Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

2 Somogyi Néplap 1986. február 26., szerda TANÁCSKOZIK AZ SZKP XXVII. KONGRESSZUSA (Folytatás az l. oldalról) szerep a tudományos-mű­szaki haladásnak, a társa­dalom termelőerői gyökeres átalakításának jut. Az eddi­gi anyagi-technikai bázis alapján ugyanis nem lehet megoldani a kardinális kér­déseket. A megoldást a nép­gazdaság mélyreható, a tu­domány és a technika leg­újabb vívmányainak alapján álló rekonstrukciójában, a gazdaságirányítási rendszer átalakításában látjuk. Mihail Gorbacsov ezek után sorra vette az ipar és a mezőgazdaság feladatait, majd a gazdasági mechaniz­mus átalakításának szüksé­gességéről szólt. Ennek lé­nyegét abban jelölte meg, hogy az egész termelést a társadalmi szükségletek, az emberek igényei kielégítésé­nek kell alárendelni, a ve­zetés tevékenységének pedig a hatékonyság és a minőség javítására, az ösztönzési rendszer fejlesztésére, a kez­deményezések és a szocialis­ta vállalkozó szellem felka­rolására kell irányulnia. A továbbiakban az előadói beszéd a pénzügyi és hitel- politika kérdéseivel foglal­kozott, és kiemelte az áru- és pénzviszonyok, szerepét a tervgazdálkodás körülmé­nyei között. Rámutatott, hogy ezek tagadása béníitó- lag hat a gazdálkodásra, ez­zel szemben szocialista ala­pokon való egészséges érvé­nyesülése olyan gazdálko­dáshoz vezethet, amelyben annak eredményei valóban a kollektíva munkaijának mi­nőségétől, vezetőinek tudá­sától és kezdeményezőkész­ségétől függ. A pánt kidolgozta a nép­gazdaság mélyreható átala­kításának stratégiáját és megkezdte .annak megvaló­sítását. Nem kétséges, hogy ezek a változtatások lehető­vé teszik majd a gazdaság fejlődésének meggyorsítását. Ehhez azonban nem kevés időre van szükségünk. A nö­vekedési ütem gyorsítását azonban halogatás nélkül már ma meg kell kezdenünk. A XII. ötéves tervnek éppen az a sajátossága, hogy a népgazdaság új tudományos­műszaki alapokra helyezését a növekedési ütem gyorsítá­sával párhuzamosan tűzi ki célul. Ezért szükséges, hogy a lehető legnagyobb mérték­ben mozgósítsuk minden tartalékunkat. Ezek közé sorolta a termelési potenciál jobb kihasználáséra, a mun­ka hatékonyabb ösztönzésé­re, a szervezettség és a fe­gyelem növelésére, az éssze­rűtlen gazdálkodás meg­szüntetésére irányuló törek­véseket. Rámutatott ugyan­akkor, hogy a hatalmas tar­talékok egy részének fel- használásához még nem lát­tak igazából hozzá. A kü­lönböző szintű vezetők je­lentős .részének gondolko­dásmódja a források rend­kívüli bőségének időszaká­ban alakult ki. Ez a gazdag­ság sokakat elkényeztetett, pazarláshoz vezetett. Ám a helyzet régóta megváltozott. A korábbiaktól eltérően már nem áramlik új munkaerő a gazdaságba és drága árat kezdtünk fizetni minden tonna kőolaj, érc, szén fel­színre hozásáért és szállítá­sáért. E tények fölött nem hunyhatunk szemet. Minden­nel takarékoskodni kell, el­sősorban a termelésben és a háztartásokban. A következőkben Mihail Gorbacsov a szociálpolitika kérdéseivel foglalkozott. Hangsúlyozta: ez az a terü­let, amelyen a gazdasági te­vékenység eredményei érvé­nyesülnek, amely a dolgozók létérdekeit érinti, s amelyen testet öltenek a szocializmus legmagasabb eszményei. Ezen a területen láthatóvá válik a szocialista rendszer humanizmusa, minőségi elté­rése a kapitalizmustól. Rá­mutatott az e téren elért eredményekre, s arra, hogy a szociális kérdéseknek na­gyobb figyelmet kell szentel­ni. Az erre vonatkozó tervek csak akkor valósulhatnak meg, ha mindenki nagy erő­bevetéssel és hatékonyan dol­gozik. A fizetések szorosan függjenek a végzett munka mennyiségétől és minőségé­től. A szocialista állam fon­tos feladata, hogy kitartó harcot folytasson a munka nélkül szerzett jövedelmek ellen. Ma kénytelenek va­gyunk beismerni, hogy a gyenge ellenőrzés és több más ok miatt sokakban el­uralkodott a tulajdon hajszo­lása és a közösségi érdekek elhanyagolása. A dolgozók joggal vetik fel, hogy eze­ket a jelenségeket gyökere­sen fel kell számolni és a központi bizottság támogatja ezt a törekvést. Eközben nem szabad árnyékot vetni azokra, akik becsületes mun­kával többletjövedelemhez jutnak, ugyanakkor támogat­ni kell a szükségletek jobb kielégítésére és a szolgálta­tások teljesebb megoldására irányuló törekvéseket. Az ilyen munkának teljességgel összeegyeztethetőnek kell lennie a szocialista gazdál­kodás elveivel, s szövetkeze­ti alapokra, vagy pedig álla­mi vállalatokkal kötött szer­ződésekre kell épülnie. A jövedelem elosztásának javítására vonatkozó bármi­lyen erőfeszítés eredmény­telen marad azonban, ha nem sikerül telíteni a pia­cot áruval és szolgáltatások­kal. Ezt a célt szolgálja a fő­nek és a szolgáltatásoknak a tökéletesítésére irányuló program. Gorbacsov ezek után a la­kásépítésről szólt, rámutatva arra a célra, hogy az ezred­fordulóig minden családnak önálló lakása, vagy háza le­gyen. Beszélt az oktatás hely­zetéről, az egészségügy fel­adatairól, a környezetvéde­lem kérdéseiről. Az SZKP KB főtitkára ezt követően arról szólt, mi­lyen jelentőségűek a marxis­ta—leninista párt számára az egyes társadalmi osztályok, létegek és csoportok közötti kapcsolatok, a nemzeti és nemzetiségi kérdések. A párt biztosítja a társadalom szi­lárd egységét, egy olyan tár­sadalomét, amelyben a ve­zető szerep a munkásosztá­lyé. A társadalmi kérdések között foglalkozott a család szerepével, a nők és az idő­sek helyzetével, majd rész­letesebben a nemzetiségi kérdéssel. Rámutatott: a problémák megoldásának alapjait a nagy októberi szo­cialista forradalom rakta le. Az elért eredmények azon­ban nem jelentik azt, hogy a nemzetiségek, nemzetek közötti kapcsolatok problé­mamentesek. Az ellentmondások a fej­lődés elkerülhetetlen vele­járói, s fontos, hogy felis­merjük azokat, majd az élet által felvetett kérdésekre keressük és idejében megad­juk a helyes válaszokat. Az SZKP lenini hagyománya, hogy rendkívüli tapintatot alkalmaz a nemzeti és nem­zetiségi politikában, miköz­ben elvi harcot folytat a nemzeti korlátoltság és kér­kedés, a nacionalizmus és a sovinizmus minden jelensé­ge ellen. Ezt követően Mihail Gor­bacsov a társadalom továb­bi demokratizálásának kér­déseiről szólt. Hangsúlyozta, hogy a társadalom fejlesz­tésében kitűzött feladato­kat lehetetlen megvalósítani a szocialista demokrácia határozott továbbfejleszté­se nélkül. Tekintettel erre, az SZKP és Központi Bi­zottsága lépéseket tesz a szocialista rendszer demok­ratizmusának elmélyítésére. A társadalom irányítása a szocializmusban, a mai kö­rülmények között nem le­het csupán a szakemberek szűk körének feladata. A szocialista társadalom csak akkor fejlődhet, ha a nép valóban irányítja saját ügyeit, s az emberek milliói részt vesznek a politikai éleiben. Ezzel kapcsolatban elemezte a tanácsok munká­ját, kiemelve, hogy az SZKP a helyi közigazgatási szer­vek önállóságának növelésé­re törekszik. De még ez sem elégséges: egyetlen appará­tus sem érhet el eredmé­nyeket, ha nem a tömegek­re támaszkodik. A választott szerveknek is igényesebbek­nek kell lenniük saját mun­da bizonyítja, hogy ha vala­ki sokáig ül egy poszton, ak­kor elveszíti az új dolgok iránti érdeklődését, s a töb­bieket is akadályozza a jobb munkában. Az ország igazgatásába mind aktívabban be kell vonni a társadalmi szerveze­teket. A párt új szövegezésű programja célul tűzi ki a közvetlen demokrácia min­den formájának fejlesztését. Ennek kapcsán megemlítet­te, hogy a szovjet alkot­mány lehetővé teszi népsza­vazások megtartását az or­szágot érintő legfontosabb kérdések eldöntésében. Min­denkit szókimondásra, vé­leménye kinyilvánítására kell ösztönözni — mondotta ,— mivel enélkül nem lehet demokráciáról, a tömegek alkotó politikai munkájáról beszélni. Vannak, akik óva­tosságra intenek a vélemény- nyilvánításban azzal, hogy nem kellene ennyit hangoz­tatnunk hibáinkat, hiányos­ságainkat, gondjainkat. Er­re csak egyetlen választ ad­hatunk: az igazságra van szükségünk, s az elmúlt egy esztendő megmutatta, mi­lyen határozottan támogat­ják a tömegek a haladásunk útjában álló minden jelenség megalkuvás nélküli elítélé­sét. A szókimondás csak azoknak kényelmetlen, akik rosszul dolgoznak. A szocialista demokratiz­mus szélesítése és tovább­fejlesztése együtt jár a szov­jet emberek társadalmi, po­litikai és személyi jogainak érvényesítésével. E jogok el­mélyítését, szavatolásuk meg­erősítését a párt és az ál­lam elsőrendű kötelességé­nek tekinti. A szocializmus lényegéből adódóan az ál­lampolgárok jogai nem lé­teznék, s nem is létezhet­nek kötelességeik nélkül, nontosan úgy. ahogy nincse­nex xoteiessegex jogox nél­kül. A demokrácia a szocia­lista törvényesség erősítésé­nek legfontosabb eszköze, a szilárd törvényesség pedig a demokrácia elválaszthatat­lan része. A Szovjetunió alkotmá­nyos rendjének, biztonságá­nak védelméről szólva rá­mutatott: az SZKP a mai bonyolult nemzetközi hely­zetben, a reakciós imperia­lista körök növekvő aktivi­tása közepette lankadatlan figyelmet szentel az ország védelmi képessége erősítésé­nek. A szovjet hadsereg és haditengerészet korszerű fegyverzettel és technikával, jól kiképzett személyi állo­mánnyal rendelkezik és fel­készült, a nép iránt feltétle­nül hűséges parancsnokok és politikai munkások irá­nyítják. Ezek az erők mél­tóképpen teljesítik kötele­zettségüket a legbonyolul­tabb, néha nehéz helyzet­ben. Teljes felelősséggel ki­jelenthetjük: a Szovjetunió védelmi ereje ma olyan szinten van, amely lehetővé teszi a szovjet emberek bé­kés munkájának és életének megbízható védelmét. Mihail Gorbacsov a to­vábbiakban a párt külpoli­tikai stratégiájának alapve­tő céljairól és irányairól szólt. Rámutatott, hogy az SZKP nemzetközi stratégiá­ját az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének alap­vétő. feladatai határozzák meg. 'Ennek fő célja teljesen világos: biztosítani a szov­jet nép számára, hogy szi­lárd békében, szabadon dol­gozhasson. Ez a mai körül­mények között mindenek­előtt azt jelenti, hogy meg kell állítani a nukleáris há­borúra való előkészületeket. Az SZKP a jelenlegi hely­zetet sókoldalúan vizsgálva kidolgozta programját a tö­megpusztító fegyvereknek az évszázad végéig történő teljes felszámolására. Ez méreteit és jelentőségeit te­kintve történelmi program. — Mint önök tudják — monta Gorbacsov —, javas­latainkat nemcsak a hagyo­mányos diplomáciai csator­nákon továbbítottuk, hanem közvetlenül a világ közvéle­ményéhez, a népekhez for­dultunk. Eljött az ideje an­nak, hogy teljességében megértsük napjaink kegyet­len valóságát: a nukleáris fegyver olyan pusztító erőt hordoz, amely képes eltöröl­ni az emberiséget a föld színéről. Felhívásunk ismé­telten megerősíti, hogy pár­tunk nemzetközi tevékeny­ségének középpontjában to­vábbra is a nukleáris ve­szély, a fegyverkezési hajsza ellen, az egyetemes béke megőrzéséért és megszilárdí­tásáért vívott harc áll. Ennék a politikának nincs alternatívája. Ez mégimkább igaz azokban az időszakok­ban, amikor kiéleződik a nemzetközi helyzet. A há­ború utáni évtizedekben va­lószínűleg soha nem voll olyan robbanásveszélyes í világhelyzet, sőt olyan bo­nyolult és kedvezőtlen, mint a nyolcvanas évek első felé­ben. Az Egyesült Államok­ban hatalomra jutott jobb­oldali csoportok, s legfonto­sabb NATO-beli kiszolgáló­ik éles fordulatot tettek az enyhüléstől a katonai erőr alapuló politikáiig. Tevé­kenységük alapját olyar doktrínák képezik, amelyek elutasítják a jószomszédsá­got és az együttműködési mint a világfejlődés elveit mint a nemzetközi kapcso­latok politikai filozófiáját A washingtoni kormányzat­nál továbbra is süket fülek­re találnak a fegyverkezési hajsza megállítására, a nem­zetközi helyzet egészsége­sebbé tételére vonatkozó fel­hívások. Lehet, hogy nem érdemei f elhány forgatni a múltat': Főképpen most, amikor £ szovjet—amerikai kapcsola­tokban mintha a javulás je­lei mutatkoznának és egyes NATO-országok vezetőmet tetteiben és hangulatábar ismét lassan felbukkanna! a realista tendenciák? M úgy véljük, érdemes. A nemzetközi légkör erős le­hűlése a nyolcvanas évek '■Iso felében ismét emlékez­tetett arra, hogy semmi sen adódik magától: a békéér állhatatosan és céltudatosar harcolni kell. Még a legki­sebb esélyt is fel kell kutat­ni, meg kell találni és k: kell használni, hogy amed­dig még lehetséges, meg­szüntessük a háborús veszélj erősödésének tendenciáját Ezt megértve az SZKP Köz­ponti Bizottsága áprilisi ülé­sén ismételten elemezte i nukleáris veszély jellegét é: mértékét, s olyan politika lépéseket határozott meg amelyek a helyzet javulásé eredményezhetik. A követ­kező elvi megoldásokból in­dultunk ki: !• Ma olyan fegyverei vannak, hogy csupán kato nai-műszaki eszközökkel vagy bármiféle kiterjedt vé­delmi rendszerrel egyetler állam sem reménykedhet ab­ban, hogy megvédheti ma­gát. A biztonság garantálá­sa mindinkább politikai fel­adat, amit politikai eszkö­zökkel lehet megoldani Mindenekelőtt jóakaratrí van szükség ahhoz, hogy vé­gig lehessen menni a lesze­relés útján. A biztonság nen épülhet a végtelenségig < megtorlástól való rettegésre a „fékentartás és elretten tés” doktrínáira, nem is be­szélve egy olyan helyzet ab­szolút és erkölcstelen mivol­táról, amikor az egész viláf a nukleáris fegyverek tú szává válik. Ezek a doktri nák bátorítják a fegyverke zési hajszát, amely előbl vagy utóbb képes kicsúszn az ellenőrzés alól. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents