Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-05 / 30. szám

4 Somogyi Néplap 1986. február 5., szerda Utasellátás Siófokon Vasárnapi ebédelők Jobb a törköly, mint a szóda Vastagon fog a ceruza Szigorítják az ellenőrzést Elfelejtenek számlát adni öt év alatt csaknem 13 és íél ezer vizsgálatot végeztek a kereskedelmi társadalmi ellenőrök Somogy kereske­delmi hálózatában. A szak­szervezeti tagok érdekét szol­gálja, hogy az SZMT évről évre erősíti a szakszervezeti kereskedelmi társadalmi el­lenőrzést. Farkas Tiborral, az SZMT (politikai munka­társával a tavalyi tapaszta­latokat összegeztük. — Jelenleg hatvanhárom kereskedelmi társadalmi el­lenőri csoport .van a megyé­ben. s ezekben 484 ellenőr tevékenykedik. A munka szempontjából különösen fontos, hogy közülük százöt­venen Kaposváron, százhú szán pedig a Balaton déli partján végzik a vizsgálato­kat. Tavaly egyébként ezek­nek a száma már elérte a 2500-at a megyében. Ebből 327 vizsgálatot végeztünk együtt a megyei tanács ke­reskedelmi felügyelőségével, a rendőrséggel, a minőség- vizsgáló intézettel. Tavaly óta az illetékhivatallal és a megyei tanács ipari osztá­lyával is együttműködünk. — Milyenek voltak a kö­zös vizsgálatok? — Megvizsgáltuk a tüzelő- ellátást, az élelmiszerkeres­kedelem vásárlási körülmé­nyeit, a tőkehús- és húsipari termékek értékesítését együtt a megyei tanács kereskedel­mi felügyelőségével. Az ille­tékhivatallal együtt megfi­gyeltük 35 magánkereskedő forgalmát. A megyei tanács ipari osztályával közösen több mint kétszáz egységben vizsgáljuk tavaly óta az ára­kat, s hamarosan befejezzük az ellenőrzést. A megye sa­játosságainak megfelelően ki­emelten ellenőrzünk az ide­genforgalmi szezonban a Ba- laton-parton. Évente 80—100 kereskedelmi társadalmi el­lenőr vesz részt ebben. A megyei tanács kereskedelmi felügyelősége mindenben nagy segítséget ad, a fölké­szítésükben pedig különösen. — Sok hibát, visszaélést fednek-e föl? — Az esetek valamivel több mint 13 százalékban, pontosan 327 esetben tártak fél szabálytalanságot tavaly az ellenőrök. Az élelmiszer- kereskedelemben elsősorban a többszám látás, az árdrágí­tás, az árjelzések hiánya a jellemző. Sajnos, a szerződé­ses húsbol-tokban azt tapasz­taljuk, hogy szabálytalan a húsbontás. Kaposváron pél­dául két szerződéses húsfoolt kivételével mindegyikben bírságoltaftunk, 2-től 8 ezer forintig. — Mit láttak az ellenőrök a vendéglátóhelyeken ? — Ott a súlycsonkítás, a szűk mérés a gyakori. Aztán nem adnak számlát, pedig ez tíz forinton felül kötelező. A szerződéses és magánkézben levő vendéglők, presszók, bá­róik érdeme a jó választék, a rend és a tisztaság, az ud­variasság. Sajnos, az árkal­kuláció hiánya már gondot okoz, s bizonylat nélküli árukat is tartanak, 'többet számolnak. Tízből nyolcban ez a helyzet, s ebben a gyors meggazdagodási szándék ér­ződik. — Milyen bírságokat szab­nak ki az ellenőrök följelen­tései alapján? — A szabálysértési hatósá­gok tavaly 250 500 forint ér­tékű bírságot szabtak ki. A skála általában ezertől nyolc­ezer forintig terjed. A Ka­posvári Városi Tanács sza­bálysértési határozataival nagyon elégedettek vagyunk, akad azonban olyan város, ahol nem mérlegelik kellő­képpen az eset súlyát, s oly­kor bizony liberálisok. — Mit terveznek az idén? — Figyelemmel kísérjük például a napi élelmiszerel­látást, elsősorban az olcsó cikkek folyamatos kínálatát. Ez különösen érdekes a hús­boltokban, hiszen nőtt az ol­csó húskészítmények haszon- kulcsa, s így a boltos is ér­dekelve van. Ez a vizsgálat a nagycsaládosok, a kiskere­setűek, a nyugdíjasok érde­két szolgálja. Tíz ellenőrt most készítünk fel, s az idén kiterjesztjük tevékenységü­ket az iparcikkboltokra is, aztán ellenőrizzük a zöldség- és gyümölcsértékesítést. A szerződéses és a magánkéz­ben levő üzletekben elsősor­ban az árkalkulációt, a bi­zonylati és az okmányfegyel­met nézzük meg. Szorosabb­ra fűzzük kapcsolatunkat a megyei népfrontbizottsággal, a fogyasztók tanácsaival. Az idén, amikor újraválasztják a kereskedelmi társadalmi ellenőröket, nagyon fontos, hogy a szakszervezeti bizott­ságok a legalkalmasabb dol­gozókat válasszák ki. Ez a tevékenység ugyanis nem­csak a fogyasztók, hanem a jó kereskedők és vendéglátó­sok érdekeit is védi. L. G. — Ma is dolgozni jöttem, mint rendesem, de itt azzal fogadtak, hogy menjek csak haza átöltözni, mert délután ünnepséget rendeznek a tiszteletemre. Egy kicsit kel­lemetlenül érzem magam. Sohasem voltam én reflek­torfényben, nem szoktam hozzá, hogy miattam ugrál­janak. Igaz, jónéhány nyug­díjba vonuló szaktársat én is elbúcsúztattam. Most meg 40 óv után én ülök majd za­vartan a munkatársak gyű­rűjében. Azért, mielőtt ha­zamentem volna ruhát vál­tani, még elintéztem az utolsó nálam Lévő ügyet. Pécsi József, a Posta me­gyei Távközlési Üzemének nyilvántartási csoportveze­tője hétfőn utoljára vette kézibe a bonyolult telefonvo­nal-hálózati rajzokat, me­lyekben 20 évnyi munkája összegződik. Az íveken min­den kis vonalnak nagy je­lentősége van. A hibaelhárí­tók ennek alapján tájéko­zódnak a földalatti kábelek Az állomásfőnök ebédelni indul a restibe. De hát miért is ebédelne másutt egy vasutas?, kérdezhet­nénk. Netán nem ez a ter­mészetes? — Nem is olyan régen egyetlen vasutast sem lehe­tett itt látni — mondja Bí­ró Sándor siófoki állomásfő­nök. — Mindenki elszökött a restiből, mert ehetetlen volt a kosztja, és a fél fo­gunkra sem volt elegendő. A legtöbben a közeli park­bisztróhoz pártoltak, vagy egyáltalán nem ebédeltek. Volt egy időszak, amikor se­hogy sem sikerült szót ér­tenünk az Utasellátó egység viharos gyorsasággal cseré­lődő üzletvezetőivel... S méltán gyaníthattuk: ha a vasutasok elégedetlenek, bi­zonyára az utasok sem lel­kesednek ... Tény: 1983-ban háromszor volt új főnöke a restinek, s ugyancsak ez évben másfél millió forint veszteséggel zárt az üzlet. Ekkor vette át a vezetést egy fiatal szak­ember, Lukácsik Gábor, il­letve a két helyettese, Luká­csik László és Nágele Já­nos. Velük érkezett Kolláth István főszakács is, aki 41 évével a legidősebb a „csa­patban”, $ a „három főnök” nemcsak egymás munká­ját, képességeit, ismerte, ha­nem Kolláth Istvánét is. Neki az volt a feladata, hogy a resti egykor híres konyhájának ismét becsüle­tet szerezzen. Ugyancsak tény: 1984-ben több mint 13 millió, 1985- ben 15 és fél millió forint forgalmat értek el, s a múlt év végére a másfél milliós veszteséget kigazdákodták. Pár évvel ezelőtt az étterem telente kongott az üresség­től. Most, ilyenkor déltáj­ban már nehéz asztalhoz jutni, s nemcsak hétköznap, amikor a vasúti dolgozók és a diákok is étkeznek, hanem szabadszombaton és vasár­nap is. Egy idős, siófoki vendég­lőstől tudom, hogy valaha nagyon megválogatták a vasúti restik alkalmazottait, S a pincéreknek például „álmaik netovábbja” volt restiben elhelyezkedni. Ab­ban az időben még megérte a vasúti vendéglő non-stop nyitvatartása, s az utazókö­zönségen kívül szinte min­den városban a tehetősebb polgárok, értelmiségiek ked­velt ebédlőhelye volt. A siófoki resti 1861-ben épült, amikor az állomás. Az éle- medett kor — szinte éven­kénti renoválások ellenére — meglátszik az éttermen; szűkében vannak a helynek, dzsungelében, a tervezők számára pedig legalább olyan fontosak, mint orvosnak a röntgen felvétel. Pécsi József nyugodt szív­vel adhatta át a térképeket utódjának. A felügyeleti szervek évek óta a somo­gyiakat tartják az ország legprecízebb nyilvántartá­sának. A szúrópróba szerű ellenőrzéseken a rajzok mindannyiszor bebizonyí­tották hitelességüket. — 1945-ben asztalosként nem találtam munkát. Sok emberre volt viszont szük­ség a tönkrement telefonhá­lózat helyreállításánál. így lettem távírdamunkás. Szi­getvártól Taszárig minden póznát ismertem. Később megkezdődött a vonalak fel­térképezése. Egy munkatár­sammal három éven át gya­log jártuk be az egész me­gyét. Ma, ha autóval kime­gyünk a területre, olykor el­csodálkozom, milyen távol­ságokat tettünk meg akko­riban gyalog. Minden kap­s a gépeik is állandó javí­tásra szorulnak. Ráadásul az úgynevezett kistermet hama­rosan „lekapcsolja” tőlük a MÁV, hogy utazási irodának használja. A „főnökök” visszafogot­tan szólnak az eredmények­ről, mert — mint mondják — isten ments, hogy úgy tessék, dicsekedni akarnak. Kétségtelen, nem volt köny- nyű dolguk, különösen az első esztendőben támadtak nehézségeik. Egy évig min­dennap szolgálatban volt az összes főnök, s egy éven be­lül a dolgozók felét ki kel­lett cserélni. A legbecsesebb eredménynek azt tartják, hogy sikerült fellendíteni az ételforgalmat, hogy a restit egyre többen emlegetik a városban olyan vendéglő­ként, ahol jókat lehet enni elfogadható áron. (Másod- osztályú étterem, de olcsóbb, mint a környéki másodosztá- lyúak. Étlapján a legnagyobb szám a 108-as: ennyi forin­tot kell egy kétszemélyes erdélyi fatányérosért fizetni. Harminc forint alatti áron is sokféle finomságot kérhet a vendég, és zónaételeket is kínálnak.) A vasutasok visszatértek. Itt ebédelnek a kereskedelmi és vendéglátó tanulók is, akiknek naponta kakaót és lángost küldenek az iskolá­ba. A főszakács, akinek a főztjéért soikan megszakítják az utazást, s leszállnak Sió­fokon — régebben tabi és más külső-somogyi kisven­déglőkben dolgozott. A veszprémi Bérezés Károly mesterszakács mellett tanult, de — mint mondja — már kisfiú korában szívesen se­gédkezett édesanyjának a konyhán. — Ügy hírlik — mondom — a szezonban egy-egy szer­ződéses, vagy magánüzletben mesés összegeket keresnek a szakácsok. Igaz ez? — Igaz — feleli. — Mi­előtt idejöttem, egy nyáron a zamárdi Strand bisztróban dolgoztam. Az ételforgalom 10 százalékát kaptam, azaz 130 ezer forintot. Persze, reggeltől estig lélegzetvétel­nyi időm sem volt. — Itt mennyit keres? — Hat-hétezer forint kö­rül havonta. Viszont ez télen is megvan, s az sem mind­egy, kikkel dolgozom együtt. Itt mindenki régi munkatár­sam, barátom. — Azt hallottam, ha némi szíverősítőt vesz magához, különösen remekül megy a munka. Mosolyog. — Hetven fok hőségben nem iszom szódavizet — mondja. — Olyankor jobban csolószekrényhez emlékek sera köt. A pontosságot vagy a lel­kiismeretességet sohasem tartotta érdemnek. Talán nem is használta ezeket a kifejezéseket, hiszen termé­szetes követelménye ez min­den munkának. Ahhoz a nemzedékhez tartozik, mely­nek szívügye, szenvedélye lett a posta. Sokféle beosz­tásban dolgozott, s közben tanult, a munka mellett. 20 éve, amikor a műszaki nyil­vántartást bevezették, őt bízták meg ezzel a feladat­tal. — Akkor még lényegében a x-égi vonalmesteri teendő­ket kellett ellátni. Azután egyre több lett a földkábel, egyre több az állomás, bo­nyolultabb a hálózat. Rövi­desen már csak a számító­gép fogja tudni áttekinteni az adatok rengetegét. Pécsi Józsefet elismerték magas fokú szaktudásáért. Többször volt kiváló dolgo­zó, két éve pedig a Munka esik egy kis törköly. Attól nem izzad az ember. Tanulók is dolgoznak a keze alatt. — Ügyesek, nincs különö­sebb gondunk velük. Persze, mindennap kikérdezzük őket. Majer László, a nemrég átadott autóbusz-pályaudvar grlllbisztrójának vezetője félti az üzletét. Méltán, mert vadonatúj, szépen berende­zett, jól felszerelt bisztró, ohol akár állva, akár a bár­székeken üldögélve fogyaszt­hatja el az ember a villás- reggelijét, korsó sörét, kávé­ját, kakaóját. A pályaudvar a Fő utcán van, eléggé távol minden olyan vendéglátó- helytől, ahova csak úgy be­ugrik az ember, ha megéhe­zik egy-egy jó falatra, mond­juk csirkecombra, vagy egy kistányér franciasalátára, rántottára, tükörtojásra. Egyébként is kevés az ilyen gusztusos kis üzlet Sió­fokon, s nem csoda, hogy ide sem csak a Volán utasai jár­nak. Nos, Májer László elhatá­rozta, hogy mindent elkövet avégett, hogy ez az üzlet ne jusson a Volán pályaudvaro­kon megszokott vendéglátó- helyek sorsára ... — Mindenek előtt kitettük a dohányozni tilos táblát — mondja. — A fogadóhelyiség ugyanis elég kicsi, s pillana­tok alatt „vágni lehetne” a füstöt. Ahhoz az elhatározás­hoz pedig körömszakadtáig ragaszkodunk, hogy ittas embert nem szolgálunk ki. Ha esetenként makacs el­lenállásba ütköznénk e té­ren, a rendőrség segítségét is kérni fogjuk. Egyébként itt mindent megkaphat a ven­dég az olcsóbb égetett sze­szen kívül... Naponta átlag 15 ezer fo­rint forgalmat ér el az üz­let, s nyáron ez minden bi­zonnyal megkétszereződik. A szabadi-sóstói állomás harmadosztályú büféjében (amely az Utasellátó Válla­lat Székesfehérvári Igazgató­sága nemrég felújíttatott), most még a napi kétezer fo­rint bevételnek is örül az üz­letvezető, Boldizs József. És örül az új, korszerű berende­zésnek, a gazdag áruválasz­téknak, amely — remélhető­leg — nyáron sem lesz sze­gényesebb. Ezt a „boltot” sem csupán az utasok láto­gatják. A szezonban két te­rasza mindig megtelik üdü­lővendégekkel, akik a kör­nyék villáiból érkeznek egy- egy pár virslire, szendvicsre, hűtött üdítőre, sörre. Most néptelen a környék. De nézzenek majd körül itt júniusban! Sz. A. Érdemrend ezüst fokozatá­val tüntették ki. Amiért azonban legtöbben becsül­ték, az embersége volt. Ahogy szót tudott érteni be­osztottaival, amiként átad­ta tudását a fiatalabbaknak, s ahogy kiállt társaiért. 20 éve SZB-titkár. Mint egyik vezetője mondta, azzal szer­zett tekintélyt, hogy soha­sem akart tekintélyes lenni. Nem hangos szóval, hanem példamutatásával tudta moz­gósítani az embereket. — Sohasem unatkoztam, így remélhetően nem fenye­get ez a veszély nyugdíjas­ként sem. Nem is szívesen búcsúzom, hiszen ha szük­ség lesz rám, nyugdíjasként is visszajövök, s tovább dol­gozom a szakszervezetben is. Ezt a revizori tisztséget egyébként csak azért vállal­tam el, mert így néhány hé­ten ál nyugdíjasként is pos­tások közltt lehetek. Két gyerekem és négy unokám van. Most rájuk is több időm jut, no meg a kiskert­re, amit eddig egy kicsit elhanyagoltam. Feleségem szintén postai dolgozó. Vele szívesen teszünk hosszú gya­logtúrákat, Alighanem ez az örök aktivitás a nyitja, hogy Pécsi Józsefről nehéz élhin­ni, hogy már nyugdíjas. B F A Somogy Megyei Művelődési Központ számítógépkezeloi és programozói tanfolyamot indít kezdők részére — felnőttele oktatása Commodore 64-es gépeken, 30 órában, heti 2x2 órás foglalkoztatással + heti 3 órás gyakorlási lehetőséggel. Részvételi díj: 1500 Ft. — középiskolások oktatása Commodore 64-es gépe­ken, 44 órában, heti 2x2 órás foglalkoztatással + heti 3 órás gyakorlási lehetőséggel. Részvételi díj: 1600 Ft. — általános iskolás gyermekek részére „Mikroklub” néven klubot szervezünk, heti 2 órás foglalkoz­tatással + heti 3 órás gyakorlási lehetőséggel. HT és Primo gépeken. Tagságii díj havonta: 200 Ft. — Egyéni programozók rés.zére biztosítunk Commo­dore 64-es, HT és Primo gépeket, óránként 50 • Ft-os géphasználati díj ellenében. A .tanfolyamok kezdési időpontja: február 15-től. Helye: Kaposvár, Petőfi u. 47. Jelentkezni lehet: február 10-ig a SMK Szabadidő klubjában, naponta 8 órától 20 óráig. Cím: 48-as. ifjúság útja 46—48. Telefon: 15-435. (89729) r,Nyugdíjasként is postások közt lehetek #/

Next

/
Thumbnails
Contents