Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

1986. február 1., szombat 5 RÁDIÓSZEMLE Deszkák nélkül Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A A mezőgazdasági könyhónap előtt A nagy útnak nincs vége Emlékezetem szerint a Mezőgazdasági Kiadó 1957- ben rendezte meg először a mezőgazdasági könyvhóna- pot. Azóta minden évben felsorakoztatta erre a hó­napra a mezőgazdaság és a politikai élet igényeinek megfelelő új szakkönyveket. Könyvtárak és könyvesbol­tok, könyvbizományoisok friss igyekezettel készülődnek e napokra. Mezőgazdasági szakemberek és szakkönyv- írók járják a könyvtárakat és a művelődési otthonokat, hogy ajánlják műveiket, a szakma legérdekesebb kiad­ványait. A kiadók tájékozta­tása szerint az idén, 43 új mű jelenük meg a könyv­piacon majdnem 600 000 pél­dányban. A jegyzék böngé­szése emlékezés is a majd­nem három évtizedre. Öröm­mel fedezem fel az egykori ismerős neveket, az első me­zőgazdasági országjáró hó­napok „apostolait”, de az új címek, új témák, új szerzők a változásokat is jelzik, azt az utat, amelyet a mezőgaz­daság megjárt az utóbbi év­tizedekben. Hol van már az az idő, amikor falva ink lakossága kénytelen-kelletlen fogadta hívó szarvunkat, mondván: „Tanuljanak és olvassanak a vezetők, mi majd tesszük a dolgunkat! Apám sem könyvből gazdálkodott, ne­kem is elég lesz, amit tu­dók. Akkoriban a könyves­polcokon még csak a közös gazdálkodás elemi ismere­teit, szervezési alapkérdéseit feltáró művek voltak talál­hatók. A kiadó is „az állat- tenyésztés vidám, rajzos A pápai ibarokk ßzt. István vértanú plébánia templom A múlt évben Pápa látta vendégül az ország 350 mű­emléki szakértőjét, város- szépítőjét, akik a magyar társadalom és építészeti örök­ségünk témájáról tanácskoz­tak. Nem véletlen, hogy Pá­pára esett a választás, mivel ez a 28 ezer fős dunántúli kisváros példás módon állí­totta helyre történelmi mű­emlékeit. A területet államialapító nagy királyunk, Szent István Poppo bajor főúrnak adomá­nyozta. ('Feltehetően innét szánmiazük Pápa mai neve.) A település nevével -először egy III. Béla király által kiadott oklevélben találkozunk. Hosszó évszázadokig az Es­terházy grófok birtoka volt, egészén a II. világháború vé­géig. A messziről szembetűnő kéttornyú bárotok templomot Fellner Jakab tervezte, a mennyezeti freskók a híres osztrák-barokk festő, Anton Maulbertsdh munkái. A vá­ros egyik legszebb épülete a pompásan helyreállított ba­kön yveivel”, kevés szöveg­gel és sok rajzzal alapozta népszerűségét. A háztájiból a méhészet, a szőlészet, a gyümölcstermelés alapisme­reteit ajánlgattuk, nem egy­szer a gazdák kiskertjeiben, gyakorlati szemléltetéssel. Ma büszkélkedve olvasom az új idők új címeit: A hid­rosztatikus hajtások ellenőr­ző mérése, Értékelemzés az élelmiszergazdaságban, Ag­rárökonómiái kislexikon, A biomassza hasznosításának lehetőségei. Villamosberen­dezések a mezőgazdaságban, Energiagazdálkodás az állat­tartásban és így tovább. A szerzők egyetemi tanárok, vagy éppen Európa-hírű me­zőgazdasági kutatók és ter­melésvezetők. Megjelentek a polcokon azok az újszerű szakkönyyek, amelyek már nemcsak a mezőgazdászokat érdeklik. E művek némelyi­ke szinte a bűnügyi regé­nyek érdekességével hat és statisztikai eszmefuttatásai is lenyűgözőek. 1930-ban az Egyesült Álla­mokban egy mezőgazdasági dolgozó tíz ember ellátására termelt, nálunk két személy­ről sem tudott gondoskodni. 2000-re a fejlett mezőgazda­ság minden dolgozójának legalább 90 ember ellátásá­ról kell gondoskodnia. Érde­kes a megokolás. Időszámí­tásunk előtt 7000 évvel az emberiség száma körülbelül 10 millió volt. E szám meg­kétszereződésében 2500 év kellett. Időszámításunk kez­detén az emberiség lélekszá- ma 160 millió volt, és a he­tedik megkétszereződéshez már csak 150 évre volt szük­roto'k Rusze!-' - ház, amelyben ma idegenforgalmi hirvatal, butik, üzlet van, valamint a patinás Árpád kávéház. A Március 15. téren áll az 1895-lben épített egykori re­formátus kollégium épülete, a Fehér Lóhoz fogadó he­lyén. Az 1531-ben. alapított pápai református kollégium a magyarországi reformációt követően, a Dunántúl egyik szellemi 'központjává vált. A neves protestáns prédikátor, Huszár Gál Pápán hunyt el, fia Dávid itt nyomtatta ki a He ideibe rgi Káté -miagyar fordítását. E kollégiumban tanult az (1841—1842-,es iskolaévben) Petőfi Sándor. Ugyancsak ez a „síkólá” indította el a 19. század legnépszerűbb ma­gyar regényíróját, Jókai Mórt. Petőfi és Jókái barát­sága a páppai kollégium ön­képzőkörében kezdődött. Petőfi szobra a Szabadság téren, a 'hajdani Esterházy- kastély (ma Jókai Mór Vá­rosi Könyvtár) előtt áll, szemben vele a neves erdé­lyi -magyar szobrász, a kö- zelmúltibán elhunyt Szenváti- usz Jenő, és fia, Szerváitiusz Tibor által emelt Jőkai-em- létomű. Az épület bejárata mellett az ellenreformáció által gályarábságra ítélt pré­dikátorok emlékműve áll, Mi- kus Sándor munkája. Közel hozzá a hajdani pápai diák, a zseniális költő, Nagy László emlékére emelt relief, Somogyi Józseftől. Érdekes pápai építészeti emlék az 1790 körül, copf stílusban épült — Mikszáth Kálmán A Noszty fiú esete Tóth Marival című regényé­ben is szereplő — Griff Szálló. A Fő utca 6. szám állattá udvarban álló refor­mátus templom 1783—1884­A templom belseje ség. 1850-től 1950-ig 1200 millióról 2500 millióra gya­rapodott az emberiség. Az ENSZ adatai szerint az ez­redfordulóra 6—6,5 milliárd- ra nő a táplálást igénylők száma. így válik érthetővé a FAO előzetes megállapítása, hogy földünk élelmiszer ter­melését a századfordulóig 3—4-szeresére kell emelnünk a megművelt szántóterület növelésével, a terméshoza­mok emelésével, a világten­gerek .tápláléktartalékának feltárásával, és nem utolsó sárban mezőgazdasági mű­veltségünk színvonalának emelésével. Az effajta könyvek útján érthetőbb a FAO-nak az a döbbenetes számadata, hogy az emberiség 70 százaléka éhezik, alultáplált, 10—15 százaléka rosszul táplálkozik és csak 10—15 százaléka ét­kezik kielégítően. Mi nem éhezünk! Törté­nelmünk során azonban nem egyszer volt népünk nagy részének osztályrésze az éhség. Aki nem hiszi, hogy az Alföldön n,em is oly ré­gen fűrészpor és korpa ke­verékéből sütöttek kenyeret, olvassa él Féja Géza: Vi­harsarok, Erdei Ferenc: Fu­tóhomok és Kovács Imre: Néma forradalom című könyvét. Nemrég akadt a kezembe egy régi híradás: a keresztesiháborúk idején 13 szem babért egy ezüst dénárt kellett fizetni. (A bab már a.kkor is nagy úr volt!) Óriási tudományos küzdie- lem tanúi vagyunk. Küz­dünk a hozamok növeléséért, a növénynemesítéssel, a kár­ben épült; benne Egyháztól'- téneti Múzeum, a közelben temetői fejfák, kopjafák má­solatai láthatók. Az 1737-ben épült „Ökollégium” épülete a Petőfi Sándor utca 13. szám alatt áll. Érdekes ipartörté­neti emlék látható a Márci­us 15. téren, a 12. szám alatt: a pápai Kékfestő mú­zeum, az egyikőri Klugie-fé- le üzem, Közép-Európa egyik legrégibb kékfestő üzenne, ma már védett ipartörténeti em­lékünk. A Jókai utca 16. szám alatti épületben őrzik a Du­nántúli Református Egyház- terület levéltári anyagát, itt láthatók a hajdani pápai fő­tevők pusztításával, magas- fokú gépesítéssel, automatizá­lással,. Szerte a világon sür­getik a szakmai képzettség növelését. Világos tehát, a mi számunkra is — a mező- gazdaság rendkívüli fejlődé­se, bizonyos területeken a világszínvonal elérése elle­nére is —, hogy állandó kö­vetelmény a szakmai isme­retek gyarapítása. A szakkönyvolvasás az ál­talános műveltség, az álta­lános olvasottság függvénye, az olvasóvá válás pedig ösz- széhangolt pedagógiai és közművelődési tevékenység eredménye. Falvaink általá­nos műveltségi szintjének emelése tehát állandó köve­telmény, bár ez egyelőre csak az egységes művelődési tervek papírlapjain létezik. Ezért az anyagi és szellemi erők összefogására a telepü­lések lakóinak világnézeti, általános és szakmai mű­veltségi szintjének emelésé­nek követelményére is em­lékeztet benőnket a mező- gazdasági könyvhónap. A jövő héttől élénkebb mozgás lesz majd könyvtá­rainkban és művelődési ott­honainkban. Előadók járják a mezőgazdasági üzemeket, falvainkat, nagyobb gazda­ságainkat. Kérdés, hogy az előadók nyomában ott jár­nak-e majd a könyvkereske­dők az ajánlott szakköny- vékkel. Többen olvassák-e mezőgazdasági szellemi ter­miékeinket? Mert csak akkor lesz hasznos tartalma és eredménye a sok fáradozás­sal megszervezett könyvhó­napnak. Kellner Bernát iskola megmaradt régiségei is. A 75 ezer kötetes könyv­táriban szómos régi nyomtat­vány, könyvritkaság van, így CaVin Institúciói, vala­mint Bornemissza Péter ör­dögi kísértetekről szóló könyve. Egy pápai kirándulás so­rán érdemes megnézni a Tapolca patak partján álló — ma már nem működő — ví­zimalmokat, sorban, föl Ta­polcaifőig, a Tapolca-ipatak forrásvidékéig, mely valaha a pápaiak kedvelt kiránduló- helye volt, míg; ki nem szá­radt. B. J. Érdekes elgondolkodnunk a műfajon: rádiószínház. Hi­szen a szó ellentmondásokat látszik hordozni magáiban azzal, hogy 'megfosztja a szó- összetétel első fele a máso­diktól éppen a lényegét. Tudniillik a színházat leg­fontosabb kellékétől, a lát­ványtól. így a világot jelen­tő deszkák a hallgatók kép­zeletére vannak bízva. Ezért aztán sokkal bőségesebben kell használni olyan eleme­ket a rádióra alkalmlazott színiháznak, amik mindenkor tudatják a hallgatókkal, mi­kor és hol játszódnak az eseményék, kik a szereplők. Természetesen a nagy fel­adattal nem egyik napról a másikra birkózott meg a rá­dió. Sók próbálkozás, évtize­dek tapasztalatai és eredmé­nyei állnak már a műsorké­szítők rendelkezésére. Vannak íróink, akik éppen emiatt nem túlságosan ked­velik a rádiós műfajokat, miig akadnak olyanok is (sze­rencsére), áki'k nagyon gyak­ran szerepelnek műveikkel a heti programajánlatban. Kö­zéjük tartozik Galsai Pong­rác, akinék hétfőn sugároz­ták Verniszázs című, csak­nem hatvan perces darabját. Galsai mai irodalmunk leg­eredetibb alakjai közé tarto­zik, műveit mindenkor nagy szenvedélyesség, ugyanakkor csak rá illő egyéni látásmód jellemzi. A publicisztikáját, regényeit érdekesség, emlé­kezetessé tevő stílusjegyeket viszonthallhattuk rádiójáté­kéban is. A történétet, a szöveget mindvégig belengi ugyanis egyfajta sejtelmesség, amit jobb híján, jelölhetnénk gal- saiságnalk, vagy galsaizmus- naik is. Arról van ugyanis szó, és ezt lennének hivatot­tak jelenteni a fentebbi ter­minus technícusok, hogy en­nél. az írónál semmi sem tör­ténik az általunk rendként tisztelt valaminek a jól is­mert forgatókönyve szerint, Készítettem magamnak egy bioritmust. A bioritmus, mely szüle­tésem idejének figyelembe­vételével grafikusan elemzi életem elkövetkezendő há- romszáznyolcvannégy napját, igen fontos mutatókat tar­talmaz a számomra. Megszólal az ébresztőóra. Munkába kell mennem. Be­lepillantok a bioritmusba, és kellemetlen meglepetés fo­gad: a mai napon minden dolgom kedvezőtlenül alakul. Határozottan tartózkod­nom kellene a munkavi­szonyból adódó kötelezettsé­gektől, s csupán az esztelen buzgalommal és a munka- fegyelem betartására irá­nyuló mániákus hajlam kényszerít arra, hogy ellen­tétesen cselekedjem. Behívat az igazgató. — Miért nem hajtotta végre az utasításaimat az elmaradás felszámolása ér­dekében? — kérdezi. — Rossz pszichofizikai ál­lapotra utal a bioritmusom — magyarázom. Kerülnöm kell a megterhelést, és a mi­nimálisra kell csökkentenem az erőkifejtést. Az igazgató mérgesen néz rám. — Azt akarja mondani, hogy nem kapom meg a ki­mutatást? — Igen — válaszolom. — A bioritmus úgy rendelke­zik, hogy a kedvezőtlen eredmények elkerülése érde­kében csökkentenem kell a munkavégzés aktivitását. A felettesem most már láthatólag dühöng. — Én magát kirúgom! — ordítja. — Ez abszurdum! — Minek is jöttem ide? Azért, hogy kellemetlenség­ben legyen részem? A bio­ritmus határozottan javasol­hanem mindig szemben ta­láljuk magunkat, illetve a hősöket váratlan szituációk­kal. A történetek résztvevői­nek reagálása is szokatlan, meglepően egyéni, í(gy aztán nem csodálkozhatunk, hogy általában az az érzésünk tá­mad, mint Galsainak ebben a darabjában is, hogy clown- figurák hősei. Csetlő-botló emberkék, akik habostorta nélkül is állandó mosolygá­sok tárgyai. A Verniszázs hőse író, aki­nek egy kiállítás megnyitó­ja az apropó, hogy furcsa kalandokba keveredjen, Fi­gyelve a szerepet, csakhamar nyilvánvalóvá válik az is, hogy Galsai Pongrác szemlé­letéből is sokat örökölt az általa kitalált hős. A váratlan jegyese lesz a véletlen is a történetben, egykori iskolatársa átadja egy időre Balaton-parti vil­láját. A „szem szájnak m- giere”-ikörnyezet azonban egyhangúnak találta,tik hölgyvendég nélkül. Szeren­csére akad egy telefon, sami még fontosabb, egy megfele­lő téllefonszám, ami után a fővárosiból érkezik az erősí­tés egy régebbi nőismerős személyében. A látszólag si­ma ügynek elkönyvelhető történet azonban csakhamar tragikus felhangot kap. Galsai nagy mestere an­nak, hogy ott álljon hősei mögött, és rejtélyesen moso­lyogjon történeteiken. Érez­hetik a hallgatók is ezt, hi­szen olyan kitűnő színészek voltak Bozó László rendező segítségére mint Kállai Fe­renc, Szabó Sándpr, Kern András, Gáti József és Avar István. Egyetlen szépséghibá­ja volt a műsornak — igaz erről valószínű nem a ké­szítők tehettek — nevezete­sen. az, hogy este fél tizen­egy volt a kezdés ideje. Bi­zonyára egy korábbi időpont­ban több hallgatót vonzott volna. Varga István ja, hogy tartózkodjam ott­hon! Kijövök az igazgató szo­bájából. Találkozom Helénával. — Határoznod kell végre ennyi év után, legalább a gyerekekre legyél tekintet­tel, akiknek apára lenne szükségük! Végül is egy egyedül álló nő három gye­rekkel a mai világban... Belenézek a bioritmusba, és türelmesen magyarázni kezdek: — A grafikai elemzésből kitűnik, hogy ebben az esz­tendőben nem szabad fontos döntéseket hoznom a ma­gánéletben, különös tekintet­tel az érzelmi szférára. — Neked még van képed érzelmekről beszélni? Te ri- degszívű hóhér! És hogy nyomatékot ad­jon ezen véleménynek, fejbe vágott az esernyőjével. Amikor pedig leszálltam a villamosról, a torzsalkodás, melyet egy részeg huligán­nal folytattam, végképp le­döntött a lábamról. Még inkább rosszabbodott a közérzetem. Elővettem a bioritmust az­zal a célal, hogy széttépem, a grafikai elemzés azonban határozottan visszatartott et­től: „Jellemző a kezdemé­nyezések végrehajtásának alacsony hatásfoka és a ma­gas hibaszázalék". Már csak ez hiányzott! Biztos nem úsznám meg él­ve! Letöröltem a vért az ar­comról, és hazavánszorog­tam. Útközben pedig ez járt a fejemben: — Jól néznék ki biorit­mus nélkül! Fordította: Adamecz Kálmán A barokk műemlékek városa Janusz Oseka BIORITMUS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents