvastam tőle jófor­mán semmit. Könyvtárba se jártam, a véletlen hozta így... A nyolcadik osztály után el kellett mennem a konzervgyárba dolgozni, se­gédmunkás lettem. A szü­leim nem tudták vállalni a taníttatásomat. Két évig dolgoztam. A 'bátyám elvé­gezte a mezőgazdasági gép­szerelő iskolát, s beiratko­zott a dolgozók gimnáziu­mába. Mondta, nekem is ta­nulnom kell, segíteni fog, így lettem tizenhét évesen első osztályos és kollégista. Ott szerettették meg velem a versmondást. Először ka­rácsonykor mondtam verset. Megújuló amatőrmozgalom Tabon jól sikerült, látvá­nyos és nagy érdeklődéssel kísért bemutató tanúi lehet­tünk. Üj műsorral szerepelt a karádi hagyományőrző együttes, János-napi műso­rukban elmaradhatatlan volt a táncosok remeklése; a tor­vaji hagyományőrzők a toll­fosztó hangulatát idézték; a bábonymegyeriek a kukori- cakopzó összejövetelek szo­kásait dolgozták föl. Tetszett Németh Klára tabi énekes virá|g|énekosokna, és még so­Hű, de belesültem! Azóta is szégyellem... — Ha elvégzem a szak­munkásképzőt, jelentkezem a gimnázium esti tagozatára. Talán van rá esélyem, hogy bejussak. Beszélgetésünk a művé­szeti szemle szünetében kez­dődött és a konzervgyárban folytatódott, ahol éppen gya­korlat on volt. Mondják: be­csülettel megállja a helyét. A tanulni vágyó, szorgalmas kamaszlányra oda kell fi­gyelni, buzdítással segíteni, tovább egyengetni életét, pá­lyáját. Tolhatnám, mennyi stzép él­ményben lehetett részünk. Szabados Pétertől, a So­mogy Megyei Művelődési Központ igazgatójától ér­deklődtünk: mindenhol ilye­nek a tapasztalatok? — Hetek óta tart a művé­szeti szemle bemutatósoroza­ta. Az idén több az együttes és a szólista a bemutatókon, fokozódott az érdeklődés. Ed­digi tapasztalatunk, hogy fel­éledt a falusi színjátszás. A hagyományőrző együttesek pedig fontos szerepet vállal­tak a helyi emlékek föltárá­sában és megjelenítésében. Az együttesek jobban ügyel­nek arra, hogy eredeti anya­got állítsanak színpadra. Itt is fejlődés mutatkozik. Tabon a kisgyerektől a nyugdíjasig valamennyi kor. osztályból volt szereplő. — Többnyire másutt is — mondta Szabados Péter. — Ezt is fontosnak tartjuk. Ta­lán a középkorosztálytól vár­hatnánk el nagyobb érdeklő­dést. Rangos bemutatót lát­tunk Homokszentgyörgyön, ahol Barcs és a város kör­nyéki települések mutatkoz­tak be. Ilyennek értékeltük a fonyódit is, itt kiemelkedett a helyi gimnázium sokszínű műsorával. Egyedül Nagy­atádon volt a művészeti szemle színvonala ellen kifo­gásunk. Nagyon szépen dolgozik a fonyódi citerazenekar, sokat fejlődött a somogytarnócai asszonykórus. Reméljük, a következő hétvégeken hason­lóan kellemes meglepetések­ben lesz részünk.

Next

/
Thumbnails
Contents