Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-12 / 36. szám
1986. február 12., szerda Somogyi Néplap 3 Bővülő kamarai tevékenység A Magyar Kereskedelmi Kamara az idén júniusban tartja közgyűlését, s ezen mintegy 1100 tagvállalat igazgatója összegzi a társadalmi szervezet elmúlt ötévi munkáját, határozza meg legfontosabb teendőit. A felkészülésről Keserű Jánosné, a Magyar Kereskedelmi Kamara társelnöke nyilatkozott az MTI munkatársának. — Az idei közgyűlés munkáját meghatározza, hogy az elmúlt években a kamara feladatai tovább bővültek — mondotta. — Az intézmény a külgazdasági kapcsolatok szervezése, ápolása mellett egyre jelentősebb szerepet tölt be a gazdálkodók érdekeinek egyeztetésében és képviseletében, a gazdaságirányítás és a vállalatok közötti érdekközvetítésben. Az Elnöki Tanács múlt évi törvényerejű rendelete értelmében a kamara országos főhatóságból autonómiával rendelkező társadalmi szervezetté vált. Mindinkább bekapcsolódott a vállalatokat érintő új jogszabályok előkészítésébe is. Elnöki tanácsi rendelet kötelezi az állami szerveket, hogy minden, a gazdálkodókat érintő jogszabály, a vállalatokat általánosan érintő intézkedés előkészítésénél kikérjék a kamara álláspontját; ha azt nem is fogadják el, érdemi választ kell adniuk. Mindez a kamarai munka továbbfejlesztését is megkívánja, s módszereiről szó lesz a közgyűlésen is. — A tavaly hozott elnöki tanácsi rendelet felhatalmazza a kamarát az igazgatók — mint sajátos érdekeltséggel rendelkező csoport — érdekeinek képviseletére. — A kamara ügyvezetősége rövidesen foglalkozik e kérdéssel. Máris megállapítható, hogy az igazgatók tevékenységét, feladatát és hatáskörét meghatározó jogszabályok hézagosak. Nem adnak például egyértelmű eligazítást a vezetők és az új vállalatvezetési formák bevezetésével létrejött szervezetek viszonyára. Miközben a vezetőknek munkájuk során egyre több kockázatot kell vállalniuk, egzisztenciális helyzetük sok tekintetben bizonytalan. Szeretnénk a közgyűlésen ezekre a kérdésekre is megfelelő megoldásokat javasolni. A kamara apparátusában úgynevezett szociálpartneri osztály kezdte meg január 1-jétől működését. Ez az osztály közreműködik az igazgatók érdek- védelmével kapcsolatos kamarai álláspont kialakításában, szervezi érdekükben a kapcsolatot a SZOT-tal és a szakszervezetekkel, továbbá ellátja a kamarai képviselet titkársági teendőit a bér- és munkaügyi tanácsban. A korábbi és a jelenlegi változások nagymértékben hozzájárultak, hogy a magyar vállalatok körében megnőtt az érdeklődés az intézmény munkája iránt. Míg 1980-ban ötszáznál kevesebb tagja volt a szervezetnek, ma számuk meghaladja az 1100- at. Üj területekről is — belkereskedelem, faipar, állami gazdaságok, energetikai szektor — bekapcsolódtak az intézmény munkájába vállalatok; jelenleg több kulturális vállalat érdeklődik, s javaslatukra külön tagozat létrehozását vették fontolóra. — A kamarai tagozatokban megkezdődött a felkészülés a közgyűlésre. Rendezvényeiken sok szó esik arról: mi lett a sorsa a tagozati kezdeményezéseknek. A kamara a tagozatok javaslataira többek között foglalkozott a MÁV helyzetével, a mezőgazdaság, az élelmiszerfeldolgozás és az élelmiszerkereskedelem összehangolt fejlesztésének teendőivel, a gépipari konvertibilis export növelésének feltételeivel és a személyautó-ellátás kooperációkon alapuló javításával. Ezek a kezdeményezések eljutottak a kormányhoz, ezenkívül illetékes bizottságokhoz és bizonyos elemeik már beépültek az azóta meghozott intézkedésekbe. A tagvállalati véleményeket tükrözi a kamara jelenlegi álláspontja is, miszerint a gazdasági nehézségek leküzdésének feltétele a gazdaságtalan tevékenységek, vállalatok jövedelmezővé tétele, illetve — ha ez nem sikerül — visszafejlesztése. Ugyanilyen fontos a hatékony, jövedelmező gazdálkodásra képes, jelentős külpiacokkal rendelkező vállalatok gyorsabb fejlődésének előmozdítása. A kamara szorgalmazza a jövedelem- és bérszabályozásnak ilyen irányú korszerűsítését. — A kamarai tevékenység demokratizmusának további erősítésére a tagozati elnökségek létszámának növelését tervezzük, így kívánjuk biztosítani minden fontosabb terület érdekeinek képviseletét, s elkerülni azt, hogy egy- egy tagozat csupán néhány vállalat szószólójává váljon — mondotta Keserű Jánosné. Tervezik azt is több helyen, hogy a tagozati munka támogatására a kamarai munkában korábban aktívan részt vevő nyugdíjas igazgatókból tanácsadó testületeket alakítanak. A kamara mindenképpen megbecsülni és hasznosítani kívánja a jelentős tudással, tapasztalattal rendelkező vezetők ismereteit. — Nemzetközi kereskedelemfejlesztő tevékenységében pedig új vonás, hogy a szocialista országokban az eddiginél erőteljesebben törekedünk a közvetlen vállalati kapcsolatok kiépítésére, bővítésére. A kamara emel lett arra ösztönzi a tagozatokat, hogy fejlesszék az együttműködést a nyugateurópai szakmai szövetségekkel is; így egy-egy szakmáról pontos, használható információkhoz juthatnak a hazai szakemberek, s ez gyorsíthatja a kooperáció, vegyesvállalati együttműködés fejlesztését. Gázlift exportra Űj típusú, az eddigieknél korszerűbb gázlift készült el a Vegyépszer Vállalat tamási gyárában. Az olajkitermeléshez használt automata berendezést a Szovjetunióban próbálják ki. Sorozat- gyártását a jövő évben kezdik. A Vegyépszer három év óta szállít gázlifteket a Szovjetunióba, egyre nagyobb tételekben. 1984-ben még csak 25 darabot, 1986- ban és 87-ben viszont már 250 ilyen berendezést rendelt a szovjet külkereskedelem. Több mint a 60 százalékuk a most kipróbálás alatt lévő, nagyobb teljesítményű és hatékonyabban használható készülék lesz. A gázlifteket az olajmezőkön arra használják, hogy gázt nyomjanak velük az olajréteg alá, s ily módon többet tudjanak felszínre hozni belőle. Ezekkel oldják meg az olaj és a gáz szétválasztását is. Őrizzük a hagyományokat Segítség az elöljáróságnak A Somogyi Néplap is tudósított arról, hogy január végén megyei értekezletre gyűltek össze Kaposváron a városi, nagyközségi, községi népfrontbizottságok elnökei. E tanácskozáson 139 társammal egyetemben mint újonnan mégválasztott elnök Küldött lesz a kongresszuson Szenvedélye építőipar Sokáig gyönyörködtem a megyei kórház épülő műtéti tömbjében. A Sáév 12. számú építésvezetőségének felvonulási épületében makett formájában is viszontláttam. Szinte ez adta a hátteret, miközben Szekeres Lajossal, az újdonsült építésvezető-helyettessel, a magyar szak- szervezetek XXV. kongresz- szusának egyik küldöttével a tanácskozásra használt helyiségben beszélgettünk. A huszonkilenc éves fo- nyódi származású szakember több mint tíz éve dolgozik a Somogy Megyei Állami Építőipari Vállalatnál, s azt vallja, hogy sok minden történt vele egy évtized alatt. — Gyorsan eltelt a tíz év, egyik iskola, tanfolyam elvégzése jött a másik után-, aztán a munkahelyeim is változtak. Sok mindennel megismerkedtem, a Szovjetunióban is dolgoztam egy darabig. Az eltelt idő ellenére most ismét kezdő vagyok ... — Hogy értsem ezt? Szekeres Lajos rágyújtott, majd így folytatta: — Eddig művezető voltam a műanyag nyílászáró és hőszigetelő üzemben. Az az igazság, hogy elég nehezen engedtek el onnan ide, építésvezető-helyettesnek. Állandóan képeztem magam a Pollack Mihály építőipari szakközépiskola elvégzése óta. Letettem a technikus- minősítőt, elvégeztem a marxista középiskolát, aztán a középfokú munkaügyi tanfolyamot. 1982-ben a minisztérium szervezésében, a vállalat javaslatára elkezdtem Pollack Mihály Műszaki Főiskola speciális kivitelező szakát levelező úton. Január 9-én volt az államvizsgám, most már megvan az üzemmérnöki diplomám. — Nem lehetett könnyű megszerezni a munka mellett. — Hát már az egyéves előkészítő is nagyon kemény volt. Újból beültünk az iskolapadba. Többen húsz éve, én nyolc éve fejeztem be a tanulmányaimat. S jött a matematika, a fizika. Az mehetett a főiskolára, aki megfelelt a felmérő dolgozatok alapján. Ott sűrített tananyagot kaptunk, s fél év jutott a diplomamunka elkészítésére, az államvizsga letételére, öten jutottunk el odáig... A Sáév minden támogatást megadott, a tanárok Pécsről átjöttek plusz konzultációra. Abban állapodtunk meg a vállalattal, hogy a főiskola elvégzése után megfelelő beosztást kapunk. Engem ide hívtak a 12. sz. építésvezetőségre. Igent mondtam. November 16-a óta vagyok itt Sok fiatalemberhez hasonlóan ő is a KISZ-ben kezdte a közéleti tevékenységet. Először vezetőségi tag volt, közmajd KISZ-titkár pontban. — Négy évvel ezelőtt kezdtem tevékenykedni a szakszervezetben. Először bizalmi voltam a nyílászáró üzemben. Sportolói múltam és a sportszeretetem miatt harmadik éve én vagyok az agitációs, propaganda és sportbizottság vezetője. Annak most örülök, hogy az szb ötvenezer forintot szavazott meg a tömegsport támogatására. Ha ezt jól használjuk fel, akkor valóban föllendíthetjük a tömegsportot a Sáévnél. A fiatal szakember tavaly nyáron lett párttag, az ősz óta pedig számtalan fórumon vett részt. Ott volt az Építők Szakszervezetének kongresszusán, ahol nagy volt a fiatalítás a tisztújításkor. Bekerült az új központi vezetőségbe, s megválasztották a szakszervezeti kongresszus küldöttének is. Nem készül ugyan felszólalásra a kongresszuson, ha azonban szót kérne, akkor az építőipar, a Sáév jövőjéről szólna. Azt vallja, hogy egy ilyen nagyságú vállalatnak mindenképpen a nagy beruházások kivitelezése a feladata. Ehhez azonban központilag és helyileg is minden föltételt meg kell teremteni. — Remélem, hogy egyik helyen sem fognak bennem csalódni, megfelelően tudom majd képviselni a vállalat, a somogyi építőipar érdekeit Budapesten — mondta Szekeres Lajos búcsúzáskor. Lajos Géza vettem részt. Arról szeretnék szólni, hogy egy ezer— kétezer lakosú társközség népfrontbizottsága a bőséges és pontosan megfogalmazott feladatok „étlapjáról’' mit választhat és mit oldhat meg. A volt tanácstagi csopori immár elöljáróságként képviseli a lakosság érdekeit, a segélyezésben azonban még döntési joga van. Természetesen magára hagyatva nem végezhetne igazán eredményes munkát, szükség van tehát a községi népfrontbi- zottságrá, annak segítségére. Az első és legfontosabb, hogy ez a testület jó-kapcsolat kiépítésével támogassa a ma még tapasztalatlan elöljáróságot, különösen pedig az új tanácstagokat. Most esetleg szükség van a viták, az ellenvélemények hangoztatásával erősíteni a politizálást, kiállva a lakosság érdekében. Természetesen akkor, amikor élénkebben politizálunk, vitázunk, ellentmondunk, ezt nem az elöljáróság, a tanács ellen tesszük. Arra is gondolunk, hogy együttműködési megállapodást köthetünk a székhelyközség tanácsával, s ezzel szintén csökkenthető a vitás kérdések száma. A választott „képviselőink” csak akkor segíthetnek a község gondjainak enyhítésében, ha rendszeresen ellátjuk őket úgynevezett háttérinformációkkal. Szeretnénk támaszkodni a póttanácstagokra is, hiszen őket egyszer már kiválasztottuk közéleti magatartásuk miatt. A községi népfrontbizottság mindent megtesz azért, hogy valóban a legjelentősebb fórum legyen a falugyűlés. Ezt indokolt esetben még soron kívül is össze lehet hívni. Nem feledkezünk meg a társadalmi munka növeléséről, a környezet védelméről és a többi feladatunkról sem. Az iskola munkáját azzal is segíthetjük például, ha jól együttműködünk a szülői munkaközösséggel. Szeretnénk őrizni Buzsák hagyományait, emlékeit, ezért kívánunk javítani a honismereti tevékenységünkön. A cigányok beilleszkedését előmozdíthatja, ha alkalmas képviselőiket bevonjuk a közéletbe. Góz Mihály buzsáki népfrontelnök Az egyiknek sikerül, a másiknak nem A megyében mindössze húsz vállalat foglalkoztat bedolgozókat, és ezek közül csupán egyetlen ipari üzem: a Tungsram Rt. Kaposvári Elektronikai Gyára. Mi az oka az ipari üzemek ódzkodásának? Hogyan lehetne okosabb, körültekintőbb munkaszervezéssel megteremteni a bedolgozói hálózatot? Tamás Árpád főkönyvelő így beszél erről: — Korábbi profilunk, az elektroncsőgyártás adott némi lehetőséget arra, hogy bedolgozókat is foglalkoztassunk. A törvény szerint azok a kismamák, akiknek gyermeke betöltötte a másfél évet, vállalhattak ilyen munkát. Fel is ajánlottuk szerelőnőinknek, de mindössze ketten jelentkeztek. Egyikük pár hónapig, a másik egy évig használta ki ezt a lehetőséget. Ez így csupán dolgozónknak nyújtott segítség volt, hogy magasabb összeget kereshessen, a gyár gazdaságosságát azonban nem befolyásolta. Azóta termékszerkezet-váltás volt a gyáregységben, például kevert fényű és higanygőzlámpákat gyártunk. Ehhez szigorúan meghatározott technológiai sor betartására van szükség, a gyártáshoz használt gépek és a felhasznált anyagok sem telepíthetőek magánlakásba. További profilbővítésként hamarosan elkezdjük az orvosi lézer- és a a robotelektronikai termékek gyártását. Ezek készítésében pedig egyszerűen elképzelhetetlen, hogy bedolgozókat alkalmazzunk. A gyárban tehát megszűnt a manufakturális jelleg. Korszerű, milliós értékű gépek segítik a termelést, ezeket csakis kooperációban lehet máshová telepíteni. Ilyen együttműködés alakult ki a gyáregység és a nagybajomi termelőszövetkezet között, s egyelőre ezen a területen sem kívánnak előbbre lépni. A Kaposvári Villamossági Gyár igazgatója, Varga József változtatásra szánta el magát. A gyárnak olyan termékei is vannak, mint például a sorozatkapcsoló-csa- lád, ennek gyártását a bedolgozói hálózaton belül meg tudják oldani. Tekintélyes mennyiséget visznek a sorkapcsolókból exportra is — évente körülbelül egymillió dollár értékűt —, tehát egyáltalán nem mindegy, gazdaságossági szempontból sem, hogyan tudják megoldani a gyártást. — Fölmértük, hogy a villamossági gyár számára melyek a leggazdaságosabb lehetőségek — kezdte Varga József —; elsősorban természetesen a belső gyártás, ezt követi a bedolgozói rendszer, majd a vgmk, s legutoljára a téesz-melléküzemág. Régebben, tetszett, nem tetszett, föl kellett borítanunk ezt a sorrendet, ugyanis a szabályozók által meghatározott alacsony bérszínvonalrendszer szükségessé tette az alacsonyabb bérkategóriájú munkások alkalmazását; csak úgy nyílt lehetőség arra, hogy a magasabban kvalifikált szakembereinket megfizethessük. Most, a ke- resetszint-szabályozás után, nagyobb lehetőségünk van körültekintőbben megszervezni a munkát. A munkák kihelyezésében van már tapasztalatunk, a téesz-mellék- üzemágakban mintegy háromszázötven embert foglalkoztatunk. Mielőtt tervbe vettük volna a bedolgozói rendszer kialakítását, fölmérést végeztünk: közel százan érdeklődtek iránta. A hálózat létrehozásával nem titkolt céljuk az sem, hogy ezzel is a gyárhoz kössék a dolgozókat. — Elképzeléseink szerint ez a munkalehetőség jó alkalom lesz saját nyugdíjasaink számára. A gyárból eddig négyszázan mentek nyugállományba, közülük jó néhá- nyan tudnak és akarnak is munkát vállalni. Természetesen ez nemcsak a nyugdíjasoknak teremt lehetőséget, hanem dolgozóink családtagjainak is. Már elkezdtük az épületátalakításokat, ahol a munkákat kiadjuk és átvesz- szük, az ezzel járó adminisztrációt személyi számítógép végzi. A felszabadult munkaerőt átcsoportosítva pedig közelebb kerülhetünk termelési céljaink eléréséhez. A Delta szövetkezet egyike a legtöbb bedolgozót foglalkoztatóknak, bár igaz, hogy az utóbbi időben csökkent a létszám. A minőség és a határidőcsúszás okozta gondokkal küzdöttek, ezért más, biztosabb partner után néztek. A márianosztrai büntetésvégrehajtó intézettel kötöttek szerződést, így ezek a gondok egy csapásra megoldódtak. Ilyen lehetősége azonban nem minden vállalatnak van. Jó lenne, ha saját környezetükben néznének körül, milyen munkafolyamatokat tudnának a gyáron kívül elvégeztetni úgy, hogy ezzel saját gazdaságosságukat, termelési erejüket növeljék. Klie Ágnes
