Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-05 / 30. szám
1986. február 5., szerda Somogyi Néplap 5 Tegnap délelőtt Kaposváron a Technika Házában Mikié Vilmos, a Somogy Megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés ügyi osztályának helyettes vezetője ünnepélyes keretek között megnyitotta a mezőgazdasági könyvhónap megyei rendezvénysorozatát. — A mezőgazdasági üzemüknek — mondta egyebek mellett az osztályvezető-helyettes — nemcsak többet, de piacképesebb árut is 'kell termelniük az idén, mégpedig úgy, hogy közben fokozott figyelmet fordítsanak a gazdaságosságra. Ennek fontos segítője a szaktudás gyakorlati alkalmazása, amély- 1 ez nélkülözhetetlen az ismeretek folyamatos és állandó bővítése, a szakkönyvek forgatása és a bennük foglaltak ésszerű felhasználása a mindennapi munkában. Az idei mezőgazdasági könyvhónapra kevés olyan könyv jelent meg, amelyek a nagyüzemi gazdálkodáshoz nyújtanak segítséget. A korábbi évekkel szemben most c.sősorban a kiskerttulajdonosok, a háztáji gazdálkodók számára jelentek meg újabb kiadványok. A nagyüzemi gazdaságokban hasznosítható, az energia-gazdálkodásban és a versenyképesség fokozásában támpontot adó könyvekből viszonylag kevéssel találkozhatunk, bár nagy szükség lenne az ilyen jellegű szakkönyvekre is, hiszen ezek egyben munkaeszközei is a mezőgazdaságban dolgozóiknak. A 29. mezőgazdasági könyvhónap megnyitója után a rendezvénysorozat első eseményeként a szakemberek a gabonafélék gyomirtásának aktuális feladatairól tanácskoztak. A Magyar Agrártudományi Egyesület Somogy megyei szervezetének növényvédelmi és növénytermesztési szakosztály szervezésében, a társvállalatokkal és intézményekkel közös összefogásban megrendezett tanácskozáson a megye növényvédelemmel foglalkozó szakemberei vettek részt. A téma Óvoda Rinyabesenyőn Tanteremből gyerekparadicsom Ián kívül Vadépusztán is tanítottam. Napi tizenkét kilométer gyaloglást jelentett ez, így este tizenegy óra előtt nem értem haza. Azok ilyen idők voltak, kevés volt a tanár, sokszor erőnkön felül kellett taníta- tanunk — emlékezik Rápó Mihályné, aki szintén a fel- sőmoesoládi általános iskolából ment nyugdíjba. Abban az időben indult az orosz nyelvoktatást előkészítő tanfolyam, ezt végezte el Rápó Mihály, ám közben az esti iskolában háromszázan kaptak bizonyítványt. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola kihelyezett tagozatát is sikerült megszervezni Mo- csoládon, ezt húszán fejezték be sikeresen. Közben, ha kellett, a hajthatatlannak látszó szülőket is agitálta, hogy tehetséges gyerekeiket engedjék a városba tanulni. Beszélgetésünket — hiába minden kísérlet — nem nagyon tudjuk elterelni az iskoláról. Jó mentségük erre, hogy mindketten szinte az osztálytermekben élték le életüket, generációk kerültek ki kezük alól, akik az alapokat tőlük kapták. Nem maradhat el az sem, hogy a mai és a régi iskola közti különbségről is szót ejtsünk. Aki ennyi tantervváltozás után is katedrára állt, talán jogot formálhat arra is, hogy bírálhasson, olyan mozzanatokat, amikkel nem ért egyet, ha a tapasztalata mást mutat. — Vissza kellene hozni az eredménycentrikusságot — azért is időszerű, mert a korszerű növényvédőszerekről, azok felhasználásáról tájékozódva a gazdaságok időben fel tudnak készülni a kora tavaszi munkákra, egyben hasznos tanácsokat kapnak a gyomirtó szerek hatékony alkalmazásáról. A megyei mezőgazdasági könyvhónap keretében a továbbiakban a megyeszékhelyen és más településeken is a nagyüzemi gazdálkodóknak és a kistermelőknek egyaránt hasznos előadásokat rendeznek. Tegnap délután dr. Sárközy Péter, a mezőgazdasági könyvkiadó igazgatója Nagyatádon tartott előadást a mezőgazdaság értékelemzéséről. — Ezerkettőszázhetvenen laktak itt, Felsőmocsoládon annak idején — mondja Rápó Mihály. Ma már a hétszáz lelket sem éri el a lakosság száma, teszi hozzá kicsit keserűen. Keserűen, pedig Rápó Mihály nem is ennek a vidéknek a szülötte, Kos Károly kedves vidékéről, Kalotaszegről való. A történelem mindent összekavaró kárpáti szele azonban a mi tájékunkra vetette, hogy a hajdani erdélyi iskola szelleméből átmentsen valamit a Dunántúlra. Mert abban az iskolában nagyobb rend volt — így mondja — mint a katonaságnál. A nagyobb diákoktól tartottak a fiatalabbak, okuk is volt rá, mert nem egyszer tapasztalhatták, hogy jobb illendően köszönni az idősebbeknek, és tisztelettel beszélni velük, mintsem ujjat húzni. A tanároknak ilyen körülmények között abszolút tekintély jutott. A kilencvenhárom éves tanár ma is szigorúan szólítja le az egykori tanítványt, ha az valami miatt nem volt ott az érettségi találkozón. — Azt, hogy tanár lettem — mondja Rápó Mihály, köszönhetem Domokos Pál Péternek. A neves néprajztudós, aki a budai képző igazgatója volt abban az időben, segített állást szerezni. Ezer- kilencszá »negyvennyolcban kerültünk ide feleségemmel, hamarosan alapszervezeti párttitkár és az iskola igazgatója lettem. Máig nem felejtem el azokat az éveket, hiszen a felsőmocsoládi iskoÁ mezőgazdasági könyvhónap megnyitója Kaposváron Legyen a szakkönyv munkaeszköz Tanácskozás a gabonafélék gyomirtásáról Takaréklángon A hajdani lendületet megtörte a kemény, konok idő. Pedig akik látták, azt gondolhatták, soha nem fogy el a hév, nem lesz szusszanásnyi idő sem. Hiszen minden szeptemberben újra benépesül az osztály, hogy elhozzák o tanítványok a csillogó szempárokat, amit látva azt mormolhatja magában a tanár bácsi: hát igen, miattuk éri meg az egész. Fogytán a század, fogytán az erő is. Ám a tanár úr tudja: izzani, égni kell. Ha takarékon is, de őrizni kell a lángot, hitet egyaránt, hogy mindig tudjunk reményt adni a rászorulóknak. Áz élet nem áll meg Felújítják a lengyeltóti művelődési házat Karácsony óta szünetel a kölcsönzés a lengyeltóti könyvtáriban. Olvasók helyett festők, mázolok, burkolok vették birtokukba az épületet. A művelődési ház helyiségeiben évek óta áldatlan állapotok között dolgoztak a népművelők, a könyvtárosok. A falak beáztak, elavult volt a villamos berendezés, a fűtést csak hagyományos^ fa tüzelésű kályhákkal tudták megoldani. A felújítási munkákat tavasszal kezdték meg a helyi tsz dolgozói a tetőszerkezet kijavításával, miközben a ház zavartalanul üzemelt.. Most, az ünnepek előtt lezárták az épületet a közönség előtt, a tanács karbantartó részlege és a helybeli kisiparosok folytatják a munkát. Két egymástól független kazánházat alakítanak ki, így a könyvtárat naponta, a ritkábban használt kulturális célú helyiségeket pedig csak alkalmanként fűtik be, illetve a közbeeső hideg téli napokon csak olyan hőfokra, amely a vízvezeték elfagyását megakadályozza. Így sok tüzelőt tudnak megtakarítani. Az új szabványnak megfelelően felújítják a villamos hálózatot, kifestik a könyvtári helyiségeket, kicserélik a padlót. A belső irodából raktárai választottak le, amelyben az itt dolgozók a napi munkához szükséges segédkönyveket és egyéb anyagokat tárolják majd. A húszezer kötetes könyvtár várhatóan március elejére már újra fogadhatja a látogatókat. Tovább tart. a kultúrházi rész rendbehozatala, itt ugyanis időközben olyan újabb hibákra bukkantak, amikre a munka elkezdésekor még nem számítottak. Fallal kettéválasztották a nagytermet. így a kétszáz férőhelyes terem mellett egy kisebb, csoportfoglalkozásokra alkalmas helyiséget nyertek. Korszerűsítik a színpadot, és az eddig tornateremnek is használt helyiséget most funkciójának megfelelően alakítják ki. Kívül, az eddigi „tornácos" megoldás helyett zárt közlekedőfolyosót építenek. A művelődési ház a tervek szerint a nyárra készül el. Az élet azonban ez alatt az idő alatt sem áll le: a tanfolyamokat, szakköröket és kiállításokat kihelyezve, a pártbizottságon, az iskolában és más ideiglenes helyszíneken tartják meg. A felújítást a nagyközségi közös tanács a felújítási alapból fizeti. Eddig másfél milliót költöttek a különféle munkákra. Az időközben felmerülő újabb költségek fedezésére azonban pályázatot adtak be az Országos Közművelődési Tanácshoz, s remélhetőleg innen is kapnak hozzájárulást a felújításhoz. Rinyabesenyőn, a Lábodtól néhány kilométerre fekvő, alig 250 lélekszámú településen működik egy általános iskola, nemrégiben pedig új óvodával gazdagodott. Az intézmények fenntartását a közeli nagyobb községekbe való bejárás gondja indokolja. Az általános iskola első három összevont osztályában olykor csak 10 diákot oktatott Horváth Györgyné pedagógus. Rinyabesenyő lakossága a lábodi községi közös tanácshoz fordult igényével: óvodára lenne szükségük. A település napközben ugyanis majdnem kihalt, a felnőtt lakosság több kilométert utazik munkahelyére. Szinte megoldhatatlan gondot jelentett á kisgyermekek bekísérése a lábodi óvodába. A lábodiak a Somogy megyei tanácstól 350 ezer forintot kaptak a rinyabese- nyői, rossz állapotban levő iskola felújítására. Ebből az összegből és saját pénzügyi forrásaikból helyrehozták az iskola épületét, melynek egy évek óta üres tanterméből alakították ki az óvodát. Zavartalan működését apró melegítőkonyha és a szociális helyiségek biztosítják. A két szakképzett óvónő jelenleg egy csoportban 17 kisgyerekkel foglalkozik az új intézményben, melyet a lábodi Gamesz épi tőbrigádja újított fel. Az épület környezetét társadalmi munkában a szülők rendezték. Az óvodában Iván Judit, lábodi pályakezdő óvónő fogadott bennünket. A bogárszemű kicsinyek által birtokolt szoba bármely városban megállná helyét. A pirosba öltözött polcokon gyurmafigurák, bábok, mesekönyvek, babák és autók sorakoznak, középen pedig a hatalmas építőkocka-piramisok körül ott térdelt, elmerülve a játékban az „óvodássereg." A falakon Hófehérke és a mesevilágból ismert alakok, egy egész ..méhecskeraj" varázsolja barátságossá a szobát. mondja a hajdani igazgató. A módszer csak segítség lehet, a minduntalan átállások nem használnak sem a gyerekeknek, sem a pedagógusoknak. Nem minden régi rossz, és nem minden új jó. Példaként talán említhette volna azt az adatot, amely tanúsítja: a felsőmocsoládi általános iskolában 1965 és 198Ó között egyetlen bukás sem volt, — Nehogy azt higgye, hogy ez csak papíron volt így. Rengeteget dolgoztak kollégáim is, korrepetáltuk azokat, akik lemaradtak. Volt rá időnk, meg türelmünk. Ma már a házaspár az iskola udvarának végéből figyeli a jövő nemzedékek szünetbeli hancúrozását. Maradtak még azért szép számmal társadalmi funkciók, hiszen Rápó Mihály a község elöljárója, dolgozik a takarékszövetkezet felügyelő bizottságában, valamint tanácstag is. Mindig van any- nyi feladata, hogy az unalom kívül marad a házfalakon. Odakint éppen szünet van az iskolában. Mielőtt elhagynánk az udvart, köpenyes kislány fut hozzánk. — Az igazgató bácsinál tetszettek lenni? — kérdezi. Nem azt mondja, hogy a régi igazgató bácsinál, s nem is sejti, hogy ezzel elhessegeti a háztól a múlt időt is. Varga István Az apróságokat Hegedűs Györgyné „dajkálja", a Lá- bodról érkező tízórait, ebédet és uzsonnát Orsós János- né szakácsnő segítségével osztják szét az óvónők: Iván Judit és Mucsi Éva. Végh Magdolna, a lábodi napköziotthonos óvoda vezetője szavaiból kitűnt, az óvoda beindításától — bár számos problémával kellett megküzdeniük — megfelelő kapcsolat alakult ki a szülőkkel. Azt bizonyítja az első szülői értekezlet is, mely családias beszélgetéssel orvosolta a felvetett gondokat. Az óvoda patronálóinak sorában elsőként Horváth Györgynét, az iskola pedagógusát és Turnár Györgynét, a védőnőt említették, ök már évek óta ismerik az itt élőket, szavuk, véleményük helyes irányba terelte a néha bizonytalan szülőket. A közeljövőben nyílt hét kezdődik majd a rinyabese- nyői óvodában, lehetőséget nyújtva a szülőknek az óvodában folyó tartalmas munka megismerésére. T. R. Kutatómunka üzemek megbízásából A Kertészeti Egyetem gépészeti tanszéke alkalmazott kutatásokat végez üzemek, gazdaságok megbízásából. Munkatársai nemcsak az új gépek, berendezések, műszerek terveit készítik el, hanem esetenként a mintapéldányok kivitelezésére is vállalkoznak. Évente mintegy 6 millió forint értékben vállalnak el külső megbízásokat, s ezek teljesítésével a gazdálkodási gyakorlatot segítik. többnyire a költségek csökkentésében.
