Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-22 / 45. szám

4 Somogyi Néplap 1986. február 22., szombat SZESZKÖD Vendéglátó üzletben munkanapokon szeszes italt értékesíteni a napi üzletnyitástól reggel 9 óráig tilos. Ónszínű a hajnal. Még hat óra sincs. A Színház park­ban, egy pádon öreg bácsi ül, vagy inkább fékszik, s magában motyog. Szájából dől a szesz szag, télikabátja csáléra gombolva, a lába mellett avitt aktatáska. A kaposvári piac előtt bizonytalan árnyaknak tűn-» nek az emberek. Cigaretta parázslik fel a szürkületben, borgőzös hangon vitatkozik valaki a másikkal, reklám- szatyrokkal, tömött aktatás­kákkal a busz után siet né­hány ember. A gyárban hat­kor kezdődik a műszak, nem illik késni. A virágos pavi­lon zárva, előtte, egyik lá­báról a másikra állva, sze­mébe húzott sapkával az „őrző” áll. Ha idegenre vil­lan a szeme, kézmozdulattal jelez távolabb álldogáló tár­sának, s a hír gyorsan vé­gigszalad: dugjátok el a piát, haverok, ellenőrzés van. Az őrző díja félóránként egy feles. Egy torkot-gyom- rot melegítő kicsiny szeszes pohár. Reggel kilencig hat, utána má.r színes a világ. Lassan ért a lánc a piaci cukrászdáig, a kopott-zöld ajtó védtelen. Hirtelen fel­tárva rongyos ruhás idősebb embert látunk, akinek tor­kán akad a császárkörte, szeme kimered. Fiatal pin­cér próbálja testével takar­ni, arcán kínos mosoly. A cukrászda szerződéses üzemeltetésű, családi vállal­kozás. Sörös Árpád, a pin­cér, szelíden, mentegetőzik, az italozó úr a zárat javí­totta, megkínálta hát egy felessel. Ha nem tudnám, hogy a készséges alkalma­zottat már jó párszor bün­tették meg a tilos alkohol- mérés miatt, talán hinnék is neki. Az ellenőr, ha tossz sorsa a cukrászdához veti, már szólni sem, szól. Az aj­tót kinyitva csak egy ujját emelve jelzi: följelenti a szeszárulót, félóra múlva még mindig változatlan hely­zetet találva, két ujjal inti jobb belátásra a tulajt. Hasz­talan. Kortalan asszony bizony­talankodik a bezárt ajtó előtt, jobb kezével egyezmé­nyes jellel mutatja, inna egyet, nem érti, miért nem lehet. A piaci hátsó kocsmá­ba már eljutott a hír: be­zárt ajtó, csöndes-illedelmes sötétség fogadja a kuncsaf­tokat. Ma másutt kell ke­resniük a megszokott félde­ciket. Bede István, a cuk­rászda tulajdonosának férje reggél fél hétkor nincs olyan állapotban, hogy társalog­jon velem. Asszonya lenyű­göző diplomáciával a sok pénzről beszél, amit havon­ta a vendéglátó vállalatnak kell fizetniük, nem is bírják már erővel, visszaadják az üzletet. Nem esik szó arról a sok pénzről, amit már ki­fizettek, és fizetni fognak a tiltot szeszmérésért, a vá­sárlók megkárosításáért. A „-hátsó soron” ingerült vitába bonyolódik két. már Vevők nélkül Piaci körkép Ä hideg, a h ó és a csúszós­ság sokakat otthon marasz­talt az eheti kaposvári heti­piacról. Üres volt a piac, legalább is a szabad ég alatt kevesen kínálták a portékájukat. A fedett ré­szen nem dúskálhattunk nagy választékban, igaz most nem kellett csalódni az árakban, tisztességes árukat kaphattunk, olcsón. A tojás ugyan friss volt, de maradt a három forint körüli ár. Aki a kapuban kettőnyolcvanért árulta ko­ra reggel, biztos vevőre lelt. Üjra előbukkant nagyobb mennyiségben az alma. Ki­lónként 6—10 forintot kértek érte. Nem csillogott annyira a rőt sárga, dorozmás kör­te, mégis harminc forintért adták. Volt krumpli 6—7 forintos áron, s ugyanaz a néni a maradék savanyú ká­posztája kilóját 25-ért árul­ta. Uborka nemcsak a ke­reskedelemben hiánycikk — hogy a savanyúságoknál ma­radjunk, — hanem a hetipiac- is nélkülözi a felhozatalát. Igaz, van helyette bőven mé­regerős cseresznyepaprika, vegyes savanyúság, paradi­csom. 25-ért kínálták, ami­kor azonban vásárlásra ke­rült sor, 28-ért lehetett vinni — az üvegár is beszámít... Láttunk hagymát bőven. Egy kiló dughagyma ötven- ért, a vöröshagyma 16-ért, a „veres” pedig húszért kelt. A fokhagymaárak máig is vál­tozóak, a kisebbet darabon­ként „tojásáron” kínálták. Nem lehetett kapni ká­posztát, hiányzott a spenót, hamar fogyott az úritök. A múlt héten a finom sütniva- lót még öt-hat forintért ad­ták, most duplájáért sem le­hetett fél kilenckor venni és látni. Belebotlottunk a még őszi sárt magán viselő olcsó cék­lába — 10 forintért — és a szomszédságában bőven akadt 4-5 forintért darabon­ként karalábé. 130 forintért nem győzte összekukorékolni a vevőit egy szépnek mondható kakas. Ugyanennyit kértek a ko­pasznyakú társáért. Még drá­gábban is adhatnám, hiszen könnyebb pucolni, vélte az árusa. Láttunk párban so­ványnemes tyúkot 220-ért, míg két testesebbet 320-ért. Pucolt kacsa — lehetett há­rom és fél kilós — kétszáz­ötvenért viszont gazdára lelt. B. J. szemmel láthatóan részeg ember, pofon is csattan. Ki­csit arrébb üzleti megbeszé­lésbe bonyolódó társaság, kétséges elképzeléseket vi­tatnak meg, csa'k a hátát lá­tom már az úrnak, s nem egy, ismert férfiú igyekszik gyorsan eltűnni a látókö­römből. A Csalogány büfé hátsó ajtaja tárva, a tulajdonos férje igyekszik gyors moz­dulatokkal rendet csinálni. Árnyék suhan el a bódé mögött, valószínűleg a hír­hozó. A kármentőn poharak, némelyikükben még ott csil­log, bűzlik a pálinka. — Tegnapról maradt — mondja a serénykedő férfi­ember, s zúdítja gyorsan a szennyes deciseket a moso­gatóba. A „Lapos” zárva, ablakai mögött árnyékok, a Kedves­ben csak ismerőst szolgál­nak ki, úgy hírlik, betétes kávéval, a Kapos bisztróban pedig sorban állnak az em­berek a pénztár előtt. Meg­ugrott ma a forgalom, a vá­ros illegális alkoholmérései- az ellenőrzés miatt elzárkóz­nak a szesztestvérek kiszol­gálásától, A bisztróban, ta­vasz óta engedélyezik reg­gel kilenc előtt a szeszárusí­tást. Itt, a város közepén, kora reggel, fél könyökkel a pultra támaszkodva, ba­rackból -ír öccsből erőt me­rítve sulykolják az emberek magukat egyre mélyebbre.' Ki tudja, milyen józan észt nélkülöző terveket kovácsol­nak, s valósítanak meg, ki érez felelősséget a botorkáló léptekért, az elsötétülő te­kintetekért? A bisztró kasszájában ülő hölgy érdektelenül veszi át a pénzt, csörren a fém, ahogy a kistestvérkék közé ér, kit érdiekei, hogy volt tulajdonosa később mit csi­nál? Egy öregúr, a blokkal a kármentőhöz tántorog, is­merik már, mondania sem kell, mit kér. A srác úgy tizenhét év körül lehet. Egy hajtásra dönti le a színtelen pálin­kát, arcán ostoba vágy,or. Pár év múlva meghatároz­hatatlan lesz a kora, s a gondolatok lassú mozgással követik egymást az agyában. Később pedig egyáltalán nem lesznek gondolatai ... Klie Ágnes Ittas személynek szeszes italt kiszolgálni tilos. A 18. életévét be nem töltött személy részére vendéglátó üzletben szeszes italt kiszolgálni tilos. „Belmondó" — a pitiáner rabló ÜTÖTT AZ ÁLNYOMOZÓ Ahogy a kaposvári rend­őrségre tavaly szeptember másodikén befutott a felje­lentés, a nyomozók előtt rögtön nyilvánvalóvá vált a tettes kilé;e. Gyuri nevű, testes, jellegzetesen nagyor­rú, negyvenév körüli ag­resszív szélhámos képe gon­dolkodás nélkül is passzolt Wonschina Györgyre. A negyvenötéves kereseligeti férfi régi ismerőse a rend- őrségnék. Éppen tíz alaka- lommal debütált a vádlottak padján. „Rendőrség, kinyitni...” A fél éve szabadult szél­hámos Wonschina ezzel ko­pogtatott be egy kaposvári, Dimitrov utcai ház ajtaján, 1985 szeptember másodikán. Szinte a mai napig is rej­tély, hogy telepatikus ké­pességgel szagolta-e ki, hogy a ház gazdája ellen folyik rendőrségi, bírósági eljárás, vagy valaki „suttogott-e” ez ügyben. Mindenesetre Wonschina nagyvonalúan be­sétált a lakásba, körülné­zett és nagykomolyan fel­tette a kérdést: — Milyen erőszakolási ügye is volt magának egy fiatalkorú lánnyal szemben? — Nékem — kérdezte a megilletődött öregember — hiszen hetvenhárom éves va­gyok! „Belmondó nem jött za­varba e választól, hanem sebtiben kivágta magát: — Nos akkor a fiáról van szó... — s önhatalmúlag házkutatást rendeltei. Mind­ez talán félig meddig hitelt is érdemelt volna a ház megdöbbent gazdájánál, ha nem veszi észre, hogy a ki­gombolt ingű „nyomozó” mellén ott virít egy primi­tív emberekre illő tetovált sas. Szó szót követett, s a le­bukott Wonschina régi be­vált fegyverét alkalmazta, ha szépszávai nem megy, hát jöjjön a pofon! A meg­szédült idős embert a belső szobába zavarta és hirtelen­jében összekapta, ami a ke­ze ügyébe került. Ez esetben rosszul válogatott, mert egy műbőr autóstáskán, egy kvarc ébresztőórán és egy fa cigarettakínálón akadt meg a szeme. Az értékesnek vélt pénztárca is bizonyára méregbe hozta, amikor ké­sőbb biztos helyen vallatta a tartalmáról. — Mindössze százforintot érő külföldi váltópénz volt benne... A durva nőcsábász Mint aki jól végezte dol­gát, szórakozni indult a rablás után a ,,Bebel-1” ali­as Belmandót istenítő kis­stílű bűnöző. A Rákóczi té­ri Ring büfében mindenfé­le ismerkedés nélkül odaült egy jól szituált hu­szonéves lány asztalához. Bizonyára így látta a mozi­ban, csak hát azt lefelej­tette, hogy a francia film­sztár nemcsak ökléről, ha­nem szellemességéről is hí­res. Ö a kezdeti ismeretség után a Badacsony borozóba, és a vasútállomás restijébe invitálta — durva szavak­kal magához kötve, megfé­lemlítve alkalmi ismerősét. Egyik pohár követte a má­sikat, s az ettől felbátoro­dott Wonschina erőszakos­kodni is próbált. Csókokat követelt a lánytól. Miután az nem hajlott erre, kirántotta a nő kezéből szatyrát és el­tűnt. Most sem volt szeren­cséje, a becslés szerint kö­rülbelül 1500 forint értékű, női holmikat tartalmazó táskában kevesebb volt a reméltnél a készpénz. Wonschina javarészt meg­semmisítette a rabolt hol­mikat, nem törődve azzal, hogy okiratokról is szó van. Fellebbezésre ráadás... Wonschina Györgyöt rab­lás, magánlaksértés, lopás és közokirat megsemmisíté­se, jogtalan felhasználósa bűntettében', az első fokú bíróság 3 év hat hónap bör­tönbüntetésre ítélte. A tet­tét el nem ismerő, a bírósá­gon is nagyvonalúan és szemtelenül viselkedő vád­lott fellebbezést nyújtott be védőjén keresztül. A héten másodfokon a megyei bíró­ság dr. Matevics Lászlóné tanácsa alaposan megvizs­gálva az ügyet, mindenben megerősítve az első fokú íté­letet. Mint sokszoros vissza­esőnek még tíz hónappal súlyosbította a meltékbün- tés meghagyása mellett Wonschina György bünteté­sét. Békés József Autósoknak, motorosoknak Ésszerűen, takarékosan Óvatosan tapossuk a gázpedált A gyorshajtók általában tudják, hogy milyen több­letköltséggel jár a magas át­lagsebesség tartása — 100 km ó tempó fölött 25 száza­lékos a túlfogyasztás. Azt viszont nem mindenki érzé­keli, hogy milyen bőségesen fogyasztják lassú tempónál is a benzint, amikor pél­dául indokolatlanul „kihú­zatják” a motort, állóhely­ben magas fordulaton tart­ják vagy a gázpedállal ját­szanak, gázfröccsökkel „tü­zelik” az autót. A gépjárműkatalógusok rendszerint táblázatban köz­ük, hogy egy-egy típus mennyit fogyaszt normális vezetési stílusnál és meny­nyit nagy sebességű ország­úti vagy erőltetett városi üzemmód mellett. Az 1200-as Ladák fogyasz­tását a kezelési könyv 8—9 literben határozza meg, de ezzel az autóval, ha minden fokozatot a maximumig ki­húzatunk és teljes gyorsítá­sokra törekszünk, elérhetjük a 14—16 literes fagyasztást is. Szinte mindegyik közép- kategóriájú kocsinál 6—7 li­teres többletfogyasztást je­lent a kíméletlen kezelés, a gyorshajtás, a motor erőlte­tése. Természetesen közvet­ve falják a benzint a fölös fékezések, a rossz ívű ka­nyarok, a helytelen reggeli hidegindítások, a kihúzott szivatóvail megtett kilométe­rek és a csúcsforgalmi idők ésszerűtlen helyiben járásai is. Tehát ha előre látjuk, hogy az út végén pirosai jelez a fényjelző, vegyük le a sebességet, s ne az utolsó percben fékezzünk. Ha tud­juk, hogy kanyarodni aka­runk, szintén jó előre csök­kentsük a sebességet. Sokan Vannak, akik jó gépkocsi- vezetőnek képzelik magukat, s közben lábuk állandóan a féken meg a kuplungon van. A benzinnel való takaré­koskodás elősorban a gép­kocsivezetőtől függ. Ha ezt nem tudja megtanulni, saját pénztárcájának az ellensé­ge.

Next

/
Thumbnails
Contents