Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-20 / 67. szám

1986. március 20., csütörtök

Somogyi Néplap

3

VALTOZO TEXTILMUVEK

Fiatalok az üzemben

Hajas János, a vállalat KISZ-bizottságának sportfelelőse, alapszervezeti titkár.

— Az első munkahelyem. A gépészeti szakközépiskolából ide jártam gyakorlatra, megtetszett és az iskola befejezése után idejöttem dolgozni és azóta itt vagyok. Ennek lassan már 10 éve lesz.

A gyár 1200 dolgozójának több mint fele fiatal, közülük 247 tagja a KISZ-nek.

— Ez az arány nem megnyugtató, de a gyár munka- beosztása miatt nagyon nehezen tudunk változást elérni. A három műszakkal sokan nehezen tudják összeegyeztetni a közéleti tevékenységet. Ezért nehéz bevonni a fiatalokat a KISZ- munkába.

készülünk a kongresszusra: a fonó alapszervezetek 8 óra társadalmi munkát ajánlottak fel.

— Miként érzik magukat itt a fiatalok?

— Jól érezzük magunkat és ennek érdekében a gyár vezetői is igyekeznek segíteni a pályakezdők helyzetén.

— Hová siet a KISZ-tit- kár?

— Az iskolapadba, a marxista—leninista egyetem hallgatója vagyok.

Somogyi-Magyar Ilona

A portán kedves arcú, ősz asszony. Kontra Attiláné úgy fogad, mint régi ismerőst. Élete itt a gyárban telt el a gépek között, s azt mondja: ha újra kezdhetné, ismét a textil munkásnője lenne!

— Mikor van lehetőség az összejövetelekre ?

— Egy alapszervezetbe általában az azonos műszakban dolgozók tartoznak. így könnyebben megoldható a taggyűlések megtartása, a közös programok, rendezvények látogatása. Mi nappalos műszakban dolgozunk: ezért rendszeresen lehetőség van a legkedvesebb szabadidős tevékenységre, a sportra.

— Miként készül a textilművek ifjúsága a májusi KISZ-kongresszusra ?

— Alapszervezetünkben megvitattuk azokat a kérdéseket, amelyeket a KISZ KB felhívása tartalmazott. A tagok elmondták véleményüket az elmúlt évek munkájáról is. A levélben foglaltakról az a véleményünk, hogy ha érvényt tud szerezni mindezeknek a kongresz- szus, akkor a KISZ-ben jelentős változások mennek végbe, olyanná formál ódik a mozgalmunk, amely jobban megfelel a fiatalok igényének. Társadalmi munkával is

munkahely

A zajos géipek között ismerős köszönt rám. Szinte önikéntdenűl teszem fel a kérdést: mit keres itt?

A válasz „félreértő”:

— Öt-hatezer forintot.

Magyarfi László a tetőfedő mester. A keze munkája alatt szépül és újul meg városunk és megyénk háztető rengetege. A délutáni műszak művezetője azt mondja: ég a keze alatt a munka. Szakmáját télen nem lehet végezni, és ha nem szüneteltetné az ipart, akkor az adót és az SZTK-t fizetni kellene. A családot is el kell tartani valakinek.

— Évek óta visszajárok a gyárba télire: három műszakban dolgozom októbertől áprilisig. Ez a gyár a téli munkahelyem.

A maszek becsületesen áll helyt, úgy mint a mesterségében.

Jüngling József

Negyedszázad a fonóban

Tikkasztó forróság, fülsiketítő zaj.

— Hogy lehet ezt elviselni?

Melics Miklósné felel a fonóban.

— Hamar meg lehet szokni. Már 25 éve dolgozom itt és szinte fel sem tűnik.

Betanított munkásként, fonónőként került a gyárba, itt kapott szakmunkás-bizonyítványt, ellenőr lett, most pedig csoportvezető.

— Fárasztó, de szép munka ez. Végigkísérni egy munkafolyamatot, együtt dolgozni a géppel örömet jelent számomra. Ma már kevesebbet állok a gépek mellett, elsősorban a fiatalok nevelése, az új munkaerők betanítása a feladatom. Sok itt a külföldi, a kubai, a vietnami fiatal. Sok türelmet, figyelmet igényelnek. A követelmények ma a pályakezdőkkel szemben magasabbak, mint a mi időnkben voltak, de több kedvezményt is kapnak. A délutáni műszakban 30, éjszakaiban 60 százalék a pótlék. Éjszaka kékét, és üdítőt kapunk. Egy dolgozóra évente 17 ezer forint jut szociálpolitikai kiadások cím alatt. Van könyvtárunk, klubunk, óvodánk. A három műszakot mégis kevesen vállalják, s ez azért van, mert egy fonónőnek műszakonként 10 kilométert is kell gyalogolni a gépek között, s akkor még hátra van a neheze, a bálák emelgeté- se, a gépekre való fél és le- pakolás.

— Nekem két iker fiam van. Nem volt könnyű nevelni őket. Három és öt éves koruk között állandó éjszakás voltam, a férjem — aki szintén itt dolgozott állandó délelőttös. Naponta háromnégy órát aludtunk, s még így is kevés időt tölthettünk együtt. A gyerekeket leginkább a nagyszülők nevelték, ők látták el a háztartást is. Ma is sok külön munkát vállalok, gyakran túlórázunk is. A gyárban mindenki segíti a másikat.

Horváth Éva

Megújuló gyúr

Mindig nagy élmény a gyár, ezúttal a textilművek. Bajer Nándor igazgató a múlttal kezdi. Az 1951-ben alapított üzem hamarosan az ország legnagyobb kapacitású fonodája lett. Évente 12 ezer tonna gyapotot dolgoznak itt fel, s ebben a gyárban készül a pamutfonal 17 százaléka. Az igazgató végigjárta a gyár „házi iskoláját” Ma is bevett szokás itt az, hogy ha valaki vezető állásig akar eljutni, annak a munkafolyamatokat is alaposan meg kell ismernie. A gyár nemcsak munkahely, hanem a háromműszakos munkarend szociális feltételét is biztosítja: van óvodája, bölcsődéje, s ezeknek az intézményeknek a működése szervesen illeszkedik a gyár munkarendjéhez.

Tartalmas a kulturális élet is.

Mindez együttvéve sem volt elég ahhoz, hogy a dolgozók itt maradjanak. 1968- ban olyan mértékű volt a

létszámhiány, hogy a kapacitás kihasználása gondot okozott. Átmenetileg megoldást jelentett, hogy Böhö- nyén 200 dolgozóval létrehozták a tsz pamutfonó melléküzemágát. 1983-ban ismét létszámhiánnyal kellett megküzdeni a gyárnak: a háromműszakos munkarend, és a munkakörülmények nem csábították ide a fiatalokat. Másutt jobb feltételekkel is találtak 'munkát. A kubai fiatalok segítettek a gondon: államközi szerződés alapján vállalhattak munkát 4 évre a kaposvári gyárban. Ma ők fonják a pamut 20 százalékát.

Az iparitanuűó-képzés megszervezése lehetővé tette a sza kmunkás-u tánpót lást is. Jelenleg 1200-an dolgoznak a textilművekben és évente 1 milliárd 300 millió forint értékű terméket állítanak elő A nyereségük 230 millió forint. A világ több tájáról érkeznek ide a gyapotbálák.

Hoff Fidél

Garzonlakások,

leányotthon

Itt ismerek mindenkit...

— Amikor én kezdtem a szakmát, nehezebb volt mint most, de jobban is bírtuk. Csinálják a maiak is, némelyik egész jól, de valahogy nincs meg bennük az áldozatkészség, az a törekvés, ami minket fűtött. Most könnyű odébb állni, ha valami nem tetszik. Akkor ilyen nem volt.

Beszéd közben el-elgondol- kodik egy szón: a régi emlékeket idézi. Nézem az arcát, az ölébe ejtett tétlenségre kárhoztatott kezét. Alacsony, törékeny asszony. A szája és a szeme körül gyű- rődő, mélyülő vonások. A csévélők között 35 évet töltött el. Elbeszélése nyomán bontakozik ki a gyár története, amely egy kicsit Haris Irén élete is. Gyereklányként 14 évesen került ide. Azóta többször megújult a gyár: lecserélték a gépeket, porelszívó berendezést kaptak, a neve is elegánsabb hangzású lett. A gyár telepítéséről 1951-ben döntöttek. Az építkezés befejezése előtt, még azon az őszön megindult a termelés. Ez volt az első szocialista üzem Somogybán. Szovjet hitelből épült, szovjet berendezésekkel és technológiával. Az alapanyag is a Szovjetunióból érkezett. Híre és rangja volt ennek a gyárnak. Magas és biztos kereseti lehetőséget, kiemelkedő szociális juttatást jelentett. A munkát kereső lányok, asszonyok, között volt Haris Irén is. Mikéből jött a gyárba, fonónőnek: 20 gyűrűsgépen dolgoztak kezdetben. Nehéz volt. De meg tehetett szokni. Többször kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést. 1975-ben pedig a Munka Érdemrend bronz fokozatát. A régiek közül már csak tizen- ketten vannak.

— Egyedül neveltem fel a fiamat: a pénz nagyon kellett. A fiam szakmát tanult, családot alapított és már nem tudtam itthagyni a többieket: összeszoktam velük. Kereshettem volna könnyebb munkát, de hát itt ismerek mindenkit, a gyár minden zugát. Minden reggel úgy jövök be, mintha haza mennék. Felügyelőként 10 fonónő és 40— 50 gép tartozik hozzám.

— A kubaiak is?

— Igen, ők is. Kedvesek, aranyosak, csak hát tényleg nehéz nekik a magyar nyelv. Inkább csak megmutatom nekik mit, hogyan tegyenek.

Kányási László

PILLANATKÉPEK

Három éve nyugdíjba ment: azóta a portás. Kolléganője meleg vacsorával érkezett.

Tóth Zoltán, a tisztítórészleg gépmestere egy svájci óra pontosságával érkezik.

— A munkagépeket én tartom karban, javítom. Lakatosmunkát végzek. Pedig vegyésztechnikus vagyok. Az előző munkahelyemről tulajdonképpen hasonló munka ígérete miatt jöttem el.

— Mi lesz ott a feladat?

— A legfontosabb a víz nátriumtartalmának és össz- keménységének a mérése.

— Mire megy el a fizetés?

— A zömét ifjúsági takarékbetétben helyezem el, sőt hétvégeken gmk-ban is dolgozom.

Tóth Zoltán a Krentz Róbert KISZ-alapszervezet titkára is. Azt mondja, nincs idő unatkozni.

Kövér J. Attiláné

A leányotthonban a komor babákat váltották fel 1954-ben a vidám lányok. Akkor alakították át 334 személyes leánysszállássá az épületet, alig három évvel a gyár indulása után. 1970- ben újabb 250 személy elhelyezésére alkalmas épületet emeltek a régi mellé.

Németh Isfcvánnétól, az otthon vezetőjétől most ezt hallom:

— 1983 májusában készült el a negyven garzonlakás, amely a textilművekben doHgozó fiatal házaspárok lakásgondját hivatott ideiglenesen megoldani. A gyái vezetői — nem titkoltan — munkáén: »-csalogató szerepet is szántak neki Jelenleg hat lakásban élnek családok. Nem volt több jelentkező! Igaz, a gyár a lakásért követel is: mind a két családtagnak a textilművekben kell dolgoznia. A lakások havi bére azonban mindössze személyenként kettőszáz forint. A saját lakásvásárláshoz fejenként ezerötszáz forintot kell takarékban elhelyezniük a lakóknak minden hónapban. A takarékot negyedévenként ellenőrizzük. A garzonban öt évig lakhatnak a fiatalok. Ha öt év elteltével sem oldódik meg a lakásproblémájuk, akkor meghosszabbítható a szerződés.

Délelőtt van, s csak egy délutáni műszakban dolgozó házaspárt találok otthon. Szabó Pál egyenesen Szolnokról jött, felesége pedig csaknem egyenesen az NDKnból.

— Újsághirdetésben figyeltünk fel a ritka lehetőségre — mondja Szabó Pál. — 1984-ben jöttünk Kaposvárra. Tetszik az itteni garzon : van egy szobánk, konyhánk, fürdőszobánk és még egy előszobánk is. A saját bútorunkat hoztuk, de ha valakinek nincs bútora, az a leányotthonét használhatja. Szeretnénk egy kis családi házat vásárolni, aura gyűjtünk.

Végignézem a helyiségeket: könnyű barátságot kötni ezzel a lakással, főleg ha a költségeit összehasonlítom az albérlettel.

Lehőcz Rudolf

Délutáni műszak a kaposvári textilművekben. A termelés a megszokott rendben folyik. Azt mondhatná az ember, hogy az egyik műszak olyan mint a másik. A gyors pörgésű orsók mellett azonban tervek születnek, kis és nagy örömök keletkeznek. Az emberek véleményt formálnak munkáról, munkakörülményekről, lehetőségekről. A Somogyi Néplap újságíró stúdiójának hallgatói egy ilyen „tipikus" délutáni műszak alatt jártak a gyárban, s amit tapasztaltak, azt papírra vetették. írásaink nemcsak pillanatképek, hanem a megye első szocialista nagyüzemében bekövetkezett változásokról is szólnak.