Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-06 / 31. szám
1986. február 6., csütörtök Somogyi Néplap 3 Évek óta szeretnénk Kaposvár belvárosát szebbnek, kulturáltabbnak látni. Több erőfeszítés történt már ezért, tervek légiója is született. Most, a tervidőszak kezdetén időszerű megvizsgálni, hogyan áll a helyzet? Kerékasztalunkhoz meghívtuk Farkas Istvánt, a városi tanács általános elnökhelyettesét, Kovács Bélát, az OTP megyei igazgatóját, dr. Stadler Józsefet, a Somogyterv műszaki igazgatóját és Virányi István városi főépítészt. A szerkesztőséget Csupor Tibor főmunkatárs képviselte. összetételben — sorházakkal, családi házakkal. így több erőt lehet koncentrálni például a Berzsenyi utcára, ami nagyon leromlott. FARKAS ISTVÁN: — Lehet, hogy a Kisgát most többet elvisz a rendelkezésre álló összegekből, de 1990 után talán ott már kevesebb kell, és előkészített területen lehet építeni. Hallatlanul drága dolog ám a rekonstrukció! Egy lakásfelújítás egy teljesen új otthon árával egyenlő. Ha az Anker házat rendbe tesszük, akkor ott 15-tel kevesebb lakás lesz és belekerül legalább 40 millióba. VIRÁNYI ISTVÁN: — Ha a kisgáti lakótelepen nagy építkezésekbe fogunk, nem cselekszünk egészen helyesen. Az elmúlt 10—15 évben elsősorban mennyiségi lakásigényt kielégítő lakásokat terveztünk, s ebből fantasztikusan sok minőségi igény származik. A lakásgazdálkodásban kellene inkább előbbre lépni! A meglevő — meny- nyiségi igényeknek megfelelő — otthonokban jelenleg rengeteg minőségi igénylő él. Látjuk, hogy az emberek hogyan törekszenek családiházba, hogyan próbálnak keresgélni, hogy — különösen a Kinizsi lakótelepről — elkerülhessenek. Biztos, hogy a belvárosi rekonstrukció nagyon drága, de a kisgáti lakótelep előkészítésébe is rettenetesen sok pénzt kell beleölni, hogy ott építeni kezdhessünk. KOVÁCS BÉLA: — Virányi Istvánnak akkor adnék igazat, ha minden embernek volna lakása. De amíg eny- nyi saját otthon nélküli ember él a városban, ezt csak lakásgazdálkodással nem lehet megoldani. Ha valaha lakásgazdálkodást csináltunk, akkor 1985-öt mintaszerű évnek tartom. Soha ilyen még nem volt. A megyében felépítettünk majdnem 700 új lakást, és több mint 300-at visszavásároltunk. Legnagyobb arányban Kaposváron. S ennek ellenére nincs elég. Kaposváron — ha tisztességesen dolgozunk — évente 400 lakást kell felépíteni. FARKAS ISTVÁN: — Nem vitatom, ha a városközpontban új lakásokat tömegével tudunk építeni, a lakótelepről biztosan sokan jönnének be. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az emberek döntő többsége teljes önállóságra törekszik, s nem a szülőkkel akar együtt élni. Ezenkívül ötéves tervenként 5— 600 lakás meg is szűnik, amit pótolni kell. Ráadásul a felújítási-rekonstrukciós munkáknál sok embert kell elhelyezni átmenetileg, hogy időben munkaterületeket tudjunk biztosítani. VIRÁNYI ISTVÁN: — Én nem azt mondom, hogy ne építkezzünk a Kisgáton. Sajnos a pénzünk kevés, és ebből a kevésből kellene most nagyon sokat a Kisgát előkészítésére szánnunk. A város rendezési terve azt mondja, hogy hosszú távon 82—88 ezer lesz a népesség száma Kaposváron. De az utóbbi években a népesség növekedése megállt, sőt 1982-től valamit csökkent is. SZERKESZTŐSÉG: — A növekedés üteme csökken? FARKAS ISTVÁN: — Jelenleg áll, de nem lehet tudni, hogy meddig. DR. STADLER JÓZSEF: — Körülbelül 5—6 éve a Kisgátnak 30 ezer lakosra jóváhagyott rendezési terve volt. A tervezőnek be kellett illesztenie a 30 ezer lakost ebbe a keretbe, ezért a déli meg a többi városrészben jelentősen csökkentette a mostani lakónépesség számát. Ez teljes képtelenség, itt soha nem lesz egy 30 ezer lakosú városrész. Ezért kapott nagyobb hangsúlyt a- belváros rekonstrukciója. A város- és lakásépítés megítélése is sokat módosult az elmúlt években. Elképzelhető, hogy 10 év múlva már igen minimális lesz az úgynevezett szociális lakásépítés, s akkor egészen másképp kell gondolkodni. Ezért kérdezzük; szabad-e a Kisgáitra százmilliókat ..befektetni? KOVÁCS BÉLA: — Én pontosan az ellenkezőjét mondom. Magyarországon a lakásépítés még mindig nagy gond. Ha ez meg volna oldva, én már nem is vitatkoznék. Világos ugyan, hogy telítődés felé tartunk, de attól azért még távol vagyunk. Ha nincs Kisgát, akkor nincs városrekonstrukció. FARKAS ISTVÁN: — Azt hiszem, hogy csökkentett Kisgát a — 2,5 ezres nagyságrend — már nem tekintendő irreálisnak. SZERKESZTŐSÉG: — Tehát körvonalazható egyféle kompromisszum ? KOVÁCS BÉLA: — Ez nem kis feladat. Itt mind- annyiunknak tanulni kell. A rekontsrukciónak, de a kisgáti fejlesztésnek is nagyon komplex, összefogott, együttes munkának kell lennie. Szép elképzeléseinkkel és reményeinkkel szemben az élet olykor nagyon kemény és nagyon kritikus. DR. STADLÉR JÓZSEF: — Van abban jó is, hogy lemaradtunk ezzel a rekonstrukcióval, mert nem rontottunk el semmit. Itt nincsenek 10—20 emeletes házak, mint máshol. S nem az a döntő, hogy most minden azonnal menjen, hanem az, hogy a városi pártbizottság és a tanács magáévá tette ezt a feladatot. Nagy szemléletváltozás történt az elmúlt másfél évben. Azt tartom, hogy amit itt megcsinálunk, az valóban szí-nvo-. nalasan és inkább lassabban készüljön. Ne legyenek ideiglenes feladatok! FARKAS ISTVÁN: — A kollégák már „kiválóan megfogalmazták'’ a tanács feladatait, én ehhez hozzátenni nem nagyon akarok. Mi is tanuljuk ezt a munkát, ennek megfelelően, de jószándékkal és kötelességtudattal végezzük a szervezést és a koordinálást. A kaposvári belváros rekonstrukciója SZERKESZTŐSÉG: — Vagyis mennyi pénzt fordítson a város lakásépítésre és mennyit a belváros rekonstrukciójára ? FARKAS ISTVÁN: — A szanálásmentes építés a föltétele annak, hogy egyáltalán a belvárossal foglalkozhassunk. Majdnem minden házhoz, minden tömbhöz csak úgy nyúlhatunk, ha először az ott lakókat elhelyezzük. A városi tanács hetedik ötéves terve arányosan tartalmazza, hogy párhuzamosan épüljenek szanálásmentes területen is lakások, s közben folytatódjon a belvárosban is a lakásépítés. Mondjuk épül az Április 4. utca, mellette emelnek még 200 lakást a Búzavirág utca üres területén. Épül az Arany János utca, a Kanizsai utca déli oldala, s ugyanakkor elkezdjük a Kisgát közművesítését. KOVÁCS BÉLA: — Hiába van szép elképzelésem, ha a lakások szanálásánál meg kell oldani a terület egész csapadék- és szennyvízelvezetését, a vizet, a belső közlekedés rendjét és egy sereg intézményt el kell onnan helyezni. Több feladatot már az elején teljesen el kell végezni. Például ha tömbfűtő- művet építünk több ezer lakásnak, már az első fűtésnél a teljes kapacitás beindul. Le kell tenni a 100 milliót, pedig csak sokára érjük el a kapacitás teljes kihasználását. Egyetértek Farkas elvtárssal, hogy szanálásmentes területre van szükségünk. De nemcsak a belváros rekonstrukciója érdekében. Én mindig azt vallottam, hogy a rekonstrukciót más feladatok mellett el kell tudnunk viselni. Az OTP az Április 4. utca 105 lakását, egy szanálásmentes, többszintes településszerű lakásépítéssel párhuzamosan is képes finanszírozni. 1000 vagy 1500 ember lakáshoz való jutásának megoldása nagy feladat. DR. STADLER JÓZSEF: — Egy olyan ponthoz érkeztünk, ahol voltak, s talán vannak is véleménykülönbségek. Abban teljes az egyetértés, hogy a városközpont nem a tömeges lakásépítés területe, hanem inkább a minőségi lakásépítésé. Abban szintén egyetérthetünk, hogy hosszú távon is szükség van a tömeges lakásépítésre. Ez a tömeges lakásépítés hói vállalhat szerepet? — ebben van vita. Lehet-e egy szanálásos programba is beépíteni? Egyértelműen nem. Tehát szabad területeket kell keresnünk. Az érvek-ellenérvek a Kisgát körül csaptak össze. Ennek elkészült egy rendezési terve, ami még lakótelepi gondolkodásmódot tükrözött. Időközben úgy láttuk, hogy a tervet át kell gondolni. A nagy telep rengeteg pénzt visz el közművesítésre, s másra nem marad. Ezek a kérdések mára leülepedtek, s a kisgáti városrész áttervezése napirenden van. Már nem nagy lakótelepet akarunk építeni, hanem kisebbet és más SZERKESZTŐSÉG: — Először határozzuk meg, mit jelent a belváros, a történelmi városmag, és a városközpont fogalma? DR. STADLER JÓZSEF: — A Május 1. utca, Ady Endre utca köré csoportosuló tömböket tekintik a történeti városmagnak. Ezt egy kicsit kitágítva, a Berzsenyi, a Beloiannisz, a Dimitrov és a Tóth Lajos utcák által határolt terület — délen a vasútvonallal — a városközpont. Ezen túl a 48-as ifjúság útja, a Virág utca és a Malomárok közötti rész a belváros. A történelmi városmagban a meglevő épületállomány megtartása a legfontosabb. Itt a rehabilitáció az elsődleges. A városközpontban az épületállomány rehabilitációján kívül szerepe lehet az új házak építésének is, körülbelül 30—40 százalékos arányban. A belvárosban olyan szabad területekkel is rendelkezünk, ahol nagyobb összefüggő beépítéseket is lehetne végezni. SZERKESZTŐSÉG: — Milyen állapotban van a belváros, a városközpont és a történelmi városmag? VIRÁNYI ISTVÁN: — Többféle megközelítésben lehet erre válaszolni. Az épületek, közművek műszaki állapota, komfortossága eléggé rossz. Elég itt a Berzsenyi utca nyugati oldalára, esetleg az Ady Endre utca két oldalára utalnom. Akár az utca mentén, akár a tömbbelsőkben nézünk körül, rendkívül leromlott területeket találunk. S általában a legkedvezőtlenebb helyzetű emberek élnek itt. A belváros más részei jó állapotban vannak. Az állagmegóvás, a karbantartás és a kismértékű fejlesztés itt a cél. A leromlott helyeken viszont szükség van a mielőbbi átépítésre. FARKAS ISTVÁN: — A városközpontban sok minden történt az utóbbi években, csak nem eléggé rendszerezetten és tervszerűen. Nem lehet összefüggő rekonstrukcióról beszélni. Elkészült az igazgatási központ, a Rákóczi tér északi oldalán egy irodaházsor, de mondhatom a ruhagyárat és a mellette levő területet is. Most az Április 4. utcai építkezés kezdődött el. Tehát vannak eredmények, de ezeket csak akkor lehet érzékelhetőbbé tenni, ha módszeresebben, nemcsak égy-egy beruházáshoz kapcsolva rendeződnek a dolgok. KOVÁCS BÉLA: — A belvárosban megtaláljuk mindazokat a feladatokat, amelyekkel koncentráltan kellett volna foglalkozni. (Szanálásos átépítés, rekonstrukció, rehabilitáció.) Én az igazgatási központ megoldását tartom sikeresnek, ez az igazi értelemben vett városrekonstrukció. Ügy érzem, most az a feladat, hogy kevés pénzzel de az erőket összpontosítva céltudatosan kezdjük ezt a munkát. SZERKESZTŐSÉG: — Tehát abban mindenki egyetért, hogy a belváros rekonstrukcióját el kell kezdeni, mégpedig az eddiginél kon- cepciózusabban. Milyen elképzelései vannak a tanácsnak a tervidőszak kezdetén? FARKAS ISTVÁN: — A belvárosi rekonstrukció nem egy ötéves terv feladata, de elkezdeni most kell. Van, ami ma már eldőlt. A közlekedés például nem a rekonstrukcióhoz tartozik, de annak alapvető feltétele. Egy új felüljáró és egy új helyközi autóbusz-pályaudvar építésére gondolok, a Széchenyi tér, a Vár utca és az Achim András utca közti háromszögben. Hogy ez 1990-ig vagy 1992- ig fejeződik-e be, ma még nem tudni. Legalább ilyen fontos a sétáló utca. Új burkolatokat helyezünk el, közműrekonstrukciót akarunk végezni itt. De erről nem beszélek részletesebben — bár a terve megvan —, mert nem tudom, hogy lesz-e elegendő pénzünk? A színház is —remélem — öt év múlva máshogy fog kinézni. Az igazgatási központot szintén tovább építjük, és megjelenésében egységesítjük. A tömbrekonstrukciókat is elkezdjük, de ma még pontosan meg nem határozó mértékben. SZERKESZTŐSÉG: — Valami újat jelent-e a tömbrekonstrukció? Korábban bizonyos házak rekonstrukciójáról beszéltünk... DR. STADLER JŐZSEF: — A tömbrekonstrukciók során a meglevő épületállományt megtartjuk és a belső leromlott állapotokat kitisztítjuk a mai városközponthoz igazodó beépítési program szerint. Ez magánerőben is megvalósulhat, üzletekkel, kisüzletek- kel, parkolóhelyekkel és a jelenleginél lényegesen kulturáltabb környezettel. Ehhez hasonló tömbátépítések már Egerben, Veszprémben is történtek. Itt kell koncentrálódni az anyagi eszközöknek, s a felújított épületek a minőségi lakásigények kielégítését szolgálják. KOVÁCS BÉLA: — Egyetértek: az igazgatási központ környékét és-a sétáló utcát rendbe kell tenni. Ki kellene jelölni egy olyan területet is, ahol el lehet indítani a tömbrekonstrukciót. Az OTP partner e feladatok megoldásában. De van ennek a kérdésnek egy másik oldala is. Kaposváron 1500 lakásigénylő van, akinek nincs otthona. Van egy másik réteg, amelyik minőségi lakáscserét akar. S van egy harmadik is: a leromlott részekben élnek. Tehát egyszerre hármas a feladat Kaposváron. A város vezetése sem vállalhatja azt, hogy most megoldjuk a minőségi lakáscseréket, hiszen ezek a belvárosi lakások drágák lesznek. Az Április 4. utcában egy lakás 900 ezer forintnál kezdődik, aztán valahol másfél milliónál fog megállni. Ezek nem tömeglakások lesznek. Pedig a városban ilyent is kell építeni. Azután ott a rekonstrukció előtt kitelepítendő intézmények, gazdálkodó szervek, kereskedelmi egységek ügye, ez sem könnyű. Tehát átfogóan kell -kezelni ezt a kérdést, s a rekonstrukció gyorsítása helyett komplexebben kell gondolkodnunk. SZERKESZTŐSÉG: — Tehát két fontos feladata van a városnak. Az egyik a lakásépítés, a másik a belváros elöregedett részeinek rekonstrukciója. A kettő között létezik-e egyfajta ellentét? Milyen mértékben lehet ezeket közös nevezőre hozni? VIRÁNYI ISTVÁN: — A kettő nagyon szorosan összefügg, hiszen a rekonstrukció leghatározottabb ütemben a lakásellátás fejlesztésével párhuzamosan végezhető. A rekonstrukcióhoz biztosítani kell az ott lakók és a szociális lakásigénylők elhelyezését. De ennek a nagyságrendje nagyon nem mindegy! A korábbi tömbrekonstrukcióknál a komplex szemlélet sem érvényesült minden esetben. Az igazgatási központban például 600 parkoló helyre lenne igény, de száz sincs. A 60-as évek közepének tömbbelső-átépítései és lakásépítési akciói csak a lakásszám vagy a lakásmeny- nyiség biztosítására törekedtek. Összességében úgy vélem, a város csak úgy tud megfelelni a szerepköréből adódó feladatainak, ha a belvárosban próbálunk minél több pénzt és minél nagyobb erőt koncentrálni.
