Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-07 / 32. szám
1986. február 7., péntek Somogyi Néplap 3 Aktívaülés az Oktatási Igazgatóságon Mai kommentárunk „Őrizzük meg arányérzékünket!" A címben idézett mondat volt Pál Lénárd társadalmiközéleti magatartásunkra vonatkozó megállapításának fő mondanivalója. A Központi Bizottság titkára tegnap délután aktivaülés keretében tartott előadást időszerű politikai kérdésekről. Klenovics Imre nyitotta meg a nagy érdeklődéssel kísért előadást, amelyet délelőtti élményeivel, tapasztalataival vezetett be a Központi Bizottság titkára. — Öröm szamomra — mondta —, hogy egy politikai látogatás keretében Somogyiban lehetek. A délelőtti tájékoztató, a mezőgazdasági főiskolán tett látogatás igen mély benyomást tett rám. Megismertem a munka színvonalát. Somogy biiszíke lehet főiskolájára. Nagy jövő áll előtte ... KEDVEZŐ FOLYAMÁT Vendégünk ezután a nemzetközi politika aktuális kérdéseivel kezdte előadását. Kiemelkedő folyamat kezdetének nevezte azt a kezdeményezést, amelyet Gorbacsov- val az élen az új szovjet vezetés bontakoztatott ki. Ennek volt köszönhető a genfi csúcstalálkozó is, és ide vezethető vissza a január 15-i program, amellyel a Szovjetunió az egész világra nagy hatású javaslatot tett. A fő cél a béke megőrzése, és az, hogy a Szovjetunió gazdasági fejlődésének meggyorsításához kedvező feltételeket teremtsen. Nem kétséges — mondta —, hogy a fegyverkezés minél gyorsabb csökkentése megnyugtató lenne a világ számára. Az Egyesült Államok vezető körei nem voltak felkészülve e javaslatra; érdemi választ máig sem tudtak adni. Vérmes reményeink természetesen nem lehetnek, de a januári javaslat kétségkívül kedvező lépések megtételére ösztönöz ... Az előadó ezután kifejtette az egyenlő biztonság elvét, amely annyit jelent, hogy a Szovjetuniónak annyi nukleáris fegyvere lehet, minta szemben álló feleknek együttvéve. A feltételek első lépcsője — mondta —, hogy szovjet—amerikai megegyezés szülessék a nukleáris kísérletek teljes betiltásáról. S miközben kifejtette ennek részleteit, hangsúlyozta: a másik feltétel az űrfegyverkezés megakadályozásában való megállapodás. A program első szakasza csak a két atomnagyhatalom számára ír elő kötelezettséget, s hogy a további lépések 5—8 éves eltolódást tesznek lehetővé, ez kedvező feltételeket teremt a megoldáshoz. A helyszíni ellenőrzést a folyamat fontos feltételeként fogalmazta meg a Szovjetunió, s ha több nem is, máris tapasztalható bizonyos tárgyalási készség Bécsben és Stockholmban. Végtére is a Szovjetunió átfogó leszerelési programot dolgozott ki, amely mindenképpen alkalmas arra, hogy háttérbe szorítsa az amerikai propagandát. Pál Lénárd előadásában összefüggéseket tárt fel a nagy jelentőségű stratégiai kezdeményezéssel kapcsolatban és kifejtette, hogy a fegyverkezés technológiai síkra terelése is a szocialista országok ellen irányul. HEM TÉTLENKEDÜNK Az előadó ezután hangsúlyozta: a szocialista országok időben fölismerték az Egyesült Államok céljait és kellő intézkedéseket tettek. Részletesen kifejtette a műszaki- tudományos haladás programját, amelyet 1985. decemberében írtak alá a KGST- országok kormányfői. Az öt cél tartalmáról tudományos elemzést adott, de itt most meg kell elégednünk annyival, hogy csupán lényegüket próbáljuk föltárni. Az első cél a népgazdaságok elektro- nizációja. Űjtípusú számító- géprendszerek fejlesztéséről van szó, amely felgyorsítja a társadalmi, gazdasági folyamatokat. Ez a program stratégiailag is igen fontos. A második a komplex automatizálás programja. Róbotok és robotrendszerek elterjesztéséről van szó, hiszen a munka termelékenységét 2— 2,5-szeresére kell növelni. A harmadik a nukleáris energetika fejlesztése, amely nem jelent kevesebbet, mint az emberiség energiaszükségletének hosszabb távú kielé- gítését-megoldását. S ehhez tudni kell, hogy o Szovjetunió első helyen áll a világban a termonukleáris reaktorok bevezetésében. Hazánk is bekapcsolódott e programba, s ez ügyben a béke megőrzésének nagy nemzetközi ösz- szefogása van kilátásban. A negyedik: az új anyagok kutatása és alkalmazása, s ebben — a nagy hőálló képességű kerámia-alkatrészek bevezetésében — többek között hazánk is sokoldalúan érdekéit. Az ötödki cél a biotechnológia fejlesztése, amely komplex tudomány, s eredményeinek hatása szinte beláthatatlan. Kétségtelen viszont. hogy az iparnak eszközökkel kell felkészülnie a biotechnológia ipari hátterének megteremtésére. BELSŐ DOLGAINK Pál Lénárd előadásának további részében belső feladatainkról beszélt, ám hozzátette már bevezetőjében: a gazdasági és műszaki fejlesztés kibontakozásának komplex programja, a nemzeti kutatóközpontok együttműködése. a technológiai fejlődés lehetőséget teremt ahhoz, hogy Európában hidak épülhessenek a szocialista és a nyugat-európai országok között. Hazánk nemzetközi tekintélyéről beszélt ezután az előadó, s erre — mint mondta — minden magyar ember büszke lehet. Alapja nem az, hogy diplomatáink merre járnak, hogyan dolgoznak (bár ez sem hagyható figyelmen kívül), hanem az, hogy mit csinálunk itthon. A gazdasági folyamátok elemzése kapcsán megállapította a Központi Bizottság titkára: minden feltétel megvan ahhoz, hogy a gazdasági élet nehezebb szakaszából kilábaljunk. Visszatekintve elmondta: korábban a források képződésétől függetlenül felgyorsult a belső felhasználás. Mostanában — mint tapasztaljuk — a forrásképződés lelassult. S az okok feltárása kapcsán azt mondta: élénkíteni akarjuk a gazdaságot, s az életszínvonal érzékelhető javítását akarjuk. Ehhez — bár nem hagyhatjuk számításon kívül a külső okokat — a tőlünk f üggő okokra kell helyeznünk a hangsúlyt. IKTASSUK KI HIBÁINKAT! Példát mondok — folytatta az előadó. — Túl lassan reagálunk a gazdasági visszásságokra. Régóta tudjuk például, hogy csökkeni az állat- állomány hazánkban, de késve figyeltünk föl rá. Intézkedtünk azután, de éppen itt, Somogybán is kiderült: intézkedéseink hatása nem elegendő a folyamat visszafordításához. Hibákat követtünk el az export-ösztönzők kialakításában, de a korrigálás késett. Figyelnünk kell arra is, hogy nemcsak a tervezés, vezetés szintjén követtünk el hibákat. Gondoljunk arra, hogy mennyi kívánnivalót hagy még maga után állóeszközeink kihasználtsága. Hogyan hathatna gazdaságunkra a műszaki fejlesztés, ha meglevő eszközeinket nem tudjuk kihasználni? Nem ment végbe hazánkban — a szükségletnek megfelelően — a termékszerkezet-váltás. A rossz szervezés miatt számos lehetőségünk ki- hasznáihatatlanul maradt. Ezek közé tartozik a munkaidő-alap kihasználatlansága is. Pedig igazi értékünk a munkában van! Elfogadhatatlanok a minőséggel szemben támasztott követelményeink, alacsony színvonalú a munkafegyelem. S ez utóbbi leginkább az okos termelésszervezés hiányából fakad. Nincs elfogadható kooperáció, együttműködési fegyelem az országban. És ha jól meggondoljuk: nincs is hathatós eszközünk a szerződésszegés megtorlására. Mindezekre fontos és szigorú intézkedések előkészítése van folyamatban. Mert be kell látnunk: a felsorolt hibák miatt is lassult, csökkent a forrásképzés... 1986 kulcsfontosságú év; a fordulatot nem lehet halogatni tovább — mondta a Központi Bizottság titkára. A kommunistáknak egységesen kell kiállniuk minden munkahelyen a pontos, gondos és jól szervezett munka mellett. S akik megfelelő feltételek között sem végzik el becsülettel a munkájukat — bármilyen területen dolgoznak is —, azokat felelősségre kell vonni. Ahhoz, hogy kilábaljunk bajainkból, nem lózungokra, hanem cselekvésre van szükség. IDEOLÓGIA ÉS TERMELÉS összefüggésekről beszélünk, s a gazdaságot nem lehet különválasztani az ideológiától, Tudom, van ideológiai bizonytalanság a gazdasággal szemben — mondta Pál Lénárd. „Szocialista-e ez a gazdaság, nem keveredtek-e bele idegen elemek?” Igen, szocialista! Mert számol a gazdaság valódi törvényszerűségeivel, s ennek alapján határozza meg a célokat, és elérésének eszközeit. Van szabályozás, de tévedéseket is hordozhat. A vezetés kötelessége a korrekció. Szocialista tervgazdálkodás van nálunk; útkereső, távlatokat nyitó szocialista gazdaságpolitika. S ezt mély meggyőződéssel kell hangsúlyozni, különösen a kommunistáknak. A gazdaságiakat azonban nem lehet a művelődési folyamatoktól elszakítva szemlélni. Művelt, kulturált, jól képzett emberekre van szükség, akik szinkronban vannak a megcélzott, magas munkakultúrával. S ebben óriási szerepük, felelősségük van a kultúra, a művelődés munkásainak. Írók és művészek, színpadi szerzők műveinek sorát idézhetném, s fölmerül bennem a kérdés: vajon tudnak-e, szeretnek-e örülni? Mintha az utóbbi évtizedben minden szakma presztízsveszteséget szenvedne általuk. Ne értsék félre: nem akarjuk takargatni a hibákat. De csak hibákat és bűnöket termelnénk ebben az országban? Az irodalomban, művészeti életünkben nem tükröződik az a szellem, amely mindannyiunk életének valósága. Volt e ilyen évtizedsor a magyar nép történelmében, mint ez az utóbbi harminc év? Nem volt! Aranykor ez! Magabiztosan vállalhatjuk magunkénak! Ideje volna már, ha ez a valósághű életérzés áttevődne az oktatás, az agitáció és propaganda, a kultúra, a művészeti élet területeire is. Mert semmit sem érünk azokkal, akik az iskolában nem tanulnak meg dolgozni. Tanítsuk meg hát ifjúságunkat — s ha kell a felnőtteket — tanulni, fegyelmezettnek lenni, dolgozni, s még arra is, hogy vállalják ezt az országot; tegyék szebbé, jobbá és boldogabbá népét. — Őrizzük meg arányérzékünket — mondta befejezésül az előadó. — És vegyük észre, ismerjük el, mennyi minden jó született ebben az országban az elmúlt harminc év alatt... Az aktivaülés Klenovics Imre zárszavával ért véget. Mezőgazdaság és szaktudás Az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott a szakmai műveltség. Mezőgazdasági ágazatunk a kedvezőtlen körülmények ellenére is elérhetetlennek látszó fejlődési szakaszba jutott, termelési eredményeit nemzetközileg is elismerik. Ennek egyik magyarázata, hogy a kutatás és a termelés, az elmélet és a gyakorlat kapcsolata az utóbbi években különösen szorossá vált. Mező- gazdaságunk új fejlődési pályára került; a korábbi ex- tenzív fejlesztés tartalékai kimerültek, át kell térnünk egy új minőségi szakaszba. Ez azt jelenti, hogy az élenjáró külföldi technika, technológia importjával ugyan haladást érhetünk el, de ezekkel még a minőség nem importálható, azt nekünk kell létrehozni. Az utóbbi évek eredményeként elért magas szintről csak úgy léphetünk tovább, ha a világ élvonalát jelentő biológiai alapokat használjuk, ha a legkorszerűbb gépek segítségével a tudományosan megalapozott, előírt termelési technológiákat a legnagyobb szaktudásra, szellemi tartalékaink működtetésére van szükség. Ezt a célt szolgálja az idén már 29-edszer megrendezett mezőgazdasági könyvhónap is, amelyre a Mezőgazdasági Kiadó minden évben nagy gonddal és felelősséggel készül. A kiadó leginkább a korszerűség igényét tartja szem előtt; lépést kell tartani a fejlődéssel, mert a régi technológiák helyébe újak léptek. A könyvkiadás úgy igyekszik a fokozott követelményeknek megfelelni, hogy egyre több gyakorlati kézikönyvet és a legújabb tudományos eredményeket ismertető szakkönyvet jelentet meg. A könyvtárak pedig az állományukban felhalmozódó információtömeget új szolgáltatásokkal, a modern technika eredményeinek felhasználásával igyekeznek a szakemberek rendelkezésére bocsátani. Mezőgazdaságunk verseny- képessége a nemzetközi piacon dől el. Kíméletlen harcban, nehéz gazdasági helyzetben a minőség és a gazdaságosság, a ráfordítás és egyéb más mutatók előnyös alakítása érdekében az üzemek részéről sok egyéb feltétel mellett kettő bizonyosan elengedhetetlen: az egyik az információ, a másik a szakmai tudás. A szigorú gazdasági helyzet kettős felelősséget vet fel. Az információt adók felelőssége az, hogy a szakirodalom a gyakorlatban is jól hasznosítható anyagot tartalmazzon, felhasználható legyen. Más oldalról a termelő szakemberek érezzék az egyre értékesebb szaktudás jelentőségét, gyakorlati használ. Ne csak a környezet, a világ értékelje fel a szaktudást, a tájékozottságot, hanem a napi munkában való hasznosítással is váljon a termelő tevékenység nélkülözhetetlen részévé. Monsparl Judit Egy másodperc is sok A számítógépek és az áramszünet Egyik termelőszövetkezetünkben panaszkodtak a minap, hogy a tahi térségben a gyakori áramszünetek sok bosszúságot okoznak többek között a számítógépek alkalmazásában. A gépekben éppen futó programok ilyenkor „elvesznek’', mindent elölről kell kezdeni. Ez a panasz újkeletű, pedig a jelenség eddig is létezett. Eddig is voltak pillanatnyi áramszünetek, de ezeket szinte észre sem veszi az emberi szem, még a kevésbé érzékeny műszerek, berendezések sem, így általában nem okoz semmiféle fennakadást hétköznapi életünkben. Erről a speciális, de mint többeket érintő problémáról kérdeztük Barna Józsefet, a Dédász üzemviteli osztályvezetőjét és Balogh Zoltánt, a SZÜV kaposvári számítóközpontjának megbízott igazgatóját. — Az áramszolgáltató vállalat eddig és ezután is arra törekszik, hogy lehetőleg minél kevesebbszer legyen feszültségkimaradás — mondta a Dédász osztályvezetője. — Mi is ismerjük a számítógépet alkalmazók gondját, de azt sajnos továbbra sem ígérhetjük, hogy nem fordul elő hasonló eset a jövőben. Ezek az egy percen belüli áramszünetek a fogyasztók túlnyomó többségének nem okoznak gondot, hiszen észre sem veszik Ilyen egyébként évente 1500—2000 esetben fordul elő és ezeket a hibákat az alállomásokon elhelyezett automatikák hivatottak megszüntetni. Ezek működése azonban soha nem lesz olyan gyors, hogy ha más nem is, de a számítógépek „észre ne vennék", Ezek a pillanatnyi szünetek természetes velejárói az áramszolgáltatásnak, az egész országban, így nem rajtunk múli.k, hogy ilyen előfordul. — Fordultak-e önökhöz panasszal a számítógép-alkalmazók? — Eddig még nem. A SZÜV a kezdet kezdetén megkeresett bennünket, de nekik is azt tudtuk ajánlani, mint a többi számítógép-felhasználónak, hogy ők maguk gondoskodjanak valamiféle védelemről. Balogh Zoltán, a SZÜV megbízott igazgatója egyetért az osztályvezető által elmondottakkal. — Valóban a felhasználóknak kell védekezniük ezek ellen az áramkimaradások ellen. A hosszabbakról most nem beszélek, mert azok vagy nem természetes velejárói az áramszolgáltatásnak, vagy ha karbantartási munkákról van szó, akkor értesítenek bennünket. Ami a számítógépeket illeti, nos ezek rendkívül érzékeny berendezések és a másodperc töredéke is elég ahhoz, hogy energia hiányában leálljanak. A programok védelmében és hogy a felesleges munkától megkíméljük magunkat, vagy eg.v külön rendszerről kell működtetni a gépeket — ennek biztosítása meglehetősen költséges —, vagy a programba eleve be kell építeni az úgynevezett újraindítási pontokat. Ezek segítenek az ismételt elindításban. Lehetőség tehát van a védelemre, élünk is ezzel, s mivel az áramszünetek azért nem túl gyakoriak, különösebb gondol nem jelent, a munkánkban. Teljes biztonságot persze az hozna, ha a hálózattól független, külön tápellátással üzemeltetnénk a gépeket. Ez azonban nagyon költséges, így a kisebb felhasználók nem valószínű, hogy alkalmazzák ezt a módszert. Megoldás lenne a kis- és nagyszámítógépek összekapcsolása. ennek azonban még nincsenek meg a feltételei. Egyelőre sem a számítógépek száma, sem az áramkimaradások gyakorisága nem jelent akkora gondol, hogy a már említett módokon ne tudnánk kivédeni ezeket az üzemzavarokat. N. Zs.
