Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-01 / 27. szám
6 Somogyi Néplap 1986. február 1., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Első díj a zongoraversenyen Fiatal muzsikusok külföldön GAZDASÁGI SIKER IS Magyar zeneművészek külföldi sikereiről, világszerte nagyra, értékelt fel- készültségéről, művészi rangjáról gyakran esik szó. A magyar zenei előadóművészét e században olyan tekintélyt vívott ki magának, hogy néha már meg sem lepődünk, gyakran nem is figyelünk oda eléggé, ha muzsikusaink némelyike újabb kimagasló sikert ér el egy-egy versenyen vagy fesztiválon. A múlt évben az Imter- koncart nyolcvan fiatal magyar művészt küldött a különböző külföldi zenei versenyekre. Sokan értek el figyelmet érdemlő helyezést. Közülük négy ifjú szólista s egy együttes szerzett első díjat a vetélkedőkön. Az utóbhi, a négytagú Amadin- dia ütőegyüttes, amely csak nemrég, 1984 tavaszán álakul! meg, a rotterdami Gaudeamus elnevezésű kortárs- zenei versenyről hozta haza az első helyezést, ami ékesen igazolja, hogy korunk zenéjének tolmácsolásában muzsikusaink ma már a nemzetközi élvonalhoz tartoznak. Első díjjal tért haza a Krausz Adrienne is az olaszországi Send galliaban rendezett ifjúsági versenyről. Krausz Adrienne, aki az 1985-ben díjat nyert magyar művészek között a legfiatalabb (18 éves), jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongoraszaikának I. éves növendéke. Ugyancsak főiskolás még Würtz Klára, negyedik évfolyamos, első díjat nyert Olaszországban a seregnoi Ettore Pozzoli zongoraversenyen. És Itáliában szerezte meg az első díjat Velencei Tamás trom- bitaművész is. Ifi. Nagy Zoltán pedig, aki 1985-ben fejezte be tanulmányait az Állami Balettintézetben, a perui Trujdlloban novemberben rendezett Nemzetközi Balettversenyen kapta meg az aranyérmet. Szép sikerrel szerepelt, és II. díjat szerzett Cardiffban, a Singer of the World ének- versenyen Bokor Jutta, a2. Operaház énekművésze. Énekeseink közül egyébként többen is figyelemre méltó Számítógépek a szovjet iskolákban Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió minisztertanácsa döntése alapján az ország valamennyi középiskolájában új tantárgyat vezetnek be „Az informatika és számítógép- technika alapjai” címmel, valamint széleskörű kísérletbe kezdenek a különböző tantárgyak elektronikus számítógép segítségévéi való oktatásának elősegítésére. Konkrét megnyilvánulása ez a szovjet iskolareformnak, mélynek egyik célkitűzése az, hogy „a diákokat megtanítsák a korszerű számítástechnika alkalmazására, biztosítsák a számítógépek széleskörű alkalmazását a tanulmányi folyamatban”. A számítógépek használatának oktatását és felhasználását számos körülmény teszi szükségessé. Számítógép segítségével intenzívebbé tehető a tanulmányi folyamat, kedvezőbb lehetőségek teremtődnék a tudományok alapjainak elsajátításához. Az élet is azt követeli, hogy a diákoknak gyakorlati ismeretei legyenek a számítógéptechnika alkalmazásáról, ennek nép- gazdasági alkalmazásáról. A döntés értelmében az oktatási intézményekben számítástechnikai kabineteket kell létrehozni, megfelelő tanári állományt kell kiképezni, biztosítani kell a tanulmányi folyamathoz szükséges anyagokat, programokat és ki kell dolgozni a megfelelő módszertani eljárásokat. A számítástechnikát nagy mértékben fel kívánják használni az iskolán kívüli munkában, a diákok műszaki készségének fejlesztésében. Ha figyelembe vesszük az ország óriási középiskolai hálózatát, könnyen beláthatjuk, hogy a számítógépes program bevezetése bonyolult és nem ófcsó lépés. Andrej Jiersov akadémikus véleménye szerint a számítógépes műveltség legalacsonyabb szintjének megteremtéséhez is több mint 1 millió kis személyi számítógépre van szükség, ezek száma azonban a jövőben még lényegesen növekedni fog. 2000-re a Szovjetunió középiskoláiban és szakmunkásképző intézeteiben 70 ezer számítástechnikai kalb inét működik majd. Siímies Judit A csurgói gimnáziumban kilencvennégy negyedikes dönt további sorsáról. Vannak, akik még csak most, a jelentkezési lap kitöltésekor igyekeznek nekik tetsző hivatást keresni. A legtöbb továbbtanuló azonban évek óta a most megjelölt pályára készült. Két negyedikes * lányt arról kérdeztem, miért döntött emellett és biztos-e a felvételiben? Osztálytársak, és akár az iskola büszkeségei is lehetnének. Pesifcereket arattak a határainkon kívüli vetélkedőkön. Dénes Zsuzsa például, több korábbi nemzetközi ének- verseny résztvevője, díjazottja, tavaly Rio de Janeiroban szerezte meg a III. díjat. A barcelonai Francisco Vinas énékversenyen pedig ketten is, Verebics Ibolya és Szend- rényi Katalin kapott különdí- jat. Mindketten sikerrel szerepeltek már néhány korábbi versenyen is: Szendrényi Katalin első díjat nyert a Karlovy Vary-i Nemzetközi Énekversenyen még másodéves főiskolás korában, (1985 nyarán végzett az operatanszakon), Verebics Ibolya pedig Helsinkiben, a Mirjam Helin Nemzetközi Énekver- sényen kapta meg 1984-ben a zsűri különdíját. Díjazott résztvevőiként tért haza Philadelphiából, a Luciano Pavarotti énekversenyről Te- mesi Mária, többek közt az 1981- es, ugyancsak Rio de Janeiro-i verseny első díjazottja, és Komlósi Ildikó, az 1982- es Karlovy Vary-i verseny győztese. Az idei zwickaui Robert Schumann énekversenyen sikeres szerepléséért diplomát kapott továbbá Ádám Zsuzsa. Hosszú idő után szép külföldi versenysiker született a híres miagyar hegedűiskola neveltjeinek szereplése révén is. Szabadi Vilmos az igen rangos Jan Sibelius hegedűverseny III. díját szerezte meg (a másodikat nem adták ki), Stuller Gyula pedig szintén III. díjasként a goriziai Rodolpho Lipizer hegedűversenyről tért haza. A genfi kürtversenyen a főiskola utolsó éves hallgatója, Nagy Miklós (Friedrich Ádám növendéke) nyerte meg a harmadik dijat. Az Állami Balettintézet utolsó évfolyamos növendéke, Solymosi Zoltán pedig Lau- sannebam került be a balettverseny New York-i döntőjébe. Együtteseink közül külön- díjjal tért haza Colmarból a kaimarazenei versenyről az Aquincum Együttes, illetve egy másik, párizsi kamarazenei versenyről a Hernáditrió. Említésre érdemes, hogy jazzművészeink is egyre jelentősebb sikeréket aratnak külföldön. Az idén Dunfcerque-ban rendezett jazzversenyen a III. díjat szerezte meg a modern kategóriában a Bop-Art együttes, Dés László pedig, az együttes tagja elnyerte a legjobb szólista díjat. Sz. Gy. Andik Anikó dig nem csináltak semmi különöset, mindössze rendszeresen tanultak . .. Jutkát jónéhány éve ismerem. Igaz, csak az újságból. Simics hét, Simics öt, Simics kilenc. Nem a keresztnevét pótolják ezek a számok, hanem a dobott gólok mennyiségét jelölik. A somogyi kézilabdázás fiatal csillaga, ifiválogatott, és mindenekelőtt diáklány. — Legalább öt éve eldöntöttem: a testnevelési főisVasas lányok Látszólag nincs semmi különös a két tizenhat éves lányban- Fodor Katalin és Nagy Marianna a Csepel Művek Egyedi Gépgyára kaposvári nehézgópgyáránaik tanműhelyében éppen tízóraizik. Lábukon ormótlan bakancs, a munkaruhájuk olajos, s olaj vette be magát rövidre vágott körmük alá is. A két kislány marós lesz Nem éppen női foglalkozást választottak maguknak. A környezetük azonban kezdi már megszokni ezt. Fodor Kati a cserfesebb, Nagy Mariann a „nőiesebb”, reggel még arra is jutott ideje, hogy szemét festékkel körbeárnyékolja, s beszélgetés közben igyekszik kipiszkálni körme alól a feketeséget. — Eladó szerettem volna lenni, de 3,5-ös tanulmányi átlaggal „sem kellettem” a felvételinél — kezdi „élete” történetét Fodor Katalin. — El is voltam keseredve rendesen, a nagynéném vigasztalt. Ő marósként dolgozik, s bizonygatta, ez olyan szakma, hogy nem bánom meg, ha ezt választom. Otthon természetesen féltettek, jaj, mi lesz velem a sók fiú között, az iskoláiban meg csodabogárnak nézték. A társaságban kerékre nyíltak a szemek, mikor megtudták, hová járóik, de aztán, ha lassan is, megszokták. Nekem nagyon tetszik ez a munka, főleg, ha valami izgisebb feladatot kell megoldani, például azt a fogasívét, ott van ni, felrajzolva a táblára. Nézem a táblát, a számomra érthetetlen vonalakat, jelzéseket, s valami egyszerűbb után érdeklődöm. — Van az is — nyugtat a jövendő marós —, például amit most készítünk, a hat- lapfejű csavar. Hát, ha neki ez egyszerűbb! Kati nevet és büszke. A vőlegénye géplakatos, s ugyancsak kihúzza magát, hogy ilyen belevaló menyasz- szonya van, aki megállja a helyét az élet nehezebb területein is. Nagy Marianna számára hajnalban indul a nap. Csornáról jár be, fél négykor kel. Eredeti elképzelése szerint csecsemőgondozó lett volna, de hát nem sikerült. A pályaválasztási tanácsadóban a gimnáziumot javasolták, de Marianna bizonytalan volt: ha 3,8-as átlaggal nem kellett az egészségügyi iskolába, hogyan sikerülhetne a gimnázium? — Ég és föld, amit most csinálok, meg amit elképzeltem magamnak. De most már nem bánom, hogy így esett. Befogadtak a többiek is bennünket, bár igaz, néha nem szólnak hozzánk, kiközösítenek. De ez maximum azt jelenti, hogy nem hoznak a büféből uzsonnát! Ha látják, hogy nehezet kell emelni, segítenek, ha észreveszik, hogy idétlenkedünk, megmutatják a jó fogást. Nekem, azt hiszem, túlságosan is megjött az önbizalmam, szeretnék érettségizni, és teéhniikus minősítőt tenni. Hogy milyen leszek „vasasnak”? Majd kiderül. Örökké nem szeretnék gép mellett dolgozni, szeretnék többre jutni, de ártani nem fog a nehezebb munka sem, azt hiszem. Horváth János tanműhely- vezető dicsérően szól a .lányokról, de nem titkolja: szép, szép a vállalkozó kedv, azonban ez nem női foglalkozás. Tanulóidőben szeretik a lányok, utána azonban kevesen maradnák meg a szakmában. Férjhez mennek, s a családfőnek előbb-utóbb gondja támad: hitvesének olajos a körme, a keze, a kendő lelapítja a frizurát. Vita támad, s a végeredmény a pályaváltoztatás. — Az Izzóban még „el- szöszmötölihetnek”, ott kisebb darabokkal kell dolgozni — mondja a tanműhelyvezető —, de itt nálunk nehéz munkadarabok vannak, summa suimimárum, nem nőnék való szakma ez. Érdekességként meg lehet próbálni, de az,tán mindenképpen jó, ha továbblépnek: például technikusnak, tervezőnek. Klie Agnes Biztos kézzel írt levelek kólára jelentkezem majd gimnázium után. Ezt a célomat, még a vereségek vagy sérülések után sem adtam fel. Most ez a következő tíz évem jövőképe: tanulás és sport, aztán meg tanítás és sport. Érettségi előtt kaptam néhány ajánlatot NB-s egyesületektől, hogy játsszak náluk és tanuljak tovább a városuk főiskoláján. Le akartak beszélni a TF-iről, hogy ott nincs pénz a kézilabdában. Engem azonban ma jobban érdekel a jövőbeli hivatásom és a sport, mint a pénz. — A rengeteg meccs, edzés, utazás, készülés mellett hogy maradt idő a tanulásra? — Maradt, mert sokat győzködtem magamban — először a suli és utána a sport. Sok rossz példát láttam, hallottam azokról, akik naigyon tehetségesnek bizonyultak a pályán, de ez volt minden tudásuk. A négy évben mindig tartottam a négyegész-öttizedes átlagot. Nagyon szerettem a biológiát, a matekot, csak a fizikával álltam kicsi hadilábon. Ahhoz, hogy háromszor elnyerhessem a „jó tanuló — jó sportoló” címet, sok segítséget kaptam a csapattól, Katar Feri bácsi- éktől — ő és a felesége az edzőm — és jónéhány osztálytársamtól és tanáromtól. Andik Anikó néhány napja kapott értesítést arról,, hogy továbbjutott az országos tanulmányi verseny második fordulójába, méghozzá francia nyelvből. <3 is csurgói. — Könnyen és szívesen tanulok. Mindig is szerettem a nyelveket, úgy érzem, ez hozzátartozik az alapműveltséghez. Én mégsem nyelvszakra jelentkeztem, hanem az egészségügyi főiskolára. Remélem, hogy ott is kamatoztatni tudom majd a nyelvtudásomat. — Miért vonzó az egészségügyi pálya? A lemondásokkal járó, fáradságos hivatást nem mindig követi kellő anyagi elismerés. — Engem leginkább a rehabilitáció érdeked. Az, hogy a beteg valamikor épp olyan egészségesen és lelkileg is gyógyultan kerüljön haza, mint mielőtt a sérülés érte. Voltam már tr.bb orvosi intézményben, most, ha sikerül, a gyógytornászok munkájával ismerke- diek meg. Konkrétan most még nem tudom, hogy melyik terület érdekel a legjobban, de az egészségügy az biztos. — Mit csinálsz szabad- idődben? — Most ebben az időszakban mindketten sokat tanulunk, mert nagyon készülünk erre a pályára. Ez a befutó kör, erre kell a legtöbb tudás, energia. Egyébként nagyon szívesen besegítek az otthoni munkába és a könyvek is jó barátaim ... Békés József
