Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-20 / 43. szám

Somogyi Néplap 1986. február 20., csütörtök Ülést tartott a Kaposvári Városi Tanács Első a közvetlen lakossági ellátás A Legfelsőbb bíróság ítélete Jogerős felmentés gyermekgyilkosság vádja alál Miből és mennyiből fog gazdálkodni 1986-ban a ka­posvári tanács, hogyan és mire fordítja a pénzét? Ez volt a tegnap délutáni ta­nácsülés legkiemeltebb napi­rendi pontja, ötvennyolc ta­nácstag jött el, hogy megvi­tassa, véleményezze és segí- lőleg támogassa a város pénzügyi tervét. Papp János tanácselnök köszöntője és bevezetője után került a ta­nácstagok elé a terv vitája. Legfontosabb újdonsága: hogy ezévtől a gazdaságirá­nyítás új lépcsőfokára lépett a városi tanácsi gazdasági irányítás. Nagyobb a dönté­si lehetőség, nő az önálló­ság, ezzel együtt csökken a megye közvetlen elosztó sze­repe. A korábbi két pénz­alap — fejlesztési és műkö­dési — helyett január 1-től egységes lett a pénzalap. Ke­vesebb a kötöttirányú, cél­jellegű juttatás és előtérbe kerül az ottlakók vélemé­nye — mire is költsék váro­sukban a pénzt. Természetesen megmarad­nak azok az elsődleges ellá­tásbiztosítási feladatok, mint a meglevő intézmények fenntartása, működtetése, felújítása, valamint a város üzemelésének a lakossági el­látást szolgáló közösségi fel­adatai, így a köztisztaság, közvilágítás stb. Sok vagy kevés lesz a vá­rosi tanács pénze 1986-ban? Gazdasági és kommunális feladatokra hetvenmillió fo­rintot irányoztak elő. Ebből a mezőgazdasággal, hírköz­léssel, kereskedelemmel, vízgazdálkodással, köztiszta­sággal, parkfenntartással, közvilágítással, temetőfenn­tartással kapcsolatos felada­tokat kell ellátniuk. Folyta­tódik a Színházpark, vala­mint a Jókai-liget rekonst­rukciója, valamint a Dese- dánál, a városkörnyék leg­népszerűbb pihenőhelyének kialakítása. Ezzel kapcsolat­ban jegyezte meg a tanács­elnök, bármennyire is kevés legyen a pénz, akkor sem lehet távlatok nélkül gondol­kodni. Ha csak az ellátás le­begne a szemük előtt, akkor Kaposvár egy jól ellátott fa­lu szintjéről nem tudna el­mozdulni. Éppen ezért fon­tos a nyílt várospolitika ér­telmében, hogy a jövőt ma alapozzák meg. így a Deseda színvonalas kultúrált üdülő­hellyé alakításáért, vagy éppen egy ritmikus gimnasz­tikát befogadó csarnokért küzdeni. Természetesen elsődleges a közvetlen lakossági ellátás megoldása. Ezért kapott pél­dául 81 millió forintot az egészségügy. Kaposfüreden gyermekorvosi körzetet ala­kítanak ki, ezt a városrész kis polgárainak növekvő szá­ma indokolta. Az oktatás, jelentőségéhez mérten kiemelt pénzügyi fe­dezetben részesül. Míg a böl­csődei és óvodai férőhely létszámai jelenleg megoldot­tak, addig a demográfiai vál­tozások kismértékben az ál­talános- és főként a középis­kolás korosztályt érintik. Az alsófokú oktatásban 4 tanulócsoport, s ugyancsak ennyi, napközis csoport bő­vülése valósul meg. A kö­zépiskolai fejlesztések értel­mében 1-1 felmenő osztály bővül a Munkácsy gimná­ziumban, illetve a közgazda- sági szakközépiskolában. A Munkácsy gimnázium hat tanteremmel való bővítése várhatóan ez év őszén feje­ződik be. A napokban feje­ződik be a Tóth Lajos álta­lános iskola átadása és sze­retnék elérni, hogy az újjá épített Kisegítő iskola ősz­szel tanulókat fogadhasson. Várakozás előzte meg az új városi gimnázium építé­séről szóló bejelentést. Az eddig jól bevált kötvény for­ma keretében szeretné a vá­rosi tanács ezt a tervét meg­valósítani. Az 1986-os pénzügyi terv részletes ismertetése után a vitában főként a város ál­datlan útviszonyai javításá­nak költségei és a földgáz­program megvalósításának lehetőségei hangzottak el. A tanácstagok a különböző ta­nácsi bizottságok hozzászólá­sai után elfogadták az ezévi pénzügyi tervet. A városi tanácsülés ezek- után meghallgatta a közmű­velődési feladatok végzésé­ről, a középtávú lakásfel­újítási terv teljesítéséről és a tanácsi bizottságok ezévi munkaterveiről szóló beszá­molókat, majd több személyi kérdésben döntött. A Legfelsőbb Bíróság szerdán hirdette ki újabb másodfokú határozatát a Szolnokon elkövetett gyer- mekgyilkiossággal vádolt Magda János 49 éves, szol­noki lakos ügyében. Mint ismeretes, a Szolno­ki Megyei Bíróság 1984-ben halálra ítélte a vádlottat al­jas indokból, különös ke­gyetlenséggel elkövetett em­berölés bűntette miatt. Mag­da ellen az volt a vád, hogy 1983. október 25-én a szolnoki temető mellett megtámadott egy hétéves kis­lányt, a temetőbe hurcolta és kővel tarkón ütötte, hogy szeméremsértő cselekményt kövessen el vele. A kislányt egy sírüregbe rejtve és a fedőlappal letakarva más­nap holtan találták meg. A vádlott és a védő fel­lebbezése folytán a Legfel­sőbb Bíróság felülvizsgálta a Szolnok Megyei Bíróság ítéletét, azt megalapozatlan­nak találta és elrendelte a bírósági tárgyalás megismét­lését. Az új eljárás lefolyta­tására a Fővárosi Bíróságot jelölte ki. A megismételt eljárásban a Fővárosi Bíróság Magda Jánost felmentette, mert nem találta bizonyítottnak, hogy a bűncselekményt ő követte el. A felmentő ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be. A Legfelsőbb Bíróság is­mételten felülvizsgálta az ügyet. Megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság eljárása mindenben megfelelt a vo­natkozó törvénynek, és íté­lete — amely a bizonyítékok széles körű és gondos érté­kelésére épül — megalapo­zott. Ezért azt helyben hagy­ta, és ezzel Magda János felmentése jogerős. Önvédelem — Adjon egy kis időt — kérlelte Batta. Hadd gon­doljam át mégegyszer az éle­temet; intézkedhessek, ha valamit félbehagytam. Más átlépni azon a bizonyos kü­szöbön, ha meggondoljuk hová is tartunk, kiktől kell legalább gondolatban búcsút vennünk, mintha csak úgy, egy villanás alatt félbema­radt gondolatokkal... — Előbb a pénzt, éksze­reket, aztán beszélhetünk egy kis időről is. Batta felállt. — Ne, ne! Maradjon csak ülve! Kezét hagyja a zsebé­ben. Ezzel a nadrágszíjjal — mutatott a derekára — kis­sé beavatkozunk. Lerántotta derékszíj vastagságú övét és szorosan testhez kötötte ál­dozata mindkét kezét. Batta felordított a fájdalomtól. — Most menjünk a pán­célszekrényhez. És mondja a kódszámokat. — Egy, öt, 15, 21 .. . Kész. A széf ajtaja kis mozga­tásra is engedelmeskedett. Amint kinyílt, belül nagyot villant valami. — Mi volt ez? — kérdez­te a látogató. — Ez? Ez a villanás egy vaku fénye volt. — Fényképet készített? — Igen. — Idevele! — Lehetetlen. Csak a rendőrség tudja kivenni. Ez olyan páncélszekrény, amely minden alkalommal felvé­telt készít arról, aki bele­nyúl. így rablás esetén a rendőrség tudja, kit keres­sen. Gondolom, magának már a nyilvántartóban is van portréja, nem lesz ne­héz az azonosítás. — Hülyéskedik? — Istenemre nem! És ha maga most egy ici-picit is okos, abbahagyja ezt az egé­szet és én elfelejtem, hogy itt járt. — Jó! Tárgyalhatunk. Batta hangos hahotába kezdett. — Mit röhög? — Azt, hogy egyszerre te­le lett a gatyája. Maga gyá­va! A férfi ökle meglódult és Batta elterült a földön. Homlokából szivárogni kez­dett a vér. A férfi lehajolt, hogy felemelje és újabb ütést mérjen rá. Batta megérezte, hogy lábával eléri a pisz­tolyt. Hatalmasat rúgott, s a fegyver kirepült ellenfele kezéből. De nem esett mesz- sze. — Hagyja! — kiáltott rá Batta, amikor az felkapni készült. Mintha meg se hal­lotta volna, újra lehajolt. Ekkor lövés dördült, és Bat­ta jobb zsebén füstölgő lyuk tátongott. — Csatolja le a szíjat! Mozgás, mozgás! A férfi meglepődött, de aztán engedelmeskedett. — így — mondta Batta. — Most forduljon meg, tegye szépen tarkóra a kezét és elindulunk. — Hová? — A rendőrségre. A nagyabb nyomaték ked­véért hátának nyomta a pisztoly csövét. A férfi tett néhány lépést, aztán megállt. — Nem mondom kétszer — szólt rá keményen a há­zigazda. — Kérdezhetek valamit? — fogta halkabbra a fogoly. — Bátran! — Hogy eshetett ez meg? — Úgy, hogy én is készül­tem magából. Amikor az ut­cán az a két suhanc leütötte azit a szerencsétlent, és el­vette a pénzét, nekem úgy tűnt, hogy futás közben ma­gába botlottak. Maga ahe­lyett, hogy meglepődött vol­na, kíváncsian nézett utá­nuk, mintha azt figyelte vol­na, sikerül-e nekik egérutat nyerni. Esküdni mertem vol­na, hogy átpasszolták a szaj- rét. Vártam hát és felké­szültem. Egyik barátomtól kértem kölcsön a fegyvert. Ügy gondoltam, ennyi kis szabálytalanság még belefér, s talán megbocsátják nekem, ha maga lépre jön. Amikor észrevettem, hogy ott áll előttem fegyverrel a kezé­ben, nem tudtam elővenni a pisztolyt. Ezért megjátszot­tam egy elképzelt első önvé­delmi mozdulatot. Ha em­lékszik, zsebrevágtam a ke­zemet és megmarkoltam a fegyvert. Csakhát elővenni nem tudtam, mert előttem a maga pisztolyának csöve sötétlett. Mivel megkötözte a kezemet, zseben át is csak akkor lőhettem, ha, ha fek­vő helyzetbe kerülök. Eh­hez — szerencsére — azzal a kemény balhoroggal hoz­zásegített. Csend támadt. — És az a fényképezőgép ott a páncélszekrényben? — dadogta a leleplezett mes­ter. — Szó sincs fényképező­gépről. A belső tükrökben megvillant a fali lámpa fé­nye. Ez adta az ötletet. Vagyis rögtönöztem, hogy kimozdítsam lelki egyensú­lyából. Erre is szükség van az önvédelemnél. Indul­junk ... A férfi tett egy lépést, az­tán hirtelen megállt: — Emlékszik, — kezdte töredelmesen — amikor ta­lálkoztunk azt mondta, ak­kor is van menekvés, ha az ember hátának nyomják u fegyvert? Sokat adnék, ha most tudnám, hogy hogyan. — Ha nem menne hama­rosan a börtönbe, megtaní­tanám rá. Ingyen és bér­mentve. De csak akkor, ha remélhetném, hogy az ajtón át jön be hozzám ... mint más, rendes ember. Szegedi Nándor Ez év elejétől új elektronikai műhely működik a kaposvári villamossági gyár­ban. E részlegben most a magasraktári felrakógépek elektronikai egységeit szere­lik össze. MAGÁNYOSOK, TÁRSKERESŐK Bált szerifez a klub A farsangi bálok sorában húzódik meg szerényen egy táncos-zenés mulatság: a kaposvári magányosok klub­ja rendezi március közepén. Kaposváron, a Dorottyában tervezett bálra nagy vára­kozással tekintenek, hiszen a farsangi vígságból nekik is jár rész. Minden bizony­nyal ott lesz a negyvennégy bejegyzett tag zöme, s — várakozásunk szerint —még számos érdeklődő. A zenés mulatság ugyanis a társke­resésnek páratlan alkalma. De nem ez az egyedüli. A klub immár negyedik éve működik, 1983 októberé­ben szervezték meg a me­gyei szabadidőközpontban. Egyfajta társadalmi szükség­let hozta létre. A felduzzadt népességű magyar városok­ban — Kaposváron is —ke­vés az ismerkedésre, társas­életre alkalmas lehetőség. A munkahelyi kapcsolatok más formájúnk, az utcákon sod­ródó megannyi ember mun­kája, családi ügyei után fut. Nincs alkatom, forma és le­hetőség. S az elvált, vagy megözvegyült férfi, asszony — különösen, ha felnőttek, s „kirepültek” a gyerekei — magánya olykor elviselhe­tetlen. Jegesy Mária a klub vezetője, s megalakulásának kezdeményezője is így érez­te, amikor elkezdte a szer­vezést. — Beszélgetünk, zenét hallgatunk, táncolunk, ki­rándulunk a klubfoglalko­zásokon — mondja. — Em­beri, baráti szóra szomjazik mindegyikünk, ezért járunk össze hetente. A magányo­sok ne maradjanak egyedül, emberi, baráti szó nélkül. Érezzék a társaság kedvet fákasztó szavát, erejét. A mai városi életben, saj­nos, megritkultak a közössé­gi alkalmak, az emberek spontán találkozásai. A tár­sasági élet a hivatalos kul­turális és tömegmozgalmi rendezvényeken kívül a csa­ládok egymás közötti kap­csolataira szorult vissza. Ha egy elvált asszony — szóló­ban — bálba megy, egész este „petrezselymet árul­hat”, hiszen a mai bálokra is párok, családok, zárt asz­tal- vagy baráti társaságok vesznek jegyet. A mai far­sangi bál nem az ismerke­dés színtere, mint a fiata­lok által kedvelt diszkó, vagy régebben a falusi mu­latságoknál volt. Ezen próbál segíteni a magányosok klubja sajátos programjaival. Teadélután­jain elropogtatják az otthon készült süteményt, elmesélik életüket, sorsuk alakulását, s bekapcsolva a magnót, a parketten meg-megforgatják egymást. Olykor a művelő­dési központ autóbuszával kirándulnak, Pécsre, Szek- szárdra, Szigetvárra, múzeu­mokat járnak, sétálgatnak, nézelődnek, hogy a közös programok jó ízével, szép emlékeivel térhessenek ha­za. Más így betérni még egy étterembe, vagy egyéb szó­rakozóhelyekre is. A magá­nyos ember ilyen helyre minek menne egyedül? Egy kicsit félszeg, tartózkodó, meg értelme sincs. A hozzá hasonlók asztaltársaságá­ban azonban megváltozik a helyzet. A klubok kimondva-ki- mondatlanul célja a társke­resés. Már azzal is próbál­koztak, hogy aki a Magyar Hirdetőiben házassági hirde­tést adott föl, az egy sten- cilezett lapot kapott — kedvcsinálónak — a klub célkitűzéseiről. Igazából ez nem vált be. Jegesy Mária a pécsihez hasonló klubot szeretne létrehozni, ahol a kaposvárinál jobb körülmé­nyek között szerveznek ren­dezvényeket, olykor száz­százötven embernek. Csak azt kívánhatjuk, sikerüljön nekik. Cs. T. Á Tabi Videoton tervei A Videoton Tabi Gyár­egységében kedden délután tartották meg a szakszerve­zeti bizalmiak gyűlését, me­lyen az 1986-os termelési feladatokról, a tervezett bér- fejlesztés mértékéről és egyebekről tanácskozott a testület. A gyárban 13 százalékos termelési értéknövekedést terveznek. A félkésztermék­kibocsátáson kívül jelentős mennyiségű kész gyárt­mányt is termelniük kell, ezt a létszám növelésével pró­bálják megvalósítani. Főleg felsőfokú végzettségű szak­embereket vesznek fel. Ki­emelt figyelmet fordítanak a Videotonban a tőkés import anyagok helyettesítésére, el­sősorban a saját gyártás be­indításával. A célok megvalósítása ér­dekében a gyárban módosí­tották a prémiumrendszert, hogy a nagyobb differenciá­lás jobban ösztönözze a dol­gozókat. K. J.

Next

/
Thumbnails
Contents