Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-25 / 71. szám

1986. március 25., kedd Somogyi Néplap 5 EGY CSONTFARAGÓ MŰHELYÉBEN A mester és a napfölkelte _________TV-NÉZÓ Ü nnepeink Fehér Lajos csontfaragó somodori apri műhelyében szitálva száll a csontpor. Le heletnyi fehér réteggel vonja be a duru zsoló kályhát, a törékeny mester hatalma gumikötényét és a már kész remekműve két. A hószínű bajusz, a sűrű szeműidül szigorúságát barátságosan hunyorgó tekin A aeruzaviázflat egy szem- villanásnyi idő alatt elbo­rítja a csontot. Utána jöhet a „faragás” aprólékosan pontos mozzanata. — Régen a tarisznyám volt a műhelyem, abban volt a kés. a kaszakő, a rv szőlő és a ceruza. Fejem fölött rigók fütyültök, most pedig a villanymotor süvít — mondja a mester s a fog­fúróra emlékeztető eszközre mutat — Szüleim gazdasági cselédek voltak. Abban az időben gyerek nem neve­lődhetett úgy, hogy ne lett volna bojtár. így lettem én is az. A faragásról először a az idősebb pász,toremberek­től hallottam, de 16 évesen már én rajzoltam mintákat az „anyagra”. Aztán már faragtam is. Térül Mfordul, s hirtelen valami c&ipkeszerű lánc pottyan az ölembe. — Ez a csontóralánc, a pásztorok ruhájának egyik éke. Életútjának bemutatását rövidre fogja, szívesebben beszél a művészetről, a fog­ságot megjárt katona lelke­sedésével a békéről, az em­berségről. 1953-ban belé­pett a Népművészek Házi­ipari Szövetkezetébe, majd néhány évvel később a nép­művészetmestere lett, s szé­pen csillog a Szocialista Kultúráért kitüntetés is. — A népművészetben el­fogadott a villanyfúró hasz­nálata? — Igen. A csont nagyon kemény, bizsókkal nehéz fa- ragi. Huncut mosollyal lesi: tu­dom-e mi az. Látva tanács­talanságomat. megmagya­rázza: — Bizsóknak neveztük a késünket. Eleinte lábbal haj­tás fogfúróval dolgoztain, később pedig villanymotor­ral. Beszélgetésünk alatt szé­ptan felsorakoznak az aszta­lon a mester kedves tár­gyai. Gólyapár, búbos vö­csök, gémaskút tülökből, messzezengő kanászkürt a szilaj marha hatalmas tül­kéből. Egy kampós bot, me­lyen végigcsavarodó kígyó bűvöli a békát, közben a jellegzetes erdei jelenetek. A régen borotvatartónak Nemzetközi dzsessz­Kisegítő iskolák megyei versenye ■■ hétvége Ügyes kezű diákok. Kétévi szünet után ismét nemzetközi dzsesszhétvége színhelye lesz Nagykanizsa. A Magyar Rádió és a házi­gazda Hevesi Sándor Műve­lődési Központ a helybeli Hidroplasztik Vállalat anya­gi támogatásával április 18- tól 20-ig rendezi meg a ha­gyományosnak számító, ran­gos zenei eseményt. A nyitó­napon előbb — délután 6 órakor — Vasvári Pál, illet­ve Lakatos Antal együttesét és a Jugoszláviából érkezett Petrovics-duót hallhatják az érdeklődők, majd pedig — 23 órától — Pege Aladár és együttese, valamint a lengyel Bartkowski—Szukalski kvartett ikoncertezdk. Másnap Dzsessz és vers címmel — Szilágyi Ákos köl­tő részvételével — zenés be­szélgetésre kerül sor. Két órával később a Budapest Bigband, az Észt—Magyar Dzsessz-alkotóműhely és a hazánkban először vendég- szereplő amerikai zongorista, Cecil Taylor lép a közönség elé. Már 20-án — előrelátha­tólag 0.30 órakor — kezdő­dik a szintén amerikai Phi­ladelphia Jerry Ricks blues- műsora. Ugyanezen a napon, délelőtt 11-től, a Benkó Di­xieland adja a záróhangver­senyt. vitázó tanárok A kisegítő A | iskolák 10. Mk tanulmányi U versenyének megyei for. ji-^i dulóját Bar­cson rendez­ték meg a kisegítő iskolá­ban. A négy tagú csapatok Csurgó, Igái, Kaposvár, Len­gyeltóti, Marcali, Nagyatád, Nagybajom, öreglak, Sc- mogyvár és Barcs kisegítő iskoláit képviselték s az első helyezésért versenyeztek. Az első helyezettek ugyanis az országos döntőn a csillebér­ci úttörőtáborban vesznek részt június 16-án. Akik ott is győznek, azok kéthetes ju­talomtáborozást kapnak. Az iskola pincéjében a gyerekek kézügyességét di­csérő munkákból rendeztek kiállítást. Fából, bőrből s egyéb anyagokból készítet­tek játékokat. A verseny során hat ál­lomás várta ötletesebbnél ötletesebb feladatokkal a gyerekeket. Többek közt tör­ténelmi, földrajzi ismerete­ikből, mozgalmi tevékeny­ségükről adtak számot a versenyzők. Játékosabb, de korántsem könnyebb feladat a játékkészítés volt. Felké­szültek a vendégvárásra is. Valamennyi kisegítő isko­lában folyamatosan, rend­szeresen készültek a ver­senyre egész éven át. A me­gyei döntőt ugyanis megelő­zik a komplex raj és iskolai tanulmányi versenyek Ezek győztes csapatai versenyez­tek Barcson a továbbjutá­sért. A gyerekek állomásról állomásra jártok s minde­nütt két zsűritag pontozta teljesítményüket. A tanári és az igazgatói szoba pedig izgalmas szócsaták helye volt: az iskolák jelenlévő igazgatói, vezető tanárai ta­pasztalatcserére használták föl ezt az alkalmat. Az ered­ményhirdetést lélegzetvisz- szafojtva várták a tanárok és a diákok. Az első helyezést már harmadik attikai ómmal nyer­te el Barcs csapata, s szer­zett jogot az országos verse­nyen való részvételre. A második Nagyatád, a har­madik Somogyvár csapata lett. használt fadoboz kinyitásá­val hosszú percekig bajló­dom: A küzdelem egyoldalú, hiszen azért készült ilyen kinyi bha táti anui furfango­san, hogy gyerek kezébe ne kerülhessen a tartalma. — Csak a kutyát kell egy kicsit eltolni — mondja s két ujjával megpöccinti a nyájőrzőt, mely engedelme­sen hátrál! gazdájától s a doboz kinyílik. — Hogy alakul a napi programja, mivel tölti sza­badidejét? — Egyszer Siam mulasztot­tam még el a napfölkeltét megnézni. Gyönyörködtet. Amíg élék, látni akarom! Tehát koráit kelek és me­gyek a műhelyibe dolgozni. És szabad időmben is fara­gok. Nincs szükségem pihe­nésre, hiszen olyan rövidek a napok. Sikereiről faggatom. Sza­vai nehezen törnek utat ma­guknak szerénységén. Szá­mos kiállításon szerepeltek alkotásai, díjak egész sorát őrzi. A Népi Iparművészeti Tanács felkérésére készített néhány tárgyat, melyek el­lenértékével a Nemzeti Szín­ház építéséhez járult hozzá. Tamási Rita Fotó: Gyertyás László Szeretném fölidézni az ol­vasóban is mégegyszer a Budapesten megrendezett március 15-i ünnepség kép­sorát, amit a televízió egye­nes adásban közvetített szombaton délelőtt. A törté­nelmi játéknak nevezett ün­nepi műsor nemcsak törté­nelmi ismereteinket bőví­tette, újította föl, hanem so­kat adott érzelmileg is. És mivel a márciusi ifjakhoz legközelebb fiaink, lányaink állnak, az ő nyelvükön fo­galmazódott meg a március idusát köszöntő emlékmű­sor. Magnókazettákon is kaphatóak azok a dalok, amelyeket a tinik kedvenc énekesei adnak elő. Petőfi megzenésített dalait! Az is­kolák ezeket föl is használ­ták a mostani megemlékezé­sen. Ünnepeltünk március 21- én is. A központi ünnepséget Győrben rendezték meg. A forradalmi ifjúsági napok számos kiemelkedő esemé­nyéről kaptunk hírt a Rába- parti városból, az ünnephez méltó művészeti műsorral mutatkoztak be a város fia­taljai. A képernyőn megany- nyi néző lehetett részese an­nak az élménynek, amit a győri fiatalok nyújtottak. A koncertteremben fölcsendü­lő zene, a pódiumról hallott vers művészi élményével lettünk gazdagabbak már­cius 21-én. Jancsó és Her­nádi „találmánya”, a törté­nelmi játék itt, Győrben is sok látnivalót nyújtott tör­ténelemidéző vers- és d jku- mentumrészletek tolmácso­lásával. A Tanácsköztársaság év­fordulóján mutatta be a le- levízió — a Budapesti Tava­szi Fesztivál jegyében — Lengyel József Visegrádi ut­ca című történelmi riportjá­nak képernyőre írott válto­zatát. A Marcaliban született író a Tanácsköztársaság bu­kása után emigrációba vo­nult, előbb Bécsben, Berlin­ben, majd a Szovjetunióban élt. A Visegrádi utca törté­netét Berlinben vetette pa­pírra. A történelmi riport afféle színes történelemóra volt. melyen megismerked­hettünk a kor neves alak­jaival, a forradalmárokkal, írókkal. Megidézte Kassá­kot, aki fölfigyelt Lengyel József írásművészetére, ám később politikai nézetkü­lönbségek miatt szétvált Út­juk, megismerhettük Sallait úgy, ahogy Lengyed látta. A Tanácsköztársaság ismeret­len és ismerős hőseinek, vagy csak részeinek emlé­ket állító mű, annak televí­ziós változata ugyan nem hasonlítható a már említett március 15-i, illetve a győri, március 21-i történelmi já- lékhoz, mégis volt közös vo­nás bennük a történelmi té­nyek megfogalmazásában. Ünnepi eseménynek szá­mítottak a tavaszi fesztivál fővárosi rendezvényei is a múlt héten, amiből a tévéné­ző sem maradt ki. A kong­resszusi központból sugá­rozta a televízió a Budapesti Filharmóniai Társaság zene­karának koncertjét, más al­kalommal Budapest kiállító- termeibe kukkanthattunk be, ahol számos rangos képző- művészeti bemutató várja a látogatókat ezekben a na­pokban. Végül: ünnepnek tartom azt ás, hogy egyre gyakorib­ban sugároz műsort a tele­vízió hétfőnként is. így volt a múlt héten is. Nem mintha éjjel-nappal a tévé előtt ül­nék, igyekszem gondosan megválogatni a műsorokat, ám ha ezt hétfőn is tehetem, örülök. Még akkor is, ha tu­dom, hogy vannak olyanok, akik nem örülnek, mert fél­tik azt az egy napot, ami­kor nincs tévé, tehát arra a napra terveznek különféle rendezvényeket. Azt hiszem a döntést, hogy a tévé mel­lé ülünk le, vagy kimozdu­lunk otthonról és hangver­senyre vegyünk, vagy mozi­ba, színházba, bízzuk az em­berekre. Kinőttünk már ab­ból a korból, amikor a tévét házioltárnak tartottuk és egyébként is felnőttek va­gyunk. A gyerekeket is an­nak tartom ebben az érte­lemben. Horányi Barna Anyu, fáj a hasam! Sok szülő előtt ismert je­lenet: reggel, óvodába, isko­lába indulás előtt a gyerek panaszkodni kezd hasfájásra, fejfájásra. Ilyenkor a lelkiis­meretes szülő gyermekét az óvoda helyett orvoshoz vi­szi. Az viszont nem tud ki­mutatható okot találni. Né- hánynapos pihenést javasol, esetleg felír valamilyen vita­mint, erősítőszert. Az anyu­kat, vérmérsékletének meg­felelően. bosszankodva, vagy aggódva veszi tudomásul a kényszerpihenőt. Ha mindez már sokadik alkalommal is­métlődik, gyanússá válik a dolog. Szemrehányását nem titkolja gyermeke előtt sem: „Neked mindig csak akkor fáj a hasad, ha óvodába (is­kolába) kell menned!” Aztán gyötrődhet lelkiismeretfur- dalása miatt, mert a gyer­mek valóban hányni kezd, szemmel láthatóan elesett, rossz a közérzete. Természe­tesen előfordulhat, hogy ne­hezen felderíthető szervi ok áll a háttérben, ennél azon­ban sokkal gyakoribb a pszi­chés eredet. Érdemes ilyen­kor tudatosabban odafigyelni a gyerek életére, érzelmeire. Nézzük mindezt a gyerek szemszögéből! ö azt érzi, hogy míg nem járt óvodába, együtt lehetett az anyjával. Aztán hirtelen megszűnt az „aranyélete”. Az óvodában ő csak egy a sok gyerek kö­zött. Este anyuika vacsorát főz, fáradt, türelmetlen, nincs ideje csak ővele játszani. El­lenben, ha ő beteg, akkor anvuka nem megy dolgozni, a kedvenc ételét főzi, aggó­dik érte, s csak vele foglal­kozik. A megoldás hát ké­zenfekvő: betegnek kell len­ni! Ne okoljuk ezért a gye­reket: a beteggé válása nem tudatos! ö csak azt érzi, hogy neki nem olyan jó az óvodában, mint otthon volt. Emiatt ténylegesen rossz a hangulata, a közérzete. Már­pedig a rossz közérzet köny- nyen azonosítható testi fáj­dalomérzettel. S a hasfájás­ból valóban hányás lesz. Hasonlóan alakul ez az is­kolásoknál is. Itt a háttér­ben legtöbbször szorongó, gátlásos személyiség áll. A gyereket otthon kényeztették, nem szoktatták önállóságra, így az iskolai követelmé­nyek túl nagy megterhelést jelentenek számára. Az isko­lába lépve nap mint nap megmérettetik a többi gyerek között. Látnia kell, hogy nem ő a legjobb, a legokosabb. Ezt sok gyerek számára ne­héz elviselni, kezdi nem jól érezni magát az iskolában. A tanító néni sem tud külön foglalkozni vele, mint ahogy otthon anyuka teszi. Tudja, hogy csak akkor maradhat otthon, ha beteg. Kézenfekvő a megoldás: „Anyu, fáj a ha­sam”’ Mit tehet ilyenkor a szü­lő? Nem mehet el közöm­bösen a kialakult élethelyzet mellett, mert a sorozatos rossz közérzetből, betegeske­désből súlyosabb következ­mények alakulhatnak ki. Gondoljunk csak a különfé­le pszichoszomatikus ere­detű betegségekre, mint a neurózis, a gyomorfekély, ma­gas vérnyomás! Mégis mit tehetünk? Beteg a gyerek, vagy sem? Tisz­táznunk kell, mi okozhatja gyermekünk ellenállását az óvodával szemben. Ebben az életkorban a gyerekek még nem képesek a nehézségek okának felismerésére, ezért hiába is kérdezünk rá konk­rétan, mi baja az óvodával. De ha figyelmesen hallgat­juk beszámolóit, rá fogunk jönni a rossz közérzet hát­terére. Vigyázzunk, ne jut­tassuk kifejezésre sajnálko­zásunkat, mert ezzel csak el­mélyítjük a konfliktusokat! Ehelyett próbáljuk meg a gyermek figyelmét ráirányí­tani a kellemes dolgokra, ér­deklődését felkelteni az óvo­da, a társak, a foglalkozások iránt. Beszéljük meg a prob­lémát az óvónővel, aki va­lószínűleg átsegíti gyerme­künket e nehéz időszakon az­zal, hogy olyan megbízatá­sokkal látja el, mellyel siker-_ élményhez juttatja őt. Hasonló a helyzet az isko­láskorú gyerekeknél is. Nél­külözhetetlen a gyerek re­ális értékelése annak érde­kében, hogy elvárásaink ne haladják meg a képességei szabta határokat. Ha kudarc éri, szemrehányás helyett juttassuk kifejezésre bizal­munkat, hogy ennél ő többre is képes! S ha ehhez ottho­ni együtt-tonulásra, rendsze­res számonkérésre van szük­ség, ne sajnáljuk az erre for­dított időt. Az iskola magá­nyosságán is oldhatunk, ha egy-egy hét végén közös programot szervezünk az őrs­társakkal, barátokkal. A kö­zös élmények közelebb hoz­zák őket egymáshoz. A pe­dagógussal való őszinte meg­beszélés ilyenkor is nagyon fontos a konfliktusok tisztá­zásában és megoldásában. Természetesen a gondok nem fognak egyik napról a másikra megszűnni, de türel­mes odafigyeléssel elérhet­jük, hogy az „Anyu, fáj a hasam!”, „Anyu, fáj a fejem” egyre ritkábban hangozzék el a gyermekünk szájából. Sípos Ferencné pszichológus tét és kedves mosoly oldja föL Sapkája sittjén megül a por, ősz hajáról tiltakozva hullik a forgács. Erős keze életet lehel a csontok, tülkök halott szépségébe, művé­szetével erdők, virágok, állatok elevened­nek meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents