Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-05 / 30. szám

1986. február 5., szerda Somogyi Néplap 3 Minden tizedik somogyi fiatal Lakások, munkahelyek és a tanulás Somogybán 21 900 cigány él: a lakosság 6,2 százalé­ka az. A megyei tanács vég­rehajtó bizottságának tegna­pi ülésén — ahol a testület az érdekükben végzett mun­ka kétéves tapasztalatait összegezte — elhangzott, hogy arányuk a fiatalabb korosztályokban magasabb, a 60 éven felüliek között vi­szont alacsonyabb. Ezer álta­lános iskolás közül 105 a ci­gány tanuló. A testület, amelynek vitá­jában részt vett Kozák Ist­vánná dr., a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának osz­tályvezetője is, azt tartotta fontosnak, hogy mindenütt biztosítsák, hogy a tanköte­lezettségi törvény előírásai­nak megfelelően az iskolás­korú cigányok rendszeresen jelenjenek meg a tanórákon. A másik fontos követel­mény, amely helyzetük ja­vításában szerepet játszik, hogy biztosítsák részükre az értelmes munka örömét. A statisztika szerint az elmúlt két évben jelentősen emel­kedett a cigány férfiak fog­lalkoztatottsága, a nőké vi­szont visszaesett. Kevés ma is közöttük a szakmunkás — az összes foglalkoztatottak 6,3 százaléka az — alacsony a betanított munkások ará­nya is — alig több 15 száza­léknál — és mindössze 78- an vannak, akik nem fizikai foglalkozást folytatnak. A legtöbben segédmunkásként keresik ma is a kenyerü­ket: néhány területen, pél­dául a köztisztasági szolgál­tatásokban a fő munkaerő- forrást jelentik. A testület véleménye sze­rint a cigányok jélentős része ma kedvezőbb lakáskörül­mények között él, mint ko­rábban. Többen építettek vagy vásároltak lakást azok­nak a kedvezményeknek az igénybevételével, amelyeket az állam biztosított részük­re. Az utóbbi években azon­ban lelassult ez a folyamat. A ma is telepen élők egy ré­szének hiányoznak az anya­gi feltételei ahhoz, hogy igénybe vegyék a kedvez­ményt. A VI. ötéves tervben 3U0 lakásra kapcát kedvez­ményes hitelkeretet a me­gye, de csak 235-öt használ­tak fel. Tavaly — központi támogatással — felszámol­ták a csokonyavisontai tele­pet: 14 nagy- és sokgyere­kes család jutott megfelelő lakáshoz. Jelenleg a Kéthely melletti Sári-pusztán folyik a telep felszámolása. A me­gyében 123 család él ci­gánytelepen, vagy ahhoz ha­sonló körülmények között. Közülük 55 hitelképtelen. Az is elhangzott a vitában, hogy a cigányok egy részére biz­tosított lakások állagának megóvása több esetben gon­dot okoz. Az eddigieknél hatékonyabb intézkedésekre Kevesebb a tehén, több a koca a háztájiban Önállóságot hozó „leányság” A kiegyensúlyozott megyei élelmiszer-ellátás, a válasz­ték bővítése, a piacképes ex­portárualapok növelése szükségessé teszi az állatte­nyésztés — ezen belül a kis­termelői állattartás — fej­lesztését. Az elmúlt években a mennyiség biztosítása mellett mindinkább előtér­be került a minőség és a gazdaságosság javítása, a helyi adottságok és a lehe­tőségek jobb hasznosítása. Megyénkben a háztáji és a kisegítő gazdaságokban az elmúlt tervciklusban (1980— 1985) megváltozott az állat­állomány összetétele. A vál­tozás legjellemzőbb vonása, hogy csaknem 3000-rel csök­kent a tehénlétszám, s meg­közelítőleg 1000-rel gyarapo­dott a kocaállomány. A te- hénlétszám-csökkenésben nagymértékben közrejátszott a „hagyományos” tehéntar­tók kiöregedése, a termelés műszaki, technikai és köz- gazdasági feltételeinek hát­rányos változása. Való igaz, hogy egyre kevesebb kister­melő vállalja a tehéntartás- ból eredő tartós lekötöttsé­get, különösen ha ehhez még alacsony jövedelmező­ség is társul. Bár az egy te­hénre jutó tejtermelés nőtt, a tehénlétszám mérséklődé­sével egyidejűleg — az 1980- hoz viszonyítva összességé­ben mintegy 10 millió liter­rel — csökken a kisüzemi tejértékesítés és mintegy 2000 tonnával a vágómarha­értékesítés. A kisüzemi juhtenyésztés­nél 1980-hoz képest mérsé­kelt vágójuh-értékesítés csökkenéssel és mintegy 10 tonna gyapjúíelvásárlás-nö- vekedéssel számolhatunk. A sertéstenyésztésben ked­vező változások következtek be, még akkor is, ha az 1985. évi kocalétszám elmarad az 1984-i nagyságrendtől. Az 1980. évi felvásárlási szint­hez viszonyítva a múlt év­ben kistermelőink 60 000-rel több hízott sertést értékesí­tették, s ez 3000 tonnával több sertéshúst eredménye­zett. A kedvező változáshoz nagymértékben hozzájárult a sertéshizlalási, vállalkozá­si kedv erősödése, abból adó­dóan, hogy a kistermelők többsége a szarvasmarha­tartás megszűnésével a be­vételkiesést a sertéstartás bővítésével' igyekszik ellen­súlyozni. Jelenleg a Kapos­vári Húskombinátban levá­gott minden második sertést a kistermelők állítják elő. Ezért is meghatározó jelen­tőségű a háztáji sertésállo­mány minőségjavítása a ser- téshiztalás színvonalának emelése. Az elmondottakból kitű­nik: a háztáji és kisegítő gazdaságok szerepe, jelentő­sége az állatitermék-terme- lésben továbbra is meghatá­rozó. Emellett fontos ténye­ző, hogy a kistermelők szá­mára az állattartás folyama­tos bevételt biztosít, lehetővé teszi a más célra nem hasz­nosítható melléktermékek (szalma, kukoricaszár stb.) célirányos felhasználását, az istállótrágya-termelés pedig nagymértékben hozzájárul a növénytermesztési hozamok emeléséhez is. Sajnálatos vi­szont, hogy a jövedelmező­ség nem igazodott a külön­böző állatfajok tartásának „nehézségi fokához”, ebből eredően elsődlegesen a szarvasmarha-tartási kedv mérséklődött. A VII. ötéves tervben is kiemelt feladatunk — hagyo­mányainkra és adottságaink­ra építve — a kistermelői állattartás okszerű fejleszté­se, a tenyésztői kedv javítá- . sa. Elő kell segíteni a kis­termelői állattartás műszaki, technológiai és technikai fejlesztését, a termelési színvonal növelését. A mi­nőség javítása céljából szor­galmazni kell a korszerű faj­ták tenyésztését, és ezek igé­nyeivel összhangba kell hoz­ni a takarmányozás feltétel- rendszerét. Mindezek mellett fontos követelmény, hogy tartósan jövedelmező le­gyen a kistermelő állatte­nyésztés. Varga Gábor Állattenyésztési vállalat van szükség ezeknek az ott­honoknak a karbantartása érdekében. Az óvodáskorúaknak több mint a fele óvodai felkészí­tésben részesül. Az általá­nos iskolai tanulók 10 és fél százaléka cigány, örvende­tes, hogy csökkent a túlkoro­sok, az osztályismétlők, vala­mint a felmentettek száma és nőtt a 8 általánost elvég­zők aránya. A középfokú ok­tatási intézményekbe ma sem kerülnek be lényegesen többen. Gimnáziumba mind­össze 5—7-en járnak. A szakközépiskolába 15—20-an iratkoztak be, a szakmun­kásképzőben viszont eléri már a 3 százalékot arányuk, örvendetes, hogy több kö­zöttük a könyvtári olva­só, szívesen vesznek részt a művelődési otthonok műso­ros, táncos rendezvényein és a filmvetítéseken. A megyé­ben az elmúlt években fol­klór hagyományt ápoló 18 cigányközösség alakult és működik. Ezekben a közössé­gekben olyan mindennapi dolgokkal is foglalkoznak, mint a lakáskultúra, az egészséges táplálkozás, a gyermeknevelés. Viszont közéleti tevékenységük foko­zódásának bizonyítéka, hogy a legutóbbi tanácsi választá­son 15-en kaptak tanácstagi megbízást, hetet pedig pót­tanácstagnak választottak. Az is tény, hogy állampol­gári magatartásuk gyakran kifogásolható. A hagyomá­nyos életformát folytatók — a telepen élők, a vándorlók — és a legelmaradottabbak közömbösen veszik tudomá­sul hátrányos helyzetüket. Közülük kerülnek ki a tör­vényes rend és a közösségi normák megsértői. A vitát összefoglalva dr. Gyenesei István megyei tanácselnök hangsúlyozta: annak ellené­re, hogy az elmúlt években tovább javultak a cigány la­kosság életkörülményei, szükség van arra, hogy esé­lyeiket növeljük a társa­dalmi beilleszkedéssel. Ezt szolgálja a megkülönbözte­tett figyelem, amely az ok­tatásukat kíséri, és ezért van szükség arra, hogy meg­felelő munkahelyet is talál­janak az életbe induló ci­gány fiatalok. Kétszázhetverjezer utas, száznyolcvanötezer vasúti szerelvény — két beszédes adat a gyékényesi határállo­másról, déli országkapunk­ról. Itt haladnak a Balkánra és a tengeri kikötőkbe tartó vasúti szállítmányok, itt lép be az országba és itt lép ki Jugoszlávia felé a két leg­népszerűbb nemzetközi A Fővárosi Kézműipari Vállalat barcsi gyáregysége ez évtől leányvállalattá ala­kult. Deák Ferenc üzemve­zető nem titkolja, hogy sokat várnak ettől a „leányságtól”. — A környező üzemekben mindenhol magasabb a bér- színvonal. Remélem, hogy ebben előrébb lépünk és föl­zárkózunk a többiekhez. Az elmaradás volt egyik oka an­nak, hogy 1983-ban körülbe­lül százan elmentek más vál­lalatokhoz, s azóta sem tud­tuk a szükséges létszámot biztosítani. Valamivel több mint 300 dolgozónk van, többségük nő, ennél többre lenne szükség. Van olyan szalagunk, ahol mégegyszer ennyi embert tudnánk fog­lalkoztatni. — Mi változik ez évtől eb­ben az üzemben? — A fő profilunk változat­lanul megmarad, vagyis to­vábbra is női felsőruházati termékeket készítünk. Ennek nagy része szovjet piacra ke­rül, 11 százaléka a tőkés ex­port és mintegy 3 százalék a belföldi értékesítés. Mivel néhány éve bővítettük az üzemet, lehetőségünk van arra, hogy itt alakítsunk ki egy központi szabászatot. Ez azt jelenti majd, hogy in­nen látjuk el szabványokkal a leányvállalat egyes tele­peit, Ha beindul a szabászat, akkor még ebben a részleg­ben is szükség lesz újabb dolgozókra. És ezzel vissza­jutottunk ismét a bérekhez. gyorsvonat, a Maestrál és az Adriatica is. Nagy felelősség hárul a szolgálatot teljesítő vasuta­sokra, vámosokra és határ­őrökre. Hallottam, hogy a zsúfolt vonatokon akadnak Olyan utasok, akik a tömeg­ben elvegyülve útiokmányok nélkül szeretnének eljutni az egyik országból a másik­vagyis ahhoz, hogy ha fej­leszteni akarunk, feltétlenül szükség van a bérszínvona­lunk emelésére, hogy legyen aki az elképzeléseinket meg­valósítja. Az új szervezeti felépítés­ről a dolgozók már tudnak, egyelőre még találgatják a jövőt és remélik, hogy majd jobban megfizetik a munká­jukat. így van ezzel Varga Jánosné is, aki jelenleg a kismamaszalagon dolgozik. — Elég keveset tudok az itteni dolgokról — mondja mentegetőzve. Néhány hó­napja jöttem vissza a gyes ről. öt évig voltam otthon, így a nagy elvándorlásról is csak hírből hallotam. Egyéb ként 10 éve jöttem ide dói gozni, ez az első munkahe lyem, ezért nem hiszem, hogy én elmentem volna. Az utolsó két hónapban már 4300 forint volt a fizetésem, úgy gondolom, máshol sem kapnék többet. Meg az is fontos, hogy kikkel dolgozik együtt az ember. Itt már megismertem és megszoktam a munkatársaimat. Beszé­lünk róla, hogy most hogyan is lesz, de úgy néz ki, nem járunk rosszul ezzel az át­szervezéssel. Kiss Kollár József ugyan­csak régi dolgozónak szá­mít. Egyike azon kevés fér­fiaknak, akik vele együtt a karbantartási munkákat vég­zik. — Most több a dolgunk — mutat körbe a leendő szabá­ba, vagy olyanok, akik a vámelőírásokat megszegve próbálkoznak különböző áruk kivitelével, illetve be­hozatalával. Tavaly tizen­egy határsértőt fogtak el, a vámosokkal közösen négy- száznyolcvanötezer forint ér­tékű csempészárut fedtek föl. A történetek egyik fő­szereplője Máté Gábor ha­tárőr, útlevélkezelő, az al­egység KISZ-ti,fkára aki né­hány nap múlva már otthon dolgozik a Helviciai Állami Gazdaságban. — A tizennyolc hónap alatt sok mindent megtanul az ember, megférfiasodik és sok mindent másképpen lát, mint bevonulás előtt. Elme­sélek egy történetet. Az ősz­szel szerelt le az egyik tár­sunk, a Sásdra való Pápai Zsolt. Az utolsó szolgálatba ment, a tikor elfogott egy határsértőt. Ugyanúgy dol­gozott, mint fél évvel koráb­ban, ezért is tűnhetett föl neki az az útlevél, amiben kicserélték a fényképet, az­tán jött a második eset, majd a harmadik, amit én vettem észre, nálam fordult elő. Ez is fényképcsere volt. szati csarnokban. Mi készít­jük az asztalokat és minden munkát ami ezzel jár. Akkor sem mentem el, amikor rosszabb helyzetben volt az üzem, — most pedig remé­lem — jobb napok következ­nek. A feleségem is itt dol­gozik, ez is ideköt, és jól ér­zem magam a kollégák kö­zött. Jankovics Agnes hét éve dolgozik a kézműben, sza­bász. Tud a tervekről és ar­ról is, hogy több lesz a mun­ka, amihez a jelenlegi sza­bászlétszám kevésnek bizo­nyult. — Nehéz volt a múlt év, azért, mert egyedül voltam. Elkelne a segítség most íj, hát még ha bővül a szabá­szat. Ügy hallottam, hogy egy hónapban a jelenlegi szabványoknak körülbelül a háromszorosát, úgy 33 ezer darabot kell elkészíteni. Majd meglátjuk, hogy megy a munka, ha már csináljuk. A barcsi kézművesek a vá­rakozások hónapjait élik. Akik itt maradtak a nehéz időkben, szakmailag felké­szülten várják a változásokat és maradni szeretnének. Azok, akik ezután jönnek az üzembe dolgozni, már jóval biztosabb körülmények kö­zött kezdhetik meg a mun­kát. Legalábbis ezt ígérik a jobbító szándékú tervek, el­képzelések. Megvalósításuk azonban már mindannyiuk- nak közös érdeke lesz. Egyszóval az utolsó szolgá­lat utolsó percében is tör­ténhet valami. Ez a mi szol­gálatunk, amire esküt tet­tünk, s ezért is szép. Édes­apám is határőr volt, még­hozzá ötvenkét tavaszától. A bátyám ugyancsak a vége­ken szolgált. — Egy alföldi fiú a dim- bes-dombos Somogybán. Nem volt furcsa a váltás? — Kezdetben igen. Aztán megszoktam a közösség, a falui miatt. A gyékénye- siek, a zákányiak, a zákány­telepiek mind befogadtak bennünket. Kijárhattam fo­cizni a faluba, ott voltunk az MHSZ lőtér építésénél, bontottuk a Zöldért szesz­főzdéjének régi tartályait. A faluért végzett .társadalmi munka jutalma ott látható a klubunkban — egy színes te­levízió. — Nehéz lesz a búcsú? Máté Gábor egy pillanat­ra elgondolkozik, aztán a felszerelését igazítja, elné­zést kérve, mert újból egy kilépő vonathoz kell igye­keznie. Nagy Jenő N. Zs. Fényképcsere az útlevélben Á KISZ-titk

Next

/
Thumbnails
Contents