Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-21 / 68. szám
2 Somogyi Néplap 1986. március 21., péntek Tanácskozik az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) javítaná^ ha ezeket az ingatlanokat nem terhelné a haszonélvezeti jog után járó í Hét ék — hangsúlyozta. Ugyancsak javasolta, hogy a gyermektelen házaspárok esetében a túlélő házastárs illetékfizetés nélkül örökölhesse a közös munkával szerzett lakásingatlant. Ennek szükségességét azzal indokolta, hogy ez a probléma általában kis keresetű, idős nyugdíjasokat érint. A napirendi pontokhoz több felszólaló nem lévén, Hetényi István válaszolt az elhangzottakra. Hangsúlyozta, hogy a bizottsági viMarkója Imre bevezetőben hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaságban az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit az Alkotmány tartalmazza. Most az egyik legfontosabb alkotmányos jogunknak, az állampolgárok alapvető politikai jogai közé tartozó szólás- és sajtószabadságnak az alapelveit és a legfontosabb jogi garanciát összefoglaló, magas szintű jogszabály tervezete került az Országgyűlés elé. Ez első szocialista sajtótörvényünk. Megalkotásával ismét egy alkotmányos alapjogunk kap részletes, törvényi szintű szabályozást, és ezzel elősegítjük az Alkotmányiban foglalt rendelkezések gyakorlati és következetes megvalósulását. — Az első magyar sajtó- törvény — az 1848. évi XVIII. törvény — a polgári forradalom kiemelkedő vízmánya- ként jött létre. A törvény 1. paragrafusa így fogalmazta meg a sajtószabadságot: „Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti”. Sajtószabadságon azonban a törvény nem azt értette, hogy sajtó útján bármit szabad büntetlenül írni és terjeszt^ ni, hanem csak ahogyan egykor megfogalmazták, a „tisztességes és a komoly” sajtó szabadságát hirdette meg. Ez az ideiglenesnek készült törvény az akkori történelmi események miatt csak rövid ideig érvényesülhetett, a kiegyezés után azonban újból hatályba lépett. A magyar sajtójog fejlődésének igen fontos állomása volt a Tanácsköztársaság sajtójoga. A mai magyar szocialista sajtó közvetlen történelmi előzményét ebben a korszakban találjuk meg. A Tanácsköztársaság valósította meg történelmünk során először a munkásosztály sajtójának szabadságát. Ezzel összhangban a Tanácsköztársaság 1919. június 28-án elfogadott alkotmánya kimondta: „a Tanácsköztársaságban a dolgozók véleményüket írásban és szóban szabadon nyilváníthatják”. Megállapította azt is, hogy megszűnt a sajtónak a tőkétől való függése, és kinyilatkoztatta, hogy minden nyomtatvány kiadásának joga a munkásságé. A felszabadulást követő éveknek a sajtóval kapcsolatos jogszabályai a demokratikus, majd a szocialista átalakulás igényeit szolgálták. A szocialista sajtószabadság elvét rögzítette az 1949-ben elfogadott Alkotmány is. Ennek alapján történt meg 1959-ben a sajtójog alacsonyabb szintű szabályozása, amely jelenleg is gerincét adja a ma érvényes sajtójogi normáknak. Talán ez a rövid történeti áttekintés is megfelelően illusztrálja azt a szoros összefüggést, amely az adott társadalmi és gazdasági viszonyok, a politika, a közéleti tevékenység, valamint a sajtó, a tájékoztatás között mindig is fennállt — mondta a miniszter, majd így folytatta: — Nem tagadjuk, hogy ez így van a szocializmus körülményei között is. A mi sajtónk is a társadalmi berendezkedésünknek megfelelő eszméket vall, s ezek gyakorlati érvényesítéséért doltákban számos értékes javaslat merült fel, s ezek a törvénytervezet szövegében helyet kaptak. Dr. Tallósy Frigyes konkrét javaslataira reagálva kiemelte: a saját és a kormány véleménye szerint nem szükséges ezekkel az indítványokkal módosítani a törvényjavaslat tervezetét. Hetényi István kérte az Országgyűlést, hogy tekintsen el a képviselő által javasolt módosításoktól. Az Országgyűlés a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság módosító javaslatát öt tartózkodással elfogadta. A képviselők külön szavaztak abban a kérdésben, hogy elfogadják-e a dr. Tallósy gozik. Ennek során különösen kiemelkedő szerepet tölt be a szocialista demokrácia kiteljesítésében. Ehhez egyrészt az ismeretek közvetítésével teremti meg a feltételeket. Társadalmunkban ugyanis alapvető demokratikus követelmény, hogy az építőmunkában, a hatalom gyakorlásában, a közügyek intézésében való aktív részvételhez szükséges ismeretek eljussanak a lakosság széles rétegeihez. A párt, az állami és a társadalmi szervek mellett egyre növekvő feladatok hárulnak ebben a tömegtájékoztatási eszközökre, az írott és az elektronikus sajtóra egyaránt. Fontos követelmény, hogy a szocialista sajtónak, így a mi sajtónknak is politikailag elkötelezettnek kell lennie, és ezt az elkötelezettséget mindenkor nyíltan vállalnia kell. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a sajtónak a szocialista eszmék terjedését, a szocialista viszonyok fejlesztését, a szocialista értékrend megszilárdítását kell szolgálnia. Semmilyen körülmények között nem lehet ezért szószólója a szocializmustól idegen, a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét sértő eszméknek és nézeteknek. A sajtószabadságon tehát mi az alkotmányos és törvényes lehetőségek olyan kihasználását értjük, amely megfelel haladó társadalmi céljainknak, a nép érdekeit szolgáló progresszív törekvéseinknek és a szocialista társadalom felépítését szolgálja. A félreértések elkerülése végett hangsúlyozni kell azonban, hogy szocialista eszméiink és politikánk szolgálatán nemcsak a dicsérő szót, eredményeink elismerését és reális méltatását értjük, hanem azt lis, hogy a sajtó bátran és nyíltan, ugyanakkor azonban körültekintően és felelősségteljesen tárja fel mindazokat a problémákat és hiányosságokat, amelyek az élet legkülönbözőbb területein jelen vannak és amelyek megoldása vagy megszüntetése előbbreviheti társadalmunk fejlődését. A sajtó végül is csak így válhat társadalmunk élő lelkiismeretévé, és csak így felelhet meg alkotmányos hivatásának. A miniszter a beterjesztett törvényjavaslat rendelkezéseiről szólva kiemelte, hogy azok hűen tükrözik az előkészítő munka célkitűzéseit; a törvény megalkotása során Frigyes képviselő felszólalásában elhangzott további módosításokat. A javaslat mellett 193-an, ellene 90-en szavaztak, kilencen tartózkodtak a szavazástól, tehát elfogadták a képviselő indítványát. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés általánosságban és a megszavazott módosításokkal részleteiben is — egy tartózkodással — elfogadta a törvényjavaslatot. Szünet után a sajtóról szóló törvényjavaslat megtárgyalásával folytatódott az ülés. Dr. Márkája Imre igazságügyminiszter emelkedett szólásra. megfogalmazott alapelvek megvalósulása nyomon követhető az egyes szabályokban is. A javaslat bevezető része tartalmazza a törvény hatályára, a sajtó feladatára, valamint a felvilágosításadási kötelezettségre vonatkozó szabályokat. — A törvényjavaslat a sajtó feladatát az állampolgároknak a tájékoztatáshoz való jogához kapcsolva határozza meg. Az állampolgárok valósághoz hű, időben történő tájókoztatásáról ugyanis a sajtó köteles gondoskodni. A sajtóval szemben alapvető követelmény, hogy nyújtson hiteles képet a Magyar Népköztársaság politikai, gazdasági, tudományos és kulturális életéről, adjon hírt a nemzetközi élet eseményeiről, a maga eszközeivel segítse elő a különböző országok és népek jobb megismerését, a kölcsönös megértést és a béke megóvását. A sajtó azonban ne egyszerűen ismereteket közvetítsen, hanem feltáró, elemző tevékenységével segítse elő a nemzetközi politikai, a hazai társadalmi összefüggések és folyamatok megértését, mozgósítson a cselekvésre. A sajtó feladatai közé tartozik az is, hogy a szocialista társadalom fejlődését gátló, nyugalmát zavaró, a szocialista törvényességet és erkölcsöt sértő jelenségekkel szemben határozottan fellépjen. E követelmények megvalósítása során a sajtónak tartózkodnia kell attól, hogy jogosítványait visszaélésszerűen gyakorolja. A javaslat ennek legkirívóbb példáit kategorikus tilalmak formájában fogalmazza meg. Nyilvánvaló azonban, hogy a sajtó csak akkor tud megfelelni e törvényi hivatásának, ha hozzájut a feladatai ellátásához szükséges információkhoz. Ezt biztosítják a javaslatnak azok a rendelkezései, amelyek az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek, a társadalmi szervezetek és az egyesületek felvilágosítás-adási kötelezettségének szabályait tartalmazzák, és amely elől e szervek csak akkor zárkózhatnak el, ha a felvilágosítás állami, szolgá- ati, üzemi vagy magántitkot sértene. Az állami, a szolgálati, az üzemi és a magántitok fogalmát egyébként más, magas szintű jogszabályok, köztük a Büntető Törvény- könyv és a Polgári Törvény- könyv határozzák meg. A felvilágosítás megtagadására tehát csak akkor kerülhet sor, ha e jogszabályok a kérdéses adatot, információt kifejezetten titoknak minősítik. Amennyiben az adatszolgáltatásra illetékes személy a tájékozta tást alaptalanul megtagadná, vele szemben bírósági jogvédelem igénybevételére, illetve felelősségre vonásra kerülhet sor. Ezáltal megszűnik a lehetősége annak, hogy a tájékoztatásra kötelezettek a közérdekre történő alaptalan hivatkozással kizárhassák munkájukból a társadalmi nyilvánosságot és ellenőrzést, megkísérelve ezzel a hibák, vagy esetleg a bűnös magatartások el leplezését. A javaslat a tájékoztatás hitelességét azzal is biztosítani kívánja, hogy előírja: a sajtó részére felvilágosítást adó személy a valóságnak megfelelő felvilágosítást köteles adni. A félrevezető vagy hamis tájékoztatást a jogszabályok szintén szankcionálják: a jogsérelem jellegétől és fokától függően büntetőjogi, polgári jogi vagy munkajogi jogkövetkezmények alkalmazására kerülhet sor. Természetesen az is előfordulhat, hogy a felvilágosítást adó személy védelméről kell gondoskodni. Különösen akkor, ha a közérdekkel ellentétes tevékenységre vagy mulasztásra hívta fel a figyelmet, és ennek következtében hátrányoktól tarthat. A javaslat ezért a közérdekű be•lentést, illetőleg javaslatot tevő személyeket megillető fokozott védelmet biztosítja a sajtó részére felvilágosítást adó személynek is. Természetesen ahhoz is fontos társadalmi érdekek fűződnek, hogy a válasz — szükség esetén — ugyanolyan nyilvánosságot kapjon, mint amilyet a közérdekű felvetés kapott. Ezért, ha az érintett szerv kéri, a sajtó nem zárkózhat el a vállasz ny ilvánosságra hozatala elől. A választ tartalmi változás nélkül kell nyivánosságra hozni. Nem köteles tehát a sajtó a választ teljes terjedelmében közölni, de csak olyan rövidítést alkalmazhat, amely a válasz lényegét nem változtatja meg. — A sajtó munkatársainak régi kívánságát teljesíti a törvényjavaslat, amikor rögzíti az újságírói hivatás gyakorlatával összefüggő jogokat és kötelességeket. A jogok és kötelességek a maguk összességében kifejezik azt a különleges helyzetet, amelyet az újságíró társadalmunkban elfoglal. Miután a sajtó tevékenysége, a tájékoztatás a szó legteljesebb értelmében a köz érdekeit szolgálja, gondoskodni kellett ezért az e tevékenységet művelők, tehát az újságírók fokozott védelméről is. A javaslat ennek érdekében az újságíró számára ugyanazt a jogi védelmet biztosítja, amely a közérdekű bejelentőket megilleti. Ezen túlmenően pedig a sajtó tevékenységének elősegítésére a törvény végrehajtási rendelete új szabálysértési tényállást is meghatároz. A jövőben szabálysértést követ el, és ennek alapján pénzbírsággal súlytható az a személy, aki az újságírót hivatásának jogszerű gyakorlásában erőszakkal vagy fenyegetéssel szándékosan akadályozza; és sajnos ilyen gyakorlati esetek is előfordultak. Ennek kapcsán azt is hangsúlyozni kell természetesen, hogy az újságírókat is változatlanul felelősség terheli hanyag, felelőtlen vagy bűnös — Fontos törvény elfogadására készülünk: a sajtóról szóló törvény tervezete azt mutatja, hogy politikai rendszerünk demokratizálódásának, államéletünk fejlődésének újabb állomásához érkeztünk. A meghatározó társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyokat, az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit már több törvény szabályozza. Fontosságát tekintve — elfogadása után — a sajtótörvény is ezek sorába tartozik majd. A szocialista társadalom építése, a szocialista demokrácia fejlesztése, a népi-nemzeti egység állandó erősítése magas színvonalú munkát kíván s sajtótól. Kötelességünk, hogv ehhez a jog eszközeivel is megfelelő támogatást nyújtsunk. Mondhatjuk, hogy e törvényt társadalmunk fejlődésének gazdag és sokféie tapasztalatai hívják életre, s így olyan közügyben alkotunk jogszabályt, amely a szocializmust építő magyar társadalom egészének értékeit őrzi és érdekeit szolgálja — mondotta elöljáróban. — A sajtó munkásainak is köszönhető, hogy népünk magatartásukért, s ezt a büntetőjogi, a polgári jogi és a munkajogi szabályok egyaránt szankcionálják. — A javaslat önálló fejezetet szentel a sajtóigazgatási szabályoknak. A sajtóigazgatás a sajtójognak a gyakorlat álitaül a legnagyobb érdeklődésre számot tartó területe. Az előkészítés során is a figyelem homlokterében állt ez a kérdés és talán a sajtóigazgatási szabályok váltották ki a legtöbb vitát. A kiindulópont az, hogy a sajtószerv vezetőinek felelőssége, illetőleg a sajtószerv működéséhez adott engedély szükségtelenné teszi az egyes adások, lapszámok vagy egyéb sajtótermékek előállításához és nyilvános közléséhez kiadott egyedi engedélyt. Mindezek alapján megállapítható, hogy az engedélyezési rendszer nem annyira az egyes sajtótermékekre, hanem általában a sajtótermék előállítására és nyilvános közlésére hivatott szervek működésére vonatkozik. Ugyanerre a meggyőződésre juthatunk, ha megvizsgáljuk a törvényjavaslatnak az engedély megtagadására és visszavonására vonatkozó szabályait. Ezeknek a szabályoknak a törvényben történő elhelyezése már önmagában is jelentős lépés a sajtó- szabadság kiteljesítésének irányában. A törvényi szintű engedélyezési szabályok biztosítják a szubjektív elbírálás kizártságát. Végezetül arról a kérdéskörről szólt a miniszter, amelynek a jelentősége éppen azáltal növekedett meg, hogy a javaslat szabályai a sajtó mozgásterét, cselekvési szabadságát lényegesen megnövelték, ez pedig a sajtószervek vezetőinek a felelőssége. — Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának határozata értelmében nagy és felelősségteljes feladat hárul a sajtóra, a tömegtájékoztatásra, a párt és a kormány politikájának megismertetésében, a hiteles, pontos és gyors tájékoztatásban, a közvélemény formálásában, a közéleti magatartás és a társadalmi cselekvés kialakításában. A törvényjavaslat előterjesztésekor a kormány nevében is kijelenthetem, hogy a most ismertetett jogi szabályozás a politikai, az állami szervek, a gazdálkodó szervezetek és az egész társadalom tevékeny támogatása mellett alkalmas a sajtó munkájának a továbbfejlesztésére, és megfelelő kereteket ad szocialista társadalmunk által a sajtó elé kitűzött feladatok teljesítéséhez. Befejezésül Markója Imre kérte az Országgyűlést, hogy egyre hitelesebben látja országunk belső helyzetét, a világban elfoglalt helyét, fejlődésének lehetőségeit és akadályait. A műveltség, a politikai és a gazdasági tájékozottság növekedése a tudatosságot erősíti, annak felismerését, hogy az elkerülhetetlenül ellentmondásos feja sajtóról szóló törvényjavaslatot — a kulturális bizottság beterjesztett módosító javaslataival együtt — fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. Tóth János (Budapest, 37. vk.), az Országgyűlés Kulturális Bizottságának titkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója, a MTESZ főtitkára hangsúlyozta: a sajtóról szóló törvénytervezet szelleme és annak minden mondata összhangban van az Alkotmánnyal, az alkotmányos rend erősítését szolgálja. A bizottsági vitában egyértelműen megfogalmazódott az is, hogy a sajtó- törvény lényegében az Alkotmány érvényesítése — magas rendű jogszabályban — a tájékoztatás területén. A törvényjavaslat a tájékoztatáspolitika jobb, hatékonyabb megvalósulását szolgálja — emelte ki a képviselő. Ehhez azonban az informátor, vagyis a tájékoztató és az újságíró harmonikus együttműködése szükséges — mutatott rá Tóth János. Dr. Fodor László (iBorsod- Abaúj-Zemplén megye, 19. vk.), a Népszava főszerkesztője rámutatott: A sajtótörvény — ugyanúgy, ahogyan a tömegtájékoztatás — össztársadalmi ügy: a tájékoztatásnak, a tájékozottságnak egyre jelentősebb politikai súlya van. A társadalmi nyitottsághoz, a nyilvánosság növeléséhez alapvető politikai érdekeink fűződnek — hangsúlyozta, majd szöveg- pontosító javaslatot tett a törvénytervezet egyik bekezdéséhez, végül a sajtótörvényt a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében is elfogadásra ajánlotta. Kállai Ferenc (országos lista) Kossuth-díjas színművész az alkotó véleménycsere fontosságát hangsúlyozva demokráciánk egyik legfőbb biztosítékának nevezte a sajtó jogait és kötelezettségeit rögzítő törvényt. Dr. Südi Bertalan (Bács- Kiskun megye, 12. vk.), a jánosihalmai Petőfi Tsz párt- bizottságának titkára helyesnek ítélte, hogy a törvényjavaslat indoklása a sajtó feladatai közé sorolja a szocialista törvényességet sértő jelenségek feltárásában való aktív közreműködést, de megtörténhet, hogy egyes szerkesztőségek bizonyos közéleti torzulások feltárásában következetlenné válnak: a korábban a hasábjaikon nyilvánosan szóvá tett és jogosan kifogásait ügyek iránti érdeklődésben fékezik, olykor „leállítják” ambiciózus munkatársaikat. Ezután Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szólalt fel. lődés különböző szakaszaiban miként óvhatjuk meg vívmányainkat, hogyan gyara- píthatjuk eredményeinket. Hosszú esztendők tapasztalatai tanúsítják, hogy a közvélemény nálunk is bonyolult, összetett társadalmi tényező, hiszen sokféleképpen rétegezett társadalomban élünk. A szocialista fejlődés eredményeként tartós folyamat lett az osztályok közeledése: megszűnőben vannak az osztályeredetű, az osztály- jellegű társadalmi különbségek. Helyükbe azonban — hosszabb-rövidebb időre — más eredetű és más jellegű egyenlőtlenségek lépnek: azok, amelyek a nem egyforma munkafeltételekből, az eltérő jövedelmekből és életmódból, a lakás- és lakóterületi viszonyok különbözőségeiből keletkeznek, hogy csak néhányat említsek. Minden döntés meghozásakor fontos szempont, hogy társadalmunkban különböző érdekek léteznek, és minden elhatározás rétegek, csoportok érdekeit érinti. Ezzel már a közvéleményről, mint a köz- megegyezés megtestesítőjéről beszélek. A közmegegyezés (Folytatás a 3. oldalon.) A sajtóról szóló törvényjavaslat Berecz János hozzászólása