Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-27 / 73. szám
1986. március 27., csütörtök Somogyi Néplap 3 AMATŐRSZEMLE A megyeri kertek alatt... A szabadidő hasznos, tartalmas eltöltése is fontos szempont volt akkor, amikor három éve megalakult Bá- bonymegyeren az olvasókör. A gazdálkodáshoz sok új ismeretet szereztek, ám szórakozni is szeretnek a bábony- megyeriek. Havasi Ferenc, az olvasókör vezetője Tabon kazánfűtő. Ö idézte föl az elmúlt évek eseményeit, a hagyományőrző együttes tavaly decemberi megszületésének körülményeit. Ott ült az asztal mellett Vastag László géplakatos is, aki a fiatal együttes művészeti vezetője. Első alkalommal a megyei művészeti szemle tabi bemutatóján szerepeltek. — Bolevácz József tabi könyvtárvezető szorgalmazta községünkben az olvasókör megalakulását. Eljött a Egy furcsa név mai ünnepre is, hogy lássa a hagyományőrző együttes első bemutatkozását. Elsősorban ismeretterjesztő előadásokat szerveztünk. Nem számítottunk akkora érdeklődésre, mint amilyen rendezvényeinket kísérte. Az olvasókör lelkes tagjaiból aztán néptánccsoport verbuválódott, Vastag László szívesen jött segítségünkre Tabról. Nem nézték sokáig tétlenül az együttes munkáját az asszonyok. összejártak, énekelgettek, s elhatározták, hogy csatlakoznak az együtteshez. így alakult meg a mi hagyományőrző együttesünk — avatott be a hónapok alatt lejátszódó eseményekbe Havasi Antal. Vastag László évekig táncolt Karádon, Horváth János volt az első tanítómestere, majd a siófoki Balaton tánc- együttesben ropta. — Nyolc pár táncol az együttesben, szólót hárman táncolunk, és az aprók is ismerkednek a lépésekkel — mutatta be a hagyományőrző együttes magját Vastag László. A fiatalok, a KISZ- korosztály mintha csak arra várt volna, hogy megfújjuk a kürtöt: jöjjenek az együttesbe! Jöttek. Felpezsdült az élet a faluban! Március 8-án Pusztaszemesen, majd két hét múltán Ba- latonszabadiban találkoztak a környék amatőr együttesei, szólistái, akik a somogyi művészeti szemle körzeti bemutatóin léptek pódiumra. Mindkét alkalommal meglepően jó színvonalon szerepeltek a versmondók, köztük a siófoki PerczeiMór Gimnázium tanulói. Sípos Tünde és Máté Krisztina Pusztaszemesen, Várnagy Tünde és Major Mónika Szabadiban aratott sikert. Valamennyien rétszt vesznek az áprilisban Siófokon rendezendő gálán. Közülük a másodikos Máté Krisztina a pusztaszemesi szereplés óta egy másik — a Berzsenyi Társaság által rendezett — versmondóversenyen is eredményesen mutatkozott be. — A niklai versenyen siA tabi bemutató előtt be-- szélgetés közben sűrűn kínálnak abból a pogácsából, amelyet színpadi kelléknek magukkal hoztak. A kukorica- kopzás hagyományát felelevenítő műsorukban ugyanis fontos szerepe van a pogácsalopásnak ... Az elmúlt kéf hónapban készültek föl a hagyomány- őrzők az új műsorra. Malkó Józsefné a pávakör tagja, nyugdíjas. — A színpadon látott játék nagyjából megfelel a hagyományoknak ? — Gyerekkoromban ezeken a falusi összejöveteleken így szórakoztunk, így játszottunk. Persze más a színpad... Csíkvár József sokat segített abban, hogy hagyományainkat színpadra állítsuk. Kökönyei Józsefné nyugdíjas: — A szemle nem várt sikert hozott az együttesnek. Ügy izgultunk ... Megbeszéltük az asszonyokkal, a férfiakkal, hogy ha időnk engedi, a nyáron is összejövünk. Az együttes máris több meghívást kapott. Iregszem- csén, Magyarkeszin és a szomszédos Tab nyugdíjasklubjában várják őket. került bejutnom az országos döntőbe — mondja. — Szeretném hozzátenni, hogy Siófokról egy másik diáklány is továbbjutott, Pál Rita, a kereskedelmi és vendéglátó szakmunkásképző iskola tanulója, aki már Pusztaszemesen is Berzsenyi-verset mondott. Major Mónika Szabó Lő- rincz egyik szép versével vívta ki a közönség és a zsűri elismerését. — Nagyon szeretem a XX. századi költészetet, különösen Szabó Lőrinc életművét — mondja. Persze nemcsak verseket olvasok, hanem prózát és színművet is. Elárulom (erről még nem sokat beszéltem a közeli ismerősök körében sem) színésznő szeretnék lenni. Jelentkeztem a Színművészeti Főiskolára, s A művészeti szemle egészen új szemléletű publikációkat is tud hozni. Bár a zsűri nem javasolta a kaposvári bemutatóról továbbjutónak a hangzatos Szamojéd Pacsirták nevű csoportot, mégis beszédtéma volt a bemutatkozásuk. A tizennyolc—húsz esztendős fiatalokból álló csapat meghatározhatatlan’ műfajban lépett a közönség elé, s éppen emiatt meg ,is osztotta a nézőket. Volt, akinek nagyon tetszett, míg mások kerek perec kijelentették, hogy értéktelen, sőt bosszantó az egész. A bemutató után a körülbelül április első felében próbálok szerencsét... Várnagy Tünde tanítónőnek készül. — Általános iskolás korom óta megszoktam a pódiumot. A Vak Bottyán iskolában dr. Magony Istvánná, a gimnáziumban pedig Szalayné Iby Klára tanárnő segített, illetve segít a felkészülésben. Sipos Tünde a legifjabb a fiatalok között. Első osztályos. A Perczel Mór Gimnázium légköre, az irodalmi színpadi versmondói hagyomány (amelynek meggyökerezte- tője dr. Iby András, folytatója Iby Klára) jótékonyan hatott egyéniségére. Megjegyzendő; a lányok nemcsak jó versmondók, hanem bizonyítványaik tanúsítják, a tanulásiban is a jók közé tartoznak. tagokat faggattuk előadásukról. — Nehezen meghatározható műfaj ez, talán a happening műfaji sajátosságait használtuk föl leginkább — mondja Kele János. — Van ugyanis egy zenekarunk, ebből indult az egész, de többet szeretnénk csinálni, mint hogy valamilyen zenét játsszunk. Arra törekszünk, hogy minden fellépésünk más legyen, ne ismételjük magunkat. Nem is nagyon tudnánk, hiszen a most látott hajakció sok ideig elő- adhatatlan lenne, mivel egyik szereplőnknek, Klen- csár Gábornak évek óta növesztett hajót a színpadon vágták rövidre. — Egyszerűen jól akarjuk magunkat érezni előadás közben, s nem szeretnénk különösebben utánozni senkit. Bár ha mindenáron skatulyázni akarnának bennünket, akkor ahhoz az irányzathoz állunk legközelebb, amelyik az elveszett teljesség visszanyerésére tesz kísérletet. Vannak kedvenceink, meg akiktől tanulunk, zenében, irodalomban, színházban, de valóban csak arról van szó, hogy saját gyönyörűségünkre mozgunk a színpadon — magyarázza már rövid hajjal Klencsár Gábor. — El kell mondanunk azt is, hagy nem számítottunk sikerre. Ismeretlen megoldásokkal tarkított műfaj ez, sejtettük, hogy szokatlan lesz. — A legközelebbi fellépésük hol lesz a Szamojéd» Pacsirtáknak? — Még márciusban egy sámánprodufcciót adunk elő a tanítóképzőben. Természetesen a dolog jellegéből adódóan más néven, ezzel is jelezve az előadások magiamé teLhetetlenségé t. YERSHONDÓK Á PERCZELBEN Hagyományőrzők Karádi kan ász tánc Bábonymegyeri kukoricakopzók Szép tavaszi esemény a somogyi amatőr művészeti együttesek, szólisták bemutatkozása a szemlén. Hónapok óta erre készültek esténként Az amatőrmozgalom olykor hullámvölgybe került, most országszerte a megújulás tanúi lehetünk. A művészeti szemle az eddigieknél nagyobb érdeklődést keltett és szép számú közönség is volt a művelődési házak nézőterén. Mai összeállításunkban a művészeti szemle eddigi tapasztalatairól szólunk, bemutatva néhány együttest szólistát Jánas-napi köszöntő a torvajiak élőadásában JOBB KÉSÖN... Jókai-novellót mondott a nagyatádi művészeti szemlén Bogdán Margit, a szakmunkásképző első osztályos, élélmiszer-tartósító tanulója. Lenyűgözött kellemes hangja, meggyőzően hatott a közönségre is. — Nem sókat olvastam Jókaitól, illetve... szóval nem is olvastam tőle jóformán semmit. Könyvtárba se jártam, a véletlen hozta így... A nyolcadik osztály után el kellett mennem a konzervgyárba dolgozni, segédmunkás lettem. A szüleim nem tudták vállalni a taníttatásomat. Két évig dolgoztam. A 'bátyám elvégezte a mezőgazdasági gépszerelő iskolát, s beiratkozott a dolgozók gimnáziumába. Mondta, nekem is tanulnom kell, segíteni fog, így lettem tizenhét évesen első osztályos és kollégista. Ott szerettették meg velem a versmondást. Először karácsonykor mondtam verset. Megújuló amatőrmozgalom Tabon jól sikerült, látványos és nagy érdeklődéssel kísért bemutató tanúi lehettünk. Üj műsorral szerepelt a karádi hagyományőrző együttes, János-napi műsorukban elmaradhatatlan volt a táncosok remeklése; a torvaji hagyományőrzők a tollfosztó hangulatát idézték; a bábonymegyeriek a kukori- cakopzó összejövetelek szokásait dolgozták föl. Tetszett Németh Klára tabi énekes virá|g|énekosokna, és még soHű, de belesültem! Azóta is szégyellem... — Ha elvégzem a szakmunkásképzőt, jelentkezem a gimnázium esti tagozatára. Talán van rá esélyem, hogy bejussak. Beszélgetésünk a művészeti szemle szünetében kezdődött és a konzervgyárban folytatódott, ahol éppen gyakorlat on volt. Mondják: becsülettel megállja a helyét. A tanulni vágyó, szorgalmas kamaszlányra oda kell figyelni, buzdítással segíteni, tovább egyengetni életét, pályáját. Tolhatnám, mennyi stzép élményben lehetett részünk. Szabados Pétertől, a Somogy Megyei Művelődési Központ igazgatójától érdeklődtünk: mindenhol ilyenek a tapasztalatok? — Hetek óta tart a művészeti szemle bemutatósorozata. Az idén több az együttes és a szólista a bemutatókon, fokozódott az érdeklődés. Eddigi tapasztalatunk, hogy feléledt a falusi színjátszás. A hagyományőrző együttesek pedig fontos szerepet vállaltak a helyi emlékek föltárásában és megjelenítésében. Az együttesek jobban ügyelnek arra, hogy eredeti anyagot állítsanak színpadra. Itt is fejlődés mutatkozik. Tabon a kisgyerektől a nyugdíjasig valamennyi kor. osztályból volt szereplő. — Többnyire másutt is — mondta Szabados Péter. — Ezt is fontosnak tartjuk. Talán a középkorosztálytól várhatnánk el nagyobb érdeklődést. Rangos bemutatót láttunk Homokszentgyörgyön, ahol Barcs és a város környéki települések mutatkoztak be. Ilyennek értékeltük a fonyódit is, itt kiemelkedett a helyi gimnázium sokszínű műsorával. Egyedül Nagyatádon volt a művészeti szemle színvonala ellen kifogásunk. Nagyon szépen dolgozik a fonyódi citerazenekar, sokat fejlődött a somogytarnócai asszonykórus. Reméljük, a következő hétvégeken hasonlóan kellemes meglepetésekben lesz részünk.
