Somogyi Néplap, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

1986. február 15., szombat

Somogyi Néplap

3

Tanácskozik a szakszervezetek XXV. kongresszusa

(Folytatás a 2. oldalról)

Különösen fontos számunkra a szovjet szakszervezetek tapasztalata. A Szovjetunióban olyan nagy jelentőségű változások vannak folyamatban a társadalmi, gazdasági fejlődés gyorsítása érdekében, amelyek bizonyára a szakszervezeti munkamódszereket is érintik. Nagy érdeklődéssel figyeljük ezeket a törekvéseket és a szovjet szakszervezetek szerepét a fejlődés gyorsításában.

A SZOT elnöke végül ösz- szefoglalta a szakszervezetek legfőbb tennivalóit, s beszédét e szavakkal fejezte be:

— Az elmúlt öt év tapasztalatai hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy minden erőt összefogva megvalósítsuk céljainkat, amelyeket a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa fogalmazott meg.

Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után Biszku Béla, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a Szakszervezetek Szám- vizsgáló Bizottságának beszámolóját, szóbeli kiegészítést fűzve a küldöttekhez korábban eljuttatott írásos anyaghoz.

A küldöttek azután megkezdték a vitát a SZOT és a számvizsgáló bizottság jelentése, beszámolója; a szóbeli kiegészítések, a határozat- tervezet, valamint a szak- szervezetek alapszabályának módosítására előterjesztett javaslat felett.

Az első felszólaló, Bischof Antal, a Mecseki Szénbányák csoportvezető vájára kiemelte, hogy a dolgozók hiányolják a vezetőkkel való munkahelyi találkozásokat, s a gondok közé sorolta, hogy a szervezett, jó munkához sok esetben hiányoznak a feltételek.

Petrikovics Istvánná, a Nyíregyházi Konzervgyár raktárvezetője szerint különösen fontos, hogy a szak- szervezetek az eddiginél szelesebb fórumot kapjanak munkájuk megismertetésére, a vitákban kialakuló vélemények, állásfoglalások hátterének bemutatására. Herczeg Károly, a vasasszakszervezet főtitkára elmondotta : a szakszervezetek a nagyipari dolgozók számára nem kérnek és nem is várnak indokolatlan előnyö- nyöket. Ugyanakkor vannak és lesznek is olyan helyzetek, amikor a népgazdaság számára fontos termelőegységek fenntartása csak központi segítséggel lehetséges. Gömöry Zsuzsa, a Fogtechnikai Vállalat fogtechnikusa kérte, hogy a szakszervezet is támogassa a VII. ötéves terv időszakában az egészségügy fejlesztését, segítse az ott dolgozók munkáját.

Szatmáry Zoltán, a KFKI Atomenergia-kutató Intézetének igazgatóhelyettese rámutatott, hogy hazánkban csökkent a tudományos és a műszaki pályáik presztízse. A műszaki egyetemek egyes szakjaira mind nehezebb feladat megfelelő számú jelentkezőt találni. Pedig az egyik legfontosabb kérdés most az, hogy milyen gyorsan sikerül felzárkózni a technológiailag fejlett országokhoz. Med- veczky Antal, aiz Építők Baranya Megyei Bizottságának titkára arról szólt, hogy a tagság jogos türelmetlenséggel bírálja a szakszervezeti irányító munka hiányosságait. Kun Lászlóné, a XVII. sz. Autójavító Vállalat SZB- titkára egyebek mellett elmondta, hogy a művelődési otthonok, klubok, munkahelyi könyvtárak fenntartási költségei egyre növekednek, ám az állami kulturális támogatás összege nem emelkedik, s a könyvek drágulása miatt a könyvtárak állományának megfelelő gyarapítására nincs lehetőség. Dr. Kovács Ferenc, az Állatorvostudományi Egyetem rektora rámutatott: egyre sürgetőbbé válik, hogy a szellemi alkotómunka társadalmi értékének megfelelő elismerésben részesüljön, ha azt akarjuk, hogy a jövőben is a legrátermettebbek válasszák ezeket a pályákat.

Puer Gézáné, a Centrum Áruházak Szakszervezeti Intéző Bizottságának titkára

szólt arról, hogy a tisztségviselők egyre nehezebb körülmények között végzik a gazdálkodást segítő tevékenységüket. Antal Géza, a Bonyhádi Cipőgyár szakszervezeti bizottságának titkára szerint elsőként a munka értékmérő szerepét szükséges össztársadalmi szinten erősíteni, az emberek megítélésének alapjává tenni. A szakszervezeteknek is fontos feladata, hogy kezdeményezzék a munka szerinti jövedelem

differenciálását, az egyen- lősdi széles gyakorlata ugyanis idegen a szocialista elosztás elvétől.

Simó Tibor, a mandátum- vizsgáló bizottság elnöke bejelentette, hogy a megválasztott 803 küldöttből 774-en jelentek meg, 29-en betegség miatt maradtak távol. Mivel a küldöttek 96,4 százaléka jelen van, a kongresszus határozatképes.

Köszöntötte a kongresszus két legidősebb küldöttét, a

92 éves Hunya Istvánt, aki 1918 óta szakszervezeti tag, és a 91 éves Török Jánost, aki 1913 óta vesz részt a mozgalomban. Szintén köszöntötte a legfiatalabbakat, Szabó Tamás és Vadász Zsolt szakmunkástanulókat.

Varga Miklósné, a Kispesti Textilgyár szakszervezeti bizottságának titkára elmondotta, hogy a textilipari ágazat vállalatai a versenyképesség fokozására jelentős

erőfeszítéseket tettek, csökkentve az anyag- és energiafelhasználást, gyorsítva a termékszerkezet-váltást.

Zsurzs Éva, a Magyar Televízió Kossuth-díjas rendezője arról beszélt, hogy mindinkább nő a lakosság információigénye, amelynek kielégítésében ma már nélkülözhetetlen szerepet tölt be a tévé. Gondot okoz, hogy a műsorkészítés és -közlés technikai feltételei nem tartanak lépést a fejlődéssel.

Németh Károly felszólalása

Németh Károly bevezetőben átadta a kongresszusnak a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága szívélyes üdvözletét és jókívánságait.

— A szakszervezetek nélkülözhetetlen szerepet töltenek be szocialista társadalmunkban. A párt elvi-politikai irányításával önállóan, a politikai hatalom részeseihez illő felelősséggel látják el feladataikat. Nem kívülálló szemlélői, hanem tevékeny alakítói a társadalmi, gazdasági folyamatoknak. Közreműködnek a politika formálásában, aktívan segítik valóra váltását.

A szocializmus építésének hazai tapasztalatai bizonyítják, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményeit befolyásoló kérdésekben, feladatokban sem országosan, sem a munkahelyeken nem lehet megalapozottan dönteni a dolgozók és az őket képviselő szakszervezetek véleménye nélkül. Ennek az elvnek gyakorlati érvényesítése politikai rendszerünk zavartalan működésének egyik alap- feltétele. Az egész társadalom számára fontos, hogyan fejlődik a magyar szakszervezetek tevékenysége, érzé- kelhető-e társadalmi jelenlétük, van-e megfelelő tekintélyük a dolgozók előtt.

Hazánkban megvannak a társadalmi, politikai és törvényi feltételei annak, hogy a magyar szakszervezetek még magasabb színvonalon töltsék be hivatásukat: következetesen védjék, képviseljék tagságúik érdekeit; mozgósítsanak az építőmunka soron lévő feladataira, legyenek még aktívabb részesei a közéletnek.

A világban zajló események és folyamatok hatással vannak a mi belső viszonyainkra, javítják vagy rontják az építőmunka feltételeit. A legfontosabb kérdés az, hogy meg tudjuk-e védeni a békét, országépítő terveink megvalósításának elengedhetetlen feltételét. Ami rajtunk múlik, megtesszük érte. Mindenkivel készek vagyunk együttműködni, összefogni, aki jó szándékkal azért dolgozik, hogy erősödjön a kölcsönös bizalom a nemzetközi kapcsolatokban, útját állhassuk a szélsőséges imperialista körök által szított fegyverkezési versenynek, ami nagy terheket ró az emberiségre, pusztulással fenyegeti a világot.

Szövetségeseinkkel, a Varsói Szerződés országaival együtt arra hívunk fel, azt javasoljuk, hogy ne fegyverkezzünk, hanem tárgyaljunk, mégpedig olyan megállapodásról, amely minden ország egyenlő biztonságát garantálja a fegyverzet minél alacsonyabb szintjén, és nem engedi meg a világűrnek beláthatatlan következményekkel járó militarizálását.

Üdvözlünk minden olyan lépést, amely a tárgyalásokat előmozdítja, a fegyverkezési versenyt visszafogja. Meggyőződéssel támogatjuk a Gorbacsov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára által legutóbb előterjesztett nagy jelentőségű leszerelési javaslatokat, amelyek éppen úgy, mint a genfi csúcstalálkozón képviselt szovjet álláspont, teljes mértékben egybeesnek nemzeti érdekeinkkel, kifejezik saját külpolitikai törekvéseinket A világ ismét meggyőződhetett arról, hogy a Szovjetunió, a Varsói Szerződés országai nem akarnak diktálni senkinek, együttműködésre törekszenek a békéért, az egyenlő biztonságért, a kölcsönös bizalom erősítéséét. Nem akarnak erőfölényre szert tenni, de azt másoknak sem engedik meg.

Hazánknak jó híre van a világban. A Magyar Népköz- társaság tekintélyét, szavának súlyát, mint eddig, úgy a jövőben is rendszerünk szilárdsága, népünk gazdasági, kulturális teljesítménye alapozhatja meg.

— A mostani időszak, amely az előző ötéves terv zárása és az új ötéves terv kezcfete, a visszapillantás mellett teendőink kijelölésének ideje is. Nagyon fontos, hogy a végzett munkát reálisan értékeljük. Eredményeinket és gyengeségeinket — azt is, ami jó, és azt is, ázni rossz — a maguk valóságában lássuk, s a valóságot ne tévesszük össze vágyainkkal. A felelős állampolgári gondolkodásnak és cselekvésnek csakis az eredmények és a problémák reális számbavétele lehet az alapja. Az Önök számvetése — és a vita is — ilyen szemléletet tükröz.

Ezen a fórumon is elismeréssel gondolhatunk arra, hogy a magyar nép bonyolult viszonyok között nagy politikai érettséget, áldozat- készséget és megértést tanúsított. Kifejezésre juttatta, hogy támogatja a párt politikáját, magáénak tekinti, félti eredményeinket, kész újabb erőfeszítésekre értelmes célok megvalósításáért; ugyanakkor igényli a határozott fellépést a visszásságok ellen.

Népünk helytállásának köszönhetően olyan világgazdasági helyzetben, amikor o- szágok egész sorában visszaesett a termelés, mi — ha szerény mértékben is — előrehaladtunk. Anyagiakban és szellemiekben is gyarapodott az ország. Sikerült megőriznünk vívmányainkat, népgazdaságunk stabilitását, javítani külső és belső egyensúlyát. Hazánkban létbiztonság van, az életszínvonal, a szociális ellátás, az árukínálat — a tapasztalható gondok ellenére is — kibírja az egybevetést a hasonló gazdasági fejlettségű országok viszonyaival. Az eredmények és a mögöttük álló erőfeszítések megérdemlik az elismerést.

Azt is látnunk kell, hogy társadalmunkban gondok, feszültségek is vannak. Ezeknek egy része saját hibáinkból, munkánk fogyatékosságaiból ered. Jelentős rétegeknek romlottak a megélhetési lehetőségei. A fogyasztói árak az eredetileg tervezettnél gyorsabban emelkedtek. A nyugdíjak és egyes szociális juttatások reálértékét nem 'sikerült teljes körűen megőrizni. Nehezedtek a lakáshoz jutás feltételei, ami főleg a családalapító fiatalokat sújtja. Ez ma az egyik legégetőbb gondunk, amire megfelelő megoldást kell találnunk, csakúgy mint más feszültségek feloldására.

Bizonyos, hogy közös akarattal leküzdjük a nehézségeket, megoldjuk az előttünk álló feladatokat. Pártunk XIII. kongresszusa ehhez jól megalapozott programot fogadott el.

Közvéleményünket élénken foglalkoztatja, hogy el tudjuk-e érni a magunk elé tűzött célokat olyan viszonyok között, amikor a múlt évi népgazdasági terv előirányzatai fontos területeken nem teljesültek, s az előttünk álló esztendőkben a gazdaságfejlesztés külső feltételei sem lesznek kedvezőbbek. Erre felelősen igennel válaszolhatunk, de tudatában vagyunk, hogy teljesítéséhez az eddiginél többre, jobb, színvonalasabb munkára van szükség.

A gazdaság intenzív fejlesztésének gyorsítása, jövedelmezőségének lényeges javítása az egész társadalom közös erőfeszítését igényli. Jobban ki kell használnunk a szocialista tulajdon előnyeit, feltárnunk és hasznosítanunk tartalékainkat. Terveink megvalósitásának fontos kulcsa, hogy a szocialista nagyüzemekben jól szervezett munka folyjon. Ezt, ahol indokolt, hasznosan kiegészítheti a különböző munkaközösségek, kisvállalkozások tevékenysége.

Mindennél fontosabb, hogy azt a legnagyobb nemzeti értékünket, amit népünk tehetsége, szorgalma, találékonysága jelent, jól hasznosítsuk szocialista hazánk javára. Olyan viszonyok között élünk, dolgozunk, amikor mindenkinek fokozottan éreznie kell felelősségét munkájáért. Mondhatjuk — hiszen ez felel meg a valóságnak —, hogy hazánkban az emberek nagy többsége igyekezettel, fegyelmezetten dolgozik, eleget tesz kötelességeinek. Tudjuk azonban azt is, hogy a munkamorál, az állampolgári fegyelem és magatartás körül nincs minden rendben. A

különböző, de főleg szubjektív eredetű okok, a fegyelmezetlen, a szervezetlenség és egyebek következtéebn a munkaidő jelentős része kihasználatlan marad, s emiatt veszteségek érik népgazdaságunkat, társadalmunkat.

A magunk elé tűzött célok elérése megköveteli tehát, hogy mindenütt erősödjön a rend1; a szervezettség, a munka- és az állampolgári fegyelem. Társadalmunkban jó és rossz dolgok, egyaránt megtalálhatók. Nagy számban vannak olyan emberek, akik odaadással, önzetlenül szolgálják a közérdeket.

Ezekkel a jelenségekkel az eddigieknél komolyabban kell foglalkoznunk. Kevés csak felháborodni a visszásságok láttán. Arra van szükség, hogy mindenki tegyen is ellenük a maiga területén. A társadalom erkölcsi erejére, a becsületes többség támogatására építve, s ha indokolt, a törvény szigorával is lépjünk fel a negatív jelenségek, a korrupció, a hatalommal való visszaélés ellen, a tisztességtelen jövedelmek visszaszorításáért.

Előrehaladásunkhoz az ország anyagi erejét növelő; a szocialista közszellemet erősítő, az állampolgári közérzetet javító tettekre egyaránt szükség van.

Sok gonddal és nehézséggel kell szembenéznünk. Mégis bizakodhatunk, mert a jövőt szilárd gazdasági és politikai alapokra, széles körű társadalmi, nemzeti ösz- szefogásra építhetjük. Ebben a szakszervezetek munkája is testet ölt, és bizonyosak vagyunk benne, hogy a jövőben is aktív részesei lesznek a haza és a nép érdekeit szolgáló közös erőfeszítéseknek. A Központi Bizottság nevében ebben a meggyőződésben kívánok sikeres munkát kongresszusuknak, és kérem a magyar szak- szervezetek támogatását politikánk megvalósításához — mondotta végezetül az MSZMP főtitkárhelyettese.

Németh Károly nagy tapssal fogadott beszéde után Fekete Sándor, a MÁV bu- dnpest-keleti körzeti üzemfőnökség villamosmozdonyvezetője elmondta: nagyobb az igény, hogy a szakszervezet az eddiginél erélyesebben álljon ki a dolgozók mellett munkavédelmi kérdésekben.

Martos Istvánná, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára hozzászólásában javasolta, hogy a SZOT az egész tagságot vagy annak jelentős részét érintő kérdések eldöntésénél éljen a társadalmi vita lehetőségével.

Tarnálc Gyula, a Borsodi Vegyi Kombinát szakszervezeti bizottságának titkára egyebek között az új vállalkozási formák — s ezen belül is elsősorban a vállalati gazdasági munkaközösségek — létrejöttével és működésük tapasztalataival foglalkozott.

Ibrahim Zakaria, a Szak- szervezeti Világszövetség főtitkára tolmácsolta az SZVSZ üdvözletét a kongresszusnak, i

Zámbó Árpádné, a pedagógusszakszervezet Szolnok megyei bizottságának főtitkára felszólalásában hangot adott aggodalmának, hogy ha az iskola nem kap súlyának megfelelően prioritást az erkölcsi és az anyagi elismerésben, annak az egész nemzet látja kárát. Kiemelte: a jövőben növelni kell a nevelés, az oktatás, a szakképzés súlyát és eredményességét.

Ezt követően a tanácskozás elnöke bejelentette, hogy számos üdvözlő távirat érkezett a kongresszushoz; dolgozó kollektívák, munkások, intézményekben és hivatalokban dolgozók, szakszervezeti tisztségviselők fejezték ki jókívánságaikat.

A vitában ezután Somogyi Gyula, az Építők Szakszervezetének titkára a munkaverseny létjogosultságát

megkérdőjelezőkkel szemben annak a véleményének adott hangot, hogy a dolgozók aktivitásának e sajátos formájára továbbra is szükség van. Voss Tiborné, az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezetének titkára elmondotta, hogy a jelenlegi, feszültségekkel terhes nemzetközi viszonyok között a szakszervezeti munkában is előtérbe került a béke megőrzésének, az emberi jogok közül a legalapvetőbbnek, az élethez való jognak a védelme.

E küzdelemre mozgósít az a békefeljhívás, amelyet Vass Tiiborné olvasott fel. Ebben a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa felhívja a szervezett djolgozó- kat, hogy jobb, felelősségteljesebb munkával, tettekkel bizonyítsák békeakaratukat.

A mai és a jövő nemzedékek, az egész emberiség sorsáért felelősséget érző szervezett dolgozók támogatják az évezred végéig szóló nagyszabású szovjet leszerelési programot. E program megvalósulása a feltétele annak, hogy az emberiség úgy léphessen a harmadik évezredbe: egyszer s mindenkorra leszámolt a nukleráís katasztrófa veszélyével. Valljuk és hisszük, hogy az emberek az életre, és nem az értelmetlen pusztulásra születettek. Azért élnek, hogy dolgozzanak, alkossanak, tudásukkal, két kezük erejével építsék a jelent és a jövőt — mutat rá a felhívás, felszólítva a magyar dolgozókat, hogy működjenek együtt a világ békeszerető népeivel, bizonyítsák felelősségüket a szocializmus építéséért, a béke védelméért; legyenek cselekvő részesei a nemzetközi békeév hazai pogramja megvalósításának.

A küldöttek a felhívás szövegét egyhangúlag elfogadták.

Pablo Checa, a latin-amerikai dolgozók állandó egységkongresszusának képviselője után Krieg Csabáné, a Bács-Kiskun Megyei Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat szb-titkára rámutatott, hogy a szakszervezeteknek az eddiginél többet kellene tenniük a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáért.

Harangozó István, a postások szakszervezete debreceni területi bizottságának titkára a fiatalok, a pályakezdők lakáshoz jutásának lehetőségeivel foglalkozott.

Ganem Ganem, az arab szakszervezetek nemzetközi szövetségének küldötte átadta a titkárság és az arab dolgozó osztály üdvözletét.

Ágoston József, a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa vezető titkára egyebek mellett arról . beszélt, hogy a szakszervezetek megyei tanácsainak az eddiginél nagyobb részt kell vállalniuk a területpolitikai célok kialakításában, mert az emberek a lakóhelyükön is többet várnak a szakszervezetektől érdekeik védelmében.

Braxátor Margit, a Vörös Október Férfiruhagyár szabásza elmondotta, hogy az iparágban dolgozóknak több mint a fele 30 év alatti fiatal, közülük azonban mind kevesebben maradnak a szaikmában. Felszólalt még Kristóf Ferencné, a répce- laki Szénsavtermelő Vállalat csoportvezetője.

Ezzel a tanácskozás első napja véget ért.

A kongresszus ma reggel folytatja munkáját.