Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-21 / 68. szám
AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLII. évfolyam, 68. szám Ára: 1,80 Ft 1986. március 21., péntek Tanácskozik az Országgyűlés tavaszi ülésszaka Tegnap 10 órakor a Parlamentben megkezdődött az Ország- gyűlés tavaszi ülésszaka. Az ülésteremben helyet foglalt Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára; Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Sarlós István, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg a tavaszi ülésszakot. Az időközi választásról szóló jelentést Pesta László jegyző ismertette. A február 22-i időközi választáson Zala megye 5. számú országgyűlési képviselői választókerületében megválasztott de. Czoma László képviselőt az Országgyűlés igazoltnak jelentette ki. Az országos választási listán - elhalálozás .folytán - megüresedett két képviselői hely betöltésére az Országgyűlés Boldizsár Ivánt - két tartózkodással - és dr. Schöner Alfrédot - egy tartózkodással - képviselővé választotta. Az Országgyűlés Kárpáti Ferenc képviselőt - miniszterré történt megválasztására tekintettel - a külügyi bizottságban viselt tagsága alól felmentette; majd dr. Búzás Józsefné képviselőt a kereskedelmi bizottság, Boldizsár Iván, Duschek Lajosné és dr. Schöner Alfréd képviselőt a külügyi bizottság, Weibl Elemér képviselőt a településfejlesztési és környezetvédelmi bizottság tagjává megválasztotta. A törvényhozó testület tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az Országgyűlés december 21-én berekesztett ülésszaka óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését. Ezután az Országgyűlés elnöke bejelentette, hogy a Miniszter- tanács megbízásából Hetényi István pénzügyminiszter benyújtotta az illetékekről szóló törvényjavaslatot, dr. Markója Imre igazságügy-miniszter a sajtóról szóló törvényjavaslatot, továbbá három képviselő interpellációt nyújtott be. A képviselők döntöttek az ülésszak tárgysorozatáról: 1. Az illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyalása; 2. A sajtóról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 3. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter beszámolója az épitö- és az építőanyagipar helyzetéről és feladatairól; 4. Interpellációk. Ezután Hetényi István pénzügyminiszter emelkedett szólásra. Kádár János, Németh Károlly, és Gáspár Sándor Az illetékekről szóló törvényjavaslat Hetényi István előterjesztésében hangsúlyozta, hogy a kormány megbízásából olyan törvényjavaslat elfogadását kéri, amely minden magyar állampolgárt közvetlenül érint. Ennek az előterjesztésnek nem az a célja, hogy az illetékfizetési ' terhek növekedjenek. Nem nő ennek nyomán a lakosság illeté'k- terhe, viszont arányosabbá, méltányosabbá válik az egyes illetékek megoszlása. Arra törekedtünk, hogy a bevált és megszokott illetékeket az ésszerűségnék, * a társadalmi méltányosságnak megfelelően, az alapvető társadalom- és gazdaságpolitikai célokkal összehangoltan korszerűsítsük. Az illetékek egyik része nem más, mint meghatározott vagyontárgyak után — a megszerzéskor fizetendő — egyszeri vagyonjellegű adó. Méltányos és igazságos ugyanis, hogy mindenki anyagi lehetőségei függvényében járuljon hozzá a közterhek arányos viseléséhez. Az i Iliét ék másik fajtája az eljárási illeték, amely hozzájárulás a bíróságok, államigazgatási szervek eljárásának költségeihez, de az esetek többségében semmiképpen sem jelenti az, eljárás költségeinek teljes megfizetését. E két, immár évszázados múltra visszatekintő iiletéknem fenntartását — megfelelő belső változásokkal — továbbra is indokoltnak tartjuk. A rendelkezések egyszerűsítésének szándéka viszont arra vezetett, hogy az eddig ugyancsak hagyományos harmadik illetéknemet, az okirati illetéket megszüntessük, illetve egy részét beolvasszuk a megmaradó illetékekbe. A józan mértékű illetékek lehetővé teszik, hogy a mentességek, kedvezmények rendszere is ésszerű körre szoruljon vissza. A miniszter a továbbiakban az egyes illetéknemek főbb vonásaira és összefüggéseire hívta fel a figyelmet. — A vagyoni javak újraelosztásához — például az örökléshez, az ajándékozáshoz, az adás-vételhez kapcsolódó illetékek a társadalom értékítéletét hivatottak kifejezni az egyes vagyontárgyakról, azok megszerzésének módjáról. A vagyonszerzési illetékek hatóköre kiterjed az ingatlanvagyon- ra, valamint a vagyoni értéket megtestesítő jogokra, mint például haszonélvezetre, a használatra, valamint szűk ebi) körben egyes ingóságokra. Valamennyi ilyen illeték esetében érvényesül az a szabály — és ezzel mai illetékrendszerünk egyik sokat bírált ellentmondását oldjuk fel —, hogy ha többen részesülnek egy adott vagyontárgy előnyeiből, például az örökös és a haszon- élvező, akkor ezentúl az illetéket is megosztva fizessék, tehát,a haszonélvezettel terhelt ingatlan örököse a mainál kisebb terhet viseljen. Hogyan ítéljük meg azt a vagyonfelhalmozódást, amely az öröklés útján végbemehet? Az örökség erőteljes adóztatása esetén nem veszélyeztetnénk-e azt az ösztönző erőt, mely ma a családok jelentős részénél érvényesül az utódokról való gondoskodás során? Másfelől a nagyértékű örökségek mennyiben állnak összhangban a társadalmi esély- egyenlőségről. vallott nézeteinkkel? Több, egymásnak részben ellentmondó szempont összhangját kellett megteremteni. Ennek alapján az kristályosodott ki, hogy olyan rendszer és mértékek kialakítása célszerű, amely honorálja a családoknak azt a törekvését, hogy életük munkájának eredményéből utódaikat is részeltessék, de az illeték lehetőleg gátolja meg a jelentős Véget ért a varsói külügyminiszteri találkozó Csütörtökön befejezte tanácskozását a lengyel fővárosban a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszteri bizottsága. A hét tagállam külügyminisztere az európai helyzetet elemezte a világpolitikai helyzet alakulásának fényében. Az ülésről közleményt adtak ki. társadalmi esélyegyenlőtlenséget-előidéző, túlzott, saját munkával meg nem alapozott vagyoníelhalmozást. Mindezek figyelembevételével az ingyenes vagyonszerzés esetében a fizetendő illeték továbbra is az örökhagyó, az ajándékozó és a vagyonszerző közötti rokoni kapcsolat jellegétől és a vagyon értékétől függ. Mai és előre látható gazdasági viszonyaink közepette a leginkább elterjedt és figyelmet érdemlő vagyontárgy a lakás. A lakáspolitikai célokkal való összhang megkívánja —, és ennek az igénynek a javaslat következetesen eleget tesz —, hogy a lakás megszerzésének általában igen jelentős terhét az illeték érzékelhetően ne fokozza. A lakásvásárlás esetén fizetendő illeték például — amely néhány éve még 17 százalék volt és ma 5 százalék — a javaslait szerint csak 2 százalék lesz. A lakásépítést szolgáló telekszerzés illetékmentes lesz, ha a lakás valóban megépül. Lakás öröklése, ajándékozása esetén pedig az egyébként járó illeték felét kell csak fizetni. Ha valaki lakás haszonélvezetét örökli, ezután egyáltalán nem kell majd illetéket fizétni. A nem lakás céljára szolgáló ingatlanok — például garázsok, üdülők — megszerzése esetén fizetendő illeték kulcsa az eddigi 17, illetve 20 százalékról egységesen 15 százalékra csökken. A vázolt elvek érvényesítése bizonyos esetekben megkívánja az illeték emelését is. így például növekszik a nem lakáshoz kapcsolódó használati jogok alapításának illetéke és a 20 év óta változatlan összegű gépjármű-átruházási illeték. Tökéletesítjük az illetékeljárást is. A forgalmi értékek f megállapítását a jövőben kizárólag az illetékhivatalok látják el. Megszűnik tehált a tanácsok által kiadott értékbizonyítvány és az abból adódó vita, hogy az illeték- hivatal miért állapít meg ettől az okmánytól elférő forgalmi értéket. Az illetékek második nagy csoportja*: az eljárási illeték. Ez azon alapszik, hogy aki a*z állami szerveket „dolgoztatja”, az vállaljon részit ennek költségeiből. Ez azonban nem lehet olyan mértékű, hogy az állampolgárt jogainak érvényesítésében az illeték gátolja. Az egyes konkrét államigazgatási eljárások költségei nem, vagy csak nagy nehézségek árán lennének megállapíthatók. Ezért széles körben áta- lány-jellegű eljárási illetéket indokolt meghatározni. Ennek célszerű mértéke 100 forint, s ez egyszerre helyettesítheti az eddig kü'lönkiilön lerovott beadványi és kiadványi illetéket. A törvényjavaslat megítélésénél fontos szempont, hogy az hogyan érinti a költségvetési bevételeket. A számítások azt mutatják, hogy az új szabályok hatására az állam illétékbevéte- le tízmilliárd forintot megközelítően alakul majd. Ebből körülbelül 4 milliárdot a lakosság, hatmilliárdot pedig a gazdálkodó szervezetek fizetnek. Végezetül a miniszter köszönetét mondott közreműködésükért a törvényjavaslat előkészítésében részt vett szakembereknek, társadalmi és érdekképviseleti szerveknek. Tájékoztatott arról, hogy az Országgyűlés illetékes bizottsága az előterjesztést megtárgyalta, módosító javaslatokat tett, amelyekkel a kormány egyetért. A bizottsági vita többi útmutatásai is hasznosíthatók a végrehajtási szabályokban. Az elmondottak alapján kérte az Országgyűlést, hogy az illetékekről szóló törvényjavaslatot, a beterjesztett módosításokkal vitassa meg és fogadja el. Dr. Bölcsey György (Budapest 63. vk.), az Ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának titkára, a törvényjavaslat bizottsági előadója, Budapest XXI. kerületi tanácsának elnöke hangsúlyozta: az illetékekről szóló törvény- tervezet hűen tükrözi az országgyűlési bizottságok érdemi javaslattevő szerepét. A bizottságok az igazságosabb teherviselést szem előtt tartva a gyakorlathoz jobban igazodó költségemelési, illetve -csökkentési indítványokkal egyaránt éltek. Bölcsey György végezetül a testület nevében javasolta, hogy a bizottság által beterjesztett módosító indítványokkal a törvényjavaslatot a képviselők fogadják el. Dr. Horváth Jenő (Budapest 1. vk.), a budapesti ügyvédi kamara elnöke hangsúlyozta, hogy a mostani törvényjavaslatban foglaltak minden állampolgárt érintenek, ezért nagyon fontos, hogy jogszabályalkotásunk — alkotmányos kötelezettségiből fakadóan — most törvényben szabályozza az illetékekkel kapcsolatos kérdéseket. Dr. Tallósy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a Ferrokémia Ipari Szövetkezet jogtanácsosa az illetékről szóló törvénytervezethez két kiegészítő javaslatot tett: a lakásingatlan illetékmentes haszonélvezetét rögzítő szabály kibővítését ajánlotta képviselőtársainak azzal, hogy e kedvezmény bizonyos értékhatárig vonatkozzon az üdülőkre, a hétvégi házakra és a zártkerti ingatlanokra is. A módosítás azokat az ingatlanokat érintené, amelyeket kisjövedelmű emberek saját munkájukkal alakítottak ki, műveltek meg, s amelyek így nem a vagyonszerzést szolgálják. A társadalmi igazságosságot (Folytatás a 2. oldalon) Tisztelve a titkot, tiltva a titkolódzást Parlamenti tudósítónk jelenti A képviselők és az Ország- gyűlés tavaszi ülésszakán jelenlévő mintegy 300 tudósító egyaránt nagy érdeklődéssel kísérte a szocialista Magyar- ország első, a sajtó, a lapkiadás és a tájékoztatás kérdéseivel átfogóan foglalkozó törvénytervezetének előterjesztését. Elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy az előzetes szakmai társadalmi vitában és a kulturális, valamint jogi bizottság ülésén elhangzott javaslatok nyomán miként módosult, vált teljesebbé a törvényjavaslat. Ezzel kapcsolatban kérdeztük dr. Szegő Tamást az ismert sajtójogi szakembert, aki tagja volt a törvényelőkészítő munkabizottságnak. — Hangsúlyoznám, hogy nem valamiféle újságíró-törvényről van szó, hanem egy annál jóval szélesebb körű, politikai jellegű törvényről, amely része a demokratizmus szélesítését szolgáló folyamatnak, és amely a tájékoztatással kapcsolatos jogok és kötelezettségek egységét teremti meg. A parlamenti bizottságokban elhangzott javaslatok jól szolgálták a tervezet pontosabbá tételét. Ezek alapján maradt ki például abból az a rész, mely a közlésre szánt tényekkel kapcsolatos különféle nézetek ismertetésére is kötelezte az újságírót. Ez főként napilapok esetében nehezítette volna a friss tájékoztatást. A törvényjavaslat most úgy fogalmaz, hogy a sajtónak a tényeket, eseményeket a maguk teljességében kell bemutatnia. Új vonása a törvényjavaslatnak, hogy a tájékoztatás megtagadása miatt a sajtó bírósághoz fordulhat, amely indokolt esetben kötelezhet a nyilatkozatadásra. A tervezet korábban arra kötelezte az újságírót, hogy a cikkére érkezett válaszhoz fűzött megjegyzését mutassa be az érintettnek. Mivel ez egyfajta cenzúrát jelenthetne, a törvényjavaslatból kimaradt az erre vonatkozó rész. — A tervezet lényegében kimondja, hogy a tájékoztatás nem kegy, hanem kötelesség, ugyanakkor, s ezt a bizottsági üléseken is többen kifogásolták. hiányzik az üzemi titok fogalmának pontos meghatározása. Ma egy nehéz helyzetben levő gazdálkodó egység vezetője erre hivatkozva indokolatlanul is megtagadhatja a tájékoztatást .,, — A bizottsági előterjesztés ennek megelőzése érdekében hívja fel az illetékesek figyelmét a Munka Törvénykönyvében szereplő meghatározás pontosítására. Várható, hogy a sajtótörvény végrehajtási rendelete az újságíró akadályoztatása esetén lehetőséget ad a szabálysértési felelősségrevonásra. Dr. Sztrapák Ferenc Bács- Kiskun megyei képviselő, a Petőfi Népe főszerkesztője: — A képviselői és újságírói munkában sok rokonvonás van. Közös érdekünk, hogy a társadalom tagjai még jobb tájékoztatást kapjanak. Hasonlóképpen a tájékoztatást adóknak és az újságíróknak is kölcsönös érdekük a hiteles, friss tájékoztatás. A törvényjavaslat érthetően elsősorban ebből az egymásrautaltságból és közös érdekből indul ki, míg az egyes részletkérdésekről vitatkozó, főként az érdek- különbségek lehetséges eseteit veszik alapul. Hogy az aggályok mennyire megalapozottak, azt csak a törvény alkalmazásának gyakorlata döntheti el. Biztosra veszem, hogy a végrehajtási rendelet a vitatott kérdésekben is. megfelelő garanciákat ad majd, egyaránt védve a tájékoztatást adó és az újságíró érdekeit. — A törvényjavaslat alapján az újságírót megilleti a közérdekű bejelentést tevőkre vonatkozó védelem. Milyen esetekben lehet ennek jelentősége? — Az újságírónak cikkeiben gyakran kell vállalnia az érdekek ütköztetését. A törvénynek ez a pontja az ilyen esetekben jelent biztonságot az újságíró számára, s ez végsősoron a közvélemény jobb tájékoztatását is szolgálja. Bíró Ferenc
