Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
2 Somogyi Néplap 1986. február 15;, szombat Tanácskozik a szakszervezetek XXV. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) — A szakszervezetek támogatják a gazdasági és társadalmi fölemelkedést, a rendet, a fegyelmet, a hatékony munkát, a demokrácia érezhetőbb érvényesülését. Támogatják mindazt, ami hasznos a társadalomnak, ami szocialista fejlődésünket és az érte való cselekvést erősíti. De nem támogatják azt, ami ugyan divatos, de valójában csak nehezebbé teszi az előrehaladást. Határozottabban kívánunk fellépni az életünkben jelen levő negatív jelenségek ellen. Szorgalmazzuk, hogy a kormány határozottabban követelje meg az állami és gazdasági szervektől, vezetőiktől munkájuk gyökeres javítását. Az elvonó intézkedések kidolgozása — amire eddig javarészt szükség is volt — gyorsan és jól ment nálunk, de most a termelésben kell nagy következetességgel eredményt elérni. Amit a kormány célul tűz ki, amit meg akar valósítani, az legtöbbször világos és érthető. De ha helyenként az állami és gazdasági szervek gyakorta torz, ilyenkor hiába ismételgetjük szavakban, hogy mit akarunk, csak imamalommá válik, ha a gyakorlat nem változik. Ezért javítani kell az állami és a gazdasági szervek munkáját is. Biztatjuk a dolgozókat: tegyenek javaslatokat, újítsanak, sőt bíráljanak, de sok helyütt ez változatlanul nem ajánlatos, mert megtorolják a bírálatot, az újításokról, javaslatokról pedig megfeledkeznek. Évek óta elismerjük a különböző érdekek létezését, igényeljük a felszínre kerülésüket, de amikor felszínre kerülnek, akkor nemegy- • szer megbélyegzik ezek szószólóit. Ügy véljük, jobban kell számolni az életünkben megjelent gazdasági törekvések tudati, ideológiai hatásával, így például azzal, milyen torzító tudati hatással jár a saját tulajdonú lakásszerzés kényszere, majd az ezzel járó kötelező terhek, az emiatt is vállalt mellékállások, különmunkák, a fegyelem lazulása. Ki tudja mennyi társadalmi erőt von el, mennyi lelkesedést csökkent. Útkereső próbálkozásainkról szólva pontos választ kell adni tagságunknak a vgmk- król is. Ez is egyfajta újítás. Megvan az értelme, és ha rendeltetésszerűen működnek, pluszértéket tudnak létrehozni. Ismeretes, hogy létrejöttük eredeti értelme menet közben kissé háttérbe szorult, és ez torzulást idézett elő, amelyet meg kell szüntetni. Figyelembe véve a dolgozók részéről elhangzott véleményeket, a szocialista brigádok működési feltételeit célszerű lenne úgy módosítani, hogy vgmk-jellegű munkát is tudjanak végezni. Ennek érdekében növelni kell önállóságukat a munka- szervezésben, a munkaerőgazdálkodásban, a bérosztás- bain, hogy a közös ügy szolgálatában még jobban értékeltnek érezzék magukat, de ezen túl még gondoskodni kell arról is, hogy a dolgozók keresete a tényleges teljesítménnyel arányosan valóban növekedhessen, és a nagyobb teljesítmény ezáltal beépülhessen a törvényes munkaidőbe. Élénk érdeklődést keltett az új vállalatirányító szervek létrejötte: a vállalati tanácsok irányító jogkört töltenek be, ez a feladatuk. Nem helyettesíthetik, ezért nem is gyengítik a szakszervezetek szerepét. A munkavállalói helyzet nem tűnik el. Sajnos igaz: a vállalati tanácsok tagjai között kevés a fizikai dolgozó. Nem akarjuk misztifikálni a fizikai munkások jelenlétének fontosságát, de értékén kezelni, azt igen. Nélkülözhetetlen érték a munkásember jelenléte saját szervezetében. Ez a szó, hogy munkásképviselet, mindig tisztán csengő és szép fogalom kell hogy maradjon. Ezt nem engedjük kitenni a divat ingadozásainak. Más jellegű feladat, de sokan szóvá tették, hogy a bűnözés megelőzéséért, a bűnösök szigorúbb bírói és más jellegű felelősségrevonásá- ban, a tervezett intézkedések következményeinek felelő- sebb átgondolásában szintén határozottabb munkára van szükség. A népgazdasági kérdésekről szólva Gáspár Sándor rámutatott: most a fő feladat minden erőnkkel elősegíteni hazánk gazdasági erejének növelését, az infláció csökkentését, a reálbérek csökkenésének megállítását, majd emelkedését, a nyugdíjak — különösen az alacsony nyugdíjak — értékének megőrzését. Segíteni kell mindazon célkitűzések megvalósítását, amelyek a XIII. pártkongresszus nyomán a VII. ötéves tervben megfogalmazódtak. — Az ötéves terv teljesítésén vagy nem teljesítésén múlik jelentős mértékben az ország, a dolgozók sorsa. Sorsforduló ez az öt esztendő. Ettől függ, milyen módon tudjuk gondjainkat enyhíteni, hogy tudunk előbbre jutni a gazdaságban. Ha teljesítjük a tervet, szinte minden területen egy kicsit előre tudunk menni. Ha lemaradunk a nemzeti jövedelem növelésében, akkor megint olyan gondokkal fogunk küszködni, amilyenekkel az elmúlt esztendőkben is kínlódtunk. Az adósságállomány csökkentésére, valamint a műszaki fejlesztésre mindenképpen jelentős összeget kell fordítani. Ha nem teljesítjük a tervet, ismét a lakosságtól való elvonásra kényszerülünk. Ez törvényszerű következménye lehet az eredménytelen munkának. Meggyőződésünk: a magyar népgazdaságban több van, mint amit eddig ki tudtunk aknázni. Ezért most a magyar szak- szervezeti mozgalomnak is a VII. ötéves terv jelenti az öt esztendőre szóló akcióprogramját. A terv teljesítésére kell mozgósítani saját eszközeinkkel, sajátos lehetősége inkkel. A népgazdasági tervezés feladata, hogy a gazdaságot olyan minőségű munkaerővel működtesse, amilyenre szükség van; annyi dolgozóra számítson, ameny- nyi valóban rendelkezésre áll; oda irányítsa a munkaerőt, ahol szükség van rá, és ahol a legeredményesebben dolgozhat a népgazdaság és a maga javára. Ennek a követelménynek sajnos már jó néhány éve nem felelünk meg. A kialakult helyzetben a dolgozóiknak az az érdekűik, hogy olyan munkahelyre kerüljenek, ahol a termelőerők kevésbé fejlettek, a műszaki színvonal alacsonyabb, mert ilyen helyen többet kereshetnek. Egyre többen jutnak olyan jövedelemhez, amely nem arányos munkájuk társadalmi hasznosságával. Ha ezen nem változtatunk, a munkaerőhelyzet nem javul meg. A teljes foglalkoztatottságot a szocializmus egyik alapvető vívmányának tekintjük. Ezt egyesek igyekeznek valamiféle „idejét múlt szocializmuskép” tartozékának feltüntetni. Mi úgy véljük, hogy a gazdálkodás racionalitása szocialista viszonyok között nem valósítható meg a tőkés gazdaság eszközeivel. A munkaerő értelmes és hatékony foglalkoztatását a vállalatoknak kell megoldaniuk. Ennek kézzelfogható elemei: a műszaki fejlesztés; a munkaidő jobb kihasználása ; a munkakörülmények és a munkaszervezés javítása, s mindemellett az, hogy olyan termékeket hozzanak létre, amelyet el lehet adni. Nincs más megoldás. A szak- szervezetek behatóan kívánják segíteni ennek megvalósítását. — A szocializmus a munka társadalma. A munkafegyelem nem egyéni ügy, főleg nem akkor, ha már nagy tömegek érzik hiányának kedvezőtlen hatását a munkahelyek szervezetlenségében, a kiszolgálásban, az áruk minőségében, ügyeik hivatali intézésében, a szolgáltatás minőségében. Amikor a lazulás mértéke már a kollektívát sérti, egyéni életutakat tesz tönkre, mi sem lehetünk közömbösek. Közünk van hozzá, milyen a légkör a munkahelyen, elítélik-e vagy sem a fegyelmezetlenséget, és hogy ki az elismert ember a kollektívában, a munkáját jól végző, fegyelmezett dolgozó vagy az ügyeskedő. Nem hallgathatunk, ha a fegyelem lazulása morális értékeket rombol. — A dolgozók mind nagyobb része ma már látja, hogy gazdasági életünkben nemcsak átmeneti zavarok kiküszöböléséről van szó, hanem a magyar gazdaság gyökeres átrendezéséről. Arról, hogy ne csak pillanatnyi gondjaink megoldására legyünk képesek, hanem mielőbb jöjjön létre egy, a mainál műszakilag fejlettebb, modern magyar gazdaság, amely alkalmas arra, hogy távolabbi társadalmi céljainkat is megvalósítsa. Ez bonyolult és minden vonatkozásban nehéz feladat. Megoldása alapvetően fontos nemzeti ügy, a munkásosztály ügye, és csak az egész társadalom összefogásával érhető el. Az összefogás épüljön arra a jelentős eredményre, hogy a magyar gazdaság az elmúlt években nem kényszerült fizetésképtelenség bejelentésére, a vállalatok sorának a leállítására, hogy nem alakult ki munkanélküliség és nem kellett a lakosság fogyasztását radikális eszlkö- zökkel korlátozni. De az üsz- szefogás épüljön arra a felismerésre is, hogy a gazdaság erejének lassú növekedése, alacsony színvonala olyan, lemaradást idézhet elő, amely szükségszerűen magával hozza az életszínvonal radikális csökkenését is. Aktivitást, kezdeményezést, szorgalmas munkát kell követelni és elvárni, de a dolgozó tartós lemondását munkájának gyümölcséről, azt nem. Ezt nem szabad anyagiasságnak felfogni. A megoldást nem illúziók teremtésével segítjük, hanem a társadalom valós helyzetének megfelelő feladatok kijelölésével és megvalósításával. Évek óta bírálják a dolgozók a gazdasági és a szakszervezeti szerveket, hogy a szocialistabri- gád-mozgalom, a munkaver - seny fejlődési gondokkal küzd. Jogos a bírálat. Hogy a munkaversenynek mi a jelentősége, szerepe eddigi eredményeinkben, azt e fórumon nem szükséges hangsúlyozni. De való igaz, hogy a gazdasági feladatok változásával itt is változniuk kei! a módszereknek. Tudunk számos kezdeményezésről, d.e a feladatok megoldása még jórészt előttünk van. A célok ki vannak jelölve: gondoskodni kell arról, hogy ne váljanak el a célok a megvalósítás feltételeitől. — Kétségtelen, hogy a dolgozók gondjai az utóbbi esz- tendíőkíben megszaporodtak — hangsúlyozta a SZOT elnöke. — Ez a tény azonban nem mond ellent annak, hogy a lakosság átlagos életszínvonala megfelel gazdasági fejlettségünknek. Annak sem mond ellent, hogy az elért fejlődés együttjár az élet- színvonal, az életmód minőségi átalakulásával is: teljes a foglalkoztatottság, ha lassabban is, mint kellene, de nő a modern lakások száma, csaknem minden családnak van rádiója, tévéje, alapvető háztartási gépe, és igen soknak személygépkocsija. Van néhány olyan területe az életkörülményeknek, ahol a feszültségeket már hosz- szabb ideje nem tudtuk alapvetően enyhíteni. Ilyen például a lakáshoz jutás, az egészségügyi ellátás, a szolgáltatások fejlesztése. De feszültségeket okoznak a tehetség és az alkotókedv kibontakoztatása előtt álló akadályok is. A kiegészítő jövedelem megszerzésének lehetősége vagy hiánya önmagában egyenlőtlenségek forrásává vált. Elégedetlenséget váltanak ki a jövedelemelosztás zavarai, a munkát akadályozó szervezetlenség, a sokszor tapasztalható nemtörődömség, a kellő következetesség hiánya is. Ebben a helyzetben az életszínvonalat, az elosztást érintő minden döntés demokratizmusára, nyíltságára nagyobb súlyt kell helyeznünk. Biztosítani kell, hogy általában a munkásosztály és az eredményes munkát végző nagyüzemek ne juthassanak hátrányos helyzetbe. Változtatni kell azon a helyzeten, hogy a kereseti aranyok nem felelnek meg mindenütt a munka szerinti elosztás követelményének, alacsony a szakképzett fizikai és értelmiségi munka díjazása, nem tudjuk megfelelően fizetni a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozókat. A végzett munkát, a hozzáértést, szorgalmat jobban elismerő, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását szorgalmazzuk, amely elősegíti, hogy a fő munkaidőben legyen érdemes mindenkinek tudása, teljesítménye maximumát nyújtani. Ez a folyamat, ha lassan is, de már megindult. De tapasztaljuk, hogy feszültséget is okoz. Sokan máris észre- vételezik, hogy nagy a differencia a keresetek között és ezt összefüggésbe hozzák egyesek anyagi gyarapodásával. A munka szerinti bérezés, a tudás megbecsülése, a teljesítmények elismerése együttjár a keresetek differenciálásával. Ezt akartuk, ezt meg kell szokni, ez nem ellentétes a szocialista elvekkel. Ami pedig a gyarapodást illeti, a munkából szerzett anyagi javakra másképpen kell tekintenünk, mint a spekulációval vagy a munkanélküli jövedelemből szerzett javakra. Ezeket adminisztratív úton az adóhivataloknak kell kézbentartaniuk. — Normális körülmények között az árak nagyarányú emelkedése nem törvényszerű — mondotta. — A stabil árak biztonságérzetet adnak, megteremtik az élet tervezhetőségét. A politikai érdekek tehát feltétlenül emellett szólnak. De annak, hogy a fogyasztói árak növekedési üteme csökkenjen, megvannak a közgazdasági feltételei: a fogyasztói árarányok nemcsak áremeléssel javíthatók, a termelői árak emelkedését lényegesen mérsékelheti az önköltség, a termelékenység kedvezőbb alakulása. Segíthet az is, ha központi eredetű áremelkedést csak e'Jker üthetett en esetben vesznek igénybe, és a szabadáras termékek árszínvonalára is lehet közgazdasági eszközökkel sikeres nyomást gyakorolni. — A lakáshiány enyhítésére óriási erőfeszítéseket tettünk, ennek ellenére állandó gondot jelent. Anyagi erőinknek szinte a határáig jutottunk el. Megoldást itt is csak a gazdasági erő növekedése hozhat. Úgy véljük, annyit már ebben az ötéves tervben is el lehet érni, hogy a lakáshoz jutás anyagi terhei ne növekedjenek tovább. A lakásépítésre szolgáló kapacitások, erőforrások kihasználtsága se csökkenjen tovább, sőt ebben némi javulás következzen be. De számos olyan részintézkedést is lehet hozni — ezeket is elsősorban helyileg a vállalatoknál, intézményeknél, tanácsoknál —, amely hozzájárulhat a helyi lakásalap növeléséhez és jobb elosztásához. A fejlődéssel együttjárónak tartjuk és támogatjuk a családi terhek egy részének társadalmi átvállalását. Indokolt a családi pótiák és az ösztöndíj reálértékének megtartása, a nyugdíjak vásárlóerejének minél szélesebb körű megőrzése, a gazdasági fejlettségben és az életkörülményekben meglevő indokolatlan területi különbségek csökkentése. Kezdeményezzük az egészség megóvását, a betegségek megelőzését szolgáló program kialakítását és megvalósítását Úgy látjuk, hogy ebben az ötéves tervidőszakban ennél többet nemigen várhatunk. Meg kell és lehet azonban találni minden munkahelyen a módját, hogy a valóban rászorulókon, a nehéz helyzetben levőkön segítsenek. — A tagságnak egyértelmű kívánsága volt, hogy a szak- szervezeti mozgalom módszereiben, vezetési stílusában jobban alkalmazkodjon az adott körülményekhez. A szakszervezeti mozgalomnak ezt a képességét erősíteni kell, mert itt mintha megtorpantunk volna. A társadalmi, gazdasági feltételek változásával, a szakszervezeti feladatok is újszerűén jelentkeznek. A tagságot több és másfajta hatás éri, bonyolultabb viszonyok között él és dolgozik, mint korábban. A szakszervezeti munkát erősíteni szükséges mind az alapszervezetek, mind az ágazatok, az SZMT-k és a SZOT szintjén. Tevékenységüket közelebb kell vinni az üzemekhez, vállalatokhoz. Tovább kell társadalmasí- tani a szakszervezeti munkát, nagy számban szükséges bevonni fiatal aktivistákat. Javításra szorul az értelmiség és az ifjúság között végzett tevékenység, s ügyelni kell arra, hogy mindkét réteg megőrizze sajátos arculatát. A mai igényeknek megfelelő rétegmunka hiányosságai és gyengeségei miatt a szak- szervezet tevékenységében érzékelhető némi belső feszültség. Ez igényli a korszerű munkastílust, a réteg- és szakmai érdekek hatékonyabb érvényesülését és a szakszervezeti életbe, döntésekbe való szerves beépülését. A tömegek szemében a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik testesítik meg a szakszervezeti munkát. Tevékenységük a mozgalom egészének tükörképe, hiszen ők végzik legérzékelhetőbben a dolgozók érdekeinek védelmét, képviseletét, meggyőzését és mozgósítását. Tekintélyük legfőbb mércéje az, hogy mennyire képesek összefogni és együtt dolgozni tagságukkal. El kell érnünk, hogy a szakszervezeti csoportok tagjai minden fontos, a kollektívát érintő kérdésben még a döntések előtt egyeztessék álláspontjukat. A bizalmi azt képviselje, amiben egyetértés alakult ki csoportjában. De a bizalmi nem egyszerűen „véleményösszesítő”, aki mindenféle véleménnyel — a közösségnek, a társadalom egészének érdekeit sértő véleménnyel is — egyetért. Ha szükséges, a bizalmi vitatkozzon az általa helytelennek ítélt véleményekkel, s ha szükséges, nemet is kell mondania. A nemzetközi kapcsolatokról szólva Gáspár Sándor kifejtette: — A magyar szakszervezetek következetes harcosai a különböző országok szakszervezeteivel való együttműködésnek. A szovjet szakszervezetekkel és a szocialista országok szakszervezeteivel való együttműködést állandóan erősítik a közös célok, a közös tapasztalatok, a testvéri összetartozás érzései. A szakszervezetek az egész világon bonyolult körülmények között dolgoznak. Egyre nagyobb figyelmet fordítanak a globális világproblémákra, a világbéke megőrzésére, a gazdasági fejlődésre, az új gazdasági világrendre, a környezetvédelemre. A Szakszervezeti Világszövetség legfőbb törekvése ma is — mint megalakulása óta mindenkor — a nemzetközi szakszervezeti mozgalom akcióegységének erősítése. A miagyar szakszervezetek — amikor részt vesznek az SZVSZ munkájában — abból indulnak ki, hogy a hivatásukból adódó feladatokat osztálytestvéreikkel, a haladó erőkkel szorosan összefogva, együttműködve oldhatják meg. Békében élünk, de nem felejthetjük el egy pillanatra sem, hogy ez a világ feszültségekkel, fenyegetésekkel terhes. A dolgozók alapvető joga az élethez fűződő jog. A szakszervezetek számára nem lehet fontosabb feladat, mint harcolni a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, egy biztonságosabb világért. Ezt az évet a világ békeévként tartja számon. Ezért megkülönböztetett örömmel fogadják a magyar szakszervezetek is a Szovjetunió új, átfogó béikekezdeményezéseit. Alapvető érdekeink arra kell, hogy késztessenek bennünket, hogy fejlesszük kapcsolatainkat nemcsak a szocialista vagy szocialista orientáltságú országok szak- szervezeteivel, nemcsak a kommunista befolyású, hanem a szociáldemokrata, a szocialista és a keresztény irányítású szakszervezetekkel is. (Folytatás a 3. oldalon)
