Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-13 / 10. szám
XLII. évfolyam, 10. szám Ara: 1,80 Ft 1986. január 13., hétfő Nem divatcikk Felfokozott várakozás előzte meg az első számítógépek megjelenését, alkalmazását a termelőszövetkezetekben. Ez a túlfűtöttség, a kezdeti kudarcok után, sok helyütt csalódottsághoz vezetett. Bebizonyosodott ugyanis, hogy a számítástechnika alkalmazása csak ott hozhat eredményt, ahol az adat- és információgyűjtés, ezek rendezése és tökéletes programozása, a kapott eredmények megfelelő színvonalon történő értékelése biztosítva van. A tervező, az értékelő, a gazdálkodó embert a gép nem pótolja, csak segíti. Különösen áll ez a termelőszövetkezetekre. A körükben kialakult sokszínűség már-már anarchiát takar, s azt a látszatot kelti, mintha hiányozna a koordináció az alkalmazott eszközök és szervezési formák (szervezetek) között. A jelenleg használatban lévő számítógépek típusainak választéka hamarosan eléri a százat. A számítás- technikai programok készítésével foglalkozó szervezetek száma is alig kevesebb ennél. Nem sok ez egy kicsit? A kérdés indokoltságát jelzi, hogy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöksége is napirendre tűzte a témát s néhány kritikus megjegyzést is tettek. Eszerint a programkészítők mezőgazdasági számviteli ismerete nem általános, mezőgazdasági ismeretük pedig csak kivételes esetekben van. Ebből következik, a nagyon is elgondolkodtató tény: a termelőszövetkezetekben a megvásárolt számítógépek kihasználtságának foka általában töredéke a lehetségesnek. Mellbevágó ez a megállapítás! De sok bosszúságot okoz az is, hogy a termelő- szövetkezetekben a gépek működtetésének műszaki feltételei nincsenek rendezve, továbbá, hogy az elkészített programok az államilag előírt adminisztrációs kötelezettségeknek csak töredékére használhatók. A bőség, a gazdagodó programkínálat hamar elbizonytalanította a mezőgazdasági üzemek illetékeseit, s mind többen érezték szükségét valami fogódzónak, központi segítségnek. Milyen irányba fejlődjenek? Mennyit áldozzanak erre a tevékenységre? Sok gazdaság vezetője keserűen vette tudomásul, hogy egyik-másik számítástechnikával foglalkozó cég érv- ről-évre lenyűgöző mértékben növeli árbevételét és nyereségét, azalatt a hozzájuk adaptált rendszer nem működik. Az eddigiekből is leszűrhető: a mezőgazdasági szövetkezetekben folyó számítás- technikai tevékenység nem eléggé összehangolt, nem mindig a legolcsóbb és az adott üzemben legmegfele- lelőbb számítástechnikai eljárásokat alkalmazzák. Mit lehet tenni? Mindenekelőtt a területi érdekképviseleti szerveknek — a Teszöv-ök- nek — kell a termelőszövetkezetek ilyen irányú munkáját koordinálni, és ezzel a fejlődést meggyorsítani. Fontos továbbá, hogy szorosabb kapcsolat alakujlon ki a Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési és Számítástechnikai Közös Vállalat és a megyei érdekképviseleti szervek között. A nagyobb összhang elősegítheti a fejlesztésre fordított pénz hatékonyabb megtérülését. Végtére is a számítógép munkaeszköz, nem pedig divatcikk. Cseh János Ágazati szakszervezetek kongresszusai tanácskoztak Minden iparban dolgozónak van biztos perspektívája A vasas szakszervezet kongresszusán felszólalt Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Csütörtökön kezdődik az újabb forduló Genfben Szombaton, a szakszervezet székházéban kezdte meg tanácskozásét a Vas-, Fém- és Villamosenargiaipari Dolgozók Szakszervezetének XXIX. kongresszusa. 650 ezer szervezett dolgozó képviseletében 569 küldött vitatta meg az elmúlt öt évben végzett munka tapasztalatait, és a soron következő feladatokat. A szombati tanácskozáson részt vett Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Marjai József miniszterelnök-helyettes, Kapolyi László ipari miniszter, valamint a párt-, állami és társadalmi szervek több más vezetője. A vendégek sorában ott volt Alain Stern, a Szakszervezeti Világszövetséghez tartozó Fémipari Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének főtitkára. A szakszervezet központi vezetőségének írásos beszámolója és Herczeg Károly főtitkár szóbeli kiegészítése egyaránt hangsúlyozta: az elmúlt öt évben a szakszervezet kiemelt figyelmet fordított a munkához szükséges feltételék megteremtésére. Számos jó és rossz példa bizonyítja, mennyire fontos időben véleményt mondani, ha kell, elvszerűen vitatkozni az egyes iparágakat érintő fontos döntések kialakításánál. A szakszervezeti munkát sóik újszerű gond is nehezítette, amelyek megoldásában még senkinek nem volt gyakorlatai. Különösen az utóbbi két—három, éviben a dolgozók tízezreit foglalkoztató nagyvállalatok kerültek az alaphiányos vagy veszteséges kategóriába. A szak- szervezet azt az álláspontot képviseli, hogy mindenekelőtt a vállalatok saját erejükből, tartalékaik kiaknázásával találjanak megoldást és kiutat. Egyes esetekben azonban indokolt a külső segítség is. A beszámoló szóvá tette, hogy sok központi és ágazati döntés elhúzódik. A szociálpolitika kérdéseit elemezve a beszámoló főként arra hívta fel a vállalatok figyelmét, hogy segítsék lakájához jutni rászoruló dolgozóikat, s a szakszervezet azt is szorgalmazza, hogy a lehetőségek szerint növeljék az állami bérlakások arányát. A központi vezetőség beszámolóját követő vitában felszólalt Lázár György. Köszöntötte a kongresszust, s átadta a párt Központi Bizottságai, személy szerint Kádár János és a kormány üdvözletéi, jókívánságait. Emlékeztetett a vasasok népes táborának, a hazai munkás- osztály derékhadának tiszteletet parancsoló harcos múltjára, majd így folytatta: a vasas dolgozóknak, minden iparban dolgozónak van biztos perspektívája. Lázár György szólt arról, hogy a párt XIII. kongiresz- szusa óta társadalmi-gazdasági életünket az együttgondolkodás, a számadás és a programkészítés jellemzi. Ma olyan programunk van — mondotta —, amely a gazdaság lendületbe hozásának, a gazdasági fejlődés élénkítésének programja. Meg keli erősítenünk azt az önbizalmát, amely a pártkongresz- szus óta a választásokon, azt követően a társadalmi szervezetek kongresszusain, a Hazafias Népfront kangresz- szusán és a szakszervezetek most folyó kongresszusain nyilvánult meg. — Időnként hallani olyan véleményt, hogy általában elfogytak a tartalékok. A közvetlenül szemünk előtt lévő tartalékok talán elfogytak, de az igaziakhoz úgyszólván még hozzá sem nyúltunk — mutatott rá a kormány elnöke. Régóta ismert például, hogy a munkaidő egy tetemes hányada valamiképpen kárba vész. Ha valóiban hatékonnyá1 akarjuk tenni munkánkat, ha ténylegesen javítani akarjuk a magyar gazdaságot, ha azt akarjuk, hogy több jusson fejlesztésre, jogos szociális igények kielégítésére, akikor e tartalékokat mozgásiba kell hozni — hangsúlyozta a miniszterelnök. Ezután így folytatta: Hazánkban társadalmi normává kell tenni, hogy minél fejlettebb technikával dolgozik az ipar, annál nagyobb szükség van arra, hogy rend, fegyelem, nagyfokú szervezettség jellemezze a termelést. Lázár György végül leszögezte: ahhoz, hogy tovább haladhassunk a megkezdett úton, meggyorsíthassuk az előrehaladást, nem nélkülözhetjük a kollektív tudást és tapasztalatot, amely a szocialista demokrácia további erősítésével hasznosítható. (Folytatás a 2. oldalon) Óvatosságot és türelmet tanácsol a genfi leszerelési tárgyalások felújítása előtt Reagan elnök és Shultz külügyminiszter leszerelési tanácsadója, Edward Rowny nagykövet az amerikai félnek. Rowny könyvet írt a leszerelési tanácskozásokon szerzett tapasztalataiból, s ennek egyik részét tette közzé cikk formájában a The New York Times vasárnapi számában. A vezető amerikai leszerelési szakértő cikkében Tegnap reggelre puha hóba öltözött fák, fehér háztetők és utak képe köszöntötte az ébredőket. A házak előtt a frissebbek már eltakarították a havat, de volt még, ahol a bokáig érő, ropogó hóban senki sem járt előttünk. A szélcsendes kora délelőttön már-már azok is hajlottak a tél dicséretére, akik máskor borzongva húzzák összébb a kabátjukat és igyekeznek mielőbb meleg helyre, a kályha közelébe jutni. Az utakon kevés volt a jármű, s nemcsak azért, mert vasárnap volt. Aki tehette, nem indult el ilyen időben, hiszen nem tudhatta, hol akad el. A főútvonalak azonban szerte a megyében járhatók voltak, egyedül Nagyatád térségében dolgoztak délután is a hókotrók, de ezzel egyidő- ben már a mellékutakra is eljutottak a KPM-es kocsik. A tizenhárom saját kocsi mellett még negyvennégy bérelt úttisztító is segített abban, hogy könnyebb legyen a közlekedés. A munkát már éjjel megkezdték, két-három óra között indultak el az első hótakarítók. igyekszik úgy feltüntetni a Szovjetunió leszerelési javaslatait, mint amelyek mögött az egyoldalú előny megszerzésére irányuló szándék lenne. Szerinte az Egyesült Államoknak „nem szabad megengednie, hogy a szovjetek szavai félrevezessék” és azt sem, hogy „a kompromisszumokat a gyengeség jelének tekintsék”. A genfi tárgyalásokon csütörtökön kezdődik meg az újabb forduló. S hogy nem végeztek rossz munkát, azt az autó- buszvezetők is igazolták, hiszen a kora délutánig Kaposvárra érkező és innen induló 190 járat vezetője elégedett volt az utak állapotával. A reggeli buszok ugyan késtek néhány percet, de ez egy esetben sem volt több tíz percnél. Nem okozott fennakadást az éjszakai havazás a MÁV-nál sem. A vonatok csak a reggeli órákban késtek pár percet. Tegnap a megyeszékhelyen is munkába álltak a Városgazdálkodási Vállalat hóbrigádjai. Hat nagy géppel szórták a sót és kotorták a havat, hárommal pedig a járdákat takarították. A mellékutcákban két hótolóval tisztították az utakat. Délután már a harmadik műszak kezdte meg a munkát, hogy ma reggelre az utakon ne legyen fennakadás, ugyanakkor a parkolókat is megtisztították, hogy a gépkocsival munkába járók parkolását megkönnyítsék. ígéretük szerint ma délelőtt már a gyalogátkelőhelyek is hómentesek lesznek. N. Zs. Pár perces késések, járható utak Körkép havazás után LENT ÉS FENT A középkorúak talán még emlékeznek a hatvanas évek elején készült filmre, „Felmegyek a miniszterhez”. A derűs komédia — ez utólag még nyilvánvalóbb — bizsuimat akart ébreszteni a vezetés iránt, nyíltan szembenézve korábbi torz jelenségekkel. Arról győzte meg a nézőt, hogy ha egyes végrehajtóknál előfordulnak is még túlkapások, az már a vezetők szándéka ellenére történik. A filmbeli miniszter a tsz-be lépéstől húzódozó parasztbácsi (Pá- ger Antal játszotta) legnagyobb meglepetésére korántsem volt megközelíthetetlen, sokkal inkább közvetlen, nyíltszívű és rugalmas. Abban a korban szükség volt e film előítéleteket oldó erejére. Egy mai filmnek viszont inkább arról kéne meggyőznie az embereket, hogy megbízhatnak a beosztottakban is, hogy az is jól elintézheti ügyes-bajos dolgaikat, akinek ez a feladata. Azelőtt a korábbi vezetési hibák okozta görcsök élték túl előidéző jelenségeiket. Ma ezzel ellentétben sokan azt tartják, hathatós orvoslást — akár a leghétköznapibb ügyekben is — csak fentről várhatnak. Egy ismerősöm például miután semmiképp sem kapott 31-es gyerekcsizmát, a martfűi cipőgyár vezérigazgatójának írt vitriolos levelet. „ .. .Már az infarktus környékez, s nincs jobb ötletem, minthogy levágom a lányom lábujjait, s akkor jó lesz neki a tavalyi csizma...” A vezérigazgató szelíd iróniával válaszolt: „Asszonyom, aggódom a kislánya lábáért, ezért utánvéttel mellékelten itt küldöm a kívánt lábbelit”. Mint látható, a vezérigazgató belevaló ember, aki nem sajnált idejéből pár percet „feláldozni” cége presztízséért. Nekem mégsem tetszik a történet, ugyanis azt a látszatot erősíti, hogy egy ilyen apró ügyben is csak az tud tenni bármit, akinek ez „csak egy telefonjába kerül”. A piackutatótól a nagy- és kiskereskedőn át a boltvezetőig sokaknak van szerepük abban, hogy egy méret ne legyen hiánycikk. Ez nem a vezérigazgató feladata. Sajnos, a példa korántsem egyedi. A legkülönfélébb ügyekben fordulnak emberek egyenesen a legmagasabb beosztású vezetőkhöz, s nemcsak a protekcióvadászok, vagy a saját dolgaik jelentőségét túlbecsülök, hanem azok is, akik néhány rossz tapasztalatuk után nem bíznak abban, hogy orvoslást nyerhetnek az arra hivatottaktól. Márpedig nem igaz, hogy csak a vezetők képesek a megoldásra. A munkát a „fentről jövő telefon" nélkül is mindenkinek lelkiismeretesen kell elvégeznie. A vezetők szerepének túlértékelése végső soron a végrehajtók felelősségét csökkenti vagy munkájuk lebecsülését jelenti. Ez ugyanolyan szélsőség, mint az ellentéte, amely- lyel ugyancsak találkozhatunk. „Az a lényeg, ami a munkapad mellett történik. Ott termelik az értéket...” A sommás egyoldalúságnak mindkét típusa káros. A „feint” és „lent” ugyanis egymás nélkül nem létező, viszonylagos fogalmak. A vezetők és beosztottak bármiféle szembeállítása késlelteti gondjaink megoldását. Nemcsak akkor, ha egy gyermekcsizmáról van szó, hanem akkor is, ha a közös nagy cipőről, amelyben mindany- nyian járunk. Bíró Ferenc
