Somogyi Néplap, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-13 / 61. szám

1986. március 13., csütörtök

Somogyi Néplap

Új fogalmat kell megtanulnunk, ez pedig a településfejlesztési hozzájárulás, vagy roppant csúnya rövidítéssel: teho.

A sete-suta szó mögött jó ügy húzódik meg. Ónként vállalt kötelesség, a városok, a községek fejlesztésére. Az otthonukat gyarapítani akaró emberek hajlandósága az áldozatvállalásra tiszteletre méltó.

Összeállításunkban két város valamint sok község - székhely - és társközségek - tanácsainak és polgárainak egybecsengő akaratáról számolunk be. Olyan településeken jártak munkatársaink, amelyek lakói igennel szavaztak a településfejlesztési hozzájárulásra.

Némiképp rendhagyó ez az oldalunk, mert a megszokottnál kevesebb benne a kép. Mentségünkre: a tehot azért fizetik az emberek, hogy hiányzó dolgokból valóság legyen, s ami ma még nem létezik, arról igen nehéz lenne fényképet készíteni.

FORINTOK A TELEPÜLESFEILESZTÉSRE

Járdarangsor Marcaliban

Marcali utcáinak 98 százaléka szilárd burkolatú. A város ezzel az adattal első az országban. Járda viszont az utcáknak csupán 30 százalékában van, s ez a tény már korántsem kedvező. Ezért a városi tanács emberei javasolták a lakosságnak a településfejlesztési hozzájárulás megszavazását: épüljön járda a befizetendő pénzből.

Tanasits Elemér a tanács csoportvezetője mondta el, hogy miképpen is zajlott le a közvéleménykutatás, a szavazás, amelynek alapján a tanács meghozta a teho-ról szóló rendeletét:

— Azt javasoltuk, hogy ezer forint legyen évente a befizetendő összeg és elsősorban járdára kellene költeni a pénzt. Hármasával jártuk a portákat és a lakótelepi lakásokat. Általában mindenki úgy tartotta: tényleg jó a cél, de a befizetendő összeget a többség sokal- lotta. Olyan is volt, aki egyetértett a járdaprogrammal, de azt mondta, hogy ezt ne az ő pénzéből akarjuk megcsinálni. Végül is 3367 ingatlantulajdonos közül 2544 igent mondott, azaz 75 százalékos többséggel futott be a tleepülésfejlesztési hozLábodon szennyvíztelep épül

Több oldalas levelet juttatott él még a nyáron a település és a társközségek lakóinak a lábodi tanács. A hetedik ötéves tervidőszak legfotosaihb feladatait sorolták föl kérve a lakosságot, hogy rangsoroljanak, illetve adjanak választ arra: szerintük milyen forrásokat kellene felhasználni a különböző munkákhoz. Megoldásra váró féladat bőven akad Lábodon és a két társközségben, Rinyaibesenyőn, illetve Nagykorpádon. Lábodon új buszfordulót és várót kellene építeni. Célszerű volna egy szennyvíz- gyűjtő telep kialakítása. Meg kell oldani a szervezett szemétszállítást, több hulladékgyűjtőt illene vásárolni. Lábodon három, Nagykorpádon legalább egy szolgálati lakásra lenne szükség. Az akkori levélből az is kiderült, hogy az úgynevezett hosszúfalusi boltnak a felújítása csak úgy lehetséges, ha a lakosság is összefog. Szinte valamennyi településen szükség volna járdák

építésére, Nagykorpádon és Rinyaibesenyőben az orvosi rendelőben vizesblokkot kellene kialakítani.

A teljesség igényével felsorolni a tervidőszak feladatait ugyancsak nehéz lenne, mint ahogv nehéz lesz eleget tenni minden kívánalomnak. A közös községi tanács éppen ezért kérte a lakókat, hogy szavazzák meg a településfejlesztési hozzájárulást, hiszen csak így lesz lehetőség a legfontosabb teendők elvégzésére. A lábodiak hetvenkettő, a nagykorpádiak nyolcvan és a rinyalbesenyőiek ötvenhat százaléka szavazott igennel a négyszáz forintos hozzájárulásra. Nem nagy összegről van szó, s éppen ezért több munkát csak a tervidőszak vége felé tudnak majd elvégeztetni.

Lábodon a hozzájárulásból készíttetik el a szennyvíz- tisztító telepet, az autóbusz- fordulót és várót, járdákat építenek és támogatást nyújtanak az áfésznek a

bolt felújításához. Nagykorpádon pedagóguslakás épül, bekerítik a temetőt és itt is támogatást adnak a fogyasztási szövetkezetnek a vegyesbolt felújításához. Ri- nyabesenyőben ugyancsak a temető rendbetételére fordítják a településfejlesztési hozzájárulás egy részét, járdát építenek és utat javíttatnak.

Mindhárom településen a hozzájárulás fizetése mellett számítanak a lakosság társadalmi munkájára is. Lábodon, ha az idő engedi, akkor a hónap végén dolgoznak a település szebbítésén és majd az ősszel szerveznek újabb társadalmi munkát. Nagykorpádon és Rinyaibesenyőben is várják a lakosság jelentkezését a különböző munkaakciókra.

HÉT KÖZSÉGBEN SZÁZ FELADAT

Balatonszárszón és a közigazgatásilag hozzá tartozó társközségekben falugyűléseken vitatta meg a lakosság a településfejlesztési hozzájárulással kapcsolatos elképzeléseket. Sokan hozzászóltak a témához, elmondták véleményüket az összeg nagyságát illetően, s arról is, hogy milyen célra indokolt fordítani a lakók pénzét.

— A legalacsonyabb ösz- szegben, 300 forintban állapodott meg a hét község népe — mondta Bereczk Gyula tanácselnök. — Hogy miért csak 300 forintot szánnak a településfejlesztésre? Mert valójában ennél sokkal többet fizetnek. A Bala- ton-parti községekben ugyanis 30—35 ezer forint a szennyvíz elvezetését szolgáló társulati díj, s ezenkívül még 20—22 ezer forint gáztársulati díjat is fizet a lakosság. Az úgynevezett belső községekben pedig a vezetékes víz társulati díja 30 ezer forint lesz. Mint ismeretes, a jogszabály szerint a lakosság nem köteles településfejlesztési hozzájárulást fizetni ott, ahol társulási díj is terheli. Ennek ellenére nálunk megszavazták a tehot, mentességet szinte senki sem kért. A tanács

vezetői ezután felkeresték a községek elöljáróságait, a párt, a Hazafias Népfront vezetőit, hogy konkrétan meghatározzák a célokat. Minden tanácstagi választókerületben külön megvitatták, hogy mire költsék a pénzt. A tanácstagok mindenkit személyesen megkerestek, ők vitték el a lakóknak a formanyomtatványokat is. A múlt évi tanács- választások után tulajdonképpen ez volt az első alkalom, hogy a tanácstagok találkoztak választóikkal, s e beszélgetések során sok olyan javaslat elhangzott, mely azóta már a tanács VII. ötéves tervében szerepel.

A nagyközségi tanácshoz tartozó hét községben 2102 fizetésre kötelezhető család él. A hét településen a lakosság 65 százaléka egyetértett a településfejlesztési hozzájárulással. A tanács a VII. ötéves terv időszakában hárommillió forint bevételre tesz szert ezáltal. Az összeget a legszükségesebb beruházásokra költi. A hét községben ugyanis legalább száz feladatot (járda, útépítés, parkosítás stb.) szükséges a közeljövőben elvégezni.

zájárulás, az összes szavazásra jogosult polgárt tekintve is 63 százalékos az igen. Ezer forint helyett azonban a felét, azaz ötszáz forintot tartottak méltányos összegnek a marcaliak.

— Ezzel tehát minden rendben, is van. Épülnek a járdák és kész?

— A dolog nem ilyen egyszerű. Már a szavazás előtt tudattuk mindenkivel, az ezer forintos teho ötéves járdaépítési programot jelent, az ötszáz forintos pedig tíz évest, ha a következő tervidőszak elején is megszavazzák a városlakók az évente befizetendő összeget. És most főhet a fejünk, mert rangsorolni kell. Tiszta sor: előnyt élveznek azok az utcák, ahol egyik oldalon sincs járda, és különösen nagy a balesetveszély, másodszor azok következhetnek, amelyekben szintén nincs, járda, de kisebb a balesetveszély, és harmadiknak sorolhatjuk azokat az utcákat, amelyekben az egyik oldalon már van járda.

— Ez megintcsak egyszerű logika.

— Mégsem az. Ugyanis az a célunk, hogy mind takarékosabban mind több járda épüljön, mert úgy talán még az ötszáz forintos teho-val is meggyorsíthatjuk a programot. Tehát az alaprangsort fölboríthatja, ha az utca lakói még társadalmi munkát is vállalnak. Ha például egy járda nélküli utcában senki sem vállal munkát, de egy féljárdásban mindenki, akkor az utóbbi lép előre a sorban, de versenghetnek az utca páratlan és páros oldalán lakók is.

— És a tanács mit tesz azért, hogy olcsóbb legyen a program?

— A tervezést és a kivitelezést szinte igyen, nyereség nélkül elvégezzük, illetve elvégeztetjük. Tehát nem egy nyereségre is törekvő vállalatnak adjuk ki ezt a munkát, hanem saját tervező és építőkapacitást hozunk létre.

azxerKazjv/vr Ű61KCS

Nagy viták után szavaztak a barcsiak

A barcsi városi tanács február végén rendeletet alkotott a településfejlesztési hozzájárulásról. A lakók ingatlanonként öt évig évente ezer forintot fizetnek be a város kasszájába. A barcsiak többsége önként vállalta ezt a kötelezettséget, s a többségi döntés alapján a korábban a hozzájárulás ellen szavazó kisebbségnek is fizetnie kell.

Dr. Németh Jenő tanácselnök elmondta:

— Tulajdonképpen már több évvel ezelőtt — amikor a hozzájárulás még terv sem volt — megkezdődött nálunk az előkészítés. Tudni akartuk mindig is, hogy mit tartanak a városról a helybeliek. Vezetők, középvezetők töltöttek ki kérdőívet valamint szociológiai felmérés készült ezer ember megkérdezésével. A legtöbben a város kereskedelmi ellátottságával voltak elégedetlenek. Ebből adódott tehát az, hogy a településfejlesztési hozzájárulás megszavazását előkészítő kampányban első helyen azt jelöltük meg: a leendő barcsi üzletközpont területének előkészítésére forA falugyűlésekre építettek

Igáiban és a községhez tartozó nyolc társközségben nem volt szükség arra, hogy másodszor is felkeressék a családokat a településfejlesztési hozzájárulás ügyében. A lakosság több mint kétharmada elfogadta a következő öt évre szóló fejlesztési elkéípzeléseket, amelyek megvalósításához a tanács segítséget kért. Hogy a feladatokból az ott élőknek is részt kell vállalniuk, nem újdonság. Pénzzel és társadalmi munkával egyaránt sokat tettek eddig is a települések fejlődéséért.

Olyan község is van ebben a térségben, ahol a. teho újaibb terhet jelent a lakóknak, mégsem tiltakoztak ellene. Ilyen például Magyar- atád és Rácegres, ahol a múlt elviben adták át a vízmüvet, s ez hosszú időre plusz kiadást jelent a lakosságnak. Magyaratádon útépítésihez, iskolabővítéshez és szolgálati lakás építéséhez kért támogatást a tanács, Rácegresen pedig családi házas telkek kijelölése a cél.

Igáiban iskola- és járdaépítés, valamint útépítés szerepel a tervek között. Ezt egyébként szinte valamennyi település soros feladatai között megjelölték és elfogadták a lakók. Gadács az egyetlen a társközségek köziül, ahol még nincs megoldva az egészséges vízellátás, így természetszerűleg ott az lesz a legfontosabb tennivaló.

— Két vélemény a településfejlesztési hozzájárulásról :

— Mi most épültünk itt Igáiban, hamarosan beköltözünk — mondja Erdélyi elemér. — Tudom mire kért pénzt tőlünk a tanács és szívesen adunk is, hiszen

benfiam

közvetlenül is érint műnket a dolog. A most lesz iskolás és arról is szó volt, hogy ebből az ösz- szegből korszerűsíteni fogják az iskolát is. No már csak ezért is hozzájárultunk, de az egyéb feladatokkal is egyetértünk. Részemről még társadalmi munkát is szívesen vállalok.

Déri Ernőnével Magyaratádon találkoztunk.

— Hozzájárultunk mi is, mert azt akarjuk, hogy fejlődjön a falunk. Persze ha már fizettünk, azt szeretnénk, ha közvetlen hasznunk is lenne belőle. A mi utcánkban például földes út van, így ott elég körülményes ilyenkor a közlekedés. Szeretnénk ha mielőbb az útépítésre is sor kerülne. Azt mondták nekünk, hogy most majd azt is ellenőrizhetjük mire fordítják ezt a pénzt, nem úgy, mint a Kofánál. Ezt mindenki örömmel vette és élni is akarunk ezzel a jogunkkal.

Az említett községek lakói tehát szívesen adnak pénzt a fejlesztésekhez, de azt is tudni szeretnék valóban arra költi-e a tanács, amire adták, s ez így van rendjén. Egyelőre nincs okuk kételkedni ebben, hiszen a korábbi falugyűléseken felvetett kérdésekre, jogos, igényekre alapozva határozták meg a feladatokat. Nem általános célokat tűztek ki, nem valamennyi községben a legégetőbb, legfontosabb munkákat vették számba. Bizonyára ez volt a legfőbb oka, hogy az ezekhez való hozzájárulást el is fogadta a helybeli lakosság.

dítanánk a helybeli polgárok által befizetett összeget.

— Így hát könnyen sikerült elfogadtatni az emberekkel, hogy évente fizessenek?

— Ha valami sikerül, arra utólag általában azt mondjuk; hiszen nem is volt olyan nehéz. Ezzel is így vagyunk. Rengeteg energiát fordítottunk rá. Mindenkihez személyesen ellátogatott egy- egy tanácstag, tanácsi dolgozó, vagy népfront-aktivista. Magam is házről-házra jártam agitálni. Minden javaslatot úgy fogalmaztunk meg, hogy több választási lehetőség volt. Minden barcsi ember kapott egy térképet és egy leírást arról, hogy tulajdonképpen mire is kellene a hozzájárulás. Tíz helyen rendeztünk gyűlést és mindenütt nagy viták voltak. Sok mulasztást is számon kértek tőlünk a városlakók. Végülis a 2217 szavazásra jogosult ingatlantulajdonos közül 1497 igennel szavazott. Ez 67,5 százalékos győzelem. Senkit sem lepett meg, hogy ennyi ellenszavazat volt. Sőt, úgy tartjuk: jó, ha hozzászokunk a nem egyhangú, hanem paraszthajszálon múló szavazásokhoz, ugyanis sokkal inkább kifejezik a közakaratot, mint ha a város polgárai minden érdeklődés nélkül automatikusan bólintanának.

— Üzletközpont lesz tehát az emberek évente befizetett ezer forintjaiból. Elhangzott olyan jogosnak tetsző bírálat is: miért nem az épít, aki a boltban nyereségre tesz majd szert?

— Az üzleteket a tulajdonosok építik majd föl, avagy megveszik tisztes áron, azaz az ide települő országos nagyvállalatok, illetve a maszekok belenyúlnak a zsebükbe. A településfejlesztési hozzájárulást az előkészítésre, például a közművekre fordítjuk. Mert azt is tudomásul kell vennünk, hogy ma már egyetlen komoly vállalkozó sem hajlandó tárgyalni a várossal, ha mutatunk neki egy gazos földet, hogy ott ha akar építhet. A barcsiaknak meg kell teremteniük a feltételeket ahhoz, hogy ide jelentős kereskedelmi vállalatok és jó magán- kereskedők jöjjenek, amelyek illetve akik jó árut kínálnak. Sokat nyomott a latban az az érv: a hozzájárulásra befizetett forintok később a magánzsebekbe is visszavándorolnak úgy, hogy nem kell Pécsre, Nagykanizsára utazni majd a portékáért.

— Megérte tehát a korteshadjárat?

— Óriási profit ez minden vezetőnek is. Több év alatt nem szereztünk volna ennyi ismeretet városunkról és választóinkról, mint most néhány hét alatt, amíg naponta bekopogtattunk a kapukon. Személy szerint számomra is tanulság: még nyíltabban kell a tanácsot vezetni, még közelebb kell kerülni az emberekhez.