Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-05 / 30. szám
2 Somogyi Néplap 1986. február 5., szerda Genf, leszerelési konferencia i haladásra van kilátás Kornyijenko befejezte tárgyalásait Teheránban Genfben kedden megnyílt a leszerelési konferencia idei ülésszaka, amelyen a szovjet-amerikai csúcstalálkozón megindult tárgyalási folyamat nyomán elsősorban a vegyifegyverek eltiltásának kérdésében van kilátás némi haladásra. A 40 ország, köztük hazánk képviselőit egyesítő genfi fórum az egyetlen a világon, ahol a tagállamok átfogóan tárgyalnak a leszerelés és a fegyverkorlátozás kérdéseiről. Az augusztusig tartó új ülésszak napirendje hasonló a korábbiakhoz: az ENSZ- közgyű lés határozatainak megfelelően tárgyalnak az atomfegyverkísérletek, az űrhadviselés, a vegyi-, illetve a sugáirfegyverek eltiltásáról, az általános és teljes leszerelés kérdéseiről. A konferencia tavalyi ülésszaka — az előző évekhez hasonlóan — igen kevés gyakorlati eredményt hozott, míg az idei bizonyos óvatos remények jegyében kezdődik. A megnyitó ülésen Viktor Iszraeljan, a Szovjetunió nagykövete felidézve országa új, nagyfontosságú leszerelési indítványait, hangoztatta: bizalommal, előítéletektől mentesen kell tárgyalni a genfi fórumon is, amihez jó, konkrét gyakorlati alapot nyújtanak a szovjet javaslatok. Az a nagy érdeklődés, amellyel azokat világszerte fogadják, máris biztató jelenség. A csúcstalálkozó — hangoztatta — bizonyos jótéÜjabb árháború tört ki a tőkés olajpiacon. Még emlékezhetünk a hetvenes évek elején, pontosabban 1973 decemberében történt olajár robbanásra. Akkor hirtelen felszökött a fekete arany ára: előbb hordónként 2,89 dollárról 5,11-re, majd alig néhány héttel később 11,65-re. Mindenkit hátrányosan érintett a változás: a szocialista és a tőkés világban egyaránt bizonyos átértékelődés kezdődött, s voltak olyan országok, amelyek már az első áremelkedés következtében gazdasági fejlődésük hangsúlyainak megváltoztatására kényszerültek, aztán jött a második árrobbanás. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején az olaj ára hordónként 13,34 dollárról 34-re nőtt. Időközben új lelőhelyekre bukkantak a régi exportáló országok, ráadásul új államok is csatlakoztak a fölösleggel rendelkezőkhöz. Az OPEC — a köolajter- melő országok szervezete — eleinte azzal próbálta egyensúlyban tartani a világ olajpiacát, hogy megszabta tagállamainak az úgynevezett napi kvótát, vagyis a kitermelés felső szintjét. Csakhogy hol ez, hol az a fejlődő ország — saját gazdasági egyensúlyának védelmében — túllépte az OPEC által megszabott határokat. Haszkony hatást gyakorol a nemzetközi légkörre általában. A feladat most az, hogy ne hagyják kihunyni e reményt, és gyakorlati tettek következzenek. A Szovjetunió képviselője az atomfegyverkísérletek teljes eltiltásáért, vala mint az űr-, illetve a vegyi hadviselés megakadályozásáról kötendő megállapodást jelölte meg elsőrendű feladatnak. A vegyifegyverek területén fel kell számolni az azokat előállító üzemeket is — mondotta. May-Britt Theorin, a svéd Challenger-katasztrófa Reagan elnök független bizottságot nevezett ki annak a vizsgálatnak folytatására, amely a Challenger űrrepülőgép katasztrófájának okát hivatott kideríteni. A bizottságnak 120 napon belül kell tálán döntöttek úgy, hogy például napi 17,5 millió hordó, majd 16 millió hordó legyen a termelés, ha mondjuk Nigéria vagy Mexikó nem tartotta magát a kötöttségekhez. Az iOPEC szakértői nem számoltak azzal, hogy a világgazdaságban mindenütt a takarékos technológiák kerülnek előtérbe, igyekeznek csökkenteni az olaj felhasználását, a piac tehát fokozatosan zsugorodik, az eladások tételei csökkennek. Most bekövetkezett a sokak által megjósolt állapot: a kötelező kvóták semmibevételével hatalmas mennyiségű olajat kínáltak eladásra, ami a piaci törvények szigorú szabályai értelmében árzuhanáshoz vezetett. Illúzió levie azt hinni, hogy ez a jelenség egyértelműen pozitív hatással lesz a világgazdaságra. Igen sok állam kizárólag az olaj exportjából fedezte nélkülözhetetlen beszerzéseit, miközben a technológiák, új gépsorok, gyárberendezések ára szüntelenül nőtt. Az iparilag fejlett államokban viszont az okoz aggodalmat, hogy a takarékosabb technológiára szánt milliók és milliárdok elvesztik fontosságukat, netán értéküket is, ha az olajfronton tovább tart a kétes kimenetelű árháború. Gy. D. Genfben megnyílt a leszerelési konferencia idei ülésszaka. A képen Viktor Iszraeljan szovjet és Donald Lowitz (jobbra) amerikai nagyikövet köszönti egymást, középen lan Cro- martie brit nagykövet látható. (Telefotó — AP—MTI—KS) küldöttség vezetője üdvözölte a tényt, hogy a Szovjetunió továbbra sem folytat atomfegyverkísérleteket, és reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államok és más atomhatalmak követik e példát. A Szovjetunió januári leszerelési javaslatai komoly tanulmányozást érdemelnek — hangoztatta. elkészítenie jelentését. A vizsgálatot William Rogers, Nixon elnök egykori külügyminisztere vezeti, helyettese Neil Armstrong volt űrhajós, aki elsőnek lépett a Hold felszínére. A bizottság tagjai között vannak űrhajózási szakértők, de olyanok is, akik semmiféle kapcsolatban sincsenek ezzel: jogi és műszaki szakképzettségű szakértők. A független bizottság az amerikai Országos Űrhajózási Hivatal, a NASA vizsgálatára támaszkodik, de ettől függetlenül is folytatja majd tevékenységét. A NASA által eddig folytatott vizsgálat adatait természetesen a bizottság rendelkezésére bocsátják. A roncsok összegyűjtése változatlanul jelentős erők bevonásával, egyre nagyobb területen folyik. Eddig már mintegy 15 tonna roncsot gyűjtöttek össze. Még mindig nincs végleges eredménye a tenger felszíne alatt folytatott kutatásnak. Georgij Kornyijenko, a szovjet külügyminiszter első helyettese kedden befejezte háromnapos hivatalos látogatását Teheránban. Személyében a legmagasabb rangú szovjet politikus járt Teheránban az iráni forradalom győzelme óta. Az Írna iráni hírügynökség szerint a tárgyalásokat mindkét részről őszintének, átfogónak és építő jellegűnek minősítették. Kornyijenko szovjet állami vezetők üzenetét adta át Alt Hamenci köztársasági elnöknek és Mir Hoszein Hamenei kormányfőnek. Az államfővel a kétoldalú kapcsolatok és a jószomszédi viszony kiszélesítéséről tárgyalt a szovjet diplomata, aki — az iráni hírügynökség jelentése szerint — kifejezte a szovjet állami vezetés készségét további eszmecserékre a regionális problémák megoldása érdekében is. Kornyijenko moszkvai látogatásra hívta meg Ali Ah- bar Velájatit, az iráni diplomácia vezetőjét. Edward Kennedy a Szovjetunióban Moszkvába érkezett kedden Edward Kennedy amerikai szenátor. A politikust az Interparlamentáris Unió szovjet parlamenti csoportja hívta meg. Merénylet Párizsban Párizs legforgalmasabb sugárútjának, a Champs-Ély- sées-nek az egyik többszintes üzletházában, a Claridge passzázsban robbantásos merénylet történt. A késő estig nyitva tartó boltok körül fél tízkor is szokás szerint nagy volt a forgalom, így szerencsés véletlen, hogy a robbanás nem követelt emberéletet. Heten azonban megsebesültek, közülük öt járókelőt különböző fej- és lábsérülésekkel szállítottak kórházba. Egyikük sincs életveszélyben. A robbanószerkezetet a földszinten helyezték el, az alagsori boltokhoz vezető lépcső közelében. A robbanást hatalmas csörömpölés követte, tucatjával törtek ki a kirakatok üvegei, majd fekete füst gomolygott elő. Az általános pánikot tetézte, hogy az önműködő tűzoltóberendezés a robbanástól működésbe hozva pillanatok alatt vízzel árasztotta el a helyszínt. Egy orvos szerencsére megőrizte lélekjelenlétét, a sebesültekhez sietett, és a legerősebben vérzőt egy szorítókötéssel ellátta, amíg a mentők a helyszínre nem értek. A rendőrség utána lezárta az egész Claridge-pasz- százst. A pénteki elnökválasztás előtt nagy- demonstrációt tartottak a Fülöp-szigetek fővárosában Marcos elnök ve- télytársának, Aquino asszonynak a hívei. (Telefotó — AP—MTI—KS) Kedd esti kommentár OLA3FRONTOK FüggeHen bizottság vizsgálja az okolSpanyolország és a NATO A madridi politikai hetilap, a Cambio 16 karikatúráján Felipe González miniszterelnök a népszavazás elnevezésű szakadék szélén áll, miközben háta mögött már közeleg a NATO nevű lavina. A rajz persze műfajánál fogva is túloz, de jól érzékelteti, hogy mi foglalkoztatja ma leginkább a spanyol közvéleményt és a politikusokat. A NATO-hoz való viszony ma az a neuralgikus kérdés, amely nemcsak a spanyolokat tartja lázban, de némileg idegessé teszi a nyugati szövetségeseket is, mindenekelőtt az Egyesült Államokat. A kormány dilemmái A szocialista párti kormány koránt sincs irigylésre méltó helyzetben, hiszen 1981-ben — amikor Adolfo Suárez centralista kormánya belépett a NATO-ba — az akkor még ellenzéki Spanyol Szocialista Munkáspárt egyik leghevesebb ellenzője volt a csatlakozásnak. A következő évben, 1982-ben elért nagyarányú választási győzelmüket a szocialisták nem utolsó sorban NATO-ellenes programjuknak köszönhették. Felipe González friss miniszterelnökként is határozottan ígérte még: kormánya népszavazásra viszi az atlanti tagság ügyét, és a kilépés melletti voksolásra szólít fel. A kormányzásban eltöltött majdnem három esztendő tapasztalatai, a valósággal szembesülő választási program lehiggasztotta, sőt egyes területeken visszakozásra kényszerítette a korábban radikális szocialistákat is. Az előző kormányoktól örökölt gazdasági válság olyan népszerűtlen lépésekre kényszerítette a szocialista vezetést — egyebek közt a kohászat termelésének csökkentése, az ipari szerkezet átalakítása —, amelyek óhatatlanul a választói bázisát adó munkásokat, a bérből élőiket sújtották. Cserében a kormány egyetlen csodaszert ígért a lakosságnak: a közöspiaci tagságot, amelyet hosz- szas alkudozások után sikerült kivívnia. A szocialisták véleménye szerint a január elsejei csatlakozás az EGK- hoz fényes perspektívákat nyitott meg a spanyol gazdaság előtt. Könnyebbé teszi a munkaerő-felesleg mozgását, s ezzel egyidejűleg 800 ezer (!) új munkahely létesítését. A hivatalos optimizmust az idő erősíti vagy cáfolja majd meg. Az azonban nyilvánvaló, hogy a többi tagállamhoz képest fejletlen spanyol ipar nehezen lesz képes megküzdeni a konkurenciával. Mint ahogyan már az is látható, hogy a nyomott bérek révén olcsón előállított mezőgazdasági termékek útja is göröngyöslesz a többi közös piaci ország termelőinek tiltakozása, és a burkolt állami protekcionizmus mia,t. Ár és fizetség Az EGK-tagság nyilvánvalóan nem volt ingyenes: a belépésért politikai árat kellett fizetni. A tizek már az előzetes. tárgyalások során sem hagytak kétséget aziránt, hogy Spanyolország csatlakozása a gazdasági integrációhoz elképzelhetetlen a közös nyugati biztonsági rendszerben való részvétel nélkül. Ami burkoltan azt jelentette, hogy a spanyol szocialistákat NATO-ellenes álláspontjuk felülvizsgálatára szólították fel. Ez a tudathasadásos és sokszor önmarcangoló folyamat végül.is oda vezetett, hogy a kormánypárt kényszerűen szembekerül saját választási programjával. A legutóbbi kongresszuson — a NATO-tagság körül kibontakozott vitában — a pártegységet is csak Felipe González rendkívül ügyes manőverei révén sikerült megmentenie. Még nehezebb volt a helyzet a spanyol közvéleménynyel, amely egyre sürgette a megígért népszavazást. A kormány vég üli s engedett a nyomásnak, de erőteljes propagandával azt szeretné elérni, hogy a választók fogadják el a NATO-tagságot. Ennek fejében a szocialisták azt ígérték, hogy a spanyolok önérzetét irritáló négy amerikai támaszpont sorsáról tárgyalásokat kezdenek Washingtonnal. A még Franco kormányzása alatt kötött szerződések lehetővé teszik, hogy a négy bázison 14 ezer amerikai katona állomásozzék. González arra is ígéretet tett, hogy Spanyolországban nem engedélyezik nukleáris fegyverek tárolását A González kormányfő referendum megnyeréséért folytatott hadjáratban az amerikai adminisztráció nem igyekezett megkönnyíteni a szocialisták helyzetét. A tavaly december elején Madridban tartott konzultációkon az amerikaiak elzárkóztak attól, hogy a népszavazás előtt bármiféle szerződésmódosításról tárgyaljanak Madriddal. Sőt, tudatták ingatagnak tartott szövetségesükkel, hogy a referendum eredményétől függően hajlandóak majd tárgyalni. S mint Washingtonban kiszivárogtatták: akkor sem a csökkentésről, hanem a kontingensek növeléséről. Jobboldali bomba Bar az amerikai magatartás alaposan meggyengítette Gonzálezék érvelését, a kormány a legutóbbi napoíkig abban még bízhatott, hogy jobboldali konzervatív , ellenzéke — és annak jelentős szavazótábora — ezúttal bizonyosan együtt szavaz a szocialisták híveivel. December első felében Madridban kisebb fajta politikai bomba robbant, amikor a konzervatív Népi Koalícióban tömörülő három párt vezére, Fraga Iribarne — aki az at- lantizmus fő szószólója — bejelentette: a jobboldal az „aktív tartózkodást'’ választja. Tehát nem buzdítja igenlésre szavazóit, mert úgy értékeli, hogy nem annyira a NATO-tagság a tét, mint inkább a González-kormány további sorsa. Azaz, a jobboldal nyíltan a szocialisták megbuktatására játszik. Az időzítés nem véletlen: a valószínűleg március közepén esedékes népszavazás után, 1986 második felében kerül sor a négyévenként tartandó parlamenti választásokra. A törvényhozás összetétele és a kormány sorsa azonban a jelek szerint már a bizonytalan kimenetelű népszavazás során eldől. A spanyol választók nem kis dilemma előtt állnak: ha a NATO ellen szavaznak, megbukik a szocialista kabinet; ha mellette, elkerülhetik a jobboldal hatalomra kerülését. Major László
