Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-06 / 31. szám

1986. február 6., csütörtök Somogyi Néplap 5 a szentkirályi alma Falusi olvasókor alakul„ november végén Porrog- szentkirályon. A résztvevők, főként kertbarátok gazdál­kodási ismereteiket szeret­nék bővíteni az olvasókör­ben. Így lehetne összegezni a porrogs zentkir ály i szenzá­ciót. Mi arra voltunk kíván­csiak, mi áll a hír mögött, hogyan működik egy kisköz­ség olvasóköre. Porrogszentkirály főutcá­ja magába foglalja szinte az egész falut. A nem egészen ötszáz lelkes kisközség arról nevezetes, hogy egy ember­öltő óta talán a legfinomabb somogyi alma terem itt. 25— 30 vagonnal küldenek rend­szeresen exportra és leg­alább ennyit értékesítenek belföldön vagy dolgoznak fel félkészen. A faluban — s az érthető, éppen a gyü­mölcstermelés miatt, vissza­esett az állattartási kedv. S ahogy itt tartják; az alma jobban is fizet. Hogy hogyan lett ebből — olvasókör, ér­ről Horváth Sándort, a nép­frontbizottság elnökét kérde­zem: — Volt hagyománya az ol­vasókörnek a faluban. 1935- ben dr. Jeszenszky Árpád­nak, a keszthelyi egyetem jeles tanárának javaslatára kezdtek el az itteniek alma­fákat ültetni. • Hogy a . szak­szerű gyümölcstermelést kult az Egészségügyi Minisz­térium felvilágosítási osztá­lya — ennek élére került Pintér Miklós! Én abban az időben Szombathely város főorvosa voltam. Kaptam tőle egy levelet, hogy „gyere föl, nekem egy' ilyen író-or­vosra van szükségem!” így kerültem Pestre ... Buga doktort kezdettől fogva az az elv vezérelte: „ahogy a kisgyermeket ka­nállal enni, pohárból inni — úgy kell megtanítani az em­bereket, hogyan éljenek egészségesen!” Persze, mind­ezt ízesen, színesen, dallam­mal, ritmussal. Szóval: érde­kesen. Mindenképpen embe­ri fogyasztásra alkalmas módon, és semmiképp sem unalmas formában ... Eszerint cselekedett, ami­kor az egyetem elvégzése után, szülőfalujában lett körorvos. Később — TIT- előadőként is — evégett jár­ta az országot. . . — Végeredményben egy sikeres életpályát mondhat magáénak ... — Ha most azt akarod kérdezni, hogy elégedett va­gyok-e, akkor máris igennel válaszolok! Mármint azzal, ami megadatott nekem! Tu­lajdonképpen mindig azt csináltam, amit szerettem ... Ha elölről kezdeném — ugyanezt a pályát választa­nám! Hogy mit is tett Buga dok­tor?! Hiszem, hogy mind­annyian tisztában vagyunk vele. Puszta számszerűségek sohsem jellemezhetnek egy embert, egy munkás életet. Mégis érdemes leírni: rá­diós és egyéb előadásból pár száz híján tízezret sikerült összeszámolni! Levelekre adott válasz-üzeneteinek szá­ma a tizenötezret közelíti, ismeretterjesztő közlemé­nyei, cikkei mennyiségének megállapítása pedig egyene­sen reménytelen vállalkozás­nak minősül. Mindemellett huszonhét könyv szerzője ... Talán furcsa, de Buga doktor — mindezek ellené­re — nem teremtett iskoláit! Nos, távolról sem azért, mintha nem lett volna rá szükség. Inkább azért nem, mert amit ő elkezdett, sen­ki sem tudta utána csinálni. Viszont — teremtett egy „műfajt!” Méghozzá egye­dülállót, a tudomány és a művészet határmezsgyéjén... Azt az írói teljesítményt, ami az orvostudományból „fordította le” és közvetítet­te azokat a tudnivalókat, amelyeket az utca embere a gyakorlatban hasznosíthat. — Valóban másképp csi­nálják a ma egészségnevelői — mondja. — Másképp, de az nem azt jelenti, hogy nem jól! Hiszen megváltoz­tak a körülmények, így a velük szemben támasztott követelmények is. Albrecht Gyula Németh József festményei a síülőmegyében Képzőművészeti kiállítások Somogybán Nyolc helyen negyvenöt tárlat Elkészítette idei kiállítási tervét a Somogy Megyei Múzeum. Nyolc helyen negyvenöt tárlatot nyitnak meg ebben az évben. Figye­lemmel kísérik a somogyi és a megyéből elszármazott képzőművészek munkásságát is, így ikerül sor a nyáron Kaposváron a Somogyi Kép­tárban Németh József festő­művész bemutatkozására, vagy a Siófokon élő Csiszár Elek kiállítására májusban. Gerő Kázmér a Somogy Megyei Múzeumban szerepel majd az év végén. A marcali helytörténeti múzeumban több érdekes ki­állítást tartanak: bemutatko­zik a Somogyi Fotóklub, So­mogy népművészete címmel februárban rendeznek bemu­tatót, Balaton a képzőművé­szetben címmel a nyáron le­het megtekinteni egy válo­gatást. A marcali Bernáth emlékmúzeumban a mester tanítványainak kiállításán kívül még Mészáros Géza festőművész alkotásait lát­hatjuk. Barcson a Dráva múzeum­ban Giczy János festőmű­vész szerepel februárban, a Kaposvári Galériával közö­sen rendeznek tárlatot a fital képzőművészek stúdiója tagjainak munkáiból öt al­kalommal. A szomszédos ju­goszláviai, likovni klub a nyáron hozza el anyagát a Dráva-parti városba. Több külföldi vendégkiál­lító nevével is találkozunk a programban: a Kaposvári Galériában a Lengyel Kép­zőművészek Szövetségének opolai területi szervezete mutatkozik be, a marcali helytörténeti múzeumban a lipcsei területi szervezet ál­lítja ki munkáit, ezt a kiál­lítást a boglárlellei Tóparti Galériában is bemutatják. A Somogy megyei mú­zeumban három szobrászati kiállítást rendeznek az idén. O. Papp Gábor februárban mutatkozik be, Szabó István a nyáron, Kiss György szep­temberben. A Somogyi Képtárban folytatódik a Fonyódi iskola festőcsoport egyéni kiállítás sorozata, novemberben To- por András lesz a kiállító­terem vendége. A bogiári kápolnákban egyelőre csak az augusztusi program biztos, El Kazovsz- kij és Záborszky Gábor fes­tőművészek közös kiállításá­ra kerül sor a szezon végén. Kun Bélára emlékeznek Kun Béla születésének 100. évfordulójáról centená­riumi rendezvénysorozattal emlékeznek meg a követke­ző napokban Budapesten. A jubileummal kapcsolatos eseményekről szerdán az MSZMP KB Párttörténet-i Intézettében tájékoztatták a sajtó képviselőit. Huszár István, az MSZMP KB Párttönténeti Intézetének igazgatója elmondotta: a centenáriumi megemlékezé­sek a nemzőti önismeret el­mélyítését is szolgálják. A rendezvénysorozat február 11-én nemzetközi tudomá­nyos ülésszákkal kezdődik. A kétnapos konferenciának — amelyen Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára tart beve­zető előadást — a Magyar Tudományos Akadémia ad otthont. Az ülésszak előadói — szovjet, csehszlovákiai, jugoszláviai, NDK-beli, len­gyel, bolgár történészek — legfrissebb tudományos eredményeiket ismertetik. Az ülésszak nemcsak port­rét kíván festeni Kun Bélá­ról, hanem láttatni szándé­kozik azt a történelmi folya­matot is, amelyre munkássá­gával hatást gyakorolt. A Munkásmozgalmi Mú­zeumiban február 14-én Kun Béla életét bemutató emlék- kiállítás nyílik. A tárlatot Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára nyitja meg. A politikai megemlékezések központi eseménye az a nagygyűlés, amelyet február 18-án, a Csepeli Munkásotthonban rendeznek. Ezen a fórumon Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, a Kun Béla emlékbizottság elnöke mond ünnepi beszédet. Feb­ruár 20-án a Munkásmoz­galmi Panteonban koszorú- zási ünnepséget rendeznek Kun Béla emlékhelyénél. A centenáriumi év esemény- sorozata ezzel nem zárul le: több megyeszékhelyen — köztük Kaposváron is — konferencián idézik fel a nemzetközi munkásmozga­lom kiemelkedő alakjának tevékenységét. November­ben a Vérmezőn leleplezik a Kun Béláról készített szobrot, Varga Imre alkotá­sát. megismerjék a gazdák, fo­lyóiratokból, kertészeti köny­vökből, előadásokból kaptak hasznos tanácsokat. Itt ter­mészetesen nemcsak erről volt szó, megbeszélték a na­pi eseményeket, politizáltak, gazdasági tanácsokat adtak egymásnak. Névnapokat, megemlékezéseket is tartot­tak közösen. — Ügy meséli • ezt Horváth Sándor, hogy közben a kezében lévő met­szőollónak keres helyet, .lőttünkkor is a gyümöl­csösben dolgozott. — Csak vendégek tudják kihúzni onnan, annyira sze­ret ott lenni— mondja a fe­lesége. Horváthéknak évi 200—250 mázsányi almájuk terem. A házuk mögött valóságos al­maerdő kezdődik. Egyik szép öreg fájáról két éve nyolc és fél mázsa fényes gyümölcs került ládába. Horváthéktól átsétálunk a kultúrházba. Itt alakították ki az olvasókör különter­mét. Útközben . találkozunk Ritecz József és Bohár János bácsival. Mindketten lelke­sen támogatták az olvasókör gondolatát. — öregfejjel is tanul az ember — mondja Ritecz Jó­zsef. — Húszszor is perme- telünk egy évben, már mint egy verset, úgy ismerjük a vegyszereket, s vagy ötven éve metsszük a fákat. Mégis BUGA DOKTOR A 80 éves Buga doktorral ülök szemben. — Három éve, amióta be­teg vagyok, csak ülök, és in­nen szemlélem a világot. Pe­dig — szívesebben gyomlál­nék a kertben! Mert azt is szükséges, nemcsak ültetni... Ugyanúgy, mint a tudat ese­tében, ahonnan a téveszmé­ket, hiedelmeket, babonákat kell kiirtani! . — Honnan ez az indítta­tás, mik a gyökerei ennek az elkötelezettségnek? — Amikor ezt kérdezik, mindig azt a — már jelkép­pé nőtt — kispadot látom magam előtt, amelyet apám­tól, a falusi tanítótól „örö­költem”. Azt, amelyen üldö­gélve apám, majd én vála- szolgattunk a falubeliek kér­déseire. Már itt — és elég korán — megtanultam, hogy a magyar ember mindenre kíváncsi, és mohón nyeli a használható szót... — Ám ha most egy réteg­gel mélyebbre ások, koráb­bi gyökerek is felszínre ke­rülnek! Még a' II. világhábo­rú előtt, a Párkányban meg­jelenő Dél-Szloveriszói Ma­gyar Lapok című • újságot egy öreg református pap szerkesztette. Nos, ebben a lapban jelent meg először — nyomtatásban — a ne­vem. Mint afféle diák, ver­seket írtam, amiket az öreg Soós Károly lehozott. Egy­szer azt kérdi tőlem: ”— Te! Aztán valami okosabb, egészségi dolgot nem tudnál írni?” így aztán a 20-as évek végén, ebben a lapban jelentek meg első egészség­re vonatkozó tanácsaim. Hogy — végülis a gyógyító orvosból — hivatásos „egész­ségi felvilágosító” • lettem, abban dr. Pintér Miklósnak volt nagy szerepe! Róla eszembe jut, hogy annak idején, amikor a nyilasok le­tartóztattak, és gyalog haj­tottak Győr felé, az egyik fa­luban egy biciklista állt meg a csoport mellett. Megismer­tem, hiszen ez az én hajda­ni vöröskeresztes-kórházi kollégám! Azt kérdezte tő­lem: „ennivalótok van-e?” Nincs, mondtam, de tűnj el innen Miklós, mielőtt még téged is betaszítanak a sor­ba. Azok közé, akik „nem- kívánatos s.zemély”-nek mi­nősültek ... Ellenben — nem alaptalanul — a szovjetekkel való együttműködés, és a .zsidómenekítés” volt a vád. Nos, Pintér eltűnt, ám kis­vártatva visszatért — hóná alatt egy kenyérrel... — Az 50-es évek elején, amikor dr. Vilmon Gyula kezdeményezésére megala­Fényes Olvasókör Holnap bemutató Vihar előtt Bármennyire is hálás fel­adat lehet színpadra vinni egy társulatnak Shakespeare darabjait, mindig nagy fele­lősséggel jár. A drámairoda­lom legnagyobb klasszikusá­nak A vihar című színmű­vét holnap este mutatja be a kaposvári Csiky Gergely Színház. A rendező, Gazdag Gyula neve után ezúttal odakerült m. v. Mégis kép­letesnek tarthatjuk ezt, hi­szen sok éve dolgozik már a kaposvári társulattal. Több olyan előadást rendezett, amely az elmúlt évek ki­emelkedő színházi eseményei közé tartoztak. A vihar Shakespeare leg­utolsó darabjai közül való, feltehetően már Stratford- on-Avonben, szülőhelyén ír­ta. Sők esetben eltér ez a darab más műveitől. Pél­dául abban, hogy a történet szövegszerű forrásairól meg­lehetősen keveset tudott ki­deríteni a filológia. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy nem ismerünk olyan elbeszélést vagy novellát, amely a darab meseanyagát tartalmazná. Tudunk azonban arról, hogy nagyon is valós szálak inspi­rálhatták Shakespearet a megírására, nevezetesen eb­ben az időben látott napvi­lágot egy szerencsés hajótö­rést szenvedett utazónak a könyve, amely elsőként szá­molt be az azóta sók titok­zatos eseménnyel kapcsolat­ba hozott Bermuda-szigetek- ről. A mű nagy népszerűsé­gében talán része van an­nak is, hogy a XVII. század utazási láza egyre maga­sabbra szökött. A népszerű­ség további jegyei közé tar­tozik, hogy a néhány évvel Shakespeare halála után megjelent drámáinak gyűj­teményes kiadásában — da­cára annak, hogy egyik ké­sőbbi alkotása A vihar — elsőként szerepel. Ezt a ha­gyományt mindmáig őrzik a szigetországi kiadók. A kon­tinensen, s így nálunk is A vihar a kevésbé játszott Shakespeare darabok közé tartozik. Igaz, múlt század eleji magyarországi felbuk­kanása óta időről időre akadtak rendezők, akik sa­ját koruk számára érdekes és érdemes mondanivalók hordozóját látták a darab­ban. Általában Babits Mihály fordítósában ismerjük a mű­vet, a kaposvári társulat most Eörsi István átültetésé­ben mutatja be. A főbb sze­repeket a Donáth Péter ké­szítette jelmezekben és dísz­letek között Jordán Tamás, Kulka János, Helyey László, Pogány Judit, Koltai Róbert, Bezerédi Zoltán és Cserna Csaba alakítja. A darab ze­néjét Mártha István szerez­te. V. I. kertbarátoknak szívesen hallgatjuk az elő­adókat, forgatjuk a könyve­ket. Tapasztalatra, okos szó­ra, jó gondolatra több alma terem. Az olvasóteremben meg­nézzük azökat a könyveket, amelyeket Molnár Zoltán író, az Olvasó Népért mozgalom munkabizottsági vezetője adott át az országos nép­frontbizottság nevében a szentkirályiaknak, Harminc­ezer forinttal a megyei nép­frontbizottság is támogatta a falusi olvasókört. Bohár János bácsi már a következő előadásra gondol. — Vannak programjaink, sőt e hónap végén még bor­kóstolóval és borversennyel egybekötött bálunk is lesz. Az hiányzik talán, hogy egy igazi motorja lenne az ol­vasókörnek. Egy jelöltünk van is, lehet hogy február végén kinevezzük őt. A porrogszentkirályi al­matermelők olvasókörében a Szőlészet- és Kertészet jár kézről kézre, megbeszélik mit láttak Csurgón, kinek beteg a hozzátartozója és mi volt a tv-híradóban. S ha a kapott könyvekből csak egy tucat is olvasóra lel, már ér­demes volt... Békés József

Next

/
Thumbnails
Contents