Somogyi Néplap, 1986. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-07 / 5. szám

2 Somogyi Néplap 1986. január 7., kedd amerikai politika iránya Az Szerkesztőségi cikk a Pravdában Az Egyesült Államoknak a regionális konfliktusokban ta­núsított magatartását, más államok belügyeibe történő durva beavatkozásra épülő politikáját bírálja mai számának éles hangú szerkesztőségi cikkében a Pravda. Az írás szö­vegét már tegnap ismertette a TASZSZ. A jelenlegi feszült, egyes térségekben predig kimondot­tan veszélyes helyzet felszá­molására törekszenek követ­kezetesen a Szovjetunió és más szocialista országok, s egyre kaitegorikusabban kö­vetelik a regionális problé­mák békés megoldását az el nem kötelezett országok moz­galmának tagjai is — állapít­ja meg a többi között a cikk, majd kifejti, hogy a világ­ban korábban keletkezett fe­szültséggócokat azért nem si­került mindmáig felszámolni, s azért támadnak újabb és újabb feszültségforrások, mert az Egyesült Államok­nak ez az érdeke. A Pravda megállapítja: Washingtonban nem fogadják el, hogy valamely ország né­pre másképp kívánja beren­dezni életét, mint azt az Egyesült Államok előírja ne­ki. Támadásoknak és fenye­getéseknek vannak kitéve azok az államok, amelyek megelégelték a kolonializ- must, az imperialista kizsák­mányolást és elutasítják a fejlődés kapitalista útját. Dühkitörést vált ki Washing­tonból, ha valamely ország szuverén módon úgy dönt, hogy szabadulni akar az amerikai katonai támaszpron- tok pókhálójából, s el akarja távolítani területéről az ame­rikai nukleáris fegyvereket. Áz ilyen döntést késedelem nélkül követik az Egyesült Államok szankciói. Amerikai mérce szerint csak az az ország számít szuverénnek és függetlennek, amely megingathatatlanul tá­mogatja az Egyesült Államo­kat. A helyzet ma már odáig fajult, hogy egyenesen bűn­tettnek tartják, ha valamely állam az ENSZ-ben a béke és a leszerelés, a nukleáris fenyegetés kiküszöbölése mellett szavaz. Azok az or­szágok, amelyek elég bátrak ezt megtenni, a megbízhatat­lanok listájára kerülnek Wa­shingtonban — írja a Prav­da. Az amerikai fővárosban az utóbbi időben, mint valami nagy felfedezésről, kezdtek beszélni az Egyesült Államok külpolitikájában jelen levő „új globalizmus” koncepció­járól. E jelszó mögöitt lénye­gében az a törekvés húzódik meg, hogy az Egyesült Álla­mok globális méretékben be­avatkozzon a szuverén álla­mok ügyeibe. Ebben az újnak feltüntetett politikában csupán annyi az újdonság, írja a lap, hogy az Egyesült Államok a nemzet­közi önkényt és erőszakot a Nyugat közös ügyévé próbál­ja tenni. Erőteljesen törek­szik arra, hogy politikájába bevonja szövetségeseit. E cél elérése, úgy tűnik nem könnyű. Még az Egyesült Ál­lamok megbízható szövetsé­gesei is vonakodnak attól, hogy közösséget vállaljanak olyan lépésekkel, mint a bé­kés libanoni városok löveté- se, vagy a védtelen Grenada lerohanása. Ezért kényszerül arra Washington, hogy maga­tartását „a kommunizmus ellen vívott szent háború­ként” tüntesse fél. Másik alapvető vonása a harcos szovjetéi lenesség, a Szovjet­unióval szembeni katonái fö­lény lázas hajszolása. A szerkesztőségi cikk emlé­keztet arra is, hogy az Egye­sült Államokon eddig minden esetben akikor lett úrrá ez a sajátos „regionális nyugta­lanság”, amikor a szovjet— amerikai kapcsolatokban kezdtek kirajzolódni a javu­lás lehetőségének jelei, s ki­alakult az esélye annak, hogy bizonyos intézkedéseket hoz­nak a meghatározó jellegű biztonsági kérdésekben. Az Egyesült Államokban ma is egyre aktívabbá válnak azok a befolyásos erők, amelyek meg akarják akadályozni a szovjet—amerikai kapcsola­tok javulását. Ezeket a körö­ket megrémítette a genfi csúcstalálkozó kedvező vég­kifejlete, s ma e találkozó következményéit támadják. A csúcstalálkozó kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy építő szellemű pmrbe- széd alakuljon ki a regioná­lis problémákról. Szovjet részről Genfber világosan ki­fejtették, hogy az egyes konf­liktushelyzetek rendezésében is újfajta politikára van szükség. Az Egyesült Álla­moknak szakítania kell a lét- fontosságú érdekszféráiról al­kotott beteges elképzeléseivel. Szovjet részről hangsúlyoz­ták azt is, hogy készek épí­tő szellemben együttműködni minden országgal, köztük az Egyesült Államokkal is a re­gionális problémák igazságos és becsületes politikái meg­oldásának kidolgozása érde­kében. Ez kivétel nélkül minden államnak, nagy, kö­zepes és kis országnak is kö­telessége. Ha ebbe az irányba sikerülne előrelépni, az lehe­tővé tenné a nemzetközi helyzet nagymértékű javítá­sát, a tartós béke elérését gátló akadályok megszünteté­sét — mutat rá végezetül a Pravda cikke. terv Kambodzsa nemzeti ünnepén Brüsszel és Madrid „Fogoly - szöktető“ Senki nem vitatja, hogy ezekben \a napokban a brüsz- szeli NATO- és EGK-köz- pomt elsősorban a viszonylag távoli Madridra veti „vigyá­zó iszemét”. Ami a Közös Piacot illeti, évtizedes, viha­roktól nem mentes előkészí­tés után 1986. január elsején lett a két ibériai ország, Por­tugália és Spanyolország a szervezet teljes jogú tagja. Portugália már nagyon ré­gen, a salazari időkben csat­lakozott az atlanti szövetség­hez, 'a minden szempontból sokkal jelentősebb Spanyol- ország helyzete azonban fe­lemás és bizonytalan a nyu­gat katonapolitikai tömbjé­ben. Ez az az eset, amikor Mad­ridra komoly nyomás nehe­zedik annak érdekében, hogy fogadjon el egyfajta sajátos „árukapcsolást", vagyis az Európai Gazdasági Közösség mellett legyen teljes tagja az Észak-atlanti Szövetségnek is. Hogy ez mennyire fontos a NATO-nak, arra jellemző, hogy főtitkára, Lord Carring­ton éppen \egy olyan három­napos madridi látogatással kezdte az új esztendőt, amelynek jelentőségét talán csak kényessége múlja felül. A politikus útjának célja egyértelmű volt: a közös pia­ci belépés ünnepi pillanatá­ban személyes jelenlétével (és persze érveivel is) emlé­keztetni arra, hogy SjMnyol- ország számára egy NATO-n kívüli EGK-tagság „félolda­las, felemás állapot" lenne. Ma még nehéz sommás vá­laszt adni arra a kérdésre, milyen kilátásokkal kecseg­tet a főtitkár most véget ért madridi missziója. A nehéz­ségek nem utolsósorban bel­politikai természetűek. A fiatal, népszerű, szocialista párti miniszterelnök még a bársonyszékért folytatott po­litikai kampányában azt ígér­te, hogy győzelme esetén ha­zája kilépne a NATO politi­kai szervezetéből. Vagy az akkori ígéret volt taktikai Magyar vezetők üdvözlő távirata HENG SAMRIN elvtársnak, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Közpxmti Bizottsága főtitkárának, a Kambodzsai Népköztársaság Államtanácsa elnökének, HUN SEN elvtársnak, a Kambodzsai Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének PHNOM PENH Kedves Elvtársak! A Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnepje alkalmá­ból a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertaná­csa, dolgozó népünk és a magunk nevében szívélyes elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának, a Kambodzsai Népköztársaság Államtanácsának, miniszterta­nácsának és a baráti kambodzsai népnek. Népünk nagyra értékeli a kambodzsai népnek az or­szágépítő munkájában elért eredményeit. Meggyőződésünk, hogy forradalmi vívmányaink megszilárdítására, az új tár­sadalom építésére irányuló erőfeszítések újabb sikereket hoznak, és eredményesen járulnak hozzá pártjuk közelmúlt­ban tartott V. kongresszusa célkitűzéseinek megvalósításához. Támogatásunkról biztosítjuk a Kambodzsai Népköztár­saság kormányának a dólkelet-ázsaiai térség békéjének és biztonságának erősítésére irányuló politikáját. Örömmel állapítjuk meg, hogy hazánk és a Kambod­zsai Népiköztársaság kapcsolatai nép>eink törekvéseivel össz­hangban, a béke és a szocializmus közös ügye javára töret­lenül fejlődnek. További sikereket kívánunk Önöknek és a kambodzsai népnek az ország előtt álló feladatok, az első ötéves nép- gazdasági terv valóra váltásához. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára Losonczi Pál a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke lázár György a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke A Kambodzsai Népköztársaság nemzeti ünnep>e alkal­mából Sarlós István, az országgyűlés elnöke táviratban kö­szöntötte Chea Sim-eá, a Kambodzsai Népköztársaság nem­zetgyűlésének elnökét. Az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte kambodzsai partnerszervezetét a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Béketanács, a Ma­gyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Nők Országos Ta­pést, az Arab Liga pedig — a most véget ért ülésről ki- szivárgott hírek szerint — messzemenően elítélne egy ilyen akciót, Washington egyelőre magáira maradt. Az amerikai vezetőknek ugyan­is lassan kínossá kezd válni, hogy a több ízben is kilátás­ba helyezett „megtorlás” ed­dig egyetlen alkalommal sem következett be. Az amerikai televíziós há- lózaltok is közvetítették azt a nyilatkozatéit is, amelyet Lí­bia államfője, Moamer el- Kadhafi adott nyugati új­ságíróknak. Az interjúra meglehetősen rendkívüli kö­rülmények köizött került sor: a líbiai államfő egy Tripoli köziedében levő gazdaságban a helyi parasztokkal együtt traktorral sízántott, s a trak­tor üléséből válaszolt az oda­szállított tudósítók kérdései­re. Kadhafi határozottan ta­gadta, hogy Líbia területén bármiféle központja, vagy kiképző tálbora volna Abu Nidal szervezetének. Hangsú­lyozta: konfliktus esetéin Lí­bia kész a legerélyesébb vé­dekezésre, s egy ilyen konf­liktus rendkívül súlyos kö- vetkezmónyékkel járna a tá­madókra nézve is. Ugyanak­kor leszögezte, hogy országa — bár jogosnak ismeri el a Hétfőre tervezték a Columbia amerikai űrrepülőgép rajt­ját, ezt azonban egy szelep hibája miatt ma reggelre ha­lasztották. A képen: az űrrepülőgép legénysége a rajtra indul. (Telefotő — AP—MTI—KS) Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője nyilat­kozik újságíróknak az orszá­gát ért vádakról. Az interjú érdekessége, hogy Kadhafi egy Tripoli közelében lévő gazdaságban a helyi parasz­tokkal együtt szántott, s egy traktor üléséből vála­szolt az odaszállított tudó­sítók kérdéseire. palesztinok mindenféle esz- közizél történő harcát hazá­juk felszabadításáért, — nem tekinti feltétlenül jogosmák a merényleteket. Kadhafi a leghatározot­tabban elutasította azt az ál­lítást, hogy a különböző arab csoportok az oirsizág terüle­tén „terrorista kiképző-köz­pontokat” tartanának fenn, — bár ki jelenítette, ha ilyen kérésit intéznének hozzá, megadná a szükséges segítsé­get, — s tagadta azt a hírt is, hogy a bécsi és római merénylet elkövetésének megszervezésével váriólt pa­lesztin csopjort vezetője, Ábu Nidall az országban élne. Ki­fejtette, hogy Líbia támogat­ja a palesztinok harcát Iz­rael elleni, de nem nyilatko­zott arról, adott-e bármiféle konkrét segítséget annak a csoportnak, amely a két me­rénylet végrehajtója volt. Kadhafi kijelentette: az Egyesült Államoknak semle­gesnek kellene maradnia Iz­rael és a palesztinok viszá­lyában. Aláhúzta: országa felkészült az esetleges táma­dásra, fegyveres erői riadó- készültségben vannak. Madridban sokan tüntettek Spanyolország NATO-tagsá­ga ellen. természetű, vagy a geopoliti­kai realitásokból következő nyugati nyomás kényszerítet­te Gonzálezt változtatásra, de az egyértelmű kilépési szán­dékból mára egy tavaszra tervezett népszavazás ígérete maradt. Ehhez viszont már a kor­mányfőnek, ugyancsak bel­politikai okokból tartania kell magát, igaz, az új hely­zetnek megfelelő, „rugalmas” fogalmazásban. Bár a szava­zásra — mondja a minisz­terelnök — sor kerül, és a kabinet tartja is magát an­nak kimeneteléhez, ö hisz abban, hogy az ország érde­kei a NATO-tagság fenntar­tását kívánják.” A papírfor­ma kompromisszum felé mu­tat: Madrid tagja marad a politikai szervezetnek, de nem lép be a katonai szer­vezetbe. E koordináták kö­zött nyilvánvaló, hogy a ta­vaszi voksolás az új év egyik nagy politikai csatájának ígérkezik Spanyolországban. H. E. Miközben az Egyesült Ál­lamok hétfőn megkezdte a Vietnami Demokratikus Köz­társasággal az eddigi legma­gasabb szintű tárgyalást a vietnami háború idején el­tűntnek nyilvánított ameri­kai katonák maradványai­nak felkutatásáról, egy jobboldali csoport- terrorak­ciókat tervez a három indo­kínai ország ellen, a „hadi­foglyok kiszabadítására”. A jobboldali irányzatú wa­shingtoni lap, a The Wa­shington Times jelentése szerint a húsztagú csoport „még húsvét előtt be akar törni Laosz területére” s a későbbi időszakokban ha­sonló támadást tervez Kam­bodzsa és a VDK ellen is. Az Egyesült Államokban egyes szélsőjobboldali cso­portok változatlanul azt a vádat terjesztik, hogy a há­rom indokínai országban „amerikai hadifoglyok” van­nak, még a vietnami hábo­rú idejéből. Mind Vietnam, mind Laosz és Kambodzsa több ízben is leszögezte, hogy valamennyi életben maradt hadifoglyot szabadon bocsátották. A harcok ide­jén nyomtalanul eltűnt mint­egy kétezer amerikai ma­radványainak felkutatására Vietnam és Laosz már je­lentős erőfeszítéseket tett, több elesett amerikai katona földi maradványait megta­lálták és visszaszolgáltatták. A hétfőn Hanoiban megkez­dett tárgyalásokon, ame­lyeken az Egyesült Államok miniszterhelyettesi szinten képviselteti magát, a továb­bi erőfeszítések összehango­lásáról van szó. Kadhafi- interjú a traktor nyergéből A sajtóban és a tömeg­kommunikációs eszközökben alábbhagyott ugyan az Egye­sült Államokban a Líbia-el- lenes hangulatkeltés, a kor­mányzat azonban a hét vé­gén nem nyilatkozott tervei­ről. Koraibban a Pentagon azt közölte, hogy a Földközd- tenigeren, Líbia partjai köze­lében nagyobb szabású flot- taösszponitosiításit hajtanak végre, s oda vezényelték a Coral Sea repülőgépianyaha- jót. Azt is jelezték a had­ügyminisztériumban, hogy készenlétbe helyezték az at­lanti flotta egyes egységeit, s a radarflgyelést és felderí­tést zavaró berendezésekkel ellátott gépeket vezényeltek a Földközi-tenger térségébe. Mivel az Egyesült Államok nyugat-európai szövetsége­sei is határozottan ellenez­nek mindenfajta katonai lé-

Next

/
Thumbnails
Contents