Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-06 / 31. szám

4 Somogyi Néplap 1986. február 6., csütörtök Az előrelépés alapja a jobb munka Somogyi élelmiszergazda­ság! vezetőknek továbbkép­zést rendeztek január 14-e és 17-e között Siófokon. Három termelőszövetkezeti elnöktől érdeklődtünk arról: mi ke­rült a tarsolyukba, mit hasz­nosíthatnak gazdaságukban a Siófokon hallottakból. Az igali Aranykalász téesz- ben korábban havonta, most kéthetente, minden második hétfőn reggel fél nyolckor tartják a vezetői megbeszé­lést. Egy ilyen tanácskozást követően beszélgettünk Se­bők József elnökkel. — Épp most mondtam el vezető társaimnak a főbb tapasztalatokat. Ez eljut a munkahelyi közösségek ösz- szejöveteleire is. Mindig nagy várakozással nézek az ilyen, év eleji továbbképzé­sek elé, s ahogy eddig, most sem csalódtam: minden nap hallottam újat, érdekeset, s ez megerősített abban, hogy az idén a tavalyi eredmé­nyek megismétléséért, s fő­ként azok fokozásáért más­képp, jobban kell dolgoz­nunk, mint a múlt évben. A vezetői megbeszélések idő­pontját is ezért sűrítettük: gyors intézkedésekkel meg­előzhetünk később naggyá növő gondokat, mert tavaly sem lefíetett mindent az időjárásra fogni ... Nálunk a bérszínvonal elérte az üzemi lehetőségek határait. Hogy az idén kiegészítő ré­szesedésit, prémiumot fizet­hessünk az évi munka alap­ján, a munkabékéknél né­zünk körül. Ezt megérti a tagság. — Tetszett az az őszinte­ség, ahogyan az ágazatok or­szágos irányítói és a megye vezetői megosztják velünk gondjaikat és közreműködé­sünket kérik a megoldásban. Ezt a módszert akarjuk al­kalmazni nálunk, a téeszben is. Okkal számítunk egyet­értésre például a traktoro­soknál a kétműszakos szol­gálatban; nemcsak azért, mert ez már a múlt év őszén bevált és a műszak- pótlékban megtalálják a szá­mításukat, hanem azért is, mert megértik: a nagy telje­sítményű, értékes gépeket csak így lehet kihasználni... A kapolyi termelőszövet­kezet elnöke, Pikli Béla ké­pesítése szerint agrármérnök, testvérei között azonban van bányamérnök, katonatiszt, alkalmazott is, így „családi körben” is tapasztalhatja, milyen véleménnyel vannak a mezőgazdaságról, akik nem élnek benne. — Tőlük is, a siófoki to­vábbképzés előadóitól is hal­lottam, s ez jó érzéssel tölt el: az utóbbi években ked­vezően változott ennek az ágazatnak a megítélése. Ke­vesebb az elmarasztaló — és olykor igencsak megalapo­zatlan — kritika. Mert mit hallhattunk korábban ? A mezőgazdaság a népgazda­ság agyontámogatott ágazata. Pedig ha mérlegre tesszük — és a továbbképzés előadói ezt tették — az eredménye­ket, kiderül: azok a támoga­tások kamatostul megtérül­tek, a segítség nem k/olt hiábavaló, a gazdaságok zö­me megerősödött. Az a fel­ismerés, hogy az eszközsze­génység a fejlődés gátja le­het, szintén javított a hely­zetükön, s a tanfolyam meg­erősített benne: ha a nap­jainkban tapasztalt kedvező folyamat tartós lesz, meg­birkózhatunk a feladatokkal. — Hallhattunk a tovább­képzésen arról, hogy a ter­melőszövetkezetek támogas­sák a mezőgazdasági kister­melők tevékenységét. Én is úgy látom, hogy most ott le­het leggyorsabban és legke­vesebb költséggel föllendíte­ni az állattenyésztést, s mi segítünk is, ahogy tudunk. A téeszek azonban nincsenek eléggé érdekelve, hogy saját tagjaik és alkalmazottaik mellett a kívülállók háztáji termelését is felkarolják, pe­dig nálunk például ezek ad­ják a háztáji áruforgalom­nak mintegy a felét. Köte­lességünknek érezzük a ró­luk való gondoskodást, jólle­het ehhez nem fűződik a téesznek különösebb anyagi érdeke ... Kovács Ferenc, a tetei Bé­ke termelőszövetkezet elnö­ke azokat a megállapításokat idézte, amelyek folyamatuk­ban mutatták be az ország élelmiszergazdaságának fej­lődését napjainkig, s a me­gyei eredményekről is tárgy­szerű, „letisztult” képet ad­tak. — Az előadásokból a né­zetazonosságra való törekvés érződött, s ezt elősegítette a nyíltság, az ágazat reális helyzetértékelése. Megszív- lelésre érdemes volt az a megállapítás, miszerint az üzemékben nagyon fontos a cselekvési egység, a munka­stílus fejlesztése annak meg­felelően, ahogyan a gazda­sági követelmények növeke­dése indokolja. Az előadások növelték a hallgatóságban a felelősségérzetet és segítet­ték az eligazodást; hogy ne a szélsőségek, a végletek kapjanak hangot, hanem a reális megítélés jellemezte a véleményalkotást. Ha ez így van, simábban mennek a dolgok a téeszben. — Egyetérthetünk abban is, hogy a gazdálkodásra ha­tó intézkedéseket csak ak­kor illetheti bírálat, ha a végrehajtás területén, a gaz­daságokban rend van, min­dent a helyére tettek és az előbbre jutás lehetőségeit maximálisan kihasználják, ám mégsem sikerül ötről a hatra jutni. A gondok okát azonban először helyben kell keresni, kritikus önvizsgá­lattal, a vélemények egyez­tetésével és minősítésével. Sok tanulságos, a munka­helyeken hasznosításra érde­mes ismerettel gazdagod­tunk, s az a három és fél nap Siófokon a szó szoros értelmében továbbképzésnek számított. Hernesz Ferenc A határállomás csendje Berzence kapocs — Hogy is volt hajdaná­ban azokkal a csempészők­kel? Kakrik János elmosolyodik a kérdésen. Ott a Dombó csatorna tövében alig negy­ven esztendővel ezelőtt sót cseréltek malacra. A szerb sógor, vagy a horvát koma hozta a zsíros süldőt, a ber- zencei polgár meg nyújtotta a néhány kiló sót. Tilos dol­got csináltak, csakhogy ak­koriban az egyik ebből, a másik meg abból szenvedett hiányt. Hát segítettek ma­gukon, ahogy tudtak. Rég elföldelték már az utolsó vérbeli csempészt a berzen- cei temetőben. Legendává érlelődték azok a történetek is. Kakrik János, a berzen- cei nagyiközségi tanács elnö­ke úgy tartja, hogy falujá­ban a határ szó a törvény­tiszteletet, a határállomás a barátság kapocsét jelenti. — A falu életében sok változást hozott a közúti ha­tárátkelőhely. A szomszédos falvakkal nékünk jó volt a kapcsolatunk, de ahhoz, hogy felkeressük egymást, majd száznyolcvan kilomé­tert kellett kerülnünk. A ha­tárállomás lerövidítette ezt az utalt, így aztán már a so- mogyudvarhelyiek és a csur­góiak is mind gyakrabban invitálják találkozóra a go- laiakat, a zsdálaiakat vagy a kaproncaiakat. Nem ritka, hogy közös sportversenyeket rendeznék, műsoros bemuta­tókat tartanak. Hadd említ­sem példaként a berzencei népi együttest. A kapron cai néptáncosokkal van baráti kapcsolatunk, a nyáron ők is eljöttek a várdombi nyár eseménysorozatának megnyi­tására, míg az ősszel mi ad­tunk műsort a szomszédos városban. Rokoni, baráti szá­lak kötnek össze bennünket. Ezek erősödését szolgálja a határállomás. De más hasz­nát is látjuk. Az ország ka­pujában vagyunk. A hoz­zánk érkező idegen először itt szerez tapasztalatokat ha­zánkról. Ezt felismerve a fa­lu összefogott, hogy szebbé tegye környezetét, hogy jó hírünket vigyék tovább. A tanácsházától hat kilo­méterre van a határátkelő. Ezt az utat hetente legalább egyszer megteszi Nagy Jó­zsef százados, a FEP pa­rancsnoka. Tőle hallottam, hogy kapcsolatuk példaként emlegethető. Ha ünnep van a faluban, meghívót kapnak a határőrök. Ha kell a mun­káskéz a társadalmi munká­hoz, jönnek a katonák. Cso­da-e ezek után, hogy ha le­szerelés van, a falu vezetői is elviszik ajándékaikat a búcsúzó járőröknek és útle- vélkezelőknék? Nem lehet olyan határőr-ünnep, ahon­nan elmaradnának a falu­siak. Ünnepben pedig nincs hiány. A határállomás állo­mánya legutóbb hatodszorra érdemelte ki az élenjáró cí­met. Nagy József büszke er­re. Joggal, hiszen a nyitás óta egyetlen rendkívüli ese­mény sem történt erre, s pa­nasz sem érhette munkáju­kat. Nagy százados Kalauzol bennünket az ország egyik legkorszerűbb határállomá­sán, s igyekszik megismer­tetni az életükkel. — Rendkívül kedvező kö­rülmények között dolgozha­tunk. Több sávban is fogad­hatjuk a Jugoszlávia felől érkező, vagy az oda tartó gépkocsikat, s így megfelel­KERMI tapasztalatok Közepes minőségű felvágottak A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet 1985 má­sodik feliében a fővárosban és vidéken összesen 670 boltban, raktárban, Tüzép- telapen, kiskereskedőnél és vendéglátóhelyen ellenőrizte az áruk minőségét. Megállapították hogy az élelmiszerek zöme megfelel a szabványoknak, de továbbra sem egyenletes a húskészít­mények és a tejtermékek minősége. Általában jó mi­nőségű a téliszalámi, a szá­raz-kolbász, valamint a hur­ka és a füstölit-főtt áru. A felvágottfélék közepes minő­sítést kaptak, elsősorban a nyersanyagok egyenetlen ap­rítása, esetenként a túlfűsze- rezés vagy a jellegtelen íz miatt. Ugyancsak nem javult a korábbiakhoz képest a vörösáruk — párizsi, virsli, szafaládé — minősége. Az árusítás megtiltására vagy korlátozására okot adó sú­lyos hibát a húskészítmé­nyek 1 százalékánál állapí­tottak meg. A 48 üzletben és raktár­ban megvizsgált mintegy 7400 kilogramm kenyér 5 százaléka nem felelt meg a követelményeknek (1984 má­sodik félévében ez az arány még 9 százalék volt). Válto­zatlanul sok a súlvhiánvos, a szabványosnál kisebb,, vagy rossz minőségű péksüte­mény. A 43 üzletben meg­vizsgált zsemlék és kiflik 35 százalékát kellett emiatt a forgalomból kivonatni, ami még mindig nagyon magas arány, noha ez egy évvel ko­rábban még 47 százalék volt. Nem tapasztaltak javulást az ellenőrök a vendéglátó- ipari szolgáltatások minősé­gében. A méteráruk és a konfek­cióholmik minősége kielégítő voLt, az alsóruházaiti cikkek „nem szabványos” megjelö­léssel, csökkentet' áron ke­Szegénylegényekből terroristák Szardínia szép, ám zord szigetén valamikor úgy is­merték a „banditát”, mint a hegyek között élő hallgatag szegénylegényt, aki kétcsövű puskájával időről időre fel­bukkan és mediterrán Robin Hood-ként igazságot szolgál­tat. Az egyszerű nép szeret­te, de félt is tőle. A szeretet elmúlt, a félelem megmaradt és a hajdani banditákból Olaszország legrettegettebb emberrablói lettek, akikkel szemben tehetetlen az igaz­ságszolgáltatás. Az emberrablás sosem volt idegen a szardíniái ban- ditizmustól, régen azonban csak a sziget dúsgazdag elő­kelőségeit rabolták el. A maiak már nem válogatósak. A régi banditizmus számos rokon-vonást mutatott a szi­cíliai maffiával. Az „Anoni­ma Sarda” látszólag koránt­sem olyan titokzatos. A he­lyi hatóságok név szerint is­merik a szervezet leghírhed- tebb tagjait, a főbb rejtek­helyeiket, nemcsak a szige­ten, hanem Közép-OIaszor- szágban is. Akcióikat általá­ban este 8 és reggel 5 óra között hajtják végre, ked­venc módszerük az autós- rablás, áldozataikat nem ká­bítják el, s nem házakban, hanem barlangokban rejtik el őket. Legtöbb foglyukat kétszer-háromszor más rej­tekhelyre szállítják. Legfőbb vadászterületük a sziget déli részén fekvő Nuoro — itt követték el az emberrablá­sok 80 százalékát — a tagok kétharmada is idevalósi. Rendszerint közvetítővel ér­keznek az áldozatok család­jával, sokszor ügyvédet, köz­jegyzőt kérnek fel erre. A rendőrség gyakran né­hány perccel az akció után értesül a bűnesetről, kutatá­saik mégis szinte mindig eredménytelenek. Ennek oka egyrészt a félelem ébrentar- totta „omertá” — a hallga­tás törvénye, másrészt pedig az, hogy az emberrablók igen elővigyázatosak: rejtek­helyeiket katonai módon ál­cázzák, kutyákkal veszik kö­rül, akik, mint a Capitólium lúdjai, jelzik a veszélyt, és a foglyoknak nemcsak a szá­ját, hanem a fülét is betö­mik, hogy ne is hallják a keresők megafon-felhívásait. Az új banditizmus gyöke­rei nem csupán a régi ha­gyományokra nyúlnak vissza. Nuoro és környéke, Barbagia tartomány egyike Olaszor­szág legnyomorúságosabb vi­dékeinek. Az elmúlt hónapokban azonban Nuoro fellázadt: nem akarnak együttélni az emberrablás félelmének gon­dolatával. A biztatást egye­nesen Francesco Cossigától, az olasz köztársaság új elnö­kétől kapták, aki maga is e vidékről származik. Politi­kusok, szakszervezeti veze­tők, kereskedők, értelmisé­giek és földművesek fogtak össze, hogy a banditizmus okait kutassák és felvegyék a harcot e járvány ellen. Az ő fellépésük persze nem ele­gendő: az olasz államtól vár­ják a segítséget, hogy az „ólomévek” a szélsőséges terrorizmus feszámolása után teremtsen rendet Szardíniában is: ne csak rendőri intézkedésekkel, ha­nem beruházásokkal, munka- lehetőségekkel is. G. L. rülhetett forgalomba. Az el­lenőrök ezúttal is több hiá­nyosságot tapasztaltak a ru­házati termékek vásárlóinak tájékoztatásával kapcsolat­ban. Megállapították, hogy egyes cikkeket — hazai és importtermékeket egyaránt — hiányos, nem megfelelő tartalmú tájékoztatóval, vagy anélkül forgalmaztak a kereskedelmi vállalatok. E termékek árusítását a tájé­koztatók kijavításáig, illetve pótlásáig nem engedélyezték. Az ellenőrzött boltokban, raktárakban az előző év azonos időszakához képest kevesebb volt a hibás ház­tartási gép, kályha, tűzhely, de sok a sérülés a gondat­lan szállítás, árukezelés miatt. A híradástechnikai cikkek minősége nem vál­tozott, a vizsgáit készülékek túlnyomó többsége kifogás­talan volt. A kerékpárok, motorkerékpárok általában megfelelőnek bizonyultak, az importált kétkerekű jármű­vek mintegy negyed része azonban az árukezelés hiá­nyosságai miatt károsodtak. A tapasztalatok szerint nem javult a bútorok minő­sége: a megvizsgált kárpito­zott garnitúrák, szekrényso­rok, konyhaszekrények csak­nem egyharmada nem elégí­tette ki a követelményeket. A kifogásolt bútoroknál leg­több esetiben technológiai hiányosságokat állapítottak meg, például az alkatrészek pontatlan illesztését, a lak­kozás hibáit, a szövettoevo- nó anyagok eldolgozását. A hibás termékek 10—20 szá­zalékos árengedménnyel ke­rülhetnek forgalomba. A KERMI a félév folya­mán 4736 új hazai és import gyártmányról adott szakvé­leményt. A hazai újdonságok körében javult az élelmiszerek és a ruházati termékek minősége, valamivel csökkent azonban az iparcikkeké. Az import­minták minőségét valameny- nyj árucsoportban jobbnak ítélte a KERMI, mint koráb­ban volt. (MTI) hetünk a velünk szemben támasztott hármas követel­ménynek, amely úgy szól: biztonság, gyorsaság, kultu­ráltság. Hadd mondjam el, hogy igazán nagy próbatéte­len még nem estünk át. A nyitás napján volt nagy a forgalom, és akkor, amikor Bjelovárban somogyi, Kapos­váron bjelovári napokat ren­deztek. Képesek lennénk na­gyobb forgalom lebonyolítá­sára is, de Berzence neve még nincs benne a köztudat­ban. Pedig már a legújabb idegenforgalmi térképek is jelölik forgalomellenőrző pontunkat. A parancsnok szavait bi­zonyítja, míg a határállomá­son vendégeskedtünk, egyet­len utas sem érkezett. Csend van ezekben a januári na- . pókban. Talán a majdan be­köszöntő nyár pezsgőbbé te­szi az itteni életet, ha pél­dául az utazási irodák erre­felé hoznák csoportjaikat, gyorsabban továbbutazhat- nának mint mondjuk Lete- nyén. A nyár persze még odébb van, de a berzencei határállomás addig is szol­gálja a kishatárforgalmat, a baráti kapcsolatok erősödé­sét. Nagy Jenő Szövetkezeti átalány- -elszámolás A pénzügyminiszter mó­dosította a szövetkezeti rész­legek átaláiny-elszámolásos üzemeltetéséről szóló rende­letet. Január 1-jé tői, más szö­vetkezetekhez hasonlóan, a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek is alakíthat­nak átalányelszámolásos részlegeket. A kisszövetkeze­tek fogyasztási szolgáltatói tevékenységre hozhatnak létre átalányelszámolásos részleget. Ezek legfeljebb 15 fős létszámmal működhet­nek, kivéve a fogyasztási szolgáltatást végző csoporto­kat, amelyekben harmincán is dolgozhatnak. Adózási szabályaik — az általános jövedelemadóról szóló rendelkezésekkel össz­hangban — szintén módo­sultak. Ennek alapján a részlegekben alkalmazott dolgozóknak a munkamegál­lapodásban szereplő minden béren felüli személyes jöve­delme után ' jövedelemadót kell fizetniük. A belső érdekeltség javí­tása céljából 1982 óta van lehetőség arra, hogy egyes részlegeiket a szövetkezetek átalány-elszámolásos for­mában üzemeltessék. Ebben a rendszerben a többletnye­reség elérésében, illetve a költségmegtakarításban a dolgozók közvetlenül is érde­keltek. Az átalány-elszámo­lásos üzemeltetés szélesebb körű alkalmazásától a szö- vekezeti szolgáltatások szín­vonalának . emelkedését, a gazdálkodás jövedelmezősé­gének javulását várják. A módosításokat a Magyar Közlöny 1986/2. száma tar­talmazza.

Next

/
Thumbnails
Contents