Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-28 / 50. szám

4 Somogyi Néplap 1986. február 28., péntek Rinkóczynál biztosra JOGI TANÁCSOK _____________________*_______ P éter nyugtalan, Péter izeg-mozog, Péter érzi: ha­marosan sor kerül a nagy eseményre. Péter ez eset­ben nem vizsgára készülő egyetemista, sem nem ran­devúra induló ifjonc. Azaz­hogy: ifjonc is, randevúra is készül, s mindeddig nagy­szerűen vizsgázott is; hát most sem szeretne belesülni. Péter, Rinkóczi Ferenc kis­korpád! huncut öregember kanja. Nevezetes a környé­ken. Azt hallottuk, amelyik anyatiisznót az ő kanja „ug­ratta”, ott nem volt keve­sebb tíz malacnál. — Tíz éve kezdtem ezt a kanpász-torságot; akkor, ami­kor lendület volt a háztáji­ban. Visszatérő panaszként hangzott el, hogy hétvégén nincs inszeminátor, n-éhá- nyan pedig kelletlenül, ha­nyagul végezték a munkát. Aki saját anyadisznót tart, rém. „Hiába, most becsap­tunk, öregem.; nem mégy a lányokhoz”. .. Péter elkese­redetten belátja a helyzet kínosságát, s nagy nehézen visszakocolódik az ólba. — Vettem a vásáron egy öszvért, egészen olcsón, a ci­ánnak ez nagyon sokat szá­mít. Ha három hetet késik a malacozás, ha visszabúg a disznó, ha kevés a malac, máris veszít termelési ked­véből a nép. Nem mindegy, hogy kettő-e a malac vagy tizenkettő. Az ólhoz sétálunk a ropo­gó hóban, ahol most merény­let készül Péter ellen. Ki­csalogatjuk a fotózás ked­véért. — Azt gondolja — moso- lyodik el Rinkóczy bácsi —, hogy „fóhércselédlhez” megy őkelme... Valóiban., Péter különösen röfög, szinte másodpercek alatt az utazókocsiba te­gányoktól, hát azt kötöm a guruló kanlak elé. így jár­juk a falut; s már hírünk van a környéken is. Jártunk mi Kaposfőn, Kaposmérő- ben, Somogysárdon is. — Igaz-e a tizenkétmala- cos garancia? Csak tán pem ráolvasással, titkos füvek­kel, tojásokkal eteti a kant. Rinkóczy bácsi? — Nincs a malac ozásra garancia, mert én, úgye, csak az egyik felét állom a do­lognak, a kant. Különben tálán lehetne. . . — ugrat a kérdésért viszonzásképpen az öreg. — Nincs ebben sem­mi titokzatosság. Soványan. tartom a disznót, moslékot Importból és hazai gyártásból Gazdag műtrágyakínálat A megye tárházaiban — Barcson, Nagyatádon, Kis­korpádon — jelenleg annyi műtrágya vár felhasználóra, amennyi még soha nem volt készleten ezekben a létesít­ményekben ilyentájt, febru­ár végén — enrőlli tájékozta- tott Somogyvári László, a ka­posvári Mezőgazdasági Ter- melőeszközJkereskedelmi Vál­lalat osztályvezetője. Az őszi kalászosok fejtrágyázásáihoz éppúgy elegendő áll a gaz­daságok rendelkezésére, mint a kora tavasziak ala­pozó műtrágyázásához. Az Agroker „rátartással” igényelt különböző műtrá­gyaféleségeket, ugyanis azzal számolt, hogy a felhasználás során több kell majd a me­zőgazdasági üzemeknek, mint amennyit eredetileg kértek. így nitrogénműtrá­gyákból — hatóanyagban számolva — 17 800 tonnát rendeltek az üzemek az év első felére, ehelyett 20 ezer tonna áll rendelkezésükre; ebből 8000 tonnát már meg­vettek az üzemek, további 5000 tonna a tárházakban várja a felhasználást. Kor­látlan mennyiségű foszfor­tartalmú műtrágyát vásárol­hatnak a vállalatnál: a gaz­daságok egész évre 13 000 tonnát kértek, a vállalat 16 000 tonnával várja a ve­vőket. Hasonló u helyzet a káli­umtartalmú műtrágyánál is: az üzemek 16 000 tonnás rendelésével szemben az Ag- róker 19 500 tonnás árukész­lettel szolgál. A talajgazda­gító anyagok egy része szov­jet importból, a többi hazai gyárakból kerül a somogyi felhasználókhoz. Mint azt az Agroker osz­tályvezetőjétől megtudtuk, nitrogénműtrágyák közül a különösen keresett fajtákból most is lesz hiány, viszont ezeknek pótlására karba- middal, ammóniumnitráttal szolgálhatnak. A korábbi rendeléseket csak kevés gaz­daság korrigálja: mindössze néhány visszamondás akadt, s ott is többnyire talaj vizs­gálati eredményekkel — pél­dául megállapított foszfor- fe'ltöltődéssel —, vetésszer­kezetben bekövetkezett vál­tozással indokolták a dön­tést. A szükséges műtrágya­mennyiségről való lemon­dással az idei termésered­ményeket veszélyeztetnék — jól tudják ezt a gazdaságok vezetői is, s ha költségeket akarnak „megfogni”, nem a műtrágyán takarékoskodnak. AZ ALKOHOLISTÁK GYÓGYÍTÁSA kap, meg száraz kukoricát, és gabonát. Ahogy kijön a jó idő, megmozgatom. Fu­tunk, mint az atléták. Köz­ben a szakmára tanítom. Dióval, kukoricával, főtt krumplival csalogatom a szállítókocsiba. Ahogy idő­södik és készülünk a nagy eseményre. Előbb még egy- szer-kétszer elhúzom az anyadisznók óljához. Hadd kapjon szagot. Aztán bele­kezdünk a szakmába ... — Kiskorpádon ebben a Lóki-részben még harminc anyadisznó van. Kérdezőskö- désemre azt mondták, sokat számít a biztosan fedező apaállat. Másképpen: Rin­kóczynál biztosra mehetünk. — Biztosra még azok a ci­gányzenészek se mehettek, a k iknek_f i at a lsá g ómba n, bá - li jókedvemben egy csikóra valót ígértem a kedvenc nó­támért. Húzták azok, mint a ló a fogatot, másnap meg jöttek a pénzért. Kaptak is egy kopott kötőféket; csikó­ra való volt az js. No, de igaz, ami igaz; én vasárnap is, hétköznap is megtalálható vagyok. Volt olyan vasárna­pom, hogy kél-harom helyre is elkocsiztam. Harminc ma­lac nőtt fel a körutamból. Aki a hetvenes éveit tapos­sa, nem izgatja magát annyi­ra a pénzért. Engem érde­kel, de mindennél jobban, hogy másoknak is legyen kedvük az állattartásban, s leljék meg a számításukat. Ezért is nem fogók be akár­milyen malacot kannevelés­be. Szegedről, Makóról ho­zattam a tenyészállatot. Utat taposunk a nagy hó­ban, s megnézzük a kölyök kanokat. Ugrálnak vidáman a vályú körül, orrukkal tur­kálják egymás oldalát. — Százhuszonöt év múlva leszek kétszázéves — hun- cutkodik újra Rinkóczy bá­csi. — Ha igaz, addigra csak terjed jó híre a korpád! kan­nak ... Békés József Alkoholizmusról mint be­tegségről akkor lehet be­szélni, ha valaki rabja lesz a szeszes italnak, nem tud szabadulni tőle, attól füg­gővé válik. A függőség kö­vetkezményei azok a maga­tartási zavarok, amelyek személyiségváltozással jár­nak és kifejezetten károsak a környezetre, a családira, a társadalomra. Az alkoholista gyógyítható, de visszaesésre hajlamosító betegségben szenved. A gyógyítás folya­mata összehangolt társadal­mi együttműködést igényel és ezért nehezen szervezhe­tő orvosi feladat. Az ered­ményes gyógykezelést — ha az nem önkéntes — jogsza­bályokkal meghatározott, egymásra épülő rendszerben lehet csak biztosítani. Az el­ső fokot — a legeredménye­sebbet — az önkéntes, tehát saját kérelemre történő al­koholelvonás adja. A máso­dik fokozat a kötelező alko­holelvonó gyógykezelés és gondozás. Elrendelésére első fokon • a lakóhely vagy mun­kahely szerinti városi jogú nagyközségi vagy városi ta- nács-vb egészségügyi szak- igazgatási szerve jogosult. Az eljárás kérelemre vagy hi­vatalból indul. A gyógyke­zelés elrendelését kezdemé­nyezheti az alkoholista há­zastársa, egyenesági rokona, testvére vagy más érdekelt személy, illetve bármely ál­lami szerv, szövetkezet vagy társadalmi szervezet. Fontos feladata van az al­koholista munkahelyérek, hi­szen a munkáltató feladata volna az alkoholista dolgo­zók felkutatása és jelzés a hatóságnak, a kezelés elren­delésére. Az eljárás hivatal­ból indul meg, illetve foly­tatódik, ha a hatóság arra okot adó körülményről sze­rez tudomást, vagy a hozzá­tartozó az alkoholistától fél­ve nem kíván élni a kezde­ményezés, bejelentés jogával. Az első fokú egészségügyi hatóság végezteti el a szak­orvosi vizsgálatot; környe­zettanulmányt készít, majd meghallgatja az alkoholistát, a tanúkat és esetleg a be­jelentőt is. A bizonyítékok, tények' alapján elrendeli a kötelező elvonó kezelést, gon­dozást, vagy az illető sze­mélyt — ^iia alkoholizmusa nem bizonyítható — men­tesíti az elvonó kezelés alól és az eljárást megszünteti. A gondozásbavételnek akkor van meg a feltétele, ha az alkoholista rendszeres és mértéktelen alkoholfo­gyasztása veszélyezteti kör­nyezetét, családját, különösen kiskorú gyermekeinek helyes irányú testi, szellemi és er­kölcsi fejlődését vagy saját egészségét, illetve súlyosan zavarja a közrendet, a mun­kahelyi fegyelmet vagy a közlekedés biztonságát. Az érintett személy köteles alávetni magát a szakorvo­si vizsgálatnak. Indokolatlan elmaradás esetén pénzbír­sággal lehet sújtani, illetve elővezethető. A kötelező gyógykezelést, gondozást elrendelő határo­zat ellen föllebbezni lehet. A benyújtott fellebbezésnek ha­lasztó hatálya van, kivéve az életveszély esetét vagy a közbiztonsági okot, amikor azonnal végrehajthatónak is lehet nyilvánítani a határo­zatot. A határozat alapján az al- kohológiai osztályvezető fő­orvosa írásban hívja föl a gondozásra kötelezett sze­mélyt, hogy a megjelölt idő­ben jelenjen meg. A kórházi gyógykezelés a szükséges ideig tart, de egy alkalom­mal nem haladhatja meg a hat hónapot, A harmadik fokozatot a kötelező intézeti gyógykeze­lés és gondozás lehetősége jelenti, amelyet az — 1974. évi 10. tvr. alapján — a már elmondottakhoz hasonlóan kell kezdeményezni. Az első fokú egészségügyi szakigaz­gatási szerv a beszerzett, megalapozott bizonyítékok alapján folytatja le a köte­lező intézeti gyógykezelés, gondozás iránti eljárást. Az eljárás során kötelező a szakértő igénybevétele. Szakértőként minden esetben igazságügyi orvosszakértőt kell kirendelni. Az eljárás alá vont személy — előve­zetés terhe mellett — köte­les megjelenni a szakértői vizsgálaton és a vizsgálat­nak magát alávetni. Aki az eljárás megindítá­sát kezdeményezte, nem ta­gadhatja meg a tanúvallo­mást. Ha az intézeti gyógy­kezelés elrendelése indokolt, az egészségügyi hatóság ja­vaslatot tesz a területileg il­letékes ügyésznek, s ha ez­zel az ügyész egyetért, in­dítványt nyújt be a városi bírósághoz; az dönt az in­tézeti kezelés elrendeléséről polgári — nem peres — el­járásban, népi ülnökök köz­reműködésével. Az intézeti kezelés legföljebb két évig tart. Méhész László HÖLGYEK EGYENRUHÁBAN Kérdezzék meg a lakosságot! Hegkétszerezték a társadalmi munkát Jól megválasztott célokat Nyolcszázhetvenötmillió fo­rinttal nagyobb értékű tár­sadalmi munkát végezték a somogyiak a VI. ötéves terv­ben, mint az V.-ben. Figye­lemre méltó gyarapodást eredményezett az 1 milliárd 694 millió forintos teljesít­mény 1981—85 között. Ennek egyharmada a közművekre befizetett hozzájárulás. A Hazafias Népfront me­gyei elnökségének tegnap délutáni ülésén dr. Stadler József alelnök előterjesztése alapján megállapították: szép eredménynek számít, hogy egy somogyira kilenc- száznegyvenhét forint érté­kű társadalmi munka jut. a feladatok azonban még na­gyobbak a mostani ötéves tervben. Elsősorban azok a telepü­lések értek el jó eredményt a VI. ötéves terv idején, ahol a lakosságot közvetle­nül érintő célokat jelöltek meg, ezeket ismertették, az­tán tanácsülésen, tanácstagi beszámolókon, városi körze­ti tanácskozásokon mozgósí­tottak az akciókra. A sikeres társadalmi mun­kavégzésre jó hatással volt a Tegyünk többet Somo- gyértl, a Tegyünk többet lakóhelyünk ' tisztaságáért, rendjéért!, a Tiszta, virágos Balatan-partért! mozgalom. Az egész megyét megmoz­gatta a megyei tanács által három kategóriáiban meghir­deteti településfejlesztési verseny. Ennek értékelésé­ben a Hazafias Népfront megyei bizottsága rendsze­resen részt vett. Dr. Orosz László, a megyei tanács tervosztály vezetője bejelen­tette, hogy ezután is meg­hirdetik ezt a versenyt a díjakkal együtt. Arról is szó esett az el­nökség ülésén, hogy a rosz- szul megválasztott célok, a szervezetlenség, az elismerés hiánya, a lakossági terhek növekedése miatt egyes te­lepüléseken a vártnál ked­vezőtlenebb teljesítmények is előfordultak. Többen bí­rálták Kaposvárt az egy la­kosra jutó 681 forintos ered­ményért. a szervezés hiá­nyosságaiért. Rontja a vál­lalatok. az intézmények fel­ajánlási kedvét, a janikor még kérésre sem közük, mire fordították befizetett pénzü­ket. Egyébként ez sok orszá­gos akcióról is elmondható. A VII. ötéves terv sikeres teljesítéséhez szintén nagy szükség van a településfej­lesztési társadalmi munkára. Az elnökség elsősorban a de­mokratizmus erősítését szor­galmazta. Most az a legfon­tosabb, hogy már a tervezés során kérdezzék meg az em­bereket, s vegyék is figye­lembe a lakosság közvetlen érdekeit. Ez a társadalmi munka igazi hajtóereje az utcai faültetéstől az iskola­építésig. Kidolgozzák, miként le­hetne bekapcsolni a városi lakótelepeken élőket a tár­sadalmi munkába, elsősor­ban Kaposváron. A kapos­vári Móricz Zsigmond Me­zőgazdasági Szakközépiskola gyakorlata alapján a KI£>Z megyei bizottsága minden iskoláiban megszervezi az egynapos társadalmi munkát az érettségi szünetben. L. G. Kissé zavarban vagyok. Hogyan is köszöntsem őket? Kijár-e a „Kezét csóko­lom!”. vagy válasszuk a hi­vatalos formulát, „Erőt, egészséget őrmester elivtárs- nők!”. Ha reggelente az ut­cán találkozunk, miközben ők a laktanyáiba induló autóbuszukat várják, vagy ha a boltiban együtt sorako­zunk, gondolkodás nélkül mondom az első változatot. De itt a laktanyáiban va­gyunk, ahol illendő a csilla­gokra is figyelni, ahol jelen­teni kell, , engedélyt kérni, ahol a katonás formuláknak írott szabályai vannak. Vé­gül is'az elöljáró a!z irodájá­ban ők engedélyit kérnek a belépésre, én pedig hanyag civilként mégis kezét csóko- lomot köszönök- Senki sem sértődik meg. A parancsnok pedig elnézően mosolyog: nam tagadja, időnként ő is zavarban van. Ma még nem mindennapi, hogy a hölgyek is mundért viseljenek. Kocsis lstvármé őrmester pénzügyeket intéz, akárcsak civil fóglalkozásáiban. A vé­letlenek hozták, hogy egyen­ruhát öltött. Családi élete végül is így rendeződött. Büszke a mundérra: — Amikor azt mondták, hogy be kell öltözni, meg sem mertem kérdezni, hogy ez mit jelent. Azután meg­szoktam- Anyukámtól hal­lottam, hogy édesapám min­dig ka to naftáról álmodott. Szegény nem érhette meg, hogy katonalánya lett. Ber- zencén születtem, ahol még ma sem tudják megérteni, hogy egy nő is felöltheti az egyenruhát. Idegenkednek tőle. Nekem szerencsére már nagyok a gyermekeim, így az sem okozhat gondot, ha éppen riadó van. Tizen­négy éves lányom ha kell mos, ha kell főz valameny- nyiünkre. Itt pedig közös­ségre, megbecsülésre talál­tam . •. A helyőrség parancsnoka is arról beszólt, hogy a had­seregben szinte nélkülözhe­tetlenek a höl-gyék. Számta­lan feladat adódhat, amit csak ők képesek elvégezni. Még egy szülésznőre is szük­ség lehet. Bartos Gézáné őr­mestertől hallottam ezt, aki a „lehetetlen lehetőségére” szolgált egy példával. A nagyatádi kórház szülésznő­je volt, de a műszakok mi­att kénytelen volt megválni polgári hivatás-áltól. Útja egyenesen a helyőrség gyen­gélkedőjére vezetett. Férje ugyanitt főhadnagy és apósa is katonatiszt volt- Az első szolgálat első hívása pedig az egyik tiszt-feleség szülési fájdalmai miatt szólt. Az őr­mesterasszony törékeny al­kata ellenére edzett katona. Megjárt néhány hadgyakor­latot. s előfordult, hogy mí­nusz huszonhét fokos hideg­ben segédkezett egy sebesü­lés kötözésénél. Néki már nem újdonság a folyami át­kelés, a hóviharban valló menetelés. Legföljebb akikor néz nagyot, amikor értetle­nül súgnak össze a háta mö­gött. Ez történt egyszer Nagykanizsán, amikor kol­léganőivel „megrohamoz­ták” a Dél-zalai Áruházat. Fogadásokat kötöttek a vá­sárlók, hogy milyen egyen­ruha van rajtuk, a legkü­lönbözőbb tippek hangzot­tak el, csupán arra nem gondolt senki, hogy a Ma­gyar Néphadsereg tiszthe­lyettesi egyenruhájában van­nak. Csinosak az egyenruhában is- Bár van, aki a kalapot korholja, más azért panasz­kodik, mert az egyencsizma ugyanúgy beázik, mint a legújabb olasz divat szerint készíteti... N. J.

Next

/
Thumbnails
Contents