Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-22 / 45. szám
4 Somogyi Néplap 1986. február 22., szombat SZESZKÖD Vendéglátó üzletben munkanapokon szeszes italt értékesíteni a napi üzletnyitástól reggel 9 óráig tilos. Ónszínű a hajnal. Még hat óra sincs. A Színház parkban, egy pádon öreg bácsi ül, vagy inkább fékszik, s magában motyog. Szájából dől a szesz szag, télikabátja csáléra gombolva, a lába mellett avitt aktatáska. A kaposvári piac előtt bizonytalan árnyaknak tűn-» nek az emberek. Cigaretta parázslik fel a szürkületben, borgőzös hangon vitatkozik valaki a másikkal, reklám- szatyrokkal, tömött aktatáskákkal a busz után siet néhány ember. A gyárban hatkor kezdődik a műszak, nem illik késni. A virágos pavilon zárva, előtte, egyik lábáról a másikra állva, szemébe húzott sapkával az „őrző” áll. Ha idegenre villan a szeme, kézmozdulattal jelez távolabb álldogáló társának, s a hír gyorsan végigszalad: dugjátok el a piát, haverok, ellenőrzés van. Az őrző díja félóránként egy feles. Egy torkot-gyom- rot melegítő kicsiny szeszes pohár. Reggel kilencig hat, utána má.r színes a világ. Lassan ért a lánc a piaci cukrászdáig, a kopott-zöld ajtó védtelen. Hirtelen feltárva rongyos ruhás idősebb embert látunk, akinek torkán akad a császárkörte, szeme kimered. Fiatal pincér próbálja testével takarni, arcán kínos mosoly. A cukrászda szerződéses üzemeltetésű, családi vállalkozás. Sörös Árpád, a pincér, szelíden, mentegetőzik, az italozó úr a zárat javította, megkínálta hát egy felessel. Ha nem tudnám, hogy a készséges alkalmazottat már jó párszor büntették meg a tilos alkohol- mérés miatt, talán hinnék is neki. Az ellenőr, ha tossz sorsa a cukrászdához veti, már szólni sem, szól. Az ajtót kinyitva csak egy ujját emelve jelzi: följelenti a szeszárulót, félóra múlva még mindig változatlan helyzetet találva, két ujjal inti jobb belátásra a tulajt. Hasztalan. Kortalan asszony bizonytalankodik a bezárt ajtó előtt, jobb kezével egyezményes jellel mutatja, inna egyet, nem érti, miért nem lehet. A piaci hátsó kocsmába már eljutott a hír: bezárt ajtó, csöndes-illedelmes sötétség fogadja a kuncsaftokat. Ma másutt kell keresniük a megszokott féldeciket. Bede István, a cukrászda tulajdonosának férje reggél fél hétkor nincs olyan állapotban, hogy társalogjon velem. Asszonya lenyűgöző diplomáciával a sok pénzről beszél, amit havonta a vendéglátó vállalatnak kell fizetniük, nem is bírják már erővel, visszaadják az üzletet. Nem esik szó arról a sok pénzről, amit már kifizettek, és fizetni fognak a tiltot szeszmérésért, a vásárlók megkárosításáért. A „-hátsó soron” ingerült vitába bonyolódik két. már Vevők nélkül Piaci körkép Ä hideg, a h ó és a csúszósság sokakat otthon marasztalt az eheti kaposvári hetipiacról. Üres volt a piac, legalább is a szabad ég alatt kevesen kínálták a portékájukat. A fedett részen nem dúskálhattunk nagy választékban, igaz most nem kellett csalódni az árakban, tisztességes árukat kaphattunk, olcsón. A tojás ugyan friss volt, de maradt a három forint körüli ár. Aki a kapuban kettőnyolcvanért árulta kora reggel, biztos vevőre lelt. Üjra előbukkant nagyobb mennyiségben az alma. Kilónként 6—10 forintot kértek érte. Nem csillogott annyira a rőt sárga, dorozmás körte, mégis harminc forintért adták. Volt krumpli 6—7 forintos áron, s ugyanaz a néni a maradék savanyú káposztája kilóját 25-ért árulta. Uborka nemcsak a kereskedelemben hiánycikk — hogy a savanyúságoknál maradjunk, — hanem a hetipiac- is nélkülözi a felhozatalát. Igaz, van helyette bőven méregerős cseresznyepaprika, vegyes savanyúság, paradicsom. 25-ért kínálták, amikor azonban vásárlásra került sor, 28-ért lehetett vinni — az üvegár is beszámít... Láttunk hagymát bőven. Egy kiló dughagyma ötven- ért, a vöröshagyma 16-ért, a „veres” pedig húszért kelt. A fokhagymaárak máig is változóak, a kisebbet darabonként „tojásáron” kínálták. Nem lehetett kapni káposztát, hiányzott a spenót, hamar fogyott az úritök. A múlt héten a finom sütniva- lót még öt-hat forintért adták, most duplájáért sem lehetett fél kilenckor venni és látni. Belebotlottunk a még őszi sárt magán viselő olcsó céklába — 10 forintért — és a szomszédságában bőven akadt 4-5 forintért darabonként karalábé. 130 forintért nem győzte összekukorékolni a vevőit egy szépnek mondható kakas. Ugyanennyit kértek a kopasznyakú társáért. Még drágábban is adhatnám, hiszen könnyebb pucolni, vélte az árusa. Láttunk párban soványnemes tyúkot 220-ért, míg két testesebbet 320-ért. Pucolt kacsa — lehetett három és fél kilós — kétszázötvenért viszont gazdára lelt. B. J. szemmel láthatóan részeg ember, pofon is csattan. Kicsit arrébb üzleti megbeszélésbe bonyolódó társaság, kétséges elképzeléseket vitatnak meg, csa'k a hátát látom már az úrnak, s nem egy, ismert férfiú igyekszik gyorsan eltűnni a látókörömből. A Csalogány büfé hátsó ajtaja tárva, a tulajdonos férje igyekszik gyors mozdulatokkal rendet csinálni. Árnyék suhan el a bódé mögött, valószínűleg a hírhozó. A kármentőn poharak, némelyikükben még ott csillog, bűzlik a pálinka. — Tegnapról maradt — mondja a serénykedő férfiember, s zúdítja gyorsan a szennyes deciseket a mosogatóba. A „Lapos” zárva, ablakai mögött árnyékok, a Kedvesben csak ismerőst szolgálnak ki, úgy hírlik, betétes kávéval, a Kapos bisztróban pedig sorban állnak az emberek a pénztár előtt. Megugrott ma a forgalom, a város illegális alkoholmérései- az ellenőrzés miatt elzárkóznak a szesztestvérek kiszolgálásától, A bisztróban, tavasz óta engedélyezik reggel kilenc előtt a szeszárusítást. Itt, a város közepén, kora reggel, fél könyökkel a pultra támaszkodva, barackból -ír öccsből erőt merítve sulykolják az emberek magukat egyre mélyebbre.' Ki tudja, milyen józan észt nélkülöző terveket kovácsolnak, s valósítanak meg, ki érez felelősséget a botorkáló léptekért, az elsötétülő tekintetekért? A bisztró kasszájában ülő hölgy érdektelenül veszi át a pénzt, csörren a fém, ahogy a kistestvérkék közé ér, kit érdiekei, hogy volt tulajdonosa később mit csinál? Egy öregúr, a blokkal a kármentőhöz tántorog, ismerik már, mondania sem kell, mit kér. A srác úgy tizenhét év körül lehet. Egy hajtásra dönti le a színtelen pálinkát, arcán ostoba vágy,or. Pár év múlva meghatározhatatlan lesz a kora, s a gondolatok lassú mozgással követik egymást az agyában. Később pedig egyáltalán nem lesznek gondolatai ... Klie Ágnes Ittas személynek szeszes italt kiszolgálni tilos. A 18. életévét be nem töltött személy részére vendéglátó üzletben szeszes italt kiszolgálni tilos. „Belmondó" — a pitiáner rabló ÜTÖTT AZ ÁLNYOMOZÓ Ahogy a kaposvári rendőrségre tavaly szeptember másodikén befutott a feljelentés, a nyomozók előtt rögtön nyilvánvalóvá vált a tettes kilé;e. Gyuri nevű, testes, jellegzetesen nagyorrú, negyvenév körüli agresszív szélhámos képe gondolkodás nélkül is passzolt Wonschina Györgyre. A negyvenötéves kereseligeti férfi régi ismerőse a rend- őrségnék. Éppen tíz alaka- lommal debütált a vádlottak padján. „Rendőrség, kinyitni...” A fél éve szabadult szélhámos Wonschina ezzel kopogtatott be egy kaposvári, Dimitrov utcai ház ajtaján, 1985 szeptember másodikán. Szinte a mai napig is rejtély, hogy telepatikus képességgel szagolta-e ki, hogy a ház gazdája ellen folyik rendőrségi, bírósági eljárás, vagy valaki „suttogott-e” ez ügyben. Mindenesetre Wonschina nagyvonalúan besétált a lakásba, körülnézett és nagykomolyan feltette a kérdést: — Milyen erőszakolási ügye is volt magának egy fiatalkorú lánnyal szemben? — Nékem — kérdezte a megilletődött öregember — hiszen hetvenhárom éves vagyok! „Belmondó nem jött zavarba e választól, hanem sebtiben kivágta magát: — Nos akkor a fiáról van szó... — s önhatalmúlag házkutatást rendeltei. Mindez talán félig meddig hitelt is érdemelt volna a ház megdöbbent gazdájánál, ha nem veszi észre, hogy a kigombolt ingű „nyomozó” mellén ott virít egy primitív emberekre illő tetovált sas. Szó szót követett, s a lebukott Wonschina régi bevált fegyverét alkalmazta, ha szépszávai nem megy, hát jöjjön a pofon! A megszédült idős embert a belső szobába zavarta és hirtelenjében összekapta, ami a keze ügyébe került. Ez esetben rosszul válogatott, mert egy műbőr autóstáskán, egy kvarc ébresztőórán és egy fa cigarettakínálón akadt meg a szeme. Az értékesnek vélt pénztárca is bizonyára méregbe hozta, amikor később biztos helyen vallatta a tartalmáról. — Mindössze százforintot érő külföldi váltópénz volt benne... A durva nőcsábász Mint aki jól végezte dolgát, szórakozni indult a rablás után a ,,Bebel-1” alias Belmandót istenítő kisstílű bűnöző. A Rákóczi téri Ring büfében mindenféle ismerkedés nélkül odaült egy jól szituált huszonéves lány asztalához. Bizonyára így látta a moziban, csak hát azt lefelejtette, hogy a francia filmsztár nemcsak ökléről, hanem szellemességéről is híres. Ö a kezdeti ismeretség után a Badacsony borozóba, és a vasútállomás restijébe invitálta — durva szavakkal magához kötve, megfélemlítve alkalmi ismerősét. Egyik pohár követte a másikat, s az ettől felbátorodott Wonschina erőszakoskodni is próbált. Csókokat követelt a lánytól. Miután az nem hajlott erre, kirántotta a nő kezéből szatyrát és eltűnt. Most sem volt szerencséje, a becslés szerint körülbelül 1500 forint értékű, női holmikat tartalmazó táskában kevesebb volt a reméltnél a készpénz. Wonschina javarészt megsemmisítette a rabolt holmikat, nem törődve azzal, hogy okiratokról is szó van. Fellebbezésre ráadás... Wonschina Györgyöt rablás, magánlaksértés, lopás és közokirat megsemmisítése, jogtalan felhasználósa bűntettében', az első fokú bíróság 3 év hat hónap börtönbüntetésre ítélte. A tettét el nem ismerő, a bíróságon is nagyvonalúan és szemtelenül viselkedő vádlott fellebbezést nyújtott be védőjén keresztül. A héten másodfokon a megyei bíróság dr. Matevics Lászlóné tanácsa alaposan megvizsgálva az ügyet, mindenben megerősítve az első fokú ítéletet. Mint sokszoros visszaesőnek még tíz hónappal súlyosbította a meltékbün- tés meghagyása mellett Wonschina György büntetését. Békés József Autósoknak, motorosoknak Ésszerűen, takarékosan Óvatosan tapossuk a gázpedált A gyorshajtók általában tudják, hogy milyen többletköltséggel jár a magas átlagsebesség tartása — 100 km ó tempó fölött 25 százalékos a túlfogyasztás. Azt viszont nem mindenki érzékeli, hogy milyen bőségesen fogyasztják lassú tempónál is a benzint, amikor például indokolatlanul „kihúzatják” a motort, állóhelyben magas fordulaton tartják vagy a gázpedállal játszanak, gázfröccsökkel „tüzelik” az autót. A gépjárműkatalógusok rendszerint táblázatban közük, hogy egy-egy típus mennyit fogyaszt normális vezetési stílusnál és menynyit nagy sebességű országúti vagy erőltetett városi üzemmód mellett. Az 1200-as Ladák fogyasztását a kezelési könyv 8—9 literben határozza meg, de ezzel az autóval, ha minden fokozatot a maximumig kihúzatunk és teljes gyorsításokra törekszünk, elérhetjük a 14—16 literes fagyasztást is. Szinte mindegyik közép- kategóriájú kocsinál 6—7 literes többletfogyasztást jelent a kíméletlen kezelés, a gyorshajtás, a motor erőltetése. Természetesen közvetve falják a benzint a fölös fékezések, a rossz ívű kanyarok, a helytelen reggeli hidegindítások, a kihúzott szivatóvail megtett kilométerek és a csúcsforgalmi idők ésszerűtlen helyiben járásai is. Tehát ha előre látjuk, hogy az út végén pirosai jelez a fényjelző, vegyük le a sebességet, s ne az utolsó percben fékezzünk. Ha tudjuk, hogy kanyarodni akarunk, szintén jó előre csökkentsük a sebességet. Sokan Vannak, akik jó gépkocsi- vezetőnek képzelik magukat, s közben lábuk állandóan a féken meg a kuplungon van. A benzinnel való takarékoskodás elősorban a gépkocsivezetőtől függ. Ha ezt nem tudja megtanulni, saját pénztárcájának az ellensége.
