Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-22 / 45. szám
1986; február 22., szombat Somogyi Néplap 3 A SZOVJET HADSEREG NAPJA A béke oltalmazója Leningrad közelében, a Narva és Pszkov környéki dimbes- dombos pusztaságon hatvannyolc évvel ezelőtt nevezetes történelmi esemény zajlott le. 1918. január 18-án a fiatal szovjet hatalomra támadó német ármádia általános offen- zivát indított, amelynek fő célja: elfoglalni a forradalom bölcsőjét, „Petrográdot. A rendkívül veszélyes helyzetben Lenin hivő szavára egyszeriben meggyorsult a Vörös Hadsereg szervezése, néhány nap alatt munkások, katonák és matrózok tízezrei álltak soraiba. És február 23-án ez a forradalmi hevülettől, elszántságtól lelkesült fiatal sereg keményen megleckéztette a császári német csapatokat. A világ első szocialista államának létrejöttétől kezdve szüksége volt fegyveres ol- talmazóra, hiszen a külső és a belső ellenség már megszületése pillanatában arra törekedett, hogy eltiporja. S hogy mégsem tette — tehette — ezt meg, az mindenekelőtt a szovjet fegyveres erők fel- készültségének köszönhető. Mennyivel több szenvedést, és mennyivel szörnyűbb pusztítást okozott volna a náci fasizmus Európa és más földrészek népeinek, ha a szovjet hadsereg nem állítja meg Hitler erőit Sztálingrádnál, majd nem zúzza szét ezt a félelmetesen erős és minden gaztettre kész, fanatikus ármádiát? A szovjet nép és hadserege drága árat fizetett ezért, de országok és népek egész sorát mentette ugyanakkor meg a pusztulástól. Napjainkban a szovjet hadsereg nem csupán saját népe békéjének és biztonságának oltalmazója, de egyszersmind az egész szocialista közösség védőpajzsa is. Ereje, felkészültsége elválaszthatatlan a szocialista közösség országainak biztonságától, védelmi képességétől. Sőt, szerepe, küldetése ennél is nagyobb: korszakunkban az egész emberiséget termonukleáris katasztrófával fenyegető imperialista agresszió elhárításának nélkülözhetetlen tényezője. Hiszen a nemzetközi imperializmus — ha csupán rajta múlna — már réges-régen kirobbantotta volna a harmadik világháborút. Mindenekelőtt a Szovjetunió szilárd védelmi erejének, a szovjet fegyveres erők felkészültségének, katonái önfeláldozó hazaszeretettől és internacionalista elkötelezettségtől fűtött helytállásának köszönhető, hogy ez nem történhetett meg. A .vezető tőkés országok legreakciósabb körei azonban korántsem mondtak le terveikről. John Pittman, az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártja Politikai Bizottságának tagja így jellemezte az országában eluralkodott szovjetellenes politikát: „Amerikaiak nemzedékei követik egymást, felnövekednek, meghalnak úgy, hogy a rágalmakon kívül semmiféle információt nem kapnak a létező szocializmusról”: Elmondta: napjainkban az USA-ban minden korábbinál erőteljesebben folytatódik a Szovjetunió iránti gyűlölet szítása, a félelemkeltés, a közvélemény megdolgozása, hogy fogadja el a Szovjetunió elleni atomháború elkerülhetetlenségének rögeszméjét, s azt, hogy lehetséges a Szovjetunió legyőzése. A gyűlöletkeltés legfőbb indítéka, hogy sugalmazói nagyon is tisztában vannak a szovjet hadsereg erkölcsi és technikai erejével, küldetésének mélységes igazságosságával. Tudják: e hadsereg ereje, felkészültsége és meg- ingathatatlansága a legfőbb akadálya annak, hogy katonai eszközökkel vissza tudják szerezni elvesztett pozícióikat, s megsemmisítő csapást mérjenek a szocializmus országaira. A józanab- bul gondolkodó nyugati politikusok ezt olykor meg is fogalmazzák. Helmut Schmidt írta a Die Zeit 1984. december 2-i számában: „Az oroszok az évszázadok folyamán bebizonyították: képesek és hajlandóak vállalni a szenvedéseket, az áldozathozatalt a feltétel nélküli haza- fiság oltárán”. A neves nyugatnémet politikus a lényegre tapintott: a szovjet fél erejének legfőbb záloga az emberi tényező. Ezt a szovjet hadsereg központi lapja, a Krasznaja Zvezda egyik cikke így fogalmazta meg: „A szovjet fegyveres erők hadipotenciálja napjainkban a magas szintű technika, a katonai szakismeretek, valamint a törfhetetlen erkölcsi erő szilárd ötvözete”. Ebben rejlik annak magyarázata, hogy a szovjet hadsereg a nemzetközi béke és biztonság szilárd oltalmazója. Ezért tekint népünk és a földkerekség minden békeszerető embere tisztelettel és bizakodással a szovjet nép katonafiaira, ezért köszönti őket meleg szívvel ünnepükön, a szovjet hadsereg születésnapján. Bertalan István Béla A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Havazás, olvadás, újra havazás ... Ennek jegyében telt el a hét megyénkben, s országszerte. A jótékony hótakaró védi a vetéseket és pótolni igyekszik a korábbi időszak csapadékhiányát, nagy szükség volt már erre. Valószínűleg némi derűlátásra ösztönözheti a viszonylag enyhe, de immár szép meny- nyiségű havat adó tél a mezőgazdákat. Szükségük is van erre, mert a javában zajló zárszámadó közgyűlések részvevői megyeszerte elmondják: rendkívül nehéz év volt a tavalyi, s főképpen az időjárás keserítette meg a termelőszövetkezetek tagjainak életét. 1985 értékelésekor mindenütt emlékeznek a kutyakemény év eleji télre, a túl-, áradó tavaszi, nyáreleji esőkre, a nagyon száraz őszre. S aki panaszkodik, teljes joggal teszi ezt, valóban nagyon sok kár írható a tavalyi rossz időjárás számlájára. A legtöbb szövetkezetben azonban nem csupán ilyen panaszokat hallani. Sőt: sokhelyütt elmondták: a kedvezőtlen „égi erők” kára ellenére is főképpen az kutatandó, hogy miben hibáztak az emberek, hiszen az elemi csapásokkal szemben szinte teljesen védtelenek vagyunk, viszont saját hibáinkon tudunk javítani. Mindinkább oktondinak tetszik tehát a lapos városi tréfa: könnyű a téeszelnök- nek. ha süt a nap arra panaszkodik, ha borús az ég, akkor arra. Nem szokás ez már régóta, s még most sem „kennek rá” mindent a gazdasagokban a tavalyi időjárásra, pedig eléggé könnyen megtehetnék. A gazdaság egyéb szférái sem voltak híjával a kiemelkedő eseményeknek a héten. Jövőbe mutató tanácskozások zajlottak le a megyei pártbizottságon. A Magyar Posta elnöke és az OTP vezérigazgatója is itt járt munkatársaival együtt, s a megye vezetőivel tárgyaltak 1986, valamint a hetedik ötéves terv várható fejlődéséről. Mind a hírközlés, mind a pénzintézet gyarapodása gazdaságélénkítő folyamatokat indíthat meg, s ezeken az egyeztető megbeszéléseken több eddig még nyitott kérdésre született meg a válasz. Az ipari, a mezőgazdasági, a kereskedelmi és a többi tervek elkészítése természetesen nem most kezdődött, hanem jó néhány hónapnál korábban, még a tavalyi év derekán, de egy sor elképzelés végleges formája csak ezekben a hetekben, hónapokban készül el. Mind a tanácsoknál, mind a vállalatoknál, szövetkezeteknél élénk és megfeszített munka tart, igen fontos most az összpontosítás, hiszen egy egész ötéves tervet alapozunk meg 1986-ban. Lapunkban folyamatosan tudósítottunk több jelentős megemlékezésről, nagygyűlésről, ezért krónikánkban „távirati stílusban” emlékezünk csupán ezekre. A magyar—szovjet barátsági együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírásának harmincadik, Kun Béla és Krénusz János születésének századik évfordulóját ünnepeltük Somogybán is a héten. Krónikánk végén visszatérve az időjáráshoz és a gazdasági élethez: gondolkodásra alkalmas idő ez a mostani, hiszen a téli sportokon kívül házon kívüli elfoglaltságot nemigen találunk: csöndes délutáni, esti elmélkedésre így valamivel több perc, óra juthat. S — már akinek ez érdekes — tippelgethet arra is: vajon valódi fölpezsdülést jelez-e a mostanság látható sok új cégtábla? Lépten-nyo- mon találkozunk ilyenekkel, új szervezetek alakulnak, régiek nevet és módszert változtatnak, ismert vállalatok bővítik tevékenységüket, többen összefogva gazdasági társulásokat hoznak létre. Sok példa van erre megyénkben és országszerte. Reménykedjünk benne, hogy e heti töprengésünkre később úgy születik meg a válasz: az új és megújult szervezetek megélénkítették, föllendítették — szűkebb és egész — hazánk gazdaságát. Luthár Péter Nagyüzemi fajtakísérlet Kéthelyen TAVASZI VETOMAGELLÁTÁS Hiányzik az uborka és a bab Jobb az idei év elején a vetőmagellátás mint tavaly ilyenkor volt. Így összegezhetnénk a Vetőmágtermeltető és Értékesítő Vállalat dombóvári területi központjában tegnap megtartott sajtótájékoztatón hallottak lényegét. A területi központ mind a nagyüzemekbe, mind a kistermelőket ellátó boltokba kiszállította már a tavaszi vetőmag nagy részét, s jelenleg is rendszeresen elmennek a szállítmányok. Az általános helyzet tehát javult, ám a központ szakemberei maguk sem tagadják: jó néhány gond az idén is van. A Baranya, Somogy és Tolna megyét ellátó területi központtól a somogyi gazdaságok 2062 tonna hibridkukorica vetőmagot igényeltek. Ezt a mennyiséget meg is kapják a nagyüzemek, de az ellátó cég nem mindig abból a fajtából tud szállítani, amit a vevő rendelt. A dombóváriak igyekeznek a hiányzó hibrideket közel azonos értékű vetőmaggal pótolni. A tájékoztatón az is elhangzott, hogy a mostani igények a tavalyihoz hasonló nagyságúak, ez pedig azt jelzi, hogy nem növekszik a kívánatos mértékben a kukorica vetésterülete. Mind a területnövelés, mind a rendelkezésre álló fajtaválaszték jobb kihasználása érdekében a vetőmagtermeltető vállalat több partnergazdaságnál fajtakísérletet kezd nagyüzemi méretekben. A korszerű és ismert hibridekkel bevetett nagyüzemi táblákba 3—5 hektáros részekre új, még kevésbé ismert fajták magját vetik el, s így a gazdaságok szakemberei ugyanazon a területen megláthatják, hogy melyik hibrid a jobb. Ilyen kísérlet Somogybán is lesz, a kéthelyi termelőszövetkezet vállalkozott rá. A kukorica, mint az egyik legjelentősebb növény szerepelt kiemelten a tájékoztatóban, a burgonya pedig a legtöbb gondot okozóként került „terítékre”. A rossz termés és a gazdaságtalan termelés miatt sokhelyütt csökkent a vetésterület, visz- szaestek az igények a vetőgumó iránt, így a vetőkrumpli termesztő gazdaságok is csökkentik a termelést, néhány helyen meg is szüntették. Azonban a hullámzó és a későbbiekben várhatóan ismét növekvő kereslet néhány év múlva hiányt teremthet. Ma eladatlan — és úgy tetszik eladhatatlan — vetőgumó készletek vannak ... A bajokat tetézi, hogy a kistermelőket ellátó áfészek az idén egyáltalán nem rendeltek vetőburgonyát. Szinte átláthatatlan szövevény ez, s ha azt is figyelembe vesszük, hogy a burgonya az egyik legfontosabb élelmezési cikk, mindenképpen szükség lenne a jobb szervezésre, a nagyobb rendre e téren. A kisárutermelők, a hob- ■bikert-tulajdonosok számára fontos hírek is felemásak. Soha még annyi magot nem szállított a dombóvári központ az üzletekbe, mint az idén. A 308 somogyi vetőmagárusító üzletbe összesen csaknem hárommillió tasak vetőmag kerül, ennek nagy részét már kiszállították. Hiánycikk lesz viszont az uborkamag, amelyből tavaly alig termett és a bab. A területi központ tavaly — hasonló sajtótájékoztatón — beharangozta, hogy több különleges zöldségféle valamint a „nosztalgiakrumpli”; a somogyi kifli vetőmagját illetve gumóját piacra dobja. Az idén ez a „dobás” sajnos elmarad, a tavalyi időjárás akadályozta a magtermelést, egyéb hibák is becsúsztak. A vállalat szakemberei ígérték, hogy 1987 tavaszára ez a helyzet megváltozik, a beharangozott magféleségek a következő tavasszal valóban kaphatók lesznek az üzletekben. A fentebb említett hiányokról még annyit: mind a nagyüzemi kukorica, mind az uborka és a bab vetőmag- készleteket igyekeznek importból növelni, de ez csupán enyhíteni fogja a hiányt, meg nem szünteti. - D 350 új termék a boltokban Bevált kapcsolatok Harminthatéves jó üzleti kapcsolatra tekint vissza a Balaton Fűszert és a somogyi áfészek. Ez a kapcsolat az évek folyamán szinte nem változott, a nagyvállalattá fejlődött Balaton Fü- szértnek továbbra is az egyik legtöbbet foglalkoztatott és keresett partnerei a somogyi áfészek. Az éves tervek közös egyeztetését tegnap tartották a Fűszert székházában. Dévényi Zoltán, a vállalat igazgatója számolt be a tavalyi közösen végzett munkáról. A vállalat ötmilliárd egyszáz- millió forintnyi forgalmat bonyolított le, amelynek egynegyedét vegyiáruk tették ki. Ebből 23 százalékot, egymil- liárd 333 millió forintot az áfészboltokon keresztül értékesítettek. 4,2 százalékkal nőtt tavaly az áfészek Fü- szért „importja”. A tavalyi évről az igazgató elmondta, hogy az előző éveknél jobb árukínálattal indulhattak, nőtt a választék, s kevesebb hiánycikk rontotta a vásárlói hangulatot. A kérdések megelőzésére is mondott két példát. A sokat hiányolt déligyümölcs év végi huzavonája sem a nagyvállalaton múlott. A görög narancs lassú ideérkezését a görög szá/llítómunkások sztrájkja idézte elő. Ugyancsak felmerült a jugoszláv sörexport elmaradása. A drága sört — a tapasztalatok bizonyítják — kevesebben hiányolták, mint a helyére lépett és már most az első negyedévben jelentkező olcsóbb cseh és NDK söröket. Hétfejű sárkány a hiánycikk, mondta az igazgató, ha levágjuk a fejét, rögtön nő egy másik. Mégis az évet az előrelépés, az árukínálat bővülése, a raktárgondok enyhülése és a kistelepülések ellátásának fejlődése határozta meg. A balatoni szezonra visszatekintve megállapította, hogy nehézkesen indult a munka, azonban a felkészülés biztos alapot teremtett a feladatok végzéséhez. Javult az, édesipari termékek kínálata, sok szezonárut tudtak a pultra teryii, és 1985-iben elfogadható volt a sörkínálat is. Sokat jelentett, hogy a /húsipar felnőtt a feladatokhoz, a szombati, vasárnapi délelőtti szállítások enyhítették a még meglevő feszültséget. Az 1986-os tervek lényege, az üzletpolitika változatlanul hagyása. Elsődleges a vevők igényeinek kielégítése. Az előadás utáni vitában az áfészvezetők összességében jónak nevezték a kapcsolatot. Kéréseik a naprakészséget célozták, a gyorsabb szállítást, a gyors információkat, az igényes, olcsó árukat. Ugyancsak elismerően szólt a közös munkáról, a megyei tanács kereskedelmi osztályának főmunkatársa és a Mészöv elnöke is.
