Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

1986. február 26., szerda Somogyi Néplap 3 TANÁCSKOZIK AZ SZKP XXVII. KONGRESSZUSA (Folytatás a 2. oldalról.) 2* Ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tairól beszélünk, a biztonság csak kölcsönös, s ha a nem­zetközi kapcsolatok egészét tekintjük, akkor csak álta­lános lehet. Nagyon fontos, hogy figyelembe vegyük az időtényező kritikus jelen­tőségét. Az új tömegpusztí­tó fegyverrendszerek meg­jelenése szüntelenül rövi­díti a rendelkezésünkre álló időt, szűkíti annak lehetősé­geit, hogy válsághelyzetben politikai döntéseket hozhas­sunk a háború és a béke kérdéseiben. 3* A militarizmus húzó­ereje továbbra is az Egyesült Államok, s annak katonai­ipari gépezete, amely egye­lőre nem kívánja a fordulat­számát csökkenteni. Ezt ter­mészetesen számításba kell venni. Ám mi jól értjük azt is, hogy a katonai-ipari komplexum érdekei és cél­jai korántsem egyeznek az amerikai nép érdekeivel és céljaival, e hatalmas ország valódi nemzeti érdekeivel. A világ természetesen sok­kal szélesebb az Egyesült Ál­lamoknál és külföldi befo­lyási övezeténél. A világpoli­tikában nem lehet csupán egy — bármilyen fontos — országgal fenntartott kap­csolatokra szorítkozni. De magától értetődik, hogy mi igen nagy jelentőséget tulaj­donítunk a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti vi­szony helyzetének és jellegé­nek. Objektív szükségszerű­ség, hogy békében éljünk egymással, és az egyenjogú­ság, a kölcsönös előnyök alapján együttműködjünk — de csak ezen az alapon. 4# A világ viharosan vál­tozik, és senkinek sincs ere­je ahhoz, hogy megőrizze az örök status quo-t. A világ soktucat államból áll, s mindegyiküknek megvan­nak a maguk teljesen törvé­nyes érdekei. Kivétel nélkül mindannyiuk előtt alapvető jelentőségű feladat áll: lát­va a társadalmi, a politikai és az ideológiai ellentéte­ket, el kell sajátítaniok azt a tudományt és művészetet, hogy a nemzetközi küzdőté­ren mérsékelt és belátó ma­gatartást tanúsítsanak, civi- lizáltan, vagyis a korrekt nemzetközi érintkezés és együttműködés keretében éljenek. De ahhoz, hogy ezt az együttműködést tág tér­ségekre terjesszük ki, szük­ség van a nemzetközi gazda­sági biztonság átfogó rend­szerére. Tudomásul kell venni: a fegyverkezési hajszát, akár­csak a nukleáris háborút, nem lehc. megnyerni. E haj­sza kiterjesztése a világűrre felgyorsítja a nukleáris fegyverzet felhalmozásának egyébként is kritikusan gyors ütemét. A helyzet olyan jelleget ölthet, amikor már nem függ a politikusok aka­ratától, hanem a technika, a katonai logika fogságába ke­rül. Vagyis nemcsak az atomháború, hanem annak előkészítése, a katonai fö­lényre való törekvés sem hozhat politikai hasznot sen­kinek. Mihail Gorbacsov emlé­keztetett a legutóbbi idők szovjet békekezdeményezé­seire, arra, hogy a Szovjet­unió igyekezett új lendüle­tet adni a különböző tár­gyalássorozatoknak. Rámu­tatott, hogy az idén január 15-én közzétett szovjet nyi­latkozat célja a világ biz­tonságának védelme a nuk­leáris-kozmikus érában. A Szovjetunió kitartóan töre­kedni fog ennek a program­nak a megvalósítására, amit a következő években külpo­litikája központi elemének tekint. E kezdeményezések betűjével és szellemével szigorú összhangban áll a Szovjetunió katonai doktrí­nája is, amely egyértelműen védelmi jellegű. A Szovjet­unió meggyőződéses ellenző­je a nukleáris háborúnak. Ennek kapcsán ismételten rámutatott a „csillaghábo­rúval” kapcsolatos szovjet álláspontra. A dolgok állása azzal fenyeget — mondotta —, hogy ez a folyamat visz- szafordítihatatlanná válik. Nagy szükség van arra, hogy amíg nem késő, valós meg­oldást találjunk, amely ga­rantálná, hogy a fegyverke­zési hajsza nem terjed át a világűrre. Az ennek útjában álló akadály leküzdését nagy mértékben elősegítené, ha lényegesen csökkenteni le­hetne a nukleáris fegyver­tárat. A Szovjetunió kész lé­pést tenni ebbe az irányba. Gorbacsov bejelentette: tegnapelőtt Reagan elnöktől választ kaptunk január 15-i nyilatkozatunkra, s az ame­rikai fél a genfi tárgyaláso­kon is hozzálátott elképze­léseinek részletesebb kifej­téséhez. Természetesen fi­gyelmesen tanulmányozunk mindent, amit az amerikai­ak előterjesztenek e kérdé­sekről. De mivel a választ a szó szoros értelmében a kongresszus megnyitásának előestéjén kaptuk, feltéte­lezzük, hogy az amerikai kormányzat valószínűleg már erről a fórumról érte­sülni kíván, miként ítéljük meg az amerikai álláspon­tot. Azt már azonnal meg­mondhatom: az elnök levele nem ad alapot arra, hogy bármilyen változtatást is eszközöljünk a nemzetközi helyzet értékelésében, ame­lyet még az üzenet kézhez­vétele előtt a kongresszusi beszámolóban megfogal­maztunk. Gorbacsov rámu­tatott: az amerikai válasz­ban megfogalmazódnak ibi­ítélések, de a pozitív kije­lentések elvesznek a külön­böző fajta „kikötések” és „feltételek” között, amelyek gyakorlatilag megakadá­lyozzák a leszerelés alapve­tő kérdéseinek megoldását. Egyszóval: az éppencsak kézhez kapott dokumentum­ban néhéz felfedezni őszin­teséget az amerikai vezetés részéről a nukleáris fenye­getés felszámolása alapvető problémáinak gyakorlati megoldására. Gorbacsov ezek után rá­mutatott, hogy a Szovjet­unió nagy jelentőséget tu­lajdonít a szomszédaihoz fűződő kapcsolatainak, egyikkel szemben sincs terü­leti követelése, egyiket sem fenyegeti. Az előadó külön kiemelte Európa jelentőségét az SZKP külpolitikai tevékeny­ségében. Rámutatott a hel­sinki folyamat továbbvitelé­nek, a nukleáris és hagyo­mányos fegyverzet radikális csökkentésének fontosságá­ra. Aláhúzta az ázsiai és a csendes-óceáni térség fon­tosságát is, majd kiemelte: a Szovjetunió arra törek­szik, hogy közös erővel ke­ressék a kiutat a bolygónk különböző forrongó pontján meglévő konfliktushelyzetek megoldására. Miihail Gorbacsov a kö­vetkezőkben azt hangoztatta, hogy a béke és a társadalmi haladás sorsa minden ko­rábbinál szorosabban össze­függ a szocializmus világ­rendszere gazdasági és poli­tikai fejlődésének dinamiz­musával. Meg vagyunk győ­ződve arról — mondotta —, hogy a szocializmus képes megoldani legbonyolultabb feladatait is. Ehhez rendkí­vül fontos, hogy aktívabb legyen az együttműködés, amely nem egyszerűen telje­sítőképességeink összeadása, hanem megsokszorozása. A kormányon lévő kommunis­ta pártok közös fellépése to­vábbra is a politikai együtt­működés magva. Gorbacsov méltatta a Varsói Szerződés hatálya meghosszabbításá­nak, a KGST-országok tudo­mányos-műszaki haladása komplex programja elfoga­dásának, a szocialista orszá­gok népei közötti kapcsola­tok szélesítésének jelentősé­gét. Az SZKP az összes kommunista párttal, a szo­cialista világrendszer vala­mennyi ál’imával becsüle­tes, nyílt kapcsolatokat kí­ván teremteni, és a velük való elvtársi véleménycseré­ért száll síkra. Ennek kap­csán elégedettséggel beszélt a Szovjetunió és Kína kap­csolatainak bizonyos mérvű javulásáról. A kommunista mozgalom­ról szólva azt a véleményét hangoztatta, hogy a mozga­lom egységéit az osztályszoli­daritás, a közös célokért ví­vott harc, az összes testvéri párt egyenjogú együttműkö­désével lehet és kell megte­remteni. Hangoztatta az SZKP változatlan szolidari­tását a nemzeti függetlensé­gért, a társadalmi haladásért küzdő erőikkel. Mihail Gorbacsov beszé­dében kifejtette egy mindent átfogó nemzetközi biztonsá­gi rendszer elvi alapjait, amelyeket katonai, politikai, A revíziós Mihail Gorbacsov előadói beszédét követően Gennagyij Szizov, az SZKP Központi Revíziós Bizottságának elnö­ke terjesztette elő a bizott­ság jelentését. Méltatta azt a nagyszabású munkát, amely a beszámolási időszakban a szocialista demokrácia to­vábbi erősítése és fejleszté­se érdekében folyt. Gondos ellenőrzés kísérte a dolgozók leveleinek és beadványainak feldolgozását az SZKP KB Koszorúzás Kedden Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtiktára, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titká­rai, a szövetségi köztársasá­gok kommunista pártjai Célunk a kommunizmus címmel vezércikkben kö­szönti a Pravda keddi szá­ma az SZKP XXVII. kong­resszusát. Hangsúlyozza, hogy a kongresszus forra­gazdasági és humanitárius téren egyaránt meg kell te­remteni. Az SZKP KB főtitkára beszédének további részében rámutatott az új szövegezé­sű pártprogram létrehozásá­nak körülményeire, jelentő­ségére, majd felhívta a fi­gyelmet, hogy a pártszerve­zeteknek új módon kell dol- gozniok, növelve szerepüket és jelentőségüket a szocia­lista építőimunkában. Ennek kapcsán rámuta­tott a pártszervezetek mun­kájában kiemelkedő pozitív tapasztalatokra, s élesen bí­rálta a pártmunka gyenge­ségeit, formális vonásait, a kádermunka fogyatékossá­gait. Nagy hangsúlyt helye­bizottság osztályain, öt esztendő le­forgása alatt ezekhez az osz­tály dkhoz több mint három és fél millió levél futott be, s a központi bizottság foga­dó irodáján mintegy 120 ezer ember ügyét intézték. Gennagyij Szizov meg­emlékezett arról is, hogy az SZKP Központi Revíziós Bi­zottsága szoros kapcsolato­kat tartott fenn a testvér- pártok revíziós és ellenőrző központi bizottságainak első titkárai, valamint a párt- kongresszus elnökségének más tagjai, a határterületi és területi pártbizottságok első titkárai felkeresték a Lenin mauzóleumot és ott dalmi jellegű és méretű programot fog elfogadni. Társadalmunk történel­mének új szakaszába lép — mutat rá a vezércikk. — Az idő komoly változtatásokat diktál a gazdaság területén, a szociálpolitikában, a szel­lemi életben. Megköveteli a gazdálkodás módszereinek, a párt- és állami irányítás formáinak és stílusának tö­kéletesítését. A társadalmat érintő kérdések eldöntésébe a nép egyre szélesebb töme­geit kell bevonni, mozgósí­tani kell a nép alkotó erőit és tapasztalatait, fejleszteni és gazdagítani kell szocialis­ta demokráciánkat. A meg­oldandó feladatok között nemzetközi téren a nukleá­ris veszély elhárítása, áttö­rés elérése, a föld és a vi­lágűr békéjének megszilár­dítása szerepel. Az SZKP keresi és meg is találja ezeknek a bonyolult, a szó igazi értelmében forradalmi feladatoknak a megoldását és méltó választ ad korunk kihívására. A Pravda vezércikke meg­állapítja azt is, hogy helyes korunk jellegének és alap­vető tartalmának marxisita­zett az ideológiai munkára, rámutatva arra a követel­ményre, hogy erősödjön az ideológia kapcsolata az élet­tel és gazdagodjék az em­berek szellemi világa. Fel­hívta a figyelmet a burzsoá ideológia elleni harc fontos­ságára, Sorra vette az ideo­lógiai munka eszközeinek feladatait, megfogalmazva a velük szemben támasztott növekvő követelményeket. Mihail Gorbacsov előadói beszédlét befejezve rámuta­tott, hogy a társadalmi-gaz­dasági haladás meggyorsí­tásának irányvonala reális, mert marxista—leninista alapokra épül és megfelel az egész szovjet nép érdekei­nek, történelmi törekvései­nek. jelentése bizottságaival, s a tapaszta­latcsere kölcsönösen hasz­nosnak bizonyult. A bizottság elnöke vége­zetül emlékeztetett arra, hogy a központi revíziós bi­zottság jelenleg érvényes szabályzatát több mint hat évtizeddel ezelőtt hagyták jóvá, ezért a pártkongresz- szus küldöttei elé terjesztet­ték egy új szabályzat ter­vezetét. zonyos reménytkelto meg­A Pravda vezércikke CÉLUNK A KOMMUNIZMUS a Lenin mauzóleumnál koszorút helyeztek el. A ko­szorú szalagján ez a felirat volt olvasható: „Vlagyimir Iljiics Leninnek — az SZKP XXVII. kongresszusának küldötteitől.” leninista értékelése. Ez az időszak a kapitalizmusból a szocializmusba és a kommu­nizmusba való átmenetnek, a két társadalmi és politikai Világrendszer történelmi versenyének, a szocialista és nemzeti felszabadító forra­dalmaknak, a gyarmati rendszer összeomlásának a kora, az a kor, amikor a társadalmi fejlődés fő moz­gató erői — a világszocia- liizimus, a kommunista és munkásmozgalom, a felsza­badult államok népei, a tö­megméretű demokratikus mozgalmak harcot vívnak az imperializmus, annak ag­resszív és elnyomó politiká­ja éllen, a demokráciáért és a társadalmi haladásért. Pántunk nagyon fontos in­ternacionalista feladatnak tekinti a szocializmus töké­letesítése és a kommuniz­mus felé történő előrehala­dás érdekében végzett tevé­kenységét. Erősíti együtt­működését a testvéri szocia­lista országokkal, a társadal­mi haladás és a nemzeti fel­szabadulás valamennyi ere­jével, a világ kommunista és munkásmozgalmával — hangsúlyozza a Pravda ve­zércikke.

Next

/
Thumbnails
Contents